Kairó lángjai

Jahve alighanem töri most a fejét: mivel büntesse újfent Egyiptom népét? Jó lesz a régi tíz csapás, vagy valami újat kell kitalálnia? De miért is kellene a jámboroknak bűnhődniük? A mostani fáraó Mubarak már nem tartja fogságban Izrael népét, sőt vazallusként szolgál neki. Hát épp ez az! Egyiptom népe az ókorban sem volt vétkes abban, hogy a Fáraó, akinek szívét időnként épp Jahve keményítette meg (...), annyira ragasz kodott a zsidókhoz, mégis szenvednie kellett. Most más a helyzet. A nép (!) lázad az Úrnak kedves fáraó ellen. Ezút tal tényleg megérdemli a büntetést. Most jóval többről van szó, mint a fáraó becstelen személye. Minimum a közelkeleti zsidó impérium sorsa a tét. Hogy miért? Nézzünk csak a térképre és pörgessük meg kissé az újkori történelem lapjait.

Az egykori Palesztina területén létrejött új Izrael kezdettől fogva azt a sorsot szánta a palesztin népnek, amit Amerika szánt az indiánoknak, mivel útban voltak azok is, ezek is. Izrael kezdettől fogva túlnézett "szűkös" határain, mert a tágas Közel Kelet egészére fájt a foga. Nem győzöm elégszer idézni Menahem Begin 1958.okt.28-án a hadsereg tagjaihoz intézett beszédét. "Nektek izraelieknek nem szabad könyörületeseknek lennetek, amikor ellenségeitekkel leszámoltok. Nem rokonszenvezhetünk vele, amíg nem semmisítjük meg az 'úgynevezett' arab kultúrát, amelynek romjain felépítjü a magunk civilizációját. ... Ha északra pillantunk, látjuk szíria és Libanon termékeny síkságait ... Kelet felé a Tigris és az Eufrátesz gazdag völgyeit ... Irak olaját, nyugatra az egyiptomiak földjét. Nekün nincs lehetőségünk a fejlődésre, amíg nem rendezzük területi problémáinkat az erő pozíciójából, amíg nem kényszeítjük az arabokat a teljes engedelmes ségre." [The Jerusalem Post 1963. jun.16 - Makai: Izrael Állam és a cionizmus - Kossuth Kiadó 1973 238. old.] Ki is ez a Begin? Jelkép! Az 'úgynevezett kapitalista civilizáció' jelképe. Ifjú cionistaként kezdte. Majd terroristaként folytatta. Nevéhez fűződik a jeruzsálemi Dávid király szálloda felrobbantása. Meg a Deir Jaszin falu elleni hadművelet, amelynek keretében emberei a falu lakosságát legyilkolták, nőket, férfiakat, öregeket, betegeket, gyerekeket vegyesen. Aztán felakasztották? Nem! Politikus, sőt miniszterelnök, sőt béke nobeldíjas lett.

Közben Izrael sikeres védekező, azaz területfoglaló, háborúkat folytatott arab szomszédai és az Izraelben élő palesztinok ellen. A belső annexió sikereit elég egy térképpel szemléltetni és annyit hozzá tenni, hogy annak legutóbbi"epizódja" a gázai mészárlás és a népgyilkos gázai blokád volt. Persze a kűlső háborúk is hoztak a konyhára jócskán. Ehhez azonban muszály egy névsort csinálni a háborúkról, mert enélkül nem lehet megérteni a Camp Davidben létrehozott "közelkeleti békerendszer" multját, jelenét és jövőjét.

Első arab-izraeli háború 1948
Második arab–izraeli háború (a szuezi válság) 1956
Harmadik arab–izraeli háború (a hatnapos háború) 1967
Negyedik arab–izraeli háború (jom kippuri háború) 1973
Ötödik arab–izraeli háború (az első libanoni háború) 1975 április
1978.09.17 - Camp Davidi Egyezmény
1993 szeptember 13 Washington, Jichak Rabin és Jasszer Arafat "békeszerződése"
Hatodik arab-izraeli konfliktus (gáza) 2008

Ezen háborúk eredményeképp Izrael megszállta, ill. bekebelezte a Sinai félszigetet, a Gázai övezetet, Ciszjordániát, a Golán fennsíkot, Libanon déli csücskét és mindenekfölött Jeruzsálemet.

A hódítások megtarthatása érdekében szét kellett zúzni az arab államok morálját és egymás iránti szolidaritását. Ezt szolgálta a Camp Davidben kötött mocskos alku, pardon - békeszerződés, amelyben a békéltető szerepét Amerika, a békegalambot Izrael, a balekot pedig Egyiptom játszotta. Az egyiptomi nép árulóját Anvar Szadatot, utolérte megérdemelt sorsa. 1981.10.06-án egy katonai dísszemlén felvonuló elitalakulat egyik tehergépkocsijáról lekászálódott néhány katona, majd tempósan a díszemelvényhez masírozva, hosszú géppisztoly sorozatokkal lemé szárolták "elnöküket" és akik a közelében voltak. Mubarak is a közelében volt.Ő megúszta - akkor...

Közben megtaláltam †Szadat képét, amit a dísszemle után készítettek róla. Azért teszem közzé, mert tanulságos mindenki számára, akik árulásra vetemednek népükkel szemben.

Egyiptom - ahogy nálunk mondani szokás - eben gubát cserélt. Hoszni Mubarak következett. Rá már jobban vigyáztak, azaz vigyázott az izraeli MOSZAD... Majd lentebb szemléltetem ezt.

Most azzal folytatom, hogy a béke ügye szépen haladt, hála a jóságos Uncle Samnak. 1993 szeptember 13. -án a Fehér Házban Clinton közvetítésével Rabin, és Arafat békét kötöttek egymással. Érdekes, hogy emiatt nem Arafatot gyilkolták meg a szélsőséges iszla misták, hanem Rabint [talán az egyetlen tüch tig úriembert Izraelben] saját hitsorsosai, Jigal Amir keze által, aki végig vigyorogta ügyének tárgyalását, amely nek során nemzeti hőssé avatták ezt a ronda jakhecet.

Persze Mubarakra jobban ügyelt a MOSZAD. Ennek tudható be, hogy Harminc év óta ülhet Egyiptom trónján és most se' akar elkotródni, az istennek se.

Mubarak sohasem igyekezett titkolni nyálas Izrael - hűségét. Egyáltalán nem szégyellt a Gázai tömeggyilkossal, Ehud Olmert izraeli miniszterelnökkel és a bájos külügymi niszterrel Cipi Livni kisasszonnyal fényképezkedni. [Az izraeli liberálisokról (Likud) Orbán Viktor párttestvéreiről van szó.]

Mubarak előtt alighanem a Nagy Ramszesz fáraó példája lebeg, aki ötvenhat évig hízlalhatta az ülepét Egyiptom trónján. Sikerülhet neki? Aligha! Más szelek fujdogálnak mostanság. Az ókori Egyiptom volt az egyik leghosszabb ideig fungáló birodalom. Több mint 4000 évig állt fent. Érdekes, hogy miközben felépítették a piramisokat és egyéb munkaigényes létesítményeket, alig - alig lázadoztak a fennálló rend ellen. Épp a kapitalizmus hozza ki a sodrukból a béketűrő fellahok kései utódait. Hála a régészek, ill. történészek hangyaszorgalmának. mára nagyjából világossá vált, hogy a piramisépítőknek nem voltak egzisztenciális problémáik. Modernkori utódaiknak viszont vannak. Egyiptomban éhséglázadás, vagy ha úgy tetszik "egzisztenciális forradalom" tört ki, látszólag. Mondom látszólag, mert a békepaktumok tulságosan sok megoldatlan problémát söpörtek a szőnyeg alá anno.

Az arab - izraeli háborúk kapcsán sokminden juthat eszünkbe, de most csak Gamal Abdel Nasszernek, az egyiptomi Kemal Atatürknek jut hely és idő. A "szabad tisztek mozgalmának" viharában Nasszer ezredes maradt talpon és a hadseregre alapozva, meg a Szovjetúnió segítségére támaszkodva, egy modern szekularizált Egyiptomot álmodott. Tervének Szíriát is sikerült megnyernie és egy önkéntes államszövetséget is összegründolt Egyesült Arab Köztársaság néven. A fundamentalista ellenfél, a Muszlim Testvérek Szövetsége, élesen szembenállt ezzel az "istentelenséggel". Nasszer, hogy finoman szóljak, marginalizálta őket.

Mert nagyot is álmodni "elképzeléseinek megvalósítása végett jelentős reformokba kezdett, amelyek közül a földreformot (földosztást), a bankok és a külföldi érdekeltségű vállalatok (pl. Szuezi-csatorna Társaság) államosítását, szocialista típusú tervezési rendszer bevezetését, iparosítást és az állami redisztribució újragondolását (jóléti kiadások drasztikus megemelése) emelhetők ki. elképzelései közül." Nem véletlenül hasonlítgatták oly gyakran és oly nagy előszeretettel Hitlerhez a libsik. [A mai hazai libsik az efajta alakokat Chavezhez hasonlítgatják...] Elkövetkezett azonban az 1967-es hatnapos háború, amely alaposan megtépázta Nasszer és a hadsereg tekintélyét. Muszlim Testvérek Szövetsége mozgolódni kezdett: lám mi megmondtuk. "1954-ben már résztvevői voltak a Nasszer-ellenes puccskísérletnek, amely miatt sokan börtönbe kerültek. Minazonáltal az arab politikai rezsimet olyannak bélyegezték, amely nem tartja tiszteletben az iszlám előírásait. A dzsihádot tartották az új, az iszlámra épülő rendszer megteremtése eszközeként, vagyis elvetették az együttműködést a jelenlegi kormányzattal, és hitetlennek nyilvánították (takfír) a kooperáló muszlimokat. ... Sikerrel alkal mazták az iszlám követésére való felhívást (daava) abban az egyiptomi társadalomban, amelynek értékrendjében jelentős felfordulást idéztek elő a nyugati értékek (pl. öltözködési szokások) átalakulása."

Jól látták a dolgokat, de nem láthattak mindent előre. Nem tudták, hogy a "nyugati értékek" a társadalom döntő több ségének abszolút elnyomorodását, a tömeges éhezést, a betegségeket, a bűnözést jelentik, szerte a világon, így Egyiptomban is. "1970. szeptember 28-án Nasszer szívrohamban elhunyt, amellyel a XXI. századi Egyiptom szempont jából a legjelentősebb időszak zárult le. Nasszer utódja Anvar Szadat lett."

[Miközben ezeket a sorokat pötyögöm, a tévében hallom, hogy "Bibi" Netanjahu a "szélsőségek" előretöréséről károg. A törökök meg arról beszélnek, hogy Egyiptom népét (is) megilleti a szabadság.]

Tehát leszögezhetjük, hogy Egyiptom népének sem a nasszerizmus, sem a nyugatbarátság nem hozott megváltást. Marad az iszlám opció, a dzsihád!

Nos, mit látnak köröskörül? Hát Izrael "jóbarátait". Felül északon az újdonsült jóbarát Törökország. Északkeletre Szíria, Irak és Irán. [Az utóbbiak elásták a régi véres csatabárdokat és már köszörülik a görbe kardokat.] Balra Marokkó, amely már maga is mocorog. Az iszlamista Algéria. Tunézia, amely szintén lázad. Libia amely megint a "terrorizmus" támogatója lehet, ha a lökött Kadhafinak nem kell attól tartania, hogy Izrael lebombázza a palotáját a férfi-háremmel és a női testőrökkel egyetemben.

Hát bizony ez a sakktábla, Izrael számára nem garantál újabb győzelmeket. Az arab izraeli háborúk történetében egyébként két ismétlődő elem van. Az egyik Amerika mindíg időben érkező totális segítségnyujtása az erőviszonyok Izrael javára billentésében. A másik a "kulturált", a "művelt" Európa aljas cinkossága. Erről sokat írhatnék. Elég ha csak arra utalok, hogy a hóhér Begin és az áruló Szadat Béke Nobeldíjat kaptak. Ennek jellemzésére kissé kutakod tam a szinoníma szótárban. Egyetlen nem illő, de ideillő kifejezést találtam: köpedelem. Ha az ENSZ dicstelen szere pére gondolok, már nem is keresgélek, mert hányingerem van.

Most térjünk vissza Kairóba, ahol milliós tüntetés zajlik most [2011.02.01 - 22:05] is, szépen növekszik a halottak és sebesültek száma is. Mi lesz ott? Ott, ahol Allah szelleme kibújt a palackból?

Vannak ott is zsidó kommandósok, mint nálunk 2006-ban és jelenleg is? Mi 2006-ban kevesen voltunk. Az egyipto miak sokan vannak. A hadsereg együtt ünnepel és imádkozik a tüntetőkkel. Elfogad még Mubaraktól tűzparancsot? Kötve hiszem. És a rendőrség? Gondolom, a halottakat és a sebesülteket ők állítják elő, azonosító számmal, vagy anélkül. Őket felkoncolják mint Ceausescu ügyetle nebb szekusait, vagy mint nálunk '56-ban az elkapott ávósokat.

És még nem is kalkuláltuk az Al Kaida, a Hamász, stb. "önkénteseket". Ott vannak köröskörül macskaugrásnyira. Az lesz a legkínosabb, ha Libanon és a Gázai öve zet harcosai meglódulnak. Nekik aztán van mit törleszteniük.

Dehát kik az egyiptomi ellenfelek? Mubarak és csahosai? Ők nem! Viszont, ha a camp davidi "békerendszer" alapköve Egyiptom kimozdul a sarkából, Izrael megnézheti magát. Hagyhatja ezt Izrael és Amerika? Nem hagyhatja, de mit tehet? Óriási térségek kerültek, ill. kerülnek "feszültség" alá. Vietnam óta tudjuk, hogy Amerika egy elszánt kis népet sem tud legyőzni, mert nincsenek katonái. Az iraki, afganisztáni és újabban a pakisztáni tapasztalatok csak ismételten aláhuzzák e tétel igazságát. [A helikopterről újságírókra vadászó narkós géppuskásokat nem tekintem katonáknak, se a koncentrációs táborok szadistáit és a szerződtetett börtönkurvákat.]

Nem vitatható. hogy az arab - izraeli háborúkban az izraeli katonák harci értéke magasabb volt, mint a reguláris (!) egyiptomi, szíriai, stb. alakulatok katonáié. Dehát már nem ezekkel, nem ilyenekkel kerülnek szembe, hanem ugyan olyan kegyetlen és fanatikus gyilkosokkal, mint ők maguk. Nasszer idejében még nem voltak öngyilkos "terroristák". Mostmár vannak - tömegestől! Tudott dolog, hogy a talmudi gyűlölet "csodákra" képes harctéri viszonyok között is. Erre apellált fent idézett beszédében a béke nobeldíjas gyilkos: Menachem Begin. De milyen az a gyűlölet, amelyet a napalmmal, fehér foszforral halálra égetett kisgyermek szülei éreznek? Most könnyen kiderülhet...

Ja a gyűlölet. Jut eszembe, nemrég kalkulálgattam, hogy a zsidóság miből gyüjtött össze legtöbbet. Száz tippelő közül legalább 99 rávágná: pénzt! Áh nem. Gyűlöletet. Ez a matéria az éhező embermilliárdok globalizált "tőkéje".
Jó lesz belegondolni, hogyan képes funkcionálni - adott helyzetben, értő kezekben.

Aztán van itt még egy szinte mellékesnek tűnő körülmény. Hírlik, hogy a későbbi arab - izraeli háborúkban az izrae liek felvonultatták a harcászati nukleáris csapásmérő alakulatokat is, készen arra, hogy bevessék azokat, ha a harci helyzetet Amerika segítsége ellenére sem sikerül kedvezőre változtatni. Nagy a valószínűsége, hogy erről a rossz szokásáról az izraeli hadsereg máig sem volt képes leszokni. Nem kizárt, hogy a közvetlen atomfenyegetés is befo lyásolhatta az arab seregek harci szellemét, különös tekintettel a vezérkarokra, ahol tudhatták mi a tét.

Csakhogy a harcászati [tehát nem hadászati] atomfegyverek pusztító hatása fordítottan arányos a célterület nagysá gával. Márpedig, akárhogy is nézzük, a legkisebb célterület éppen Izrael. [Ha a térkép nem csal.]

Most pedig engedjék meg, hogy könnyed levezetés gyanánt, felüljek kissé kedvenc vesszőparipámra a cári ochrana ügynöke által hamisított (!) "Jegyzőkönyvekre".

Ebben az áll, hogy amint a jelképes kígyó megteszi körét, halálos ölelésébe szorítja a gójok világát. Nos a hasonlat szellemes, de sántít, mint a hasonlatok általában. A kígyó ölelése, ill. szorítása, prózai célt szolgál. Az áldozatot teszi alkalmassá arra, hogy a kígyó lenyelje, azaz e táplálkozás révén biztosítsa önfenntartását. Azt is tudjuk, hogy a kígyó állkapcsai és emésztő csatornája hihetetlenűl rugalmasak és saját keresztmetszetük többszörösére képesek kitágulni, hogy a táplálékot befogadhassák, feldolgozhassák. A kigyóról viszont az is köztudott hogy tényleg olyan okos állat, mint a "Jegyzőkönyvek" jelképes kígyója. Épp ezért nincs arra példa, hogy egy - mégolyan nagy - kigyó is megkisérelne egészben lenyelni, mondjuk egy kafferbivalyt. Szerintem a jelképes kígyó sem spekulálhat másképp...

Talán jól tettem, mert reggel még hallottam egyet - mást. Az egyik, hogy az elnök úr csak akkor kegyeskedne visszavonulni, amikor úgyis lejár a mandátuma. Hát... A másik, hogy a Muszlim Testvériség szervezet felszólitotta a hadsereget, valljon színt. Szerintem ez már megtörtént, dehát muzulmánék nyilván jobban tudják. A harmadik, hogy Obama is amondó lett, hogy Mubaraknak mennie kéne.

Erről is írhatnék valamit, de nem teszem, mert találtam egy karikatúrát, amely
élethűbben ábrázolja az obama akciót, mint néhány sornyi méltatás.

Voltaképp mi történt és mi történik Egyiptomban? Világos! Feláldozták a diktátort, hogy fennmaradhasson a rendszer! A rendszer, amelyet a hadsereg testesit meg. A tegnapi milliókról meg Gyurcsány jut eszembe: "az emberek majd megunják (a tüntetést) és hazamennek." Ámde mire fognak hazamenni? Hát arra, hogy továbbra is üres a kamra...

Egyiptom példája világosan példáz egy alapvető igazságot: a "demokrácia" nem gyógyszere, hanem kórokozója a népnyomornak. Olvasóim biztos észrevették, hogy szeretek idézetekkel operálni. Magunk között megvallom, legszívesebben önmagamat idézném leggyakrabban, de nem teszem mert tudom, hogy hülyét csinálnék önmagamból. Most mégis erre vetemedek. Fentről lehozok két mondatot... "Tehát leszögezhetjük, hogy Egyiptom népének sem a nasszerizmus, sem a nyugatbarátság nem hozott megváltást. Marad az iszlám opció, a dzsihád!" [Szeszák Gyula] Pfüh! Ez jólesett...

Komolyra fogva a szót, mára a következők váltak teljesen világossá. Egyiptom továbbra is teljesíti "nemzetközi kötelezettségeit", különös tekintettel a Camp David-ben kötött egyezményre. Izraelt tehát már nem Mubarak, hanem egy katonai junta fogja kiszolgálni. Az a hadsereg, amelyet keresztül - kasul behálóznak az izraeli, amerikai, stb. titkosszolgálatok. Az a hadsereg, amelyet a három évtizedig fenntartott rendkivűli állapot idején, Izrael fejlesztett "korszerű" népelnyomó erővé. Már tudjuk, az egyiptomi hadsereg is részt vett a mészárlásokban, a kínzásokban, emberek eltüntetésében.

Az egyiptomi milliók elszegényedésének három fő összetevője van: 1.) a kapitalizmus általános válsága, 2.) a korrupt, gyilkos hadsereg fenntartásának terhe, 3.) az Izraellel kötött egyenlőtlen szerződések hatása.

A napnál világosabb, hogy ezen a téren nem lesz változás. A helyzet tehát nem fog javulni, ellenkezőleg romlani fog!

Nem fogtam mellé, amikor azt állítottam, hogy az egyiptomi mozgalom "egzisztenciális forradalom" volt, pontosabban szeretett volna lenni. Ám a milliók győzelemként élték meg Mubarak formális (!) lemondását. Arra a jelek szerint nem gondolnak, ki orvosolja azokat a bajokat, amelyek miatt az utcára tódultak. Ki ad most nekik közös célt? Ki önt beléjük bátorságot a további, a tulajdonképpeni felszabadító harcra?

Igaz, emlegettem fentebb a Muszlim Testvérek Szövetségét, de abban az aspektusban, hogy annakidején kemé nyen szembenálltak - Nasszerrel. Velük azonban bajok vannak. Főleg az, hogy lepaktáltak Mubarakkal... 2000-ben 17, majd 2005-ben 88 parlamenti helyet sikerült megszerezniük a szervezet 'független képviselőként' induló jelöltjeinek. Az egyiptomi alkotmány alapján vallási alapon nem lehet politikai tevékenységet folytatni, ezért a szervezet tagjai az állam hallgatólagos belegyezésével rendre független jelöltként vettek részt a választásokon. Hát'aki erre képes, az más csalafintaságokra is hajlamos. De, és ez a lényeg, zsarolható - kézben tartható.

Egyiptom problémája csak akkor oldódhat meg, ha leválik Izrael és Amerika járszalagjáról és egyúttal kilép a kapita lista világrendszerből. Ehhez a mutatványhoz azonban az elszéledt tüntetők nem alkalmasak. Külső segítségre van szükség, amit nevezhetünk beavatkozásnak is.

Fentebb már elárultam, kire - mire gondolok. Az "önkéntesekre" gondolok. A "beszivárgásra", amely meglehetősen hatékonynak bizonyul Irakban, Afganisztánban és Pakisztánban. Az Iraki Iszlám Állam nevű nemzeti al-Kaida-szárny üzent az egyiptomi tüntetőknek Ne induljanak el a demokrácia csalóka útján. Szent háborúba szólítja és arra bíztatja őket, hogy vezessék be az iszlám törvénykezést „A ti dzsihádotok az iszlám és az elnyomott, gyenge egyiptomiak, a gázaiak és az irakiak támogatása, valamint minden olyan emberé, akit érint az egyiptomi zsarnok és a washingtoni, tel-avivi mesterei általi elnyomás."

És most, aki nem rest, tekerjen feljebb és vessen ismét egy pillantást a Közel Kelet, ill. Észak Afrika térképére. Az egyiptomihoz hasonló "nyugtalanságok" voltak, vannak és lesznek Marokkóban, Tunéziában, Algériában, Libiában, libanonban, Jordániában, Jemenben, stb. is. Ezen országok potenciális lázadói, Egyiptom sorsán keresztül, most értékes tapasztalatokra tesznek szert a járható és járhatatlan utak tekintetében...

Ha Észak - Afrika valóban fellángol, annak ugyanaz lesz a következménye mint a több gócú bozóttűznek. Ezek halmozott terhelésnek teszik ki Izrael és Amerika fegyveres erőit, gazdaságát és társadalmát. A jelenlegi gazdasági világválság fő oka, hogy Amerika erején felűl költekezett Izrael és saját terjeszkedése érdekében. Ha ez a folyamat nem csillapul, kivágja a biztosítékot Amerikában is.

Észak Afrika felszabadulásának azonban súlyos logisztikai korlátai vannak, ha a felszabadulás alatt a népjólét fokozását értjük. Ehhez helyre kellene állítani ezen országok szándékosan tönkretett gazdasági rendszerét. Ez temérdek pénzt és hosszú időt igényelne. Az Iszlámnak egyelőre nincs olyan gazdasági szervezete, mint amilyet pl. a BRIC csoport államai alkotnak. Azoknak a társadalmaknak, amelyek ragaszkodni kezdenek függetlenségükhöz, most csak "vért és könnyeket" ígérhet a történelem, ahogy Churchill is csak ilyesmit igérhetett az angoloknak. Az angol nép ráállt az alkura. Ráállt Irak, Afganisztán, Pakisztán népe is, nem is beszélve a palesztinokról és a Gázai Övezet lakosa iról.

Ezen országokban azonban furcsa jelenségek mutatkoznak. A "teher alatt nő a pálma" törvénye alapján, a vérben és könnyben, biológiailag megtisztúl, megerősödik, szaporodik a nemzet! "A Palesztin Központi Statisztikai Hivatal becslése szerint az Izrael, a Gázai övezet és Ciszjordánia térségében élő zsidó lakosság számát 2014-re éri el az arab lakosság száma. A hivatal adatai szerint jelenleg 4,1 millió arab él a Gázai övezetben és Ciszjordániában, további 1,4 millióan pedig Izrael állam területén. Izraeli adatok szerint ugyanezen régiókban a zsidó lakosság száma 5,8 millió fő. A statisztikai becslések szerint három év múlva (!), a jelenlegi demográfiai trendek változatlansága mellett 6,1 millió palesztin és ugyanennyi zsidó fog élni a térségben. Mivel azonban az arab népesség körében magasabb a születés szám, ezer lakosra közel 33 élve születés jut, míg a zsidók körében ez a szám alig haladja meg a 26-ot, valószínűsíthető, hogy a palesztin lakosok száma rövidesen meghaladja a zsidó lakosok számát." Ez azt jelenti, hogy a foszfor és napalm-bombák nem elég hatékonyak a demográfiai bombával szemben, amelynek "gyúanyaga" a gyötrött népek hite és dühe. Mondom: dühe!

Hogy is szól a "Fegyelmező részleg" dalszövege?

Palesztin sárkunyhóban
nem villognak a neonfények,
Azt látta, azt tanulta,
hogy szart sem ér az emberélet
Az apja emlékét a bosszú fizeti vissza
Elmegyek mama, de már sohasem jövök vissza!”

Voltaképp arról van szó, hogy Izrael és Amerika "békéje" a halál. A kaszással nekik is meg kell békülniük. Előbb vagy utóbb rajtuk is be kell teljesülnie az Írásnak: "A Biblia 'leghíresebb' megfogalmazása így hangzik: Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, égetést égetésért, sebet sebért, kéket kékért.” [2 Mózes (!) 21, 24.25.]

A Nyugat már érzi, hogy nagy baj van. Mubarak kiebrudalását meg sem várva tető alá hozták a "kárhozottak összeesküvését". Izrael barátainak jeruzsálemi összeröffenésére gondolok. [Erről szól majd a következő kommentár.]

Szóval ... ez az egész kedélyesen indult, főleg Amerika részéről. Hamburgerzabálók milliói röhögtek egy videoklipen, amelyen Ali a halott terrorista "szerepelt".
Hát' további jó szórakozást!

2011.02.12.