Biblio - imperializmus.

Gyalázatos "sajtónk" szinte szószerint szajkózza a zsidó [cionista] médiák álnok hazudozását a gázai vérengzéssel kapcsolatban. Palesztina hóditói úgy vélekednek, hogy - ha és amennyiben - valaki városaikra, falvaikra támad, arra "vaskézzel" kell lecsapni, ahogy miniszterelnökük, a köztörvényes bűnöző, Ehud Olmert mondotta volt.

A zsidó és "keresztény" szerecsenmosdatók pedig még azt sem hajlandók elismerni, hogy az izraeli alakulatok gaztetteikkel tullépték volna az "arányosság elvét". Ez azért is érdekes, mert ezt az "elvet" a nemzetközi jog egyáltalán nem ismeri, következésképp el sem ismerheti. [Ebből is következik, hogy Fletó is hülyesegeket beszél, amikor az "arányosságot" szajkózza. Dehát tőle már megszoktuk az ilyesmiket.]

Ez az arányosság tulajdonképp "bibliai elv" - lenne - ha egy szemért csak egy szemet tolnának ki, és egy fogért csak egy fogat ütnének ki. Izrael azonban "sérelmeit" százszorosan, ezerszeresen [lásd a statisztikát lentebb] szereti megtorolni és mindíg bestiális kegyetlenséggel. Ezt, jelen esetben, a gázai lakónegyedek ellen bevetett kazettás bombák és foszforbombák bizonyítják, Drezda "legszebb napjait" juttatva eszünkbe ["tűzvihar"].

A legaljasabb hazugság, hogy a Hamász harcosai asszonyaik szoknyái, gyermekeik ágyacskái mögül lövöldöznének rájuk. Emlékezzünk csak! A "sebészi pontosságú" akcióiról híres izraeli hadsereg az első célpontok között rombolta le a gázai Iszlám Egyetemet, amely történetesen üres volt a rácsapáskor. Aztán ott a két ENSZ iskola gyerekestől [cca. negyven halott].

Ellenkezőleg! Arról van szó, hogy Izrael képtelen katonai módszerekkel, "preciziós csapásokkal", kiiktatni a Hamász rakétaütegeit, ezért olyan lakónegyedeket éget és rombol, ahol nincsenek óvóhelyek. Hány Lidice és Oradour terheli már a számlájukat? Számlát mondok, amelyet előbb - utóbb meg kell fizetniük egyetemlegesen, kamatostól!

Jut eszembe, ez az "arányosság" amúgy nem is olyan hülyeség, ha következményeiben véggiggondoljuk. A jelenlegi mérleg ezerháromszáz gázai [arab] halott és tizenhárom izraeli [zsidó] halott. Az arány egy az ezerhez. A számla egyenlege ezerkettőszázhuszonhét jövendőbeli izraeli halott esetében lesz nullszaldós, azaz ekkor áll helyre az "arányosság" [fifty - fifty].

[Szép tőlük, hogy most néhány napig nem gyilkolnak, amig Obama beiktatásának csinnadrattája és a monstre buzi-orgia lezajlott. Majd bepótolják, ha a lószart, meg a papírpoharakat, konfettiket, stb. feltakaritják a newyorki utcákról és a buzik kialusszák magukat.]

Vagy mégsem? Mai [2009.01.22] hír, hogy Izrael "arctalanitotta" gázai hóhérait, nehogy azok felelősségre vonhatók legyenek háborús büntetteikért. Milyen ismerős megoldás. A Magvető 1965-ben adta ki J.C. Schwarz könyvét "A hóhérnak nincs arca" címmel. Hál' istennek megleltem a könyvet otthon a polcomon is, meg az Interneten is. A borítót az utóbbi helyről van szerencsém prezentálni. A könyv speciel Eichmannról szól, de a párhuzammosságok [a különbözőségek mellett] szerfölött tanulságosak, ám most nem ide tartoznak.

Persze fogalmam sincs, mitől tarthatnak a derék tömeggyilkosok, hisz tisztában lehetnek vele, hogy az ENSZ és összes nyulványai [csimbókjai] Izrael alázatos szolgái és eszük ágában sincs Ehud Olmertet és bandáját nemzetközi törvényszék elé állitani, amint ezt tették Slobodan Miloseviccsel, Radovan Karadzsiccsal [és tennék Vlatko Mladics tábornokkal ha el tudnák kapni].

A hóhérok persze nem válhatnak csak úgy ukmukfukk arctalanokká. Eichmannak sem sikerült. Itt van pédául egy díszpéldány Doron Almog tábornok, aki nemrég még arcát és nevét adta egy interjuhoz. [Mellétettem Eichmannt Hát, folyjon ki a szemem, ha nem hasonlitanak egymásra. Csak Eichmann "zsidósabb"...] Az Almog - riport a "Heti Hetekben" jelent meg. ] Elég ránézni erre az arcra, hogy láthassuk, tudhassuk, a tábornok úrnak "neschmannja" azaz fennséges emberi lelke van, míg azoknak akiket katonái legyilkoltak, csak csak "nepeschük" volt, azaz állaiti alakban emberi lelkük. Ehhez képest a tizenhárom izraeli halott, akik egyrészét talán tévedésből a "neschmanok" lőtték le,elfogadhatatlan ár Izrael önvédelmének oltárán.

Persze azzal, hogy a gyilkosoknak "jogi következményektől" nem kell tartaniuk, nem azt akarom mondani könnyű lenne életbiztositást kötniük. Szamuely Tibor és Korvin Klein Ottó bűntársainak sem volt jobb ötletük, amikor Héjjas Iván, vagy Franczia Kiss Mihály "imposztorai" elkapták őket, minthogy maguknak "fhöggetlen bhirosagot" követeljenek. Hát' ez többnyire nem jött össze nekik...

Almogéknak is tudniuk illik, hogy azok akik a törvény fölé helyezik magukat, ezáltal a törvényen [jogrenden] kivülre kerülnek, ahová nem mindíg sikerül visszamenekülniük ha kézrekerülnek.

De hát mi is a törvény. A legismertebb talán egy törvénycsomag, amit a "hadviselés szabályaira vonatkozó genfi konvenciónak" szokás nevezni. Nos, Izrael - megalakulásától kezdve - nagy ívben leszarta a konvenciót és minden lehetséges alkalommal megszegte minden megszeghető szabályát.

Ide kivánkozik egy történelmi epizód. Mostanában olvasom egy szovjet szerzőpáros D. Melnyikov és L. Csornaja "Hitler - mítosz és valóság" c. könyvét [Kossuth Könyvkiadó - 1981]. Ebben a, gondosan szerkesztett, könyvben olvashatók a követkehzők. "1945 februárjában a Führernek újabb ötlete támad: hivatalosan bejelenti, hogy Németország a maga számára nem tartja kötelezőnek a hadviselés szabályaira vonatkozó genfi konvenciót és megindítja a vegyi háborút." [278. old.] Nem indította meg...

Azt hiszem, nem rugaszkodom messze a valóságtól ha máris kijelentem: a fehér foszfor olyan vegyi hatásu fegyver, amelynek bevetését a genfi egyezmények tiltják, nem is beszélve a bevetés helyéről és módjáról. A konvenció tilt bizonyos fegyverfajtákat és szigorúan tilt minden atrocitást a civil lakossággal szemben.

Nem merném azt állitani, hogy a Wermacht, a Luftwaffe és a "Waffen SS" kínosan ügyeltek volna a genfi konvenció betartására. London lakónegyedeinek bombázásával pl. nyilvánvalóan megszegték a konvenciót. De ők fasiszta barbárok voltak. Ellenben Churchill, az admiralitás lordja és igazi angol demokrata, esetében mit szóljunk ahhoz, hogy kitervelte, végrehajttatta és végigélvezte (!) százezernyi drezdai elevenen való megsütését. Hőstettére ráadásul olyan büszke volt, hogy az éppen akkor Teheránban tartott csúcskonferencián repülőtábornoki maskará ban parádézott.

Ne feledjük továbbá - mert itt van a kuyta elásva, hogy a "demokratikus jogállam" Anglia volt az amely a zsidóknak ajándékozta Palesztinát, ami nem volt az övé. [Mandátum felhatalmazást is csak az ajándékozás után kapott...] Az épületes históriáról röviden.

"1916 végétől a cionista vezetők tárgyalásokba kezdtek az újonnan megalakult brit kormánnyal. A tárgyalások alapját a brit orientációjú cionista vezér, Chaim Weizmann terve, a palesztinai „zsidó nemzeti otthon” koncepciója alapján kezdték meg, az angolok azonban sokkal visszafogottabbaknak bizonyultak. Végül 1917. november másodikán hangzott el a második, s immár véglegesnek tűnő nyilatkozat az angol külügyminiszter, Balfour szájából: „Őfelsége kormánya jóindulattal viseltetik a Palesztinában megteremtendő zsidó nemzeti otthon gondolata iránt, és legjobb igyekezetével azon lesz, hogy a cél valóra válását megkönnyítse.”

Kétszer se kellett mondani...

"Ezek után, 1918 tavaszán, a Cionista Világszövetség megbízásából Cionista Bizottság kezdte meg a működését Palesztinában. Ez a szervezet hamarosan szinte párhuzamos közigazgatást épített ki. A zsidó törekvéseket kezdetben erősítette az első világháború befejeződése, Törökország veresége, és az, hogy hamarosan brit mandátumterületté vált Palesztina. A török hatóságok helyére lépő brit közigazgatás engedte a zsidó bevándorlást a Közel-Kelet e térségébe, ami az itt élő arabok fokozódó ellenállását váltotta ki. 1921 és 1923 között például 35 ezer új lakos érkezett a régióba ,1924 és 1931 között pedig további 95 ezer. Ekkor alakulnak az első védelmi alakulatok és a kibucok, ezek a sajátos közösségek is, amelyek könnyebben voltak védhetők. [National Geographic]

Ezekhez a számadatokhoz tegyük hozzá, hogy Amerika a vészkorszak dandárjában sem emelte a zsidó bevándorlási kvótát kb. 37.000 fő fölé! [A kvótára mégh visszetérek.]

Ami a jelenkori palesztin - izraeli ellentétek okát, mikéntjét, ill. történéseit illeti, azok egy könyvtárban sem férnének el. A probléma lényege azonban viszonylag egyszerüen és röviden is szemléltethető.

Az "Ígéret Földje" lakott, az akkori termelési módhoz képest sűrűn lakott, volt. Az arabok az izraeli beszivárgás kezdetéig őslakosoknak képzelték magukat - és azok is voltak. Minthogy őket senki sem kérdezte, főleg nem szavaztatta, meg a jövevényekkel kapcsolatban érthető, hogy ellenségesen fogadták őket. Hát még akkor, amikor rájöttek, hogy ezek nem tudják, mi is az a "kvóta"...

Nem vitetható, hogy a telepesek növelni igyekeztek a föld eltartó képességét, de ez nem sikerülhetett olyan mértékben hogy a földhasználat kérdésében konszenzus jöhetett volna létre a tényleges, ill. a kvázi, azaz "bibliai" őslakosok között.

A zsidó állam története ehhez képest lényegében azonos az őslakosság elűzésének, kiszorításának, megnyomori tásának, sőt kiírtásának történetével.

Sokan elitélik a III. Birodalom keletre terjeszkedő politikáját, amely nem volt más, mint a "drang nach osten" Hitler által modernizált változata. A témafelelős Heinrich Himmler SS reichsführer volt, aki 1942.09.18-án a SS magasrangu tisztjei előtt a következőkben vázolta a "Kelet gyarmatositására" vonatkozó náci terveket.

"A következő húsz esztendőben be kell telepítenünk németekkel a keleti német tartományokat Kelet-Poroszországtól Felső- Sziléziáig, az egész főkormányzóságot [a megszállt Lengyelországot] el kell németesítenünk és be kell telepítenünk Belorussziját Észtországot, Litvániát, Lettországot, és a Krímet. A többi vidéken, ahogy most is csináljuk, helyőrségeink őrizete alatt álló kisebb városokat fogunk létrehozni. Ezek mellett húzódnak majd autópályáink, vasútjaink. Ott épülnek repülőtereink. E városok 15-20.000 lakosú városok lesznek, körülöttük 10 kilométeres körzetben pedig német falvak, hogy embereink német környezetben éljenek. Ezek a települések, ezek a gyöngyszemek, előbb a Donig és a Volgáig terjednek, majd pedig - remélem - az Uralig ... az Uralig terjedő német kelet ... a német faj csemete kertje lesz és négy-ötszáz (!) év múlva, ha a sors enged nekünk annyi időt, a földrészek közötti konfliktusig, már nem 120 millió német lesz, hanem 500-600 millió." [Könyv 265. old.]

Himmler tulajdonképp Hitler elképzeléseit tolmácsolta. Nyilatkozott azonban maga a Führer is.

"Az orosz térség betelepítésekor a birodalmi paraszt [német telepes] gyönyörű falvakban éljen. A német hivatalokat és intézményeket fényűző épületekben, a kormányzókat palotákban kell elhelyezni; e központok körül felépül minden, ami az élet fenntartásához szükséges. A városoktól 30-40 kilométeres sugarú körben gyönyörű falvakat építünk, amelyeket remek utak kötnek össze. Az egész többi térség egy más világ lesz, az oroszok világa (!) ... mi leszünk az uraik, és ha lázadnak ledobunk a városaikra néhány bombát és kész. Évente egyszer végigvezethető a fővároson egy csapat kirgiz, hogy az emlékművek láttán képet kapjanak Németország erejéről és nagyságáról." [Könyv 266. old.]

E koncepciókról annyit, hogy Hitler irányelveit halál' (!) komolyan kellett venni. Hitler mestere volt a szavaknak és képzelőereje valóban "müvészi" képzelőerő volt, amit Speer formált acélba, betonba, márványba. De ebben nem az épitési koncepciók, hanem a népességpolitika érdekes - témánk szempontjából.

Az Urálig terjedő Európai Oroszország hatalmas térségein a Führer a német elem és az "orosz elem" sajátságos
"együttélését" tervezte több évszázados (!) léptékben.

Izraelben viszont nincsenek tágas térségek, így a "bibliai népelem" betolakodása szükségképp kiváltotta és egyre inkább súlyosbítja az u.n. "kompressziós", vagyis tulnépesedési szindrómát, amelynek folytzán Izrael egyre inkább a Húsvét Szigetek hez fog hasonlitani, amelynek történetét így írja le a népességtudomány.

"A Húsvét szigeten, amely többezer km-re van más szárazföldektől, évszázadokig virágzott egy civilizáció. Amikor túl sokan lettek, az állatokat és az erdőket kipusztították, a talajt az erózió belemosta a tengerbe, az élelem és víz szűkössége miatt háborúk törtek ki. A sziget eltartóképessége töredékére csökkent, így az új egyensúlyi állapot azáltal jött létre, hogy az emberi népesség nagy része elpusztult."

A palesztin sors a bizonyíték arra, hogy az Izraellé süllyedt Palesztinában sokan, nagyon sokan vannak! Ennek oka az alija, amelynek fogalmát a Wikipédia így írja körül.

"Az alija a cionizmus egyik központi fogalma, ami végül Izrael 'Hazatérési Törvényében' csúcsosodott ki, ami bármely zsidó számára széles körűen engedélyezett jogot biztosít az Izrael államban történő letelepedésre, az ehhez nyújtott állami segítséghez, valamint az automatikus izraeli állampolgársághoz. Az alijázó zsidókra az olé szót használják. Sok zsidó az Ígéret Földjére való visszatérésként tekint az alijára, ami Isten Ábrahám, Izsák, és Jákob prófétáknak tett ígéretének beteljesülése."

Ezt nem egy vicclapból idéztem, hanem a Wikipédiából! A Törvény sok mindennel nem számol, többek között a terület népesség eltartó képességével sem. A nemrég elhunyt pohos tömeggyilkos Ariel Sharon miniszterelnök korában oroszországi zsidó vezetők előtt jelentette ki, hogy neki, pluszban, "egymillió zsidóra van szüksége" (?).

Hát ennyi talán nem vándorolt "haza", de a bevándorlás és azzal párhuzamosan a palesztinok "összeszoritása" megállás nélkül folytatódik.

Ennek rafináltan aljas módszereit rendeszeresen és bőségesen tárgyalják az arab világ sajtóorgánumai, de európai, sőt amerikai hírforrások is.

Az egyik ilyen módszer a "falazás". Ezzel a mocskos üggyel kénytelen volt már foglalkozni a Hágai Nemzetközi Bíróság is, még 2004-ben.

"A hágai Nemzetközi Bíróság [amely az államok jogvitáival foglalkozik] az ENSZ közgyűlésének kérésére megkezdte az Izrael által épített fal ügyének vizsgálatát. Az úgynevezett meghallgatás végén nem kötelező erejű jogi állásfoglalást ['véleményt'] adnak ki, jogos-e a fal építése. "

A palesztin érvek szerint a hétszáz kilométer hosszúra tervezett fal mélyen benyúlik a palesztin területre, és fő célja, hogy egymástól elszakított, életképtelen foltokra szabdalja a majdani palesztin államot. Túl ezen, Izrael végérvé nyesen be akarja kebelezni a jogtalanul megszállt területek egy részét. A fal tovább rontja a palesztinok életét és a megbékélés esélyét is. A palesztin hatóság ENSZ-képviselője tegnap a bíróság előtt elítélte a zsidó polgári lakosok elleni arab merényleteket, de szerinte ezeket Izrael hívja ki maga ellen megszálló, elnyomó politikájával."

Az idézet a Népszabadság (!) 2004-es közleményéből való. A Bíróság nem csinált semmit.

A fal "cirkalmas" vonalvezetése pedig sokkal rafináltabb, mint ahogy azt a híradás szemlélteti. A fal ugyanis szisztematikusan elzárja a palesztinokat a vízforrásoktól, legelők
től és a megélhetés, sőt puszta létezés minden lehetőségétől. És senki se vádolja a zsidókat azzal, hogy nincs bennük kegyelet! A képen látható falszakaszt ugyanis Shamir volt minisz terelnökről nevezték el, aki szilvafa korában maga gyilkos terrorista volt [mint a béke nobeldijas Begin.]

A másik módszer a "gombászás". Ez azt jelenti, hogy pelesztinek lakta területeken, szinte órák alatt, izraeli települések nőnek ki a földből "gombamódra". A hatóságok egyszer - másszor, hol itt - hol ott, tessék - lássék fellépnek az újdonsült "telepesekkel" szemben, akik ilyenkor eljátsszák a hattyú halálát, majd maradnak, vagy visszamennek...

Az Izraelben sanyargatott palesztinok csupán maradékai a korábbi palesztin népnek, amelynek nagyobb részét a hazájukból elüldözött, külföldi "emigrációba" kényszeritett palesztinok az u.n. "palesztin menekültek" képezik, több mint egymilliónyian, akiknek sorsát nemhogy orvosolni, de enyhíteni sem képes a "civilizált" világ.

A a Hitlerés az Izraeli és "lebensraum" felfogása tényleg nem hasonlítanak egymásra. A hitleri koncepció látszik humánusabbnak...

Ezen okok miatt nincs, mert nem lehet, béke az olajfák alatt. A tét a palesztin nép, ill. a tágabban vett közel keleti térség népeinek élete versus Izrael állam fennmaradása, vagy - vagy.

"Az állam egy földrajzi terület feletti legfőbb hatalommal bíró politikai egyesülés. Ez hagyományosan magába foglalja azt az intézményrendszert amely birtokolja a törvénykezés jogkörét, mellyel kormányozza területének társadalmát – aminek állami státusa gyakran függ attól hogy több más állam elismeri mint e feletti belső és külső önálló korlátlan hatalmat ... Max Weber elterjedt meghatározásával: az a szervezet amely rendelkezik a fizikai erő legitim használatának monopóliumával egy adott területen belül”,

Izrael fegyveres erejét következetesen nem-legitim módon használja, tehát csak tényleges és nem legitim állam. Ennélfogva nem támaszthat igényt, hogy más államok elismerjék, azaz legitimálják. Az elismerés megtagadása tehát nem róható fel sem Iránnak, sem a Hamász-kormányzatnak. Izrael a békét nem kötheti állami elismeréséhez, mert épp ő az, aki a háborús állapotokat, létrejötte óta, fenntartja. Így érthetők és helyeselhetzők Musza Abu Maruk alábbi nyilatkozatai.

"Izrael palesztinok általi elismerése hiba volt, amelyet ki kell igazítani - jelentette ki vasárnap Kairóban a palesztin választásokat megnyert Hamász helyettes politikai vezetője. Musza Abu Maruk újságíróknak nyilatkozva kijelentette, hogy szervezete nem veszi fontolóra Izrael állam elismerését mindaddig, amíg nincsenek pontosan kijelölve annak határai, és amíg a palesztin menekültek milliói nem térhetnek vissza otthonukba. A Hamász-vezető közölte, hogy a palesztin elismerés ellenére Izrael továbbra is telepeket létesít, palesztin területeket tart megszállás alatt, illetve ellen
őrzi az azokra való bejutást. "

Miről szól ez a nyilatkozat? Miféle elismerést emleget Maruk? A legöregebb zsidók se' akarnak emlékezni rá, holott nem is oly régen történtek a következők.

"Jasszer Arafat palesztin vezető az 1993-es oslói békemegállapodás részeként ismerte el Izraelt a palesztin nép nevében."

1993. szeptember 13.: Jichak Rabin kormányfő és Jasszer Arafat Washingtonban aláírta az oslói békemegállapodást a palesztin autonómia elveiről. [...] 1993. szeptember 13: a washingtoni Fehér Házban Jichák Rabin miniszterelnök és Jasszer Arafat PFSZ-elnök aláírta az oslói egyezmény néven ismert alapvető szerződést, amely 1999. Májusára irányozza elő a végső rendezést. Az egyezmény felvázolja az izraeli csapatkivonást a Gázai övezetből és Ciszjordániából. A palesztinok úgy tekintenek a szerződésre, mint államiságuk egyfajta megfogalmazására az idegen uralom, a számkivetettség és a jogfosztottság hosszú évei után." [MTI 2006. 02. 05]

"Miről állapodtak meg Oslóban? A norvég kormány által kezdeményezett - titokban zajló - béketárgyalások eredményeként Rabin és Arafat Bill Clinton meghívására 1993 szeptemberében Washingtonban írta alá az oslói megállapodást.

A megállapodás főbb pontjai között szerepelt, hogy Izrael kivonja csapatait a Gázai övezetből, Ciszjordániából és Jerikóból. Demokratikus választások útján létrejön a Palesztin Tanács, és Ciszjordániában, valamint a Gázai övezetben palesztin önkormányzatot hoz létre. A palesztin hatalomátvételnek öt éven belül kellett volna megtörténnie a megszállt területeken. Feltétel volt, hogy Izrael vonuljon ki e területekről [...]

Ez az elismerés azért sem érvényes, mert Arafat azt megtévesztés hatása alatt írta alá. [Magyarosabban szólva: átverték, mint szart a palánkon.] Rabint pedig zsidó hit- és fajtstvérei megölték. Gyilkosa ma is nemzeti hős...

Tartja magát a sanda gyanú, hogy Arafat sem természetes halállal halt meg [Párizsban]. Az viszont a zsidó "establishmentre" jellemző, amit utolsó kivánsága tekintetében mondtak, illetve [nem] tettek.

Arafatnak az volt a kívánsága, hogy Kelet-Jeruzsálemben legyen a sírhelye, ott, ahol palesztin remények szerint egyszer az önálló palesztin állam fővárosa lesz. Az izraeli kormány szerint Kelet-Jeruzsálem szóba sem jöhet. Joszef Tomi Lapid igazságügy-miniszter szerint Jeruzsálem az a hely, ahova "a zsidók temették királyaikat, nem pedig az, ahová arab terroristákat temetnek".

No comment...

Mi a lényeges ebben a megállapodásban? Hát' az, ami nincs benne... A "hiánylista" sokkal hosszabb lenne mint a megállapodás szövege, így csak slágwortokban...

Még sorolni lehetne a hiátusokat, de fölösleges lenne. [Ha a püspököt azért nem köszönti harangszó, mert a községnek nincs harangja, a többi okok felsorolása fölösleges."]

Ebben a megállapodásban fejeződik ki - Arafat ostobaságán, vagy árulásán túl - a "művelt" Nyugat aljessága és romlott szolgaleküsége, Izrael iránti részrehajlása. A norvég "diplomatáknak" és Clinton diplomáciai stábjának ugyanis tudniuk kellett, hogy a megállapodás szart se ér. Egy szerződésnek, főleg egy státusszerződésnek "kötelező" tartalma van. Minden kérdésre ki kell terjednie, hogy a végén áttekinthető legyen, mint egy rendezett Rubik-kocka. Mit tett a Nyugat a rendezetlen probléma megoldására? Tovább forgatja a rendezetlen kockát a rendezés szándéka nélkül. Az ugyanis Izraelnek nem smakkolna. [A fejlécképenen Chipi Livi izraeli külügyminiszterhez hasonló nőszemély látható, aki szemmellátható undorral néze geti a "palesztin kérdés" kockáját. Nem tudja talán, hogy a kocka minden oldalát rendezni kell, mert különben nagy baj lesz? Nem csuán Izrael állam létjogosultságát, de létét illetően is.]

Megéztem néhány izraeli propaganda videoclipet. Síránkoznak persze, hogy a lakosságnak mindössze 15 másodperc áll rendelkezésre ahhoz, hogy a hamász rakéták inditásakor az óvóhelyekre menküljenek. Ez úgy bhülyeség, ahogy ki van mondva, ill. le van írva. Minden lakástól minden óvóhely nem lehet hajszálra egyforma távolságra. De ha lenne is, fürge kis mojséknak a t5 másodperc talán elég, Stanci néniéknek viszont kevés, főleg ha rokkantkocsiban kell letekerni a távot.

A jeremiádáknak van egy visszatérő refrénjük: hamászék - horribile dictu - nem ismerik el Izrael Államot! Ez igaz és még nagyon hosszú ideig igaz lesz, ha a palesztin kérdést nem rendezik az államközi jogviszonyoknak megfelelő módon.

Izrael fenyegetőéssel vegyített jajveszékelésében rendszeresen felbukkan az "iráni mumus" kérdése. Senki se' értheti, ha egy olyan hírhedten agresszív terjeszkedő államnak, mint Izrael, lehet atomfegyvere, miért ne lehetne Iránnak, amely hasonló terjeszkedő politikát nem folytat, az iraki - iráni háború óta, amelyet nem Irán kezdett. E háború históriája is tanulságos. Megérdemel itt egy gyors visszapillantást, tekintettel a több mint kétmillió halottra... Nagyon messze kanyarodnék, ha az iraki diktátor Szaddam Huiszein multjába ásnám magam. De...

Talán nem annyira köztudomású, de a CIA támogatta az iraki Ba'ath Párt 1963-mas puccsát is, amely utat nyitott Szaddám Huszein előtt.

"A háború kitörése nagyban Szaddám Huszein becsvágyának és hatalmi törekvéseinek következménye. Huszein szerette volna megszerezni a többségében arabok lakta, nyersanyagban - olajban - gazdag iráni tartományt, Khuzesztánt, és ennek segítségével az arab világ vezető hatalmává tenni országát."

Bush közvetlen utasításai alapján Huszeint felakasztották. Irán elnökét Mahmoud Ahmadinejadot pedig folyama tosan és "életveszélyesen" fenyegeti Amerika, Izrael "veszélyeztetettsége" miatt.

Csakhogy Amerika lassan papirtigrissé vedlik. És akkor - Izrael - mi lesz veled?