Mottó:
"Ünnepelni annyit tesz, mint emlékezni
és emlékeztetni." 

Ünnepi agymosás?

Meir Lau főrabbi Judapesten,

A MAZSIKE  írja, hogy a Budapesti Zsidó Hitközség és az Autonóm Ortodox Izraelita Hitközség a budapesti gettó felszabadításának 66. évfordulója alkalmából megemlékezést tart 2011. január 18-án, kedden délelőtt 10 órától a Herzl téren [A Dohány utcai zsinagóga mellett] és ott beszédet mond Israel Meir Lau, Izrael Állam volt főrabbija, Tel-Aviv vezető főrabbija, a Jad Vasem Intézet elnöke. A szónok tehát nemcsak hittudós, hanem a Holocaust történetének avatott ismerője is.

Vajon mit akar nekünk mondani a budapesti gettóról, amit még nem tudunk? Vagy épp olyat akar mondani, amit másképp tudunk? Holnap meglátjuk. Várhatnék addig, de van valami ami arra ösztökél, hogy „előimádkozzak”, csakúgy mint pl. Zoltai Gusztáv a MAZSIHISZ igazgatója és Frölich Gusztáv országos főrabbi tették az ATV  2010. jan. 15-i adásában, Mészáros Tamás közreműködése mellett. 

Érdekes, hogy az illusztris interjúalanyok voltaképp nem a budapesti gettó felszabadításáról, ill. nem csupán arról beszéltek (?). 

Zoltai Gusztáv például azokról a szerelvényekről beszélt, amelyek a vidéki (!) zsidóságot szállították a koncentrációs táborokba a magyar hatóságok közreműködésével, csendőrkísérettel.

Ebbe a rövid interjúba természetesen nem fért, nem férhetett bele, hogy amikor ez történt, Horthy kormányzó cselekvési szabadságában korlátozva volt a német megszálló csapatok, a csak Veesenmayer utasításainak engedelmeskedő németbarát kormány, tisztikar és a csendőrség által. Ekkor még a halál szállítója Eichmann dirigálta a deportáló vonatok mozgását. 

Ebben a helyzetben azonban döntő fordulat következett be! De nem azáltal, hogy a szovjet hadsereg betörte a budapesti gettó kapuját, ill. ledöntötte annak falát, valahol a Dohány utcai zsinagóga közelében, a mai Herzl téren. 

Persze mások is hozzászóltak a dologhoz, így Feldmájer Péter  MAZSIHISZ elnök is, aki szerint „ez ugyan egy szomorú istentisztelet, egyrészt. De másrészt örömteli dolog, hiszen, bár nagyon sokan meghaltak, de nagyon sokan túlélték ezt a szörnyű időszakot. Köszönhetően a vörös hadseregnek, akik ledöntötték a gettó falait" mondotta volt. 

Az utolsó deportáló szerelvény kigördülése és a budapesti gettófalak ledöntése között azonban sok víz folyt le a Dunán és közben történt egy s más, amiről az említett urak nem beszélnek és nagy valószínűséggel Meir Lau sem fog beszélni.  

Röviden arról van szó, hogy Koszorús Ferenc vezérkari ezredes – Horthy parancsára – páncélos erőket vezényelt Budapestre, hogy fegyveres erőhatalommal akadályozza a budapesti gettó lakóinak elszállítását. Ennek megörökítésére - egy jobb korban - Dohány utca túloldalán az egyik házra a Bajcsy Zsilinszky Társaság, a Honvédelmi Minisztérium és az Erzsébetvárosi Önkormányzat szerény emléktáblát függesztettek. Nem hinném, hogy a rebbe megáll majd e tábla előtt, hogy néma főhajtással tisztelegjen. Ezt azért merem feltételezni, mert nem voltam rest az általa vezetett Jad Vasem Intézet honlapjába betekinteni. Így jöttem rá, hogy Kosaras Ferenc után mindjárt Köteles Janos következik, Koszorús tehát, hogyan - hogyan nem, kimaradt a névsorból. A rabbi tehát vagy tudatlanul, vagy rosszhiszeműen fog nyilatkozni ez ügyben. Hogy honnan veszem ezt? Hát abból, ahogy az Izraelben canossát járó XVI. Benedek pápáról nyilatkozott.  

"Nagyon csalódtunk a pápa beszédét hallva - mondta percekkel a ceremónia után az emlékközpont vezetője, a holokauszt-túlélő Meir Lau rabbi. Izraelben azt várták, hogy az egyházfő legalább említést tesz az egyház szerepéről a vészkorszakban, és németként, a Hitler-Jugend egykori tagjaként nemcsak az áldozatokról beszél, de a tetteseket is elítéli. - Nem mondta, hogy fáj neki, ami történt, hogy sajnálja, és akkor a bocsánatkérést meg sem említettem - kritizálta a rabbi a pápát."

A jelek szerint a bölcs rabbi nincs tekintettel az ügy egyetlen igazi szakértője Adolf Eichmann Jeruzsálemben tett vallomására sem, amely így szólt „Horthy és a magyar katonák akciója volt a Hitler által megszállt Európában az egyetlen eset, ahol egy Németországgal szövetséges ország reguláris hadseregét arra használták fel, hogy megmentsék a zsidókat. Ilyesmit képtelenségnek tartottam; azt hittem, téves jelentésről van szó, vagy álmodom, de néhány héttel később Lakatos Géza [Horthy utolsó miniszterelnöke] kitiltott engem Magyarországról.”

Ha nincs Horthy és Koszorús, az oroszoknak nem lett volna már kit felszabadítaniuk.  

Ha már az emlékezésnél, az emlékeztetésnél tartunk nem árt felidézni a múltat magyar szemszögből sem. Nem árt továbbá az ünneplésere készülődő agymosókat saját otrombaságukra figyelmeztetni. 

Szemben a budapesti gettó néhányszázezer lakójával mi magyarok, mintegy kilenc vagy tizenötmilliónyian, Magyarország és Budapest „elfoglalását” egyáltalán nem felszabadulásként éltük meg. A budapesti harcokban részt vett szovjet katonák sem a város felszabadításért, hanem „bevételéért" kaptak kitüntetést, ill. emlékérmet.

Hogy miként viselkedtek az elfoglalt ország lakóival, ezt itt és most nem részletezem. Ha a „bestiális” jelzőt használnám, talán nem lenne elég erős a valóság érzékeltetésére.

Viszont felemlítem a meggyalázottak magalázását az „emlékművek” által. A Hősök Terén emelt szörnyeteg még csak hagyján. Ez, bemutatva a hódítót, kifejezte a hódítás tényét. Ezzel nem lehetett vitatkozni. Viszont le lehetett dönteni. Merőben más a helyzet a gellérthegyi „Felszabadulás emlékművel”, amit ma is „Szabadság szobornak” tisztel a kurta farkú emlékezet. Ezt kellett volna lerombolni – a földig. Megmondom, miért.

Mint tudjuk, a szobor Vorosilov marsall szívügye volt és jó (magyar) pénzért maga választotta ki az alkotót Kisfaludi Stróbl Zsigmond személyében. Az eredeti kompozícióban egy szovjet katona állt a talpazaton. Ez még hagyján is lenne, de mit jelent az oszlop tetején az ormótlan nőalak és mit a felemelt kezeiben tartott pálmaág? 

A [megint] harmadára szabdalt Magyarországot? A meggyötört, megbecstelenített magyar gyereklányokat, asszonyokat? A „málenkíj robotba”  hurcoltakat, pusztultakat? Vagy a gettó egykori lakóit? Talány. Mindenesetre aki Budapesten jár kénytelen rápillantani egy hamis, hazug szimbólumra. Tudatába, tudatalattijába befészkeli magát egy romboló vírus. Hacsak… 

* * *

Mint fentebb említettem, az ünnepségnek más – praktikus – célkitűzései is vannak. Közülük a Médiatörvény tesztelése. 

Zoltai Gusztáv úr felemlegette a zsidóság sérelmét azzal kapcsolatban, hogy a magyar hatóságok nem ugranak egyből, ha a MAZSIHISZ, vagy más büntető eljárást kezdeményez antiszemita megnyilvánulások miatt. 

Mészáros Tamás ekkor meglepetést színlelt, hogy vajon mire számítanak a jó urak ebben a helyzetben, mikor a zsidóság csaknem összes lőszerét a Médiatörvényre lövöldözi. És akkor beszólt  a Frőlich főrabbi úr! Mit is mondott? Az egyik rabbinisztikus parancs szerint valamely ország hatályos törvénye „a törvény”, amit be kell tartani! A meg nem nevezett szerző meg nem nevezett újságcikke miatt tehát a feljelentést fenn kell tartani és megvárni, amíg a Médiatörvény bebizonyítja önmagáról, mire való, azaz hány pénzt ér – mármint a zsidóság számára. 

Lám, helyben vagyunk. Csak nemrég írtam arról, hogy a Médiatörvény egy szörnyű fusermunka ugyan, de… 

„Mire lesz jó […] mégis? Arra, hogy a „gyűlölettörvény” céljait szolgálja és lesújtson mindazokra, akik a cionista térfoglalást ellenzik, ill. akadályozzák. Ez az ellenállás rég ki van söpörve minden olyan csatornából, amelyet sokan néznek, hallgatnak, olvasnak. Utolsó menedéknek az Internet maradt. A sűrűfésű most itt fog matatni a „nemkívánatos” honlapok és blogok körül. Úgy tűnik ezeket fenyegeti az állami szecskavágó! Ebben a szférában a hatékonyság elképzelhető.” 

Bocsánat, hogy önmagamat idéztem, de sebtében nem találtam jobbat. 

Szóval! 

Nagy érdeklődéssel várom a kedves vendég látogatását, alakításait, de főleg a látogatás eredményeit, pontosabban következményeit. 

Engedtessék megjósolnom, az eredmények várhatólag nem hozzák meg a befektetéseket. Hogy miért nem? 

A válasz nagyon egyszerű. Az emberiség gójokból álló abszolút többsége érti, vagy ha nem érti bőrén érzi, valami nem stimmel az ilyen ünnepségek körül sem. Nem minden magyar Schmitt Pál…  Néhányan még ismerik a helyesírás és főleg a helyes olvasás szabályait. Sőt memorizálni képesek mindkettőt! E képességünkön megtörik a varázs.

2011.01.17

Sz. Gy.