Látomások? Jövendölések?

Fantazmagóriák.

Elgondolkodtam azon, ha valami intelligens Gulliver egy mindent látó mikroszkóp alá helyezne egy országnyi embert, mit látna? Először egy csomó vibráló,  mozgó pontocskát. Aztán azt, hogy e pontocskákat alig felismerhető finom szálak bonyolult hálózata köti össze. Gondos szemlélődés esetén az is észrevenné, hogy ezek a rugalmasnak tűnő fonalak voltaképp meghatározzák a pontocskák mozgását. Később, újból a mikroszkóp fölé hajolva, már az sem kerülhetné el a figyelmét, hogy a mozgás és a fonalak rajzolata változik. Ahhoz viszont már nem csupán éles szem, de fantázia is kellene, hogy észrevegye: voltaképp két hálózatot lát. Az egyik alig változik, miközben változtatja, „átírja” a másikat. Ha Gulliverünk ráadásul kellő empátiával bír arra is rádöbben, hogy a kis pontocskák – tudatosan, vagy ösztönösen – kapálóznak a túl gyors, vagy túl radikális változások miatt. Ekkor a másik hálózat elvág néhány szálat, vagy „falósejteket” irányít a kritikus pontra és az „izgága” így is, úgy is kihuny, felszívódik…  

Gulliver persze nem olvasta Drábik János könyveit, ezért a „másik hálózatot” nem nevezi „háttérhatalomnak” Mindazonáltal mélyen elgondolkodik a látottak fölött. 

Most lépjünk egy másik dimenzióba és vegyük észre, nincs jámbor Gulliver, nincs csodamikroszkóp! Magunknak kell észrevennünk, vagy kikövetkeztetnünk, mi történik körülöttünk, velünk, és ami történik, jó e nekünk? Törődjünk bele, vagy küzdjünk ellene? 

Szemléleti alapvetésként előre ideírom a következőket [tehetem, mert többek között három év általános és négy év szakosított marxista egyetemet végeztem, a jogon felül]. Elfogadom azt a marxista és kapitalista alaptételt, hogy a társadalom, ill. a gazdaság fej
lődéstörvényei részben objektívek és az emberi tudattól, akarattól függetlenül fejtik ki
előnyös, vagy hátrányos hatásukat. Aki ezzel nem számol, „voluntarista”.  

Egy bizonyos tömegű tőke birtokában azonban a társadalmi, gazdasági folyamatok manipulálhatók és - a manipuláció eredményeképp - a korrupt sajtó képes az megkerülhetetlen objektivitás látszatát kölcsönözni annak, ami közönséges disznóság, emberiség elleni gaztett. 

Hitler nem volt közgazdász, de figyelmesen olvasta a „Jegyzőkönyveket” és megértette, ha a tőkespekulációt – persze a spekulánsokkal együtt – kiiktatják, egy háborús, azaz hektikus, gazdaság is zökkenőmentesen működtethető a huszon negyedik óra hatvanadik percéig, úgy hogy nincs infláció, nincs éhínség. A front és a nyugdíjasok is megkapják az ellátmányt. A rendszer nem omlik össze hátba döfés által [dolchstoss], mert hiányzik az a judeobolsevista mechanizmus, amelynek csúcsát a hadiszállító, tömegbázisát pedig ezek gazságai miatt elégedetlenkedő proletariátus alkotja.  

Azt mondhatnók, hogy a pénztőke, a szellemi tőke, a munkaerő tőke szabad áramolgatása híján lelassul a társadalmi – gazdasági fejlődés és különösen annak motorja az innováció. Mondhatnók, de hülyeséget mondanánk. A tények ugyanis azt igazolják, hogy a győztes nyugati és keleti hatalmak évtizedekig mazsoláztak a „náci” mérnökök konstrukcióiból és terveiből.  

De miket is mondok!? Igenis van Gulliver és van csudamikroszkóp is, csak nem úgy … Gulliver a nemzetközi tőke alkalmazottja a mikroszkóp is létezik. Kettejük szerepét
„tudományos” kutató intézetek töltik be. Csakhogy ezek nem hümmögnek, hanem operálnak: társadalmakat, egyéneket, géneket, stb. 

Rég tudják [úgy cca. ötezer éve], hogy csak az említett finom hálóstruktúrát kell megbuherálni ahhoz, hogy az autonóm emberek arctalan tömeggé, fogyasztó állattá változzanak. Amikor ez maradéktalanul megvalósul, jöhet a zsidókirály és már csak annyi dolga lesz, hogy lehuppanjon a Világ trónusára.  

Sajnos, az a helyzet, hogy az altatott - pontosabban kábított - buta gójok nem érzékelik, hogy műtik őket. Pedig ha kicsit odafigyelnének, feltűnhetnének számukra az alábbi furcsaságok. 

• Az operátorok szorgosan vagdossák, vagy elkötögetik az embertől – emberig, a lélektől – lélekig kapcsolódó szálakat [jelszó: szabadság, individualizmus, liberalizmus].
  
  
• Amit meghagynak, azokban a „nedvek” összetételét, áramlását megváltoztatják, úgy hogy ami addig használt, utána ártson.
  
  
• Az egyistenhit apostolai számos bálványt állítanak, mert bölcsen tudják, hogy a gójok képesek ugyan egy absztrakt istent tisztelni, de imádni csak látható, tapintható, bálványokat képesek. [Nézze meg akárki, hogy ballagnak bégetve, birka módján, a körmenetekben a dúsan aranyozott holt és élő bálványok után. [Hogy a főpapok közül ki volt III/III-as, vagy kinek hiányzik az „előbőre” nem érdekli őket.]
  
  
• A háttérhatalom bölcsen tűri ezeket az antikvitásokat, mert hasznára vannak, de nem csupán ezekkel operál.
  
  Az operátorok az emberek között „ős-szálakat” ritkítják, viszont és az egyén és a manipulatív médiák közötti térben sűrítik. Ezzel el tudják érni, hogy pl. egy család tagjai idegenekként üljenek egymás mellett, lelküket a televízió felé nyitva. Az apa nem kisgyermeke tiszta szemébe néz, hanem – mint a barom – a képernyőt bámulja és nem gyermeke, hanem Győzike gőgicsélését, vagy a Mónika Kukac cigányainak perlekedését hallgatja.
  
  Már csak a leghülyébbek nem tudják, hogy a közízlés és a közmorál rombolására ez a fajta televíziózás [kúrás, gyilkosság, kínzás, megalázás, átverés stb.] mennyire alkalmas és hogy e manipuláció mennyire nem öncélú.
  
  
• Mivé lett – isten éneke – a zene is! A zene, narkóbűzös videoklipekbe ágyazva, vagy a dübörgő impulzusok által vezérelt diszkó lámpák villódzó fényeibe kódolt felhívás nem keringőre szól, hanem élvezkedésre, legfőképp a drogfogyasztásra csábít. [Mondjuk, úgy tizenhárom éves kortól, mert az ilyen korú vendégeket már felnőttnek vélheti a rendész, vagy a pénztáros.
  
  
• Az előbbihez [is] kapcsolódnak az egyéb „élvezeti cikkek” azaz az ismeretlen összetételű „szeszesitalok”, a dohányzás, és a fiatal testek: az emberhús.
  
  Akiket e behatások érnek, megváltoznak. Elsősorban mentalitásukban. A tünetek sokrétűek. Az érzelmi sivárság az egyik. Az énközpontúság a másik. Az még csak hagyján, hogy az ilyen egyént kiutálja a környezete [ha az még egészséges]. A fiatalokat fenyegető legnagyobb veszély nem a diszkó baleset: a fára tekeredett gépkocsik, a kiomlott belű, szétfröccsent agyú tegnapi fiatalok.
  
  A nagyobb veszély az életben maradottakat fenyegeti. Áruvá, élvezeti cikké válnak a bennük támasztott szenvedély a drogfüggőség által. Ezért a kisfiúk és kislányok eladják a testüket, hogy adagjukhoz hozzájussanak. Ez kapitalista szempontból teljesen rendben van, hisz ők szabad árútulajdonosok. Olyan portékát értékesítenek, amely fölött rendelkeznek és amely kelendő.
  
  Ezek a gyerekek „szabadok” azért is, mert az érzelmileg, ill. morálisan fellazult, vagy pláne kettévált, család nem szolgáltatja részükre sem az erkölcsi példát, sem a szeretetet, sem a felügyeletet sem az olykor ugyancsak nélkülözhetetlen szülői szigort.
  
  
• Ez a képlet untig ismert, és ha valaki szóbahozza, kopott lemezt forgat, unalmat gerjeszt.
  
  
•  Az új üzletág a gyermekkereskedelem. Ez nem a kereskedelmi partnerek „konszenzusán” [szabad egyezségén] alapul. Ez rabszolga kereskedelem, undorítóbb aljasabb, mint az amit Amerika alapítói folytattak annakidején. Persze a fehér gazda kikényszeríthette a rabszolganők szexuális szolgáltatásait. Meg is tette. Ennek révén új kevert népfaj keletkezett – mulattoknak is hívták őket – amelynek genetikai tulajdonságai nem voltak éppen hátrányosak.
  
  Az új árú másra, többféle célra kell. Ehhez azonban szemügyre kell vennünk a
  „keresleti” oldalt is.
  
  
•  Az egészségre káros anyagok fogyasztói korántsem csupán a könnyelmű fiatalok közül kerülnek ki. A másik fogyasztói kör a gazdagok, a tehetősek osztálya,- közülük szép számban közép, vagy időskorú befutott köztiszteletben álló emberek, amúgy minden gyanún felül álló polgárok. Közülük kerülnek ki a rendőrség, a titkosszolgálatok irányítói, ügyészek, bírák. Az establishment persze magában foglalja a gazdasági, illetve a szellemi elitet. Közismert, hogy ezek szoros kapcsolatokat szőnek egymás közöttt és szolidárisak minden külső
  „támadással” szemben.
  
  Rájuk úgy hatnak az élvezetek mint a hanyatló Róma arisztokratáira. Egyre rafináltabb kéjeket kell számukra kitalálni, hogy ernyedő libidójukat
  szintentartsák. Az elit mérhetetlen züllöttségéről a botránysajtó persze nem cikkezik, hisz annak irányitói is az establishment tagjai. Egy - egy véletlen folytán néha kilukad a paraván és a nyíláson bepillantva borzalmas dolgokra vetül fény.
  
  Foglalkoztam korábban a belga Doutroux esetével aki serdülő kislányokat rabolt el, börtönzött be, kínozott, erőszakolt és ölt meg,vagy ítélt éhhalálra. A rendőrség és a bulvársajtó rávetette magát az ügyre. Aztán kiderült, hogy ami kiderült csak Dutroux magánszórakozása volt. Kenyerét mint kereskedő kereste, gyerekeket rabolt és „értékesített” az establishment tagjainak. Tekintve, hogy a gyerekek nem kerültek elő, okkal vélhető, hasonló sorsra jutottak mint emezek.
  
  A sajtólármázás hirtelen elhallgatott. A rendőrség pedig hagyta megszökni a fenevadat. A vak véletlen juttatta ismét rendőrkézre, egy éber vadőr képében.
  
  Azóta luxuscellájában ücsörög és köszöni, amúgy jól van.
  
  Ebbe a körbe tartozik az egyes nyugati „utazási irodák” által távol keletre szervezett szextúrizmus is. Kiderült, hogy e szolgáltatás spektruma igen széles. Kisgyermekeket is lehet bérelni, vagy venni mindenféle „mulatság” céljára.
  
  E históriák nem igazi bestsellerek a sajtó számára, de már itt van a csádi gyermekek ügye. Mint tudjuk, francia „segélyszervezetek” gyerekeket vettek, vagy raboltak az éhező Csádban. A sajtó találgat, mire kellett az árú: szexuális szolgáltatásokra, gyerekmunkára, szervpótló műtétekhez alapanyagnak, stb.
  
  A főkolomposokat Nicolas Sarközy egyszerűen evakuálta Csádból, kivonva őket az illetékes szervek hatásköréből. Nem „kiadatásról” van szó, hogy a gyerekkereskedők a francia törvények szerint bűnhődjenek, hanem mentőakcióról. Úgy látszik a nagypolitika egén kerengő új [hatágú] csillag ezt is megteheti. Mint ahogy azt is. hogy otthoni szemétdombján, a legharciasabb gall kakas módján kukorékolva, Irán megtámadását sürgesse. [Ezzel a nagymellényű törpe biboldóval még foglalkozni kell.]
  
  
• A szervkereskedelem abból a szempontból érdemel külön méltatást, hogy ez a legveszélyesebb. Azért is válhatott azzá, mert „reális” szükségletet elégít ki. A gazdagok degenerált kölykei számtalan betegségben szenvednek. Tökéletlen alkatrészeik cserére szorulnak. A kereslet sokszorosa annak, mint ami a halott donorokból kinyerhető. A hullaházi választék szűkös. De ott vannak az utcák és a közterek. A játszadozó gyerekek közül a gyereksintérek olyanokat ragadnak ki, amilyet a vevő rendel. A várakozási idő gyakorlatilag nulla. A kis hulla pedig nyomtalanul eltüntethető valamelyik "egészségügyi intézmény" veszélyes hulladékot égető retortájában. 

* * * 

E kiragadott, közhelyszerű, példákkal csupán azt kívántam szemléltetni, hogy kapitalizmus a profitmaximalizálás farkastörvényeit juttatja érvényre minden emberi értékkel szemben. Kézenfekvő, hogy az emberi társadalom, mint biomassza, és a gazdasági rendszer között „antagonisztikus” érdekellentét feszül, amelyet a kapitalizmus reformjával nem, csupán elpusztításával lehet megszüntetni. 

És itt térnék rá tulajdonképpeni mondanivalómra. Van e a kapitalizmusnak elképzelhetőpontosabban reális alternatívája? Van, de nem a marxizmus - leninizmus! 

Korábban a marxista ideológiai alapokra támaszkodó szocializmust tekintették ilyennek, de az nem szuperált. Erre a magyarázat az, hogy a szocializmust nem a marxi alaptételeknek megfelelően, a legfejlettebb tőkés államok valamelyikében, próbálták ki, ahol a tőke és a munka közötti ellentét leginkább kifejlődött, hanem egy iparilag elmaradott országban: Oroszországban. Ott aztán emiatt, és más okok miatt, az eszme eltorzult …

Hát nem egészen így áll a dolog. A marxizmus tulajdonképp nem a nemzetközi pénztőke, hanem a nemzeti ipari tőke kritikája. Célja nem a nemzetközi tőke, hanem a nemzeti
tőkék kisajátítása, a nemzeti tőkések kiszorítása. A "Tőke" olyasféle viszonyban van az oroszországi forradalommal, mint Voltaire művei a „Nagy Francia Forradalommal”. Ideológiai előkészítést szolgált mindkettő, csak Marxnál sokkal tudatosabban, célratö
rőbben. 

Kétségtelen, hogy a Tőke megírásakor a kapitalizmus még távolt állt mai kiteljesedett formájától, így Marx sok mindent nem láthatott, nem jósolhatott meg. 

Mindenesetre kísérteties, hogy Marx milyen keveset beszél, a már akkor is nemzetközivé lett, zsidó uzsoratőkéről és milyen sokat a termelőüzemeken belüli kizsákmányolásról. 

Oldalak százain fejtegeti a kizsákmányolás képletét: Á – P – Á’. Vagyis azt, hogy a befektetett tőke az ipari tőkésnek azért hoz profitot, mert a termelési folyamatban egy elemhez, az emberi munkaerőhöz, árán alul jut. Ez az egyetlen áru az, amelynek piaci értéke kisebb, mint az elhasználása révén kisajtolható hozzáadott érték. A proletariátus dühét ezzel a munkáltatók, az ipari tőkések ellen lehet fordítani. Ezen eszme hatásai Oroszországban bontakoztak ki legteljesebb formájukban. 

Marx nem ismerhette Henry Ford korszakos művét a „Nemzetközi Zsidót”, mert az ké
sőbb íródott. Ismerhette viszont a Rothschild ház és más házak addigi történetét és már akkor is fel kellett [volna] ismernie, hogy a kapitalizmus motorja a gyors nemzetközi allokációkra már akkor kiválóan alkalmas zsidó kölcsöntőkék szerepét, amelyek államkölcsönök, államfinanszírozási kölcsönök formájában funkcionáltak már akkor is. 

Hosszasan elemzi a tőke szerves összetételét [az álló é s forgóeszközök arányát], de mit sem szól a tőke etnikai összetételéről, pedig erről több mint elégséges adat állott volna rendelkezésére.

Ha most valaki olyan állítást mer megkockáztatni, hogy a világtőke döntő hányada zsidó kézben van és hogy e tőke a zsidóság világuralmi törekvéseit szolgálja, egyből megkapja az antiszemita jelzőt. 

Ilyen helyzetben az ember a Gutenberg galaxisban kezd kutakodni, lehetőleg zsidó források után. 1912-ben Budapesten a „Karriérek Kiadóhivatala” könyvsorozatot jelentetett meg híres, sikeres felfedezőkről, tudósokról, vállalkozókról. Ebben a sorozatban a Rotschildoknak önálló kötetet szentel. 

A könyv szerzője Balla Ignác ilyesmiket ír.

„Már Heine is Európa legnagyobb bankárainak nevezte a Rothschildokat, akik immáron több mint száz esztendeje tartják kezükben az óvilág pénzügyi életének jóformán összes szálait. … Az ő nevükben még ma is ott cseng a milliók és milliók hatalmának félelmetes ereje és az egykori frankfurti ghetto késői ivadékai még ma is a legnagyobb földi gazdagság fogalmát szimbolizál ják.”  [5. old.] 

"A múlt század ötvenes éveiben készült alábbi kimutatás szerint az akkori arisztokrácia a Rotschildok pénzes szekrényéből a következő összegű kölcsönöket vette fel."

Itt felsorolás következik. A "VIP-lista" huszonnégy nevet tartalmaz, csupa grófokét és hercegekét. Köztük van Hunyady gróf, és Széchenyi gróf is. [8.old.] 

Persze államokat eladósítani és korrumpálni sokkal jobb üzlet, mint a hercegeknek, grófoknak adott piti egy – kétmilliós kölcsönök. Bár közülük Galántai Esterházy herceg [a mi magyarfaló   Esterházy Péterünk ősapja] a legtöbbet kapta 6.400.000 Ft.-ot. Ez nem volt kevés, hiszen az Operaház mintegy 14.000.000 Ft.-ba került akkoriban.  

A könyv még az európai Rothschild bankházakról szól, de már sejtteti a fényes jövőt.

"London már eddig is Európa legnagyobb pénzpiaca volt, de most főleg a Rothschild ház tevékenysége folytán ez a tőkeforgalom kezdett kiterjedni az egész világpiacra …”
[79. old.] 

Marxnak ismernie kellettNáthán Rotschild huszárcsínyét is. Náthán Napóleon bukására spekulált, de az Elbáról visszatérő császár keresztülhúzta terveit. Létérdeke volt, hogy Napóleont Waterloonál megverjék. Odautazott. A vereség első jelére lóhalálában vágtatott a tengerpartra. A csatorna fölött vihar tombolt. Kétezer frankért szállította át egy hajós. Reggel megjelent a tőzsdén és hozzákezdett saját részvényei eladásához. Pánik tört ki, mert ebből mindenki Napóleon győzelmére következtetett. Az eszeveszett eladások közepette kinek tűnt volna fel, hogy az "értéktelen" részvényeket Náthán strómanjai az ő részére vásárolják vissza. Mire kiderült a turpisság, a részvények ára felszökkent és a "bátor hajós" több milliót kaszált az üzleten. Hol itt a P’

Waterloo után a Rothschild vagyona mellett politikai befolyásuk is növekedett. Erről újabb töredék a könyvből. A napóleoni háborúk után „az államoknak pénzre volt szükségük és Rothschild Náthánnak a tőzsde mellett épp az államkölcsönök megszerzése volt az a terület, ahol zseniális hadjáratait szerette vezetni."

 Hogy az olvasót megnyugtassam, sikerült, minden sikerült neki(k), akkor és azóta is.

Több adat utal arra, hogy Németország újrafegyverkezését és a második világháború német hadikiadásaitis részben a Wall Street finanszírozta, a „pénzügyi mágus” Hjalmar Schacht közvetítésével. E téma fölött e honlapon én is elmélkedtem már. Felvetettem azt a furcsaságot, hogy a koncepciós Nürnbergi Perben egyetlen vádlottat mentettek fel és az épp a „mágus” volt. 

Drábik János a „Leleplezőben” írja, hogy a Rothschild családi konzorcium tőke vagyona már több billió (!) dollár nagyságrendű. Ráadásul az eszeveszett tőke felhalmozás üteme folyton növekszik. 

Ennek „ára” a föld lakosság döntő többségének nyomorba taszítása,- háborúk folytonos generálása [szüret], népirtásokkal kombinálva és hovatovább a bioszféra tönkretétele,- a föld lakhatatlanná válása rémének felidézése. 

Ha a Harmadik Világháború kitör [Irán megtámadása esetén pl. kitörhet] a kék bolygó a patkányok bolygójává válik, mert ez az élőlény bírja egyedül elviselni a radioaktív sugárzást.  

Ha ez bekövetkezik, kik fölött fog uralkodni az ide készülődő zsidókirály? Vagy az új alattvalókhoz hasonló alakot ölt? 

A zsidóság, több mint ötezer éves történelme során, mindig hatalomra tört, de a totális hatalmat sohasem sikerült megszereznie. Egyre több pénz fölött rendelkezik, de egyre veszélyesebb feltételrendszerben! A háborúk csak a gazdag zsidóságnak jelentenek szüretet. A szegényeket minden háború megtizedeli, vagy kiírtja. 

Ford a zsidóság tragédiáját így jellemzi. 

„ … Mintha valami átok ülne minden zsidó hatalmi törekvésen. Éppen amikor a zárókövet kellene a diadalívbe betenni, akkor történik valami baj és az egész épület összeomlik. Ez az eset sokszor megismétlődött a zsidó történelemben.” [Ford: A Nemzetközi Zsidó Új Kékszalag Könyvkiadó Budapest 2000 – 180. old.] 

Hát, igen! Ahova a boltív épp bepasszolna ott most négyszázmillió muszlim „terül el” 

Világszerte dübörögnek a fasiszták csizmái, már Izraelben is … 

Az említett könyv figyelmes olvasása egyébként arról győz meg, hogy Ford, amikor „zsidózik”, csupán egy őrült eszme mániákusairól beszél, nem minden zsidóról. Rámutat, hogy ezek több szenvedést hoztak Mózes népére mint a legsötétebb diktátorok. 

Említi a rabbinikus mozgalmat, amely a mózesi tanokhoz való visszatérést hirdeti, és arra inti az eszeveszetteket, „húzódjatok hátrább”. A közelmúlt szenzációja a rabbinikus mozgalom megújulása. [Pl. anticionista tüntetéseket rendeznek …]. 

Fordra még visszatérek. Ezt a szándékomat jeleztem már Szolzsenyicin könyvelemzése kapcsán. A téma folytatása következik tehát.

2007.11.11 

Sz. Gy.

 nem láthat