FORDÍTOTT GONDOLKODÁS

Egy polgár töprengései. 

A világ, törvényeivel együtt, változik. 

Az Internet kimeríthetetlen lehetőségeket kínál e változások követésére, kimutatására. Lehet rajta össze-vissza csapongani, böngészni, hogy aztán a látottakból megragadjon valami. Valami, amit hirtelen nem is tudunk körülírni, elég ha csak annyit jegyzünk meg róla, hogy a kvízjátékban ezt a valamit úgy hívnák: hogy "szignifikáns", azaz jellemző, jelzésértékű, jelentékeny elem. A "szignifikáns" tehát vagy látszik, vagy rá kell érezni.  

Így jártam én is, amikor az "1000 év törvényei" c. Honlapon honlapon [www.1000ev.hu] nézegettem az 1949. évi XX. törvénynek, azaz az Alkotmánynak, egy korábbi szövegváltozatát és feltünt az alábbi részlet.

 ”59. § A Magyar Népköztársaság polgárainak alapvető kötelessége: a nép vagyonának megvédése, a társadalmi tulajdon megszilárdítása, a Magyar Népköztársaság gazdasági erejének fokozása, a dolgozók életszínvonalának emelése, műveltségük gyarapítása és a népi demokrácia rendjének megerősítése.” 

A elherdált közvagyonra gondolva, felvetődött bennem a kérdés, ha a Népköztársaság szót Köztársaság szóval helyettesitve, nem kellett volna ezt a passzust bennhagyni, amikor már volt a nép és még megvolt a vagyona? Dehogynem! Mivel nem vagyok jogász professzor, de még jogász sem, gőzöm se lehet arról, hogy a „jogfejlődés” menetében milyen összefüggés van a tartalmi változtatások, valamint a régi és az új paragrafusok hierarchikus sorrendbe állitásaa [számozása] között. A laikusok meglátásait a jogtudorok nem tartják sokra, holott a laikus gondolkodás egyik jellemzője a téma leegyszerüsitése, ami nem ritkán annak jobb megértését eredményezi, mint a nyakatekert "jogászi" gondolkodás.

Erre törekedtem én is. Az írás további gondolatmenete egyetlen fonálon függ. Ráadásul e fonal nem "pengethető", mert feszes, a végére kötött súlyos nehezék miatt, amelyndek terhe mindannyiunk vállát nyomja.

Leirom tehát mire jutottam "jogi elemzésem" során. 

Megnéztem, mit tartalmaz a sztálini „csúfolmány” jelenleg hatályos 59. §-a.

”59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.

(2) A személyes adatok védelméről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.” 

Nem azt kérdezem magamtól és másoktól, hogy ez az "új" 59-est miért van bele, hanem hogy a "régit" miért dobták a szemétkosárba.

Egy jogszabálynak nem csak a jelenléte, hanem a hiánya is beszédes. Akik kidobták a "régi" 59-est, nyilván úgy vélekedtek, hogy mivel a Magyar Köztársaság polgárainak nem alapvető kötelessége: a nép vagyonának megvédése, sem a társadalmi tulajdon megszilárdítása, ennek a "fölösleges" szövegnek nincs helye az Alkotmányban. Viszont "...mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog." Ez nyilvánvaló, ebből nem lehet baj. Ezt a rendelkezést be lehet ültetni abba a lukba, ami a "régi" 59-es helyén keletkezett. Tiszta sor, nemde? A jelek szerint az is csak egy laikusnak jut eszébe, hogy az alkotmány [vagy abból sarjadóü alsóbbrendű jogszabály] amely az állam polgárának eme jogait ténylegesn biztositaná az állam hatalmát gyakorló szervezetekkel [rendőrség, ügyészség, bíróság] szemben.

Az állam polgárainak ma már nem alkotmányos kötelessége a Magyar Köztársaság gazdasági erejének fokozása, a dolgozók életszínvonalának emelése, műveltségük gyarapítása és a demokrácia rendjének erősítése. ehelyett részükre nem garantált jogokat

biztositottak. Szerintem sokkal jobban járt volna mindenki, ha a kötelezettségek maradnak és e kötelezettségeket mindenki tejlesiti. Persze egy laikus tévedhet is. 

Az Internet a laikust is segítheti a jog megismerésében, a szabályok értelmezésében. Elég csak a keresés [search] funkciót emliteni. Ezzel egy jogszabály betürengetegét percek alatt meg lehet "vallatni". Én is megtettem azáltal, hogy laikusként jogi műszavakat ütöttem a keresőbe. Az eredmény lesújtó! A hatályos [a Parlament és Alkotmánybíróság által újratákolt szöveg sehol, semmilyen formában nem tartalmazza a műveltség, az életszínvonal és a nép vagyona kifejezéseket, ill. "jogi műszavakat".

Mint tudjuk, egy szervezet [ilyen a társadalom is] az egészégre hasznos elemek hiánya, ill. a káros elemek tultengése határozza meg. Egy alkotmánynak garantálnia kell az egyensúlyt. Egy tákolmánnyal szemben viszont ilyen elvárások nem támaszthatól. Ezért lett életünk része 

a műveletlenség és a nyomor. Egy tákolmányhoz viszonyitva azt sem mondhatjuk, hogy ezek nemkívánatos dolgok és ki kell őket küszöbölni.

Érdemben nem is teszünk semmit ellenük.

Az írott Alkotmány, akárhogy nézzük [távolról perspektivikusan, avagy közelről részleteiben] a polgárai irányában nem szavatol jóformán semmit. Nem lenne tehát "garanciális" jellege. Már hogyne lenne. A fölötte lebegő sötét fantommal, az íratlan Alkotmánnyal egyetemben szavatolja, hogy a nemzetközi uzsoratőke évről évre megkaphassa az Ország csalárd elzálogoistása folytán őt megillető kamatokat, a kamatos kamatokat és ezek kamatait. A láthatatlan Alkotmány szentesitette Antall azon kijelentését, hogy az Ország állja az adósságokat. Álljuk is, ebbe bukunk bele.

Az alkotmányozáshoz, egyáltalán a jogalkotáshoz ennélfogva nem szükséges jogalkotók bölcsessége, vagy előrelátása. Azt amit az Alkotmánynak írott, vagy íratlan formában tartalmazni kell, én a laikus is meg tudnám írni, akár egy mondatban. "Adós fizess!" Ha ez benne van [az egyikben, vagy a másikban] adós rabtartóink elégedettek lesznek. 

1949-től ötvenkilenc évnek [már megint ez a kabbalisztikus az 59 (!)] kellett eltelnie, amíg az Alkotmányba beiktatták a bünöző, ill. bűnözésvédelmi paragrafusokat a jóhírnév és a magántitok védelmét. Ebből kifolyólag teheti tönkre perekkel és feljelentésekkel a bűnöző azokat, akik kiteregetik a szennyesét. Ezért nem lehet megkérdezni az milliárdos magánvagyonok tulajdonosaitól, hol, mikor, mennyit adóztak a "márványba" foglalt jövedelem után. Egyik fogalom sem található az 1949-es, eredeti szövegrészben. Adatvédelmi biztosra meg még csak nem is gondoltak! Aztán ezt is kitalálták... 

Elsősorban Alkotmány - Tákolmányunk felelős azért, hogy minduntalan elhangozhat, persze csak nagy pénzek lenyúlása esetén, tán' nem egészen erkölcsös, ám nem jogellenes. A JOG ma egy olyan sajátságos háló, amelynek szemein egyre gyakrabban akadnak fenn a kis halak, míg a nagy ragadozók úgy úszkálnak rajta keresztűl, mintha ott se' lenne. Ez egy zseniális találmány: "nem einsteini relativizmus". 

Napoleon mondta [állitólag] "a jó alkotmány rövid és homályos". Nos a mienk az egyikkö vetelményt feltétlenül kielégiti.

Soroksár, 2008. május 29.

Nagy Sándor.