"Rebeka mama vadasan elkészített kecskehúst bízott fiára Jákóbra, hogy azt bátyja Ézsau helyett vigye be vakapjához Izsákhoz, az atyai áldás elnyerése végett. Jákóbnak először aggodalmai voltak sima bőre miatt, mert Ézsau szőrös volt. A leleményes nyanya azonban egy kecske szőrös bőrével beborította Jákób kezét és nyakát. Így bár Izsák észrevette, hogy 'a hang Jákóbé, de a kéz Ézsaué', mégis elhitte, hogy idősebb fia áll előtte és megáldotta."
 

 

Nemzeti politika?

Furfangos Jákób bábszinháza.

 

Szomorú látlelet következik.

A magyar fülke vakság (+süketség+hülyeség) miatt nemzetünk megint alaposan beleválasztott. Ami történt, arról a fenti épületes bibliai történet jut az ember eszébe. A forradalmár Orbán Viktor frazeológiájában talán a "nemzeti" a leggyako    ribb kifejezés. Ez azt jelentené, hogy a fülkeforradalom óta ő kevergeti s. k. a politika boszorkányüstjét, beledobál ezt - azt, közben varázsigéket mormol, s mindezek folytán valamiféle csoda történik?

Egy frászt! Ami ma történik, annak jóformán semmi köze sincs se a Fidesz pártprogramjához se a Fidesz Kormány programjához, Orbán Viktorhoz is alig.

Aki nem kifejezetten hülye látja, hogy önkényuralmi rendszer épűl nálunk. Az exkommunisták és a judeoliberálisok, álnokul, a múlt árnyait emlegetik, vagyis azt a régi önkényuralmat, amelynek irányítói és haszonélvezői ugyancsak ők (vagy felmenőik) voltak.

Nem! Magyarországon a legmodernebb tőkés diktatúra európai kísérleti modellje készűl - amerikai patent alapján. Ennek a műveletnek Orbán Viktor nem irányítója, csupán komédiása.

A politikacsinálás manapság nem a pártszervezetekben, az Ország gyűlésben, vagy a minisztériumokban folyik, hanem máshol. Tekintettel arra, hogy Magyarország egy olyan állam szövetség (EU) tagja, amely amerikai - izraeli befolyás alatt áll, a "magyar" politikát alkalmasint nem csupán Magyaror szágon csinálják (vezérlik). A politikusok, az államhatalom és az államigazgatás posztjaira helyezett személyek szinpadi figurák, akik előadják [eljátsszák, eltáncolják, eléneklik] a "darabot". Ez persze így közhelynek tűnik. de van tovább is.

A hatvanas évek elején jelent meg John Kenneth Galbraith közgazdász professzor könyve "Az új ipari állam." Ebben azt írja, hogy a modern ipari államban az u.n. " techno-struktúra" átvette a tőkés, a vállalkozó és a részvényes hatalmát, mert a gazdasági fejlődés ezt követelte. Arról van szó, hogy a társadalom és egyes alrendszereinek bonyolultsága olyan fokot ért el, hogy az átlagos politikai, pártvezetői közigazgatási tudással ezekre már nem lehet megfelelően reagálni, ill. a folyamatokat irányítani. Ehhez szakmai apparátus szükséges.

E szükségletnek megfelelően alakultak ki az egyes politikai táborok mellett, legkorábban az Egyesült Államokban, az úgynevezett think tankok”, mint a pártok háttérszervezetei. Ezek nagyrészt alkalmazott kutatást végeznek az adott politikai tábor értékei és érdekei szerint figyelve a problémákat és megoldási lehetőségeket. E háttértámogatás intézményeit és szolgáltatásait természetesen igénybe veszik a társadalom összes többi alrendszerei is. A kifejezést agytrösztnek magyarítják, de hogy mit takar ez a kifejezés, az már kevésbé egyértelmű. Jelenthet kamarillaszerű politikai tanácsadó testületet, a káderutánpótlásról is gondoskodó pártalapítványt vagy - megrendelésre (!) akár kampánystratégiákat is kidolgozó, társadalomtudományi kutatóintézetet is.

Galbraith nézeteit a fejlődés annyiban haladta meg hogy a látható technostruktúrák és háttérszervezetek nem vették át a tőkések hatalmát. Ellenkezőleg úgy működnek, mint az úríszabóságok: mérték után szabnak, megrendelésre.

E háttérintézmények magyarországi hálózatát hazánk nagy támogatója, Orbán Viktor atyai jóbarátja, szervezgeti és finaszírozza jó tíz éve. Az amerikai pénzügyi körök politikai csoportjai a pénzmágnás Soros Györgyön és egész Közép- és Kelet-Európát behálózó alapítványai, ösztöndíjai révén közvetlenül behozta Magyarországra az amerikai balliberális politikai szerveződés arzenálját. A Soros Alapítvány évente milliárdos nagyságrendben finanszírozta már az 1990-es évek elejétől a szabad demokrata tábor jogvédő irodáit, létrehozta az Emberjogi Dokumentációs Központot, újabban az Eötvös Károly Közpolitikai Intézetet, és mindezek mellé könyvkiadókat, folyóiratokat és könyvterjesztő hálózatot telepített, stb., stb. Mondhatnók persze, hogy Soros egy nagy balfasz, mert lám mire ment az SZDSZ-el. Mondhatnók, de nem mondhatjuk, mert az ilyesfajta háttérintézmények mindíg a regnáló államhatalomhoz kapcsolódnak, főlag akkor ha az a fülkeforradalom révén - amihez nagyon sok köze lehet Soros intézményeinek - abszolut hatalmat szerez és abba mélyen bebetonozza magát, mint Orbán az eminens.

Ha már a példákat szemezgetjük ne feledkezzünk meg a A CEU-ról, azaz a Közép-európai Egyetemről (Central European University) amely "az Amerikai Egyesült Államok és a Magyar Köztársaság működési engedélyével és akkreditációjával rendelkező, budapesti központú nemzetközi egyetem.

A CEU a társadalom- és bölcsészettudomány, a jog, az üzleti élet, a kormányzat és közpolitika területén posztgraduális képzést a jövő vezetőinek. Ezt mutatja a nagy számú nemzetközi hallgatói létszám és a világ legjelentősebb egyetemeiről érkező tantestület. A több, mint 30 országból érkező közel 300 tanár a CEU-n 7:1-es diák-tanár arányszámot eredményez.

Tanulmányaik során a diákok nagy része részesül pénzügyi támogatásban, melybe beletartozik a tandíjmentesség, a különféle kutatói ösztöndíjak, a szállás és az orvosi ellátás támogatása is.

Az itt megszerzett magasszintű tudással és szakértelemmel a hallgatók fontos munkaköröket tölthetnek be. Jelenleg a CEU-nak az öt kontinens mintegy 100 országában, közel 8600 végzett hallgatója él, közülük több miniszter, nagykö vet, egyetemi tanár, tudós, kutató, ügyvéd, ember jogi aktivista és vállalatvezető került ki."

Ez a rövid kis ismertető nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy az új "nemzeti" arisztokráciát Soros nevelteti számunk ra. Megnyugtató, nemde?

E háttérszervezetek és főleg kenyéradóik persze telve vannak jóindulattal és buzog bennük az önzetlen segítség nyujtás szándéka. Ennek jellemző példája, hogy "az Egyesült Államok kész átadni a fekete kisebbség társadalmi integrációja terén szerzett tapasztalatait Magyarországnak a roma integráció előmozdítására - jelezte az amerikai külügyminisztérium közép-európai térségért felelős tisztségviselője kedden a Washingtonba érkezett magyar kormányzati és országgyűlési küldöttségnek. Egy a hátrányos helyzetű, elsősorban színes bőrű családok sikeres integrációját megvalósító New York-i programról, valamint annak tervezett magyarországi adaptálásáról folyt egyeztetés - mondta el a találkozó után az MTI-nek Korózs Lajos, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium államtitkára."

Ha nálunk úgy oldódik meg a cigánykérdés, ahogy Amerikában a négerkérdést "megoldották" megnézhetjük magunkat.

További ideillő példa "az Athena Intézet, amely 2010-ben tizenhat gyűlöletcsoportot azonosított Magyarország területén. Közülük tizenhárom aktív, tevékenységük egy-egy "magyar közösség" elleni verbális erőszaktól a konkrét fizikai támadásokig terjed."

Az egy - egy magyar közösség kifejezés kissé eufemisztikus, mert  zsidó közösséget kell alatta érteni

De térjünk vissza kiindulási pontunkhoz és tegyük fel, ill. válaszoljuk meg a kérdést, mik azok a problémák, amelyeket Orbánnak és színtársulatának meg kell oldani?

Hamarjában három problémát tudok megemlíteni: 1.) terrorizmus, 2.) terrorizmus, 3.) terrorizmus...

Ezt a fogalmat se' árt körűlírni, azaz kimutatni mit ért alatta a kormányzat és mit az a bizonyos "közösség".

Elméleti alapokat keresve Pintér Sándornál kötöttem ki. Ő ugyanis klasszikus tömörséggel magyarázta meg, hogy miért kell minden létező erőszakszervezetet egy kézben, az ő (tiszta) kezében, összpontosítani. Arra hivatkozott, hogy az életkörülmények romlása miatt fellépő társadalmi feszültségeket nem lehet másként kezelni. Ezzel fején találta a szöget. Más kérdés, hogy több szög is van. Társadalmi feszültségeket fog generálni az is, ha néhány év mulva megszűnik a földvédelem és elkezdődik az izraeli beáramlás, a földek "felvásárlásával" kombinálva. Ekkor léphet fel a "terrorizmus", amit nevezhetünk egyszerüen antiszemitizmusnak is.

A fülkeforradalom "nemzeti" kormánya "úgynevezett 'új típusú' biztonsági kihívásokkal kerül szembe, a melyek a világ minden részén éreztetik hatásukat. A terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek proliferációja (terjedése), az illegális fegyverkereskedelem és szervezett bűnözés, a válsággócokból kiinduló migráció, valamint számos más fenyegetés globálisan jelentkezik, így azok negatív hatásai csaknem minden államot érintik."

Mondják, hogy rosszindulatú vagyok, de a "válsággócokból kiinduló migrációról" nekem minduntalan Izrael jut eszembe. Csakhogy a hatalmak e migráció ellen védik országuk felségterületét, mi pedig e migrációt fogjuk védeni az őslakosok rovására. Kívánom, tévedjek!

Lehet, a magyarság mára annyira elvesztette erkölcs - helyesebben emberi - tartását hogy a tervezett földfoglalás [landgrab] nem ütközik majd komoly ellenállásba, ámbár a magyarokról sohasem lehet tudni...

A magyar jövő horizontja mindenesetre az őszi égboltra hasonlít, amelyen piszkosszürke felhőrongyok gomolyog nak.

Ami a Magyarországot érintő izraeli aspirációkat illeti nem lehet másból mint Simon Peresz kijeletéseiből kiindulni, amelyek arról szólnak, hogy Izrael felvásárolta Magyarországot. Peresz befejezett múlt (past perfect) igemódot használt. Nem mondhatjuk, nem úgy értette, vagy az újságírók értették félre, mert ismételt rákérdezésre is kitartott állítása mellett változatlan formában.

Nem tudjuk pontosan, hogy nálunk hány fegyveres titkosszolgálat készülődik a "rendfenntartásra". Azt azonban tudjuk, hogy Izrael és Amerika milyen módszerekkel harcol a "terrorizmus" ellen, pl. Gázában, ill. Irakban.

Gázáról és Irakról jómagam is szót ejtettem már, nem is egyszer. A "biblikus" izraeli hadviselést is megpróbáltam jellemezni. Úgy érzem azonban, hogy néhány ecsetvonással indolt kiegészíteni az amerika  békés ill. háborús mentalitását.

Először a neokonzervatívokról ejtenék pár szót. E politikai irányzatnak hosszú története van. Foga fehérét akkor és azzal mutatta ki, ahogy a WTC tornyok lerombolásával megteremtette az ürűgyet Irak és Afganisztán megtámadására."Az ifjabb Bush vezette kormányzat(i bünszövetkezet)  Elliott Abrams, Lewis   Libby, Dick Cheney, Paul Wolfowitz   és Donald Rumsfeld, stb. a szeptember 11-i  "terroristatámadásokra" adott válaszként a Bush-adminisztráció 2002 őszén elfogadta az Egyesült Államok új nemzetbiztonsági stratégiáját [National Security Strategy, 2002] Ez szinte minden ponton szakít a korábbi évtizedek nemzetközi jogi és politikai megközelítésével annak érdekében, hogy nem egy esetben máig vitatott módon teremtse meg Amerika számára annak lehetőségét, hogy a világ bármely pontján érvényt szerezhessen szuperhatalmi érdekeinek."

Ami a harcmodor "jogi" megközelítését illeti, elegendő Blackwater nevü "biztonsági céget" említeni, amely egyik leg
főbb felelőse az iraki civil mészárlásoknak és fogolykínzásoknak, amiért senkit sem lehet felelősségre vonni, mert e szerződéses bűnözők és prostituáltak nem tartoztak az amerikai katonai közigazgatás, ill. biráskodás felügyelete alá.

Ami a hazai neokonzervativizmust illeti, legjelesebb képviselője a mi Orbán Viktorunk. Ezt volt szives kinyilatkoztatni Oroszország egykori nagykövete Igor Szavolszkij úr, azzal egyetemben, hogy emiatt enyhe undort érez iránta. [Erről írtam egy blogot annakidején "Neokohn" címmel.

Most pedig se' bakugrást nem teszek, se' vargabetűt nem csinálok, ha most Gyurcsánnyal folytatom. Miért kellett neki mennie, Orbánnak pedig jönnie? Azért, mert Fletó rendszere csontja velejéig rohadt volt? Nem! Azért, mert Fletó balfasz volt [őszödi beszéd, ésatöbbi]? Nem! Azért mert kokettált Putyinnal? Nem! Azért kellett mennie mert a gyeplőt nem bírta tartani. Bezzeg ha néhány disznótorba' segített volna fogni az áldozat fülét vagy farkát. keményebb lett volna a marka. De ez már csak utólagos okoskodás.

Az viszont szentigaz, hogy fletó hülyéskedése már biztonsági kockázatot jelentett. Az Országra nézve? Áh dehogy! A hazánkra ácsingózó háttérhatalom érdekeire nézve. Hogy honnan veszem? Le van írva Political Capital Institute az "Országjelentésről" 2007.04.17-én adott összefoglalójában eképpen.

Az egész jelentés(rész) érdekes, de a dolgok klúja, a szöveg poénja, az utolsó passzusban van! Fordítsam le magyarra? Milyen bevándorlásról beszél a jelentés? Kínaiakról? Románokról? Nem - nem! Már csak egyet találhatnak a kedves olva sók. Nos? Nos? Hát az izraeliekről, továbbá arról van szó, hogy a jelentés készítői elszólták magukat. Persze az sem kizárt, hogy már oly magasról, ill. olyan nagy ívben szarnak le bennünket, hogy nem is ügyelnek szavaikra, csakúgy mint Simon Peresz államfő úr. [Lásd fentebb.]

Talán sokan észreveszik, hogy Orbán most skálázik a jelentés strófáin. Jól csinálja. Gyorsan és könnyen csinálja! Egy vagy több fideszes képviselő megálmodik egy törvényjavaslatot. Reggel szót kér a Parlamentben, aztán zutty (!) megvan a legújabb kétharmados törvény. Alig győzik kiosztani a sorszámokat. Ennél olajozottabban Rákosi parlametje sem működött. Csak pofázni nem lehetett. Most Orbánnál már lehet - elvégre demokrácia van.

És most, a rend kedvéért, szemezgessük gyorsan végig ezt a négy passzust.

Végezetül ajánlás Magyarország-Izsák tatusnak.

Tudhatnád öreg, hogy az egészséges gyanakvás a létfenntartás egyik legfontosabb eleme. Az eszét egy ember és egy ország nem egyszerre veszíti el, hanem apránként. Az első tünetek a "gyermekes" naivitás, a kritikátlanság, az emlékezet kihagyása.

Első István befésült ezer éve és te azóta is hagyod magad, pedig igazán "megesni" csak egyszer lehet. Most ennek a Viktor gyereknek dőltél be. Inkább dühítő vagy mint sajnálatra méltó.

Nem látod és sajnos nem is érzed, hogy a melleden űl a macska. Amilyen oktondi vagy, biztos nem tudsz arról az idegenkedésről, amelyet jobb sorsra érdemes néped a fekete macskával szemben táplál. Ezért elmesélem neked Szalay László Mihály bácsi tanítását a fekete macskáról

"Minden jólélek dicsérje az Urat...

Fekete macska nem hoz szerencsét. Sőt még azt is elviszi, ami van, - és szerencsétlenséget hoz a házhoz. A fekete macska rendesen magától ajánlkozik; idegenből, idegenként. S ahová beveszi magát, oda követi a szerencsétlenség, a kár, a baj. A férj beteg lesz, köhög, nyöszörög; a gyerekek senyvednek, sírnak; az édesanya összeesik és meghal... A fekete macska parazsat hoz a szájában; fölviszi a padlásra a széna közé; fölcsapnak a lángok; sikolytás; a harangokat félreverik; a lángok megvilágítják az éjszakát, s te ott állsz kábultan, támolyogva, megsemmisülve, koldusként... A fekete macskának nagy, sárga szemei vannak. Úgy forgatja, mint két tüzes üszköt és a fekete macska vad, bizalmatlan, rosszindulatú jószág. Nem hagyja magát megfogni, s ha csak ránézel, már morog, rád mereszti a szemét, hátracsapja a bajszát, föltátja a száját és megmutatja a fogait. Este, mielőtt lefeküdnék a háznép, besurran a szobába, elbujik az ágy alá és mikor alszanak, a sötétben kimászik az ágy alól, rákuporodik az alvók mellére és rettenetes farkasszemet néz velük. Azok hörögve, vergődnek; fulladoznak, nyöszörögnek; s ha nem sikerül rémes sikolytással felébredniök, végük van - elállítja a szívverésüket. Iszonyatos jószág a fekete macska. Iszonyatosabb, mint a koromsötét éjszaka, fenyegető búgással repülő, nagycsápú, undok bogarak...

Minden jólélek dícsérje az Urat..."  

Hogy a rajtad űlő macska nem fekete? Mit számít az, hisz úgyse látsz. Neked már tökmindegy. Simogasd meg azt is. Érzed a színeltérést? Nem? Na látod! A többi stimmel. Olvastatsd fel magadnak a kiválasztott nép történetét. Aztán áldd meg a macskát is, hisz az az igazi örökös.

Vagy tudod mit? Ne strapáld magad. Már úgyis elcsesztél mindent ami "hatalmadban" állt. Pihenj. A macska úgyís lemászik rólad, ha már...

Dehát csak akad tán valaki, aki az mondja sicc (!), aztán kivágja a macskát - szarni. Volt már ilyen? Sokszor!

2010.12.26

Sz. Gy.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Amerika segít!

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Amerikai neokonzervatívizmus

Az amerikai társadalomnak a konzervativitásban megmutatkozó nagyobb affinitása olyan momentumokban  ragadható meg, mint a vallás előtérbe helyezése, a halálbüntetés és a zéró  tolerancia gyakorlatának igenlése, az abortusz és az eutanázia-vita rendre jobbol dali-konzervatív  lezárása,  a  pornográfia  szabályozásának  és  az  iskolai  imának  a  követelése,  a  nemzeti  érzelem  látható  kifejezése, ragaszkodás a  fegyverviseléshez, az adóellenes vélekedés párosulva az állami redisztribúció helyett az egyéni felelősségvállalás preferálásával, külpolitikai vonalon pedig a beavatkozás  támogatása, gyakran egészen militáns-jobboldali megnyilvánulásokkal.  Békés Márton tanulmánya.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

 

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A neokonok.

A   neokonzervativizmusnak   e   majdnem   harminc   év   alatt   két   nagy   korszakát különíthetjük el. A hidegháborús, "első generációs" képviselőihez képest az 1990-es évek végére   átalakuló   új   hátország   több   ponton   is   eltér   a   reagani  "neokon   forradalom" ismertetőjegyeitől. A Bush-adminisztrációval hatalomra jutó külpolitikai döntéshozói kör számára   az   egyértelmű   lehetőséget   a   2001.   szeptember   11-i   terrortámadások jelentették.  Az  "új"  neokonok,  úgymint  William Kristol,  Charles  Krauthammer,  Robert Kagan és   társaik ekkor  megtapasztalhatták,  mi   történik,  ha az  általuk  papírra vetett külpolitikai   doktrína   valóságos   stratégiává   válik.   Azonban   a   Bush-éra diplomáciatörténetének  megértéséhez   nélkülözhetetlen   annak   bemutatása,   honnan   is indult a neokonzervativizmus és milyen út vezetett az 1980-as győzelemig.   A neokonzervatívok,  akik közül   fiatalon  többen meggyőződéses   trockisták voltak,   elfogadhatatlannak   tartották   az   Egyesült   Államok   érdekeinek   feladását Bár   Ronald   Reagan   1980-as   győzelmét   a   neokonzervatívok   „maguknak tulajdonították”4, s egyben a baloldal szellemi és politikai hegemóniájának megtöréséről beszéltek,   pontatlan   volna   az   1980   és   1988   közti   éveket   egyértelműen   a neokonzervativizmus  hatalomra kerüléseként  értékelni.  Tény,  hogy minden korábbinál markánsabb módon érvényesültek a neokonok által az 1960-as évek óta képviselt elvek, azonban azt is látni kell,  hogy az amerikai bel- és külpolitikai  döntéshozatal rétegzett, nemritkán egymásnak   feszülő érdekek  jellemzik,   így valószínűleg  leegyszerűsítené az elemzést, ha minden egyéb magyarázat nélkül neokonzervatívnak neveznénk a reagani éveket.   Ami   azonban   bizonyos:   a   hidegháború   végével   Amerika  minden   korábbinál erősebb   hatalomként   maradt   a   világ   ura,   és   ennek   a   pozíciónak   a   kivívásához elengedhetetlen   volt   a   neokonzervatívok   új,   a   korábbiaktól   eltérően   konfrontatív, értékalapú külpolitikai doktrínájának megfogalmazása (is). A Szovjetunió gyors felbomlása és a négy évtizedes hidegháborús antagonizmus egyik napról  a másikra való megszűnése a nemzetközi  kapcsolatok  történetében egyedülálló helyzetet   teremtett:  az   Egyesült  Államok  maradt  az   egyetlen,  megkérdőjelezhetetlen globális   szuperhatalom.  Csakhogy   a  megváltozott   nemzetközi   kontextus   egyben   arra kényszerítette   a   döntéshozókat   –   köztük   a   neokonzervatívokat   is   –,   hogy újrafogalmazzák Amerika helyét, szerepét és mozgásterét az „új világrendben”.A neokonzervativizmus átalakulásának leglátványosabb eleme Paul Wolfowitz, akkor a Pentagon harmadik embere által jegyzett 1992-es Védelmi Tervezési Útmutató (Defense Planning Guidance). Ennek ugyan csupán részletei kerültek nyilvánosságra, már azok is Az 1990-es évekre kikristályosodó neokonzervatív külpolitikai program tehát megőrzi a  liberális demokrácia és a nyugati  szabadságjogok értékeinek univerzalitásába vetett hitet,  nyíltan az Egyesült Államok globális hegemón szerepének szükségességét vallja, akár   fegyveres   úton   is   kész   fenntartani   az   egypólusú   világrendet,   a   nemzeti érdekérvényesítést pedig elsősorban nem a nemzetközi intézményeken keresztül képzeli el.  Ez  a külpolitikai  gondolkodásmód  logikusan vezet  majd el  az  amerikai   szövetségi rendszer   és  az  azt  működtető  mechanizmusok  gyökeres   átalakulásához,   a  megelőző csapásmérés   doktrínájának   kidolgozásához   és   a   demokrácia,   valamint   a   szabad piacgazdaság   egyetemesnek   tartott   értékeinek   terjesztéséhez,   vagyis   a  hidegháborús szerepfelfogás és külpolitika teljes mértékű átértékeléséhez. Az  amerikai   érdekek  és   értékek  által   alkotott   neokonzervatív   külpolitikai   doktrína megfogalmazását   nagyban   elősegítették   a   hidegháborús   évtizedekből   "örökölt" háttérintézmények   és   folyóiratok,   amelyeket   az   1990-es   évek   során   hatékonyan alakítottak át és bővítettek ki, újak létrehozása mellett. Talán a legjelentősebb közülük az 1997-ben William Kristol  elnökletével alapított  Project  for a New American Century (PNAC).   Ez   a  think   tank  a   Clinton-adminisztráció   külpolitikájával   elégedetlen neokonzervatívokat   tömörítette   egy   csoportba.  A PNAC névsorának  áttekintésekor   az Az NSS 2002 közvetlen politikai „előfutárának” George W. Bush 2002. júniusi West Point-i beszédét tekinthetjük. Ebben az elnök a morális relativizmussal való szakítás, a terrorizmus elleni globális küzdelem szükségessége, a megelőző csapásmérés preemptív doktrínájának   megfogalmazása   és   az   Egyesült   Államok   közel-keleti   politikája felülvizsgálata  mellett   érvelt.   Ezek   a   pillérek   adják   az   új   nemzetbiztonsági   stratégia alapjait is, vagyis a „lator államok” (rogue states) megregulázását, a globális terrorizmus elleni harc offenzív szemléletét, ami a megelőző csapás új értelmezését teszi lehetővé, mindezt pedig – a kritikusok szerint túlságosan is – a közel-keleti régióra fókuszálva..[Szabó Márk tanulmánya]

http://www.fn.hu/belfold/20070417/orszagjelentes_politikai/

 

A Political Capital Institute összefoglalója az Országjelentésről 2007.04.17

A politikai kockázatok csökkentéséhez szükséges lépések:

 

 

Jákób trükkje.