Nagy nemzeti árapály.

Már csak a percemberkék dáridója tart.

Elfáradt a Nemzet. Elfáradt testileg, lelkileg erkölcsileg. Totális vereséget szenvedtek a "nemzeti erők" is. "Stratégiájuk" alapjaiban elhibázottnak bizonyult.

Újra előttünk tornyosul a kérdés: "quo vadis Hungaria"?

A válaszhoz egyszerre kell a történelmet és napjaink eseményeit tanulmányozni.

A történelmet, amely mást sem tesz, mint szüntelenül válaszút elé állitja a nemzeteket. Mi már "választottunk", azaz elindultunk a nemzethalál felé vezető úton. A kérdés tehát immár úgy fogalmazható meg: hátramenetbe kapcsolva visszajuthatunk e az útelágazásig?

Egy nemzet akkor maradhat talpon, ha él, vagy feltámad benne, az önfenntartás ösztöne.

E csodás tulajdonság időben és térben távoleső, de mégis egy irányba mutató, példákon keresztül szemléltethető.

Vérszövetség.

Az egymással vitatkozó történészek közül azoknak lehet igazuk, akik szerint a magyarság "őshazáiból" azért kényszerült nyugat felé húzódni, mert életterét a "konkurrens" népek folyamatosan szűkítették. A Kárpát medence elözönlése akkor is zseniális politikai "koncepció" volt, ha az ősapa: Attila példája ihlette. Csakhogy egy népet rendkivül nehéz útba indítani. [Az Ószövetség ugyszólván ezekkel a "nehézsé gekkel" foglalkozik.]

Bőgatyás őseink e feladatot példásan oldották meg, pedig akkor még nem fedezték fel a fütyülős barackot. A szétszórtan legeltető törzsek véneivel [bölcseivel] meg kellett értetniük, hogy lépni kell, együtt - egyirányba. Ahhoz hogy egy nép hadrendbe sorakozzon, több alvezérre és csak egy (!) vezérre van szükség. Ez nem kevesebbet jelentett, minthogy hat okosnak pajzsra kellett emelni a hetediket, akiről ezáltal elismerték, hogy ő a legokosabb, ő a méltó. Elképzelhető manapság, hogy az obskurus - ismétlem obskurus - "nemzeti" szervezetecskék önjelölt vezérei közül bárki elismerné, hogy egy másik az okosabb, a méltó? Egy frászt! Ezek a "vezérek" saját útjaikon menetelnek. Hátra se' néznek, hányan követik őket. Mi már látjuk, egyre kevesebben. És már csak azok recsegteteik köztereken a mikrofonokat, akiknek nincs szégyenérzetük, vagy még mindíg nem jöttek rá: a petíciós, hőbörgős "politizálás" teljességgel hatástalan.

A "nemzeti minimum" akkor a vérszerződés misztériuma és az ahhoz kapcsolt világos és egyértelmü elvek, magatartási szabályok voltak.

Ezekhez a népség katonaság többé - kevésbé tarthatta magát. Szó sem volt arról a szüntelen pofázásról, lázadozásról, ami a zsidók vándorlását jellemezte.

A magyarok azt is tudták, hogy Jahve nem kötött velük "szövetséget". Nem adott kezükre országokat, népeket. Tudták, hogy leendő országuk lakott. A területet tehát csak "vie - clam et precario", azaz erővel - csellel - titokban szerezhetik meg. Ennek ellenére híre sincs annak, hogy a Kárpát medence őslakosaival úgy bántak volna mint pl. a léviták a kánaánitákkal.

Ez persze nem jelentette, mert nem jelenthette, a kesztyűs kéz politikáját. A hóditók fegyverzete: pl. a visszacsapó íjj, a görbe kard és a csákány "szupermodern" technikát képviseltek. Az igazi csoda azonban a magyari had harcmodora volt, a "totális futball" ókori elődje ...

A magyarság menetelő állammá alakult az Etelközi Szövetség [alkotmány] határozvá- nyai szerint, majd területhódító állammá vált a Pusztaszeren megujított szövetség [alkotmány] elvei, rendelkezései szerint.

Hódító vallás.

Mohamedről és a Koránról lesz szó.

E cím alatt szó eshetne az Ószövetségről is, hisz az izraeli hódítók ma is ebből vezetik le isteni és történelmi jogaikat. A "Szentírás" mégsem illik ide, mert követőit elsősorban a faji összetartozás ösztöne kovácsolta össze. A Korán vallási eszméi viszont különböző emberfajokat fűztek és fűznek széles és szoros szövetségbe úgy, hogy eszméi, a tőzeg tüzéhez hasonlóan, sohasem alszanak ki egy - egy felizzás viszont bevilágitja a földgolyót [pl. a történelmi iszlám hóditások idején]. Más hasonlattal élve az eszme a vulkánhoz hasonló, amely mindig izzik "nyugalmi" állapotában is. Most azonban sohasem látott erejü kitörésre készül. Ennek aktuális magyarázata, hogy a nemzetközi tőke kegyetlen háborúkat visel, és továbbiakat tervez, mindazon népek ellen, amelyek meg akarják őrizni hitüket, földjüket és olajukat ...

Az egész világot borzongatják azok a képek, filmek, amelyek az amerikai és izraeli "sondereinsatz-gruppék" ártatlan nők és gyermekek ellen is elkövetett rémtetteit bizonyítják. Nos, ennek is meglesz a böjtje, de nem a World Trade Center provokatív önrobbantása formájában.

A Korán - a lelkekre gyakorolt hatását illetően - egyike a megfejtetlen ill. megfejthetet len csodáknak.

Szerzője egyáltalán nem volt karizmatikus személyiség. Élete nem volt kifejezetten példás. Írni élete delén kezdett. A lapokon nem világít át vajmi magas intellektus sem. Európai ember számára legalábbis nehezen érthető és szinte egyáltalán nem élvezhe
tő. Igaz, a Korán elsősorban nem olvasásra, hanem élőbeszédben, vagy énekszó- val  történő recitálásra íródott. Úgy állitólag másként hat ...

Hogyan? A hatást mi európaiak "frenetikusnak" nevezhetjük. A görög - latin eredetü szó jelentése: lelkes, tomboló, viharos, illetve őrjöngő, dühöngő, tomboló.

A hatás azért is misztikus, mert a Könyv úgy kovácsolja egységbe a különböző nép- fajokat, hogy azok átformálják gondolkodásukat, életmódjukat, azaz életüket, sőt halálukat is. Teszik ezt anélkül, hogy egyáltalán vallási vagy világi vezetőjük lenne,
a karizmáról nem is beszélve.

Az iszlám vallás nagy találmánya a "dzsihád". Ez részben meditáció. A hívő szüntelen harca önnön gyengeségei ellen. Aki ebben a harcban győz, esélyt nyer arra is hogy ellenségeit is legyőzze. Hogy ezt esetleg élete árán teheti? Nem tesz semmit. Allah paradicsoma és a mennyei hurik várnak lelkére ...

A "führerprinzip"

Mára nyilvánvalónak tünik, hogy Hitlert, "a démont", a trianoni rablóbéke "alkotói" teremtették, miként Lőw rabbi a Gólemet.

A német népet a zsidószagú nemzetközi karvalytőke angol, francia, lengyel, stb. ügynökei szipolyozták - gyötörték, ágensük a gyalázatos weimari rendszer, segít- ségével.

Az Interneten sokminden olvasható erről a képződményről. Az egyik leghülyébb, de alkalmasint a legtalálóbb, az a jellemzés, ami a Sulineten olvasható.

"A weimari köztársaság nem tud eleget tenni a békeszerződésben foglaltaknak, mivel állandó belső harcokkal van elfoglalva. Mivel a diktátumban foglaltaknak ellenszegülni nem tudott, ezért a teljesítési politika hívei kerülnek előtérbe. Legfontosabb képviselője Gustav Stresemann, aki abban reménykedik, hogy a 'pontos' teljesítésért cserébe a versailles-i béke legméltánytalanabb pontjait módosítani lehet."

Mondják, a történelem ismétli önmagát. Az ostoba, áruló politikusok körében gyakori- ak a reinkarnációs jeleségek. Gondolom olvasóim egyből kitalálják, Stresemann kinek
a képében született ujjá, a magyarság nagy szerencsétlenségére. Hogy könnyebb legyen kitalálni, elárulom, nemrég öntötték nyakon köztéri szobrát vörös festékkel ...

Stresemann és Antall nem tanultak közgazdaságtant és azon belül kamatszámitást?
Nem olvasták a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveit? Az utóbbiból kiderül, hogy a zsidóság egyik világszabadalma az uzsoratőke olyan működtetése, amely a 'legpontosabb' kamat teljesítés esetén is növeli, sőt halmozza, önmagát és közben
úgy kivérezteti az adóst, mint a sakterkés az áldozatra szánt - élőlényt ...

Hitler megirta ugyan "ars poetica"-ját a Mein Kampfot. Nem győzte azonban hangsú- lyozni, hogy a tömegeket az élőszó hatalmával állította maga mellé. Híveit nem vallá- sos  alázatra intette és nem a tulvilággal kecsegtette. Ellenkezőleg! Bebizonyitotta
előttük, hogy van nemzeti feltámadás, a földön! Ennek árát a német népnek és - ez a patent - a nép ellenségeinek kell megfizetniük. Az utóbbiaknak kamatos kamattal.

És úgy lőn ...

Az általam többször emlegetett Öhquist a "Führer birodalma" c. könyvében azt állitja, hogy, Hitler szerint, komor eszmerendszere a lövészárkokban (!) született, ahová a "haza" pusztulni küldte egészséges, jobb sorsra érdemes, gyermekeit és közben eltürte, hogy népidegen elemek nyerészkedjenek a hadiszállitásokon, lázítsanak, majd forradalmat szítsanak a front mögött. Mindezt a hazafiak úgy nevezték: "dolchstoss", azaz hátbadöfés. A frontlógósok pedig gúnyosan "dolchstoss-legend"-ként emleget- ték.

Ebből Hitler azt a tanulságot vonta le, hogy amennyiben Németország nem kerülheti el a háborút, a hátországnak szilárdnak, azaz mindenféle bomlasztó elemtől mentesnek, kell lennie.

És ez is úgy lőn.

A hátország szilárd maradt mindaddig, míg valamelyik T-34-es lánctalpai péppé nem morzsolták az utolsó tizenéves Hitlerjugend testét.

A vér és a faj mítosza, az "énistenség" kultusza, kritikus helyzetben, úgyszólván az utolsó töltényig, az utolsó emberig működőképes maradt. Ezen is lehet gondolkodni és nem csupán a hadtörténészeknek.

A Nagy Testvér.

Nem kell feltétlenül Henry Ford hirhedt könyvét, a "Nemzetközi zsidót" bújni, hogy ráébredjünk: a kapitalizmus és a bolsevizmus egy tőről fakadt ellenségei az embe riségnek. Ehhez tökéletesen elegendő a cionizmus magalapitója Herzl Tivadar nevezetes könyvét a "Judenstaat"-ot illő figyelemmel olvasni.

"A nép körében napról napra, óráról órára nő az antiszemitizmus, és még tovább kell nőnie, mert okai továbbra is fennállnak és nem küszöbölhetők ki. A távolabbi ok az, hogy a középkorban elveszítettük asszimilálódó képességünket, a közvetlen ok pedig az, hogy túltermelésünk van középintelligenciában, amelynek nincs elhelyezkedési, sem emelkedési lehetősége, nevezetesen nincs egészséges levezetődése és nincs egészséges emelkedése. Lefelé felforgatókká proletárosodunk el, 'minden' forradalmi pártnak az altisztjeit mi szolgáltatjuk és egyidejűleg félelmetesen nő pénzhatalmunk."

Az általam már emlegetett Makai György "Izrael Állam és a cionizmus" c. könyvében Herzl naplójegyzetéből idézi a következőket. "Bülov [német külügy- miniszter] azt mondta, hogy az utóbbi időkben a zsidók hálátlanok ... most ott vannak az összes ellenzéki pártokban, sőt az antimonarchistákban is. Erre kifejtettem, hogy a zsidókat kivonjuk a felforgató pártokból ... "  Ez mintha azt sejtetné, hogy Herzl és még valakik [?] eredetileg beültethették hitsorsosaikat a felforgató pártokba. Ott ezek valakiknek az utasitásra cselekszenek, akár ki is vonulnak ...

Hát ez egészen világos. Annyit azonban mégsem árt tudni, hogy a Nagy Októberi Szocialista forradalom forgatókönyvét valahol Kelet-NewYorkban írták. A scenario Trockij volt [onnan is indult]. Ő és társai az újonnan megalakult szovjetek minden szekciójában 70-100 %-os arányban képviselték a fordított numerus clausust. Addig minden simán ment, amíg a szadista Lenin elvtársat ágyba nem döntötte a szifilisz. Ez idő alatt szerveződtek meg az első gulagok éa sikerült is elpusztitani az orosz nemesség, papság, polgár ság jelentős hányadát, akik felelőssé lettek téve a zsidóság elleni pog romokért, stb.

Az oroszországi, illetőleg a szovjetunióbeli zsidóság számára azonban mégsem köszöntött be az aranykor egy ragyás, kacskakezü ex-postarabló miatt, aki a maga körében szintén csodát tett. A párt adminisztrativ apparátusába befurakodva kezébe kaparintott minden hatalmat.

Az ő credója a "nép hatalmának" megvédése volt. Bejött! Elhitték neki.

Azután "furcsán" kezdett viselkedni. A zsidó Trockijt elüldözte a háztól. Azután "trockista összeesküvés" címén leszámolt egy csomó trockistával és nemtrockistá- val. Ehhez Trockiíjnak még élnie kellett ... Mikor pedig már nem kellett, Ramón Merca- der, Sztálin ügynöke, egy jégcsákánnyal beverte a fejét. Már csak az a kérdés. hogy a kivégzettek tényleg ártatlanok voltak e, vagy tényleg konspiráltak a jó Sztálin elvtárs ellen? Hát nem tudom. Az viszont biztos, hogy a nagy duplacsavar: felül a szovjetek- ben ülni, alul pedig a szovjethatalom ellen konspirálni, nem igazán sikerült a Herzl tanitványoknak - amig Sztálin élt.

Azután népeinek "szerető atyja" lett és némi "szelíd" erőszak árán szuperhatalom-
má varázsolta a Szovjetuniót. [Ipartörténészek a mai napig sem tudták megfejteni, hogyan sikerült pl. az ipar zömét az Urálon túlra evakuálni és a steppe közepén beinditani egy olyan hadiipari komplexumot, amely "csúcsmodelleket" gyártott óriási mennyiségben. Győzött! Igaz, a végén már, a véletlenül ki nem végzett pópák imája is segítette ...

Azután, a minduntalan ellenséget fürkésző, szúrós tekintet egy pontra szegeződött: a zsidóságra. Megindultak a "koncepciós" cionista-perek és előkészületben voltak az orvosperek. És ekkor jött a vadkan ... vagy mit is beszélek, a gutaütés.

Sztálin elsüllyedt. Az antiszemitizmus [legrosszabb formája: az "utca antiszemitiz- musa"] megmaradt. Megjelentek az orosz fasiszták, akik együtt éltetik Hitlert és Sztálint, nyilván rokonvonásaik miatt ...
 

Azonosságok a különbözőségekben.

Eddig arról volt szó, hogyan lehetséges az egyéneket, tömeggé formálva, meghatáro- zott cél megvalósitására mozgósitani. Ehhez a következő feltételeknek kell fennforog- niuk: vész,- illetve szükséghelyzet,- felismerés,- mozgósitás [szövetségi alapon,- a vallás erejével,- vagy népvezér (diktátor) hatalma alatt],- tömegakció.

Kis hazánkban a vész, illetve szükséghelyzet minden eleme adott, sőt "fejlődőben" van. Jeremiádák helyett csak a legfontosabbakat emlitem:

- egészségi állapotromlás,-
- népfogyás,-
- elöregedés,-
- elszegényedés.

Következmények: betolakodás, "palesztinizálódás" [palesztin harcosok nélkül ...]

A társadalom jóformán a helyzet felismerésére is képtelen, a felismert helyzet
elismerésére ["fennforgás"] meg pláne.

Az Országot - a népet - négy szeletre vágták. [Az egyiket még külön, kisebb, szeletekre.]

Két fertály - az egy gyökerű, kétnevü pártszövetség köré tömörül.

A harmadik fertály - a "nemzeti vonal", amely annyi részecskére aprózódik, ahány pártocskát, ill. szervezetecskét sikerült összeeszkábálni önjelölt rajongóknak, megváltóknak, magamutogatóknak, vajákosoknak, eszelősöknek, stb.

A negyedik fertály - az elfásult, elgyávult, közömbös, hedonista, vagyis kushadó, "tömeg".

Ez a zagyvalék szabad prédája minden hiénának ill. dögkeselyünek, amely testéből vagy életteréből ki akar harapni, ill. csípni egy - egy falatot. A "közélet", pontosabban annak felszine, nem más mint ezeknek a dögevőknek a marakodása, morgása, uga- tása, vijjogása - a nagyobb falatért.

A préda is eljut abba az állapotba, amikor már nem lát semmit, nem ért semmit, már fájdalmat is alig érez, miközben elfogy ...

Nincs mit tenni? Talán ... eretnekekké kellene válnunk. Az Ember Tragédiájának esetleg nem az a kulcsmondata amit az Úr a végén mond ["Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál "], hanem amit Lucifer mond a konstantinápolyi színben
 

"A bűnös önmaga a győzelem,
Mely szerteszór, száz érdeket növel.
A vész, mely összehoz, mártírt teremt,
Erőt ád; ott van az eretnekekkel. "

"Eretnekekké" kellene hát lennünk? Milyen "áldozatokkal" járna ez? Hát, el kellene példáúl utasitani ennek a romlott világnak bizonyos hiúságait. Zárt közösségekbe tömörülve bizonyos értelemben ki kellene magunkat rekeszteni a társadalomból. Hogy ez lehetetlen? Mohamedánok milliói élnek így a nyugati országokban.

Megérné?

Volt ilyen, van ilyen, lesz ilyen önkéntes kirekesztődés. Pl. a vallási alapon szerveződő szekták száma több mint az emberi fejen a hajszálaké. Dehát nem mindegyik működik jól ... Előfordul, hogy a "vezetés" meggyilkolja a tagokat ...

Ám ha ezekben az "enklávékban" a józanság, a tisztesség uralkodhatna, a profit maximalizálás "objektív" törvénye helyett,- ha meg tudná védeni a sarjadó életet az orvos - hóhérok kampójától,- ha visszaadná az emberi létezés jogát és lehetőségét, stb. akkor tán' megérné. 

Igenám, de akkor ki lészen a szektavezér? Ejh'! Ráérünk erre még!? Meg ha sok szekta alakul, ugyanúgy megosztja a népeket mint most a sok "nemzeti" egyesület.

Hát akkor mit tegyünk? Várjunk? A megváltó, egyesitő hitre? A vezérre? Vagy a csodára? Ha ebben népszavazás lenne, alighanem a harmadik változat kapná a legtöbb voksot ...

Addig is [Orbánnal szólva] Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

Tudom, írásom keserű. Én is az vagyok. De hátha még beveszi a "rükverczet" az Ország motorja [?!].

2007.09.21.

Sz. Gy.