|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Hídépítés
Ki tett a befutóra?
Istenkém, mi történt már megint? Úgy látszott, az oroszok nálunk már a spájzban vannak, de most meg úgy látszik, mégsincsenek ott. Putyin a telt keblű, de már nem bő tejü Merkel asszonyak udvarol. Nagy játszma, de nem biztos, hogy nyerőre válik.
Közben 
Nándorfejérvár
[Belgrád] csöndben
megnyitotta a kapuit - a kínaiak előtt. Putyin nem látta
ezt előre? Nem törődött vele? Vagy mégsem igazi cár, ha hagyta, hogy Oroszország feladja kedvenc rögeszméjét
a pánszlávizmust?
A pánszlávizmust, a szláv népek, az oroszok, rutének, csehek, vendek, tótok, horvátok,
szlovének, szerbek, bosnyákok, bolgárok testvéri
államai egyesülését a legnagyobb testvér, a szent Oroszország
kebelén, pontosabban puha meleg védőszárnyai
alatt? Pedig most lehetne, lehetett volna, mert hol van már a két gonosz
nagyhatalom, az Oszmán Birodalom és az Osztrák–Magyar Monarchia?
Ha kissé elgondolkodunk a két világháború történetén, szinte lehetetlen rá ne döbbennünk arra, hogy a fehér, majd vörös cárok pánszlávizmusa legalább oly mértékben felelős százmilliók haláláért, mint a zsidó pénzimádat, az angol önzés, a német nagyralátás és a francia perverzitás.
De
most csak egy építkezésről van szó. Arról,
hogy a szerbiai Zimony és Borča között híd
épül
170 millió Euróból, amely a Szerbia és Kína közötti barátság biztosítéka lesz.
A hidat a China Road and Bridge Corporation (CRCB) építi majd, a munkálatokat
pedig 85 százalékban a kínai Exim Bank hiteleiből, 15 százalékban pedig a
Nemzeti Beruházási Tervből fedezik majd. A finanszirozás
feltételei kedvezőek...
Mit jelent ez? Erre szabatos
válasz nem adható.
Kapiskálni persze lehet. Ezt teszem én is.
A legizgalmasabb kérdés,
hogy működik majd a kínai kamat? Úgy mint a zsidókamat,
vagy másképp?
A
zsidókamat természetét már ismerjük
és csak a fontosság, no meg az összehasonlítás,
kedvéért hánytorgatom fel ismét, hogy
a zsidókamattal pántlikázott kölcsönt
az adós akkor sem tudja visszafizetni ha vért pisál. A kamattörlesztések
ellenére a
tőketartozás nem csökken, sőt növekszik
és növeli saját kamatait is. Az adós újabb
meg újabb hitelek felvételére kényszerül,
hogy törleszthesse a ... kamatokat és azok kamatos kamatait.
Az adós, legyen bár magánember, gazdasági szervezet,
vagy intézmény, esetleg nemzeti állam,
sőt államszövetség, belegebed ebbe az "üzletbe".
Ennek iskolapéldája Japán, pontosabban a japán csőd. Ennek szimptómáit, illetve okait már 2003-ban (!) leírták. "A japán gazdasági válság – avagy likviditási csapda az új évezredben?" [Közgazdasági Szemle, 2003. július–augusztus "A pénzügyi buborék felfúvódásának, majd leapadásának egyik legsúlyosabb következménye az volt, hogy a bankok portfóliójában igen komoly mértékben halmozódtak fel a nem teljesítõ és kétes kinnlevõségek. 1992 és 2000 márciusa között a japán bankok 66 ezer milliárd jent [körülbelül 570 milliárd (!!!) dollárt] vesztettek, mert sok adós vállalat képtelen volt a boom idõszakában (részben spekulációs céllal) felvett hiteleit törleszteni.A hitelek biztosítékául szolgáló ingatlanok árának drámai csökkenése pedig egyenesen vezetett a rossz hitelek akkumulálódásához, amihez hozzájárult a gazdaság gyenge teljesítménye is... Az 1990-es évek folyamán, a kedvezõtlen gazdasági folyamatok közepette nem képzõdött elegendõ profit a japán bankokban ahhoz, hogy leírhassák rossz hiteleiket, ezért azokat továbbgörgették, manipulálták és rejtegették. Mindezért késõbb sok kritika érte a laza könyvelési gyakorlatot, a bankfelügyeletet ellátó, az új helyzet kezelésére felkészületlen, pontos információkkal nem rendelkezõ, ráadásul gyakran korrupt pénzügyminisztériumi hivatalnokgárdát."
Dehát ez nem csak Japán históriája, ez a 2003 előtti és utáni (!) gazdasági válságok sztereotip "forgatókönyve". Ugyanez történt korábban, 2002-ben, az amerikai vállalati csődsorozat idején, amit az ENRRON "bedőlése" vezetett be, ill. fémjelez azóta is.
Szószerint ugyanezt történt a 2009-es nagy (big) világválság során is, amelyet Amerikában sorozatos csalárd bancsődök vezettek be és amely ma is tart, nyomorítva az egész világot. Ezek nem válságok. Ez a judeokapitalizmus "rendes" működési formája!
A fentebb emlegetett "könnyelmű" hitelezési politika a valóságban nem létezik. Az ingatlanpiacon sem következnek be kiszámíthahatlan események. Az ingatlan jelzáloghitelezés olyan értékbecsléseken alapúl, amelyek eleve többszörösen meghaladják az ingatlanok reális piaci értékét. A fiktív értékre beállított ingatlanfedezet a bankhitel megtérülését nem biztosítja. Nem is kell, mert az állam az adózók pénzéből ujbóül és ujból feltőkésiti a bankokat, amelyek magukhoz térnek, csak az adózók döglenek bele, de ez senkit sem érdekel.
Ezt
a nótát tehát ismerjük. De hogy muzsikál majd
a kínaiak 170 millió Eurója? Mint "kapitalista"
pénz köszönő
viszonyba kerül, ill.- marad e a "szocialista"
Jüannal? Ha igen, hogyan? Ha nem, mért nem?
Úgy
tűnik, hogy 3 %-os kamatot még
vissza lehet fizetni, mert ez a kamatláb semmiféle
valutaárfolyam ingadozás mellett sem képes
önmagát úgy felhízlalni, hogy újabb
hitelek felvételére kényszerítse és kicsinálja
az adóst.
Tudjuk, már vannak olyan államok, amelyekkel Kína Jüan alapon seftel, ill. számol el ("keleti klíring").
A
"magyar" Heti
Válasz úgy kommentálja Kína kamat-mosoly
politikáját, hogy a "csókosoknak"
jár a 3 %-os kamat és a 15 éves futamidő. Na
és?
Különben mi magyarok szinte teljesen
elfelejtettünk adekvát módon,
gyorsan gondolkodni és időben kapcsolni, azaz jelen esetben
megérteni
a kínai fekete ló ugrását a világpolitika,
ill. világgazdaság sakktábláján,
a világ puskaporos hordójának közepébe.
És ha már ott van, mi következik ebből?
Az eset kapcsán a "rangos" Heti Válasz mondanivalója a következő.
"A szerb ideológiai törésvonalak a kívülállók számára a magyarhoz hasonló bonyolultságúak:. Például ott is akadnak olyan antikommunista jobboldaliak, akik holmi „kelet népe vagyunk" hangulatban, Moszkva vagy a még keletibb régiók felé érdeklőd nek. A jobboldali Vojislav Kostunica például - ugyan a szerb politikusok azon ritka alfajához tartozik, aki nem volt kommunista párttag - egyre EU-ellenesebb, Amerika-ellenesebb hangot enged meg magának."
Hogy mik vannak!? Milyen tőkéletlenek, azaz inkább töketlenek ezek a szerbek...
"A szerbek egy jelentős része azonban elítéli a kínai orientációt - szerintük
Szerbiának végre valahára Európába kéne mennie, s el kéne felednie a régi
sérelmeket, mint például Koszovót. A szerb politikában azonban csak a kicsi,
voltaképp Soros-pénzen (is) támogatott Liberális-Demokrata Párt (LDP) mer
határozott Nyugat-barát politikát követelni. Az itthon is ismert jelzőket persze
meg is kapja ezért a párt."
A
helyzet (Sorossal) több mint vigasztaló...
Ez többé - kevésbé miránk is passzol. Persze nálunk könnyebb a helyzet. Csak egy - két Ady (meg egy kis szalon-szifilisz) kellene, meg meg a népiesek - urbánusok vitatkozása, ill. a kompország - irodalom reneszánsza. Esetleg a "Nyugat" új évfolyamát is meg lehetne indítani a jelenkori Ady, Füst Milán, Szép Ernő, Szomory Dezső, Tersánszky Józsi Jenő Ignotus Pál, Hatvany Lajos, Fenyő Miksa, stb. urakkal. Brr!!!
A
"magyar - értelmiségi elit" nem hajlandó
észrevenni, hogy ezúttal - a Balkánról
kindulva - tényleg kísértet járja
be Európát, amely semmiben sem hasonlít arra
a judeo-bolsevista szörnyre, amely 1847-ben öltött
alakot egy szakállas zsidó gyűlölködő látomásaiból,
a "Kommunista Kiáltvány" lapjain..
Ezúttal
a kínai kommunizmus "kísértetéről"
van szó, amely Mao (érvényben maradt) eszméit
követve mozog világban, hogy a saját képére
formálja azt. Ez nem kínai sajátosság,
nem "sárga veszedelem"! Önmaga általánosítását
tűzte, tűzi céljáúl minden valamirevaló
vallási - politikai mozgalom, például a kereszténység,
ill. az iszlám, a marxizmus, a maoizmus, stb.
Mi
a maoizmus eszmei, politikai, gazdasági lényege? A
kínai (nemzeti) szocializmus aranyalapja a népi támogatás,
amit a nép annak fejében nyújt, hogy a párt, ill.
az állam emberhez méltó életfeltételeket
teremt, ill. biztosít - az "alattvaló" embermilliárdok számára.
Ennek fontosságát Európában
egyedül Hitler ismerte fel. Egyáltalán nem tréfált,
amikor ismételten hangoztatta, hogy semmit sem tesz - nem
tehet - a tömeg érdekei, akarata és hangulatai
ellenében. Felismerte pl. hogy a tömeghangulat fontos tényezője
a piacra járó háziasszony tapasztalása
és erre alapított véleménye a rendszerről.
Ebben
a kontextusban viszont teljességgel lényegtelenelen,
hogy az idegen szívű és jórészt
idegen fajú "komprádor értelmiség"
mit gondol és miket írkál az őt körülvevő
világról és főleg saját közérzeté
ről.
A kínai "balkán-ugrás" sikere attól függ, hogy segédletükkel a szerbek hogyan találják meg "számításaikat", biztosítva látják e legalább puszta megélhetésüket?
A kínaiak nyitott szemmel érkezthettek a Balkánra. Erről így írnak minálunk.
"A
kínai fél tisztában van azzal, hogy ez ügyben a legfontosabb európai várost
Washingtonnak hívják... Félő, hogy "második Japánként" lennének kénytelenek finanszírozni az Egyesült
Államok világpolitikai tevékenységét. Magyarország „híd” szerepét érdemes lenne példaként állítani a térség
más államai elé, sőt, e pozíciónkat tovább lehetne erősíteni a Kína és a Balkán,
illetve a Kína és Ukrajna és Fehéroroszország közötti kapcsolatok
elősegítésével
is."[Matura
Tamás
2010.03.16]
Szegény álmodozó! Hol
látja azt a hidat, amivel amúgyis elkéstünk.
Európa
egyetlen állama sem alkalmatlanabb a híd
szerepre, mint a tegnapi gyurcsányi, mai orbáni Magyarország.
Magyar szó [Újvidék] fórumán az egyik hozzászóló így ír. "Nem ertem a (többi) hozzaszólók aggalyait. T.i. Szerbianak az egyetlen kiut a gazdasagi csődből az, ha a vilag valamelyik gazdasagi nagyhatalma "megveszi" az orszagot, es pótolja a háborúkra elköltött 63 milliard dollárt. Milosevicsék szépen kiürítették az országos nyugdíjalapot, az útalapot, a bankok trezorjait, a polgárok zsebeit ( lásd; Jugoskandik és tarsai, allami pénzhamisitas) a vállalatok ügyviteli alapjait es még ki tudja milyen alapokat. A jelen pillanatban Szerbiát egy szép konyhához lehetne hasonlitani, amelyikben van tűzhely, étkészlet, evőeszköz, asztal, székek, teritő; de nincsen áram, gáz vagy más tüzelő, nincs hús, nincs viz, kenyér, zöldségféle,gyümölcs stb. És itt tessenek finom ebédet főzni!!!Elég érthető a dolog?"
Hát persze, hogy érthető! Ez az országvásárlás egyáltalán nem ismeretlen előttünk, hisz minket is megvett Izrael tokostól - vonóstól, szarért - hugyért, ahogy ezt Simon Peresz hivatalosan, többször is, bejelentette.
De most tulajdonképp nem is erről van szó. Egy országot, illetve nyugati adósságait, nem kell megvenni, a kínai partnerséghez.
A dolog sokkal egyszerűbb. Magyarország pl. jórészt az IMF készenléti hiteleiből biztosítja napról - napra elemi müködésének feltételeit. Hitelpénzből tartja fenn a közlekedést, a hírközlést, fizeti a nyugdíjakat, a kórházi szolgáltatásokat, stb.
Az ország úgy néz ki tehát mint egy haldokló, akinek életműködését az ereibe kötött infúziók biztosítják. Ha fészkelődni, netán békétlenkedni kezd, elegendő egyik - másik, vagy az összes, infúziós csövet kihúzni, ill. csapot elcsavarni és máris bekövetkezik a kóma, amelynek súlyosságát az IMF szabályozza, ill. ő szabja meg, hogy a folyamat visszafordítható maradjon, vagy visszafordít hatatlanná váljon.
Ezen
infúziós művelet azonban csalóka, mert elrejti
azt a tényt, hogy a beteg testébe egy lecsapoló
rendszer is be van kötve, amely vérét [életerejét]
folyamatosan szívja. Ez a leszívás többet
von ki a szervezetből, mint amivel a hiányt pótolják.
E pótlást tehát úgy kell felfogni mint
a betegséget a puszta vegetálás szintjén
egyensúlyozó "gyógymódot".
[A szegény Magyarország "nettó
befizetője" az EU-nak, azaz többet tejel,
mint amennyit fej.
A
beteg megmentése "viszonlyag" egyszerű és
nem kibirhatatlanul költséges művelet (lehetne).
- Fell kell térképezni a létfontontosságu nyugati "tápforrások" csatlakozási pontjait és ezek helyébe be kell kötni a segítő ország (ideiglenes) tápforrásait
- El
kell zárni a leeresztő csapot, azaz le kell állítani
minden olyan külföldre irányuló fizetést,
amely
tőke és kamat "tartozás" kiegyenlítésére irányul. - Amennyiben a lecsapolt életnedveket visszakötik az (ideiglenes) tápforrásokhoz, rövidesen bekövetkezik az az állapot, hogy a szervezet önellátóvá válik és már nem igényel külső tápanyagot.
- A legkényesebb művelet, amitől nem szabad visszaretteni, a beteg, ill. a gyógyító beavatkozás védelme a minapi "orvosoktól" azaz a tőkés hitelezőktől. Kézenfekvő ugyanis, hogy a "becsapottak" a pénzügyi, gazdasági és politikai szankciókon felül a fegyveres beavatkozás mellett döntenek ha kell, amint tették ezt számos esetben "renitens" államokkal szemben. Erre számítva a segítő országnak garanciákat kell nyujtani arra az esetre ha a megsegített országot külső, vagy kivülről szított belső agresszió érné. Ez utóbbi esetre indokolt megszervezni az önvédelemre képes felszabadított termelési - védelmi övezeteket (amelyekről korábban írtam már). Ez fantazmagóriának tünhetne, ha szerte a világon nem jöttek volna létre és nem szaporodnának gomba módra az ilyen övezetek.
Semmi kétségem az iránt, hogy a kissé izgága szerbek jó partnerek lesznek az ilyesmihez. És mi magyarok? Sajnos nincsenek már Hunyadi Jánosaink. Belgrádot se meghódítani, sem idegen hódítótól védeni nem tudnánk. Esetleg tanulhatnánk tőlük, ha nem tettünk a befutóra.
2010.07.17
Sz. Gy.