Előszó gyanánt.
Megvallom, Bokor Imre barátom politikai tárgyú írásait nem kedvelem. Annál nagyobb figyelemmel, illetve tisztelettel viseltem katonai értekezései iránt. Sietek ezért közzétenni alábbi írását, amelynek olvasása egy sorsdöntő kérdést asszociál: voltaképp ki védi a Hazát?
KATONASZEMMEL.
GONDOLATOK LÉGI ÉS FÖLDI "VÉDELMÜNKRŐL".
A közérdekű kérdések
iránt érdeklődő állampolgárt naponta, sőt óránként „bombázzák” az illetékesek
újabb és újabb információk tömegével. Megfelelő „iránytű” hiányában rendkívül
nehéz eligazodni az olvasott, a hallott vagy a látott nyilatkozatok
[közlemények, adatok, tájékoztatók, stb.,] tömegében, különös tekintettel arra,
hogy többségük antagonisztikus ellentmondásban van egymással, még Iustitia is
képtelen lenne az igazság kiderítésére.
Az egyes tárcák között
- talán – a pénzügyi tárca a legaktívabb a dezinformálás vonalán, bár a
honvédelmi tárca sem marad le a dobogóról, sőt esetenként képes leszorítani „éllovasnak”
számító „riválisát” az első helyről, ami már rendkívül figyelemre méltó
eredménynek számít…
Valamikor, a kilencvenes
évek elején, sokan
beletörődéssel és némi megnyugvással vették tudomásul, hogy 28 darab MiG-29-es
vadászgépet vásárolt a HM, potom 800
millió dollárért, biztosítván a polgárokat, hogy ezzel megoldást nyert az
ország légterének védelme, és 25-30 évig
nem lesz gondunk vadászgépek beszerzésére.
Röpke egy-két év
elteltével kiderült, hogy a gépek alkatrészekkel
való utánpótlása nehezebben oldható meg, mint a budapesti utak kátyúinak eltüntetése, sőt arra is fény derült, hogy
a masinák egyes elemeinek elhasználódása gyakoribb jelenségnek számít, mint
Gyurcsány közszereplése és bakizásai.
Az már korábban
tisztázódott, hogy
ezek a gépek nem
felelnek meg sem a NATO, sem pedig a (szűkebb értelemben vett) hazai
követelményeknek, ezért hosszadalmas vizsgálódást követően svéd gyártmányú,
Gripen gépek megrendelésére került sor. Az első darabok 2006 tavaszán kerülnek
leszállítására, és fokozatosan lecserélik a MiG-29-eseket.
Nemrégiben, a HM szóvivője arról tájékoztatta a közvéleményt,
hogy rövidesen kiegészül a MiG-29-es gépparkunk 14 darabra, mert a gyártó cég
elvállalta, hogy garanciában megjavít
egy meghibásodott példányt.
Arról nem szólt a
szóvivő, hogy hová tűnt el 13 gép a készletből, mivel háború nem volt, és a
közvélemény csak arról informálódott, hogy évekkel ezelőtt egy MiG-29-es repülés közben lezuhant, tehát az elemi
matematika szabályai szerint 27 (azaz huszonhét) gép maradt a légierő
tarsolyában.
Az elmúlt napokban, Juhász
Ferenc
hadügyérünk tovább fokozta a bizonytalanságot azzal a kijelentésével,
hogy két vadászgép szavatolja Magyarország védelmét egy váratlan légitámadás
vagy légi terrorakció esetében, és az ország biztonságban van, bár a légvédelmi
rakétákat is kivonták a főváros környékéről.
Konkrétan: csupán a kecskeméti
Szentgyörgyi Dezső repülőbázis két pilótája és két MiG-29-es gépe (gépenként
két R-73-as levegő-levegő típusú rakétával és (à) 150 db gépágyúlőszerrel) áll
készenlétben az ország légterének védelmére.
A Fidesz egyik munkacsoportjának Magyarország honvédelméről szóló (múlthéti) konferenciáján is szóba került légvédelmünk kérdése, de lényegében semmi újat nem tudtak mondani, mivel Simicskóék is csak a jéghegy csúcsát látják, és kellő szakértelem híján csupán a „bátor” kritika hangoztatásáig jutottak el.
Juhász Ferenc ugyanis
semmi mást nem tesz, mint az előző honvédelmi miniszterek tettek: leépít és a haderőreform slogan hangoztatásával múlatja
az idejét.
Ezt a „játékot” Für Lajos kezdte el, aki hallgatott a körülötte lévő
hangadókra, zömében az egykori politikai munkásokra, többek között a Fidesz
konferenciáján résztvevő Deák János vezérezredesre is, ezért „dobott ki” 800
milliót a MiG-ekre, nem mert határozottan fellépni a kompromittálódott és visszahúzó személyekkel szemben. Ma már szánja-bánja tehetetlenkedését, és talán
az elherdált 800 millió dollár is eszébe jut lidérces álmaiban.
Deák János [joggal] kritizálta az
irányítási-vezetési rendszer szándékos eltorzítását, elfelejtkezvén arról, hogy
ez még mindig jobb rendszer, mint vezérkari főnöksége idejében volt: a hármas
irányítási-vezetési tagozódás, amely több mint tíz évet
„vészelt át”, miközben semmi hasznos dolgot nem művelt
(csupán a költségvetést csapolta meg alaposan), viszont – akkor – rajtam kívül,
a nyilvánosság előtt, senki sem kritizálta!
Joggal tette szóvá a
konferencián Simicskó István, 
hogy a Magyar Honvédség (MH) a katonai alkalmazhatóság határaira került,
de mintha elfelejtette volna azt, hogy ez az állapot lényegében Keleti György idejében kezdett
erőteljesen beindulni, és Szabó János alatt, illetve után már csak
„lendületben” kellett tartani, szinkron és szinfázis mozgásában, hazánk
gazdasági-pénzügyi helyzetével meg- egyezően. Vagyis: helytelen lenne úgy tenni,
mintha a vétkesek közt a némák (egykori kormányon lévők vagy
ellenzékiek) fel lennének mentve a felelősség alól!
Deák János
megerősítette Simicskó István véleményét, de ő sem szólt saját felelősségé-
ről, az
általa „óriási hibának nevezett,- a
magyar hadseregtől idegen könnyűlövész koncepció és az expedíciós jelleg erőltetése”
[Sic!] kitétel pedig olyan, mint a
nullával való osztás: értelmetlen!
Könnyűlövész koncepció ugyanis ismeretlen a hazai és nemzetközi katonai terminológiában, az expedíciós jelleg erőltetéséről viszont
még korai beszélni, mert csak a csírájában [és ad hoc jelleggel] van jelen a
kiképzési programokban.
A konferencián arról is szó volt, hogy a magyar hadsereget újjá kell szervezni,
holott a jelenlévő „szakértőknek” illett volna tudni, hogy hadseregünk nincsen (!), legfeljebb a haderő újjászervezéséről
lehet szó.
Végezetül azt is szóvá
tették, hogy: „a haderő vezetését
kivették a vezérkar kezéből, és a
szárazföldi erőket sok esetben más területi központokból irányítják”.
Sajnálattal kell megállapítani, hogy a
vezérkar kezében sohasem volt a haderő vezetése. A vezérkar szerepe és feladata teljesen más
jellegű, ezt nyílván jobban tudja Deák János, mint egykori vezérkari főnök. Területi
központok pedig nem léteznek, tehát ilyen jellegű irányítás nincsen! Minden más
stimmel.
MEGJEGYZÉS: A fenti adatok
és jelenségek birtokában megállapítható, hogy az MH, a társadalom integrált részeként, ugyanazokkal a „betegségi” szimptómákkal rendelkezik, mint a polgári
[civil] szféra bármely területe. Az állampolgárok nem lehetnek elégedettek
a HM teljesítményével, a koncepciótlanságával és a foghíjas tájékoztatásával.
Ugyanakkor – ne vegyék sértésnek -, többet várnánk az ellenzékben lévő szakemberektől, különös tekintettel egy általuk szervezett és levezetett konferencia anyagától.
2005.12.08.
Prof. Dr.
Bokor Imre