In memoriam :
Bartis Ferenc (1936 - 2006)

SZÉTTÉPVE ÉS ÖSSZETÖRTEN

Széttépve és összetörten,
Győzelmektől meggyötörten,
Még magzatként bajba-ölten,
Vándor bölcső-temetőkben -
És mégis élünk...

Dobra vernek minden vágyat:
Árverezés a vasárnap;
Nászunkra is gyászhir támad:
Üresek a gyermekágyak -
És mégis élünk...

Elvadult a dülők lelke:
Kórót terem tarló mezsgye;
Pusztul a föld egyre-egyre,
Hull a szikla tenyerünkre -
És mégis élünk...

Hogyha sirunk: kiröhögnek.
Hogyha küzdünk: fel is kötnek.
Hogyha kérünk: odalöknek
Történelmi kárörömnek -
És mégis élünk...

Magyar, szavad világ értse!
Anyanyelvünk létünk vére.
Anyánk szive tetemére
Átok zúdult: vége, vége...
És mégis élünk!

                                  Bartis Ferenc

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezt a versét Bartis Ferenc, 1956. november 1-én a Házsongárdi Teme  

tőben, Dsida Jenő

és Brassai Sámuel sírjánál elszavalta. A tömeg a refrént vele együtt mondta! E verséért a román katonai törvényszék Bartis Ferencet hét évi nehéz börtönre ítélte !