Úgy látszik a kergemarha kór után megjelenik a kergebirka kór új változata is, amely az embereket általában nem, csupán a nyáj pásztorait fertőzi. Erre utal az alábbi látlelet, amelyet szerzője önmagáról állított ki. Idézhetnék belőle, de úgy frankó ahogy van, egészben. Így csupán sorközi megjegyzésekre szorítkozom. [A népszabadságból kukáztam.]
Az egyházban is vannak 
kaméleonok, akik a szocializmus építését szorgalmaz
ták
annak divatjában, de most egy dupla félfor dulat után kompenzálnak
[Egy
félfordulat 180°,
két félfordulat 360°,
aki így "forog", eredeti irányban marad, amint a mellékelt
szélrózsáról, iránytűről leolvasható. Ez
így nem forgás,
hanem kerengés - a kerge birka teszi.] ; színt
váltottak, s a csurkizmus szekerét tolva pápábbak akarnak lenni a pápánál. Tehát
hiába nem politizál egyál talán az a lelkész, aki nem ilyen, ha ők nem tartják be
ezt az elemi szabályt.
Nem mintha efelől született volna valamiféle gentlemen's agreement valaha is,
hiszen éppen ez az; a református lelkészi kart semmi nem kötelezi a politikától
való tartózkodásra [Többek
között ezért jelenhet meg egy ilyen cikk a Népszabadságban.] - ama zsinati rendelkezésen kívül, hogy lelkészi állásáról
időlegesen le kell mondania akkor, ha parlamenti mandátumot akar szerezni, s ez
érvényes már a kampányidőszakra is. Ez a bölcs tűzoltó
rendelkezés azért
született, mert négy éve azzal a veszéllyel kellett a református egyháznak
szembenéznie, hogy tenyészni fog benne a MIÉP.
A rendelkezés egyébre nem terjed ki, tehát lehetőséget biztosít a vélemények kifejtésére. Önmagában véve ez jó, hiszen nem korlátozza közéleti szabadságunkat. Érdekes viszont, hogy a lelkészek általában magától értetődőnek és vitathatatlannak tekintik a jobboldaliságot, fel sem merül bennük még a lehetősége sem annak, hogy ebbéli vélekedésük helyességét más nézőpontokból is meg lehet vizsgálni. Az igaz, hogy kevesebben merik már vállalni a nyíltsisakos pártpolitikát, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy ne politizálnának zavartalanul tovább templomban és másutt. Teszik ezt néhányan a szélsőjobb, a többség pedig a jobboldal javára - ebben meg nem inognának. Határozottan irigylésre méltó ez az ellentmondást nem ismerő, minden kételytől mentes egyértelműség. Boldog állapot lehet.
A magyar egyházak szeretnék magukat teljességgel konzervatívnak, politikailag
egynek, oszthatatlannak látni és láttatni. Ám a papok és lelkészek körében
vannak baloldaliak, liberálisok, sőt önállóan gondolkodók, illetve oldal
nélküliek is, jóllehet kis számban, és ők sem igen látszanak. Kilógni a sorból,
más színnel rikítani bizony nem veszélytelen, [A
szerző épp ezt teszi, veszélytelenül rikítva lóg
ki a sorból.] hiszen olyan diploma a miénk,
amellyel csak az egyházban lehet érvényesülni. Mégse higgye senki, hogy a
másként vélekedők kizárólag bátortalanságból hallgatnak. Többnyire inkább azért,
mert ebben a mesterséges trópusi
ködtengerben [Ez
a világlátás is az ön-diagnózis része.] nem láthatnak élesen. Még a szavak
sem azt jelentik már, amit eredetileg, és így a legtöbb kolléga nem tud
eligazodni. Hogy csak egy példát mondjak: nem feltétlenül polgár az, aki ma
annak iparkodik színezni magát. Megértem, hogy majdnem igazságtalan az a
próbatétel, amit a színek és árnyalatok megkülönböztetése jelent a magyar
politikai dzsungelben. [A
szerző a trópusi köd-dzsungelben csak egy alapszin két
árnyalatát ismeri fel: a jobb és a szélsőjobb
zöldes színárnyalatait. Nem látja a kéket
és a pirosat, holott csak a három alapszinből lehetne kikeverni
az egyházak szinspektrumát. Ez a részleges szinvakság is
egy kórjellemző lehet?]
Így a megerőltető gondolkodás helyett az egyházban is
felüti fejét az öntudatlan mimikri.
Már csak ezért is szoktam arra a nekünk, lelkészeknek évente feltett kérdésre, hogy mit javaslunk a teológiai oktatással kapcsolatban, azt válaszolni, hogy igyekezzenek megvalósítani az elitképzést, és tegyék a teológiákat a tanulnivalókat illetően jóval szigorúbbá. Ha kevesebb, de felkészültebb és sokoldalúbb lelkészt bocsátanának ki, az egyház nem gyengülne, hanem erősödne. Úgy sejtem, e jócskán idealisztikus vágyammal egyedül vagyok, és így még sosem sikerült megszereznem a szavazattöbbséget. [Magányos zseni? Nagyobb szigor mellett egyáltalán pap lehetne egy olyan egyén, aki azt írja hogy egyedül sohasem sikerült megsze reznie a szavazattöbbséget. Úgy is mondhatnók, egy hatökör maximum öt ökörrel szemben érhet el szavazattöbbséget.
A látni nem tanult szemnek a megtévesztést célzó álca persze hatásos, minden irányból. Az önmagukat polgárinak és keresztyénnek maszkírozó pártok katonái is könnyűszerrel somfordálhatnak be az egyházba, és amint a küszöbön át- csusszantak, felveszik a környezet színét. Megfelelő kifejezéseket, hívószavakat használnak, pozíciókat és több pénzt ígérnek. [Hát az egyházi berkekben, még most is háborítatlanul dágványozó III/II-es és III/III-as ügynökök milyen fedőszi- neket viselnek és milyen hívószavakat használnak? Olyan csalik ezek, amikre van kapás.
Számításuk hideg, mint a lesben figyelő hüllőé: a szavazatainkról van szó. A jobboldal pénzt ígér és posztót [illetve posztot], az egyház pedig azt hirdeti, hogy szavazzanak rájuk. Kényelmes ez a lélektani és gazdasági szövetség, de hosszú távon mindenki ráfizet, főként az egyház, mert teljesen kiszolgáltatottá válik.
Ki kell végre mondani, hogy amit ma a magukat keresztyénnek kikiáltó pártok
hirdetnek, az sok minden, csak nem keresztyénség. A nacionalista hangok, az
EU-ellenesség [mint a nemzetköziség ellenzése [Ha
a tiszteletes úr nem csupán bölcselkedik a Népszabadságban,
hanem olvassa is azt, esetleg feltünhetett neki Szűcs László
2006.január 12-i brüsszeli tudósítása.
Ez azt tartalmazza hogy a holland külügyminiszter Ben Bot
kijelentette osztrák kollégája Ursula Plassnik
előtt, miszerint az EU-alkotmány halott és kizárt
az a lehetőség, hogy újból népszavazásra
bocsájtanák azt a szöveget, amelyet tavaly júniusban
nagy többséggel elutasitott a holland közvélemény.] és öncsaló bezárkózás a kiretusált
múltba], a turulvédelem, a történelemhamisítás és [elsősorban a szélsőjobb
részéről] az antiszemitizmus mind olyan dolgok, amik lényegileg fosztják meg a
keresztyénséget a maga eredeti karakterétől. Az egyház a jelen viszonyok helyes
ismeretében semmiképp sem tűrhetné meg a maga közelében az ilyen pártokat, de
legkevésbé a szélsőjobbot. Sőt, az egyházaknak kellene élen járniuk a szélsőjobb
alantas és sunyi eszméinek üldözésében. [Íme
egy törpe Torquemada, ezúttal református papi palástban.] Velük kapcsolatban a szeretet és
megbocsátás emlegetése hazug volna; önfeladás és a szeretet teljes hiánya.
A zsidóság és a judaizmus nélkül nem lenne keresztyénség, nem lenne európai kultúra. [Dèja vu ... a zsidó rabbi portékáját, a magyaros bőgatyát és a fütyülős barackot, a tiszteletes úr kínálgatja.] Elsősorban a lelkészeknek kellene látniuk, hogy a keresztyénség a zsidóságnak mekkora hálával tartozik. [Ez meg Karol Voytila szövege - judeo keresztény frazeológia.
Többet is mondok annál, hogy a MIÉP és a hozzá hasonló bandák eltakarítandók az egyház közeléből. Ugyanis - miután nincs már bennük nagy biznisz - tagsá- guk egy része kis árnyalatváltás után (vagy anélkül) elzümmögött a Fidesz felé, az pedig beszippantotta őket messzire nyúló ragacsos nyelvével. [Aki így beszél, mosdatlan szájúnak minősűl még egy falusi csehóban is. Igaz, e veretes mondatok legkedveltebb napilapunkat díszitik.] A Fideszben tehát nem lehet megbízni. Minden irányba nyitott gyűjtőpárt, s ezért sokan fognak szavazni rájuk a szélsőjobbról is, amelytől nem zárkózik el nyíltan és határozottan, csak hang nélkül emészt tovább és forgatja dülledt szemeit.
Még azt sem mondhatjuk, hogy hatalomra kerülésük esetén úgyis leszavazza a szélsőjobbos tagságot a többségben lévő "Fidesz light". Először is azért, mert ez nem az a téma, ahol kompromisszumról egyáltalán szó lehet. Másodszor pedig azért, mert abban a nagy "leszavazásban" egyáltalán nem lehetünk biztosak. A Fidesz nem klasszikus értelemben vett kiegyensúlyozott, jobbközép konzervatív párt - egyik jelző sem igaz rá -, hanem egy nagyon is izgága tömörülés. Esetleges győzelmük azzal a beláthatatlan veszéllyel fenyeget, hogy [ha nem is önálló frakció formájában] megint teret kap a szélsőjobb. Nincs az a pénz, nincs az a presztízs a széles világon, ami ezt megérné.
Minden hozzám hasonlóan gondolkodó lelkész felteheti magának azt a
kielégítően soha meg nem válaszolható kérdést, amit e cikk megírása előtt
magamnak is feltettem, hogy meddig tart az egyházat féltő hallgatás, és hol
kezdődik a felelőt len csend. [Nos
voltaképp e
kérdő mondat miatt aposztrofáltam a lelkész úr
nyilatkozatát. Én ugyanis a 
Református
Zsinat luteránus uraitól kérdezném, miért
nem hajítják ki maguk közül ezt az izgága
papocskát? Nem azért mert - nem is burkoltan - az
ellen a Hegedüs Lóránt püspök ellen acsarkodik
[kocsis módon] aki a Református Zsinat elnöke is volt;
hanem azért mert a vallásalapító Luther Mártont
köpködi le, akinek merőben más volt
a véleménye ezekben a kérdésekben.
Azt már e pamfletistával együtt, uni sono, kérdezem: tényleg, "meddig tart az egyházat féltő hallgatás, és hol kezdődik a felelőtlen csend"?]
2006.02.01
Sz. Gy.