Hamisítják a Talmudot?

Mégsem Hamisítják a Talmudot?

A fenti cím alatt folytatólagos Comment írásába kezdtem még 2003
őszén. Nem volt szándékomban kajánkodni, de tényleg voltak fenntartásaim Luzsénszki Alfonz kivonatos talmud fordítása kapcsán. Nem utolsó sorban azért, mert a könyv alakban kiadott, ill. az Internetről letölthető szövegek több helyen eltérnek egymástól. Meg aztán, kétféle talmud is van [lásd lentebb].

A napokban megvásároltam azonban Johannes Öhquist: "A führer Birodalma" című könyvét. Találomra kinyitva a könyvben a következőket olvastam.

"1920-ban Luzsénszki Alfonz közzétett egy talmud fordítást ... A zsidóknak sikerűlt, különböző erőfeszítésekkel a fordítást megtámadhatónak nyilvánítani és a kiadás magmaradt példányait lefoglaltatni."

[Az Országban a "Horthy fasizmus tombolt" ekkor...]

A szerző ellen bünvádi eljárást kezdeményeztek. A a jogi bér-zsonglőröknek ezúttal nem volt szerencséjük.

"A királyi törvényszék megállapította, hogy a Luzsénszky Alfonz fordításában található ocsmányságok kivétel nélkűl benne vanna a Talmudban. Fordítása pontos, minthogy a Talmudban előfordúló mondatokat valóságos értelmüknek megfelelően adja vissza."

A pórúljárt vádaskodók természetesen fellebbeztek. A Kúria azonban a fellebbezést elutasította.

"A vádlott könyvének tartalmát az általánosan használatos, soha semmiféle rendelkezéssel el nem tiltott és 'mindenki által megvásárolható' Talmudból ültette át."

Így fordulhatott elő, hogy a könyv tucatnyi fordítást ért meg. [Kertész "Sorstalanság"-át biztos nem fogják annyiszor lefordítani...]

Istenem, hol vagyunk már a vészkorszaktól, amikor a Talmud még kapható volt. Mert hogy létezik és minden kultúr-nyelvre lefordították, kétségtelen.
Erről könnyen bizonyságot szerezhet bárki aki keresőjébe beüti a "Talmud" szót és lehívja vagy a szövegeket, vagy a képeket:

Commentem tehát átfogalmazásra szorúl és folytatást kíván. Ezért előkotortam az archívumból.

A korábbi betoldások miatt az eredi szövegbe eltérő színű toldatok kerültek. Erre már nincs szükség. A szövegmezőt egy színűre állítom vissza, hogy az új betoldások megkülönböztethetők legyenek.

- - -

A magyar társadalmat folyamatos sokkhatások érik. A kitartó gyalázkodás módszerével próbálják "beláttatni" vele, hogy antiszemita, rasszista, kirekesztő, stb. Elég volt ebből. Nézzünk szembe a gyalázkodókkal és "érveikkel", de mindenekelőtt tartsunk eléjük [torzítástól mentes] tükröt, hogy gyönyörködhessenek rút önmagukban. E szitok - átok hadjárat céljai és módszerei nem érthetők a Talmud legalább felszines ismerete nélkűl.

Tehát: hamisítják a Talmudot?

A kérdés feltevésének, de főleg megválaszolásának sajnos van apropója.

Egy régi história felemlegetésével kezdem. Somló Tamás médiasztár, még 1996 augusztusában, egy koncerten azzal lepte meg rajongóit, hogy ő már bizony 5756 éves. Ezzel zsidó identitására célzott. A közlés szövege, „dallama”, esetleg mindkettő irritálhatta a hallgatóság egy részét. Tény, hogy valaki a Népszabadságban egy fórum-lapot [topic] nyitott és vitát kezdeményezett Somló magatartásával kapcsolatban. A témához többen hozzászóltak. Somló nem. Ő a vitában nem vett részt. A Népszabadság a fórumot berekesztette azzal az indokolással, hogy az érdekelt távollétében a vita nem folytatható. A vitázók tucatnyi precedenst soroltak fel amikor ugyanaz a Népszabadság nem volt ilyen finnyás és nem értették, hogy miért épp Somló esetében az. Pedig sokan Somló védelmére keltek. Egyikük a fórum másik résztvevőjvel szemben következő kifejezésre ragadtatta magát. „Magához képest a ’Cion bölcsei vandordijas’ Vig ur is visszafogott volt.” Tette ezt annak ellenére, hogy a vitában antiszemita felhangokat senki sem pendített meg.

Ha e vitáról időben tudomást szerzek, úgy vélekedtem volna, hogy ha valaki egy népközösségben [tejben vajban fürösztve] más néphez tartozónak vallja magát és ezt sértő, pökhendi módon teszi, mint Somló, úgy önmagát rekeszti ki.

Somló esete azért példaértékű, mert - fájdalom - egyáltalán nem egyedi.

Súlyosbítja a helyzetet, hogy a fenti módon önmagukat kirekesztők panaszolják fel a kirekesztést és ennek keretében indulatkitörésekre, sőt a többség elleni fenyegető fellépésre ragadtatják magukat. Ennek jellegzetes példája a „Kirekesz- tők” című magyar-gyalázó pamflet. Szerzője, szégyenkezés helyett, a következőképpen méltatja „művét” és önmagát egy interjú keretében.

A racionálisan megszervezett téboly - Beszélgetés Karsai László történésszel a holocaustról.
"[...] ' Ezután a következő kérdés az volt, hogy a magyarországi zsidók hogyan védekeznek az antiszemitizmussal szemben. Akkor azt mondtam, hogy erre a kérdésre egész konkrétan a magam példájával tudok csak válaszolni. Nekem mára elegem van a védekező álláspontból, én a magam részéről mostantól támadni fogok. Ott mondtam el, hogy már nyomdában van a ’Kirekesztők’ című könyvem, amit én kifejezetten támadó jellegű politikai pamfletnek szántam.”
[HETEK. 1998.09.12. Tihanyi Péter]

        Ha e cikk helyesen és teljesen kifejezi az interjúalany mondanivalóját,
        úgy megállapíthatjuk, hogy történész létére hetet – havat összecsúsztat,
        hogy fékezhetetlen magyarellenes érzelmeinek "elvi" alapot adjon.

      Minthogy e támadó attitűd sem elszigetelt jelenség, figyelemre kell méltatni.

        A könyv persze sokaknak tetszett. Egyikükről így emlékezik Karsai.
        "Márpedig én Jancsó Miklóssal együtt vallom, aki a Kirekesztők könyv-
        bemutatóján édesapjára hivatkozva mondta: „Úri-ember nem zsidózik.”

        Jó, de akkor vice-versa mondjuk ki azt is, „Úri-ember nem is gojozik” sem
        szóban, sem írásban, még gondolatban sem. Sajnos itt mutatkozik
        némi diszkrepancia, amit orwelli hasonlattal a „duplagondol” fogalmába
        illeszthetünk. Azt a sajnálatos tényt, hogy a zsidó kisebbség magatartása a
        befogadó többséggel szemben enyhén szólva nem kifogástalan nem csupán
        Csurka István veszi észre és kárhoztatja.

        A nyugateurópai keresztény értelmiségi elit többsége „kritikáját” felmagasz-
        talásként fogalmazza meg. E gerinctelenség viszolyogtató példája Jacques
        Attali könyve. Címe „Zsidók, keresztények és a pénz.” [Az író az Európai
        Bank elnöke.]

A könyvre való hivatkozás számomra bonyolult feladatot jelent, tekintve hogy
az íróval egy Eric Conan nevű személy készitett interjút és erről írt egy
ismertetőt Rajki András.]

A zsidók és a pénz kapcsolatáról Attali így ír.

„Nem a zsidók pénzhez való viszonya váltotta ki az antiszemitizmust, hanem pont az antiszemitizmus kényszerítette rá õket arra, hogy szoros viszonyban legyenek a pénzzel.”

Hát így is lehet mondani, nagyon régi már ez a kapcsolat.

„Attali történelmi malõrbõl eredõ gazdasági szakosodásból kulturális erényt kovácsol, […] nemcsak rehabilitálja, hanem maximalizálja is a zsidók sikerét, sõt a következõket állítja: olyan helyzet alakult ki, hogy az egyistenhit feltalálója létrehozta a kapitalizmus etikáját.”

Kapitalizmus és etika? Nem ellentét párról, hanem egy tökéletes szintézisről lenne szó? Hát persze a szerző a bankár-etika talajáról szemléli és szemlélteti a kapitalizmus etikáját. Így már stimmelhet a dolog. Ezt korábban is kapiskáltuk. A
„bróker-gate” óta pedig már tudjuk is.

Egy talmudista bölcs zsidó rabbi biztos megjegyezné: Ojvé, nem veszélyes a kapitalizmus etikája és a zsidó etika közé kvázi egyenlőségjelet tenni? A buzgó bankár azonban nem áll meg ezen a veszélyes ponton. Tovább mászik. Rehabilitálja az uzsorát is, amit eufémisztikusan „pénzváltásnak” titulál.

„Sokszor kérdeztem magamtól: vajon mi az alapja annak, amit mesélnek, beleértve a legrosszabb dolgokat is, a zsidók és a pénzvilág kapcsolatáról? Elhatároztam, hogy a kérdést nem kerülöm meg, hanem történelmi kutatásokba fogok és ’őszinte és becsületes’ választ igyekszem adni rá. Az eredmény az lett, hogy kialakult a mai véleményem: a zsidóknak minden okuk megvan arra, hogy büszkék legyenek történelmük eme szeletére.

Fohász. Adj uram inkább tíz kapzsi zsidót és szabadíts meg egy ilyen nyálkás "kereszténytől!"

A Tanach számára a gazdagság csupán eszköz ahhoz, hogy szolgáljuk Istent, hogy méltók lehessünk Hozzá. Egyik sora így hangzik: 'Szeresd Istent minden erõddel', azaz – legalábbis a kommentárok szerint – 'minden gazdagságoddal'. Így minél gazdagabbak leszünk, annál több eszközünk van arra, hogy szerethessük Istent. A gazdagság tehát nem végcél, hanem eszköz. A feltétel pedig az, hogy a pénzt becsülettel kell megkeresni és nem másoktól elvenni. A Tanach szerint különösen a szaporodó vagyon – a termõföld és a háziállat – a becses. Ábrahám is ilyen módon gyarapítja a nyáját. A munka nagyon fontos, ezért tilos csak tanulni és imádkozni, mert ez elszigetelõdéshez vezet: aki nem dolgozik, csak tanul és imádkozik, az rideggé válik és többé nem érti meg a világot.

A Tanach azt is elmondja, hogy az ókorban két nagy társadalmi forradalom is lezajlott. Ezek eredményeképpen a zsidók másképp éltek, mint a szomszédaik. Egyrészt elvetették azt az elgondolást, hogy a gazdagodás végsõ célja a minél szebb kultikus helyek építése lenne. Másrészt megszüntették a kötelezõ emberáldozatot és a megtorlás jogát, helyébe a pénzbeli kártalanítás lépett, amivel a civilizáció egy fontos szakaszába érkezett. A pénz hatalma véget vetett az erõszaknak.

Persze a helyzet továbbra sem volt idillikus. A zsidók nem, vagy csak nagyon nehezen találták meg az Isten által elõírt kiegyensúlyozott viszonyt a gazdagsággal. Attali errõl így beszél:

A zsidóság egyik legfontosabb szövege Salamon királynak 3000 évvel ezelõtt, a Szentély felavatásakor mondott beszéde. Eszerint a zsidó nép csak úgy gazdagodhat, ha egyidejûleg másokat is gazdagít, nem lehet boldog, ha körülötte senki sem az, és fordítva: a nem zsidóknak érdekük a ’Könyv népének’ boldogulása, amely értük is imádkozik. […]

A zsidók számára a szegénység volt elviselhetetlen, az elsõ keresztények számára a gazdagság volt az. De a helyzet fokozatosan, az Újszövetség, majd az Egyház megjelenésével megváltozott. A közösség gazdasága már az egész vallási intézményrendszer hatalmát erõsítette, sõt maga az Egyház is ösztönözni kezdi az adományokat, majd a püspöki birtokokat elidegeníthetetlenné teszi.

A középkorban az Egyház megtiltja a kamat szedését, három okból. Az egyik az (mint a görögöknél), hogy az idõ nem az emberek tulajdona, azt eladni vagy gyümölcsöztetni nem szabad. Másodszor a kamat munka nélkül szerzett jövedelem. Harmadszor a kölcsönadó meggazdagodhat, ami nem áll az Egyház érdekében: a pénzgyűjtés kedvezményezettje nem lehet a hívõ, csakis az Egyház, amely a hitelezõt az Ördöggel azonosítja. Hiszen a kamat kísértést jelent, amely ellen minden hívõnek harcolnia kell.

A rabbik az Egyház intézkedéseire úgy válaszolnak, hogy könyvekbe fektetik az addig összegyûlt ismereteiket. 1600 évvel ezelõtt megjelenik a jeruzsálemi Talmud, majd két évszázaddal késõbb a babiloni Talmud is. A Talmud részletesen szabályozza a társadalmi élet minden formáját, így a kamatot és a nyereséget is. Például az élelmiszereknél az árrés nem lehet nagyobb, mint egy hatod. Tilos a spekuláció: ha az árak emelkednek, nem szabad felhalmozni, sõt el kell adni az árut, hogy az árak csökkenjenek. Tilos a kartellek létrehozása is. A Talmud a korszerû gazdaság minden problémájával foglalkozik, legyen az a hirdetés, a környezet, a közvetlen vagy közvetett adózás, a munkához és a sztrájkhoz való jog, az örökösödés, a szolidaritás, stb.” […] Képzeljük csak el, mi lenne, ha mindenki követné a babiloni Talmud parancsát és jövedelme 10%-át a szegényeknek adná. Mennyire másképp nézne ki a világ!”

Talmud! Helyben vagyunk. Beszéljünk hát erről. Az interjúról készült ismertetőből nem derül ki, hogy az író ismerte é a [két] Talmudot. A méltatás bátorsága mindenesetre azt tükrözi, szilárdan bízik abban, hogy olvasói nem fogják megismerhetni, így nem lesz hazugságon kapható. Az író úr azonban téved.

* * *

Örvendetesen gyarapszik azon zsidó embertársaink száma, akik Magyarországon [is] akarnak lakni. Egy etnikai, vagy vallási közösség elvitathatatlan joga, hogy istenét a maga módján tisztelje,- templomokat építsen és tartson fenn,- továbbá hogy papokat képezzen, és ezek által ápolja a vallási hagyományokat, gyarapítsa a hívők számát és serkentse a hitbéli buzgalmat. [Ezt csinálják Allah követői is, szerte a világon…]

Az is magától értetődik, hogy a hitoktatás tárgya és módszertana a közösség
belső ügye. Az egyetemek autonómiáját, sőt bizonyos értelemben felfogott területenkívüliségét még a középkor despotái is tiszteletben tartották,
többnyire...

Ekként tökéletesen rendben lévő dolog, hogy Magyarországon rabbi képzés folyik egy országos intézményben. Erről a közönséget tájékoztatják. Ez azzal jár, hogy az adott felekezeten kívüliek is véleményt formálhatnak a hallott, látott, illetve olvasott dolgokról.

Mindjárt kezdetben szembetűnik a vallás-felfogás ünnepélyesen archaikus jellege.

"[...] Álljatok az utakra és lássátok, és kérdezősködjetek az ősi ösvények felöl, melyik a jónak útja, és azon járjatok...'– írta Jirmejá próféta annak idejében. Mi is, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem tanárai, oktatói valahogyan így voltunk, így vagyunk, ekként cselekedtünk […] átnéztük, áttanulmányoztuk, érdeklődtünk, kérdezősködtünk 'az ősi ösvények felöl', hogy mit, és hogyan tanítottak annak idejében alma materünkben. Mit tanítottak, és hogyan tanították a Szentírást. […]”

A Rabbiképzö lojális royalizmusát dicsérik a következő sorok.

„Az ünnepélyes megnyitóra 1877. október 4-én került sor, és még ezen évben: Emelkedett szivvel jegyezzük fel, hogy az intézet lételének első heteiben már, 1877. november 15-én, Ő Felsége Első Ferencz József legkegyelmesebb királyunk legmagasabb látogatásában részesült."

Talán ennek a túlcsordulásnak is szerepe van abban hogy a raccsoló Habsburg nagyapó oly szívesen időzik magyarországi alattvalói körében. Úgy érzi, méltán, „itthon otthon van”.

A Rabbiképezdének tanterve is van. Igaz, csak az alsó tanfolyamról esik szó [?]. A tájékoztatás nem fukarkodik a kifejezésekkel a szervezet, szervezés és a tanterv zsidó mivoltának bemutatásakor.

[…] Az Országos magyar izraelita rabbiképezde számára készitett szervezési 's tanterv alapján az alsó tanfolyam tantárgyai […] két csoportra oszolnak és pedig: a.) zsidó theológiai tantárgyakra, melyekhez tartoznak:

- Szentírás és ennek magyarázata (exegézis),-
- Talmud és szertartástan (ritualis codexek),-
- Héber- és aram nyelvtan,-
- Zsidók története,-
- Mózes öt könyve a hat éves tanfolyam alatt két ízben [!] végig
tanulmányozandó […]”

Ezt katonáéknál úgy mondtuk volna: Mózest sulykolni kell. Ez az Ószövetség olvastán érthető, hisz e jelképes [!] írás szerint ő diskurált, sőt alkudozott az Úrral
a választott nép érdekében és képviseletében, amire azt mondaná a német: techtli-mechtli. Mi persze ilyet nem mondunk. A keresztény hitfelekezetek papjai a Tórát is megtisztelik, mikor a Károli Bibliát a hónuk alá csapva a szószékre kapaszkodnak, lévén a Tóra [Mózes öt könyve] az Ószövetség része. E regényes elbeszélés nincs híjával bizonyos tanulságoknak, alább szó esik róluk. Egyenesen megdöbbentő viszont, ami ezután következik.

”Hagyományaink szerint a Tóra írott szövege mellett körülbelül ugyanolyan mennyiségű szóbeli utasítást is kapott Mózes [sic!] a Szinaj hegyén. Erre több bizonyíték van. 'Maradj, én elmondom neked' – mondotta az Örökkévaló Mózesnek. Máshol ez így áll: 'Ahogy megmutatták Néked a hegyen' […] Számos dolgot értelmezni kell. […] Mi legyen a szent szöveg, és milyen sorrendiségben legyen írva? Ezekrõl a szóbeli tradíció intézkedett. Nagyon sokáig nem jegyezték le. Nagy tanházakban, szájhagyományként adták át a mesterek a tanítványaiknak, nem minden bölcs értelmezte egyformán a szabályokat, így vitatkoztak egymással. A tanházakban folyó viták lettek a zsidóság megmaradásának zálogai, a számûzetés, illetve a különbözõ megszállás idején. A Misná jelentése: ismétlés a tudás érdekében […] ez a Talmud elsõ része. Le kellett írni, mert olyan mennyiség halmozódott fel, hogy az a megjegyezhetetlenség veszélyét rejtette magában. Mintegy 250 évvel késõbb, Rávina és Ráv Ási megszerkesztették a Gemárát, amely már bõbeszédûbb, részletesebb elbeszélésekben is gazdag. […] E két nagy mûvet, amelynek összefoglaló neve Talmud, bölcseink hozták létre […].”

[Elhangzott a "Zsidó oktatás, nevelés - 125 éves az Országos Rabbiképző Intézet" című "A Magyar Tudomány Napja 2002" konferencián (Budapest, 2002. december 17-18.)]

Adva van tehát a Szentírás, amelynek belső szentélye, magja a Tóra és adva vannak ezen felűl a rabbik disputáiból keletkezett Szent - Írások. Ezek foglalata pedig a Talmud.

[Ebből a felsorolásból természetesen kihagyandó volt a „Cion bölcseinek jegyzőkönyve”, mert annak szerzőségét a Talmud bölcsei nem vállalták. Az egészet a cári Ochrana ördögi művének minősítették, melynek célja a zsidóság elleni
gyűlöletkeltés, a pogromok ideológiai megalapozása volt. Sőt ha a rafinált ochranások Nostradamust is olvasták, tudniuk kellett, hogy világra jő majd egy szörnyeteg Hitler alakjában és művük ezen ördög bibliája lészen. Így a névtelenségbe burkolózó szerzők voltaképp felelősek - a Holocaustért is.]

Apropó – Talmud. Hogy van az, hogy míg a Koránt és a Bibliát kiadták, kiadják, a Talmudnak nincs „hivatalos” magyar fordítása. Így fordulhat elő, amit az Index 2002.06.05-i lapján megkifogásol.

„A díszkutat egyébként a (lássuk be, nehezen védhető) trianoni békediktátumot nyilvánosan elítélő, a revizionista mozgalmat elindító és gyújtó hangú vezércikkekkel támogató angol sajtómágnás, Lord Rothermere tiszteletére emelték annak idején, a lord fiát anno még a koronával is megkínálták a hálás magyarok. A Londontól Új-Zélandig tartó médiabirodalom felett diszponáló Lord Rothermere viszont a miépesekkel ellentétben valószínűleg soha nem árult antiszemita szennyirodalmat fekete bőrkötésben, "A Talmud magyar fordítása" címen. […]”

E kiadvány tartalmilag alighanem azonos puha papírkötésben is terjesztett klónjával. Luzsénszky Alfonz könyvéről lehet szó amely, ha hinni lehet a kiadónak, 1922-re megérte tizenhetedik kiadását. „Habent sua fata libelli” [a könyveknek megvan a maguk sorsa] mondták a rómaiak. Ami a kiadások
számát illeti, e könyv nem sorolható a kifejezetten mostoha sorsúak közé. A papirkötet is szép pénzbe kerül. Megjelentették, megjelentetik a Radio Islam Honlapján, ahonnan ingyenesen letölthető. Ebben a formában digitálisan szerkeszthető.

A szerző [Luzsénszky] a Talmud „hat vaskos kötetéből” kivonatos fordítást készített de olyan rafináltan, hogy pontosan megjelöli: az általa fordított töredékek az eredetinek melyik kötetében hányadik lapon találhatók. Mi sem lenne tehát okszerűbb és időszerűbb mint előkeríteni a Jeruzsálemi, vagy a Babiloni Talmudot, vagy egy füst alatt mind a kettőt és kimutatni, hogy a Luzsénszky által hivatkozott passzusok nem léteznek, vagy mást tartalmaznak, mint amit Luzsénszki a tiszteletreméltó és bölcs rabbik szájába ad.

Elöljáróban szólva visszamenőlegesen nem értek valamit. A Tiszaeszlári Vérvádper idején a sajtó lehengerlő, megsemmisítő támadásokat vezetett mindazok ellen, akik az állították, hogy Solymosi Eszter vére a fanatikus sakterek fejére száll. Így váltak valóságos lőlappá Bary vizsgálóbíró, Istóczi országgyűlési képviselő és sokan mások. Nincs nyoma annak, hogy Luzsénszkyt is pergőtűz alá vették volna. Ennek okát csak találgatni lehet. Nem kizárható viszont, hogy Luzsénszky birtokában lehetett egy „valódi” Talmudnak és ha támadják, tromf gyanánt, lehúzott volna belőle egy két lapot. A tizenhétszeri kiadás sem jellemző a korabeli sajtóviszonyokra. Ezt a rekordot még Henry Fordnak sem sikerült életében elérnie. Sőt, mint hírlik, „A Nemzetközi zsidó” című könyvét megtagadni kényszerült. Ismeretes, hogy a híres szinész Marlon Brando is sírva szórta fejére a hamut „meggondolatlan” kijelentései miatt.

Hogy úszhatta meg mindezt a huszonhatodik senki: Luzsénszki Alfonz?

Folytatás 2003.11.11

A köny, forráshely megjelölés nélkűl, értékítéletet alkot a Talmudról. Hogy hitelesek e, kérdés. Hogy figyelemreméltóak, az viszont biztos. Egyébként az idézett részek tekintetében is csak akkor merűl fel a valódiság kérdése, ha azok más hiteles adat által valószinűsithetők. A könyv bevezető fejtegetéseit tehát szükségtelen idézőjelek közé tenni.

A babiloni Talmudhoz tartoznak alkalmazkodni mindazok a zsidók, akik idegen népek [gojim] között élnek. s ezért ez a Talmud az elterjedtebb.

A Talmud egyes példányainak lemásolásánál az írástudók [soferim] mindig ügyeltek arra, hogy az egyes oldalak betűszerinti másai legyenek egymásnak. Ezért valamennyi példánynak például az 1. lapján ugyanazokat a szavakat találjuk s mindenik példánynál ugyanazon szónál szakad meg az 1. lap és folytatódik, illetőleg kezdődik a 2. lap. Ezt a szabályt vaskövetkezetességgel megőrizték a nyomatott példányoknál is, tehát egy bizonyos mondatot minden példányban ugyanazon számú lapon találunk. Megjegyezzük azonban, hogy némely nagyon vaskos mondat az újabban nyomtatott Talmudokból ki van hagyva, azonban a rabbiképzők példányaiban benne vannak.

Ezek szerint a Talmudnak két változata van. A rabbiképzőkben a "vaskosabb" kitételekkel ékített "hiteles" szöveget oktatják. Gondolom, nekünk "gojinoknak" tökésetesen megfelelne a filtrált változat is...

Minthogy a Talmud a rabbiképzők tananyaga, a zsidó hitoktatás szellemének irányítója, a zsidó erkölcstan zsinórmértéke, az igazi zsidó életmód tükre, normája és a legfőbb zsidó irányelvek lexikona: érthető az az általános érdeklődés, mely az évszázadokon át ismeretlen Talmud szövege iránt napjainkban fokozottabb mértékben nyilvánult meg.

A Talmud a zsidók előtt még a Bibliánál is nagyobb tekintéllyel bír.

"Ha az ember a Talmud tételeitől a Bibliához tér vissza, akkor már nincs szerencséje." (Hagiga 10 b.) "Szigorúbb (kötelesség) az írástudók szavainál maradni, mint a Törvénynél."

A talmud hitelessége, vagy apokrif jellege tekintetében nem is lehetne állást foglalni a Bibliával törtténő egybevetés nélkűl. [Érdemes lesz idézni Josephus Flavius: "A zsidó háború" c. könyvéből is.] Elemző egybevetést igényel a Talmud a "Cion böllcseinek jegyzőkönyvei" tartalmával is. Ennek a hármas egybevetésnek az indokoltsága kézenfekvő, ha nem zárhatjuk ki vizsgálat nélűl azt a feltevést, hogy a Talmud az ideológia, a "Jegyzőkönyvek" a műveleti terv, a Biblia és egyéb források történeti leiró részei pedig az elvek, ill. a tervek "realizálása".

Ezek után következzék néhány meghökkentő idézet a könyvből, itt - ott kommentárokkal elegyítve.

* * *

2003.11.16-i folytatás.
Alaposan melléfogtam! [Nem mentségemre, csupán magyarázatként hozom fel, hogy a "szerkesztőség" 19-óra után kezd dolgozni és a "lapzárta" többnyire másnap következik be.]

Először. Az a szövegváltozat, amelyet idézgetni kezdtem [lásd lentebb], magyar internetes honlapon is megjelent. Értelemszerű, hogy a Radio Islam onnan emelhette le...
Másodszor. Létezik a "puhafedelű" is, de annak szövege nem azonos ai internetes változat szövegével. A könyv impresszuma mindössze ennyit tartalmaz: "SOMERSET PUBLICATIONS CALIFORNIA ISBN 085687-4848".
Erről tehát ennyit. Viszont emiatt két helyről "kell" tehát idéznem. A kétféle
forrás megkülönböztethetése végett az internetes kiadványból vett idézeteket normál betűkkel, a könyvből vett idézeteket pedig dőlt betűkkel szedem.

Igazán nem én tehetek arról, hogy a Talmudnak nincs "hivatalos" magyar fordítása, ahogy ezt már fentebb szóbahoztam. Régi vicc, hogy amikor az utolsó honfoglalás végett mi magyariak leereszkedtünk Vereczke híres útján, itt már vártak bennünket a kazárok és pergő nyelvvel kinálták portékájukat "khocogányt, bhozogányt tessék"...

Az azóta eltelt ezer esztendő oly gyorsan elrepült volna afejünk fölött, hogy a szent embereknek nem volt idejük a Talmudot magyarra fordítani? Esetleg részben, ahogy Luzsénszky tette. Az ezzel kapcsolatos, a maga hülyeségében verhetetlen, "magyarázat" az ÉS-ben olvasható, eképpen.

"A Talmud kapcsán

[...] Igazat kell adnunk a Pannon Rádió hallgatójának és mûsorvezetõjének abban,
hogy a Talmud nincs lefordítva magyarra. Az általánosan elfogadott Babilóniai
Talmud (létezik ugyanis Jeruzsálemi Talmud is)12 igen sûrûn teleírt hatalmas
fóliáns kötetbõl áll és a megjelent magyar fordítások csak'aprócska' szemelvény gyûjtemények, amelyek terjedelme legfeljebb a teljes mû pár százalékát fedi le, és egyáltalán nem adják vissza a Talmud lényegét jelentõ speciális szerkezetet. A
Talmud ugyanis nem szabálygyûjtemény, hanem sokkal inkább évszázadok alatt felhalmozott bonyolult jogi és erkölcsi esetek speciális szabályok szerint szerkesz-
tett vitafóruma. Éppen ezért a Talmud olvasása is jelentõs elõtanulmányokat igényel.
Az angol fordításhoz például az egyes köteteket kísérõ jegyzeteken kívül egyteljes
kötetnyi bevezetést adtak közre, amely elmagyarázza a Talmud olvasásának,
tanulásának és értelmezésének alapjait. [Az angol fordításon kívül még készült
német és francia is.] Az elõbbiekben említett szemelvénygyûjteményeken kívül
léteznek még az antiszemita motiváltságú, rosszindulatú ferdítések és hamisítások,
amelyek sajnos magyar nyelven is szép számban megjelentek és késõbb ezek a
szövegek szolgáltak/szolgálnak "forrásul" az egyéb antiszemita irományokhoz. Mivel
a Talmud gondolatvilága igen nehezen megközelíthetõ [még az olvasó anyanyelvén
olvasva is], kiváló terepét adja az antiszemiták hamisítványainak, hiszen "nehéz
õket rajtakapni." Feltehetõleg egy ilyenbõl idézett a Pannon Rádió hallgatója is. A
Talmud hatalmas és az elõbbiekben vázolt okok miatt rejtelmes világa évezredek
óta áll a zsidógyûlölõk figyelmének elõterében. A dicstelen sor vérengzõ bizánci császároktól az inkvizíción keresztül Hitlerig terjed. Ebbe a sorba állt be a Pannon
Rádió is. [Korányi László - ÉS XLV. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM, 2001. július 6. ]

Drága Korányi úr! Mi tudjuk, hogy bő gatyában gügyének látszik a magyar. De ennyire?
Ha a Talmudban Nincsenek olyan passzusok, amelyek gyűlöletet keltenek a mű szerzői és
követői iránt, úgy minek tulajdonítható az évezredes acsarkodás? Mert nem igaz ám, hogy a
Talmud ne lenne magatartási szabály, ha úgy tetszik törvény, Aztán miért gyűlölködnének a
népek egy olyan héber [?] nyelven írott betűhalmaz miatt, amit el sem tudnak olvasni. Illetve
az ön gondolatmenete szerint Tartalmát akkor sem értenék, ha szavait saját nyelvükre
lefordítanák. De bizony sokan belefordítgattak a Talmudba és szinte senkinek sem tetszett
ezer év óta. Ön ezekkel a filológusokkal alaposan elbánik. Egyszerűen sorba állítja őket.
Hogy is írja?

”A dicstelen sor vérengzõ bizánci császároktól az inkvizíción keresztül Hitlerig terjed. Ebbe
a sorba állt be a Pannon Rádió is.”

Hogy teljes legyen a ’dicstelen sor’, iktassuk be az inkvizíció és Hitler közé Luzsénszky
Alfonzot is. Lássuk a digitalizált Alfonz hogy véelekedik erről. Kiderúl, a dicstelen sorban
pápák is menetelnek, úgy bizony.

"A Talmudot eddig tíz pápa tette indexre, illetve rendelte el annak elégetését, éspedig
IX. Gergely, IV. Incze, IV. Honor, III. Gyula, IV. Pius, V. Sixtus, VII. Kelemen, XI. Incze,
XIV. Benedek, XIII. Leo." [Könyv 4. old. a Szerző előszava.]

Hát szép kis vircsaft, szentigaz. A könyvből tudjuk meg azt is, hogy a tridenti zsinat
megkurtította a Talmudot. Kiiktatva belőle a "legvadabb" részeket. Ez Bázelben "Hat
sorozat" címmel jelent meg. De sebaj, nem veszett kárba semmi! Megjelentek a hiányzó
részek "szamizdat" formában "Chesronoth hassisa" cimmel. De most lássuk a "digitális"
szöveget. Nota bene Alfonzunk azt is állítja, hogy a "teljes" Talmud a rabbiképzés
alapja.

I.
A "digitális" Talmudból.

        "Ti izraeliták, emberek vagytok, de a többi népek nem emberek, mert ezeknek
         lelkei a tisztátalan szellemtől származnak, Izraeléi pedig Isten szent Lelkéből."
         [Sira 14a. par. 1.]

"Csakis az izraeliták jelentenek valamit ezen a világon: ezért a búzához, a többi nép pedig a pelyvához hasonló." [Isaiae,5., 16. fölötti értekezés 63. lap.]

Maga a Jézus névnek 'Jesura' való torzítása annyit jelent, hogy "legyen kiirtva neve és emléke". Midőn pedig a Talmud Krisztust bálványnak és ál-istennek nevezi [u. o. 27b.], ezzel egyszersmind kimondja azt, hogy a keresztényeket bálványozóknak, hamis Istent imádóknak tekinti. Mert, ha a názáreti Jézus a Talmud szerint nem volt Isten, hanem csak egyszerű teremtmény: következőleg a keresztények nem is lehetnek a zsidó szemében mások, mint pogányok és bálványimádók. Lehetetlen ugyanis valamely vallást, amely egy teremtményt isteni tiszteletben részesít, bálványozónak, pogánynak nem nevezni. Ebből kifolyólag azután természetesen a zsidók a keresztényekre is alkalmazzák mindazokat az elveket és utasításokat, amelyeket a Talmud a pogányokkal szemben előír. [Ezeket később adjuk elő.]

A kontroll e tételnél egyszerűnek tűnik. Hiteles forráhelyeken kutatni kell a "Jesu" kifejezést és definiálni kell annak jelentését.

"Meg van az parancsolva, hogy Izrael árulóit és az eretnekeket [minim], mint a názáreti Jézust és követőit saját kezűleg megöljük és a kárhozat örvényébe döntsük". A názáreti Jézus tana a Talmud szerint [Aboda z. 17a.] eretnek-tan; az evangéliumok [Sabb. 116a.]

A régi Nizzachon pedig ezt írja [4., 7.]: "Az eretnekek azt mondják, hogy Mózes ama szavai, [Num. 17., 8], amelyek a charjára [ganéj], vagyis Máriára vonatkoznak, aki szűz maradt volna, miután Jézust a világra szülte: azoknak zápuljon meg az eszük."

Ennél a passzusnál viszonylag könnyű helyzetben vagyunk. Elegendő idézni a nálunk nemhogy megtűrt, de valósággal tojtatott Petri György "magyar" szalonképes és euro-kompatibilis író verséből.

Apokrif

"Zakatol a szentcsalád
Isten tömi Máriát,
József nem tud elaludni,
keres valami piát…"

         E sorok olvastán lehetne akár tüzet is okádni. E helyett én csendesen
         a következőket kérdezem a "szerzőtől". Miből meríti a bátorságot ahoz,
         hogy egy olyan országban, ahol többmillió ember vallásos érzelmű,
         ilyen ocsmányságot papírra vessen? Számol e vele, hogy e pimaszsága
         kellemetlen következményekkel fenyegetheti - adott helyzetben, illetve
         esetben?
         Hallotta e már azt az aforizmát, hogy a krematóriumok először az
         emberi lelkekben épűlnek és hogy az "épitkezést" a tégláról téglára a
         petrigyörgyök végzik, 5756 éve fortyogó gyűlöletüktől elvakultan?
         Szövegközi méltatást kapnak a következő frissítésnél az alábbi
         kitételek is.
.
         "Minthogy pedig a Talmud elvei szerint a keresztények istentelenek,
         könnyen érthető az, hogy, amikor a Talmud a legundokabb bűnökről,
         gyilkosságról, fajtalanságról, paederasztiáról, bestialitásról beszél,
         mindezt általánosságban a keresztényeknek veti a szemére." [V. ö. Aboda
         z. 25b. 26a, továbbá la, 14b,21a, 87b, valamint Rasi és mások.]

A 4a. lapon azt mondja ez a könyv, hogy az Úr csak akkor haragos, bosszúálló, mikor a világ népeit ítéli, de az izraelitákkal szemben haragot nem érez.

[Sanhedrin 59a.] Azonban ugyanott az 57a. lapon ez. áll: 'A lopás, a rablás és egy szép asszonynak elrablása és ugyanezek egy nemzsidónak egy másik nemzsidóval szemben, valamint egy nemzsidónak egy izraelitával szemben: tilosak; de egy izraelitának egy nemzsidóval szemben meg van engedve, ... . mert úgy taníttatik, hogy az ember nemzsidókat ne húzzon fel [ha azok verembe esnek és életveszélyben vannak], sőt taszítsa le.'

Majmonides, a "Sas" is azt mondja, hogy ez a parancs: "Ne lopj," azt jelenti, hogy egy embert se. vagyis egy zsidót se lopjon meg; (Seph. miz. 105b.), de máshol azt mondja, hogy egy nemzsidót szabad meglopni. (Jad. chas. 4., 9., 1. és Rasi a Leo 19., 11-ről.)

És ezen nem is lehet megütődnünk; mert ha a zsidóké az egész világ, akkor a lopás voltaképpen nem is lopás, csak akkor, ha az egy zsidónak kárára történik. Ezért mondja Pfefferkorn (Dissert. phil. p. 11.), hogy a keresztények birtoka a Talmud szerint elhagyott jószágszámba megy, mint a tenger homokja s az, aki birtokába veszi, az lesz a tulajdonosa.

A Medras koheleth 319d. lapján pedig ez áll: "A szent és áldott Isten mondja: Én a prófétáimat nem istentelenekhez küldtem, akik barmok, hanem az izraelitákhoz, akik emberek." Hasonlóképpen szól Nephtali rabbi az Emek hammelech című könyvében: "Az ördögök és a világ népei az állatok közé tartoznak." Buben rabbi pedig a fent idézett művének Hafdala 2. helyén ezt mondja: "Az istentelenek barmoknak neveztetnek és csak a szó legtágasabb értelmében lehetne őket embereknek nevezni."

Bechai rabbi Mózes öt könyvének fejtegetésében (136d. lap, Parasa Mezora) ezt mondja: "Minden goj tisztátalannak fia - a zsidók ugyanis azt állítják, hogy keresztény gyermekek csak menstruáció idején fogantatnak - tehát méltók a kipusztításra". ("Chajavim kéreth").

A frankfurti Machsor 30b. lapján ezt az imát olvassuk: "Pusztítsd el és foglald el rohammal ellenségeink (Seir) országát és emlékezzél meg bűneikről harsonaszó mellett. Bontsd le a város (Róma?) kapuit és égesd le, hogy a nagyok, kicsinyek rettegjenek harsonáid szavától. Égesd el a negyedik állatot izzó szénen harsonáid zúgása mellett."

"A gójok legjobbikát öld meg!" (Tov sebagojim harog. Aboda Zara 26b. Tosephot. Ven. Soph. 13c.) Raschi

Az őrjöngő Majmonídes mondja, hogy az V. parancsot úgy kell értelmezni, hogy Izraelből nem szabad megölni senkit; azonban a gojok, a Noé fiai, az eretnekek nem tartoznak Izraelhez. (Jad. chas. 4., 1., 47a.)

'Felebarátodat nem szabad megrabolnod, de ez nem vonatkozik gojra, aki neked nem felebarátod:
egy gojt szabad megcsalnod és tőle uzsorát venned: ha azonban felebarátodnak adsz el valamit, vagy tőle valamit veszel, akkor testvéredet ne csald meg' [Baba mezia 61a. Tosephot.]
'Egy testvérednek [izraelitának] megrablása tilos, de egy nemzsidónak a megrablása meg van engedve.' [111b. lap.]

A Makkoth [ostorozás] című traktátus 10.b. lapján pedig azt olvassuk, hogy, ha a gyilkos egy menedékvárosba menekül s a vérbosszuló őt útközben elfogja és megöli, akkor ez nem büntetendőJose rabbi pedig a 11.b. lapon azt tanítja, hogy, ha a gyilkos elhagyja a határt és a vérbosszuló elfogja őt, akkor ennek őt meg kell ölnie. Más rabbik úgy tanítják, hogy ez neki szabadjára van hagyva.

Majmonides is így ír: 'Isten megparancsolta nekünk, hogy a gojtól uzsorát vegyünk és csak úgy kölcsönözzünk neki, hogy a kölcsönünkből ne legyen neki haszna és, hogy ne segítsük, hanem kárt okozzunk neki, még olyan dologban is, amelyben ő hasznunkra van; ellenben egy izraelitával szemben ez az eljárás tilos." [Seph. mizv. 73d.]

* * *

2003.11.17.
lI.
A "papír" talmudból.

83. a. lap. Háromszor mondják el a rabbik, hogy a nemzsidó nő és férfi tisztátlan. (21.o.)

        116. a. lap. Jőjj és halljad: A Tóratekercset szabad tűzvészből kimenteni. A
        kárhozat szabványait és az eretnek könyveket azonban nem szabad a tűzvészből         kimenteni, sőt inkább hagyni kell, hogy elégjenek, ha mindjárt az Isten nevével
        együtt is.

         Rasi. A Szadduceusok és a bálványimádók könyveit nem szabad a tűzből
         kimenteni. Meir rabbi a kárhozat lapjainak nevezi az eretnekek könyveit, s
         eszerint mi is így nevezzük az ő evangéliumukat (25.o.)

         22. b. lap. Aki Izraelt megszámlálja, az bűnt követ el. (Lásd Ozeás 2, 1)
         Jochanan rabbi mondá ugyanis, hogy községi elöljáróvá csak olyan embert
         kell megtenni, akinek a háta mögött egy kosár csúszómászó (vagyis
         szégyenlnivaló ) van, hogy , ha hencegni kezdene, azt lehessen neki
         mondani: Lépj vissza! (39.o)

38.a. lap. A vének egy alkalommal mindaddig nem mentek az áldozathoz,
míg a 12 mina napidíjukat a duplájára nem emelték. (39.o)

13. a. lap. Tosephoth. A gójnak nem szabad a törvény szavait megmagyarázni.
A gój, aki a Törvénnyel foglalkozik, méltó a halálra. (67. o.)

          98. b. lap. A rabbik mondák: “Egy nem zsidónak nincsen apja, mert ők az           erkölcstelenségbe vannak elsüllyedve, az ő magvukat az Úr szabadjára
          engedte nekünk (22. a. lap), amint az (Ezek. 23, 20) mondatik: “Az ő testük,
          mint a szamarak teste és az ő magvuk, mint a lovak magva. “ (Lásd Berkahoth
          25. b. lapot.) (72. o.)

          3. b. lap. Az Irgalmas a gójok magvát nekünk szabadjára engedte, amint írva
          vagyon (Ezek. 23, 24): Az ő magvuk, mint a ló magva, mert az ő elhálásuk
          olyan, mint a barmoké (Lásd Jabmuth 22. a lap.) (73. o)

           35. b. lap. Rában ben Sila mondá: Ez az alapja Simon rabbinak: Írva vagyon
           (Iz. 33. 12. ): A nemzetek (gojim) mésszé fognak égettetni. És Jehuda rabbi
           mondá: Éppúgy , mint a mész, miként a mésznek nincs más rendeltetése,
           minthogy elégessék , éppúgy a világi népeknek sincs más sorsuk, mint az            elégetés.(92.o )

           38. a. lap. “Tanítsatok meg bennünket a ti Tórátokra” és ők megtaníták,
           kivéve azt az egy mondatot, hogy a nemzsidók vagyona maradjon birtokunkban,
           mint gazdátlan jószág. És ennek a mondatnak értelmét nem árulták el nekik a
           veszély (félelme) miatt , hogy t. i. a nem zsidók jószága ennek értelmében
           gazdátlan jószág.(96. o.)

           És meg van elégedve, hogy a nemzsidókkal szemben kemények legyünk, miként
           írva vagyon (Iza. 43, 4): Én alátok vetem az embereket. És az az ember, aki
           azokat megcselekszi stb. A nemzsidók azonban nem emberek , miként Simon
           ben José rabbi mondja: A nemzsidók nem társaink. És a mi magyarázatunk            szerint nem Ádámot (embert) , hanem Edomot (Egyiptom, Róma) kell olvasni,            amelyet az Úr alánk vetett. (97. o.)

           37. a . lap. Ádám azért alkottatott egyedül, hogy megtanuld, miszerint, ha valaki
           egy izraelita lelket megsemmisít , az az Írás szerint annyit tesz, mintha az egész            világot megsemmisítette volna, és mindaz, aki egy izraelita lelket megtart, annyit
           tesz, mintha az egész világot megtartotta volna. (Ugyanez áll a Baba bathra
          11. a lapján.) (129.o)

59. a .lap. Tosephoth. .Mair rabbi szerint a nemzsidóknak nem lehet mondani: Ti embereknek neveztettek. A gójok között egy sincs, aki embernek neveztetnék. Vannak parancsok, amelyeknek áthágása miatt egy nemzsidó halált érdemel,
míg a zsidónak megengedett dolog. (134. o.)

88. a. lap. Szigorúbb dolog az írástudók szavai mellett (maradni) mint a törvény szavai mellett. (Vagyis: A Talmud elleni bűnök súlyosabbak, mint a Törvény
elleniek. ) (138.o)

             91. b. lap. Ula egy ellentmondásra mutat rá, az mondatok (Iza . 25, 8.):              Megsemmisíti (az Úr) a halált mindörökre, s letörli a könnyeket minden arcról, -
             amíg másutt az mondatik (Izai. 65, 25): Mint százévesek fognak a gyermekek              meghalni, s nem lesz ott csecsemő. Ebben nincs ellentmondás : az egyik az
             izraelitákra vonatkozik, a másik a világi népekre. Milyen világi népek lesznek
             ott? Azok, amelyekről az mondatik (FIzai. 61, 5.): Az idegenek nyájaitokat
             legeltetik, a jövevények fiai szántóvetőitek és szőlőműveseitek lesznek.
             (139.o )

3. a. lap. Tosephoth. A Sanhedrin 4. részében z mondatik, hogy a gój, aki a
Tórával Foglalkozik, méltó a halálra. (151.o)

              4. a. lap. Chana ben Chanina egy ellentmondásra mutatott rá: az mondatik
              (Izai . 27, 4.): Nem érzek haragot, és az is mondatik (Nah. 1, 2): Az Úr
              bosszúálló , telve haraggal. Ez nem ellentmondás, egyik az izraelitákra
              vonatkozik, a másik a világi népekre. (L. Berakh. 7. a. lap. )

A Tosephothban ugyanez ismételtetik. Mert különbség van az izraeliták és
a világi népek között. (152. o)

               46. a. lap. Egy bálványtemplom (keresztény templom) tulajdonképpeni
               neve Beth-galja ˙(gyülekezeti ház), nevezd azonban így : Beth-Karja
               (disznóól) . Rasi ugyanezt mondja. (162. o)

               33. a. lap. Tosephoth. Az idegen, aki a szombatot ünnepli , méltó a halálra,
               éppúgy, mintha a Tórával foglalkoznék, mert a parancsok szavai, amelyeket
               az izraelitáknak kell gyakorolniok, nem tartoznak az idegenekre. (165. o)

Már az [origo] is!? El vagyok ájúlva!

2004.05.11-én az alábbiakat olvasom és nem hiszek a szememnek [pedig csak egy felest és egy hosszúlépést ittam]

"Gyöngyszemek" a Talmudból
Kéktúrás Dzsivi - 2004.05.07. 10:10

Néhány idézet a judaizmus első számú szent könyvéből, amelyek talán élesebb megvilágításba helyezik Izrael külpolitikáját és a diaszpórazsidóság politikai attitűdjét:

Sanhedrin, 57a, Rasi: "Az taníttatik, hogy az ember a nemzsidókat és az apróbarmok pásztorait, a rablókat és a máshitűek pásztorait se ne húzza föl, se le ne taszítsa; a veremből ne húzza föl s az életveszélyből ne mentse meg s erőszakkal ne taszítsa a verembe vagy életveszélybe. A nemzsidók nem hitvestársai az asszonyoknak, hanem csak paráználkodásban élnek; mint a mi szamaraink és barmaink, úgy vannak a nemzsidók az izraeliták között." (p. 158.)
Sanhedrin, 58 b: "Ha egy nemzsidó egy izraelitát megüt, méltó a halálra; ha valaki egy izraelitát arculüt, az éppen annyit tesz, mintha az Istenséget ütötte volna arcul." (p. 158.)
Sanhedrin, 59 a, Tosephoth: "Mair rabbi szerint a nemzsidóknak nem lehet mondani: Ti embereknek neveztettek. A gójok között egy sincs, aki embernek neveztetnék. Vannak parancsok, amelyeknek áthágása miatt egy nemzsidó halált érdemel, míg a zsidónak az megengedett dolog." (p. 159.)
Sanhedrin, 59 a, Rasi: "Noé gyermekei (a nemzsidók) kegyetlenek." (p. 159.)
FOLYT. KÖV.!

Hát erre a folyt.köv.-re módfelett kíváncsi vagyok. Olyannyira, hogy komolyan elgondolkodom: a fórumok iránti zsigeri undoromat legyőzve "beszállok" az [oriogo] fórumba és tódítani kezdem, ami ott elhangzik.