"Van valami, ami a különbözőségekben azonos.
A bölcsek köve lenne? Az - lehetne..."
[Idézet tőlem.] 

Hálózatok. A természet és a társadalom szerveződése

Az "ego" játékai.

 

Honlapjaim olvasottsága lassan, de biztosan csökken. Számoltam vele. Nem bánkódom miatta. Könnyű volt előre látni, ha a publicisztikáról áttérek az elemzésre, ásitási ingereket keltek vele. Azzal is számoltam, hogy a "nemzeti erők" nem veszik majd jó néven, ha hiábavalóságuk bizonyitásába fogok. Így hát hajlandó vagyok akár az asztalfiókomnak is írni, ha úgy adódik. [Momentán tán' még nem tartok ott. Persze, ami késik, esetleg nem múlik...]

Mindenesetre folytatom. Íme.

A mostani téma kicsit hasonlit az általam minduntalan szóbahozott logisztikához, annyiban, hogy ez is egy evidenciáról szól. De, ahogy látom, minálunk manapság minden evidencia dögunalmas. Ez persze nem az evidencia baja.

A szimpatikus tévériporterhez hasonlóan így kezdem: "az első állitásom az...".

[Erre nagy valószínűséggel senki sem mondja majd, "nem fogadom el". Ez persze nem egyetértést, hanem közömbösséget, esetleg ellenszenvet tükröz.]

Isten bizony már megvolt négy linkem, amikor rábukkantam az ötödikre, az Agent Portálon: a Hálózatelmélet c. tanulmányra. Ez illesztette össze a téma fejemben csörömpölő mozaikjait. Idézet a cikkből.

A tanulmány egyik képmelléklete úgyszólván a lehetetlenre vállalkozik: egy bonyolult fogalom grafikus ábrázolá sára. A képmezőt finom vonalak szövik át, amelyek egyes kereszteződéseinél csomópontok képződnek. Olyan struktúrát látunk, amelynek minden eleme fontos, néhány pedig "fontosabb". 

A lényeg az, hogy a véges számú elemből álló szerkezet a kapcsolódások révén egy végtelen bonyolultságú rendszert hoz létre. És akkor mi van (?), kérdezheti az olvasó, feltéve hogy rászánja magát a cikk elolvasására... Bár ennél jobb formula is van. Felcseperedésem helyén a hajdú-fővárosban, Böszörményben, ilyenkor azt kérdezték a népek: minek a'?

Hát, mit is mondjak? Az egyetlen mondatnyi idézetből kiderül: hálózatokat nemcsak okos emberek alkotnak, szőnek - fonnak, hanem a "tudattalan" természet is. Ez igen lényeges. A teremtés koronája, az "észlény" gyakran gondol és cselekszik marhaságokat. A természet azonban csak olyasmit alkot, ami szükségszerű és csak olyat enged létezni, pláne fejlődni, ami célszerü, valamilyen rejtélyes rendeltetésnek megfelelő.

Az idézetben kedvenc vesszőparipám, az Internet, a kihasználatlan, folytonosan elszalasztott, nagy lehetőség is szerepel.

Már példálóztam Molière "Úrhatnám polgárával", aki csodálkozott, mikor megtudta, hogy prózában beszél. Ide kapcsolódik egy másik tanulmány következő megállapitása.

"Anélkül, hogy tudnánk róla, kiskorunk óta hálózatokban gondolkodunk, a világot ugyanis a hálózatok teszik számunkra felfoghatóvá. Ha távolabbról nézzük, egységnek tűnik, ha közelebbről, akkor hálózatnak. [Mindentudás Egyeteme: Gyenge kapcsolatok ]

Ha már itt tartunk - azaz kénytelenek vagyunk valami olyannak a létezésével számolni, ami nem csillog olyan szépen,  mint a pókháló a napfényben - talán el is kezdhetünk morfondírozni. Az "intellektuális élmény" viszont nem lesz sem felemelő, sem szórakoztató.

Sokféle háló van. Az emberi kapcsolatok hálószerkezeteiről pl. kiderül, hogy egy részük diszfunkcionális, azaz haszontalan, azaz szart se ér. Erről szól a következő kádencia.

"A véletlen hálókban - amiatt, hogy a csomópontokat véletlenszerűen kapcsoljuk össze - 'demokratikus rendszer' alakul ki, amelyben a legtöbb csomópontba ugyanannyi huzal fut be. Ha például elképzeljük, hogy egy ilyen háló a társadalmat írja le, ahol a csomópontok az egyének és a huzalok az emberek közötti kapcsolatok, akkor egy ilyen  ... világban megjelenne a demokrácia." [ A sejtek hálója ]"

A cikk egésze azt sugallja, hogy a hatékony hálók nem demokratikusak... [Ami engem illet, be kell vallanom, hogy a demokrácia szó puszta hallatára felmered a hátamon a szőr és morogni tudnék, mint egy komondor.]

Ha, mármost, a "nemzeti", avagy "feltétlenűl magyar" honlapok tarka szőttesét a Világháló parányi szegmensének tekintjük, első pillantásra rádöbbenünk, hogy ez egy "demokratikus" háló, amelynek struktúrájában nincs célszerűség, nincs értelem. Félreértés ne essék, ezzel világért sem akarom az mondani, hogy a 'hálóírók' netán hülyék lennének.

Viszont egy hálózat, mint olyan, attól semmivel se' lesz okosabb hogy okos a "nemzeti szócifrázók" irományai keringenek rajta. Sőt, óh istenkém, mintha valamiféle reciprocitás, azaz forditott arányosság mutatkozna az írók okossága és a hálózat hasznossága között

A létező hálózatok törvényszerüségeit vizsgálva a kutatók arra a megdöbbentő felfede zésre jutottak, hogy az "antidemokratikus", vagyis hierarchikus (!) hálórendszerek kiala kulása közös törvényszerűségeket mutat, a természet "vak" erői által létrehozott, ill. az emberek által alkotott hálózatok tekintetében egyaránt.

"Minden önszerveződő hálózat folyamatosan növekszik és változik, a csomópontok közti kapcsolatok pedig nem teljesen véletlenszerűen jönnek létre, hanem az erősebb, több kapcsolattal rendelkező csomópontok könnyebben szereznek új kapcsolatokat. Ez a két feltétel pedig elegendő ahhoz, hogy a létrejött hálózat skálafüggetlen legyen. A meglepetés az volt, hogy mikor ezt mi leírtuk a világhálóról, mi és mások is elkezdtek más hálózatokat vizsgálni, és gyakorlatilag az derült ki, hogy majdnem minden, a legkülönbözőbb rendszerekben létrejött, komplex hálózat ilyen: a sejtekben lejátszódó biokémiai folyamatok, a szociális háló, az emberek szexuális kapcsolatainak hálózata és a számítógép-hálózatok." [ A hálózatok Achilles sarkai ]

A hálózatok hierarchikus szerveződése egy olyan viszonyrendszert jelent, amit a számitásterchnikában a "szerver" és a "kliens" viszonyához lehet hasonlitani. Magyarán szólva a hálózat funkcionális (!) alá és fölérendeltségi viszonyokat hoz létre. Ez ahhoz az evidenciához vezet, hogy egy gépkocsimotor nem működhet csupa főtengellyel. A "demokratikus" rendszerekben mindenki főtengelynek képzeli magát. Az ilyen rendszerek ben ennélfogva csupa főtengelyek forognak, amelyek nem hajtanak meg, nem hoznak működésbe senkit és semmit, hiszen ehhez pl. szelepemelők, szelepszárak kellenének. Erre az "alárendelt" szelep - szerepre azonban, az "egyenjogúság" rendszerében, egy "demokratikus hálózatban", nincs vállalkozó.

Mi ennek a helyzetnek a várható deficitje?

A "nemzeti ellenállók" csekély hányadát magába integrálja majd a Fidesz. Ezek elrágódnak majd az eléjük vetett mócsingokon és hallgatnak, vagy dicshimnuszokat böfögnek az "égi karban".

A többiek, a többség, meg talán majd rájön valamikor, mire is gondolhatott Madách, amikor leírta Ádám és Lucifer párbeszédeként a következőket.

"... a tömeg
A végzet arra ítélt állata,
Mely minden rendnek malmán húzni fog,
Mert arra van teremtve. Már ma mentsd fel:
Amit te eldobsz, ő meg nem nyeri,
És új urat keres holnap magának.

Csak a hullám ragyog, mit színe fölvet,
     
Mig a tömeg, nem nyerve semmit is,
Nevet cserél, a gazda megmarad."

Inkább hüledezve, mint dühöngve olvasom Vona Gábor Orbán Viktorhoz írott minapi levelét.

"Sokáig gondolkodtam, reagáljak-e azon kijelentésére, amelyben pofonokkal fenyegette meg a Magyar Gárdát. Egyrészről az elmúlt időszak tapasztalatai alapján semmiféle érdemi válaszra nem látok reményt, másrészről nem szeretem a 'lövészárkon belüli' vitákat."

Nem ritkaság, hogy valaki képekkel, vagy képi hasonlatokkal illusztrálja mondanivalóját. Ez a módszer azonban súlyos veszélyeket hordoz egy politikusra nézve, ha a szavak, ill. képek jelentéstartalmát nem képes érzékelni.

Jelenitsünk meg gondolatban egy lövészárkot. Ebben a "tereptárgyban" az egyik hadsereg katonái dekkolnak és farkasszemet néznek az ellenséggel: a másik hadsereg katonáival, akik többnyire maguk is egy árokrendszerbe húződnak. A kettő között a "senki földje", a halál mezeje terül el. A frontvonalak világosan elhatárolódnak. A lövészárkokon belül szigorú katonai fegyelem uralkodik. Csak parancs van és végrehajtás. Vita nincs. Azt ugyanis nem nevezném "vitának", ha a baka rámorog a szakácsra, mert híg levet löttyintett a csajkájába, vagy a fedezékben [dekkung] a tiszt urak összeszólalkoznak ferblizés közben.

A lövészárokban előfordulhatnak másféle "viták", de csak egy attaknál a támadók és védők között. Ezeket a "vitákat" viszont szuronnyal, kézigránáttal, gyalogsági ásókkal folytatják életre - halálra.

Itt most ugrok egyet [hátrafelé az időben], amikoris egy bizonyos szervezet felkérésére megpróbáltam kipuhatolni, hogy a Jobbik valójában a Fidesz kölyökcsapata e, avagy sem. A korábbi fővezér, egy nyálas alak, akinek már a nevét is elfelejtettem, nem volt hajlandó leereszkedni hozzám. Így Vona Gáborral tárgyalhattam. Vona úr a találkozóra a megbeszéltnél később érkezett, viszont korábban távozott. Így kérdéseimnek jó ha egyharmadát érinthettük. Abban maradtunk, hogy a többi kérdést írásban "terjesztem elő" és azokra Vona úr hasonló formában válaszol. A kérdések elmentek. A válaszok nem jöttek. Igaz csak két - három év telt el azóta.

Viszont most az Orbán Viktornak írott levelet olvasva meg vagyok nyugodva. Vona Gábor, ebben a levélben,válaszolt egykori kérdéseimre is. Elárulta magát! Kiderült, hogy vele Orbán úgy beszél, mint a katonatiszt a csicskásával, avagy a kondás a malacával. Ebben a viszonyrendszerben, azaz ugyanazon lövészárkon belül", viszont a csicskást megengedett pofonnal fenyegetni, sőt pofon is lehet vágni, vagy seggbe lehet rugni.

Úgy ám - Vona úr - "lövészárkon belül" a feljebbvalóval nem lehet vitázni. Visszapofázni pedig nem tanácsos. Azt mindenesetre köszönjük önnek, hogy levelével rávillantott arra a hálózatra, amely önök és a Fidesz között
szövődött - egy lövészárkon belül...

Persze, nem felejtettem, mi van a kommentár elején. Mondanivalómat a hálózatok témájának összefoglalásával kell befejeznem..

A Világháló páratlan lehetőségeket kinált [volna] ahhoz, hogy a nemzeti ellenállás ütőképes szervezetté fejlessze önmagát. Ehhez olyan információs, irányitó és végrehajtó rendszert hozhattak volna létre, amely - az egykori gall hadvezér Brennus kardjához hasonlóan - a mérleg serpenyőjébe vetve - a magyarság javára billenthette volna a történelem mérlegének a nyelvét. Ez nem fantazmagória! Nálunk kissebb, illetve szegényebb népek is harcolnak becsületükért, illetve fennmaradásukért. Nem tartom feladatomnak, hogy itt és most az Al Kaida dicséretét zeng jem. Terrorszervezetnek tartom, egy kis korrekcióval. Az Al Kaida ellen-terrorszervezet, amelyet az amerikai és izraeli terror hozott létre. Ma már nyilvánvaló, hogy az Al Kaida három pillére: az iszlám nevelés [fanatizmus], a páratlanul hatékony logisztikai bázis és a még hatékonyabb hálózati struktura. Erről érdekes dolgokat olvashat az olvasó ha ellátogat az NBH (!) Honlapjára. [ Az Al Kaida, mint hálózat ]

Mi magyarok meg már alig várjuk a "Te Deumot", amelynek hangjainál egymás keblére borúl a református roma és a körülmetélt főpap, egy lövészárkon belül. Ez nem győzelem. Ez vereség, mármint a magyraság számára. Nyilván tudják (?), mit mondott a Brennus a "serpenyő jelenetnél". Azt mondta: Vae victis! "Jaj a legyőzöttnek"!
Legyőzettünk!

2008.05.28

Sz. Gy.

Epilógus.

[Kérem, csatolják be az öveket!]

Tegnap, miközben a kommentárt írtam, egy E-mailt kaptam.

Hányinger!

2008.05.29.

Sz. Gy.