Ember az "állatban".
Siíta sztriptíz.

A líra.

Tegnap előre jeleztem egy új Comment közzétételét. Persze az ember életében semmi sem úgy és akkor valósul meg, ahogy és amikor szeretné. A délelőttöt azzal töltöttem, hogy két irodám között  kábelösszeköttetést létesítettem [s.k.] a router és a kliens számítógép között. Ez adott esetben úgy ment, hogy az irodaépület külső falán kb. 15 helyen kellett egy ingatag létra tetején egyensúlyozva felszögeznem a vezetéket tartó konzolokat. Élveztem - amikor melléütöttem az ujjamnak...

A próza.

A jelenet, amely pár napja megihletett egy rövid clip volt valamelyik televizió csatornán. Ezekkel a kép és hírmorzsákkal úgy vagyok, hogy igyekszem őket elkapni a budiból a fürdőszobába, vagy a szobából a konyhába menet - az ébredéstől a munkába indulásig. Így aztán néha mellékapok, vagy rosszúl emlékszem. Szerencsére amit láttam kiválóan alkalmas volt arra, hogy beleágyazódjon a vizuális és "intellektuális" memóriámba.

Egy amerikai zsoldosokból [siítákból] álló alakulat tömeges vetkőző számát [sztriptíz] sugározta a TV. Ha jól értettem az alakulat a kiképzés befejeztével dísszemlére sorakozott. Amikor közölték velük, hogy Irak egy forró pontján a szunniták ellen kivánják őket bevetni. csoda történt. Az katonák lehányták magukról a yankeek egyenruháját majmoló göncöket és szétszéledtek.

Egy katonai alakulat váratlan akcióját gyakorlatilag nem lehet megakadályozni. Ezt támasztja alá a "Szadat incidens". Ez úgy zajlott, hogy az egyiptomi elnök előtt díszelgő alakulatok vonulásakor néhány tehergépkocsiról  leszállt néhány katona. Tempósan elindultak a díszemelvény felé. Majd közvetlen közelről leadott hosszú géppisztolysorozatokkal lekaszálták az izraeli ügynök - elnököt és sleppjét. Vesztét a terrorista Beginnel történt kézfogása okozta.

A magyar líber-sajtó nem kommentálta a[z Irakban] történteket, pedig tanulságosak,
sőt mi több gondolatébresztők.

Engedelmükkel ideírom az esettel kapcsolatos asszociációimat.

Az Irak elleni galád támadás a levegőből indult. A légi kyborgok, akikben csak szadizmusuk "emberi", sebészi precizitással semmisítették meg a reszkető emberekkel bélelt elsődleges célpontokat. Utána megindultak a gépesített alakulatok és eltaposták ami a légierő után még maradt.

Ezzel győztek - gondolták. Valóban legyőzték - a diktátor hadseregét...

Nem győztek viszont Irak népén és az Irakban "ideiglenesen állomásozó" Al Kaida harcosokon.

Innen adódnak az amerikai bűnöző politikusok dilemmái. A következőkre kell gondolni.

Az amerikai haditechnika alkalmazásának súlyos katonai - logisztikai korlátai vannak. Ezek gyors [!] csapásmérő erők. Tevékenységük utólag akkor hatályosúl, ha a gyalogság mint megszálló erő barátságos lakossági közegbe kerül és a leigázott nép asszonyai - leányai egy tábla csokoládéért hagyják magukat megkefélni a "keresztes vitézektől".

A Vienamban honos "sárga majmok népe" nem volt ilyen barátságos. Az Army elszenvedte a leggyalázatosabb vereséget, amelyet döntö fölényben levő hadsereg valaha elszenvedett.

Persze nem vontak le a dologból semminémű tanulságot.

Kérem, emlékezzenek arra mikor a bombák, rakéták és tüzérségi lövedékek záporoztak, mekkora hőzöngés volt az amerikai elitalakulatok mindent elsöprő akcióival kapcsolatban. Kérdés, voltaképp milyen győzelmeket arattak a zöld, vagy isten tudja milyenh sapkás "supermanenek"?

Ötszáz walesi bárd se' lett volna képes dicső tetteiket egy rövid dalműben megénekelni.

Azután bűzleni kezdett a szar. Irakban a "Nemzeti Gárda" egységei tartózkodnak. Olcsó, harmadrangú katonai emberanyag. Kiderült, nem bírják idegekkel ha az irakiak visszalőnek. Narkóznak, isznak, szadiznak és főleg hullanak mint a legyek.

Mellesleg szólván és úgy tudtam, hogy a "Home Guard" területvédelmi célra szervezett alakulat. A terület az Amerikai állam felségterülete, nem pedig egy gyarmati célra hódított távoli tartomány.

Azt tudjuk a magunk tapasztalata alapján, hogy az imperialista hódító legolcsóbb, legmegbízhatóbb támasza a legyőzött állam uralkodó - elnyomó apparátusa. Ennek a bandának ugyanis édesmindegy, hogy éppen kinek árulja el a hazáját. Tudja, hogy az elnyomottak gyűlölik. Így a mindenkori gazdinak nemcsak jólétét de puszta létét is köszönheti.

Ezért lett a Forradalom hőse Pongrátz Gergely helyett a pufajkás Horn Gyula [a szálláscsináló Antall után] Magyarország miniszterelnöke.

Az iraki "győzelem" után tehát várható volt, hogy Amerika a diktátor egykori szolgáiból verbuvál testvérgyilkos alakulatokat. Ez az "árú" ugyanis még a pocakos, lúdtalpas nemzeti gárdistáknál is olcsóbb. Gondoljunk csak bele, mennyibe kóstál egy amerikai hullát hazaszállítani és katonai végtisztességben részesíteni; nem is beszélve a hátramaradottak ellátási igényeiről.

Csakhogy erre is érvényes a szabály: "olcsó emberhúsnak híg a leve"!

És most a szimbolikus sztriptíz kapcsán próbáljunk általános tanulságokat levonni. A siíta vetkőzés ugyanis nem az amerikai hadsereg, hanem a kapitalizmus [egyelőre csak erkölcsi] veresége.

Dőreség lenne persze tagadni, hogy mióta világ a világ minden hóditó szereti bőven ontani az olcsó embervért. A testvért testvérével öletni szintén ősrégi praxis. Gondoljunk csak a janicsárokra. Az emberi gondolkodás velejárója, hogy az egyik ember hajlamos tulajdonának tekinteni a másikat. A tulajdon pedig árúformát ölt, ha a tulajdonos az őt megillető jogosítványok keretében elidegeníti, eladja elcseréli, tulajdonát.

E rút szokások viszont olyan társadalmakban nyertek polgárjogot, amely az embereket megkülönböztette egymástól. Az ókori társadalmak, köztük a "demokráciák" szabadokra és rabszolgákra; a feudális társadalmak nemesekre és jobbágyokra tagozódtak. Az előbbiek a jogok, illetve kiváltságok birtokosai, az utóbbiak jogfosztottak voltak. Az árúviszonyok úgy realizálódtak, hogy a kiváltságosok gyakorolták törvényekben lefektetett jogaikat,- a jogfosztottak pedig elszenvedték az ugyanazon törvényekben lefektetett joghátrányokat.

Ez volt a világ rendje. Ennek a világnak tehát volt valaminő rendje. A nemesúr pereputtya példáúl nem volt árú. Sem az anyósát, sem a gyermekeit nem adhatta el szabadon - a piacon. Ezt tiltotta a törvény.

Aztán nagyot fordult a világ. A rendi kiváltságok eltörlése érdekében megszületett a "Szabadság - Egyenlőség - Testvériség" eszméje és azt a "Nagy Francia Forradalom" mindjárt zászlajára is tűzte. Majd azt tette, amit a "Marsellaise" szövegében az ellenségeinek tulajdonított: "vérben áztatta rút zászlaját."

A Forradalom zajos szinpadán játszódó drámák és komédiák: a konventbbeli ordítozás, az apácákat a guilottine alá szállitó kordék nyikorgása, a Robespierre által rendezett "Észlény-ünnep", stb. teljességgel lehetetlenné tették, hogy bárki bepillantson a kulisszák mögé és észrevegye mi történik valójában.

A sajtó szerepe ekkor vált meghatározóvá a társadalom életében. Ez a szerep igen sokrétű. Itt csupán egy vonatkozása kerül említésre. A sajtó egyik főfeladata a társadalom figyelmét elterelni a reálfolyamatokról. [Érdekesek Robespierre sajtóellenes kirohanásai - könyvében.]

Ma már aligha szorul bizonygatásra, hogy a "Nagy Forradalom" a már akkor is létező háttérhatalom egyik ügynökségnek, a szabadkőmüvességnek, az első társadalom felforgató produkciója volt. Aféle főpróba, amit sikeres "előadások" sora követett, pl. a "Nagy Okt. Szoc. Forr.", stb., stb.

A rendi társadalmat tehát eltörölték. [A rövid életü Bourbon restauráció sem tudta helyreállitani.] És mi lett a helyébe? A tőke törvények által nem szabályozott uralma, amely a társadalmak életéből három tényezőt iktat ki: a szabadságot, az egyenlőséget és a testvériséget...

Az új rend a parlamenti demokrácia formáját ölti magára. A parlamentnek azonban semmiféle lehetősége, ill. jogosultsága sincs arra, hogy a társadalmak, azaz az emberek, érdekében a politikai gazdasági reálfolyamatokat befolyásolja. Nevetséges, ám szerfölött költséges, kirakatintézmény csupán.

A beállott változás alighanem a legnagyobb horderejü az emberiség történetében. A társadalom jogilag szabályozott osztálytagozódása megszünt. Nincs tagozódás, nincs jog. A társadalom egésze egy jogilag személytelen valamivel: a tőkével került szembe. A tőkének van kiszolgáltatva minden, mindenki.

"Eladó az egész a világ.
Aranyborjú fennen trónol,
Minden őelőtte hódol,
Mindenki hitvány pénzt imád.
Itt a kurta földi pályán
Érte koldus és király
Fékevesztett táncot jár.
Áll a hajsza, áll a bál a pénz körül,
Járja koldus és király.
A Sátán örül."

[Lucifer: Rondo.]

Van ennek a kavalkádnak valami értelme? Hát már hogyne volna. Csak nem az operák librettóiban, vagy a hivatalos történelemtanitás anyagában kell keresni a poént.

A megoldás a Talmudban keresendő. Az abban foglaltak szerint a gojim - állat. Ez a mivolta nem társadalmi viszony, hanem árú és pénzviszony. A gojim a tőke tulajdona, rabszolgája, illetve fokról fokra azzá válik, márminthogy a Talmud tanítása szerint.

E tan azonban téves. A hízlalt bárány, esetleg szépen felpántlikázva, hagyja magát a sakter elé, annak kése alá vezetni. Nem fél. Szelíd szemei talán nem is annyira rémületet, mint csodálkozást tükröznek, amikor a kés a gége ereibe vág.

Így meneteltek hazánk fiai is [gyerekemberek, apák] az isonzói majd a donkanyari csaták poklába, felbokrétázott sapkában, vidáman dalolva.

Az iraki siíták - úgy látszik - más fából vannak faragva. Hajlandók ugyan meghalni, de csak Allahért. És nem akarnak üres kézzel jelentkezni a paradicsom kapujában. Maguk előtt hajtják megölt ellenségeik lelkeit.

Ezt szimbolizálja a "siíta sztriptíz".

2006.05.15

Sz. Gy.