Előszó gyanánt.

 

Megvallom, Bokor Imre barátom politikai tárgyú írásait nem kedvelem. Annál nagyobb figyelemmel, illetve tisztelettel viseltem katonai értekezései iránt. Sietek ezért közzétenni alábbi írását, amelynek olvasása egy sorsdöntő kérdést asszociál: voltaképp ki védi a Hazát?

 

  

 

 

 

KATONASZEMMEL.
 

GONDOLATOK LÉGI ÉS FÖLDI "VÉDELMÜNKRŐL".

 

 

 

A közérdekű kérdések iránt érdeklődő állampolgárt naponta, sőt óránként „bombázzák” az illetékesek újabb és újabb információk tömegével. Megfelelő „iránytű” hiányában rendkívül nehéz eligazodni az olvasott, a hallott vagy a látott nyilatkozatok [közlemények, adatok, tájékoztatók, stb.,] tömegében, különös tekintettel arra, hogy többségük antagonisztikus ellentmondásban van egymással, még Iustitia is képtelen lenne az igazság kiderítésére.

 

Az egyes tárcák között - talán – a pénzügyi tárca a legaktívabb a dezinformálás vonalán, bár a honvédelmi tárca sem marad le a dobogóról, sőt esetenként képes leszorítani „éllovasnak” számító „riválisát” az első helyről, ami már rendkívül figyelemre méltó eredménynek számít…

 

Valamikor, a kilencvenes évek elején, sokan beletörődéssel és némi megnyugvással vették tudomásul, hogy 28 darab MiG-29-es vadászgépet vásárolt a HM, potom 800 millió dollárért, biztosítván a polgárokat, hogy ezzel megoldást nyert az ország légterének védelme, és 25-30 évig nem lesz gondunk vadászgépek beszerzésére.

 

Röpke egy-két év elteltével kiderült, hogy a gépek alkatrészekkel való utánpótlása nehezebben oldható meg, mint a budapesti utak kátyúinak eltüntetése, sőt arra is fény derült, hogy a masinák egyes elemeinek elhasználódása gyakoribb jelenségnek számít, mint Gyurcsány közszereplése és bakizásai.

 

Az már korábban tisztázódott, hogy ezek a gépek nem felelnek meg sem a NATO, sem pedig a (szűkebb értelemben vett) hazai követelményeknek, ezért hosszadalmas vizsgálódást követően svéd gyártmányú, Gripen gépek megrendelésére került sor. Az első darabok 2006 tavaszán kerülnek leszállítására, és fokozatosan lecserélik a MiG-29-eseket.

 

Nemrégiben, a HM  szóvivője arról tájékoztatta a közvéleményt, hogy rövidesen kiegészül a MiG-29-es gépparkunk 14 darabra, mert a gyártó cég elvállalta, hogy  garanciában megjavít egy meghibásodott példányt.

 

Arról nem szólt a szóvivő, hogy hová tűnt el 13 gép a készletből, mivel háború nem volt, és a közvélemény csak arról informálódott, hogy évekkel ezelőtt egy  MiG-29-es  repülés közben lezuhant, tehát az elemi matematika szabályai szerint  27  (azaz huszonhét) gép maradt a légierő tarsolyában.

 

Az elmúlt napokban, Juhász Ferenc hadügyérünk tovább fokozta a bizonytalanságot azzal a kijelentésével, hogy két vadászgép szavatolja Magyarország védelmét egy váratlan légitámadás vagy légi terrorakció esetében, és az ország biztonságban van, bár a légvédelmi rakétákat is kivonták a főváros környékéről.

 

Konkrétan: csupán a kecskeméti Szentgyörgyi Dezső repülőbázis két pilótája és két MiG-29-es gépe (gépenként két R-73-as levegő-levegő típusú rakétával és (à) 150 db gépágyúlőszerrel) áll készenlétben az ország légterének védelmére.

 

A Fidesz egyik munkacsoportjának Magyarország honvédelméről szóló (múlthéti) konferenciáján is szóba került légvédelmünk kérdése, de lényegében semmi újat nem tudtak mondani, mivel Simicskóék is csak a jéghegy csúcsát látják, és kellő szakértelem híján csupán a „bátor” kritika hangoztatásáig jutottak el.

 

Juhász Ferenc ugyanis semmi mást nem tesz, mint az előző honvédelmi  miniszterek tettek: leépít  és  a haderőreform slogan hangoztatásával múlatja az idejét. Ezt a „játékot” Für Lajos kezdte el, aki hallgatott a körülötte lévő hangadókra, zömében az egykori politikai munkásokra, többek között a Fidesz konferenciáján résztvevő Deák János vezérezredesre is, ezért „dobott ki” 800 milliót a MiG-ekre, nem mert határozottan fellépni  a kompromittálódott  és visszahúzó személyekkel szemben. Ma már szánja-bánja tehetetlenkedését, és talán az elherdált 800 millió dollár is eszébe jut lidérces álmaiban.

 

Deák János [joggal] kritizálta az irányítási-vezetési rendszer szándékos eltorzítását, elfelejtkezvén arról, hogy ez még mindig jobb rendszer, mint vezérkari főnöksége idejében volt: a hármas irányítási-vezetési tagozódás, amely több mint tíz évet 
„vészelt át”, miközben semmi hasznos dolgot nem  művelt (csupán a költségvetést csapolta meg alaposan), viszont – akkor – rajtam kívül, a nyilvánosság előtt,  senki sem kritizálta!

 

Joggal tette szóvá a konferencián Simicskó István, hogy a Magyar Honvédség (MH) a katonai alkalmazhatóság határaira került, de mintha elfelejtette volna azt, hogy ez az állapot lényegében Keleti György idejében kezdett erőteljesen beindulni, és Szabó János alatt, illetve után már csak „lendületben” kellett tartani, szinkron és szinfázis mozgásában, hazánk gazdasági-pénzügyi helyzetével meg- egyezően. Vagyis: helytelen lenne úgy tenni, mintha a vétkesek közt a némák (egykori kormányon lévők vagy ellenzékiek) fel lennének mentve a felelősség alól!

 

Deák János megerősítette Simicskó István véleményét, de ő sem szólt saját felelősségé-
ről, az általa „óriási hibának nevezett,- a magyar hadseregtől idegen könnyűlövész koncepció és az expedíciós jelleg erőltetése” [Sic!] kitétel pedig
  olyan, mint a nullával való osztás: értelmetlen!

 

Könnyűlövész koncepció ugyanis ismeretlen a hazai és nemzetközi  katonai terminológiában, az expedíciós jelleg erőltetéséről viszont még korai beszélni, mert csak a csírájában [és ad hoc jelleggel] van jelen a kiképzési programokban.

 

A konferencián arról is szó volt, hogy a magyar hadsereget újjá kell szervezni, holott a jelenlévő „szakértőknek” illett volna tudni, hogy hadseregünk nincsen (!), legfeljebb a haderő újjászervezéséről lehet szó.

 

Végezetül azt is szóvá tették, hogy: „a haderő vezetését kivették a vezérkar kezéből,  és a szárazföldi erőket sok esetben más területi központokból irányítják”.
 

Sajnálattal kell megállapítani, hogy a vezérkar kezében sohasem volt a haderő vezetése.  A vezérkar szerepe és feladata teljesen más jellegű, ezt nyílván jobban tudja Deák János, mint egykori vezérkari főnök. Területi központok pedig nem léteznek, tehát ilyen jellegű irányítás nincsen! Minden más stimmel.

 

MEGJEGYZÉS:  A fenti adatok és jelenségek birtokában megállapítható, hogy az MH,  a társadalom integrált részeként, ugyanazokkal a „betegségi” szimptómákkal rendelkezik, mint  a polgári [civil] szféra bármely területe. Az állampolgárok nem lehetnek elégedettek a HM teljesítményével, a koncepciótlanságával és a foghíjas tájékoztatásával.

 

Ugyanakkor – ne vegyék sértésnek -, többet várnánk az ellenzékben lévő szakemberektől, különös tekintettel egy általuk szervezett és levezetett konferencia anyagától.

 

2005.12.08.

 

                                                                                                                         Prof. Dr. Bokor Imre