Kedves Lóránt!

Olvasva a Szeszák Gy. féle levelet, az alábbiakkal szeretném kiegészíteni a leírtakat. Szeszákot a 90-es évek végén, mint az olajmaffiózók ellenő "hőst" ismerte meg a közvélemény, arra való hivatkozással, hogy őt Györgyi Kálmán az akkori legfőbb ügyész azért rúgta ki, mert leleplezett valami irtózatos bűnügyet. Nos, az igazság az - olvastam az aktákat -, hogy Györgyi Kálmán azért vette el tőle az ügyet,  mert akiket "tetten" ért, pontosabban az egyik ügybuzgó nyomozó fedezte fel, hogy a rendőr barátai - köztük a megyei főkapitány egy bizonyos Pap Imre és kedves felesége is -  lopják az olajat és ezt már nem lehetett eltussolni. Csakhoz a lebukott főrendőrökkel egy héttel korábban még maga Szeszák is együtt vadászot, ezért Györgyi nem tehetett mást, hivatalból köteles volt elvenni tőle a nyomozás lehetőségét és nyugdíjazta Szeszákot.
 

Apropó nyugdíjazás. Aki a Kádár-rendszert ügyészként, méghozzá hosszú éveken, évtiezdeken át megyei főügyészként szolgálta ki, az most ne nagyon hősködjön, hogy milyen hazafi. Nem volt muszáj megyei vérügyésznek lenni, már bocsánat, ha nem is biztos, hogy ilyen ügyeket képviselt, de a gyilkos ÁVH-s csapat mellett, mint az ötvenhatos forradalmat leverő államgépezet képviselője, méghozzá a vád képvi selője volt huszonöt éven át. Amikor Györgyi nyugdíjazta, akkor lett ügyvéd és azonnal a másik oldalon termett.
 

A szolnoki Becsület Bíróság létrejöttében magam is részt vettem, az akkori Új Magyarországban én kezdtem el Törőcsik Mihály professzorról írni, majd a Becsület Bíróság létrehozásának szervezésében segédkezni.Legnagyobb megdöbbenésemre a harmadik alkalommal már ott volt Szeszák is, de nemcsak hogy ott volt, hanem rövid időn belül a  bizalmába férkőzött Tö
rőcsik professzor úrnak, s ő volt a jogászuk, aki különböző  irományokat elkészített. Magára vállalt sok mindent, majd angolosan távozott - gondolom, mikor már elég információja gyűlt össze, miközben még látványosan össze is vitatkozott a professzorral.
 

Aztán a Lelkiismeret'88 Csoportnál és másutt is megjelent, legutóbb az egyik károsultnál, akitől az egész vagyonát a maffia lenyúlta. Érdekes módon Szeszák itt is, ott is segítségére siet a bajbajutottaknak, majd a pert nem nyeri meg. Mi több, Balázs Istvánnál - akinek az összes vagyonát, házát elvették - még azt is "elintézte", hogy rágalmazásért, amiért a maffiának nekiment a szerencsétlen család, felfüggesztett börtönbün- tetést kapjon.
 

De másutt is, különösen az olajügyeknél sorolni lehetne, ki mindenkinek vállalta el az ügyét, majd "elfelejtett" a tárgyalásra elmenni, vagy lebeszél- te, hogy nem kell ott lenni,nem fognak ítélkezni, és mégis meghozta a bíróság az ítéletét.
 

Szóval több, mint gyanús.

Amikor a Magyar Világ megjelent, Szeszák keresett fel a szerkesztőség irodájában - soha nem ittuk meg a pertut, ő mégis letegezett, mint régi barátot üdvözölve, felajánlotta, hogy írni szeretne a lapban. Különböző keresztkérdé- sekkel olyan személyekre volt kíváncsi, akik gyakran bejárnak vagy többször írtak is a hetilapban. Természetesen visszautasítottam a kérdezősködését és írásait sem közöltem, ezért lettem "ellensége" az ügyész úrnak. Mert bármennyire is ügyvédként, a szegények ügyvédjeként tetszeleg, ő csak a kádár - rezsim ügyésze, méghozzá megyei főügyésze, aki '90-ben előremenekülve lett nyugdíjazva, de tetteiben, cselekedeteiben, véleményében ma is ott van közöttük.
 

Tímár Györgyöt nem a szemében, hanem az interneten támadta meg, hogy egy antiszemita, rasszista lapban publikál, tehát ő sem különb, ezért Tímár György őt beperelte, így már egy ellenséggel több lett számára. Jellemző rá, hogy miközben Kőrösi Imrével vagy velem találkozott, véletlenül a Parlament környékén vagy valamilyen fórumon, nem győzte bizonygatni, mennyire tisztel és becsül bennünket.
 

Példa erre, hogy 2003. novemberében még Szolnokra egy általa szervezett ötvenhatos gyűlésére külön meghívott, Rácz Sándorral együtt, ahol mint régi kedves "ismerősét" köszöntött, s utána az egész csapatot még valamilyen előkelő helyre vacsorázni is meghívott. Tekintettel arra, hogy Rácz Sanyi bácsival egy autóban utaztam, így kénytelen voltam velük menni, de mert akkor éppen éhségsztrájkoltam, semmit nem fogadtam el. Egyébként Rácz Sanyi bácsi kora reggeltől késő estig velem együtt volt - s még ő maga próbált rávenni, hogy hagyjam abba, mert butaságnak tartja, de ez egy más téma. Elég az hozzá, hogy Szeszák úr akkor igen csak dörgö-
lőzni akart a Magyar Világ csapatához. Én nem az ő meghívására mentem el Szolnokra, hanem Rácz Sándor személyes kérésére, mert úgy gondolta, hogy ha felszólal, írjak a lapban erről is. Jellemző Szeszákra, hogy egész este ő beszélt, s Rácz Sándornak mindössze egy öt perces hozzászólásra adott lehetőséget, magyarán az ötvenhatos hőst csupán azért hívta le Szolnokra, hogy az ő előadásához tapsoljon. Még az elnöki asztalhoz sem ültette ki.
 

Ennyit az ő nagy együttérzéséről. A Magyar Világban megjelent háború-ellenes cikket ha Szeszák antiszemitának tartja, akkor menjen vissza a főügyészi időszakába, s gondolkodjon el azon, hogy amikor éppen az egyik ismert barátjának, Vámos Györgynek - aki mellesleg akkor is nyiltan vállalta zsidó származását - tagadták meg az útlevél kiadását a nyolcvanas években, akkor ők mik voltak?

Szégyen, ha egy "nemzet ügyvédje" azért háborog, hogy valaki kérdezni mer, holott neki ez volna a dolga.

Grespik László még azt is fontosnak tartotta megkérdezni a védence érdekében a tanács- vezető bírónőtől, hogy milyen vallású, mert a rasszizmus kétélű fegyver, a másik fél is elkövetheti e bűnt, ha már a szemitizmusnál tartunk.
 

Egyébként sem értem ezt a skrupulust, hiszen tudtommal Szeszák a Lelkiismeret'88 Csoport jogi képviseletét önként jelentkezve vállalta, ott pedig még az én cikkemben leírtaknál is kényesebb kérdéseket szoktunk feltenni. Amikor mint a "nemzet megmentője" akarta behízelegni magát a csoportba, soha nem
hallottam tőle, hogy bárkit is leantiszemitázott vagy lerasszistázott volna.
 

Tipikus ügynöki stílus, s mert ma még a kérdezés joga adott, joggal teszem fel a kérdést: Szeszák Gyula, Ön véletlenül - vagy nem is véletlenül? - nem dolgozik továbbra is a cégnek? Szeszák Gyula ön zsidó-e, mert ez a mérhetetlen szűk látókörüsége, gyűlölete és rasszizmusa csak ezzel magyarázható? Azt nem kérdezem meg, hogy a III/III-as csoporttal volt-e, van-e köze, mert, hogy huszonöt évig a Szolnok Megyei Főügyész ség irányításában főügyészként jelen volt a kádári érában mindvégig, a kérdés okafogyottá vált.

Egyébként pedig Zas Lóránt úr nem szorul védelmemre, az igazsághoz azonban hozzá tartozik, hogy az internetről levett verseit szoktam közölni, és ő akkor sem szorulna magyarázatra, ha történetesen Szeszák Gyula nem ügyvédként tenné fel a kérdéseket.
 

Köszönöm, hogy a türelmedet eddig raboltam. Ha netán ártok azzal, hogy - bár a helyszűke miatt sajnos csak nagyon ritkán -, közre tudom adni verseidet, írásaidat, akkor fájó szívvel, de lemondok róla, hiszen a Magyar Világ Nemzeti Hetilap valamennyiünkért és nem valami ellen szerveződött, s távol áll tőlünk, hogy a magyar- ság ügyéért kiállóknak a legkisebb kellemet lenséget is okozzuk. A többiek meg nem számí tanak. Ők azok a kisstílű alakok, akik nem tudják elviselni, hogy lejárt az idejük. Ahogy elég találóan '90-ben a plakáton megkapták az üze- netet: Tovarisi koniec! Még akkor is, ha a pufajkát úri köntösre cserélték.

Szeretettel: Rozgics Mária.

Ha közre akarod adni, természetesen minden sorát vállalom.

Figyelemreméltó állítás... Az aktákat én sem
olvashattam. Rozgics igen?

Soha sehol sem merült fel, hogy a Papp házaspár
mások olaját lopták. Mindössze a sajátjukat szőkítették.

Az ügyet Györgyi valóban elvette tőlem. A vadászatról, főleg egy "t"-vel, szó sem volt. 

 
 

1954-ben végeztem el az egyetemet és az
ÉM 12/4 sz. Épületburkoló Vállalat jogtanácsosa
lettem. 1956-ban a vállalati munkástanács titká-
rának választottak meg. Emiatt 1957 áprilisában
a vállalattól eltanácsoltak. Munkanélülvé váltam.
1958-ban ügyvédjelölt lettem Hajdúböszörmény-
ben. 1959-ben lettem ügyvéd Debrecenben.
Megyei főügyésznek 1992. márciusában neveztek
ki és 1993 októberében nyugdíjaztak, valóban az
olajügyek miatt...

Kevés idővel Törőcsik halála előtt hármasban tár-
gyaltunk a Magyarok Házában Törőcsikkel és
Dr. Gaudi Nagy Tamással, arról hogy Törőcsik adományt nyujt a "Nemzeti Jogvédő Alapítvány- nak.


Kocsis Imrének [a csoport vezetőjének] vélemé nyezés végett elküldtem a levelet. Nem volt elragadtatva...

Isten ugyse', nem szoktam károsúltaknál megje-
lenni. Azok keresnek fel. Így tett Balázs István is
akit Pruha József tartalékos ezredes ajánlott be
nálam.

Lehet, mohó és slendrián ügyvéd vagyok, de ebben az ügyfelek a bíráim, akik eltartanak 1958
óta, nem is rosszúl. Sőt még akkor is fizettek, Debrecenben, amikor "vérügyészként" tobzódtam
Szolnokon. Ez tényleg több mint gyanús...

A szerkesztőségi látogatás épp annyira igaz, mint
a nekem kiosztott kádár rezsim-beli főügyészi
szerep.

Timár Györgyöt nem "támadhatom szembe", mert
ha melléütnék is emberhalál lenne a vége. Ez egyikünknek sem hiányzik...

Nem emlékszem, hogy Rozgicsnak vagy Körösi nek bármikor is hízelegtem volna. Nem így ismernek. Ám az meglehet, hogy a delíriumnak olyan állapotában, amilyenben Rozgics a cikket írta, mondhattam ilyet. Ha mondtam, marhaságot mondtam.

Ezzel a Szolnokkal Rozgics meg van akadva. Oda
nevez ki vérügyésznek és oda vezényel ötvenha-
tos gyűlést tartani. Egy előadásom Debrecenben
volt és ott mint előadó tényleg többet beszéltem, mint a meghívott Rácz Sándor... Fordítva kellett volna?

 

Csapat ott nem volt, csak Rozgics Mária. Nem kizárt, hogy hozzá dörgölőzhettem volna, de speciel akkor annyira nem voltam berugva.


Grácia fejemnek. Egyedüli előadó voltam. Ami a tapsolást illeti, még Fridi sem vetemedett soha odáig, hogy ötvenhatos hősöket szereljen a taps-
gépbe.

Lehet, Vámos György "ismert barátom", de sajna
én őt nem ismerem. Lehet, ha a fizimiskáját lát-
nám derengene valami. Mari, ha már úgyis lete- geztelek, küldj egy képet a barátomról.

Én nem háborogtam, csak úgy vélekedtem, hogy
a cikk pocsék. Nem antiszemitizmusa, hanem nívótlansága miatt volt szégyen leközölni a "Magyarok Vasárnapjában".

Grespik kérdezősködése a jelek szerint példa-
értékű Rozgics számára. Ízlés dolga. Én pl. a
Honlapomon közzétett nyilt levélben fejeztemki egyen nem értésemet és azt javasoltam. kér-
jen elnézést a bírónőtől, mert arról az egyről
nem tehet, hogy zsidó.

Egy darabig valóban képviselgettem a csoportot,
sőt bizonyos tanácsokat is adtam nekik. Amikor
Kocsis Imre felvetette, hogy sajnos nem tudják
ténykedésemet honorálni, azt kértem, én lehes-
sek a csoport "csodarabbija". Imre nagyon sok
levelet kezdett a "Rabbi Leben" megszólítással...

Ami az ügynöki sílust és a Cégnek végzett mun-
kát illeti: Rozgics nem jól utánozza Móriczkát, mert kérdései kijelentések. Ez nem nyelvtani
hanem büntetőjogi kérdés. A contrario: ha törté-
netesen nem voltam 25 évig szolnok megyei fő-
ügyész, akkor nem vagyok ügynök? Vagy mégis?

Sajnálattal kell konstatálnom, a nekem feltett kér-
dések és az azokra, helyettem adott, válaszok
nemcsak okafogyottak, de ügyefogyottak is.
 

Hogy miként, elválik a bíróságon.
2006.09.02
Szeszák Gyula.