A fajvédők magányossága

Gömbös Gyula miniszterelnök

Ujból divat a fajvédelem: élőszóban, dalban, rigmusban és betűvetés formájában. A szó persze nem veszélyes fegyver. Lehet ne más is a politika? Hát épp lehetne, de sok a bökkenő. Ezt példázza Gömbös Gyula életútja. Félig sváb volt az istenadta és mégis... Dehát ne csodálkozzunk. A szerb Damjanich is tudott magyarul meghalni. Az echte sváb Pehm József sem hagyta magát magyar hitéből kitéríteni.

Hogy van ez? A titok nyitja a nem magyarok feltétlen azonosulá sa a magyar nemzettel. Erre alkalmomadtán csaknem minden náció képes, kettőt kivéve... Az azonosulók közül azért magasodik mások fölé Gömbös Gyula alakja, mert öt a sors abban a kivételes kegyben részesítette, hogy hatalmat is adott a kezébe terveinek megvalósításához. A buja magyar ugart azonban nem sikerült feltörnie. Ennek tanulságairól szól ez az írás, amely valamiképp folytatása a "Hét törzs, meg a két törzs" c. cikknek.

Gömbös katonai pályát választott, de nem volt igazi magyar gentry, mert nem ivott, nem kártyázott, nem járt kuple rájba. Inkább megtanult angolul (...). Protekció nélkül elvégezhette a vezérkari akadémiát és már mint vezérkari tiszt bizonyította személyes bátorságát. A Drina hídját felrobbantották alatta. Kiúszott és ellenséges tűzben vezényelte le a híd helyreállítását. Majd az orosz fronton, a cserno vici út mentén, lovas közelharcot vívott a kozákokkal, közülük többet levágott, amíg halálra sebzett lova maga alá nem temette. Törött lábbal "masírozott" vissza egysé géhez. Persze magas kitüntetéseket kapott. De ez nem volt elég. Politizálni kezdett, amit ugye a katonának nem lenne szabad. Vesztes pozicióban pedig nem is célszerű  [Trianonra gondolok...]

Nos, Gömbös a katonai vereség romjai alól is kikecmergett és miután nem volt alakulata, ahová bevonulhatott volna, egy "tiszti összeesküvéshez" csatlakozott, akik "Tizenkét kapitány" néven megalakították a Magyar Országos Véderő Egyletet - MOVE. [Ennek később elnöke lett, jóllehet talán ő volt köztük a legkisebb fiú.]

Aztán Szeged felé vette az utját, ahol akkor még Kun Béla bandája garázdálkodott. Ott gyülekeztek azok az "izgága" elemek is, akik nem akartak megbékélni a vörös patkányforradalom, majd Trianon gyalázatával és akikből később orgoványi gyilkosok, britanniás kínzómesterek és a "Rongyos Gárda" hősei lettek. A kis vezérkari tisztecske látszólag elvegyült a lármás tömegben. Utóbb azonban kiderült, egyike volt azon keveseknek, aki tudták, mit és hogyan kell tenni. 

Gömbös azzal kezdte, hogy megalakította az "Antibolsevista Comitét". Aztán egy tiszti különítmény tagjaként szétzavarta a Vörös Őrséget és a városháza erkélyére kitűzték a magyar zászlót. Ekkor - ezáltal vált Szeged az ellenforradalom bázisává. Megalakult szegedi ellenkormány, melynek honvédelmi minisztere Horthy Miklós lett, aki Gömböst hadügyi államtitkárnak nevezte ki.

Villámgyorsan összegründolták a nemzeti hadsereget, amelynek magva Prónay Pál tiszti különítménye volt.  [Az ünnepélyes eskütételen Gömbös felesége volt a zászlóanya.]

Aztán hullámzani kezdett a mocskos politikai mocsár. Kun [Kohn] Béla kormánya megbukott és helyette Budapesten a román megszállás és a francia "békemisszió" támogatásával szakszer vezeti Kormány alakult Peidl Gyula vezetésével. A szegedi ellen kormány [Károlyi Gyula] erre lojálisan lemondott. És ekkor Horthy elindult a Rubicon felé. Írtam erről egy blogot "Ki volt Horthy" címen. Ebből egy mondat tőlem, helyesebben Jászi Oszkártól "A csapatok élén Horthy Miklós lovagol fehér lovon, kétoldalt a Prónay zászlóalj tisztjei menetelnek" A "bűnös város" hódoltatását, behódolását leírtam a blogban. A haderő "szállásmestere"  Gömbös volt, aki civil ruhában elvegyült a Horthyt ünneplő tömegben...

Érdemeiért nem kapott kitüntetést, nem nyert katonai előléptetést. Nem vett részt a különítmények megtorló akcióiban sem. Fontos szerepet játszott viszont a [hülye] IV. Károly és Zita "királypuccsa inak" leverésében. közben tovább szervezgette a MOVE-t, amely a Prónay féle tiszti különítmények mellett, Horthy legfőbb politikai bázisa lett. [Székház céljára a szabadkőmüves Symbolikus Nagypáholy. VI. ker. Podmaniczky u. 45. sz. alatti székházát szerezte meg ...] Kiadta a MOVE "tízparancsolatát", amely tanulságos passzusokat tartalmaz. Itt mellőzve.

Mivel a Horthy-féle fegyveres ellenforradalom "parlamenti demokráciává" szelidült [züllött] és Gömbös valahogy úgy járt Horthyval, mint a mór aki megtette kötelességét, kénytelen volt maga is a politikai mocsárba ereszkedni és ott "tempózni".

Itt jegyezzük meg, hogy Gömbös - anélkül, hogy Hitlerrel összebeszélt volna - a magyar faj megtestesítőjének a magyar parasztot tekintette és az országot a falu felől indulva gondolta felvirágoztatni. A falu pártja pedig akkor a Nagyatádi Szabó István által vezetett Független Kisgazda, Földmíves és Polgári Párt volt. Gömbös tehát halkan belelépett és az 1920-as választásokon a törökszentmiklósi kerületben képviselői mandátumot szerzett. Politikai nézeteit a T. Házban, népgyűléseken és később a Bajcsy Zsilinszky Endre által szerkesztett "Szózat" c. lapban terjesztette.

Ő hozta össze gróf Bethlen István és Nagyatádi Szabó István "történelmi kézfogását" a magyarság és önmaga kárára. Ebből a kézfogásból sarjadott az Egységes Párt (EP), hivatalos nevén Keresztény - Keresztyén Földmíves-, Kisgazda- és Polgári Párt, gróf Bethlen megtisztelő részvételével. Az 1922-es választásokon a párt sikeresen szerepelt. [Gömbös is képviselő lett.]

És itt tört ki a parasztgyalázat, amely a "nemzeti liberális" Bethlen és a "fajvédő" Gömbös politikai összeütközésében kulminált. A földbirtokos arisztokrácia, a zsidó nagytőke és természetesen a katolikus klérus Bethlen mögött állt. A párt 1923 aug. 2-i kongresszusán Gömbös alulmaradt a túlerővel szemben. Alulmaradt, mert elárulta Nagyatádi Szabó István is, aki a mérleg nyelve volt. [Ez a rohadt kisgazda szellem tovább kisértett a Független Kisgazda, Földmíves és Polgári Párt jövőjében is. Ez a szellem tette lehetővé, hogy az 1945 nov 4-i választásokon 59,90%-ot szerzett pártot simán felszalámizzák, lefejezzék és Tildy Zoltán személyében a halálos ítéleteket szentesítő kancelláriává tegyék. Ezért sikerül Antall Józsefnek leválasztani a pártról a parlameti képviselőcsoportot. Ezért sikerült a Fidesznek bedarálni a Torgyán vezette Kisgazdapártot. Ezért maradt mára a föld népe pártképviselet nélkül.]

S most lássuk, mi fölött folyt a purparlé az 1923 aug. 2-i kongresszuson? Bethlen esze a "keresztény agrárgondolat" helyett már egy nyugati "tőkeinjekció" körül forgott, amit Gömbös élesen ellenzett, mindhiába! Azt a disznóságot, ami ekkor megvalósult, később "bethleni konszo lidációnak" nevezték. Ennek része volt a munkásság áruló vezetőivel kötött egyezség, a Bethlen - Peyer paktum is. Később ez a "konszolidáció" tekeredett a gróf nyakára, de erről lentebb.

Gömbös, megunván a nemzettel folytatott packázást, kilépett az EP-ből és 1924 őszén önálló új pártot alapított olyan cégérrel, amely pontosan megfelelt a párt céljainak. Létrejött a Magyar Nemzeti Függetlenségi (Fajvédő) Párt. A párt programja  az Interneten olvasható [megér egy misét].

Ízelítőnek talán elég is a program bevezető mondatát idézni. "Régi emberek és pártok elavult programokkal és módszerekkel a nemzeti és keresztény erők ellenforradalmát elposványo sították. Erőteljes nemzeti közvélemény helyett bizonytalanság és az erők szétzüllése jellemzi közéletünket. A gazdasági erők helyes és igazságos megosztása helyett a 'bankokrácia' rémuralmát szenvedjük." [E mondatok annyira igazak és időszerűek, hogy akár az Orbán kormányzat jellemzésére is használhatók lennének...]

Ezt a kritikát magára vehette volna Horthy is, aki ekkorára nagyjában - egészében összeforrt a zsidó nagytőkével és a nagytőke zsebében lévő nagybirtokos osztállyal, no meg a Katolikus Klérussal. Ám Horthy nem volt sértődős. Annyira nem, hogy - jó későn - 1929-ben vitézzé avatta Gömböst. Majd ugyanebben az évben honvédelmi miniszterré nevezte ki, a korrupcióba keveredett Csáky helyébe. Feladta ezzel a "katona ne politizáljon" alapelvet is... Gömbös a tőle megszokott eréllyel és körültekintéssel rontott neki a hadsereg fejlesztésnek, de ezt most nem részletezem, mert nemsokára következett a második bukfenc, ami témánk szempontjából érdekesebb.

1931 nyarán a nemzetközi pénzügyi és hitelrendszer összeomlása elérte Magyarországot is. A nyálas Bethlen gróf lemondani kényszerült Az összeomlás egyik következménye ihlette József Attilát az alábbi sorokra.

Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk. 

Szegény jó Attila, ha a kommunista tanok nem fertőzték volna az elméjét, egy sokkal valósabb verset rittyenthetett volna. Olyat, amiben benne van a nemzetközi zsidó nagytőke is...

És mit tett ebben a helyzetben a zsidó nagytőkésekkel [Chorin, Goldberger] zsugázó, cserzett arcbőrü, lovastenge rész? Kinevezte Gömböst miniszterelnöknek. Ezt nyilván nem tette volna, ha a kártyapartnerek és neje őnagysága, a minden lében kanál, jószáshelyi Purgly Magdolna ellenezte volna.

Persze bajosan lehet valaki miniszterelnök, ha valamilyen formában nem ad reverzálist a zsidóknak. Gömbös adott...

A "politikailag érett" fajvédő az alábbi hitvallást  tette. "A zsidóságnak pedig nyíltan és őszintén azt mondom: revideáltam álláspontomat. A zsidóságnak azt a részét, amely sorsközösséget ismer el a nemzettel, éppen úgy testvérnek kivánom tekinteni, mint magyar testvéreimet."

Hogy ezt Gömbös mennyire gondolta komolyan, nem tudom. Azt mindenestre nem tudta, hogy a zsidóságnak nincse nek "részei" amelyek sorsközösséget ismernek el a nemzettel. A zsidóság egységes egész! A zsidók mindenesetre nem hatódtak meg a békejobbtól. Hogy mennyire nem, lentebb látni fogjuk.

Pedig Gömbös "miniszterelnöksége (1932-1936) alatt nem születtek antiszemita jogszabályok, a zsidók gazdasági és társadalmi pozícióit érintetlenül hagyták."

Kézenfekvő, hogy Horthynak és körének egy "neutralizált fajvédő" kellett, elsősorban a veszélyes nagy szomszéd Hitler miatt. Mindenesetre Gömbös elkészítette 95 pontból álló "Nemzeti Munkatervét", amely eredetiben olvasható a fenti linken. Ebből is untig elég az első mondatot idézni, mert abban úgyszólván minden benne van. "Politikánk célja a magyar nemzet megerősítése, felvirágoztatása, a nemzet minden tagja részére az elérhető legnagyobb erkölcsi és anyagi jólét biztosítása. Mivel ez a cél csakis szilárd alapokon nyugvó, határozott célkitűzésekkel dolgozó s erőteljes alkotmányos központi akarat által irányított független nemzeti állam keretén belül valósítható meg, politikánk közvetlen feladatául az öncélú nemzeti állam kiépítését tekintjük."

Gömbösnek természetesen "viszonyulnia" kellett a III. Birodalomhoz, ill. Adolf Hitlerhez is. Többször tárgyalt Hitlerrel. Vele semmi olyanban nem állapodott meg, ami az "öncélú nemzeti állam" érdekeit csorbította volna. Hitler csak a csehszlovák rablóállamal szemben ígért támogatást azért, mert a felvidéki magyarság és a szudéta németek sorsát nem látta külön - külön rendezhetőnek. [Horthy ezidőtájt rangrejtve, "zergevadászat" ürűgyén, ugyancsak találkozott Hitler rel, hogy suba alatt tisztázza, mit lehet nassolni az európai ujjárendezés során. Ő sem ment többre.]

Gömbös miniszterelnöksége nem volt fáklyásmenet. A nemzeti rontás erői hiúzszemmel figyelték minden lépését és folytonosan intrikáltak ellene. Ebből a témakörből [a Nagyatádi-féle árulás folytatása] az Eckhardt Tibor féle árulás érdemel méltatást.

Eckhardt, az echte fajvédő, Gömbös személyes barátja és harcostársa, ugyanis átállt a zsidó oldalra. Erről Szálasi börtönnaplójában  a következőket írja. "A zsidóság mind olyan emberekkel végezteti ki a hungarizmust, akik megboldogult Gömbösnek voltak fõemberei. Gömbös ember-nem-ismeretét használják ki. Hiszen senki sem tagadhatja Gömbös jobboldaliságát, tehát elsõ munkatársai is azok kell legyenek. Még csak kifogást - sem lehet emelni ellenük - zsidó szemüveggel nézve a dolgot Polgárháború csendesebb formája lehetséges itt minálunk. Egészen elképesztõ az a vakmerõség, felelõtlenség, becstelenség, ahogyan ennek az országnak és népünknek sorsát intézik. Nem tudom elhinni, hogy ez igaz legyen. Mert ha így van: Bethlen-Eckhardt csoport uralja a helyzetet, ezeken keresztül pedig a szabadkõművesség és a zsidók."  De ne szaladjunk előre. Eckhardt köpönyegfordítását észrevette Horthy is, akinek titkos irataiban olvasható, hogy "a minisztertanácsot megelőző időben kormányválságról szóló hírek terjedtek el. Az újjászervezett Kisgazdapárt vezére, Eckhardt Tibor, élesen támadta a Gömbös-kormányt, és a kulisszák mögött ugyanezt tette Bethlen István, aki lemondása után mint pártvezér továbbra is kezében tartotta a kormánypártot." Ez nem kevesebbet jelent, minthogy a fajvédelem és a "demokrácia" nem tudnak egy tálból cseresznyézni. Az egyiknek ki kell küszöbölnie a másikat!

Eckhardt többször találkozott Hitlerrel. Azután megfordult benne a borjú. "Utolsó, 1932. szeptemberi beszélgetésük után szakított Hitlerrel, nem valami morális felháborodásból, hanem mert már Magyarországra is veszélyesnek látta. Ezért Hitler hamarosan bekövetkezett hatalomra jutását követően szembefordult régi barátja, Gömbös németbarát politikájával és tudva, hogy kis hazánknak szüksége van erős jóakaróra, az USA budapesti követének lett bizalmas tanácsadója, adatokkal látta el, majd idővel már feltehetőleg maga is fogalmazta John Montgomery követi jelentéseit." Ezt úgy hívják, hogy kémkedés, ill. hazaárulás.

Nem kétséges, hogy Horthy a zsidó lobby követelésére felmentette volna Gömböst, ha közbe nem szól a halál. De még mielőtt a kaszás elvitte volna, párbajban kellett megküzdenie volt harcostársával. Eckhardt ugyanis provokálta és párbajra kényszerítette a tudottan nagybeteg Gömböst. Gömbös, a kitünő céllövő, szándékosan mellé lőtt. Eckhardt viszont gondosan célzott, és elvétette...

Aztán felforrósodott a talaj a talpa alatt. "Miután a magyar kormányzat visszavonhatatlanul a német orientációt válasz totta, helyzete veszélyessé vált, és elfogadva az amerikai követ - végső soron Roosevelt elnök - meghívását,1941. márci us 7-én elhagyta Budapestet. Mire Kairóba érkezett, a magyar követ sajnálkozva közölte vele, hogy bankenge déllyel (!) átutalt dollárjait zárolták. ...  A Bárdossy-kormány 1941 októberében megfosztotta állampolgárságától mint hazaárulót. Igaz, ezt követően, írja Eckhardt 'Horthy kormányzó megnyugtatásomra - a washingtoni magyar követen keresztül üzenetet küldött nekem, amelyben kiemelte tevékenységem fontosságát.'  [Ez meg Horthyra jellemző.]  ... A State Department támogatását azután is élvezhette, hogy Bárdossy 1941. december 12-én hadat üzent az USA-nak. Bárdossy 1942. március elején megbukott, és Roosevelt egy negyed évet várt a Kállay-kormány valamiféle kezdeménye zésére. Csak miután nem történt észrevehető változás a magyar kormány politikájában, nyilvánította ki, hogy az USA hadiállapotban van Magyarország gal. Ezután Welles közölte vele, hogy nem kívánatos vendég a State Department-ben, és felszólította mozgalma beszün tetésére. Eckhardt ezt úgy oldotta meg, hogy lemondott szervezete elnökségéről, és visszavonult a nyilvános politizálás tól. 1943 elejétől az amerikai hadsereg informátoraként működött a háború végéig.
Szép politikai karrier a szabadkőmüvesség, ill. a zsidóság szolgálatába szegődött egykori fajvédő számára.

A kormányzat úgy vélte, hogy a halott (!) Gömbös Gyula megérdemli a nemzet háláját. Szobrot emeltetett tehát emlékére hogy ezzel átadhassa a feledésnek őt is, meg a fajvédelmet is. Jól számítottak, lévén a magyar a feledés népe. A zsidók, a gyűlölet népe, azonban nem felejtettek. 1944. október 6-án, Gömbös halálának évfordulóján miközben a kormány Gömbös sírjánál rótta le kegyeletét az úgynevezett Marót csoport felrobbantotta a szobrot. A csoport egyik tagja szerint szemükben a fajvédő pártot megalakító Gömbös a szélsőjobboldal "atyamestere" volt. Akadt egy aljas "magyar" író, aki nem átallotta leírni: "Ez a szobor jelképezett mindent, ami Magyarországon az elmúlt huszonöt évben aljas volt. [Márai Sándor 1944]"

Gömbösre tökéletesen illik Szálasi jellemzése, ami "az ember-nem-ismeretet" illeti. Ide kivánkozik egy párhuzam, a hitleri fajvédelemmel. Hitler magáévá tette és politikájának elvi alapjai közé illesztette az u.n. "dolchstoss" [hátbadöfés] elméletet, amelyet a Német Birodalom utolsó kancellárja, Max von Baden herceg, ezeket mondotta 1918. november 2-án Nevens-nek, a holland "Nieuws Bureaus" képviselőjének: "Amit Önök ma Németországban - mind a Birodalomban, mind a tartományi államokban - tapasztalnak, évek óta tartó, csöndes, föld alatti mozgalomnak az eredménye." [Deutsche Zeitung, 1919. október 19.] Az olvasónak nem kell tulzottan megeről tetnie fantáziáját annak kitalálásához, hogy kik pénzelték és szervezték ezt a "mozgalmat".

Nos a Führer a hatalom megszerzésével kapcsolatban ragaszkodott fixa idejához, azaz a demokratikus választáso kon kivívandó győzelemhez. Ám, amikor győzött és kancellár lett "az 1933 május 23-i első birodalmi gyűlésén a szociál demokratáknak ezt mondta búcsúzóul: önökre, uraim, nincs többé szükség." Kisvártatva megnyiltak a táborok és elnyelték a "csöndes földalatti mozgalmak" résztvevőit és mindazokat akik e mozgalmak faji bázisát képezték. Ami a Nemzeti Szocialista Párt programját illeti, azt Hitler már 1920-ban kidolgozta, mindössze 25 pontba sűrítve. A prog ramot egy munkásgyűlésen ismertette, miután az SA kiverte a teremből a lármázó szocialistákat és kommunistákat.
A program lelkes elfogadását Hitler aféle népszavazásnak tekintette és a mozgalom ehhez tartotta magát a végóráig. Sokatmondó a program következő két pontja. "4.) Állampolgár csak néptárs lehet, néptárs csak az lehet, akinek a vérsége német, felekezetre való tekintet nélkül. Zsidó tehát néptárs nem lehet. 5.) Aki nem állampolgár, csak vendég ként élhet Németországban, s az idegenekre vonatkozó törvények hatálya alatt kell állania." Gömbös nemzeti munka tervét gúnyolták, "álmoskönyvnek" nevezték, a nemzettesten élősködő pondrók. A 25 pont ezzel szemben "véresen" komoly volt. Nem röhögött rajta senki, pontosabban nem maradt senki aki röhöghetett volna...

A zsidó bosszú azonban nem elégült ki Gömbös szobrának felrobbantásával. A bosszúnak ez a fajtája ugyanis csilla píthatatlan. A "hálás utókor" a szoborcsonk helyére előbb egy emléktáblát helyezett, amely nek szövegét egy nem hálás Anonymus a "Vizelde" toldattal egészítette ki. Aztán a szobor, ill. a tábla - vizelde helyére egy szobor kompozíció került, ahol az oszlopot a magyar történelem egyik leghitványabb alakja gróf Károlyi Mihály támasztja. Dehát ő se' nyughat. A Jobbik kipát tett a fejére és táblát a nyakába. Ebben a formában a szobor nagyjából kifejezte a lényeget, de nem maradhatott így. Most a fülkeforradalom kormánya fontolgatja ugyan egy Gömbös szobor felállítását - máshol... A Károlyi szobor viszont marad, mert - úgymond - nem tartozik kormányzati hatáskörbe, hogy felrobbantsák, vagy áthelyezzék. Kár...

Most, hogy a végére érek, látom megint, a cikkben nincs recept... A jelképes beszéd azonban "erősségem" talán....

"Zilahi Lajos, a kor divatos írója, 1935 április 16-án egy találkozót hozott létre a miniszterelnök [Gömbös] és néhány meghatározó népi író között ... Részt vettek: Móricz Zsigmond, Féja Géza, Illyés Gyula, Németh László és Tamási Áron." ... Móricz Zsigmond kezdte. Vázolta a nép nyomorúságának és az úri Magyarország gazdagságának kontrasztját. Gömbös mégis Illyés Gyulához fordult. "Te mit csinálnál, ha te lennél magyarország miniszeterlnöke? Illyés egyszerűen és szelíden felelte: én azonnal felakasztanám az összes nagybírtokos grófokat és a katolikus püspököket". [Földi Pál: Gömbös Gyula, 148 - 149 old,]

A költő "bon mot-ja" viharos nevetést váltott ki [semmi egyebet]. Hát nálunk ez a baj! Sírunk, vagy röhögünk... Illyés Gyula "Egy mondat a zsarnokságról" c. versének egy strófája kívánkozik még ide. Mikor írta már nem volt nevethet nékje, de akkor már késő volt.

"a papból, kinek gyónol,
a prédikációkból,
templom, parlament, kínpad,
megannyi színpad"

Ennyit Magyarország első fajvédő miniszterelnökéről. Volt egy második is. Úgy gondolom, a magyar fajvédelem tanul ságai és perspektívái Szálasi nélkül nem vázolhatók. Ő következik!

2011.07.02

Sz. Gy.

Tisztelt olvasók! A honlap új szolgáltatással bővül. Anonym hozzászólási lehetőséget biztosít. A beírás közvetlenül történik. Regisztráció nem szükséges. A beírt szöveget a program E-mail címemre küldi. Azt módomban áll a cikk alján közzétenni, esetleg észrevételezni. Akik a hozzászólásban mégis feltüntetik nevüket (becenevüket), ill. levélcímüket, egy partnerlistába kerülnek és a továbbiakban megkapják hírleveleimet. Egyetlen kérésem van: szíveskedjenek feltüntetni a cíkk címét (cím-részletét) amihez hozzászólnak!!!