A Kálvinista Róma
 

A "rebellis" Debrecen dicsérete

Hírlik, hogy tán' Petőfi egyszer rosszkedvében "szalonnafővárosként" aposztrofálta Debrecent. Valamivel hízelgőbb a "cívisváros" elnevezés. Találóbb az a megállapitás. hogy a Várost "nyakas kálomlsták" lakják.

Szó - ami szó, Debrecent megszokni nem könnyű. Megszeretni valamivel még nehezebb.

Ami engem illet, Budapesten születtem és életpályámat is Pesten kezdtem, mint vállalati jogtanácsos. Aztán jött az '56-os Forradalom. Abba belekeveredvén, szedni kellett a sátorfámat. Hajdúböszörményben, majd Debrecenben kötöttem ki. Ügyvéd lettem. Ráadásúl római katolikus vagyok.

Amit Debrecen javára írhatok: a virágok szeretete, és a múltja. Ez utóbbiról írok, mert máig ható tanulságokkal szolgál.

A magyar kálvinizmus rövid történetéből olvasom, hogy " ... a reformáció kálvini iránya a mohácsi vész után mintegy egy-másfél évtizeddel kezdett terjedni Magyarországon. A hódoltsági területen, illetve Erdélyben és a Partiumban, de az ország többi részén is viharos gyorsasággal terjedtek el előbb Luther Márton, majd Zwingli Ulrik és Kálvin János reformátori tanításai."

Luther azért kezdett balhézni, mert "Rómában az új pápa, X. Leó, búcsúcédulák kibocsátását rendeli el, hogy a befolyt összegből megépülhessen a monumentális Szent Péter bazilika."

A tiltakozásnak addig ismeretlen módját választotta. A disznóságokat kottába szedte és hirhedtté vált "95 tételét 1517. október 31-én kifüggesztette a wittenbergi vártemplom kapujára." A pápa fenyegette, de nem égettette meg, ami végzetes hibának bizonyult. Az írsogáló, prédikálgató papocska elérte, ami addig senkinek sem sikerült. "A római katolikus egyház kettészakadt, megszületett egy új mozgalom, a protestantizmus. A vallásról és a társadalmi rendről szóló új világnézet a világot végleg megváltoztatta."

["Szent" dühében a zsidókat is kiosztotta, de ez itt és most nem téma.]

A cívisek nem csekély kurázsiját igazolja, hogy egy ilyen "eretnek" [és követői Zwingli - Kálvin] nyomába szegődtek, sőt az egy igaz istent is az ő tanaik és szertartásaik szerint kezdték dicsérni [a cívis nem "imádós" fajta]. És ami mindennek a teteje: belenyultak még a bugyellárisba is, hogy az új egyház feje fölé födelet emeljenek.

"A református egyház szervezeti-tanbeli kialakítása - Méliusz Juhász Péter érdemeként - az 1567-es debreceni zsinaton már befejezettnek tekinthető, ahol is elfogadták az Második Helvét Hitvallást. Ettől kezdve Tiszántúl a magyar reformátusság bástyájává vált, Debrecen pedig fokozatosan ugyan, de évszázadokra szólóan a kálvinista Róma", a magyar Genf" lett."

Róma már közhelyszerű, de megvan "Genf" magyarázata is. A Reformáció folyama ugyanis többfelé ágazott.

"Legerősebbnek a helvét, vagyis a református irány bizonyult. A reformátusokat a reformáció korában hívták sacramentáriusoknak" is, mivel vallották a Szenthárom ságot, a későbbiekben pedig helvét" hitvallásúaknak, s kálvinistáknak is, mivel ez az irányzat elsőrenden Kálvin János genfi reformátor tanításai alapján kívánt Jézus Krisztus egyháza lenni."

A "Szentszék" persze nem hagyhatta annyiban a dolgot. Amit a reformátusokkal művelt magyar fogdmegjei révén, "Szent" István uralkodásának "legszebb" napjaira emlékeztet.

"Megrázó, ahogy Áprily Lajos jellemzi a nagy reformátort Kálvin című versében.
 

Ott ül a tornyos, vén Basileában,
fiatalon, a zord idők fokán.
Helvét magasság ég a messzeségben
s a kor viharsugára homlokán.

Páris felől piros máglyák lobognak,
jajgatva sír egy messzi, tompa kar.
Ádám esendő, átkozott fajában
lázad a bűn és zúg a zűrzavar.

Vergődve látja lázmeleg szemével,
igazság annyi hőse hogy zuhan.
S kitör a jajszó nyugtalan szivéből:
Meddig a próba, meddig még, Uram?

A vörös Münster várja már Erasmust,
az őszt, ki hullva is világtudás.
De Pál apostol óriás alakja
fölébe nő, mint égő látomás.

S feleletül mögötte felmagaslik
a vérestestű embernek-fia:
fény hull sebéből és a fény zenéje:
Egyedül Istené a glória.

S két szót kiált a bibliás magasság,
hogy megkondul belé a végtelen:
Eleve-elrendeltetés az egyik,
s megváltó arcú társa: kegyelem.

S megered tolla lázas éjszakákon,
és növekedve ír és írva nő.
Amit leír, a századokba csendül,
sors lesz belőle, szellem és erő.

Acélos új rend, győzelmes tanítás,
világformáló s mégis ősi szó.
S teremtve hull a szomjazó szivekbe:
Igaz tudomány. Institutio.

Institutio ide, institutio oda a kálvinisták szénája évszázadokig nem állt jól, pedig szorgalmas, józanéletű, azaz "vallásos" emberek voltak. A légynek se' vétettek. Megadták az istennek, ami az istené és a császárnak, ami a császáré, de nem hagyták a "magukét" sem.

A magyar reformátusság a XVI.. században a roppant sanyarú történeti-politikai helyzet, a politikai és vallási villongások, az ország három részre szakadása ellenére is virágzó hitéletet élt. Úgy a török hódoltság idején, mint a véres vagy a csendes ellenreformáció üldöztetéseiben a reformátusok megtartották hitüket és magyarságukat, ha kellett vállalták a szenvedést, a mártíromságot, a hitvalló bizonyságtételt ... A Habsburg hata lommal vívott nemzeti-függetlenségi harcok egyúttal a vallásszabadság és a vallási egyenlőség elnyerését is célul tűzték ki.

Itt és most szükségtelen részletezni, hisz mindenki tudja, hogy a "globalizmus" akkori reprezentánsai: Róma és a Habsburgok kart - karba öltve irtották mindazt, ami az új vallásban eretnek és magyar volt.

A református egyház népe a XVI századtól kezdve - Ady Endre szép kifejezésével - mindig is a protestáló hit és küldetéses vétó népe volt.

Hát ez mostanra kissé alábbhagyott. Az Állami Egyházügyi Hivatal, meg a belső elhárítás itt is ért el eredményeket, ha jóval szerényebbeket is, mint a másik felekezet lelki "pásztorai" körében.

A református vallás már a kezdetektől mélyen belegyökerezett a magyarságba, a magyar gondolkodásba. Meghatározó volt számára a nemzeti egyház jelleg, gondolkodásában és cselekedeteiben soha nem volt szétválasztható a haza és az anyaszentegyház fogalma. Ez az egyház mindig is erős hittel vallotta, az üldöztetés évtizedeiben is, hogy Krisztusban hivattott el magyarnak és reformátusnak. Így volt ez a legnehezebb időkben, amikor a református hit valóban a nádból készült pajták, a sár-alkotmány templomok és a toprongyos prédikátorok egyházát jelentette.

Persze nem voltak sokkal toprongyosabbak. mint Krisztus és követői. De mivé lett Krisztus öröke Péter egyháza? Erről lentebb.

Sokszor és sokan hívták ... a kálvinizmust ... magyar vallásnak. Ehhez csak a puritán egyszerűség és bibliai tisztaság illett a hitelvekben és a kurucos, kemény, protestáló magatartás a magyarság és a nemzettudat megélésében. Ezért protestáltak, emelték fel szavukat és zászlajukat  no meg a buzogányokat és kelevézeket elsőként mindig, mint protestánsok a zsarnok vagy az elnyomó hatalom ellenében, a magyarság, a nemzet, a szabadság érdekében.

[A puritanizmust valóban nem Rómától lesték el. A Sãn Pietro még csak hagyján. Az előcsarnokban a Pièta látványa meglágyítja a legkérgesebb sziveket is. Ám ami a vatikáni kincstárat illeti, a Laokoón csoport bűvölete sem fedi azt a tényt, hogy a felpúpozott kincsek garmadája inkább a rablók tanyájára emlékezteti a látogatót, mint Krisztus követőinek hajlékára.]

Így volt ez a nagy erdélyi református erdélyi fejedelmek: Bocskai István, Bethlen Gábor,
I. Rákóczi György, a bibliás őrálló fejedelem" idejében, akár a Thököly Imre-féle felkelés, ill. a katolikus II. Rákóczi Ferenc által indított szabadságharcban.

A kuruc szabadságharc során a protestánsok egyaránt küzdöttek a nemzeti és a vallási szabadságért. II. Rákóczi Ferenc kancellárja a református Ráday Pál volt. Rákóczi maga írja le memoárjában, hogy seregének kilenctized része protestánsokból állt. Akkor, de
később is a magyar kálvinisták az élen jártak ahol a nemzetért küzdeni és meghalni lehetett.

Bezzeg az osztrák és "magyar" labancok között nem tengett túl a protestáns elem ...

Az is a Habsburgok és a pápisták közös "ajándéka" volt, hogy a papság és a katolikus úri osztály egymás között "deákúl" gagyarászott. Reformátusok vágták bele először a fejszéjüket a bibliaforditásba, hogy az istenadta nép is értse "saját" hitelveit. [Én meg ministráns sem lehettem mert a katolikus mise latin szövegét nem fogta az a hülye fejem.]

"1590-ben megszületik az első teljes, magyar nyelvű Biblia, Károli Gáspár Vizsolyi Bibliája. Voltak már bőven fordítások magyar nyelven: Sylvester János Sárvár-újszigeti Újszövetsége, Pesti Gábor, Heltai Gáspár, Méliusz Juhász Péter fordításai, de ez az első teljes magyar nyelvű fordítás."

[Remélem, ha Pereszék tokkal - vonóval "felvásárolják" Magyarországot, a Talmudot is lefordítják magyarra. Állati kiváncsi vagyok, tényleg benne vannak e azok a részek, amelyeket Luzsénszky Alfonz magyarra fordított. Ámbár, ha az Országot eladjuk, már nem a Talmudból kell értesülnünk arról, hogy valóban hülye gójok - állatok vagyunk. Csak a tükörbe kell néznünk.]

Idekivánkozik még néhány epizód a katolikus - protestáns "hitbéli villongások" köréből. A katolikus máglyarakók még a Bibliára is haragudtak, ha református forditotta.

"Komáromi Csipkés György debreceni professzor Leidenben 1719-ben megjelent, s az egri érsek által megégetett vértanú-Bibliájának csak pár példánya menekült meg a tűzha láltól…"

Teszenek figyelni? Már a tizennyolcadik században vagyunk és az érsek úr még mindíg tüzeskedik ... Erről nem ugat a kutya sem, bezzeg a nácik ... De azok bibliákat is égettek volna? Kötve hiszem.

A prédikátorokat és iskolamestereket hitükért - az egy állam, egy vallás eszméjének jegyében - kalodába, börtönökbe zárták, száműzték, vagy éppen gályarabságba [1674-1676] hurcolták.  

Pontosabban szólva  eladták őket spanyol gályákra. Munkaeró közvetités katolikus keresztény módra. Ezt arra értem, hogy a  Katolikus Egyháznak kitapogatható érdemei voltak az Amerikába irányuló rabszolgakereskedelemben is, főleg ami a haszonrésze- sedést illeti. Dehát, istenkém, ha már Krisztus koporsóját em őrizték ingyen, miért ment volna "grátisz" az ujvilági latifundiumok rabszolga munkaerővel való ellátása.

A Város történelmének egyik legdicsőbb, mindenesetre "legrebellisebb" fejezete a
a Habsburg Ház trónfosztása amelyre1849 évben épp Debrecenben és épp a Nagytemplomban (!) került sor [Kossuth kezdeményezésére, a nagy hazafi, a ravasz fiskális, az Olmützi Alkotmányra hivatkozott.]

* * *

Amit eddig magasztaltam az a távoli múlt. A közeli múlt nem ilyen dicsteljes.

†Dr. Péter János püspök a szószékről ereszkedett le, hogy felkapaszkodhassék a kommunista rezsim külügyminiszteri székébe.

†Dr. Bartha Tibor püspökről a következőket írja a krónika.

"Tisztántúli református püspök. 1958. március 3-án választották a tiszántúli egyházkerület püspökévé. Majd két évtizeden át állt az egyház élén mint zsinati és konventi elnök. Nevéhez fűződik a szolgálat-teológia elvének elfogadtatása és a hatalommal való - nem egyszer szolgai alárendeltséget is vállaló - együttműködés. 1986 végén nyugdíjazását kérte."

Volna még egyéb is, de amiről nem szól a krónika, talán hagyjuk is.

†Dr. Kocsis Elemér püspök a kádári megtorlás dicsőitésére, az '56-os Forradalom becsmérlésére vetemedett.

Dr. Bölcskey Gusztáv püspök ... De csitt! Az élőkről vagy jót, vagy semmit!

Már a legújabbkori történelem epizódja a Vojtyla látogatás és bocsánatkérés a lelkészek és iskolamesterek hajókáztatása miatt. Persze a Pápa bocsánatot kért az égvilágon mindenkitől. [Nota bene ennek kapcsán nem a kálomisták beszéltek "cápalátogatásról" hanem az akkor tán még liberális Fidesz sőt tán' maga a vezér: Orbány. Persze ő később, mint református, nyilván katolikus hitbuzgalmáért plecsnit kapott a cápától, akarom mondani [ugyanettől] a pápától.

* * *

Ennyit a multról. A város jelene a kálvinista élniakarás és szorgalom jeleként íjesztő ipari nagyvárossá növi ki magát. A jövőhöz azonban a makacs élni akaráson kivül még valami más is szükségeltetik: a magyar jövőben való hit.

Ezért kellene tudni, hogy amikor Nagytemplom hófehér boltozatai alatt felbúg az orgona és felcsendűl a hívek éneke "Tebenned bíztunk eleitől fogva! Uram, Téged tartottunk hajlékunknak" - feltámad e egyuttal a martyromságot is vállaló elszánás, hogy e hajlék a "magyar vallás" igazi szentélye maradhasson?

2007.11.17

Sz. Gy.