Piszkos játszma.

Március idusa az ócska politikai melodráma folytatásának bizonyult - csupán.

Először azt a kérdést tettem fel magamnak: szabad e nekem országértékelést írni? Hát persze [!] válaszoltam nyomban - magamnak - hisz demokrácia van és minden hülye feszt országértékeléseket ír.

Jobb ha rögvest a közepébe vágok! A huszadrangú ripaccsal szemben én amondó vagyok: "Abcúg Magyarország! Abcúg magyarok!"

Gyorsbecslésem szerint a buta gójok száma, határon innen és túl, már csak hét, de az is meglehet, nyolcjegyű számmal fejezhető ki.

Persze a 'buta gój' fogalma nem azonos a buta ember fogalmával. A buta gójok között bőzsebű és szűkmarkú építészek, divatos szobrászok, hisztériás - narcisztikus sebészek, jelentéseket (is) író írók és filmírók - rendezők, gyónási titkot besugó főpapok, stb. is találhatók szép számmal. Ők a karizmatikus 'magyar' értelmiség szine java [és visszája]. Ők igazán nem buták, csak táncosok. Pénzsóvárságuk, rangkór ságuk, gyávaságuk, esetleg ocsmány szenvedélyük motiválta táncosok - Mammon oltára körül táncolnak.

Mára nyilt titok, hogy a pénzhatalom [háttérhatalom] egyre nagyobb szerepet játszik a világon zajló u.n. reálfolyamatok irányitásában. A "tudományos" kutató intézetek, a titkosszolgálatok, a pártok és kormányok csupán látható, néha csak sejthető végrehajtói e hatalom terveinek, parancsainak.

A háttérhatalom emberi tulajdonságokkal [is] rendelkezik, azaz néha dicsekszik. Létezését és terveinek főbb vonalait tulajdonképp nem rejti véka alá, csak eufémisz tikusan fogalmazza meg. Persze nem mindenki tud, vagy akar, sorok között olvasni.
A 'buta gój' pl. nem tud, vagy úgy tesz...

E hatalom létezésének sine qua non-ja, hogy a reálfolyamatok irányát és következ- ményeit rejtse a gójok előtt, hisz ezek mégiscsak vannak vagy hatmilliárdan.

A rejtés módszere az egyének, ill. a társadalmak figyelmét olyan látszatjelenségek felé terelni amelyek az embert átalakítják. A "cogito ergo sum" embertipusa, a homo sapiens, a gondolkodó ember helyébe, talmi produkciókon élvezkedő "homo ridiculust" állitja, a csoportlényt, amely [már nem aki] egyre jobban kezd hasonlitani egy vihogó, hancúrozó páviáncsapatra.

A háttérhatalom létrehozta globális világszinházát, a szinházak egész hálózatát. Ezek egy része nem drámai, hanem vigszinház. Ezek nézőből nem váltanak ki katartikus élményeket, főleg nem késztetik önálló gondolkodásra, hanem egyszerüen röhögtetik. Ebben a csoportos röhögésben feloldódik az egyén és annak minden "egyéni" tulaj donsága, elsősorban a jóizlés. A "Heti Hetes" disznó(lkodó)inak produkciói jó példák erre.

A "művészeti" köntösben jelentkező tudat, morál és ízlésrombolásnak kiemelkedően fontos szerep jut ebben a rendszerben.

A játék a parlamentekben, a köztereken, stb. folyik. A közönség, az "uralkodó demos",

"közvetett" részvételével. A csendes többség a képernyők elé van ültetve, a behütött sör mellé. Itt rájön, hogy ebben a közegben nem is kell csendesnek lennie itt akár okos, harsány és goromba is lehet... A szabadság mámorító érzete hatja át. Hisz még arra se' kötelezi senki hogy négyévente kétszer felemelje a seggét a fotelből, hogy beikszeljen héhány szines lapot és urnába dobjon néhány borítékot.

Magyarország csak egy kis kopott szinpad ebben a világhálózatban, de mégis fontos szem a láncban, hisz - úgy lehet - itt épűl fel majd az Európai Új Izrael. Ezért mindennek klappolnia kell: a szcenáriumok, a menazséria és a szinpadtechnika körül.

Klappol is! Más kérdés, hogy a látszat és valóság sohasem estek még ilyen messze egymástól, amióta magyar a magyar.

A fenti nézőpontból nézve az "Idus" eseményeit így láttam, éltem át.

Fontos pozitivum, hogy van már az euro szabványnak megfelelő - tojásálló - politi

kusunk Demszkij személyében. Nem viccelek: tényleg imponált, ahogy a tojások záporában, ill. az ernyők árnyékában ordítozott. [A személyes bátorságot akkor is respektálom, ha utálom azt aki azt tanúsitja.]

A későbbiekben az ernyő esetleg elégtelen lesz. Erre az esetre javasolni lehet Bene főkapitány úrnak, hogy

a "szélsőséges elemeket" utasítsa, ne minden feltépett telefonfülkét teritsenek el az aszfalton. Szállitsanak egyet oda, ahol Demszkíj felszólal és állítsák bele. Üveg mögött is mutat. A kihangositás se' probléma. Ha esetleg, netán, valamikor, nem rendőrség által vezényelt "szélsőségesek" is támadnak, beállhat egy mobil budiba. A kép és hang így is kivezérelhető.

Nem dicsérhetem ugyanakkor, az általam ugyancsak utált, Trükkös Ibolyát. Ő az, aki szorgos egérként, fúrja a járatokat az egyes pártok között [alatt] és fürgén futkározva hol az egyik lukban bukkan fel, hol a másikban.

Nos belőle sohasem lesz egy Jeanne d' Arc, de még egy honi vaslady sem. A képről megitélhetően ő egy reál egér. Ez természetes is, de kiábrádító mégis. Kiábrándító, mert az egérkét a gyermekmesék és a rajzfilmek pozitív hősként plántálták tudatunkba. Olyan lényként aki néha fut ugyan a macska elől, de ezt is bátran teszi és a kicsi és gyenge lény bölcs furfangjával mindíg túljár az erős buta macska eszén. Ibolyának azt javasolnám, vagy igyekezzék megfelelni egérképzetünknek, vagy tünjön el - a francba!

Fletónak eznap halványitott szereposztás jutott. Egyesek állitják, Demszkij közelében állt a tojások idején. Igenám, de mellette állt Dobrev Klára is! Hát van olyan magyar ember aki elsuhint egy tojást, vagy egy gipsszel bélelt sörösflakont, ha az Klárát is eltalálhatja. Egy ilyen jó nőt, aki ráadásul szimpatikus egyéniség is, igaz magyar nem tesz ki ilyen kockázatnak, még ha fradista - akkor sem. Nem és nem! Dögöljön meg Fletó máskor, máshol és mástól.

"A Művészetek Palotája előtt az előzetes várakozásokkal ellentétben néhány tucat tüntető várta mindössze Gyurcsány Ferencet, miközben az Oktogonnál oszlatásra készültek a rendőrök.

Odabent a miniszterelnököt nagy taps fogadta, amikor az emelvényre lépett, valaki elkiáltotta magát, hogy "Éljen Gyurcsány!". A nézőtéren megjelentek a közjogi méltóságok, a kormány tagjai és a budapesti nagykövetek.

A miniszterelnök néhány perces beszéde első részében tegezve szólt a hallgatósághoz. "Hiszel a teremtésben [...] vagy talán magában a Teremtőben, hiszed, hogy Jézus értünk szenvedett vagy Mózes gyerekének vallod magad esetleg azt vallod, hogy nincs csodálatosabb, mint maga az ember. [...] Elindulsz tüntetni vagy tartod a törvényt, összetartozunk" – mondta."

Ezt elmondhatta volna a Hit Gyülekezetében is, ha Németh Sándor bárkinek is odaadná a mikrofont akár egy röpke percre is. Dehát a krisztusi szeretet és összetartás jegyében - állitólag - a Gyülekezet felajánlotta, hogy ha kell fegyveres erőt is biztosít a Köztársaság védelmére [?].

"A miniszterelnök az ünnepet nem szokványosnak nevezte, ezért elnézést kért, hogy nem hagyományos beszédet mond, mert annyi minden történt ma is.

Gyurcsány szerint 1848-ban a legfontosabb nem az utcán, hanem a Pozsonyi Országgyűlésben történt. Ma úgy mondanánk, reform. Polgári jogegyenlőség, sajtószabadság, a jobbágysors előli felszabadítás, sorolta.

Gyurcsány említést tett két ragyogó férfiról, Batthyány Lajosról és Petőfi Sándorról, akik másképp képzelték el ugyan az ország jövőjét, de mindketten vérüket adták a hazáért. A miniszterelnök a Kossuth-nótát idézve zárta beszédét: Éljen a szabadság, éljen a haza."

Ami a Pozsonyi Országgyülésben történteket illető gyurcsányi bölcselkedést illeti, másnap nyilatkozott valamelyi tévében egy jogtörténész, aki kijelentette, ha egy elsőéves hallgató vizsgán ilyen marhaságokat mond, két lábbal rugja ki és utána hajítja az indexét. Dehát Gyurcsány nem joghallgató. Az Alkotmány pedig nem engedi, hogy egy miniszterelnököt tudatlansága okán elmozdítsanak. Meg aztán nincs is, talán nem is volt , igazi indexe. Sajnos e felemelő pillanatokat megörökitő képet még nem sikerült lehalásznom a Netről. Ha később lelek ilyet, felteszem.

Van viszont képem egy másik nagyjelenetről. Ennek azt a nevet adhatnám: "Fosztogató az osztogatáson". A kép az ünnep alkalmával odaitélt kitüntetések kiosztásakor készült. Mint látható, köztársasági elnökünknek ekkorára sikerül Romániából hazaérnie. Korábban nem fogott kezet, most nem vont zászlót. Egyenesen állni viszont még tud. Ez is valami a mai nehéz időkben.

Elöljáróban említem, hogy - szerintem - a másik roma Farkas Flórián sokkal értelmesebben tudta volna celebrálni ezt a fontos eseményt. Dehát ő megbukott. Orbán viszont egyszerüen csapnivaló volt. A siker tehát nem maradhatott el. Hogy ez paradox? Egy paradoxokkal telitett politikai közegben egyáltalán nem az.

A Fidesz azt harsogja, hogy március tizenötödikén, egy helyre, még senkinek sem sikerült annyi ember összetrombitálni mint Orbánnak. Orbán kétségtelenül ügyes gyülésszervező. Csakhogy: korábban egy hasonlóan népes gyülésen azt mondta hiveinek, most elmozdíthatnánk a hatalmat, de nem vagyunk úgy öltözve. Az emberek azután elszéledtek - dolguk végezetlenül.

A nemzethülyitésben és a tömegfárasztásban azonban van egy Orbánnál is rafináltabb mágus: Csurka istván. Érdekes módon most nem a rendőrök "szoritották" a Fidesz gyülés irányába a "szélsőséges" csoportokat, hanem maga Csurka szólitotta fel hiveit, hogy menjenek át a Fidesz gyülésére [?]. Hogy van ez? Egyszerű! A vigjátékíró is besegít a "rendezésbe".

"Ahogy a sajtó írja, semmiféle gondja nem volt a közönséggel: az Erzsébet hídnál tartott szónoklatát a hírügynökség jelentése szerint kétszázezer rokonszen vező fogadta. A Fidesz elnöke a népszavazási kezdeményezéseik részleges elfogadását tavaszi győzelemnek nevezte, önmagát demokratának és az alkotmányos megoldások elkötelezettjének mondta, ugyanakkor úgy fogalmazott, hogy 'ha a népszava zásokon aratott győzelem után, a kormány nem mond le, akkor el kell kergetni.' Hogy ez mit jelent, arról nem szólt."

Korábban nagyobb mellénye volt. Emlékszünk: hetvenkét órát adott Gyurcsánynak a távozásra. Gyurcsány maradt a seggén. Orbán is.

"A szabadság magyar híveit ma sem sikerült megfélemlíteni, a hatalom minden provokációjával és fenyegetésével dacolva ismét összegyűltünk"

"Ma sem hátrálunk meg a símaszkos rohamrendőrök elől, nem fogadjuk el az oktrojált reformokat..."

Ez furcsa! Az ünnepség alatt a Fidesz megbizottja bent tartózkodott a rendőrség szupertitkos, szupermodern megfigyelő ill. bevetésirányitó központjában. A rendőrök úgy ügyeltek rájuk, a téren is, mint a himes tojásra. Ki elől kellett hát hátrálniuk.

"A választókat becsapó, a valóságot eltitkoló, a nemzetgazdaságot válságba sodró kormánypártok koalíciója mára sarokba szorult, [...] mindent elveszített".

A szónoklatok közben elhangzott a 12 pont és a Nemzeti dal, melynek Tolcsvay László általi feldolgozását is meghallgathatták a nagygyűlés résztvevői. A szavalat, illetve a zeneszám előadása után az összegyűltek a "Gyurcsány takarodj!" rigmust skandálták.

"Úgy kell győznie, ahogyan a márciusi ifjak győztek, ahogy a tavasz győz minden évben a tél felett" - hangsúlyozta Orbán Viktor, aki szokásos módon, a 'Hajrá Magyarország, hajrá magyarok' szlogennel köszönt el hallgatóságától."

Ami a szlogenek gyártását illeti, Orbán ehhez - csak ehhez - ért igazán. De ismét kérdem, ki elől kellett hátrálniuk, hiszen...

"Néhány perccel a Fidesz nagygyűlése után gyakorlatilag teljesen elhagyták a helyszínt a rendezvény résztvevői; az MTI Erzsébet híd pesti hídfőjénél tartózkodó tudósítója szerint a színpadhoz közelebb állók jórészt az Erzsébet hídon át Buda felé, míg sokan a Váci utca mindkét irányában távoztak. A rendezvény technikai személyzete megkezdte a hangosítás szétszerelését, a színpadnál, illetve a Ferenciek terén elhelyezett hangszórókból már nem szól zene."

Elvonultak tehát rendezett sorokban, mint afféle győztes sereg. Csakhogy itt nem volt harctér, csak szabadtéri szinpad, az emelvényen ripacsok és statiszták, a nézőtéren Orbán szurkolói.

"Ami a konkrét kergetést illeti: estére a rendőrség és a radikális demonstrálók ismét több helyen összecsaptak Budapest belvárosában.

Legelőször ugyanis azt dobták be a tömegbe: holt tartják a hírhedt foglyot, nehogy a tömeg "rossz helyen" tüntessen. Dehát, ahogy ez lenni szokott, összekeveredett a piszkos rendőrségi ocsú a tiszta nemzeti búzával. Többen, máshol és máshogy [is] randalíroztak, mint ahogy az tervezve volt.

Persze a rendőrség cáfolja, hogy az elfogás időzített lett volna, hogy zavarogjanak a népek.

Bene László főkapitány megjegyezte. "A férfi rendőrségi előállítása arra késztette a rendbontók egy részét, hogy megjelenjen az NNI Aradi utcai székházánál és megpróbálják kiszabadítani, vagy szimpátia-tüntetést folytas sanak mellette. Hangsúlyozta: a rendőr köteles sége a körözött személy elfogása, és ennek során nem mérlegelhet különböző szempontokat, például, hogy nemzeti ünnep van. "Meggyőződésem az is, hogy ürügynek persze jó volt, de ezek a csoportok, akik tegnap este a rendbontásokban részt vettek, ürügyet kerestek. Ha nem találták volna ezt, találtak volna mást, hogy itt randalírozhassanak".

A képet azért hoztam be, hogy az olvasók lássák a diadalittas rendőri ábrázatot. Ugyanazét, aki sértetten hallgatott, ill. kivonult, mikor a szeptemberi és októberi események felől kérdezgették. Ő már tudta, amikor e fotó készült, hogy a hecc eredménye a rendőrség mennybemenetele lesz és a rendőrök az azonositó jel mellé, vagy akár az ülepükre is, kitüzhetik az "Európai [Kultur] Rendőr" emblémát. Egyáltalán nem tévedett. Lentebb kitérek rá, miért.

Nota bene! Budaházyról már az Erzsébet hidi blokád után terjeszteni kezdték, hogy

a rendőrség komoly bevetésekre kiképzett provokátora. Erről persze nincs pecsétes papír. Így csupán az "elfogás" és az elbocsájtás körülményeit emlitem. Azht írják, hogy parókája

és szemüvege tünt fel a közegeknek. Röhejes! Nem?

Aztán a mai hír: már [csak] háziőrizetben van. Az elfogása és elengedése között eltelt amúgy is rövid időt a rendőrök feltehetően nem azzal múlatták, mint a szeptemberi tüntetők esetében tették. Nyilván nem rugdosták fejbe hátul összepatentolt kézzel az aszfaltra lökve, mint azokat. Gondolom, a rendőrségen sem csináltattak vele oldalspárgát, mint amazokkal. Az is lehet, hogy nem támasztották meredek szögben homlokával a falnak, mint emezeket. Hogy volt - hogy nem volt, majd megmondja a nemzeti hős védője, a sztárügyvéd, Dr. Gaudi Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Alapitvány kuratóriumának elnöke. [Rá még visszatérek néhány polgári szóra.]

Lám, lám! A nemzetközi szabadkőmüvesség és SZADESZ kedvenc szine - a kék - akkor is előkerül, amikor a tüntetőket kell befesteni, hogy később feltalálhatók legyenek. Aztán majd azt csinálják mint, a régi vicc szerint, a cigány a lopott kék szilvával. Amit megenni nem tudott az árokba boritotta és lehugyozta, hogy más ne ehessen belőle. Ám megéhezett visszatért és válogatni kezdte a szilvát. Ez se pisis, ez se pisis, hajtogatta közben. Nos efajta kényes müvelet vár [kultur]rendőrségünkre is.

[Jut eszembe: a magyarfaló Esterházy is "Egy kék harisról" írt remekművet...

A pesti utcán mindenesetre megjelent egy társaság, amelynek tagjai fekete csuklyát viselnek és módfelett radikálisak. Ilyenek lehetnek persze a vezényelt rendőr ségi provokátorok is.

Ez a csoport már a magyar [ázsiai] harcmodort alkalmaz za. A túlerő elől elszaladnak, majd a hátában bukkan nak fel és ujrakezdik. Ez a harcmodor persze egyelőre nem lehet eredményes. Nem lehet, ha valóban csupa agent provocateur "harcol". Nem lehet ha az ütközési pontokon tizszeres a rendőri túlerő. [Dehát ki írja elő ezeknek, hogy épp ott kell akcióz

niuk, ahová a túlerőt vezényelték?] Nem lehet eredményes, ha ezek a "radikálisok"

nem használnak koponyák betörésére, lábszárcsontok eltörésére, sisakok berepesz

De mi van [lesz] akkor, ha a csuklyás provokátorok közé "ellenprovokátorok" kevered

nek és olyan eszközöket és módszereket alkalmaznak, amelyek hatására a rendőrök
ről lepereg a frissán rájuk kent - lakkfényű - európaias kultúrmáz?

Ezt voltaképp senki sem akarhatja, mégkevésbé kivánhatja, de rákényszerülhetnek

a tömegek ha csak cirkuszt kapnak és közben a kenyér lassan elfogy. A társadalmi békét a "panem et circenses" csak együttes hatásában szavatolhatja.

Ezek után vegyük górcső alá, mi bizonyitja, hogy a cirkusz valóban cirkusz volt és

Már emlitettem Gyurcsány legfrissebb elméletét a '48-as forradalom reform jellegé-

Ezekből mindmáig semmi sem valósult meg, illetve "másként" valósult meg, finoman szólva.

Megint megjelent a tévében a kis [akadémiai] seggfej és arról okoskodott, hogy márciusban voltaképp ünnepelni kell: az elért "eredményeket".

Igaz, hogy maga a forradalom vértelen volt, de mégiscsak az erőszak [!] alkalmazása jellemezte, amely a forradalmak alapvető sajátossága.

"A végső lökést a reformok ügyében végül 1848. március 15-e jelentette, amikor a pesti radikális ifjúság vér nélkül érvényt szerzett az ún. 12 pontnak. Ezalatt Kossuth Pozsonyban tárgyalt a bécsi vezetőkkel, akik - hallva a Pest-Budán történtekről - kénytelenek voltak engedni."

Igenám, de az Osztrák Kamarilla csak látszólag engedett! Semmiféle reformot nem ismert el - Gyurcsány láthatólag összekeveri a '48-as forradalmat a '67-es kiegyezéssel- hanem lázasan szervezte a katonai intervenciót és a "testvérnemzetek' gyilkos lázadását a magyarság ellen, a "rebellió" miatt. Majd amikor a Honvédsereg szarráverte az intervenciós csapatokat, behívta az orosz ármádiát. Ahogy Apró Antalék tették '56-ban.

Petőfi, mint költő is, úgy vélekedett, hogy a "vértelen forradalom" valahogy nem az igazi. [Kivonatos idézet "Akasszátok fel a királyokat!" c. verséből.]

"Lamberg szivében kés, Latour nyakán
Kötél, s utánok több is jön talán,
Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!
Ez mind igen jó, mind valóban szép,
De még ezzel nem tettetek sokat –
Akasszátok föl a királyokat!

Ezerfelé bús harcmező a hon,
Arat rajt a halál irtóztatón,
Itt egy falu, amott egy város ég,
Százezerek jajától zúg a lég;
S halál, rablás mind a király miatt –
Akasszátok föl a királyokat!

Hiába ömlik, hősök, véretek,
Ha a koronát el nem töritek,
Fejét a szörny ismét fölemeli,
S akkor megint elől kell kezdeni.
Hiába lenne ennyi áldozat? –
Akasszátok föl a királyokat!

* * *

Mindenkinek barátság, kegyelem,
Csak a királyoknak nem, sohasem!
Lantom s kardom kezembül eldobom,
A hóhérságot majd én folytatom,
Ha kívülem rá ember nem akad –
Akasszátok föl a királyokat!

"Két heti húzás halasztás után ő császári királyi apostoli fölsége kegyelmesen méltóztatott szavát beváltani ... a magyar független felelős ministerium megvan. Pesten a kedélyek a forradalmi hangulat tetőpontján voltak, a vidékről naponként csatlakoztak újabb s újabb hívek elveinkhez és munkálódásainkhoz és ilyen helyzetben mi két hétig várakoztunk, hogy a király megtartsa adott szavát. Ily dolgokra sírva fakad a nemzetméltóság s azt mondja: szégyen reánk! ... Szégyen igen is, de a szégyen nem illeti az ifjúságot. Ne keveredtek volna csak jámbor békés Lafayettek közénk, hagyták volna azokra az ügyet, a kik kezdeni merték, nem esett volna e csorba dicsőségünkön! ... Meglehet, hogy vér folyt volna, de ti vérontás nélkül akartok átalakulni? Isten segítsen, hanem semmi sem lesz belőle. A földnek, hogy termékeny és virító legyen, nemcsak esőre, hanem koronkint vérre is van szüksége, és ha idején nem itatjuk meg, később, midőn nagyon szomjazik, majd két annyit követel. Ma olvastatott föl a megyei és a választmányi gyűlésben a ministeriumról szóló leirat. Az ifjúság és így az egész forradalom nagyon elégedetlen vele, de a békés polgárok nagyon meg vannak elégedve, s csaknem nyilvánosan hazaárulóknak nyilatkoztatták azokat, a kik ezentúl nyugtalankodni fognak. Jól van, mi nem akarunk hazaárulók lenni, lelépünk és haza megyünk, de ha e királyi leirat mellett nem lesztek képesek a kellő sikert kivívni, akkor ti lesztek a hazaárulók, ti, kik abban teljesen megnyugodtatok, ti, kik a haza egyedüli reményeinek, az ifjúságnak lelkesedését erkölcsi kényszerítéssel elfojtottátok! Most hát oszoljunk szét ifjú barátim, kik a két heti nyilvános életben oly bátran és oly csügge detlenül működtetek, a mint csak óhajtottam, isten veletek, a forradalomnak vége van ... de nem, a forradalomnak nincs vége, ez csak az első felvonás volt ... a viszontlátásig!"

Itt észlelhető némi gondolati diszkrepancia. Petőfi a királyok vérére áhítozott. Az osztrák császár pedig a magyarok vérére. Ez utóbbi jött be... Petőfit félreállitották a közügyektől, egyáltalán a politikától. A márciusi ifjakkal sem a forradalmi barikádokon

találkoztak, hanem a hóditók seregei ellen vívott harc mezején, ahol elvéreztek az

egyenlőtlen harcban. Petőfinek is egy kozák pika jutott - a szivébe - Héjjasfalva mel

És most idézzük - újra - mit fecseg arről [Kolompár] Orbán, hogyan kell a forradalomnak győznie.

"Úgy kell győznie, ahogyan a márciusi ifjak győztek, ahogy a tavasz győz minden évben a tél felett"

Erre a hívők erre rábőgik az éljent, majd elszélednek, jámboran, elégedetten, sőt boldo gan, mint egy jóllakott tehéncsorda. Nem is tudják: megint csak a szarnak adtak egy pofont.

Vajon hányuk tompa agyában ködlik fel az a gondolat, hogy Orbán ugyanazt az urat szolgálja akit Gyurcsány. Ők egy [!] rendszer váltóműszakos szolgái. Ez a rendszer hagyta a hatalomban a kommunistákat és a judeobolsevistákat. Ezek játszották mások és a maguk kezére a nemzeti vagyont. Ezek készülnek most a végső harcra az utolsó

"vállalkozás": a család ellen. Ez a reálfolyamat zavartalan volt Orbán országlása idején is. Az EU-belépés fejezeteinek egyrészét az Orbán vezette kormány tárgyalta le. Ugyanők falaztak a magyar föld kiárusításához is. Gaztetteik listája csaknem olyan hosszú, mint a szociálliberálisoké.

Megható, ahogy az MSZP - Lendvai Ildikó - falaz az állandó tettestársnak.

"A Fidesz nagygyűlésének egyetlen résztvevője sem felelős a történtekért, rendészeti összefüggés nincs a nagygyűlés és a zavargások között, de erkölcsi és politikai összefüggés van a Fidesz elnökének egész politikája és a rendzavarások között - közölte a kormánypárti politikus."

A halhatatlan Aczél [Apfel] György ex-titkárnője eddig értelmesebbnek tünt a szememben. Lehet persze, másokat néz hülyének. Vagy még nem tudta, mit fog Navracsics Tibor a Fidesz nevében [!] mondani a történtekről.

Navracsics kijelentéseit élőszóban hallottam, így az alábbi idézet esetleg nem lesz pontos, de a lényeget tartalmazza.

"A Fidesz elhatárolja magát a rendzavarásoktól. Köszönetet mond a rendőri vezetésnek azért, hogy a körülményekhez képest 'kulturáltan' léptek fel a rendzavarókkal szemben."

"Ma sem hátrálunk meg a símaszkos rohamrendőrök elől. Nem fogadjuk el az oktrojált reformokat..."

A "ma sem" sem csak azt jelentheti, hogy máskor sem. Tehát korábban előfordult már, hogy Orbán, vagy bandájának akár egyetlen más tagja, szembeszegült a símaszkos rohamrendőrökkel és nem hátrált meg? Szeptemberben és októberben nem láttuk a balhé közelében egyiküket sem. Vagy símaszkban voltak? És melyik oldalon?

Vagy azt akarta kifejezni, hogy a símaszkosok támadásától tart, akik a bevetési központban kávéztatják kiküldöttjét?

Tehát: lesz még egy folytatás! Ez, itt lent, egy folytatás, de [Sorry!] ezen kivűl lesz még egy amely a jogvédő szervezetekkel foglalkozik. Ez a téma cseppfolyós és tájékozódnom kell, amíg írhatok róla. Majd jelentkezem!

[A képek szövege a kurzor alatt megjele- nik!]	Pártok - szekták. Még foglalkozni kivánok azokkal a szervezetekkel is, akik - jelek szerint - távol maradtak az ünnepi gyűlésektől és a "zavargásoktól". Az "ultra (?) radikálisokról" van szó. Még fasorban se' voltak, jóllehet az Oktogontól nem is oly távol már rügyeznek a fák sorban, szerte Budán és Pesten. Hol volt az öreg halász és a tenger(nyi pia)? Hol volt a '88-asok immár milliomossá lett prófétája? Hol voltak "Domi" rock-nyilasai és tábori papjuk [az ujkori Kapiszt- rán] Tudós Takács János? Hol volt az SZMM és Pohos Takács András? Hol volt a szófosó Körösi [aki nemrég még rögtönitélő bíróságokkal fenyegetőzött]? Hol volt pártja a Polgármesterek Pártja a [nem cionista (!)] Dr.Timár Györggyel? A hiánylista szinte végtelen. Nem zongorá zom végig! * * * Nem szándékozom a keresztvizet róluk és másokról, sem együttesen, sem külön - külön, leszedni. Jóval korábban, épp Domokos Endre Jánossal folytatott levélváltás keretében, próbáltam kifejteni mekkora veszély rejlik abban ha a "nemzeti radikalizmus", obskurus szektácskák formá- jában, semmire sem alkalmas zárványokká formálódik. [A képről az anyag elérhető.] Külön foglalkoztam a "Kis Pártok" szerepével is. Valakitől kaptam egy 2005-ben (?) készült listát a bejegyzett pártokról. Százhatvanhat (!) bejegyzett "párt" sorakozik rajta! [A lista a baloldali képről elérhető.] A lista fejlécére feljegyeztem, hogy vajon hány nem bejegyzett párt, illetve "nemzeti szekta" létezik még ezeken kivül. Nem mondom, szép a mező ha azon száz virág virágzik. De ezek közül hány a virág, hány a gyomnövény? Melyiket hozták létre okos, tisztességes emberek? Melyiket hülyék és tisztes ségtelenek? Melyek jöttek létre spontán? Hányat hozott létre a háttérhatalom a nemzeti erők megbontása végett? De voltaképp nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy miként a mezőgazdaságban, úgy a politikában is létezik egy objektív mérce: az életképes "méretnagyság" kérdé- se. Lassan mániámmá válik a logisztika: a tudományok tudománya. Ez arra ad választ, hogy a "mit" kérdése mellett mindíg fel kell tenni a "miből" és "hogyan" kérdé seit is. Aki nem tud, vagy nem akar egyszerre (!) ezen a három síkon gondolkodni az nem több mint ostoba dilet táns, aki azzal tesz jót, ha elássa önmagát. Erős és egyre erősödik az a gyanúm, hogy a párt és szektavezérek döntő többsége ilyen dilettáns. E szerve zetek "működése" elborzasztó! Ákozzák az MSZP-t a FIDESZT, az MDF-et és természetesen a SZADESZT. Eddig helyes. Jobb lenne talán, ha egymást is átkoznák. Ezt csak azért nem teszik, mert tudomást sem vesznek, jobbára nem is tudnak, egymásról. Közöttük tehát - tiszte let a kivételnek - teljességgel hiányoznak a perszonális, méginkább a szervezeti, kapcsolatok. A szekta - mechanizmus csak bizonyos ingerekre kezd müködni. Ilyen inger, ha valaki kapcsolatot keres velük, vagy pláne együttmüködésre kéri fel őket valami fontos ügyben. Ilyen az is, ha más szervezet a nyilvánosság elé lép - bárho gyan, bármivel. Ekkor csattan a retesz: az elhatárolódás, ill. elzárkózás. Müködésbe lép az "apage satanas" effektus. E szervezetek voltaképp "sinen vannak". E sinek párhuzamosak, azaz a végteleben sem találkoznak. Hiába tartanak egyirányba, voltaképp egyhelyben állnak. Miattuk nem jöhet létre az a kritikus tömegsúly, amely akár tehetetlenségi nyomatékával is elsöpörhetné a gergényi legényeket. Így viszont a hatalom, a kritikus pontokon, mindíg tizszeres túlerőt tud szembeállítani a "saját", vagy idegen tüntetőkkel. A "reálfolyamatok" közben gyorsuló tempóban rombolják az Országot. 2007.03.18 Sz. Gy.

Folytatás
2007.03.18	Pártok, szekták