|



|
In memoriam : Bartis
Ferenc (1936 - 2006)
SZÉTTÉPVE ÉS ÖSSZETÖRTEN
Széttépve és
összetörten, Győzelmektől meggyötörten, Még magzatként bajba-ölten,
Vándor bölcső-temetőkben - És mégis élünk...
Dobra vernek minden
vágyat: Árverezés a vasárnap; Nászunkra is gyászhir támad: Üresek a
gyermekágyak - És mégis élünk...
Elvadult a dülők lelke: Kórót
terem tarló mezsgye; Pusztul a föld egyre-egyre, Hull a szikla
tenyerünkre - És mégis élünk...
Hogyha sirunk: kiröhögnek.
Hogyha küzdünk: fel is kötnek. Hogyha kérünk: odalöknek Történelmi
kárörömnek - És mégis élünk...
Magyar, szavad világ értse!
Anyanyelvünk létünk vére. Anyánk szive tetemére Átok zúdult: vége,
vége... És mégis élünk!
Bartis Ferenc
|

|
Ezt a versét Bartis
Ferenc, 1956. november 1-én a Házsongárdi Teme
tőben, Dsida Jenő
és Brassai
Sámuel sírjánál elszavalta. A tömeg a refrént vele együtt mondta! E verséért
a román katonai törvényszék Bartis Ferencet hét évi nehéz börtönre ítélte !
|
|