Gondoltam:
Sokkoljunk együtt...

 
2005.02.12. A "Sorstalanság" bemutatója.
kapcsán a Comment kiegészűlt. A kiegészí- téshez könyvjelzőt tettem.

2005.02.14. Azóta valaki "holocaust iparos-
nak" titulálta Kertészt. Én viszont attól
tartok, többről - másról van szó. Erről szól
az újabb folytatás.

2005.02.19. Búcsú. Elbúcsúzom egyelőre Kertész Imrétől. Könyve, filmje, cionista show műsora jóvátehetelenűl megbuktak. Aczél/Apfel elvtársék jól látták: egy harmadrangú "lakotóról" van szó. Lásd a valószínüleg utolsó
folytatást.
A galériát kiegészítettem. még néhány iraki képpel és a Guantanamói Aushwitz néhány "életképével".

        Ex Libris.

„Sorstalanság”.

A „nem auschwitzi világ” víziója, à la Kertész Imre.

Bevezető.

Torkig elegem van a talmudi gyűlölet apostolából Kertész Imréből!!! Amikor a Nobel díját megkapta már hozzákezdtem egy Comment anyagának összegyűjtéséhez és a vázlatot is elkészítettem. Aztán félretettem az egészet, a fene tudja miért. Nem húztam fel magam különösebben a könyv erőszakos és költséges terjesztése miatt. Lenyeltem, hogy a Sors talan- ságból lesz, a költségeket illetően, a guiness rekorder filmváltozat. [Adóforintjainkból persze, mi másból.]

Mindez nem volt elég. Kertész újabban naponta megjelenik [pl.] az RTL Klub képernyőjén és a következőket szajkózza. "A világ a 'hholokasztot' sohasem fogja kiheverni." Tetszettek érteni, mi az, hogy "sorstalanság"? Én nem értem. Aztán tetszenek érteni ezeket a dimenziókat: "a világ" és hogy "sohasem"? Dehát még nem jött el a zsidó király, hogy az idők végeztéig uralkodjék az egész földkerekségen. Akkor meg miért hergeli, sokkolja ez az ellenszenves alak a televizió nézők millióit nap mint nap?

Régi tapasztalat, hogy az antiszemitizmus terjesztésében senki sem olyan sikeres, mint maguk a zsidók. Állítom, hogy pl. egy Haraszti puszta megjelenésével többre jut ezen a téren, mint Csurka egy egész havi szófosással.

Én nem jelentem meg náci egyenruhában semmiféle rendezvényen. Ennek ellenére elzarándokoltam Auschwitzba és Birkenauba még 1969-ben. Nem tagadom a Holocaustot! Ugyanakkor állítom, hogy aki azt megpróbálja megkülönböztetni az egyéb, azaz "közönséges" tömeggyilkosságoktól az vagy bűnöző, vagy elmebeteg. Mindenképp zárt és őrzött helyen indokolt tartani, mert veszélyes - elsősorban azokra nézve, akik nevében ágál.

Ezt a Commentet egy friss felháborodás szűlte, de anyaga nem friss. De frissűlni fog és lehet, nem csupán az én kezem által.

Kertész "igehírdetése" a Talmud alaptételeit sugározza. A különféle zsarnokságok áldozatává lett nemzsidó embermilliók kirekesztése
a világ-gyászból csak akkor lehetséges és logikus, ha az ember és az állat határvonalát a zsidók és gójok között húzzuk meg, ahogy a Talmud nyiltan, Kertész pedig "szimbolikusan" teszi.

A nagy emberbarátnak szembesűlnie kell önmagával és azokkal, akikért nem szól a harangja. A baloldali hasábban tehát felvonúlnak Izrael és a cionista Amerika palesztinai, afganisztáni, iraki, stb. áldozatainak képei és az ártatlanúl meggyilkoltak szellemei. Ez a folyam mindaddig folyik, amig ez a sötét bolygó a látóhatár alá nem
sűllyed, hogy soha se bukkanjon fel újra.

      * * *       

A régi írás.

Mottó.
"Egyértelműen ki kell tehát mondani: történelmi bocsánatkéréssel tartozunk. Azok is, aki akkor éltek, s azok is, akik csak örökölték a bűnös elhallgatás gyakorlatát."

Így kezdődött. Az utánozhatatlanul homályos mondat szerzője - ki lenne más - Horn Gyula, a "na és” bűnbánati formula feltalálója. A szöveg a Zsidó Világkongresszus kelet-európai elnökéhez intézett leveléből való. [Mónus Áron: Összeesküvés – 1995. Interseas Edition 217.o.]

Azután megtörtént a stockholmi csoda, avagy a deus es machina. Egy eleddig úgyszólván ismeretlen magyar író Nobel díjat kapott.

Még meg se kapta [a díjat], máris beszélni kezdtek róla. Beszélni, beszélni, beszélni kezdett ő maga is.

Már az első hírek hatására a vasárnapi pohár sör mellé készítettem két irodalmi lexikont, amelyekben a nagy író szerepelhetett. Gondoltam, míg elszopogatom a sört, átolvasom az „anyagot”. Hamarabb ment mint gondoltam. Az egyikben ez olvasható.

„Kertész Imre (1929) viszonylag későn kezdett irodalommal foglalkozni. Sorstalanság (1975) című regényében nyomasztó kamaszkori élményei nyomán idézte fel a fasizmus szörnyűségeit. Kisregényeit Nyomkereső (1977) címen adta ki.”

Slussz!

Az idézet Pomogáts Béla: „Az újabb magyar irodalom 1945-1981” című könyvéből való. [Gondolat. Budapest, 1982. 528. old.]

Ha jól emlékszem, a szerző hosszú időn keresztül a Magyar Írószövetség elnöke is volt… No comment. 

A másik könyv címe: „A magyar Irodalom története.” [Kossuth Könyvkiadó 1985 – Második javított (!) kiadás.].

A könyvet felütve meg kellett állnom a névmutatónál, mert Kertész Ákos után Kertész Mihály következik.  A későbbi Nobel díjas tehát per abszolúte nem szerepel benne. No comment.  

A „Sorstalanságra” is érvényes az a mondás: „habent sua fata libelli” [a könyveknek is megvan a maguk sorsa] szóljanak bár éppen a sorstalanságról… Nota bene: ezt a fogalmat Kertész alkotta. Mint kifejezés magyarúl van, de értelmetlen. 

Úgy gondolom érdemes elmélázni a Nobel Díj Bizottság döntésén, Kertész Imre nyilatkozatain, valamint a díj és az író személye körüli hírverésen. Mindezekből egy kis válogatást készítettem. Íme.

Személyes nyilatkozatok, kommentárok, események.

A stockholmi repülőtéren.

A fasizmus és a kommunizmus legfontosabb tanulságának [K.I.] azt nevezte, hogy miután túléltük ezeket a szörnyű tragédiákat, olyanfajta kiindulópontnak kell tekinteni azokat, ahonnan megpróbálunk egy új európai és emberi konszenzust létrehozni. Meg kell vizsgálni, hogy miért nem működnek az ész, a humanizmus és azok az elvek, amelyek a francia felvilágosodás óta európai értékeknek számítanak. [NOL 2002. december 5]

A Welt am Sonntagnak.

Magyarországon egyszerre csak nemzeti hős vagyok. Könyveim hetek óta az első helyen állnak a legkelendőbb könyvek listáján, a Sorstalanság kötelező olvasmány [!!] az iskolákban. Magyarországon végre megkezdődik a múlt megvitatása. [NOL 2002. december 8.]

A Svéd Királyi Akadémián.
„A holokauszt a kétezer éves európai erkölcsi kultúra végállomása. Kertész úgy véli, ennek a tragédiának a jóvátétele csak katarzis lehet, amit a szellem hoz létre: napról napra, kitartóan kell megteremtenünk új értékeinket.”  [Beszéd a Svéd Királyi Akadémián - Népszabadság 2002. december 9]

Üzenet a magyaroknak Stockholmból Népszabadság. Szerző: Dunai Péter

A Nobel-díjas író gondolatai tudatosan-öntudatlanul a körül a politikai-morális megosztottság körül forognak, amely a mai Magyarországot a nemzeti kérdésben, a saját történelmi múlthoz való viszonyulásban jellemzi. Magyarországon a vitát nem utolsósorban Kertész Nobel-díja robbantotta ki, amely egyrészt megosztja a társadalmat, másrészt bátorítja, gyarapítja azokat az erőket, amelyek – Kertésszel együtt – elkötelezettek az igazság, a (Nyugat-) Európa irányába való nyitás iránt.

     Népszabadság közlemény

A kulturális tárca Magyarország 3800 közkönyvtárának mindegyikébe ingyenesen juttatta el Kertész Imre Sorstalanság című könyvét, az Oktatási Minisztérium pedig az ország valamennyi [!!!], összesen 4492 általános és középiskolájába küldte el a Nobel-díjas művet. Grátisz, tegyem hozzá...

[NOL. 2002. december 11.]

Interjú a Magyar Narancsnak. [MaNcs, Heuréka Hot-Bot 2002.12.13]
 

MN: A Sorstalanság sikere kapcsán adott Spiegel-interjúban többször is megismétli, " ich will den Leser verletzen, azaz meg akarom sérteni, sebezni az olvasót"; hogy értette ezt? Összefügg ez a stílussal?

KI: Németül természetesen nem mindig találom a helyes kifejezést. Tegyük hozzá, magyarúl mégkevésbé. Valójában azt akartam mondani: 'traumatizálni" akarom az olvasót. Hogy könyvem koncepciója arra épül, hogy a félelem, a talajvesztés, amit a könyv elbeszélőjénél hiányolnak, az olvasóban álljon elő.

Erre mondom, hogy veszélyes, a társadalom normális egyedeire nézve, zsidókra - nemzsidókra egyaránt.

MN: Minek köszönhető, hogy Németország kivételesen jól fel tudta dolgozni saját történelmének ezt a periódusát?

KI: Elsősorban valószínűleg annak, hogy a németeknek egyszerűen nem állt módjukban kibújni a saját múltjuk alól. Auschwitzot a németek csinálták, őket terheli a holocaustnak nevezett népirtás rettentő bűne - annak ellenére, hogy Európa behunyta a szemét, sőt aktívan is közreműködött benne: napjainkban épp a svájci kollaboráció hátborzongató tényei kerülnek napvilágra. No meg a svájci bankszéfek elleni "hadmúveletek". A németeknek azonban rögtön a háború után szembe kellett nézniök saját rémtetteikkel. Valamikor a 70-es években Németországban lassan és küzdelmesen, de konszenzussá vált, hogy a tetteiket vállalniuk kell. Állandó "hadisarc formájában, amelynél sem az összeg, sem a törlesztés véghatárideje nincs megszabva.

KI:

Tizenhárom évig tartott, amíg a regény első gondolatától a regény utolsó mondatáig értem. 

Méltatás a Népszabadságban.

”Kertész – regényíróként és gondolkodóként is – nem ismer könyörületet. A könyörület engedmény lenne a hazugságnak, egyenlő lenne a hazugságba csúszással vagy hazugságba meneküléssel. Vagyis a giccsel. Auschwitz a modern világban a történelmi eredendő bűn törésvonala. Az egymillió örmény törökök általi legyilkolása tehát nem is volt bűn (?). Igaz, nem a "modern világban" történt.

Auschwitz e történelmen túliságát, felfoghatatlan és elképzelhetetlen tényszerűségét Kertész mítoszként, méghozzá a megrendült európai tudatot újraalapozó mítoszként „rakja össze”, és eleveníti meg regényeiben. A modern ember – a történelmi, a bürokratikus, a kalkulatív racionalitás embere – Auschwitzcal túlment jó és rossz határán, a bűn és ártatlanság választóvonalán. Az is, aki a zsidőkat mentette? Kertésznél nincs kivétel?

A világ most már csak úgy maradhat érvényben, ha a mértéktelenből új mértéket, új kánont készít: Auschwitzhoz méri önmagát, avagy hát azt, ami a világot világként létesíti, bárminek nevezzék is – Nyelvnek, Történelemnek, Istennek. Hát ennek a Kánonnak az összeállítása és betanítása nem lesz
könnyű. Ajánlanám Kertésznek, üsse be akármelyik keresőbe a "Blood and Honour" szavakat és olvasgassa a taálatokat, majd gondolkozzon el rajtuk. A világ nem a kertészi uni-sono felé halad és kedvenc Németországában hamarabb forró lehet lába alatt a talaj, mint abban az országban amelyet annyira megvet, hogy csak a pénzünket fogadja el... Egy igaz világot Auschwitz után másra, mint Auschwitzra nem lehet alapítani. Mindegy, hogy ezt az alapító munkát a felvilágosult ész vagy a hittudomány esze végzi-e éppen, így is, úgy is csak Auschwitzra alapíthat. Nem hiába vált Németországban a teológiai gondolkodás önálló, nagy áramlatává az „Auschwitz utáni teológia.” A másik nagy áramlat ezzel szembe halad. Ebből örvénylés keletkezik előbb, utóbb...

Ugrani kell, különben kitörjük a nyakunk! Miben áll ez az ugrás? Lényegében a vallási hit vagy a felvilágosult ész újraalapozásában. Ezt az újralapozást hajtja végre Kertész Imre az esztétikai képzelőerő segítségével az irodalomban, amikor Auschwitzot megformálja, vagyis életrajzi esetlegességből, történelmi kisiklásból, merő borzadályból kötelező érvényű jelentéssé, mítosszá, kultúrává alakítja át. Ez az "ész trónfosztása" lenne, amit Kertész hitsorsosa Lukács György utánozhatatlan homályossággal és dagályossággal írt körűl, a nácizmus vonatkozásában. Új nácizmusra viszont nem lesz elegendő vevő európai, mégkevésbé a világpiacon.
 

Auschwitz ideális kiindulópont. Valóban az. E világon semmi nem maradhat érvényben Auschwitz eleven emlékezete – folytonos elképzelése és elgondolása – nélkül. Ebben az értelemben: Auschwitz ’a kánon’, vagyis a zsinórmérték, a törvény, amelyhez mindent mérnünk kell. Auschwitz az a ’fundamentum, amelyen a világ megállhat’. Spirituális értelemben csak egy ilyen fundamentumra épülhet ’nem auschwitzi világ’. Igaz világ.

[NSZ. 2002. december 14.]

A nem auschwitzi világ javában épűl, de korántsem a kertészimrei paranoia obskurus keretei között.

     Net Hírlap tudósítása.
 

Széttépték Kertész Imre könyveit
    
Kertész Imre író Nobel-díjas műve, a Sorstalanság című regény több széttépett példányát találták meg Hódmezővásárhelyen - erősítette meg a megyei Rendőr-főkapitányság a Délmagyarország című lap információját.

A lap információi szerint a megrongált könyvek azoktól a diákoktól származhattak, akiknek az önkormányzat vásárolta meg a Nobel-díjas író könyvét. A rendőrség illetékese szerint a könyv széttépése és szétdobálása közterületen, rendzavarásnak és szemetelésnek minősül, ami szabálysértést jelent. [Net Hírlap2002.12.30.]

Mai Nap „Fogyókúrán a Sorstalanság stábja.”

Koltai Lajos és csapata éjt nappallá téve keresi a Nobel-díjas regény, a Sorstalanság filmváltozatának főszerep
lőjét.

Az a néhány szereplő, aki a film végéig kamera előtt marad vállalja azt is, hogy csontsoványra fogy. A történet a teljes leépülés felé halad, így elkerülhetetlen, hogy fizikailag is szemléltessük a koncentrációs táborban élők rossz állapotát. Sminkeléssel el lehet érni némi hatást, de pár szereplőnek le kell adnia a kilóit – nyilatkozta az Oscar-díjra jelölt operatőr.

[Mai Nap 2003-01-06]

* * *

 A szűkre szabott, de szó szerinti idézet-gyüjteményből kiderül, hogy a magát a Himalája csúcsaira képzelő író a holokausztot európai jelenségnek kívánja láttatni és amiatt európai, honi viszonylatban óhajt közelebbről nem körvonalazott katartikus effektusokat [azaz lelki megrázkódtatásokat, bűn- tudatot] előidézni olvasóiban. Ezek akár sokan is lehetnek, lásd a könyv – dömping adatait az idézetek között. 

Szerfölött üdvös lenne, ha ünnepi/alkalmi monológok, sajtónyilatkozatok és áhítatos német (!) hallgatóság előtt intonált felolvasások mellett az Író a magyar olvasó közönség elé állva is megmagyarázná, mit jelentenek idézett kinyilatkoztatásai? Tulajdonképp mit akar Európától, tőlünk?  És meghallgatná mi hogy vélekedünk felőle? Miért nem rendez nyilvános könyvankétot?

A Nobel-dicsőség kapcsán megszólaltatták a holokauszt téma egyik legavatottabb szakértőjét is.

A Hetek című netes újságban nemzeti tollnokunk Tihanyi Péter „szenzációs” riportot készít a Holocaust neves krónikásával Randolph Brahammal..

”Eichmannra is rálicitáltunk - Randolph Braham professzor a legnagyobb szégyefoltunkról” címmel.

     Braham:

A magyar zsidók vezetői [!!!] éppúgy, mint a nemzet vezetői részletesen tudtak mindenről, Auschwitz   összes titkáról, de nem osztották meg ezt a tudást a tömegekkel, mert utóvégre a helyzet Magyarországon nem volt olyan, mint Lengyelországban, ahol a zsidók és a keresztények között állandó nyílt ellentét volt, az antiszemitizmus majdnem állami volt.

Magyarországon a zsidók büszkén állították, hogy ők izraelita vallású magyarok. Abban a hitben voltak, hogy ami történt Lengyelországban, nem történhet meg egy civilizált, lovagias Magyarországon, utóvégre itt a zsidóság összeforrt a magyarsággal. És 1944-ben ugyanúgy füstté lettek Auschwitzban, mint kaftános, pajeszos társaik. Kivéve persze a budapesti zsidóság zömét.

Tihanyi:
Az elmúlt években úton-útfélen Horthy ártatlanságát próbálták bizonyítani a politika és a közélet szereplői. Újratemetés, árvalányhaj, vitézrend, lovagrend, teljes volt a díszlet a kormányzó rehabilitálásához. Mi volt az ő valódi szerepe a történtekben? 

Braham:
Mikor Hitler megtudta Kállay és az akkori magyar kormány azon célját, hogy ki akar ugrani a háborúból, mindent megtett ez ellen. Mert ha Magyarország kiugrik Olaszország mintájára, akkor az egész német hadsereg a Balkánon körül lett volna zárva, el lett volna szigetelve, nem beszélve arról, hogy a romániai kőolaj fűtötte a német hadigépezetet, ami szintén el lett volna vágva. Hitler ezt nem engedhette. Mikor Horthyt magához hívatta, két dolgot mondott neki: ha ellenálltok, mikor bevonulunk, akkor a szlovák és román ellenségeiteket is magunkkal visszük országotok elfoglalásánál, de ha mint szövetségesek tovább harcoltok velünk, és egy új kormányt hoztok létre elsöpörve a zsidóbarát Kállai-kormányt, akkor csak egyedül jövünk be. Így az új kormány létrejötte után hadseregünk visszamegy a frontra, és csak egy-két egység marad itt. Ez az egy-két egység Eichmann volt meg az SS. Mikor rögtön a Wehrmacht után március 19-én bejött Eichmann. Jeruzsálemben a perén így fogalmazott –, elképedve vette észre, hogy a belügyminisztérium két főtisztje, Endre László és Baki László túltesz rajta is.
Mikor Horthy visszajött Hitlertől, megmaradt főnöknek, ezt látva a zsidó veze-
tők fellélegeztek. Ők Horthyt egy civilizált antiszemitának ismerték, aki rühellte a keleti zsidókat, de szeretett kártyázni a gazdag zsidókkal. Abban reménykedtek, hogy Horthy nem fog a németeknek szabad kezet adni. De szegény zsidók nem tudták, hogy március 18-án „Horthy jóváhagyta Hitler egyik kérését, miszerint átad Németországnak háromszázezer zsidó munkást a hadiiparban való munkára.” Braham Holocaustról írott [kitűnő] könyvében a történtek nem egészen így vannak előadva. Az eltérő szövegrészek be lesznek olvasva...

Ezt a megállapodást használta ki a Baki–Endre-csoport, akik azt mondták, hogy jó, de a zsidó munkások jobban dolgoznak, ha az egész családjuk velük van, ezért jobb volna, ha elvinnének mindenkit. Kivették a kórházakból az újonnan megoperált embereket, őket is bedobták a vagonokba; kivették a börtönökből az oda bezárt zsidókat, kivették a bolondokházából, hogy senki az égvilágon ne maradjon vissza. Április lévén az idő sürgető volt, mert a szovjetek már közeledtek, így a magyarországi végső megoldás lett az egész európai holokauszt legolajozottabb, leggyorsabb, legdurvább, legborzalma- sabb fejezete. 

 Tihanyi:
 A környező országokban nem ment ilyen flottul?

 Braham:
Nem, sehol. Amit Lengyelországban évekig csináltak, azt nálunk kétszer hat hét alatt véghez-vitték. Az első hat hét az előkészítés, tehát a zsidók elszigetelése, kirablása, gettósítása, befejeződött május 15-én. A második hat hét május 15-étől július 9-éig a deportálás volt. Ez alatt az idő alatt több, mint négyszázötvenezer zsidót deportáltak. A holokauszt és azon belül a magyar holokauszt az európai keresztény civilizáció legszégyenteljesebb fejezete.

Szeretnék egyszer egy ilyen [Amerika példájára utal] Magyarországot látni, ahol a magyarok szeretik Magyarországot, egészséges patrióták, de ugyanakkor nem gyűlölik se a zsidókat, se a cigányokat, se a románokat, se a szlovákokat, se az amerikaiakat. Gyűlölhetik az egyént. Ha egy román vagy egy zsidó elkövet egy bűnt, akkor azt csukják börtönbe, de ha egy magyar zsidó, mint mondjuk Kertész vagy Heller Ágnes semmi rosszat nem tesz, csak a magyar kultúra jó hírét öregbíti szerte a világon, akkor miért utálják? Mert zsidónak születtek. Ha az ember elképzeli, hogy egy lidérces éjszakán kidobják a házukból, elveszik mindenüket, kirabolják őket; a gettóban a lányoknak még a nemi szervét is megnézik, hogy nincs-e ott eldugva valami; mint a marhákat vagonokba rakják; nevük már nincs, csak számuk; majd a hajukat is lenyírják, s a végén gázzal megölik őket… (elakad a hangja). 

Tihanyi:
Professzor úr szerint van kollektív bűnösség?

Braham:
Az én szempontomból nincs. A bűn mindig egyéni bűn. Még Eichmann gyereke is ártatlan a számomra. A történelem kötelessége az események rögzítése. És nem a harag örökítése. Braham holocaust felfogása [ez könyvéből is kiderűl] homlokegyenest ellentéte Kertész imre "sokkterápiájának". Legalább ezen el kellene gondolkodnia. Mónus Áron "holocaust ipar-művésznek" tizulálja Kertészt. Lehet ebben valami?

A [második] klessheimi találkozó eseményeit Braham könyvében [„A magyar holocaust”  Gondolat. Budapest 1988.] másként írja le, mint ahogy most Tihanyi vele elmondatja. A könyvben ez áll. „A bizonyítékokból … kiderül, hogy Horthy – talán vonakodva és akaratán kívül – valóban hozzájárult jelentős számú zsidó munkás átadásához hadiipari célokra.” [I. köt. 303 old.] Horthy „magatartását” Braham is annak felemlítése mellett méltatja  „elég valószínű, hogy Horthy egyszerűen nem ismerte fel, mi következik abból, hogy amibe beleegyezett. A látogatás idején már elmúlt 76 éves és számos kortárs szerint nemcsak politikailag alkalmatlan, hanem a leghatározottabb szenilitás sok tünetét mutatta.” [305.old]

Az viszont már az Eichmann perről írott könyvből [Gideon Hausner: „Ítélet Jeruzsálemben” Európa 1984] olvasható, hogy mire Horthy hazaérkezett „a főváros stratégiai pontjait a Wehrmacht egységei már megszállták, a Gestapo pedig megkezdte a letartóztatásokat.” [!!!] [199 old.]

Braham még azt is megírja, hogy a Sztójay kormány zsidókra vonatkozó rendeleteit Horthy nem látta el [!!!] kézjegyével. Így ezek nem kormányrendelet, hanem minisztériumi rendeletek ill. utasítások formájában láttak napvilágot. [I. 304. old.]

Horthy azért nem volt annyira szenilis, hogy ne érezze: a harctéri helyzet alakulása és a külföldi tiltakozás hatásaként mikor lazul annyira a nyakán a hurok, hogy lélegzetet vehessen. Tény, hogy a vidéki zsidóságot deportálták. Hátra volt azonban még az „eine eintägige Grossaktion” azaz a budapesti zsidóság egyetlen nap alatti deportálása. Ekkor „Horthy váratlanúl megtorpant és megtiltotta [!!!] a további deportálásokat. [Hausner: 209. old.] Továbbá. „Esztergomból a fővárosba rendelte a feltétlen kormányzóhű páncélos ezredet, körülvétette a csendőrlaktanyákat és eltávolította a csendőralakulatokat Budapestről. Ez egyet jelentett a fővárosi zsidók deportálásának felfüggesztésével, ami pedig Eichmannak súlyos presztízsveszteség volt.” [Uo. 210 old.]

Visszatérve az interjúra, az elcsukló hang arra utal, hogy Braham nem a múltat vizionálja, hanem a jövőt, amelyben például Heller Ágnest az a veszély fenyegeti, hogy levágják a haját [parókáját (?)] és gázzal megölik.

Nota bene! Heller Ágnes nemrég szerepelt a Nap TV. műsorában és bajaink egyik okaként azt nehezményezte, hogy „túl sokat adunk a söpredék véleményére”. Kérdés a lukácsimádó filozófusnő olvasatában ki a söpredék? Alighanem mindazok, akik a zsidó kultúra kivonása után visszamaradnak mint bőgatya és a fütyülős barack seprője [söpredék].

Persze a söpredék is olvas. Ha a Braham könyvet nevezett írkász figyelmesen olvasta volna és ha a professzor úr a saját könyvében írtakra jól emlékezett volna, a riport ilyen formában meg nem születhetett volna.

A „szégyenfoltról”  eszembe jutott, hogy az angolok a család szégyenfoltját „skeleteon int the cupboard”-nak nevezik, ami annyit tesz, hogy csontváz van a szekrényben. Nos a „művelt Nyugat” legenyhébben szólva is gyalázatos magatartást tanúsított a vészkorszakban, de annak előtte is. Nélküle a sárkány [Hitler] nem bújhatott volna ki a tojásból.

Erről példáúl Makai Györgytől olvastam [Izrael Állam és a cionizmus – Kossuth 1973 189.o.], az író a „csontvázat” a cionista mozgalom és a német fasizmus kapcsolatának jellemzésére használja. Üssük fel a könyvet. Megéri! Épületes dolgok olvashatók lapjain. Ki akar példáúl ma már emlékezni A Palestine Office nevű cégre, amelynek ügynökei a cionisták és a hitleristák megegyezése alapján a náci Németországban fiatal férfiakat és nőket szelektáltak [Mengele csak őutánuk jött…] a palesztinai kibucokba? [191.o.] Az együttműködésben olyan személyek jeleskedtek, mint  [az állítólag magyar származású]  Levi Eskol későbbi izraeli miniszterelnök egyfelől és Adolf Eichmann másfelől… A szállítások a „haavara egyezmény” keretében zajlottak. Zajlottak, mert az angol gyarmati hatóságok ezt nem nézték jó szemmel. 1940. novemberében például nem engedték partra szállni a haifai kikötőbe a Patria gőzös fedélzetén érkezett 202 német zsidó menekültet. Utasai erre „Palesztina vagy halál” jelszóval felrobbantották a hajót és a menekültek, valamint az 50 főnyi legénység a vízben lelte halálát.

A másik díszes testület az UNSCOP, az ENSZ rendkívüli ülésszakán megalakított „Egyesült Nemzetek Palesztinai Különbizottsága.”  A bizottság tagjai épp Palesztinában tartózkodtak, amikor az „Exodus 47” nevű hajó fedélzetén 4554 német koncentrációs táborból kiengedett (!) utasával megközelítette a partokat. Ekkor két angol hadihajó feltartóztatta, megcsáklyázta, majd az angol tengerészek dicső elődeik a tengeri kalózok példáját követve elfoglalták a hajót és oly durván bántalmazták a nyomorultakat, hogy közülük hárman meghaltak. Mindezek után a hajót visszairányították Hamburgba és a menekülteket visszahurcolták a koncentrációs táborba, ahonnan korábban szabadultak. A brit kormány az alábbi magyarázatot adta az esetre. „Ilyen sok embert lehetetlen megfelelő módon elhelyezni és táplálni.” [201.old.] A koncentrációs táborban ez lehetséges volt, az elgázosításig…

Mónus Áron fantasztikus elmélete szerint a szabadkőművesség szándékosan segítette elő a holokausztot, többek között azáltal, hogy pénzelte Hitlert, ill. az általa folytatott háborúkat. Ez így első olvasásra merő hülyeségnek tűnik, de...

Ha igazat adunk Montecuccolinak abban, hogy a hadviseléshez három dolog kell: pénz, pénz és pénz; akkor logikus feltennünk azt a kérdést: honnan volt Hitlernek pénze a fegyverkezére, a háborúzásra?

Mónus a fenti teóriát többek között a náci Németország pénzügyi mágusa Hjalmar Schacht életútjának és tetteinek elemzése révén igyekszik valószínűsíteni. „perrendszerű” bizonyítékokra azonban nem hivatkozik.

* * *

 Eddig a régi írás. Folytatása következik!!!

2005.02.09.


Kiegészítés No° 1.

Világra szóló esemény!

Bemutatták a "Sorstalanságot", az elitnek... Nekik biztos tetszett. A könyv maga olvashatatlan. A forgatóköny érdekes lenne. Több és jobb hijján néhány szó a TV-ben bemutatott filmkockákról.

Melodráma az "appelplatzon".

Történelmi tény, hogy a foglyok megalázásának, sőt kinzásának egyik módja
a táborok főterén való várakoztatás volt: a náci haláltáborokon kivűl még a gulag szigetcsoport táboraiban, a japánok által amerikaiaknak épített és az amerikaiak által japánoknak, a horvátok által szerbeknek, a szerbek által horvátoknak épített táborokban és a jófene tudja, hogy még hány más helyen.

A foglyok mindenütt szenvedtek. Kolima negyvenfokos hidegében tán' még jobban, mint a mérsékelt éghajlatú brzezinkai lapályon [Birkenau].

A film "szenvedés koreográfiája" sablonos elemeket alkalmaz. Ennekfolytán úgyszólván minden kocka láttán a déjà vu kínos érzését váltja ki. Nem beszélve arról, hogy ennyi pénzért a viszonylag jóltáplált pizsamás társaság helyett néhány valódi "muzulmánt" is szerződtetni lehetett volna a hajléktalanok közűl, vagy valamelyik elfekvőből a premier plan számára.

A "képi mondanivaló" sematizmusa önmagában is rámutat a szerző paranoid látásmódjára. Kertész az emberi szenvedés tengeréből kimer néhány liternyit [egymilliárdért] és ezzel próbálja beteríteni az időt ["sohasem"] és a teret ["a világ"].

Az a nép, amely tűri ezt a művészkedést, megérdemli, hogy eredetiben élvezhesse "a könyvet". Bejelentem, a "Sorstalanságot" sikerűlt lehalásznom a Netről és lehet, hogy a napokban felteszem. Olvassatok magyarok! Nézzétek meg a filmet is! Aztán majd visszatérünk mindkettőre, de csak olyan terjedelemben, amit ez a téma megérdemel.

2005.02.12.

Kiegészítés No° 2.

"Kertész valóban holocaust - iparos(?)."

Sanda gyanúm szerint nem! Másról van szó. Több jel utal arra, hogy Magyarország ellen megindúlt a területszerző "Holocaust Hadművelet." A Sorstalanság körűli dobolás ennek első felvonása, nyitánya.

Hogy honnan veszem ezt? Hát mindenekelőtt Kertész Imrétől, aki vagy fecseg, vagy fenyegetőzik. Az utóbbira tippelek.

Az bizonyítást kissé messziről kiindulva kell, ill. lehet elvégezni.

• Nem vitatható, hogy Izrael koronázatlan királya Sharon. E Honlapon többször, több helyen írtam róla [méltattam munkásságát...]. Ezek az írások már az archívumban vannak. Most majd lefújom róluk a port és innen biztosítok közvetlen elérési lehetőséget azokra a szövegrészekre, amelyek ma talán aktuálisabbak, mint leírásuk idején voltak. Egyet mindenesetre kiástam. Íme.
  
  America's New War = Israel's Old War?
  - című Commentemben írtam, még 2001-ben, az alábbiakat.
  
  Még javában állt a WTC. amikor Ariel Sharon [2001.szeptember 5-én] Moszkvában beszédet mondott az orosz zsidó közösség tagjai előtt. Erről nálunk egyetlen bulvárlap a Színes Mai Lap számolt be [megmértem (!)] 95x56 mm-es "terjedelemben", eképpen.
  
  "Sharon: Kell egymillió Zsidó!
  Ariel Saron izraeli kormányfő szerdán Moszkvában az orosz zsidó közösség tagjai előtt mondott beszédet: - A II. világháború óta nem tapasztalt antiszemita kampánnyal kell szembenézni Izraelnek. Ez a gyűlölet Izrael-ellenes politika álarcát ölti, holott tiszta antiszemitizmusról van szó - mondta és kivándorlásra [!] szólította fel az oroszországi zsidókat. Sürgősen szükségünk van egymillió zsidóra - jelentette ki, mondván, hogyha Izrael meggyengülne, vagy netán megszűnne, a világ zsidósága nem élhetne úgy többé, mint eddig."
  
  Csaknem hatezer éve nyekereg már ez a jeremiáda. Szövege és dallama úgyzólván változatlan: az ártatlanokat bántják az asszírok, babilóniaiak, egyiptomiak, rómaiak, spanyolok, németek, magyarok (!). Meg a jó franc tudja, hogy rajtuk kivűl még hányféle náció - még tán a törpe pigmeusok is. Persze mindíg ok nélkűl, azaz merő gonoszságból.
  
  Arról viszont nem beszélt [vagy a Szinesbe nem fért bele], hová lészen a kivándorlás. Azt már tudjuk, hogy a kivándorlókat valami titokzatos
  erő igen gyakran eltéríti bemondott úticéljuktól. Magyarország az ilyen eltévedettek számára, a jelek szerint, már nem tranzit,- hanem célország. Szerfölött hasonlít [a zsidók odaérkezése előtti] Kánaánhoz. Itt azonban nem kell mindenkit föltétlenűl és rögtön kardélre hányni, hiszen pl. sokmillió "anya" önként tárja szét combjait, hogy a honi mengelék meggyilkolhassák méhükben a magzatot.
  
  Nálunk van a legnagyobb pofája az "urbánus" értelmiségnek, ideértve Kertész Imrét is. Nálunk tenyész(ked)ik a legpuhább gerincű "népies" értelmiség, amely alig többért mint egy tál lencséért eladja a saját anyját és természetesen a "Haza Anyácskát" is.
  
  Ez a nép pusztítja önmagát és hagyja, hogy mások pusztitsák, kb. abban az ütemben, ahogy épűlnek a "lakóparkok", a Sharon által helyettünk "meghívottak" részére. Úgy tűnik, hogy némi tolerancia mellett, egy rendezett, mondhatni vidám, lakosságcsere indúl. A kivándorlás iránya a temető, ill. a magzati maradványok ideiglenes tárolására szolgáló konténer. Nota bene! Hogy is van ezekkel a magzatokkal? Előbb szétszaggatják kis testüket a mengele-kampók. De mi lesz a maradványokkal? Tudjuk, hogy ez volt a legnagyobb gondja a birkenaui tábor kötelességtudó parancsnokának Hössnek is. [V.ö. Merle: "Mesterségem a halál.] Csak nem elégetik a maradványokat?
  De bizony! Mint "veszélyes hulladékot". Ezt az eufemizmust szerintem Eichmann is röstellte volna. Ez nem Holocaust? Kertész szerint nem. Hogy miért nem? Nos erre választ kapunk, ha Kertésznek az emberi szenvedéssel kapcsolatos ambivalenciáját, hogy nem mondjam sizofréniáját, szemügyre vesszük. Megtesszük!  
   
• A fentebb citált kertésziádák kissé elavúltak és hiányosak is. Ne felejtsük, Kertész Stockholm óta folyton beszél. Mondja, hogy a könyvet tán' tizenöt évig írta. Ha így folytatja, további huszonöt évig fog róla beszélni. Mindkettő a Guinessbe kívánkozik. [Valaki nem tudja véletlenűl hogy Tolsztoj meddig írta a "Háború és békét"?]
  
  Az eddigi zagyvalógiábal egy valami világos. Kertész minőségi különbséget tesz a zsidók terhére a nácizmus uralkodása idején elkövetett népírtás és az emberiség fennállása őta elkövetett minden népírtás és egyéb "közönséges" tömeggyilkosság között, mindennémű tekintet nélkűl az "érintettek" számára, korára, nemére és egyéb paramétereikre.
  
  A Holocaust előtti és utáni történelmet (persze csak a saját agyában) egy dimenzióba préseli, azaz láthatatlanná teszi az emberi értékelés,
  sőt a puszta érzékelés számára is. A Holocaustot pedig (ugyancsak "agyilag"...) áttolja saját tér és időbeli dimenzióin, azaz kiterjeszti az egész glóbuszra ["világ"] és annak egész további történelmére ["sohasem"].
  
  Alaptézise: "a világ sohasem fogja kiheverni a Holocaustot".
  
  Nos, ha Kertészt hitsorsosai nem figyelmeztetik, hogy nyilatkozati
  hülyeségeit ne űberelje szinte naponta, ill. nem biztosítják számára a [szükséges] gyógykezelést; ez számunkra azt jelenti, hogy a gyűlölet tana, a Talmud kilép a jesivák zárt világából, "jótékony" homályából. A népek káprázó szemei előtt pedig felfedi igazi orcáját Jahve. Ez nem fog menni. A miértre adandó válasz a következő rész(ek)ben. 
  
  2005.02.14.
  
  Kiegészítés No° 3.
  
  Úgy tűnik, tullihegtem kissé a kertész témát. Kertész visszavon- hatatlanúl megbukott, mint író, mint filmalkotó és mint, csupán talmudi értelemben definiálható, ember.
  
  Már csak némi szabadidő kérdése, hogy Kertész nyomait letakarítsam az élő lapfelületről és átsöpörjem az Archívum legsötétebb és legpenészesebb sarkába. Még egy dologra készűlök. Megnézem a film debreceni "díszbemutatóját" és hangulatjelentést készítek róla.
  
  Új képeket is tettem fel. Néhány irakit és néhány guantanamoit. Most ki lehetne próbálni néhány szado - mazochista literátoron, hogy az auschwitzi "stehcelle" vagy a guantanamoi álló kutyaketrec biztosít e kellemesebb elhelyezést.
  
  A holnap, a Honlap új, kiemelt témája : Oszama Bin Laden! 
   

Sz. Gy.