2007.05.08-i folytatás!

 

 

 

 

 

Tolvajok.

Utazás a koponya körül.

A lopás témájához kommentárt kivántam fűzni. Anyaggyüjtésbe fogtam hát. Ennek során olyan adalékokra bukkantam, amelyek érdeklődésemet eltéritették az eredeti irányból. Így egészen másról fogok irni, mint amiről eredetileg szándékoztam. Ha az ember a Kádár nevet hallja reflexesen asszociálja a "Nagy Imre hóhéra" jelzővel. Ezzel nem vagyok egyedül. Megteszik mások is, az eset kapcsán meg pláne.

 

Az irányváltást a következő okok váltották ki. Ismerjük Nagy Imre "Utolsó Beszédét", gondoltam, elolvasom Kádár "Utolsó Beszédét" is, amiről sokat hallottam már, de eleddig nem volt szerencsém olvashatni. Hát a szerencse ezúttal sem szegődött társamúl, mert a hetven perces, rögzített [!] zagyvalék elérhetetlen, legalábbis az Internetről - ingyen...

 

Ellopták! Rá kellett jönnöm, lopni mindent lehet, koponyát és storyt is. Az utóbbi jövedelmezőbb és ráadásul nem is büntetik.

 

Hogy saját lopás - felfogásom érthető legyen, leírom a következőket. A legaljasabb tolvajlásnak tartom, ha valaki közjavakat eltulajdonít, majd azokat "feldolgozott" formában, borsos áron, eladja azoknak, akiktől elorozta.

A Nagy Imre kérdés világos.

 

Nagy Imre, a kiállott szenvedések - megaláztatások ellenére, elméjének világosságát, emberi méltóságát megőrizve nézett szembe a sorsával. Utolsó beszédére a halálbírák emelvénye előtt került sor.

Az utolsó szó jogán ezeket mondta.

 

"Igen tisztelt Népbíróság! Igen tisztelt Elnök Úr! Az ügyész úr vádbeszédében reám a legsúlyosabb, tehát a halálbüntetés kiszabását javasolta. Többek között azzal indokolta, hogy a nemzet nem tud elfogadni olyan ítéletet, amely könyörületes lenne. Sorsomat tehát a nemzet kezébe teszem. Védőm felszólalása után az utolsó szó jogával elhangzott megjegyzéseimen túl nem kívánok élni, védelmem re semmit felhozni nem kívánok, várom a tisztelt Népbírósági Tanács igazságos ítéletét." [RAINER M. JÁNOS: Nagy Imre utolsó szavai.]

Hát azt megkapta, így! 

 

"1958. június 16-án hajnali öt órakor, napkeltekor, Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst kivezették zárkáikból, s ama tucatnál alig több lépés megtétele után ott álltak az előzőleg elhelyezett három akasztófa előtt ... [Az ítélet] felolvasás nem tartott tovább néhány percnél „az ítéletet, bizonyára, elhadarta” [a bíró] ... Eztán felszólította az ítéletvégrehajtót, „teljesítse kötelességét”. Tudjuk, hogyan történt a kivégzés ... A halálraítélt két csuklóját bal combjához kötötték, fejére csatolták az úgynevezett állazót, egy szíjszerkezetet, ami letapasztotta száját és állának mozgást nem engedett, úgyhogy kiáltozása nem verhette föl a börtönudvar csendjét. A bitó alatt zsámolyra állították az elítéltet, majd nyakába akasztották a hurkot. Ekkor a hóhérsegédek a bitó megett meghúzták a csigasoron áthaladó kötelet, miközben a főhóhér kirúgta áldozata lába alól a zsámolyt és kemény mozdulattal oldalt fordítva az elítélt állát, elszakította fejét gerincoszlopától és ezzel élete fonalát is.” A jegyzőkönyv szerint Nagy Imre kivégzésére elsőként került sor ... Tudjuk, hogy mi történt a korpusszal... Koporsóba tették és a börtön sétálóudvarán ásták el, jeltelenül, s a betemetett gödörre ócska bútorokat, limlomot hánytak. Tudjuk, hogy 1961. február 24-én titokban kiásták a koporsókat, köréjük kátránypapírt drótoztak és átvitték a szomszédos újköztemető 301-es parcellájába, ahol hamis nevek alatt [Nagy Imrét „Borbíró Piroska” fedőnéven] jeltelen sírba ismét elásták." [Copyright © 2000 Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány.]

 

A magyar népnek nem adatott meg, hogy Nagy Imre gyilkosát, Kádár Jánost, hasonló elbánásban részesitse, holott erre [mondjuk "Vörös Rébék" fedőnéven eltemetve; majd később kikaparva, kátránypapirba drótozva, hasmánt új gödörbe földelve] több mint háromszázszorosan rászolgált volna. Mekkora kontraszt mutatkozik a halálbírák elé állitott áldozat Nagy Imre és a Lenin kép alatt kacsintgató hóhéra Kádár János képe között.

De neki sem volt szerencséje, mert vénségére ellepték a nyavalyák és ráadásul meg is hülyült. Egyszerüen arra voltam kiváncsi, hogy mit lafatyolt a Központi Bizottság ülésén, mint a Párt jelképes elnöke.

 

Elkezdtem tehát a szokásos módon. Keresőszavak a Google-ba... Aztán úgyszólván semmi. Mintha a máskor oly okos kereső meggárgyult volna. Hiszik - nem hiszik, valakik megakadályozták, hogy a szöveg a Világhálóra felkerüljön, vagy ha valaha felkerült, leszedték onnan.

 

Világos, hogy lopás történt! Kádár ugyanis - gazságaival és hülyeségével együtt - a Nemzet tulajdona.

 

A vélt büncselekmények felderitésénél az elsőnek megválaszolandó kérdés: "qui prodest?" Azaz a cselekményt elkövetni kinek állt érdekében, ki húzott belőle hasznot.

 

Nos, arra az eredményre jutottam, hogy az elkövető alighanem egy 'kohnfajta nagyszemű legény' Kornis Mihály volt. Az utolsó beszédről ugyanis tud a Google, de csak "fizetős" formában...

A úr ír. Fizimiskájára pillantva már tudhatjuk, hogy jó, sőt kiváló és természetesen neves író, nem is lehetne más. A kádár - hülyeségekben írói, sőt ami ennél is fontosabb: üzleti fantáziát látott. Ezt bizonyít ja, hogy könyvet írt Kádárról. Az izléses könyvbori- tón olvasható cím: "Kádár utolsó beszéde" . És minthogy a jó bornak is kell cégér nagyszámú reklám jelent meg az Interneten az ÉS és mások gondozásában. Remélem sikerült közülük kiválasztani a legundorítób bat, amely a Kalligram Honlapján jelent meg. Onnan idézem. [A logorol odaugorhatnak, érdemes...]

„Hölgyeim és Uraim! Magyarok!

Úgy mondom ezt, mintha egy Shakespeare-drámában lennénk. Úgy és azért mondom: magyarok, amiért Hamlet, mikor Ophélia sírjába ugrott, azt kiáltotta: „én vagyok, Hamlet, a dán!” A törvénytelen uralkodóról, a gyilkosról, ha nem is anyánkat, de a hazánkat elszerető trónbitorlóról, a mi tehetséges Claudiusunkról, Kádár Jánosról és az ő sokakat megrontó hatalmáról szeretnék személyes vallomást tenni, mégpedig úgy, hogy elemzem és kommentálom életének utolsó, zilált, szenvedő lélekkel rögtönzött beszédét, amit az MSZMP zárt ülésén, hívatlan vendégként mondott el.” – így kezdődik Kornis Mihály szabad előadása Kádár János utolsó beszédéről. A vég felől beszél Kádár János személyiségéről és a rendszerről. És egyáltalán nem mellékesen a korszakról, az 1956 utáni Magyarországról, arról a világról, amelyben élnünk adatott.Szenvedélyes, lényeglátó, pontos. Ez a három jelző utal Kornis Mihály könyvében megjelenő írói magatartására.
Kornis Mihály íróként fedez föl olyan lényeges vonásokat, személyiségjegyeket Kádár János jellemében és élethelyzeteiben, amelyet csak és kizárólag (dráma)író vehet észre, vagy amire a történelem hivatalos kutatói aligha figyelnének föl, miközben a szerző könyvében minden állítását példásan dokumentálja is. Sőt, a szélesebb olvasóközönség itt olvashatja először azt a titkos magnófelvétel alapján készült szöveget, amely Rajk László kihallgatásán történt Kádár és Farkas Mihály jelenlétében.
A kötet CD-mellékletet tartalmaz, 'amely önmagában is szenzáció': Kádár János utolsó beszédének egyórás felvételét."

 

Ugrani azért is érdemes, mert a Honlaphoz [természetesen" kapcsolva van egy fórum is. Az oda irsogálók buzgón nyalják a nagy író talpát, sőt ahogy elnézem, a seggét is. A könyv a második kiadásánál tart. Átesett az első árcsökkentésen is. Kosártból is kapható már potom 2803 forintért.

 

Hát kérem!

 

Ez azt jelentené, hogy a nagy drámairón kivül mindenki képtelen arra, hogy egy hülye szöveget kritikai elemzés tárgyává tegyen. Említve vannak a képtelenek között a történelem hivatalos kutatói. Említésre sem méltók a nyelvészek, a pszichiáterek és a jogászok. Ha ők mégis bele akarnának kontárkodni a szövegelemzésbe, vegyék meg

a könyvet - CD melléklettel - hogy hozzájussanak a szöveghez, amit tőlük Kornis eltulajdonitott.

 

Persze ez rendkivül leegyszerüsített beállitása a dolgoknak. A büntetőjog pl. nem csak tettest, hanem társtettest, bünsegédet és bünpártolót is ismer. Igen könnyű utánajárni, kik hozták monopolhelyzetbe a "nagy drámaírót" és ezt mennyiért tették?

Csak nem két szép szeméért?

 

A "jogi helyzet" mindezek alapján napvilágos. A rendőrség lázasan nyomoz a koponytolvaj után. Ha elkapják bevarrják egy két évre. Pedighát abban a koponyában már a temetés előtt se' sok "matéria" volt. Azóta meg... [Persze lehetséges, hogy a sirrablás valami - hülye - műgyüjtő megrendelésére történt (?).]

 

Kornis úr pedig, nagy valószínűséggel új könyvön dolgozik, azaz új bizniszt tervez,

szervez.

 

Ez nem jól van így! Kornis dolga egyébként nem önmagában, hanem egy jelenség részeként "érdekes".

 

A "felszabadulástól" kezdve garázdálkodik nálunk egy csoport, amely önmagát "értelmiségi elitként" határozza meg. Ez a társaság magának szüntelenül jogokat vindikál:

 

 

Az "uralkodó elitnek" azonban számolnia kell a szükségképpeni kockázatokkal és mellékhatásokkal. Gyurcsány látványos gyengülése,- az USA katonai, politikai és morális kudarcai folytán nem remélhetik a szociál-liberál-bolsevik diktatúra közeli bevezetését. Joggal tarthatnak attól, hogy a korábban nemlétező farkas egyszercsak mégis megjelenik, mégpedig nem állami, hanem "utcai antiszemitizmus" képében.

 

Az orosz példa, és más országok példái, igazolják hogy az antiszemitizmusnak ezzel a fajtájával szemben a zsidóságnak nincs igazi receptje. A tőke hatékonysága ebben a szférában minimális. A gyilkos helikopterekkel sem lehet, tömegesen legalábbis, keresztény és iszlamista gójokat likvidálni.

 

Erre azt mondja a magyar: hátrább az agarakkal"!

 

2007.05.05

 

Sz. Gy.

 

 Tovább is van, mondom még.

[Pótnyomozás.] 

 

A jelek szerint a kommentároknak is megvan a maguk sorsa. Ez a kommentár arra itéltetett, hogy minduntalan eltérjek a tárgytól. Most is ezt teszem...

 

Honlapom fórumán olvastam, hogy a teljes Kádár beszéd Kornis Mihály Honlapjáról letölthető. A Honlapot meg találtam, de onnan én nem tudtam letölteni. Ellenben a fórumba beirt linkről bejön egy PDF fájl, amely valóban tartalmazza a beszédet. Jánosunk tehát már megvolna. A jobboldali képről letöltheti, akinek az Acrobat Reader telepitve van. Így izgalmasabb. Sikerélményem van, de csak azért lehet, mert Nagy Sándor mindent kiszasszerol...

 

Ez a kalandos siker felvet viszont egy kérdést? Ha a keresőbe beirjuk a "munkásmozgalmi archivum", vagy a "munkásmozgalmi dokumentomok" keresőszókat, nem jutunk semmire - sehová. A "rendszerváltás" 17-éve ezek szerint nem volt elegendő ahhoz, hogy megismerjük negyvenéves "munkásmozgalmi" multunk háttér eseményeit - tiszta forrásból.

 

Dühös keresgélésem mégsem volt hiábavaló. Egy képet találtam, amelynek őszintén és olyannyira megörültem, hogy ideteszem. A képen  két jóbarát, két hiresség, két unikum, két euroszalonképes "magyar" író látható.

 

Azután eszembe jutott, hogy a baráti páros másik tagja is szorgal masan irsogál. Nemhogy kiírta volna, de  - kivakarhatatlanul - beirta magát az ájrópai irodalomtörténetbe. Egyik korszakos müve egy rövidke rádiójáték, amelyben a nagy író, maga is nemesi származék,

hitet tesz népe, hazája mellett. A "mű" címe: "Hogyan gondozd a magyarodat". Az emelkedett sorokat rászerkesztettem a csoportkép nagyitott változatára.

 

 

 

 

E kettős láttán pattogni kezdenek az asszociációk. Nem lehetne az egészet beletenni a Talmudba? Nem lógna ki belőle, az holtbiztos - se a betű, se az író.

 

Aztán a "bizonytalan származás, a kétes fajtisztaság" emlegetése. Az író nevét olvasva és fizimiskáját látva bizonytalan érzés, tétova gyanú lesz úrrá az olvasóban: tán' magára [is] gondolt az írófejedelem, amikor e sorokat papírra vetette?

 

Mert ha, amiként valószinű, nincsenek faji stigmák, akkor probléma egyse'! És ha mégis vannak? Erre gondolni veszélyes, nemhogy megkérdezni: a király netán fitymátlan? Már megirtam korábban, hogy az angol királyi ház férfitagjait körülmetélik. Károly is átesett a circumcisión. [Ez meg is látszik rajta.]

 

A magyar főnemesség soraiban mindig is sok volt az anglomán. Esetleg erről lenne szó?

 

A fene se tudja. Az viszont egyre valószinübbnek tünik, hogy ha a lappangó magyargyűlölet magyargyalázásba, vagy magyarüldözésbe csap át megnövekszik annak valószinűsége, hogy a tettes kihúzza a gyufát.

 

De térjünk vissza Kornishoz, elvégre ha Kádártól Kornisig jutottam, vissza is kell evickélnem hozzá.

 

Ha valaki azt hinné, hogy Kornis a Kádár storyt csak a pénzért "magánosította" az téved. Kornis szart kever, Kádárral! Hogy miről is van szó, a "Magyar Narancs"-ból nyert szemelvényekkel illusztrálom [röviden, hogy az olvasó ne unja halálra magát].

 

A

 

-


ban a következők olvashatók.

 

 

Kornis Kádár szellemét igyekszik előcsalogatni a pléhkoporsóból.

 

Az"utolsó beszéd" elemzé
se ehhez csak ürügyűl szolgál. Ha valaki veszi a fáradtságot és a Narancs logojáról elugrik a cikkre, ezt világosan fogja látni. Ezt a meggyőződésemet csupán illusztrálni tudom egy további kivágással. Ébredj magyar [!] Mondom itt a végén. A végére ugyanis az sűl ki, hogy nincs olyan erkölcsi [jogi] zsinórmér ték, amelynek alkalmazásával különbséget lehetne tenni a gyilkos és az áldozat között. Az erkölcsi [jogi] itélkezés fölé ugyanis egy árnyék magasodik: a gyilkos marxizmus árnyéka.

A "marxista-leninista eszmény" jegyében vált és válhat újra Kádár [és mások] bűne az egész ország sorsává.

 

A judeo-bolsevizmus nyitogatja ujból csipás szemeit és bontogatja sötét szárnyait. A szellemidézés misztériumához azonban - óh jaj - hiányzik immár egy fontos kellék: a koponya és benne az éjsötét agyüreg. Ősi kultúrák évezredeken át hitték, hirdették hogy a szellem csak az eredeti testben támadhat fel. Nos, a kádári szellem feltámadásához momentán hiányzik a felsőtest... Dehát mi nem vagyunk egyiptomi papok. A fél korpusz hiánya nem nyugtat meg bennünket afelől, hogy így már nem lehet semmi baj. Rajtatok tartjuk a szemünket - fiúk!

 

2007.05.08

 

Sz. Gy.