A Túlvilági Kommunista Párt [TMKP] Kibővített elnökségi ülése.

Időpont 2006. február 05.

Jelen vannak:

Aczél (Appel) György,  Apró  Antal, Dobi István,  Farkas (Löwy) Mihály,  Gerő (Singer) Ernő, Grósz Károly,  Kádár (Czermanik, Csermanek, Barna, Lipták) János, Komócsin  Zoltán, Kun Béla, Marosán György, Papp János,  Péter Gábor, Rákosi  (Róth, Rosenfeld) Mátyás,  Szakasits Árpád, Szamuely Tibor.  

MEGHÍVOTT VENDÉGEK

Ceausecu (N),  Honecker (E), Hrusccsov (Ny. Sz), Kim Ir Szen,  Krupszkaja (N.K.). Lenin (V. I.), Mao Ce-tung, Marx Károly,  Pol Pot,  Sztalin (J. V.),  Tito (J. B.), Zsivkov (T.),

NAPIRENDI PONT

Magyarországi belpolitikai helyzet a közelgő választás tükrében

LEVEZETŐ ELNÖK ÉS ELŐADÓ:

RÁKOSI MÁTYÁS ELVTÁRS

RÖVIDÍTETT JEGYZŐKÖNYVI KIVONAT

            a) Rákosi elvtárs aggasztónak ítéli meg a magyar belpolitikai helyzetet, Gyurcsány és holdudvara révén, nyugatimádó, népnyúzó, hazug imperialista banda került az utódpárt és a hatalom élére. Fokozódik a nyomor, a kispolgári szemlélet, miközben csökken az osztályharc  és marxi-lenini ideológia terjesztése.  

A választásokra való felkészülésnél a „lentiek” csak felületesen  veszik figyelembe az egykoron jól bevált „kékcédulás” megoldást, az egypártrendszerre való áttérés forszírozását,  és egyedüli pozitívumnak tűnik, hogy  a „készenléti” rendőrség szellemisége, valamint fellépése közelít az ÁVH hajdani (ez irányú) mutatóihoz.

            b) Kun Béla és Szamuely Tibor elvtársak helyesnek tartanák a Lenin-fiúk bevetését, a nagytőkések  (Kapolyi, Gyurcsány,  Fejti, Széles,  Demján, Medgyessy, Nagy S., Csányi, Kóka, Várszegi, stb.,) Budapestről való kipaterolását (3o kg csomag engedé lyezésével), lakásuk lefoglalását,  likvidálásukat és/vagy  munkatáborba irányításukat.

             c) Apró Antal elvtárs  csatlakozott az előtte felszólalóhoz, de  Gyurcsány  elvtársat védelmébe vette, mivel  - szerinte -  ő kemény fizikai és szellemi munkával szerezte a vagyonát. Az is közismert, hogy  burzsuj létére  a szegényeket támogatja, és a gázórát reszketve  lesegető   édesanyjával csupán azért tesz kivételt, nehogy az elfogultság vádjával illessék.

            d) Péter Gábor elvtárs  Kun és  Szamuely elvtársakkal egyetértésben  kiemelte a fizikai vallatás bevezetésének szükségességét, közben összeszólalkozott Kádár elvtárssal, aki emlékeztette régmúlt dolgaira, de Péter Rajk László nevével riposztolt, mire   a levezető elnök  kopasz feje vérvörös lett, és  csendre intette a  vitatkozó feleket.

Péter elvtárs meleg szavakkal emlékezett meg Lamperth Mónikáról, szerinte igen jó varrónő lehetett volna, de belügyminiszternek ugyan úgy alkalmatlan, mint  Kádár elvtárs volt, akit ő távolított el a posztjáról Rákosi elvtárs utasításra, és ezt  Mónikával is szívesen megtenné a PÁRT  érdekében.   

            e/ Kádár elvtárs szerint meg kellett volna előzni a kölcsönök felvételével átmenetileg stagnáló életszínvonal biztosítását a megtorlás rendkívül jól bevált eszközével, mert semmi sem  tartja jobban kordában a néptömeget, mint az akasztófa, a gumibot, a börtön, a munkatábor és  a kisemmizéstől való félelem. Szerinte nem ártana, ha Putyin elvtárs követné Hruscsov elvtárs példáját, és segítségére sietne Thürmer elvtársnak, aki volt olyan bátor, hogy a rendszerváltozás 16. évében visszaállította a kommunista párt örökbecsű nevét,  és töretlen elszántsággal harcol a „veres” csillag, valamint a sarló-kalapács szimbólumok használatának engedélyezéséért.

Kádár elvtárs javasolta azt is, hogy „odalent” szüntessék be az elburjánzott  tévés csatornákat, maradjon  az egykori kétcsatornás  rendszer és  a hétfői sugárzásmentes  szünnap. Kifogásolta azt is, hogy az állampolgárok szabadon utazhatnak Grósz elvtárstól kapott útlevelükkel a nagyvilágban, miközben sokan még Vecsésre vagy  Kunmadarasra sem hajlandók elutazni.

 Ezen a fórumon köszönte meg Kádár elvtárs Moldova György elvtárs alulról jövő, (személyét érintő) elismerő szavait, bár korántsem érzi úgy, hogy ő lenne a magyar történelem legkiemelkedőbb politikusa, de könnyes szemmel figyeli, amikor Moldova vöröskés arca megjelenik a képernyőn, és bárgyú, de mély meggyőződést sugárzó mosollyal nyilatkozik a legvidámabb barakk szépségeiről.

            f) Grósz elvtárs kikérte magának a személyeskedést,  elvtársi szavát adta, hogy  senkinek sem adott útlevelet, és csupán  azért  engedélyezte ennek az okmánynak a kiadhatóságát, mert feltételezte, hogy a párttagok özönleni fognak a virágzó és élenjáró Szovjetunióba.

Azt sem érti, hogy Kádár elvtárs miért csak a hétfői napot javasolta annak idején is sugárzásmentes időszaknak, hiszen évente csak egyszer nézett tévét 1-2 órás időtartamban, a moszkvai november 7-i disszemle közvetítésekor…

A jelenlegi magyarországi helyzetben viszont bevonatná az útleveleket, és bevezetné a vörösterrort, mert így elejét lehetne venni a fehérterrornak.

              g) Szakasits elvtárs közbeszólása szerint a MAGYAR HELYESÍRÁS SZABÁLYAI  és a HELYESÍRÁSI KÉZISZÓTÁR nem tartalmazza a vörösterrort, csak a fehérterrort, ezért sokan nem tudják majd értelmezni  Grósz elvtárs javaslatát.

 

             h) Marosán György elvtárs azt kifogásolta, hogy a Lendvai, Kuncze, Gyurcsány, Hiller, Batiz, László, Gál J.  és más hordószónokok,  semmit sem tanultak tőle, Torgyántól vagy Lányitól, többet hazudnak a megengedett (a hihető)  normánál, ezzel csak ártanak  Marx és Lenin szent ügyének.

            i) Aczél elvtárs hangoztatta, hogy  nagyon büszke egykori „cenzorkájára” (Lendvai I.-re)  bár gyakran  gyorsabban működik a hangképző szerve, mint az agya, de a közvélemény figyelmét  képes elterelni a létfontosságú kérdésekről.

 

              j) Papp János  azt tette szóvá, hogy Kádár is hibázott, mert Apró Antalt favorizálta, aki most is a tőkéseket védi Gyurcsány személyében, és nem tyúkok tartására vagy  tojásbegyűjtésre okította  lányát Apró Piroskát, (mint tette azt az áldott emlékű ÁVH-s Mariska néni,  hanem a mocskos tőke harácsolására. Ma már sajnálja, hogy önvédelmi fegyverét nem a tőkések ellen, hanem felesége és saját maga ellen használta.

            k) Marx Károly [felrezzenve bóbiskolásából] váratlanul szót kért a személyes érintettségre hivatkozva, és tiltakozott, hogy élete főművét mocskos tőkének nevezze valaki.

Rákosi elvtárs megnyugtatta Marx urat, hogy félreértette  Papp Jánost, nem a halhatatlan irományról volt szó, hanem arról a mocskos tőkéről, amelyet az egykori KISZ, MDP, MSZMP és jelenlegi MSZP tagok mostanság úgy gyűjtögetik, mint gombaszedők - eső után - a   csiperkegombát.

            l) Lenin elvtárs emlékeztetett arra, hogy Gyurcsányt el kell marasztalni, mert nem követte a lenini utat, valamint Kun és Szamuely  jól bevált gyakorlati példáit.

 

 

           m) Sztalin elvtárs védelmébe vette Gyurcsányt,  mert átvette egykori  bölcs és mélységes igazságot tartalmazó  nyilatkozatainak lényeges elemeit, miszerint „az élet vidámabb lett, az emberek  jobban élnek, a gazdasági mutatók is felfelé ívelnek”.

 

            n) Hruscsov elvtárs letorkolta Sztalint, emlékeztette a XX. Kongresszus határozataira, a pártfegyelemre és arra, hogy  égbekiáltó bűnei miatt  ki kellett vetetni mumifikált  földi porhüvelyét a mauzóleumból.

           

o) Sztalin elvtárs megköszönte Hruscsovnak, hogy eltették Lenin mellől, mivel  ismerete szerint a szifilisz ragályos kórnak minősül…

            p) Rákosi elvtárs  nyugalomra intette a jelenlévőket,  arra kért mindenkit, hogy  csak a napirendi kérdéssel foglalkozzanak, majd szünetet rendelt el.

* * *

A szünetben  Marx, Lenin, Sztalin, Kádár, Aczél és  Marosán dedikálták  könyveik  javított kiadását, miközben a svédasztalnál  fogyasztották a figyelmes házigazdák által odakészített  enni-és innivalókat.

* * * 

Szünet után Rákosi elvtárs által beterjesztett határozati javaslat megvitatása és megszavazása  következett.   

A határozati javaslat szövege.

        1) Figyelmeztetni kell a magyar elvtársakat, hogy az áprilisi választás eredményén áll vagy bukik, a sokszor megígért, de tapintható közelségbe került, ragyogó perspektívát ígérő, kommunizmus eljövetele.

        2) Figyelmeztetni kell a magyar elvtársakat, hogy csak a baloldal győzelmével valósítható meg a proletárdiktatúra bevezetése, a szocialista tőkésekké vált Gyurcsány-félék kiebrudalása.

        3) A stratégiai célok elérése érdekében ígérjenek fűt, fát és 3.60-as cipócskát a választóknak, miniszteri fizetést a nyugdíjasoknak,  kátyúmentes utakat az autósoknak, ötcsillagos szállodát a hajléktalanoknak,  ingyen gyógyszert a rászorulóknak, munkahelyet a munkanélkülieknek.

Tanuljanak Demszkytől, aki lerohasztotta a fővárost, aki egyetlenegy ígéretét sem tartotta be, de – ennek ellenére - 15 éve Budapest főpolgármestere!

         4) Figyelmeztetni kell a magyar elvtársakat, hogy csak akkor lehetnek dicső elődeik jogutódjai, ha nem csak az elődpárt vagyonát birtokolják, hanem haladéktalanul átveszik, és következetesen folytatják elméleti tételeik gyakorlatba való átültetését.

        5) Gyurcsány elvtársat szigorú megrovásban és végső figyelmeztetésben részesíti a TMKP elnöksége.

        6) Hiller elvtársat figyelmeztetik, hogy vonja felelősségre Kovács László elvtársat erkölcstelen életviteléért, ne akarja utánozni Lenin elvtársat, akinek szintén volt szeretője, de soha nem mutatta be úgy a külföldi diplomaták előtt, mintha Krupszkaja  elvtársnő  pozíciójában lenne.

[Lenin elvtárs ekkor eltávozott az elnökségi ülésről, de nem önszántából,- Krupszkaja gurította ki a teremből, a tolószékében ücsörgő  nagy filozófust.]

A szavazásra jogosult elnökségi tagok egy ellenszavazattal és tartózkodással elfogadták a Határozati Javaslatot.  Dobi István illuminált állapotban volt, ezért tartózkodott a szavazástól,  Apró Antal pedig túlságosan szigorúnak tartotta Gyurcsány elmarasztalását.

Az elnökségi ülés befejeztével, a jelenlévők égi harsona kísérettel, elénekelték a „Fel vörösök, proletárok” c. forradalmi  népdalt, nem kis  célzattal arra, hogy várják a lent lévőket  (fenti) soraik gazdagítására.  

K. m. f.   

[Átvéve az ÉGI INTERNET   www.bolsevik.tulvilág  Honlapjáról.]

 

                                                                                               Prof. Dr. Bokor Imre

Szerkesztői utószó.

 

Bokor Imre szarkasztikus írása azért ihletett meg, mert képzeletemben felmerültek egykori bálványaink arcképei. Ezeket lehívtam az Internetről és amikor így együtt látom őket, elérzékenyűlök. Milyen jó, hogy ilyen szépen megvannak - odaát...

 

2006.02.05

 

Sz. Gy.