Fej és írás.

Az írott szövegeket a bölcs Tacitus ajánlása szerint "sine ira et studio" , azaz harag és elfogultság nélkül. kellene illene olvasgatni. Ez csak úgy lenne lehetséges, ha a szerző nevét csak utólag ismerné meg az olvasó. Ha viszont egy írás úgy kezdődik, hogy "Morvai Krisztina levele", ez a feltétel eleve nem adott. Ilyenkor nem marad más. minthogy az ember erőt vegyen önmagán... Amikor viszont a levelet elolvastam, úgy döntöttem, hogy teljes terjedelmében közzéteszem, recenzióimmal együtt. Íme az írás.

Döntsd el, melyik oldalon állsz! http://www.barikad.hu 2009.01.05

"Hagyják abba a népirtást!" - Morvai Krisztina levele az izraeli nagykövetnek

Nagykövet Asszony!

Bár emberi jogokkal foglalkozó jogász vagyok, s az ENSZ egyik emberi jogi bizottságának, a CEDAW-nak voltam tagja négy éven át, most mégsem emberi jogi szempontból szeretném elemezni az ön államának tömeggyilkos ságait, a nemzetközi jog szerint kirívó súlyú, elévülhetetlen bűncselekményeit. Mindenki tisztában van vele, hogy Izrael állam a jogon kívülinek tekinti magát, s soha egyetlen jelentős ENSZ-határozatot nem tartott be. A nemzetközi jog és a nemzetek közösségének döntése ellenében folytatják a palesztin területek megszállását, újabb és újabb telepeket hoznak létre olyan földön, amelyhez semmi közük nincs. Fenntartják a „biztonsági falat”, amelynek pedig semmi köze nincs a biztonsághoz, hiszen a palesztin családokat, palesztin közösségeket választja el egymástól, valódi célja éppúgy a palesztin nép kiirtása, mint jelenlegi tömeges gyilkosságaiknak, a gázai polgári lakosság elleni terrornak. Önök látványosan kivonják magukat a nemzetközi jog hatálya alól, államukat és népüket egyaránt sajátos felsőbbrendűséggel ruházzák fel, Übermensch-nek tekintik magukat.

Jogászként szakmai kötelességem bízni abban, hogy az ön kollégái, Izrael állam vezetői egyszer bíróság elé kerülnek, s börtönbe jutnak.

De ahogy jeleztem, most nem erről szeretnék írni, hiszen önök az ilyen kritikákat, elemzéseket, kéréseket, könyörgéseket megszokták, s ez éppúgy érintetlenül hagyja önöket, izraelieket, mint az önök fegyverei [bocsánat: az amerikai adófizetők önök által használt fegyverei] által széttépett palesztin gyerekek látványa. Őket ugyanis önök, éppúgy, mint a palesztin felnőtteket – ahogy azt az ENSZ-ben megtapasztaltam – nem emberi méltósággal és emberi jogokkal felruházott személyeknek, hanem valamiféle tárgyaknak, méltóság és jogok nélküli biztonsági kockázati tényezőknek tekintik.

Nos, másról írok, mégpedig egy nagyon személyes dologról. Egy kicsit úgy is, mint nő a nőnek. Furcsa helyzetben vagyok, ugyanis. Arról kellene írnom, hogy ön szégyellje magát, amiért egy ilyen agresszív, tömeggyilkos, kegyetlen állam diplomatája – s ehelyett a saját szégyenemet szeretném megosztani önnel. Ha hiszi, ha nem, ebben nincs gúny, nincs cinizmus. Szégyenteljes dolog történt velem, amiért nehezen merek három gyerekem szemébe nézni, s amitől rendkívül rosszul érzem magam. Az történt ugyanis, hogy amikor az önök hadserege a szárazföldön is behatolt Gázába, és híre jött az első halottjuknak, akkor nem úgy reagáltam, ahogy egy normális, emberséges, huszonegyedik századi kulturlény reagál. Nem azt gondoltam magamban, hogy milyen szomorú, milyen megrázó, milyen rettenetes, hogy íme ezen az oldalon is egy fiatal áldozat. Hanem örültem! Meggyőződésem szerint ez beteges dolog, s hogyha ezt a reakciót nem „írom ki” magamból, nem osztom meg önnel és másokkal, akkor nagyon súlyos következményei lesznek. Nem vagyok azonban annyira önző, hogy önt feltartsam egy olyan üggyel, mégoly ijesztő jelenséggel, amely kizárólag személyes, egyedi, egyéni. Általános, az egész világot érintő jelenségről van ugyanis szó. Arról, kedves nagykövet asszony, hogy önök megtanítják a világot az erőszak, a gyűlölködés és a halál kultúrájára. Az önök elképesztő cselekedetei és azok büntetlensége, a „civilizált államok” általi megtűrtsége miatti tehetetlenség érzése s az a végtelen igazságtalanság, amelyet Izrael meghonosított az elmúlt évtizedekben, végzetes lehet az emberiség számára. Eltorzítja az emberek tömegeinek a lelkét. Izrael gyűlölködni tanítja az egész emberiséget.

Úgy gondolják, hogy ha nem engednek be újságírókat Gázába [szokásuk szerint semmibevéve a vonatkozó bírósági döntést], akkor a világ nem tudja maga elé képzelni az önök fegyverei által szétszaggatott 82 gyermektestet. Akkor nem tudjuk szülőként elképzelni, milyen lehet egyetlen perc alatt elveszíteni négy gyermekünket.

Úgy hiszik, nem tudjuk elképzelni, milyen jellegű sérülése lehet annak a kétezer embernek, akiket „sérültként” tartanak számon, s akikre kevésbé drámaian gondolunk, mint a halottakra. Tudjuk, nagykövetasszony, hogy a legtöbb sérültnek amputálni kellett a végtagjait, ideértve a sok-sok gyereket, akik az önök végtelen kegyetlensége miatt műlábbal, vagy kerekesszékben töltik majd az életüket. A BBC-tudósításaiból [is] ismerjük a sok-sok megrázó esetet. A kisgyerekekét, akik az utcán megsérülnek, majd kórházba viszik őket, a kórház az önök támadásától összedől, s a gyerekek egy része meghal, másik része amputálásra szorul. Noha önök tiltják a nemzetközi sajtót, azért amatőr felvételek bejárják a világot. Ma Magyarországon például a kuruc.info hírportálon látható egy döbbenetes felvétel az önök egyik légitámadása utáni percekről. [Igen, nagykövet asszony, a kuruc.info az a bizonyos antiszemita oldal, amely ellen önök tiltakozni szoktak. Rémes dolog ez az antiszemitizmus, és az ember egyszerűen nem érti, hogy mitől is van – de erről a kérdésről majd máskor.]

Mondanivalóm lényege kettős. Egyfelől az, hogy önök pontosan tudják, hogy a jelenlegi öldöklésük és kegyetlenségük semmit nem old meg, csak növeli a feszültséget, mivel még amúgy nyugodt körülmények között élő nem palesztin emberekből is a bosszúvágy egészségtelen érzését váltja ki. Ugye egészen pontosan tudják, hogy az a fiatalember, aki végignézte a testvérei testének szétszaggatását az önök légicsapásaikor, milyen hivatást fog választani? Ugye nincs kétségük afelől, hogy a jelenlegi látványos őrjöngésük túlélői közül kerülnek majd ki az újabb öngyilkos merénylők? Az újabb Hamasz-vezérek? S ugye nem kell pszichológusnak lenni ahhoz, hogy tudjuk: ez egy elég természetes jelenség? Önök azzal próbálják megvezetni a világot, hogy vérengzéseik célja a Hamasz támadásainak leállítása. Ez ezzel a módszerrel nem fog menni, ezt önök pontosan tudják, kedves nagykövet asszony! Ezzel csak újabb támadásokra adnak okot, amelyre majd önök újabb véres bosszúval reagálnak. S a világban egyre többen leszünk, akik szégyenkezni fogunk a saját érzéseink miatt… S meddig mehet ez így tovább, nagykövet asszony? Amíg az utolsó palesztint is ki nem irtják a föld színéről? Nem, kedves nagykövet asszony, megmondom én önnek, hogy meddig mehet ez így. Addig, "amíg a világ észhez nem tér, és le nem állítja önöket." Erre viszonylag egyszerű módszerek vannak. Az egyik az izraeli áruk és szolgáltatások totális bojkottja. Azaz: amikor Izraelben gyártott terméket tennénk a kosarunkba, képzeljük magunk elé a meggyilkolt palesztin gyerekek sokaságát – és tegyük vissza. Ami ennél is fontosabb: önök nem a saját forrásaikból olyan „nagylegények”! Elképesztő fegyvereiket leginkább az amerikai kisemberek adócentjeiből adják össze s biztosítják. Volt szerencsém egy évet eltölteni az amerikai középnyugaton, a Midwesten. Megismertem az amerikai kisember gondolkodását, jószándékú naivságát. Akár őrájuk gondolok, akár az Obamát megválasztó, színesbőrű emberek sokaságára, az jut eszembe, hogy ők nem azért dolgoznak, hogy önök, izraeliek az ő munkájukból biztosítsák kegyetlen és felesleges, kifejezetten kontraproduktív „harcaikhoz” a fegyvereket! A fő feladat most tehát az, hogy a változásra szavazó, a véres háborúktól besokallt, Izrael ügyében pedig teljesen megvezetett amerikai kisembereket kell felvilágosítani arról, hogy mire költik a pénzüket. Ez egy jó próbatétele lesz annak is, hogy létezik-e még demokrácia. Azaz: ha az amerikai emberek elutasítják azt, hogy eszközzé tegyék őket az önök véres és igazságtalan harcainak folytatásához, akkor ez az akarat vajon kifejezésre jut-e az állami döntések szintjén?

Ezúton is kérek mindenkit, bel- és külföldön, hogy haladéktalanul kezdje meg ismerősei meggyőzését az izraeli áruk és szolgáltatások bojkottjáról, s minden lehetséges módon – pl. a palesztinokkal szembeni izraeli népirtásról szóló film és fényképfelvételek, hiteles beszámolók megküldésével – az amerikai adófizetők [s természetesen mindenki más] meggyőzését a tiltakozás szükségességéről.

Nagykövet asszony! A harag, a bosszúvágy és a gyűlölet érzései romboló érzések. Ezek nem előreviszik, hanem hátramozdítják a világot. Kérem önt, hogy osztozzon érzéseimben, és szégyellje ön is egy kicsit magát, s vegye rá erre kollégáit, az izraeli vezetőket, illetve támogatóikat. Hagyják abba a népirtást, a tömeges gyerekgyilkosságokat s az egész világ megfertőzését a gyűlölködés és az erőszak „kultúrájával”!

S azért jogászként még egy apró tanács: miközben az egész világon harcolnak a „gyűlöletbeszéd” megbünteté séért, gondoljanak arra, hogy Izrael állam szinte minden kimondott szava s minden tette gyűlöletbeszéd, amely alkalmas arra, hogy az önök állama és népe ellen világszerte gyűlöletet szítson. Hagyjanak fel, kérem, a gyűlöletbeszéddel, márcsak azon izraeli és nem izraeli állampolgárságú zsidó emberek érdekében is, akiknek helyén van a szívük, és elutasítják az önök kegyetlen, embertelen politikáját és rémtetteit!

Budapest, 2009. január 5

Üdvözlettel:

Dr. Morvai Krisztina
jogász

Amikor az olvasás végére értem, láttam az írás úgy helyes, ahogy van. [Mentes a, Morvai Krisztinát egyébként jellemző, tulzásoktól is.]

Az írás más okból is figyelemre méltó. Morvai Krisztina levelével átlépte a Rubicont és ezzel nem csupán saját politi kai karrierjét, de maga és családja egzisztenciális biztonságát is kockára tette [alea jacta est], hogy ennél sötétebb perspektívát ne is említsek. A személyes bátorság feltétel nélkül tiszteletreméltó.

Ha viszont a kocka már úgyis el van vetve, a levél tartalmát tovább kellene gondolni! Ennek kiinduló pontja a levél alábbi mondattöredéke "amíg a világ észhez nem tér, és le nem állítja önöket."

Ami a világot illeti - finoman és káröröm nélkül szólván - kezd észhez térni. A rendkivül gazdag példatárból hagy emeljem ki Dr. Mahathir bin Mohamadnak, Malaysia volt miniszterelnökének az újévi nyílt levelét Barak Obamához, az Amerikai Egyesült Államok megválasztott elnökéhez. A rendkivül választékos modorú úr ilyesmiket ír.

Világos, hogy a gázai övezetben pusztító tankok és az Amerikában [és másutt] garázdálkoldó bankok tevékenysége között Mahathir úr közvetlen korrelációt lát, teljes joggal! [Ezt először a mi Torgyánunk fogalmazta meg ilyen plasztikusan...] Viszont nálunk is szabadlábon van még Fekete János és Surányi György [utóbbi a "Magyar" és "Nemzeti" bank "ismételt" elnöke].

Lehetetlen nem észrevenni, hogy a "magyar" bankrendszer, azaz a szociálliberális rendszer, hamarabb feltalálta az "állami pilótajátékot" mint Amerika! A multévi nagy Big Bang árhulláma nálunk eleve a gondosan álcázott csőd romjain söpört végig. Nem okozta, csak fokozta a pusztítást.

Nekünk tehát itt , kis hazánkban, és most kell odahatni, hogy "észre legyenek térítve" az esztelenek és "le legyenek állitva" akikkel elfutott a csikó. Mindkét feladatkörben fontos szerephez juthatnának a jogászok. Ehhez azonban paradigma váltást kellene végrehajtani elsősorban a "nagy" jogvédő szervezeteknél: a Nemzeti Jogvédő Szolgálat nál és a Civil Jogász bizottságnál.

Kérdés hogy ennek személyi és tárgyi feltételei jelenleg adottak e? Senki se' értsen most félre, ha a multat kissé felemlegetem. A Nemzeti Jogvédő Szolgálat ötlete tőlem származik. A Szolgálat létrehozásában és irányításában
az oroszlánrész viszont Dr. Gaudi Nagy Tamásnak jutott, rátermettsége és budapesti illetősége révén. Ami engem illet, jogot vindikáltam arra, hogy a Szervezet müködését illető elképzeléseimet - érdemük szerint - érvényesithes sem. E téren kaptam Dr. Gaudi részéről néhány kijózanitó, ill. "gondolatébresztő" pofont.

Rendszeres levelezésünk során felvázoltam a Szolgálat "reformjával" kapcsolatos elképzeléseimet. Ennek két főiránya volt.

Természetes, hogy e profilbővités jelentős anyagi források bevonását igényelte volna. Már a szervezet puszta müködtetéséhez is pénz kellett. Ezért alapitotta meg Dr. Gaudi a Nemzeti Jogvédő Alapitványt. A toborzás kezdetben sikeresnek mutatkozott, ám hamarosan kiderült, hogy az Alapítványba édesgetett "karizmatikus" személyiségek többnyire üres zsebből gondolták "támogatni" az Alapitvány célkitüzéseit.

Az elképzelésekből egy rövid tervezet lett, amelyet "előterjesztettem" Gaudinál, akivel személyes találkozót beszéltünk meg, természetesen Budapesten. A találkozó Gaudi otromba udvariatlansága miatt meghiusult. Én emiatt még nem vindikáltam jogot arra hogy megsértődjek. Elkészítettem a részletesebb tervezetet és - természetesen - azt kértem Gauditól, hogy annak szövegét a szokott módon "körözze le" a Szolgálat, ill. az Alapitvány tagjai között. Ezt megtagadta azzal, hogy javaslataimmal házaljak én...

Ezzel kapcsolatunk megszünt. Mindez elcsépelt história - lenne, ha a jogvédelem, ill. annak szervezetei egészségesen, a fokozódó kihívásokhoz igazodva, fejlődtek volna. De nem fejlődtek.

Dr. Gaudi és a többi ügyvéd, többé - kevésbé sikeresen, védik az állami brutalitás sértettjeit, ill. vádlottjait. Tevékenységük nagyjából egy jól menő ügyvédi iroda tevékenységének felel meg. Ez a társadalmi szükségletekhez képest jelentéktelen.

A Nemzeti Jogvédő Szolgálat és a Civil Jogász Bizottság együttes nagy fegyverténye volt az a közös jelentés amely a Gyurcsány-diktatúra rendőri túlkapásait vizsgálta. E jelentés, sajnálatos módon, több gellert kapott. ezek közül az egyik az országos rendőrfőkapitánnyal Bence Józseffel kötött paktum volt. Emiatt bátorkodtam Morvai Krisztina ellen "személyes támadást" intézni, amelyet nincs okom sajnálni ma sem. Csakhogy fordult a történelem kereke.

Részben emiatt, részben a rendőrség, az ügyészség és a bíróság összjátéka miatt [amit futballnyelven "catenaccionak" (reteszelés), sakknyelven "rosálásnak" (sáncolás) neveznek] a Jelentés "homokba fulladt".

Ez nem jelenti azt, hogy készitőinek áldozatos és szinvonalas munkája hiábavalónak bizonyult volna. A Jelentés ugyanis fontos kordokumentummá vált! És, ahogy költőileg mondják, "nőttön nő tiszta fénye, amint időben és térben távolodik..."

Nem kevesebbről van szó ugyanis, hogy a Gyurcsány kormány a hatalom csalárd megszerzését követően, annak megtartása érdekében, nem csupán törvénytelen eszközöket és módszereket alkalmazott, hanem egy törvénytelen rendszert - diktatúrát - épitett fel a korrupt, rothadt liberális "parlamenti demokrácia" kulisszái mögött.

A parlamenti pártok, ill. képviselőik bohóckodása, a T. Ház boltivei alatt, a legcsekélyebb mértékben sem alkalmas e diktatúrát korlátozni, még ellenőrizni sem.

E diktatúra "osztálylényege", szerepköre nyilvánvaló. Ahelyett, hogy fölösleges elemzésébe bonyolódnék, visszakapcsolok Morvai Krisztina levelére, ill. az abból kiemelt mondatrészre.

A gázai övezet kicsinyke mellékhadszintere annak a világháborúnak, amelyet a cion kapitalizmus folytat azért, hogy a világ fölötti uralmat megszerezze és a világ népeit saját igavonó barmává tegye. A harc tehát mindenütt (!) folyik. A hódító azonban változatos módszereket alkalmaz, stratégiai és taktikai megfontolások alapján. [Az a körülmény, hogy a 2007 - 2008-as magyarországi incidensek megmaradtak a hatóság által okozott tömeges súlyos testi sértések, kinzások, megalázások, megfélemlitések körében, csak az ellenállás viszonylag csekély intenzitásán múlt. A hatalom felkészült a sortüzekre, támadó jármüvek kilövésére, stb. is.]

Az egylényegű, ám sokféle álarcot viselő, ellenséget csak úgy lehet legyőzni, ha a világ népei mindenütt felveszik ellene a harcot, ahol nyiltan vagy alattomban előre nyomul. Ez a nyomulás mindenütt kimutatható, ahol a megtámadott hajlandó ezt észrevenni és ellenszegülni.

Magyarország a - jelek szerint - egyikre sem képes, ill. hajlandó mert a tömeg ingerküszöbe már olyan magas, mind egy birkanyájé és már olyan megnyilatkozásokra sem reagál, mint a Simon Pereszé, aki kijelentette, majd utólag meg is erősitette, hogy felvásárolták Magyarországot.

A teendő tehát mindenütt hadszinteret nyitni, ahol ez szükséges, ill. lehetséges [mindenütt szükséges és mindenütt lehetséges (!)] és e hadszintereken oly módszereket kell alkalmazni, amelyek alkalmasak a támadó azonositására, az általa alkalmazott taktika kiismerésére és annak eliminálására.

Erre a feladatra a "nemzeti szervezetek" tarka - barka serege nem alkalmas. Alkalmasak lehetnek azonban bevett hivatásrendek tagjai, ideértve a jogászokat [ügyvédeket] is. Alkalmas lenne Morvai Krisztina is, ha idejét nem azzal mulatná, hogy a Jobbik, amúgy teljesen kilátástalan, választási kampányát támogatja [vezeti]. Vissza kellene tehát térnie a kaptafához és ujjá kellene szervezni, ütőképessé kellene tenni, a "hazafias suszterek céheit", azaz a már emlitett Bizottságokat.

Egy jogász, ismereteinél és adottságainál fogva, jóval szélesebb körben tevékenykedhet, mint a hagyományos jogi képviseleti munka. Nem győzöm emlegetni az MDF frakciója által létrehozott Monopoly Csoportot, amelynek illusztris tagja volt az a Balás István ügyvéd is, aki most a Jogvédő Szolgálatnak is tagja. A Csoportot maga az MDF lehetetlenitette el, mivel Antall József "keresztény szellemiségétől" mi sem állt távolabb, mint a visszaélések elleni fellépés.

Balás István ekkor - tökéletesen félreismerve a politikai helyzetet és abban saját szereplehetőségeit - "saját pártot" alapitott "Piacpárt" néven, amely hatszázegynéhány szavazatával talán utolsó lett a választásokon.

Úgy gondolom, hogy egy - kétségtelenül tehetséges - jogász részéről a "harctér" látványos [sőt teátrális] elhagyása kvázi árulás a hivatással szemben. Ha úgy teszik tévut, abban a valószinütlen esetben is, ha a Jobbik átesik az 5 %-os küszöbön.

És hogy mi lenne a csoda? Hát az, ha mi magyarok nem irsogálnánk, hanem láncot alkotva kézről kézre adogatnánk a homokzsákokat a töltés megerősitéséhez. Hogy ez képletes beszéd? Hát persze hogy az! Magyarországon - egye
lőre - az...