Imperializmus, mint a kapitalizmus legfelsőbb foka
 

Az opportunizmus metamorfózisai

Freud nagy felfedezése, a lélek tudatalatti tartománya, sietett segitségemre abban a gyötrő töprengésben, hogy tulajdonképp mi történik velünk? Azt tudjuk, hogy Amerika újfent kirabolja a Világot. Már csak azon morfondí
roztam, hogy csinálják? Hogy működik az a pumpa amely nekünk csak szegénységet, rettegést, szenvedést termel?

Ha töprengek, kóvályogni kezdek az Interneten és különbejáratu Gutenberg Galaxisomban. Ez utóbbi müvelet során szemem végigsiklik a könycímeken. Így volt most is. Undorral nézegettem néhány másodpercig Berend T. Iván "Válságos évtizedek" c. és Kornai János: "A hiány" c. műveit. [E két "remekmü" egymás mellett, egy bronz agár mögött, díszlik polcomon.] Tudtam, ezek az amerikai egyetemeken tojtatott, primadonnák nem nekem, nem nekünk írnak. Kornai ráadásul a kemény [kapitalista] és a puha [szocialista] költségvetési korlátokról elmélkedik a könyvben. Most mondhatnának valami okosat, használhatót, biztatót. Nem mondanak.

Aztán feltünt egy vékony könyvgerinc: Lenin: "Az imperializmus, mint a kapitalizmus legfelsőbb foka". Ekkor kezdett
működni a tudatalattim. Leemeltem és bevittem a [szombati rituális] fürdőkádba. Ott jöttem rá, hogy már olvashattam, mert össze volt firkálva... Így viszont már csak lapozni és ugrálni  kellett, a valamikor aláhúzott részekre.

A könyv 1916-ban íródott, egy évvel a Nagy Okt. Szoc. Forr. kitörése előtt. Szó ami szó, Lenin, néhány mesteri ecsetvonással, egészen használható portrét készitett a kapitalizmusról.

A bankokról - szinte torgyáni felfogásban - a következőket írja.

Fizetés-közvetitőkből pénzgyüjtőkké váltak, a parlagon heverő pénztőkét működő tőkévé változtatták. [38. old.] - Begereblyézték a kistulajdonosok összességének majdnem egész pénztőkéjét. [39.old.] - Sűrű "csatornahálózattá" épülve centralizáltak minden tőkét, pénzjövedelmet ... tőkés nemzetgazdaságot, majd tőkés világgazdaságot alakítottak ki. [43.o.] - A bankok parancsologatnak "terrorizálják" (!) ügyfeleiket [az ipari és kereskedelmi vállalkozókat, a magánbefektetőket. [58.o.] - Az ipari vállalkozást felfaló, annak bőrébe bujt, tőkét "finánctőkének" kereszteli. [61.old.] - A fináncoligarchia szörnyű uralmának szörnyű tényeit emlegeti. [63. old.] Stb., stb. Ezek mára unalmas közhelyekké váltak. De miért? Hát csak azért mert régóta változatlanul érvényesek...

Lapozás közben türelmetlenné váltam. Azt mondd meg nekem Lenin elvtárs, hogy keletkezik épp ott pénzhiány, ahol garmadába gyűlik a pénz? Gyorsabban kezdtem pörgetni a lapokat és egyszerre ott volt: a képlet!

"Például a kasseli Aktiengesellschaft für Federstahlindustrie, amely a legutóbbi évekig Németország egyik legjöve delmezőbb vállalalata volt, az igazgatóság 'helytelen intézkedései következtében' annyira lecsúszott, hogy az osztalék néhány hónap alatt 15 %-ról 6 %-ra esett. Az igazgatóság egyik 'leányvállalatnak' a Hassia korlátolt felelőssé
gűtársaságnak, amelynek névleges tőkéje mindössze néhány százezer márkára rugott, a részvényesek tudta nélkül
6 millió márka kölcsönt folyósított. Ez a kölcsön, amely az 'anyavállalat' részvénytőkéjének majdnem háromszorosa volt, az utóbbi mérlegében egyáltalán nem szerepelt; az ilyen elhallgatás jogilag a legkisebb mértékben sem volt kifogásol ható, s ezt két éven át folytathatták, mert a kereskedelmi törvénykönyv egyetlen cikkelyébe sem ütközött. A felügyelő bizottság elnöke, aki ezeket a megtévesztő mérlegeket felelősen ellenjegyezte, elnöke volt a kasseli kereskedelmi kamarának és ma is az."

A részvényesek csak akkor szereztek tudomást a Hassia kölcsönről, amikor a Federstahl részvények árfolyama, a beavatottak eladásai folytán, mintegy 100 %-al esett...

Ez az eset, amely iskolapéldája a részvénytársaságoknál mindennapos 'mérleg-ekvilibrisztikiának', érthetővé teszi, hogy a részvénytársaságok igazgatóságai miért vállalnak általában sokkal könnyebb szívvel 'kockázatot' mint a magánvállalkozók. A modern 'mérlegtechnika' nemcsak hogy megkönnyíti nekik a vállalt 'kockázat' elleplezését ... hanem arra is módot nyujt, hogy ... részvényeik idejében való eladása útján megmeneküljenek egy elhibázott 'kisérlet' következményeitől , míg a magánvállalkozó ... a saját bőrét viszi kockára..." [65-66 old. - az "ekvilibrisztika" jelentése: az egyensúlyozás művészete.]

Azt gondolom teljesen hülyének kell lenni ahoz, hogy valaki ne értse Lenin elvtárs zseniális elemzését, annak ellenére, hogy a nagy forradalmár kissé eufémisztikusan fogalmaz, amikor "helytelen intézkedéseket", "elhibázott kisérleteket" és egyáltalán "kockázatvállalást" emleget. Mint jogász bátran használhatná a csalás és sikkasztás kifejezéseket és mint autodidakta közgazdász megemlithetné, hogy az "egyensúlyozóművészek" semmiféle személyes, ill. anyagi kockáza tot nem vállalnak, nem viselnek. A játszma a betétesek bőrére megy, de nemcsak azokéra. Az üresre sikkasztott trezo rokért kezesként felel a föld minden lakója! Ez a kapitalizmus, ez az Imperializmus! Hogyan? Miként? mindjárt kiderül.

Lám a kapitalizmusnak száz év nem volt elegendő, hogy kinője "gyermekbetegségeit". Képtelen volt olyan jogi szabályozást alkotni, amely szankcionálná a sikkasztást, a csalást. Az ilyen torz csecsemőt a görögök ledobták a Tajgetoszról. Még ma sem késő.

Közbevetőleg megemlitem a pár évvel korábbi botránysorozatot, amely az első dominó, az ENRON, neve alapján híresült el. A szélhámos holding [társaság, melynek egyetlen célja, hogy más cégek vagy leányvállalatok részvényeit birtokolja. Angol jelentése: Holding Company] is gyüjtött mindenféle pénzmagot, saját volt alkalmazottainak nyugdíja lapját is kezelte. Elsikkasztották ["elbrókerezték"] azt is. A megkopasztottak a Capitolium előtt rendeztek "ádámkosztü mös" tüntetést... Ebben a mocsok ügyben a könyvvizsgáló cég vezetőjének nyilatkozata a legjellemzőbb [a kapitalizmusra...]. Lényege az, hogy az ilyen cégek is versenyhelyzetben vannak. Aki nem segít csalni, nem jut megrendelések hez.

És most nézzük amit Lenin még nem látott [nem láthatott] világosan: hogy hajtja be Amerika a bankárai által elsik kasztott pénzeket - a Világon, a Világ népein?

A technika alapfogásai ismertek. Az Antall kormány [Szabó Iván pénzügyminiszter] nálunk is csinált ilyet. "Bankkon szolidációnak" becézték. Mintegy 300 milliárd forintot pumpáltak a bankokba. Hogy miből? Hát hitelekből, amelyeket utólag, adóvá konvertálva, átháritották a lakosságra. Dehát ez más volt. Annyiban, hogy a "nemzeti sikkasztás" követ kezményeit a nemzetnek kellett viselnie, azaz "nemzeti ügy" volt...

De most azért is faszolnunk kell, amit Amerikában disznólkodtak. Quo jure? [Milyen jogon?] Hát ez az!

Talán adjuk át a szót Aczél Endrének, aki [Népszabadság 2009.03.13] a pirulát a mézesmázos "kritika" ostyájába rejtve adja be nekünk. [Kár fáradnia. Mi - hülye gójok - bevennénk már natúr-keserűn is...] Aczél - mint busúló juhász - azon elmélkedik, hogy az "amerikai véleményformálók lassan szétterítik azt a felelősséget, amely az Egyesült Államok pénzintézeteit a gazdasági világválságért terheli ... A 'bűntudattól' való szabadulás ... egyfajta agresszivitásba csap át, amennyiben a kilábalás lassúságával járó felelősséget az amerikaiak immár teljes egészében a rajtuk kivüli világ nyakába akarják varrni ... "

Ez a "kritika" is eufemisztikus, de ezzel nem fárasztom magam, azért sem, mert tovább is van [mondjam még (?)].

"Az amerikaiak nem mondják ki, de mostmár erősen sugalmazzák, hogy Európa nem érzi át a válság mélységét, nem akar 'rendkivüli eszközökhöz' folyamodni, holott a helyzet ezt követelné meg."

Az amerikai zsarolás módszerei a következők. Az újabb csalárd kihitelezések folytathatása végett a gazdaságot "élénkiteni" kell. Ez magyarul azt jelenti, hogy a trezorokat közpénzbekből ujra fel kell tölteni. Mivel ezek a közpénzek nem állnak rendelkezésre, azokat a lakosságból, a vállalkozásokból kell kisajtolni, ill. tőlük kell elvonni, ami részükre a költségvetésből járna. Ha ez nem megy simán, "rendkivüli eszközökhöz" kell nyúlni. Ez a követelés nincs pontosan körvonalazva, de az máris világos, hogy magában foglalja a lakossági ellenállás minden formájának brutális letörését.

Satöbbi, satöbbi, satöbbi... Értünk ennyiből is. Még szerencse, hogy a gonosz birodalmát egy szörnyű veszély fenyegeti. A Vasárnapi Hírekből olvasom, hogy Londonban megszólalt Gorbacsov. Kijelentette. hogy "Amerikának és az egész globális pénzügyi rendszernek peresztrojkára van szüksége..." Ezt olvasva fohászkodni kezdtem. "Uram ha engeded, hogy nálunk Bokros legyen a miniszterelnök, bocsáss Amerikára, ha nem is hét vagy kilenc, de legalább egy csapást! A peresztrojkába biztos belegebednek..." Dehát, miként az álmodozás, úgy az ilyen fohászkodás is az élet megrontója, mely "kancsalul festett egekbe néz". Komolyra illik tehát fordítani a szót.

A munkásosztály persze hőzöng. Foglyúlejtik pl. a Sony franciaországi igazgatóját, transzparenseket ráznak és meggyujtanak néhány gumiabroncsot is. Ezeket a "kilengéseket" a terrorkommandók felszámolják előbb - utóbb. De nem európai, hanem amerikai "szabványok" szerint. Lehet olvasták nálunk néhányan a "fasiszta" Jack London horrorisztikus regényét a "Vaspatát". Mindazonáltal biztosra vehető, hogy az európai széplelkeknek tulajdonképp halvány fingjuk sincs arról, hogy Amerikában hogy "kezelték" a munkásmozgalmat. Banditákkal, bandita módszerekkel! A Kossuth Kiadó jelentette meg [1995] Richard O. Boyer és Herbert M. Morais könyvét "Tűzzel és vérrel"címen. Tudja e valaki, hogy Amerikában 1865-ben nem ért véget a polgárháború? Zajlott, mikor a könyvet írták. Zajlik ma is. A könyv hosszú. A rémhistóriák száma végtelen. A történteket, az amerikai szellemiséget, ismertetni nem, csupán jellemezni lehet. Frederik Townsend Martin nyilatkozatát idézem.

"... Egy jottányit sem számít, hogy melyik politikai párt van hatalmon és milyen elnök tartja kezében a gyeplőt. Mi nem vagyunk sem politikusok, sem közéleti gondolkodók; mi vagyunk a gazdagok; megszereztük, isten tudja hogyan, de ha lehet meg is fogjuk tartani, s ennek érdekében latba vetjük támogatásunk, befolyásunk, pénzünk, politikai összekötteté sünk, megvásárolt szenátoraink, éhes kongresszusi tagjaink, demagóg szónokaink mérhetetlen súlyát minden olyan törvény, politikai platform, minden olyan elnökválasztási hadjárat ellen, amely tulajdonunk sértetlenségét fenyegeti..."
[108.old.]

Ez világos, mint Lenin elvtárs szavai, csak nem olyan eufémisztikus, mint Lenin elvtárs szavai.

Egy munkás Samuel Gompers egy szenátusi vizsgálóbizottság előtt a következőkben idézte "munkaadóját".
"...Az én szememben alkalmazottaim olyanok, mint a gépek. Azért vannak, hogy előnyömet szolgálják. Ha pedig öregek és használhatatlanok kihajítom őket az utcára. [109. old.]

A hosszú rendőrbotok kapcsán Bencze József főkapitány úrnak is egy lelkesitő ajánlás az amerikai "rendvédelem" épületes históriái közül.  "... Lawrence városában ... óriási erőfeszitéssel megszervezték, hogy a sztrájk tartamára több száz gyerek más más városok munkásainál találjon otthont. Az élelmet és hajlékot kereső kiéhezett gyermekek rendkivüli hatást tettek az ország lakosságára. Ennélfogva a városi hatóságok kimondták, hogy több gyermek [már] nem hagyhatja el a várost. Amikor a sztrájkbizottság [mégis] megpróbált egy újabb csoportot útnak indítani, a gyermekeket és az anyákat rendőrök támadták meg a lawrencei vasútállomáson ... a felsorakozott rendőrök bekeritették a csoportot és botjukkal, tekintet nélkül a gyermekekre, jobbra - balra mérték csapásaikat ... a gyerekeket valósággal odavonszolták a katonai teherautókhoz. Még akkor is bottal ütötték őket." [236. old.]

Lelkesitő, Bencze úr, nemde? Dehát tulajdonképp legkevbésbé önről van szó. Ön csak teszi a dolgát. Ezért majd vállalnia kell a felelősséget, ha a helyzet úgy hozza. Látjuk azonban azt is, ön élvezi (!) amit mond, ill. tesz. Ez a "kiszabásnál" súlyosító körülményként vétetik figyelembe. Dehát ön nem a sor elején fog állni. Ön csak eszköz. De - tudja - nem mentség, a "parancsra tettem" formula.

* * *

Lehet, mire elkészülök ezzel a szösszenettel, március idusa lesz. Gondolom, nem szavalják a "Talpra magyart". Ha szavalják is, hiába teszik. Most inkább a kérdezősködés ideje van.

Orbán Viktor! Magyarország - isten kegye, a pápa áldása, az áruló elit, a buta nép jóvoltából - Magyarország jövendő
miniszterelnöke, tőled kérdezzük, mikor méltóztatsz végre kinyitni a pofádat és felelni arra, ami bennünket foglalkoztat.

Amerika iránti feltétlen elkötelezettségedet, hogy egyezteted össze a magyarság alapvető érdekeivel?
Nem lehetsz egyszerre két úr [Amerika és a magyarság] szolgája. Melyiket szolgálod majd?
Mit mondasz a tengerentuli és európai zsarolóknak? Eb' ura fakó? Vagy amit nagy elődöd Szent Antall Jóska mondott? Úriember nem tagadja le az adósságait, fizet mint katonatiszt?
Van valami fogásod, hogy az IMF mocskos kezét lefejtsd a torkunkról?
Te kivel vereted majd az embereket? [Gondolom, megint Pintér lesz nálad a belügyminiszter.]  Benczével, vagy mást teszel a helyére?
Megtűröd a "külföldi rendfenntartókat", vagy hazazavarod őket [Izraelbe]?
Áttérsz a katolikus hitre [ha már pápai plecsnit kaptál]?
Stb.... 

Még több kérdés is lenne. Dehát te tudod, hol szorít a csizma.  Ha össze tudsz ízzadni tizenkét pontot, ugyan állj fel a nemzeti múzeum lépcsőjére és szavald el nekünk. Nem baj, ha rímeid sántítanak, csak hangosan és főleg érthetően beszélj! Hallgatunk.

* * *

Most látom, elbóbiskoltam kissé írás közben... Orbántól kb. úgy lehet világos kijelentéseket remélni, mint az egyiptomi szfinxtől. Aki nem kifejezetten hülye, vagy nem megélhetésért politizál, nem is számol vele.

Hogy a [morbid] Lenin citálgatás értelme világossá váljék, meg kell nevezni a "nagy opportunistákat". Ezek: Orbán Viktor és támogatóinak köre. Azok, akik a magyarság színe javának hiszik és hirdetik magukat. A nemzet kirablásával szembeni minden ellenszegülés lehetetlen ha ők, a "karizmatikusok", ehhez - júdáspénzért - falaznak. Ceterum censeo: legelőbb őket kell rendbetenni!

A homokórán most csordogálnak az utolsó szemek. Vadonat-friss tudósitás a szélsőliberális Vasárnapi Hírekből.

"A 20-69 éves magyar lakosság több mint egyharmada magas vérnyomásban, cukorbetegségben zsíranyagcsere zavarban szenved. Ez a csokor együtt 'metabolikus szindrómának' neveztetik. A betegek egynegyede semmiféle kezelésben sem részesül. A kezelés a betegek felénél eredménytelen. [...] A cukorbetegség alapkezelésében nékülözhetetlen testsúlycsökkentés gyakorlatilag eredménytelen. Az iusmert [...] cukorbetegek harmada tulúlyos, 60 százalékuk elhízott. Az érintetteknek [csupán] negyedénél megfelelő a vércukor hosszú távú beállítása. Háromnegye düknél a vércukor tartósan magas. Közülük negyven százaléké már annyira, ami már súlyos szövődmények kiala kulásának kockázatával jár. A cukorbetegek 90 százaléka egyúttal magas vérnyomásban is szenved." [Jedlik Ányos tudományos kutatási projekt vizsgálati jelentése.]

Lám, velünk szemben nem kell költséges hadműveleteket folytatni: tankokat, légierőt alkalmazni. Ellenünk nem kell kazettás bombákat, foszforlövedékeket bevetni, mint Gázában. Mi megdöglünk csendben, úgy hogy pusztúlásunk nem kiadást, hanem [költségvetési] megtakaritást eredményez hóhérainknak. Ezt a homokórát ki kell csavarni ellene ink piszkos kezéből és szét kell törni a fejükön! Ez nem történhet "békésen".

De, mire - kire számithatunk. Hát' mindössze: vérre és könnyekre! Egy nemzet kerülhet ilyen helyzetbe. Feltevés ez? Nem! Törvényszerü történelmi hihívás. Kihívás és lehetőség. Ha útunk nem a vágóhídra vezet, hanem a harcmezőre, nem csupán a mi könnyeink és vérünk hullik, ellenségeinké is! Sőt!

Sohase' volt még időszerübb a versezet [Berzsenyi 1807-ben a Magyarokhoz írt verse].

Forr a világ bús tengere, ó magyar!
Ádáz Erynnis lelke uralkodik,
S a föld lakóit vérbe mártott
  Tőre dühös viadalra készti.

Kedves, ídust ünneplő, hazánkfiai és kedves [hívatlan] "vendégeink". Ez a vers mostanra megint nem oskolai tananyag! Nem volt az 1948-ban, nem volt az 1956-ban sem.

Kedves "ügyvéd kollegám" Robespierre szavaival és Batsányi versével búcsúzom - mára.

"Elveim kifejtése" c. könyvében [Gondolat 1988] ezeket írta az "Emberi és állampolgári jogok nyilatkozata" c. javaslatában [amelyet a Konvent jóváhagyásával nyomtattak ki].

Első cikkely
II.
Az ember alapvető jogához tartozik létfenntartásának biztositása
és a szabadság.

VIII.
A jog nem csorbíthatja embertársainknak sem biztonságát, sem
szabadságát, sem létezését, sem tulajdonát.

IX.
Jogtalan és erkölcstelen minden olyan birtoklás és cselekedet,
mely sérti ezt az alapelvet.

[340-341 old.]

Kérdhetik, miért épp ezt idézem? Hát a guillottine miatt... A Konvent "halálosan" komolyan vette magasztos elveit.
Egy fejjel lettek rövidebbek mindazok, akik ebben nem hittek. "Jakobinus" költőnk Batsányi János 1845-ben halt meg, nem érhette meg Lamberg kés általi megölését és Latour felakasztását, de "megálmodta"!

Nemzetek, országok! kik rút kelepcében

Nyögtök a rabságnak kínos kötelében,

S gyászos koporsóba döntő vas-igátok

Nyakatokról eddig le nem rázhatátok;

Ti is, kiknek vérét a természet kéri,

Hív jobbágyitoknak' felszentelt hóhéri,

Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek,

Vigyázó szemetek Párisra vessétek!  

Szóval? Már nem kér a nép! Nincs kitől! Nincs mit! A kockát el kell vetni.

2009.03.14

Sz. Gy.