Elveszett illúziók

Az írek keserű ébredése

Már csaknem minden politikai íllúzióm elveszett, de az írek józan eszében és nyakasságtában még bíztam amikor, 2008.06.22-én, megírtam "Írek.- zöld sziget a hullámverésben" c. cikkemet [az archivumban 319-es sorszám alatt közzétéve]. A cikk arról szól, hogy az írországi népszavazáson megbukott a "Lisszaboni szerződés", amelynek rendeltetése, hogy szorosabbra húzza a csatlakozó országok nyakán a judeokapitalista hurkot.

Korán lelkendeztem és mint jós is megbuktam - akkor. Az írek ugyanis később mégis beadták a derekukat. Ezzel el is ment a kedvem tőlük. Az ember nem szivesen gondol melléfogásaira - vélt melléfogásaira sem.

Mára azonban megint változott a kép. A felébredt Írország azonban már csak az egyik forró pontja az agg kontinesnek. "Európa az utcára vonult", írja a Népszabadság [2010.09.29]. Jelesül a következőkről van szó.

A megszorító intézkedések ellen sztrájkoltak több európai országban. Írországtól Spanyolországig több millióan vonultak az utcákra, hogy a fizetések befagyasztása és a nyugdíjkorhatár emelése ellen tiltakozzanak. Hírlik, hogy a spanyol király is szolidáris a tüntetőkkel. Persze már nem erről, nem csupán erről  van szó. A Népszabi dezinformál, amíg lehet. De már nem lehet... Erre utal a cikk képmelléklete is, amelyen egy Barcelonában felgyújtott rendőrautó látható, mint a helyzet igazi jelképe... [Remélem, Pintér Sándor is olvasgatja az Interneten a nagyvilág híreit és nézegeti a képeket...]

Ha az ember speciel Írországra kiváncsi, tovább kell keresgélnie és talál is valamit, pl. a Népszabadság gazdasági rovatában [2010.10.01], a "Fellegekben az 'ír' hiány - Ötvenmilliárd eurósra hízik a legújabb bankmentő csomag" című írást. Eszerint már "nem talicskával, hanem egyenesen kamionnal szállítják az eurómilliárdokat az ingatlanpiaci buborék kidurranása miatt megrendült helyzetű ír bankokba. A bankmen tő csomag eddig 33 milliárd eurójába került az ír 'kormánynak', de a teljes számla könnyedén elérheti az 50 milliárd eurót. A piac ugyanakkor díjazza Írország nyílt őszinteségét, annak ellenére is, hogy óriásira hízik a hiányuk."

A'kormánynak' - írja a szoc-lib-patinás kedvelt napilap. Ez viccesen hangzik. Mi átlag-buta gójok mára jól tudjuk, hogy az EU és az IMF pénzét az íreknek (!) kell megfizetniük elszegényedés, nélkülözés, didergés, rettegés, frusztráció, stb. árán. A megmentett ír bankokba pedig ebből a "forrásból" sokszorosa folyik vissza. Majd folyik tovább, hogy a Wall Street pénz - piramisát pumpálja fölfelé, az égig - mint a bábeli toronyét...

De visszafolyik e valaha a pénz Írországba? Aligha, mert ez a pokoli torony arra ítéltetett, mint bábeli elődje: össze kell omlania, miközben mindent magába szíva, eléri növekedése határait. Ekkorra ugyanis elveszíti stabilitását. Épp most veszíti el! Jól láthatóan inog és jól hallhatóan recseg - ropog. Magától azonban nem fog összedőlni. Meg kell ölni, ahogy Amerikában "megölték" a WTC ikertornyait. E tanulságos történetről külön kommentár készül.

Most pedig lássuk, voltaképp mi történik Európában ma! Mi a "feszültségek" oka? Mit hozhat a holnap?

A Népszabadság [2010.10.02] - akárcsak Pintér - zavargásokra számít "A válság kezdete, 2007 óta 30-35 millió munkahely szűnt meg világszerte. Az ILO szerint idén 213 millióra emelkedik a munkanélküliek száma a világon, ami 6,5 százalékos munkanélküliséget jelent – ismertette a brit Guardian. A szervezet jelentése szerint 25 (!) országban máris zavargásokat, erősödő feszültséget okozott az elhúzódó munkaerőpiaci recesszió. A szervezet főigazgatója szerint 'a méltányosságnak kell vezetnie minket'. Véleménye szerint az emberek elfogadják a kormányok nehéz döntéseit is, ha azt látják, hogy mindenki egyenlő mértékben viseli a terheket. – A kormányoknak nem szabadna olyan helyzetbe kerülniük, hogy választaniuk kelljen a pénzpiacok és a lakosság érdekei között. A pénzügyi és a társadalmi stabilitásnak együtt kell járnia."

Az ILO főigazgatója azonban vagy hülye, vagy játssza hülyét. Senki sem képzelheti ma már, hogy hagyományos válságról van szó, amelyet a munkásáruló szakszervezetek, a tőkésosztállyal karöltve, a "demokrácia" keretei között, annak játékszabályait követve, vezényelhetnek le. 

A szakszervezeti főcsahos helyzetértékelésének és javallatainak minden szava hazugság, ill. hülyeség. Nem elhúzódó munkaerőpiaci recesszióról van szó! Az emberek milliárdjai vannak elzárva attól, hogy létfenntartásukat munkával biztosítsák, mert a judeokapitalizmus a termelőerőket megfosztja a termelési eszközök használatától. Az embereket munkaerőpiaci árúnak tekinti és hagyja őket nyomorogni, éhenhalni. Az emberek [mintha Orbán Viktort hallanám] egyáltalán nem fogadják el kormányaik nehéz döntéseit, mert a mindenki egyenlő mértékű teherviselése szlogen ugyanolyan zsidó maszlag, mint a "szabadság - egyenlőség - testvériség", amelyről a CBJ találóan állapítja meg, hogy "az önmagukat bölcseknek képzelő gójok, az intellektuelek a maguk elvontságában mit sem tudnak kezdeni ezekkel a szavakkal; nem vették észre, milyen ellentmondás van a szavak értelme és azok egymás mellé helyezése között."  A kapitalizmus és a méltányosság, meg az egyenlő teherviselés ugyanígy egymást kizáró fogalmak. A kormányoknak pedig egyáltalán nincs választási lehetőségük a pénzpiacok és a lakosság érdekei között. [Orbán most ezt játssza. Majd meglátják, mi lesz a vége.] A kormányok a pénzpiacok ügynökségei. Csak a "zavargások" megelőzésének, ill. letörésének legeredményesebb módszerei közül lehet, ill. kell választaniuk. De ez is csak relatív jog, mert bármikor amerikai "tanácsadót" ültethetnek a nyakukba.

Csakhogy - ismétlem - ez a válság már nem munkaerőpiaci... Válságok halmazáról van szó, amelyek fenyegetően magasodnak a világ fölé, ideértve az amúgy is alkonyba borult Európát is.

Erkölcsi, jogi válság - következmények.

A második világháborút követően a győztes államok szolgáltattak "igazságot" a vesztes államokkal szemben. Majd kísérletek történtek arra, hogy a világ békéjét olyan nemzetközi jogszabályok és jogintézmények garantálják, amelyek a béke, ill. az emberi jogok elleni bűnöket kivizsgálják, elítélik és megtorolják. Hamarosan kiderült, hogy egy ilyen jogrendszerrel épp az az állam szegűl szembe a legkövetkezetesebben, amelynek fővárosa ad otthont az ENSZ-nek és viseli működési költségeinek nagyrészét. Meg Izrael... Az ENSZ-nek kezdetben volt némi erkölcsi tartása. Erre mutat, hogy "1975. november 10-én 72 szavazattal 35 ellenében (32 hiányzással) elfogadta, a 3379-es határozatot, melynek értelmében a cionizmus a rasszizmus és a faji megkülönböztetés egyik formája." E határozat 16 évig volt érvényben, aztán a néha lassan, de mindíg eredményesen rágcsáló termeszek diadalmaskodtak. "1991. december 16-án 111:25 arányban (13 hiányzással) visszavonták ezt a határozatot." A "magyar" küldöttség természetesen a többséggel tartott. [A szépemlékű †Antall József külön is kifejezte örömét és elégedettségét emiatt...]

Ma már ott tartunk, hogy amikor gázai eseményekkel kapcsolatban a "Richard Goldstone bíró által készített 575 oldalas dokumentum arra a következtetésre jut, hogy Izrael aránytalan erőt alkalmazott a gázai rakétakilövő állások kisöprését célul kitűző hadművelete során, az Izraeli Védelmi Erők tevékenysége esetenként szándékosan civilek ellen irányult, palesztinokat használtak élő pajzsként, és lerombolták a civil infrastruktúrát" akkor Netanjahu [Orbán politikai szövetségese] "arról beszél, hogy a jelentés szerinte egy széleskörű jelenség tünetének tekinthető, mely az elmúlt években kapott teret Nyugaton és az ENSZ intézményeiben. Az ENSZ visszatért azon 'sötét napokhoz', amelyeken még a rasszizmussal azonosította a cionizmust."

Továbbá, amikor Ahmadinezsád iráni elnök [2010.09.24] felszólal az ENSZ közgyűlésén és ott " felhívja a figyelmet, hogy az úgynevezett 'terror elleni háború' során Irakban és Afganisztánban egyre növekvő számú a civil és katonai áldozat és hogy mindezeket a szeptember 11-i merénylettel próbálják igazolni, amelynek során körülbelül háromezer ember vesztette életét, ezzel szemben Irakban és Afganisztánban sok százezer a halálos áldozatok, és milliós nagyságrendű a sebesültek és az otthonukat elvesztettek száma. És külön kiemeli, hogy a világon egyre több azoknak a száma, akik már nem hiszik el a 9/11 meséjét, stb, stb."  beszéde közben "amint az már megszokott az iráni elnök felszólalásai alkalmával, kivonul az ENSZ-közgyűlés ülésterméből az amerikai és az összes EU-tagállam - köztük Magyarország – küldöttsége is." Ezt lehet. Viszont annak elismerését, mi több, deklarálását jelenti, hogy a világnak nincs többé erkölcsi és jogi rendje. Ebbe a vákuumba pedig sokminden, sőt mi több, minden (!) belefér. A zsidóság, ennél és ettől fogva, az őt érő semmiféle sérelem kapcsán nem hivatkozhat sem erkölcsre sem jogra. Csak az USA és saját fegyvereiben bízhat. Kérdés, mennyire és meddig? [Lásd lentebb.] 

Ökológiai válság - következmények

Megint csak az USA az, akinek ipari tevékenysége a legnagyobb mértékben okozója a világ ökológiai károsodá sának. Az USA az, amely semmiféle nemzetközi egyezményben nem hajlandó magát korlátozni, ezen a téren (sem). A természeti  környezet pusztításán tul de azzal vetekedő mértékben rombolja a világ ökonómiai rendszerét is. [Erről lentebb.] A kétféle rombolás egyik következménye a migráció. Ez ma még úgy mutatkozik mint a közeledő vihar: az ég peremén feltünedeznek a viharfelhők, villámlik és halk dörgés hallatszik. A migráció pusztítóbb lehet, mint a tatárjárás, csakhogy a migránsok nem húzódnak vissza, mert nem lesz hová. A rothadt nyugati kozmopolita "államok" épp úgy képtelenek lesznek hatékonyan védekezni, mint a "keresztény" Európa annakidején.

Ökonómiai válság - következmények.

A Tóra névtelen szerzőinek fantáziája kóros, ám viszonylag szegényes volt. Csak az egyiptomi tíz csapás (utólagos) megálmodásáig jutottak el. A "vérré változott folyók (halpusztulás), békák, tetvek, vadállatok (kártékony rovarok), állatvész, fekélyesedés, jégesők, sáskajárás, háromnapos sötétség és az elsőszülöttek halála" kis területen, rövid ideig, keveseket pusztított.

A világ átalakításának nagy terve, a "Cion Bölcseinek Jegyzőkönyve", hűvös tárgyilagossággal írja le az elképze léseket, a tennivalókat és a következményeket. Ez utóbbiak embermilliárdokat sújtanak az egyiptomiaknál sokkal súlyosabb csapásokkal. Nem csupán a jövőben, hanem a mában!

A judeokapitalizmus története a folytonosan ismétlődő válságok, a háborúk, az emberi szenvedés története. Sok jel mutat azonban arra, hogy a világ Golgotáját és annak stációit a zsidó bölcsek nem jól tervezték meg... Addig minden simának látszott, amíg Amerikát a "pénz alkímiája" révén uralmuk alá hajtották, közben pedig a világ urává tették (Izraellel a hátán...).

Pont ott baszták el  - bocs (!!!) - amiben a legjobbak: a háború mint biznisz fuccsolt be! Amerika 1945 óta tartó permanens világháborúja ráfizetésessé vált!

Ezt a veszteséget az ördögi pénzendszer segítségével ugyan megpróbálják az egész világra szétteríteni és hatmilliárdnyi ember zsírjából, véréből, verejtékéből kisajtolni. (Ennek is van fedőneve: a válság "begyűrűzése".) Hát ez az ami nem megy! Egyre kevésbé megy! Sőt, "nyugtalanságok" támadnak, hol itt - hol ott, egyre gyakrabban, egyre több helyen.

A kulcsfogalom a "csőd". A csőd első tünete, a bankcsőd, a wallstreeti pénzintézetek síkján múló kellemet lenség, kis malőr csupán. Emiatt egyetlen bankárnak se' fáj a feje. A kapitalista rablóállam, ugyanis a zsebébe nyúl és feltölti a trezorokat. Azaz, mi a fenét zagyválok itt össze - vissza? Az állam az adófizetők zsebébe és a szociális alapokat kezelő pénzintézetek széfjeibe nyúl, de nemcsak Amerikában, hanem szerte a világon (!) és onnan markolja, markoltatja ki a zsozsót. De sok zsozsó - nagyon sok zsozsó - kell.  Jóval több a hiányzónál! Hogy miért? Azért, mert a világ lenyúlásának következtében világszerte növekszik az elkeseredettség, a dühös feszültség. Ezt zsidóék úgy mondják, nő a "terrorizmus" veszélye. Annak leküzdéséhez azonban megint három dolog kell: pénz, pénz és pénz - a köbön. Amerikának tehát "finaszírozási gondjai" vannak. Ha úgy tetszik, ördögi körbe, másszóval mókuskerékbe került. És még nem is beszéltünk a "W" formátumú [dabljú - dabljú] csődről, mert az még ezután jön...

A problémát az okozza, hogy Amerika nem lesz hajlandó a saját dugába dőlni. A válság "menedzselésének" eddig bevált formáihoz a végsőkig ragaszkodni fog. Ez viszont azt jelenti, hogy elvadulnak a dolgok. Az "embereknek" megint és még inkább szembe kell nézniük a viperákkal, gumilövedékekkel, könnygázzal, vízsugárral, kardlappal, rendőrcsizmával és a "terrorelhárító" terroralakulatok szadizmusával szerte Európában, sőt szerte a világon.

Ebben a helyzetben végsőkig kiéleződik a tőke szolgáinak szerepe, felelőssége. Ha azt hinné valaki közülük, hogy egyforma ügyességgel képes lengetni egyik kezében a nemzeti zászlót, a másikban pedig a gumibotot, téved.

Most nem csupán, sőt nem is elsősorban együgyű kis hazánkra gondolok, mert itt épp most kezdődik a nagy miszté rium, a szentorbánéji álom. Dehát majd' minden álomból van ébredés.

A társadalmi - gazdasági válságokat a demokráciákban eddigelé úgy kezelték, hogy a feszültség csúcsokat időben eltolták, azaz az egyik helyen sietteték, a másik helyen késleltették a sajnálatos eseményeket. Volt rá idő. Most nincs. Amerika siet. Ég a talpa alatt a padló, a feje fölött a ház. Így viszont nem lehetséges szép sorjában egyenként letörni az elégedetlenséget, mert azok belső törvényszerűségeiknek engedelmeskedve sorjáznak.

Természetes, hogy ezekben a mozgolódásokban most még nagyon sok az anarchikus elem. Ezzel számoltak annakidején a nagy marxista (zsidó) teoretikusok is. "Világ proletárjai egyesüljetek", hirdették únos untalan. Nekik nem sikerült. Másoknak se sikerülhet? Ki lehet ebben biztos, ki tippelhet tutira?

Persze egyáltalán nem biztos, hogy a taglózó ütés belülről, ill. balról jön. Jöhet máshonnan is. A globalizáció - többek között - azt jelenti, hogy minden mindennel összefügg, ill. összekapcsolható. Úgy mondják "hektikus" a világ. Ki hitte volna, hogy Kósa Lali öt perc alatt olyat mondhat Debrecenben, amely csaknem annyira megrengeti a világot, mint az a tíz nap. amit John Reeed híres könyvében megénekelt.

A Gyurcsány féle pribékeknek kurva szerencséjük volt: a tüntetők nem ütöttek és főleg nem lőttek vissza. Könnyen meglehet, nem a vakszerencsén múlott a dolog. Mondják, a 2006-os sajnálatos eseményeket maguk a hatóságok szervezték. Mi sem könnyebb ennél. Néhány provokátor felheccel néhány felheccelhető állampolgárt, lehetőleg egy nagy tömeg kellős közepén. Randalírozás kezdődik, miközben a provokátorok csöndben lelépnek. Ahol randalí rozás van, ott a karhatalmi fellépés jogszerű! Hogy ís írja a Gönczöl jelentés? "A törvény rendelkezéseinek megfelelően a rendőrség az oszlató akció jogszerű megindítását követően 'egységesen kezeli a tömeget', következésképpen az ennek során okozott sérülésekért nem felel." Ennek a jelentésnek a szerzői - ismétlem - a volt ombudsman, az Országos Kriminológiai Intézet egykori igazgatója és az ex legfáőbb ügyész...

De - tessenek mondani - mi lesz, ha a tömeges erőszakot (véletlenül) nem a titkosszolgálat szervezi. A tömeg pedig (esetleg) nem tűri, hogy "egységesen kezeljék", azaz pofánlőjék, szembespricceljék, üssék - rugdossák, térdepel tessék, falhoz támasszák a tereken és a büntetésvégrehajtási intézet zárt udvarán? Mi lesz, ha a tömegben nem provokátorok, hanem fegyveresek "lapulnak", akik viszonozzák, vagy épp megnyitják a tüzet? Tetszenek tudni ugye, hogy a robot-szadisták mennyire írtóznak a megmérettetéstől? Ezt demonstrálja a dicső "Army" minden eddigi expedíciója, amelyek mindenünnen való kipofozással végződtek, legutóbb Irakban és nemsokára Afganisztánban, ill. Pakisztánban is.

Mondhatják, rémeket vetitek a falra. Hát csak tessék! Még van tovább is. 

Civilizatórius válság - következmények.

Hangzatosan hangzanak a "vallások háborúja", a "kultúrák háborúja", a "civilizációk háborúja" kifejezések. Itt és most azonban nem kell nagyot hörpölni ezekből a nagy kérdésekből. Elegendő csupán Európa iszlamizálódását (ismételten) szóbahozni. Azt hiszem, itt is melléfogtak kissé a "bölcsek". Nyugateurópa erős nemzetállamainak lezüllesztés általi meggyengítése a cionizmus legfőbb célkitűzéseinek egyike, hogy "a kígyó befejezhesse a körét". Emiatt semmi kifogásuk nem volt az ellen, hogy a "jóléti államok" a piszkos munkákat "vendégmunkásokkal" végez tessék el. Jöttek is, pl. a törökök. A török utcaseprő olcsó volt - a tőkésnek. (A honi munkanélküliek és a vendégmunkások száma megdöbbentő konvergenciát mutatott a "befogadó" országokban.) Senki se' törődött vele hogy egy - egy ilyen Ali köré mihamar népes kolóniák települtek. Érkeztek a hitves(ek), a gyermekek, a szülők, a nagyszülők, a dédszülők, a koma, a sógor, stb. Ezek együtt már sokba kerültek, sokszorosába a "helyettesített" német munkaerőnek. Ezt a többletet azonban az állam, azaz a német adófizetők viselték. Nem is lett volna baj, ha a kolóniák tagjai megelégedtek volna azzal, hogy slumokban tengődve szaporítsák a proletariátus létszámát. Csakhogy nem ez történt! A kolóniák iszlám közösségekbe (összetartó, öntudatos, harcos és anyagilag is tehetős közösségekbe) szerveződtek és ahol felépítették mecsetjeiket, ott már ők vannak otthon, nem a németek.

A nyugati katasztrófa-politikusok még belegondolni se' nagyon mernek, mennyiben befolyásolja e közösségek nézeteit és viselkedését az Iszlám, horribile dictu a szélsőséges iszlám, azaz pl. az Al Kaida, amely már a nyugateurópai nagyvárosokba készül...

Mindenesetre nehéz elképzelni, hogy ezek a közösségek passzív semlegességet tanúsítanak ha a "jóléti állam" recsegése - ropogása fűlsiketítővé válik.

A speciális ír probléma.

Előfordult már velem, annyira belemelegedtem egy cikkbe, hogy mire a végére értem elfelejtettem a címet. Most nem ez a helyzet. Az írekkel kezdtem, velük fejezem be. Több mint érdekes, hogy a mostani írországi események kapcsán senki - a sajtó sem - gondol az "ír terrorizmusra", vagyis az IRA esetleges szerepvállalására a gazdasági válság "kezelése" kapcsán.

Érdekes multbeli epizód, hogy a Vaslady is tartott az IRA-tól (amely majdnem kicsinálta) és
"miközben az angol közvélemény felé az erőt és a magabiztosságot próbálta sugározni, addig az IRA-val titokban a megegyezést kereste a terrorszervezet belfasti éhségsztrájkja idején - derült ki az információszabadsági törvény (Freedom of Information Act) következtében feloldott dokumentumokból."

Talán nem árt tudni az IRA-ról, amit a Wikipédia ír. "Az Ír Köztársasági Hadsereg IRA hosszú ideig elsősorban katonai jellegű, baloldali, nacionalista republikánus szervezet volt, A belfasti egyezmény aláírásáig Észak-Írország Egyesült Királyságból való teljes kiszakadásáért, illetve annak Írországgal történő egyesüléséért harcolt mind katonai, mind politikai úton. 1969-es alakulása óta nyíltan vállalt célja Észak-Írország és Írország felszámolása, és helyükbe egy új, az Ír-sziget teljes területét kitevő szocialista „összír” nemzetállam felállítása." 

Ím a régi vesszőparipám, a szocialista nemzetállam, azaz a nemzeti-szocialista állam megteremtése mint eszmei törekvés, ill. mint politikai cél létezik, esetleg a felszín alatt. Könnyen meglehet, az írek ismét felülnek saját vesszőparipájukra, ha a brit oroszlán gyengesége ezt lehetővé teszi.

Napjaink kérdése nem az, mi lesz ha az angol pofozók is beavatkoznak Írországban. Ezt tudjuk. A kérdés az, hogy akad e olyan ír, aki hajlandó elvállalni Gyurcsány, Bajnai, avagy Orbán szerepét, ha a helyzetet "konszolidálni" kell, azaz fel kell lépni az elégedetlenek ellen. Milyen lesz ott a "Terrorelhárító Központ"? Ki lesz az ír Pintér? Lesz e egyáltalán? És ha nem lesz, mi lesz Írországban?

Mindenestre, ha szétesik az EU, az írek esetleg elfelejtik nagy szégyenüket, ostobaságukat, hogy a zöld szigetet beszavazták az EU-ba és megszavazták a Lisszaboni Szerződést is. Az vesse rájuk az első követ aki náluk okosabb volt. Mi magyarok nem tartozunk közéjük.

2010.10.02

Sz. Gy.