A bűnözés: a kapitalizmus legfelsőbb foka.

Észleltem, hogy a képek nem töltődnek be. Korrigálva lesz!

2004.07.14.

Társadalmi jelenség, vagy államforma?

Lenin mondta, hogy az imperializmus a kapitalizmus legfelsőbb foka; más szóval haldokló, rothadó kapitalizmus. Már látjuk, kissé elsiette a dolgot. A „beteg”, remek túlélési technikák révén, él! Sőt köszöni: jól van. Titka abban rejlik, hogy - a vámpírhoz hasonlóan - vérszívással tartja fent, újítja meg szervezetét. A vámpír létét a tudomány, saját hibájából, sohasem bizonyította! "Egyedeit” rossz helyeken - kietlen tájakon, ódon kastélyokban, temetőkben, kriptákban - kereste. Fekete palástos tigrisfogú szörnyek fantomképei lebegtek a káprázó szemek előtt.

A valódi szörnyetegnek - amely belőlünk, bennünk él, amelyben élűnk, mert bekebelezett bennünket - vámpír mivoltát nem tudjuk, nem akarjuk, nem merjük felismerni. Nem is könnyű, hiszen nem kóborló madárijesztők, hanem politikusok, papok, bírák, üzletemberek mosolygós álcái mögé bújnak. Együtt rendszert alkotnak: a kapitalizmust, amit viccesen „parlamentáris demokráciának” is neveznek.

Nem volt, nincs és nem is lesz olyan rendszer, amely távolabb állna a demokráciától, azaz a „népuralomtól” mint a kapitalizmus. A kapitalizmus az ember tagadása. A névbitorlás mögött a sátán vigyorog.

A kapitalizmus őshazája kétségtelenül nem Amerika, de „legvonzóbb” tulajdonságai ott fej
lődtek ki.

A szemléletesség kedvéért néhány papírra vetett mondatot idézek egy olyan írótól aki sokfelé, többek közt Amerikában is, járt.

Egy 1931-ből származó újságcikk szerint a chicagói rendőrség megrohanta az ottani Rex Hotelt és természetesen alapos házkutatást tartott. A szálloda Al Capone tulajdona volt. Fegyvereket, a banditákat kompromittáló egyéb tárgyi, illetve írásbeli bizonyítékokat nem találtak. „Viszont a csekkek és váltók megvizsgálása meglepő eredménnyel járt… Közismert amerikai politikusok írását ismerték fel. Kitűnt, hogy a Capone banda tevékenységében titkos érdekeltséget vállaltak nemcsak az ország kormányzatának és közigazgatásának minden területén működő tisztviselők, de a legmagasabb rangú washingtoni személyiségek is… Kiderült, hogy Al Capone rendszeres üzleti kapcsolatban állt rendőrtisztekkel, közismert politikusokkal, stb. akiknek a nevét nem merték közzétenni.
Tavaly [1930] valamelyik lapocska rendőrségi adatokra támaszkodva megírta, hogy … kb. háromezer nő tűnik el évente … Letartóztatták egy lánykereskedő banda tagjait … akik kétezerötszáz … kislányt szállítottak a délamerikai köztársaságok nyilvánosházai részére … a hírlapíró alaposan tanulmányozta a rabszolga-kereskedelemnek ezt az ágazatát.

[Az „úri”, később „Horthy-fasiszta” Magyarországon azért ilyen nem volt. Mekkora hajcihő kerekedett már egy szem falusi kislány eltűnéséből is. Persze nem a zsidó sakterek emésztették el, hanem beleesett magától a Tiszába, amelynek a partján nevelkedett, mégpedig fényes nappal. Úgy bizony!]
Az író nem kedvelte a kövér embereket. Egy sajátságos állatfaj egyedeiként írja le tulajdonságaikat. „A rádió a levegőn át hozza nekik … a legújabb foxtrottot … egy néger zenekar tolmácsolásában … [ennek] ritmusára disznólkodnak, nyilvánosan megjátsszák a férfi és a nő egyesülésének aktusát … A kövér zsivány mások munkáján élősködő félember [untermensch,
mondaná Goebbels] … Neki a nő csak élvezeti cikk … A szerelem csak fajtalankodás … A kövérek világában járványszerűen terjed az ’egynemű” szerelem. A ’fejlődés, amin ezek a kövérek átesnek, nem más, mint elfajulás.”

[Nota bene : hol is él a legtöbb kövér ember a világon?]
A kövérek egy része gazdasági pályán van. Önálló (fél)emberi alfajt képvisel. Latin neve „homo oeconomicus”.

Egy ilyennel folytatott tanulságos párbeszéd részletei.

K.: ”Mit csinál a pénzével?
F.: Pénzt keresek vele.
K.: Minek?
F.: Hogy még több pénzt kereshessek.
K.: Minek?
F.: Ön bolond!?”
K.: Milyen módon keresi a pénzt?
F.: Vasúttulajdonos vagyok. Nagyon egyszerű módon. A farmerek el akarják adni amit termeltek.. Termékeiket én szállítom a piacra. Az ember kiszámítja, mennyi pénz kell … hogy éhen ne haljanak és tovább tudjanak dolgozni. A többit viteldíj fejében zsebrevágom.
K.: A kormány nem zavarja önt tevékenységében?
F.: Hát van kormány, amely zavarja az embert a pénzkeresésben? … A kormánynak nincs joga ahhoz, hogy magánügyekbe beleavatkozzék. … Nekem az kell, hogy az országban rend legyen. A kormány … szerény fizetéssel … filozófusokat alkalmazzon, akik vasárnaponként arra tanítják a népet, hogy tisztelje a törvényt. Ha nincs elég filozófus, akkor gyerünk a katonasággal!”

Hát ez csakugyan egyszerű. Elnézést, hogy ilyen hosszan idéztem a kissé lapos szöveget. Gorkij írta ezeket, nem én. [„Az Igazi kultúra” Szikra – 1950] Így látta a nyugati világot és Amerikát a harmincas években. Így, sőt ígyebbűl látjuk mi most Magyarországot 2004-ben. Begyűrűztek a dolgok…

Több Comment-ben, többször hivatkoztam már Ramsey Clark volt amerikai legfőbb ügyész könyvére. Címe „A bűnözés Amerikában”. Tőle idézek. [Semmi pánik! Az idézet rövid lesz!]

”Igazságszolgáltatási rendszerünk szánalmasan csődöt mond a bűnözéssel való közvetlen kapcsolatában; a megelőzésnél, a felderítésnél, a letartóztatásnál, a vádemelésnél, az ítélethozatalnál és a büntetés-végrehajtásnál.”

Ránk illenek mindezek? Döntsön az olvasó!

„Talán a legnagyobb kár, amit a szervezett bűnözés okoz a hatósági személyek korrumpálása. Ez sokkal inkább ártalmára van a közösségnek, mint maga a bűnözés. … Erkölcsi lazaság keletkezik, mert maga a rendszer nem feddhetetlen többé.”

A szerző látja, de nem elég jól, hogy a szervezett bűnözés bizonyos ágazatai „olyan kétoldalú megállapodáson alapulnak amelyeket a fogyasztó közönség megkíván”.

A fogyasztásra, közönségre és a kívánságokra lentebb visszatérek.

Nem dicséri a szerző következetességét az alábbi összesítő vélekedése. „Bár a bíráskodás szövetségi szisztémája nem tökéletes, azt mondhatjuk róla, amit Churchill mondott a demokráciáról: ez a kormányzás legrosszabb formája, kivéve az összes többi formát.”

Ezzel az olcsó bölcsességgel a témát nem lehet lezárni. Magyarázat szükségeltetik arra nézve, miért nem jutottunk ötről a hatra, sőt csúsztunk vissza ötről - négyre, vagy még lejjebb. Félreértés ne essék! Amerika ma alább van, mint a harmincas években volt, és a világ együtt merül vele – a szarba! [Bocs.!]

* * *

Témánk a bűnözés, beszéljünk hát a bűnözésről.

Az istenadta nép egyáltalán nem tud eligazodni azon, hogy a rendőrség, az ügyészség és a bíróság miért úgy működnek, ahogy működnek. Miért ragadják galléron a kis tolvajt, miért hagyják futni a nagyot? Ez az értetlenkedés régen kezdődött. Legszebben talán Tiborc panasza fejezi ki.

„S ha egy beteg feleség, vagy egy szegény
Himlős gyerek megkívánván, lesújtunk
Egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek,
És aki száz meg százezert rabol
Bírája lészen annak, akit a
Szükség garast rabolni kényszerített”.

A dolog pedig pofonegyszerű. A büntető törvénykezésből és a bíráskodásból kimiskárolták az erkölcs szigorú és kivételt nem tűrő nézet és szabályrendszerét. Ezáltal mindkettőt viszonylagossá tették [relativizálták]. Ez a gyakorlatban úgy működik, hogy a Parlament vagy „kisajtós” jogszabályokat alkot, vagy egyszerűen nem alkot büntető törvényt olyan emberi magatartások megtorlására [szankcionálására] amelyeket az erkölcs gonosztettnek minősít. A bírák pedig úgy értelmezik és alkalmazzák a „gyurma-törvényeket”, ahogy kedvük tartja, avagy érdekük diktálja. Az ítélkezés nem hasonlít a népszerű „Puzzle” játékhoz, ahol a lapocskáknak illeszkedniük kell. A bírák betűkockákat kapnak, és azokból rakják össze az ítéletet – a Köztársaság nevében. Ismétlem: ahogy kedvük tartja, avagy érdekük diktálja. Ezt úgy hívják „mérlegelés” és gyakorlatilag az atyaúristen sem bírálhatja felül. [Ezért hiszi őszintén önmagáról a bírák többsége, hogy ő az atyaúristen.]

Ahogy „tudományukat” gyakorolják felidézik az Ember Tragédiája hetedik [konstantinápolyi] színéből az alábbi sorokat.

„Ah, ép a szent tan mindig átkotok,
Ha véletlen reábukkantatok:
Mert addig csűritek, hegyezitek,
Hasogatjátok, élesítitek,
        Míg őrültség vagy békó lesz belőle.”

A bíráknak már nem feladatuk és nem is mániájuk, hogy igazságot szolgáltassanak. Ehelyett jogot alkalmaznak. Tevékenységük, ennél fogva a „szolgáltatások” szférájának egyik jól dotált, ám fantáziátlan, ágazata lett.

Erkölcsi tartalom nélkül viszont a „szentháromság”: a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom nem védelmezi sem a társadalmat, sem az egyént. Ellenkezőleg! Szigorúan megfosztva az önvédelem jogától - kiszolgáltatja a bűnözésnek, a bűnözőknek.

Bajaink gyökere tehát a jog nélküli erkölcs és az erkölcs nélküli jog szörnyű „kettős spirálja”. El kell ismerni, e legfontosabb gén manipulálását nem a kapitalisták kezdték. Ők csak tökéletesítették…

Az antik filozófiáknak úgyszólván közös nevezőjük az a tétel, hogy mindennek mértéke az ember [mint egyén, és mint társadalmi egyed] és hogy a legfőbb jó az ember, az emberiség boldogsága. A boldogság fogalom egyik igen lényeges eleme egy negatívum: a szenvedés hiánya.

A „pogány” vallások az embert testestől – lelkestől egynek tekintik.

Ám Krisztus és apostolai nyomán a Római Katolikus Egyház, az „Anyaszentegyház”, ezt az eretnek világképet alaposan átdolgozta, szigorúan pragmatikus elvek alapján.

„Ádám
        Elámulok! De mondd, mi fejedelem
Közelg amott, oly dölyfösen, kihívón? -

Lucifer 
        A főpap az, apostolok utóda.

Patriarcha 
        Fiam, csekély dolgokra most nem érek,
Az Isten dícse, a nép üdve hív,
Eretnekek fölött kellvén ítélnem,
Kik mérget szórva dudvaként tenyésznek,
S tűzzel vassal bár irtjuk, szüntelen
Ujúlt erővel küldi a pokol ránk. -
De hogyha a kereszt vitézi vagytok,
Minek kerestek messze szerecsent,
Itt a veszélyesb ellen. Fel tehát,
Fel falvaikra, irtsátok ki őket,
Pusztítsatok nőt, aggot, gyermeket.

Ádám
Az ártatlant, atyám, csak nem kivánod. -

Patriarcha
Ártatlan a kigyó is, míg kicsiny,
Vagy hogyha már kihullt méregfoga,
S kiméled-é?

Ádám
Valóban szörnyű bűn
Lehet, mi ily haragra gyújthatá
Egyházát a szeretetnek.

Patriarcha
Fiam! Nem az szeret, ki a testnek hizelg,
De aki a lelket vezérli vissza,
Ha kell kard élén vagy lángon keresztűl
Ahoz, ki mondá: Nem békét, de harcot
Hozok a földre. - E gonosz hitűek
A szentháromság rejtélyes tanában
A homoiusiont hirdetik,
Míg az egyház a homousiont
Alapítá meg a hit cikkeül.”

 Hát, ide figyeljenek emberek! A dolog színtiszta hülyeségnek indult, De kezdettől volt benne 
rendszer. A lélek lett a fontos! A test pedig smafu! Hogy mi következett ebből? Hát sok minden.

Megalakult például, spanyolországi súlyponttal, a Szent Inkvizíció főleg a dominikánus rend 
tagjaiból [akiket rövidesen „domini canes” - az úr kutyái - becenévvel illettek]. 
A kínzások történetében a derék atyák módszertani megoldásai önálló 
fejezetet érdemelnek. [Majd betoldok néhány részletet az erősebb idegzetűek 
használatára.] A kép "hangulata" egyébként az Irakban müködő amerikai kinzó - 
központban készített képeket idézi.


Folyt. köv.!