Mottó.
"Nem a kormánynak van miniszterelnöke, hanem a miniszterelnöknek van
kormánya."

Az elosztó rendszerek legnagyobbika:
a bűnözés.

A Gyurcsány program.

Megszületett a nagy mű, igen. A gép forog ["lendületben az Ország"], de az alkotó sem pihen. Feladata a szocializmus méhében született "új osztály": a neokapitalisták növekvő részesedését kihasitani a nemzeti jövedelemből; ha úgy tetszik: a Nemzet húsából és véréből, utódai jövőjéből.

E robogásban, ne ringassuk magunkat illúziókban, az "ellenzék" a bakter szerepét játssza majd. Lezárja a sorompókat és zászlóval tiszteleg a szerelvénynek.

A Tocsik ügy kapcsán, azaz "post festam", döbbentem rá, hogy a közpénzek bűnös megcsapolását az ország- irányítás legfelsőbb szintjein tervezik - szervezik és ugyanezen szférában történik a zsákmánypénzek elosztása, a nyomok eltüntetése, a lebukottak mentése. [Ezért kellett, megyei főügyészként, törvényszerüen belebuknom az olajbűnözők üldözésébe. A polipnak csak a csápjait vagdostam életlen bicskámmal. Tudtam, van feje is, de sejtelmem sem volt arról, hogy olyan magasan...]

Hogy jutottunk idáig?

A Nemzet tévesztett volna utat? Szó se' róla! Egyszerüen az történt, hogy az Ószövetségi normatívák által irányított Nyugat a "bukott rendszer örököseivel" [Mindszeny biboros szóhasználata] újitotta meg a korábban is fennállott (új)szövetséget.

Ennek keretében utazott Antall a Zsidó Világkongresszushoz tárgyalni, mielőtt üstökösként pályára állították volna. Ezért kötött paktumot, nyerőnek látszó állásban, a vesztes féllel, a Szadesszel.
Ezért köttetett a "Rózsadombi Paktum".
Ezért kerültek ki Sárközy professzor és társai keze közül az erkölcsi normákat teljességgel nélkülöző "kiskapus" jogi normák.
Ezért került a Legfelsőbb Bíróság élére, sőt később az Országos Igazságszolgáltási Tanács elnökeként önmaga élére, Solt Pál, aki azt az álláspontot képviselte, hogy a bíróságok feladata nem is annyira az igazság keresése, mint inkább a hatályos jogi normák alkalmazása.
Ezért lett a "legfőbb bünűldöző", a volt egyetemi párttitkár, Györgyi Kálmán, a kiváló tippadó. Az ő "remek ötlete" alapján részesitette közkegyelemben a demokrácia elleni kommunista pucskisérlet - a taxisblokád - politikai és köztörvényes bünözőit a rágcsálószemü Árpi bácsi. [Dr. Kende Péter elszólása "Az igazi Orbán" c. könyvben - 65.old.] Ő hirdette meg az egyre növekvő bünözéssel való együttélés doktrináját.]
Solt, Györgyi, Göncz és jólnevelt köztársasági elnökünk Sólyom László [akkor még mint az Alkotmánybíróság elnöke] torpedózták meg az igazságtételi törvény hatálybaléptetését.

És hogy viselte a "rendszerváltással" járó gyűrődéseket az "elit". Egy legenda szerint csomagolni kezdtek. Én ebben kételkedem. Utólag már nyilvánvaló, hogy a szocialista típusú élősködés és a kapitalista típusú nyerészkedés között voltaképp nincs különbség. Azt sem állithatjuk tehát, hogy valamiféle metamorfózisra lett volna szükség a szerepcseréhez. Szerepcseréhez - mondom - mert ki vádolhat egy szinészt amiatt, hogy az egyik darabban ilyen. a másikban meg másmilyen szerepet játszik. Voltaképp pofátlanságról se' lehet szó.

A szinházzal lenne baj? Ugyan! A szinház a "harmonikus átmenet" iskolapéldája. Például a Mikroszkóp, példáúl Komlós János.

[Komlós. 1922. február 9. - 1980 július 18. Író, újságíró, konferanszié, színigazgató. 1940-ben érettségizett Budapesten, majd az Országos Rabbiképző Intézet növendéke volt. 1945 után az Államvédelmi Hatóság vizsgálótisztje. 1957-től a Magyar Rádió Irodalmi Osztályához osztották be, majd a Magyar Nemzet munkatársa volt. 1960-tól a Népszabadság kulturális rovatának vezetője. 1967-től haláláig a Mikroszkóp Színpad alapító igazgatója. Belpolitikai szatírái, kritikái, konferanszai bár mindig lényegbevágó megállapításokat tartalmazták, bírálatnak ható poénjai mindig a pártállam törekvéseit szolgálták. Legnépszerűbb a Psota Irén - Major Tamás párosnak írott Lujza-Jenő sorozata volt.Kitüntetései: Rózsa Ferenc-díj (1961), Érdemes Művész (1965), SZOT-díj (1974), Karinthy-gyűrű (1976)]

Ami történt a szocializmus méhében mikroszkópikusan, az történt 1989-ben a "rendszerváltástól" kezdődően makroszkópikusan is. Az életpályák is megdöbbentő hasonlóságokat mutatnak.

A bőröndökre azért még visszatérek.

Köztudomású, hogy a bőröndökben télen a nyári. nyáron a téli ruhákat tartjuk. Ha utazásra készülünk, ezeket kidobjuk és az útiholmit pakoljuk be. "Elitünk" is kiürítette a bőröndöket, és elindult azokkal - a bankok felé. Az amerikai thrillerek sztereotip kelléke a bankjegyekkel tömött bőrönd. Csakhogy ezek az alkalmatosságok sokkal kisebbek, mint amilyeneket pl. Kulcsár Attila megtöltött és a taxis Gyuszival házhoz is szállíttatott. Meg aztán más különbségek is vannak. A thrilleres bőröndökben csereérték van. A bankókért a partner fegyvert, vagy kábitószert szállít, költségei vannak, kockázatot visel, stb.

A bankokból magánzsebekbe vándorló százmilliárdok esetében a "tisztességes" üzlet ezen elemei teljességgel hiányzanak. Ezek nulla kockázattal lopott pénzek,

A whiskys bankrabló 19 évet kapott. Vajjon mennyit kap a dagadt Princz és a zsírosképü levantei: Kulcsár? És kik az orgazdák? És hol a pénz? És ki ölte meg Kennedyt? Nem tudja senki. Senki sem tud semmit!

Nagyon közeli összefüggés van a pénz és a vér között és nem csupán szimbolikus értelemben.

Az egészséges szervezetben a pénz/vér zavartalanul kering. A test felülete rózsaszín... Az öregkori vértolulást is orvosolni lehetett, a modern medicinák térhódítása előtt is, néhány piócával, köpölyözéssel, vagy gyógyító célú érvágással.

Nos rajtunk folyamatosan érvágást hajtanak végre és ez a müvelet nem gyógyitó célzatú. Miből következik ez?

Az aneszteziológusok, a sebészek [zsebészek], de még az asszisztensek is - idegenek. A gyógyulásban nem érdekeltek. Az összes műszerek jelzik, hogy a hibás diagnózis alapján végzett terápia rontja a beteg szervezet funkcióit, csökkenti túlélési esélyeit - mégis folytatják, egyre dühödtebben. A piranhákat vaditja így meg az áldozat vére.

A rendszerváltás "nagy vivmánya" az, hogy relativizálódott a jogrendszer. Ha a jogi norma nem támaszkodik a közgondolkozásban meggyökeresedett, elfogadott erkölcsi normára, elenyészik a jó és a rossz, a dicsérendő és az elitélendő fogalma. Ilyenkor találkozik az álmélkodó állampolgár egy - egy hajmeresztő disznóság kapcsán azzal a cinikus beismeréssel: "lehet, hogy ami történt nem éppen erkölcsös, ám nem jogellenes". A közélet egyik másik területét ugyanis a jogalkotók elfelejtették "lefedni", vagy éppen eltávolitották róla a védőréteget a "dereguláció" során.

Gyakorlatilag megszünt a vagyonosodás és az adóellenőrzés kapcsolata. Az "új rend" hajnalán a rendőrség gazdaságvédelmi osztályait szüntették meg legelőbb, nem feledkezve meg az ehhez kapcsolódó operativ felderítő szervekről sem.

Persze, tudjuk, ezek a szervek csak ott szaglászhattak, ahol a Párt ezt megengedte nekik. Nem tartozott rájuk, milyen jogon kapott egy állami vagy pártvezető kiutalást a maga és családja lakásigényét magasan meghaladó államosított villa lakhatására és miért állapítottak meg neki ezért olyan összegű "lakbért", amit egy szoba-konyhás lakás bérlője fizetett a nyolcadik kerületben. A pártüdülőkben folytatott orgiák is kivűl estek a bünüldöző szervezetek hatáskörén, illetékességén. Ahogy annakidején emlegették Cinege Lajos akkori honvédelmi miniszter is csak egy kis lakást kapott és igazán nem tehetett róla, hogy mire észrevette ismeretlen jótevők úgy "körbeépítették", hogy valóságos palota lett belőle.

Egyébiránt azonban a felderítő és vizsgáló apparátusok kiváncsiságát nem korlátozta senki és semmi. Emlékszem, hogy amikor a szocialista ipar piacradobott egy drága zenegépet, lenyomozták a vásárlókat...

Egy vállalkozó, aki MÁV vezetéktartó oszlopait festette, nyugati gépkocsit vásárolt. Szinte nyomban letartóztatták. Azután szakértői vizsgálat indult, amely felderítette, hogy a számlázásoknál becsapta a megrendelőt. Jó másfél évet húzott le a börtönben mire kiderült: nem volt csalás.

Erre persze azt mondhatják, mondják is a kapitalizmus hívei, hogy a szocialista rendszer azért [is] ítéltetett bukásra, mert megbénitotta az egyén, mint vállalkozó, teremtő energiáit. Továbbá: az állam, mint rossz gazda, alacsony hatékonysággal használta fel a nemzeti jövedelmet, krónikus hiány-állapotot és általános elszegényedést okozva ezzel. [A "hiányra" egy "nagyszerű" közgazdász munkásságának rövid elemzése kepcsán még visszatérek.]

Csakhogy mi köze van a nemzeti vagyon fosztogatásának az igazi vállalkozáshoz?

Nemrég jutottam hozzá Tom Kennedy "Pénzr€ngés" című könyvéhez. [Ja! Az író "véletlenül" meghalt...]

Rebesgetik, hogy a napjainkban folyó grandiózus útépítés a legdrágább a világon. Egy útkilométer költsége kb. kétszeresen annak, amit valódi tenderezés során valódi vállalkozókkal szemben el lehetett volna - lehetne érni. A könyv erről - többek között - ezt írja. "Nagy hasznot hajtó, nagy volumenű beruházásnak bizonyult mindez, teljes egészében kormánygaranciával, ahol a számlán feltüntetett összeget senki sem firtatja." [97.old.] Továbbá. "A magyarországi autópályák ma átlagosan kétszer annyiba kerülnek, mint két évvel ezelőtt a konzervativ kormányzás alatt." [99. old.]

Még az efajta "termelő beruházás" is jól meglülönböztethető az esztelen luxusfogysztástól, amelyről a szerző ugyancsak megemlékezik. Ebbe a kategóriába tartozik a "luxus szexualitás" is. "... Kulcsár ... az exbróker sok időt töltött és túl jól érezte magát az ismert meleg társaságban, amely a hízásra hajlamos bájgúnár Pintér Dezső tévémogúl és szeretője Könnyű Attila körül forgott." [86. old.] Ebben a körben a "taksa" pl. egy luxuskocsi volt.

Nota bene! Az említett gúnár azonos azzal a Pintér Dezsővel aki a Magyar Hirlap "Szombati Extra" rovatában exkluziv riportot készitett Györgyi Kálmán legfőbb ügyésszel. Ebben fejtette ki Györgyi a bünözéssel való együttélés doktrináját, mondván: "ez szabadságunk záloga". Nos azóta a társadalom egésze a bünözők fogságába került, épp szabadságát veszitve ezáltal.

A "brókerbotrány" másik főszereplőjéről Rejtő E. Tiborról írja a szerző, milyen szeretettel simogatta fürdőszobája aranyból készült csapjait.

A posztkommunista "elit" tevékenységének jellemzésére még egy idézet a könyvből.

"Más emberek pénzével pókereztek a kommunizmus utáni világban, amely nem szabályozta a közpénzekkel való bánásmódot. A köz- és magánpénzek kriminális kezelését nem követte felelősségrevonás, ha egyáltalán fény derült turpisságaikra." [109.o.]

Semmiféle pókerezés nem lett volna lehetséges, ha a játékasztaloknál a bankok nem foglalnak helyet.

Megint idézek. "A banki csalás valóságos állami monopóliummá fejlődött ... Szándékosan és következetesen milliárdokat kölcsönöztek jöttment csóringereknek mindenféle fedezet nélkül." [13.old.]

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 

Ezzel én is találkoztam megyei főügyész koromban. A legnagyobb megyei bank igazgatója háromszázötmillió [!] Ft. hitelt nyújtott egy juhászattal foglalkozó kft.-nek. Az "ügyletnek" több szépséghibája volt. Az igazgató úr "adományozási joga" mindössze százmillió Ft.-ig volt engedélyezve. Ezt tehát háromszorosan túllépte. Tette ezt a cenzurabizottság állhatatos tiltakozása ellenére, amelynek során igazolták, hogy a "cég" nem hitelképes,- továbbá hogy a juhtartás veszteséges ágazat. A [hülye] paraszt csak azért véli nyereségesnek, mert saját munkaerejét nem számítja a költségekhez. A téma a gazdaságvédelmi osztály feljegyzése révén jutott tudomásomra, amelyben arról érdeklődtek, vajh' hütlen kezelés e az ilyesmi? Kétfelé kétféle válasz-intézkedést tettem. A rendőr ség felé: "őrizetbe  venni",- az ügyészség nyomozás-felügyeleti csoportja felé: "letartóztatását indítványozni" [a bíróságnál].

Röpke fél és múlva a Legfőb Ügyészségen kérdezték, mit szólnék az illettő úr szabadlábrahelyezéséhez. Nem jutottam szóhoz, ezért egy gépírót igényeltem. Egy hatoldalas feljegyzésben részleteztem, miért indokolt az urat kóterben tartani. Harmadnap kiengedték...

Erre behivattam ügyészség nyomozás-felügyeleti csoportjának vezetőjét és utasítottam, "ird össze, hány embert aszaltok intellektuális vagyoni büncselekmény miatt a sitten."

A lista tizenkét nevet tartalmazott. A legalacsonyabb kárérték nem érte el az egymilliót, a legmagasabb tizmillió körül volt. Egy delikvens egymilliókettőszázer miatt csaknem máfél éve ült. Ezt az épületes kimutatást felterjesztő irat nélkül felküldtem Györgyi Kálmánnak. A finom úriember nem válaszolt.

Csaknem elfelejtettem. A bankigazgató úr a "rendszerváltás" előtt a Megyei Pártbizottságon dolgozott, bankfelügyeleti vonalon... Karrierje tipikusnak mondható. [Metamorfózisok.]
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 

Ehhez kapcsolódik, hogy valamennyi mega-szélhámos szabadlábon "védekezik". A BAUMAG igazgatója nemrég adott exkluziv interjut a televíziónak, fennen hangoztatva: mindenben ártatlan.

A nemzeti vagyon "kezelésének" fentebb vázolt módja miatt természetes, hogy az állam, az arany csapok, miatt nem tudja a nagy ellátó rendszereket finanszirozni és saját hiénáit is etetni.Újabb csomagokat készit tehát à la Bokros. További pénzeket von el a nyugdíjalapokból, ill. a betegbiztositásból. Egyidejüleg szorít az adóprésen és újabb fondorlatos adónemeket eszel ki.

Erről szól az "Uj Magyarország. Szabadság és szolidaritás." fejcímet viselő iromány, amely a szófosás kategóriában a Guiness rekordok számát fogja gyarapítani, méltán.

A kérdésre, kiknek a jóvoltából jutottunk ide, fentebb részben már próbáltam választ adni, megjelölve néhány gyászvitézt. Ide kivánkozik viszont annak említése, hogy az Ország bankok általi kifosztása nem csupán "kommunista praktika". Talán többen emlékeznek még rá, hogy az első, kb. háromszázmilliárdos, "bank- konszolidációt" Antall és pénzügyminisztere Szabó Iván hajtották végre, megteremtve egyuttal az országrablás jogi és pénzügyi precedenseit.

* * *

A következő passzus az "írástudók árulásáról" szól. A lista persze nagyon hosszú, szinte végtelen. Néhány példát azonban felemlegetek.

Az egyik csoport a "karizmatikus" értelmiség. E kaszt tagjai, különböző hivatásrendek tagjaiként, közvélemény formálókká váltak. E kötelességük gyáva elhanyagolása révén váltak a szó erkölcsi értelmében árulókká.

E csoport jellegzetes alakja Makovecz Imre, a bő zsebű remekmű épitész, aki a jobboldali értékek védelmében tör lándzsát. Most ott tart, hogy "Magyar nemzeti szubsztanciát kell akotni, mert végveszély van!" [Dr. Kende: "Az igazi Orbán." 138.old.] Hogy mi a fityfene az a nemzeti szubsztancia, számomra alighanem örök talány marad. Makovecz személyes politikai szubsztanciája egyébként a "pojáca" kifejezéssel jellemezhető. Sajnos.

Emlitem még a szabadeurópás Drábik Jánost a kapitalizmus rémségeinek krónikását. Könyveivel és a "Leleplezőben", ill. egyebütt megjelent cikkeivel és szónoklataival csupán egy baj van: lenyűgözőek. Ez alatt azt értem, hogy aki átesik egy Drábik kúrán, úgy érzi: kezeit lábait sem tudja megmozdítani. Éjjel pedig nem mer kimenni hugyozni, mert Drábik rémeit véli látni a sötétben.

A csúcs azonban a közgazdász szakember Kornai János.

Szellemi méhében annyi könyv fogant mint amennyi malac egy jól fialó kocáéban. A megdicsőülés nem maradt, nem maradhatott el. Egyik főműve "A hiány". Megvettem az eredeti és a javított kiadást is. A műről így lelkendezik Chikán Attila a Magyar Tudomány 2004 évi 7. számában [698.o.]

"Jelen írásomban szeretnék ráerősíteni a kötetben nyilatkozók véleményére azzal, hogy elemzésem fókuszába A hiány-t helyezem. Úgy ítélem meg ugyanis, hogy A hiány páratlanul fontos szerepet töltött be a rendszerváltás szellemi előkészítésében - nagyon ritkán adódik olyan pillanat, amikor egy szakmai mű ilyen egyértelműen összekapcsolható a rendszerváltáshoz hasonló jelentőségű történelmi fordulattal."

A dicshimnuszból kiemelek egy passzust, amelynek szinte dekódolhatatlan bonyolultsága miatt a szerző felelős.

"Amikor Kornai a puha költségvetési korlát mögé okként a paternalizmust állítja és ugyanitt kifejti, hogy "a szocialista gazdaság vállalati szektorára (és ehhez hozzátehetjük: közületi szektorára is) a paternalizmus 1-3. fokozatai jellemzőek", majd levonja a konklúziót: "a szűkebben vett közgazdasági jelenségcsoport [...] és az intézményi jelenségcsoport (paternalizmus magasabb fokozatai) között szoros összefüggés van: az utóbbi jelentős részben megmagyarázza az előbbit" - akkor nyilván nemcsak számomra, hanem minden nem elvakultan szocializmus-párti olvasó számára is a tulajdonviszonyokra mutat, mint a gazdaság működési jellemzőit meghatározó fő tényezőre. Innentől értelmüket vesztik azok a párt- és kormányhatározatok, amelyek érdemi reformokat akarnak megvalósítani a tulajdonviszo- nyok változtatása nélkül - azaz Kornai rámutat a megelőző tíz-tizenöt év meg-megbicsakló reform kísérleteinek lényegileg korlátozott voltára."

A "paternalizmus" alatt Kornai a pártirányítást érti. A puha költségvetési korlát lényege pedig szerinte az, hogy a pártállam alkuba lép egyes vállalatokkal és ezek veszteségeit úgy finanszírozza, hogy a nyereséges vállalkozásoktól elvon, a veszteségeseknek pedig ebből juttat. A könyvben kifejtett [itt most szószerint nem idézett] álláspontja szerint az a kivánatos, ha az állam tartózkodik a gazdasági folyamatok intenzív befolyásolásától és jövedelem elosztó - ujraelosztó hatalmát ["redisztribúció"] a lehető legkisebb mértékre korlátozza.

Most mit láthat és miről irsogálhatna a Nagy Kornai?

A "költségvetési korlát" napjainkban nem egyszerüen puha, hanem gyakorlatilag nem létezik. A pénzügyi törvénykezés fosztogatást gerjesztő diszfunkcionális működése miatt az államkassza nem aranyrudakat, nem is értékálló pénzt, "őriz", hanem adósságcédulákat.

Ebben a helyzetben gyakran szóbaesik, hogy milyen sokba kerül pl. a kórházak fenntartása, de senki sem hánytorgatja mennyibe kerülnek a bankkonszolidációk. Papp Lajos szivsebész mondta egyszer, ha a kórházak tekintetében kemény [!] költségvetési korlát miatt döntenie kell abban, hogy tíz életmentő szívműtét helyett melyik lesz az elvégezhető öt, semmivel sem érzi magát különbnek mint Mengele, mert szelektálnia kell.

Ki foglalkozik ma azzal, mennyibe került pl. az "olajozás" elvont jövedék, környzetkárosítás, járműrongálódások, stb. formájában. Kik a felelősök? És főleg, hol a pénz? [Az alajbűnözőktől - mármint a pitiánerektől - állítólag nhány milliós nagyságrendben lehetett csupán visszacsikarni a pénzt.]

Az élet forrása napjainkra: a pénz. Minden erkölcsi vonatkoztatás tárgya a pénz mikénti elosztása. Az igazságtalan elosztás a bűnök legsúlyosabbika. Ezen cselekmények azért nem üldözhetők, mert e bűnök elkö-
vetőinek eszük ágában sincs saját tevékenységüket büncselekménnyé minősíteni ["inkulpálni"] még kevésbé megtorolni és a legkevésbé a pénzek hollétét felderiteni, ill. az okozott károkat megtérittetni.

Ebben a helyzetben mit tesz a bűnöző rezsim? Az állampolgárok tömegeiből kreál bűnözőt! Kézenfekvő, hogy a szigorodó gazdasági szabályozókhoz igazodva nyereséges vállalkozást fenntartani, egyáltalán értelmes termelő tevékenységet folytatni, nem lehet, ill. csak ráfizetéssel lehet.

A meghirdetett adó-amnesztia merő hülyeség. A kényszervállalkozóból kreált kényszer-
bűnöző nincs abban a helyzetben, hogy megfizesse, amit rég felélt, munkabérre, vagy vesztegetésere, stb. kifizetett.

Az eddigi tapasztalatok alapján az is nyilvánvaló, hogy a százmilliós villák, milliárdos vagyonok urainak továbbra sem kell elszámolniuk hová fizették az adót és mennyit.

Bevallom, a kormányprogramot még nem rágtam kellően puhára. Az elsődleges szemrevételezés azt a gyanút táplálja, hogy az igazi vagyonosok tényleges, intézményes elszámoltatásáról továbbra sincs szó.

Enélkül viszont kutyakefélés az egész.

2006.06.11

Sz. Gy.