In memoriam Ariel Sharon.
Kegyvesztetté vált Jahve szemében?
A
zsidók nem hisznek a túlvilágban. Ezért aki közülük
istenhívő és pórúl jár morfondírozhat
azon, mit szúrhatott el. Ám az is felvetődhet benne, Jahve méltányos
volt e hozzá?
Az isten természetéről ugyancsak megoszlanak a vélemények.
Egy yankeee szerint.
"Mark Twain, az Egyesült Államok legnagyobbra tartott írója, 1906-ban Jahvét "vindictive, unjust, ungenerous, pitiless, and vengeful" [büntető, igazságtalan, zsugori, könyörtelen, bosszúszomjas] jelzőkkel illette, akivel morális ember nem akarna azonosulni és még kevésbé akarná atyjának tekinteni."
[Empiria Magazin: Kuliffay Hanna írása 2001. szeptember 17]
Más [keresztény ... ] szerző viszont így vélekedik.
"A barátaink, az emberi szövetségeseink gyakran ott vannak, amikor elkezdünk
valamit, és amikor nehézre fordul a helyzet, és a kezük után nyúlnánk, akkor
egyszer csak nincsenek ott. Elpárologtak. Ők azok, akik voltak, de nincsenek.
Isten az, aki van. És ez a nyugodt szó, ez bíztatás, bátorítás. Azt jelenti,
hogy veled leszek, azt jelenti, hogy sohasem keresed hiába a kezemet, vagy a
pillantásomat, az erősítő, a bátorító segítségemet. Hogy mutatkozott meg
Istennek ez a szövetsége az Ószövetség választott népének a történetében? Vele
volt Izraellel az Isten. Évszázadokon, emberöltőkön át. Akkor is, amikor újra
meg újra a választott nép eléggé méltatlan volt arra, hogy ezt a
szövetségi
hűséget megtartsa. Vele volt. És nem hagyta, hogy elpusztuljon, és az emberi
gyarlóságai tönkretegyék, hanem megőrizte, és őt is újra meg újra visszavezette
a hűségnek az útjára. Nem kímélte meg a megrendülésektől, a veszedelmektől,
körülötte és a földjén, és a történetében mindenféle katasztrófák játszódtak le
- és ezekben Őneki is része volt. De hol vannak azok a népek, amelyek Izrael
körül szerveződtek azelőtt, ezerötszáz évvel ezelőtt, háromezerrel?...Eltűntek.
A kicsi népek is, amelyek Izraelhez hasonlók voltak, a nevük is eltűnt. És a
nagy népek is, amelyeknek a neveit a történelem őrzi, de amelyek egyértelműen a
múltéi már. Isten választott népe megmaradt. És visszatért újra, meg újra, sok
bel
ső pusztulás után, csüggedés után az Isten szövetségéhez. A hűséghez,
amellyel az Isten őt kísérte, megújította, újjá teremtette. Szövetséges társ az
Isten. A Bibliában a hűségét először azokkal a fogalmakkal írta le, amelyek
annak idején arra valók voltak, hogy országok szövetségét fogalmazzák meg vele.
Izrael, az Ószövetség választott népe nem a nagyhatalmaknál keresett védelmet,
hogy a világtörténelemnek a forgatagában fennmaradjon, hanem Jahvé-nál."
És mit ír egy zsidó?
"Egy zsidó vicc szerint az angol minden búcsúzás nélkül távozik, a zsidó, pedig hosszasan búcsúzik, és a végén nem megy el. Ez a helyzet az izraeli kivonulással Betlehemből, Ramallahból, és a jelenlegi, roppant nagy látványossággal végrehajtott gázai kivonulással, illetve kitelepítésekkel. Két héttel ezelőtt az izraeli hadsereg harsonák kíséretével kivonult Karemből. A sajtó, az eseményt a kölcsönös bizalom kiépítésére irányuló lépésként jellemezte, amelyek viszonzásául a palesztinoktól is hasonló jóindulatú cselekedetek várhatóak. Néhány nappal ezelőtt az izraeli tankok visszatértek Karembe, ott minden ok nélkül meggyilkoltak néhány palesztin rendőrt, elhurcoltak egy teherautónyi foglyot, és most készen állnak a következő nagy hírverés kíséretében megismétlődő látványos kivonulásra. Ezt a játékot túlságosan ismerjük, ahhoz, hogy komolyan vegyük Ariel Sharon legújabb gázai színjátékát."
[Israel Shamir: Sok hűhó Gáza miatt.]
A hűvös angolok véleménye.
"Ariel Sharon parancsot adott ki, hogy 2006. március végére – ugyebár éppen a Purim ünnepekre! -- az izraeli haderők készüljenek fel az iráni titkos atomtelepek lerohanására. Az izraeli titkosszolgálat jelentése szerint állítólag „Irán, a polgári lakosság között szétszórtan működtet kisebb uránium-finomító laboratóriumokat.”
Már egyre nagyobb a porfelhő, hiszen Irán nemcsak holtpontra jutott a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel (IAEA) való tárgyalásokban, de az iráni elnök Mahmoud Ahmadinejad újabb rendkívüli kijelentése: „Izraelt át kellene költöztetni Európába…” is aggodalomra ad alkalmat. Az IAEA vezetője El-Baradei, aki a napokban kapott Nobel-díjat, figyelmeztetett, hogy „a világ kezdi elveszteni a türelmét Iránnal szemben.”
Sharon elnök kijelentette, hogy „Izrael – de nemcsak Izrael – nem fogadhatja el az atomhatalommal felruházott Iránt. Nekünk megvannak a lehetőségeink, hogy az ilyen problémákkal szembenézzünk, és azoknak megoldására felkészülünk.”
[Hazánkért Online, 2005. december 12.
Petőfi, a költő forradalmár, hősi halálra vágyott.
"Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
[...]
Ne ily halált adj,
istenem,
Ne ily halált adj énnekem!
[...]
Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vér
ki szivembül,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az
acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyudörej,
[...]
Ha jön majd a nagy
temetési nap,
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók
kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent
világszabadság!
[Pest, 1846. december.]"
Hát
igen! Más - más
végtisztesség jár a szabadságharcosoknak és
más a tömeg- gyilkosoknak. Persze nem kizárt, hogy Jahve
Sharont életre ítéli. Annál rosszabb lesz neki.
Ha a Világ fölött a jogrend uralkodna, Sharont nemzetközi bíróság elé kellett volna [kellene] állítani és ugyanúgy felkötni, mint a nürn- bergi per vádlottainak többségét. Ennek hijján megérdemelné egy öngyilkos-gyilkos tőrét, golyóját, vagy bombáját. De hogy hátralévő életét tolókocsiban töltse? Ez igazán nem szép Jahvétől!
Persze merőben más a helyzet az ugyancsak tolókocsis, ráadásúl vak, Jaszin sejk esetén. Egyformán halálhörgés kiséri mindkettejük életútját. Ám nem kizárt, hogy a gyilkosok gyilkosainak felbújtója Allah paradicsomába jut... Eredetileg Amerikában ötmillió dollár vérdíj volt kitűzve a fejére.
Azután Sharon ölette meg.
"Szemtanúk szerint a sejk a hajnali imáról távozóban a gázai Szabra negyed
mecsetjének kijáratánál várakozott tolószékében, amikor egy izraeli helikopter
három rakétát lőtt ki irányában. A robbanások azonnal kioltották a sejk és 3
másik személy - két testőr, valamint egy járókelő - életét. Ahmed Jaszin
halálhírét a Hamász tisztségviselői, illetve közleményben az izraeli hadsereg is
megerősítette.
Ariel Saron izraeli kormányfő maga adott parancsot a sejk
megölésére és személyesen felügyelte a légicsapás végrehajtását. Az izraeli
biztonsági kabinet korábban úgy döntött, hogy felújítja a radikális palesztin
szervezetek, köztük a Hamász 
tagjai elleni célzott akciókat, megtorlásul amiatt,
hogy egy kettős palesztin öngyilkos merénylet kioltotta tíz izraeli életét.
Sharon a Likud frakcióülésén elmondta, hogy Jaszin sejk kezéhez nagyon sok
zsidó ember vére tapadt, hisz egyetlen célja volt Izrael Állam megsemmisítése,
majd így folytatta: 'A szabad világ minden országa megvédi állampolgárait a
terrortól. Ezt tettük mi is. Helytelen elítélni minket azért, mert megvédjük
Izrael ártatlan polgárait.' "
[Forrás:
http://www.erec.hu/belso/content/2004_03/HIRYASIN.HTM]
["Érdekes", hogy a Netről a Jaszin-témák az istennek se' akarnak letöltődni (?!).]
Ennek hijján tettem fel egy képet.
Epilógus.
A legősibb szlogenek egyike: mindenkinek a magáét. Hát erről lehet szó...
2006.01.07.
Sz. Gy.