Ugrás a második részre!
Ugrás a harmadik részre!
Ugrás a negyedik részre!

A föld egyik népénél sem oly erősen fejlett az önfenntartás ösztöne, mint az u.n. "kiválasztott népnél". ... Nincsen a világon még egy nép, amely az utolsó két évezred folyamán oly keveset változtatott volna jellegzetességén, karakterén, mint éppen a zsidó A zsidó vallás tanítása elsősorban a zsidó vér tisztán tartásának, valamint a zsidók egymás közötti és a külvilággal (a nem zsidókkal) való közeledésének tana. [Mein Kampf XI. fej.]

Hét törzs meg a két törzs.

Gének vetélkedése.

I.

Magyarnak lenni ma már tudomány: magyarságtudomány, amelynek feladata a magyar tudat, a magyar tudatosság, a magyar öntudat ébresztése.

Sajnos ebben a törekvésben keveset számíthatunk történészeinkre, ideértve a nevesebbjét is.

Máig sem világos, hála nekik is, hogy kik vagyunk, honnan mikor és miért  jöttünk ide. Nagyjából hihető, hogy a Kárpát medencét hét (esetleg nyolc) magyar néptörzs foglalta el (vagy vissza): Álmos, Előd, Kund, Ond, Tas, Huba, Tétény. Ezek egymással még az Etelközben vérszerződést kötöttek, Álmost és leszármazottait ismerve el vezérlő fejedel müknek. Álmos fiát Árpádot a törzsfők úgy iktatták Álmos örökébe, hogy pajzsra ültették és fejük fölé emelték. A hon(vissza) foglalás utáni államberendezést "kodifikáló" Pusztaszeri Alkotmány (vérszerződés) Árpád vezérségét mint Álmos utódlását folytonosította.

De mi a törzs, a néptörzs? Egy egészen testhezálló fogalom-meghatározást találtam. "Néptörzs - bizonyos különvált szokásokkal, sajátságokkal bíró nép."

Hát a faj? Hű, ez egy nagyon kényes, alighanem a legkényesebb kérdés. A "tudósok" többsége az emberi fajok létezését is tagadja. Ha mégis valaki azt állítja, hogy fajok igenis léteznek és még azzal is megtetézi, hogy a fajok különbözőségét génjeik különbözősége határozza meg, végleg elásta magát.

Herzl Tivadar ugyan kijelentheti a zsidókról, "egy nép vagyunk, egy nép". Emlegetheti "fajunk szagát" is. Neki szabad.

Más a helyzet, ha valaki magyar. Pl.  Szekfű Gyula a legismertebb magyar történész a "Történetpolitikai tanulmányok" c. művének középpontjába azt a kérdést állította, hogy vajon a magyarság mint kollektivitás faji-biológiai vagy pedig történeti közösségként értelmezendő-e? A biológiai alapú (etnocentrikus) felfogást egyértelműen elvetette, sőt az ideológiai harc eszmei fegyvereit vonultatta fel fajvédők ellen. Az új kategóriák között megkülönböz tetett szerepet kapott nála a "történeti népfaj", amely Szekfű számára azok közösségét jelentette, akiknek azonos a történelmi tudatuk, és akiket emocionális kötelékek fűznek össze.

Szekfű, meg a hasonszőrű történészek, mára haszontalanná, sőt károssá váltak a nemzet számára, mert épp a nemzeti gondolkodást terelgetik zsákutcába.

A "történeti népfaj" haszontalan fogalom, ha a magyarság kénytelen együttélni két olyan törzzsel: a zsidósággal és a cigánysággal, amely törzsek etnocentrikusak és faji alapon definiálják önmagukat. Ők valóban két, "különvált szokások kal ill. sajátságokkal bíró népet" alkotnak a magyar néptesten belül..

Kezdjük az előbbiekkel.

Köszönettel tartozunk Konrád Györgynek, a nagynak mondott zsidó írónak, "Áramló leltár" c. könyvéért! Miért is? Hát csak azért mert, idő előtt elkukorékolva magát, leleplezte a napjaink zsidó rasszizmusát. Elolvastam a könyvet és annyira megörültem neki, hogy kommentáltam is "Ex libris Konrád György - Kosher génkoktél"  címen. Attól tartok, hogy aki meg akarja érteni ezt a cikket, annak el kell olvasnia azt a cikket is [kelte 2009.06.15]. Annyira azért nem vagyok komisz, hogy a "műben" felfedezni vélt kulcsmon dat idézését mellőzzem. "A zsidók (sehol) nem lesznek utcaseprők, mert a sok évezred alatt felhalmozódó intellektuális tőke tovább öröklődik az utódokra. Az érzékenységet, az alkatot és valószínűleg intelligen ciánk természetét is összeadjuk abban a génkoktélban (!), amik: a gyerekeink. Hordozható örökség ez, és bárhol működtethető."  Nem mondom, hogy Konrádot általában könnyű megérteni, de aki ezt a mondatát sem érti, talán hagyja is abba az olvasást...

Voltaképp az történt, hogy a majdnem nobeldíjas belekapaszkodott az asztalterítőbe és lerántotta, a "TABU"-val együtt. Hogy mi is a tabu? "A tabu szentként vagy tiltottként megnevezett bármely emberi tevékenységre vagy szokásra kiterjedő erős társadalmi tiltás vagy tilalom; a tabu megszegését a társadalom általában kifogásolhatónak és elítélendőnek tartja." A legerősebb tilalom egy, addig nemlétezőnek minősitett, létezőre: az emberi fajokra vonatkozott. Ám ha léteznek olyan "koktél-gének", amelyek csak a zsidókra jellemzőek, úgy létezniük kell más olyan géneknek is, amelyek csak a nemzsidókra jellemzőek, hacsak... Hacsak nem arról van szó, hogy csupán azoknak vannak génjeik, akiknek fennséges emberi lelkük "neschmann"-juk van és azoknak, akik csak "nepesch"-ük van, azaz tulajdonképp embertestű állatok (a gojok), akiknek tulajdonképp génjeik sincsenek, se koktél formában, se simán. Konrád nyilván így gondol ja, én meg ellenkezőleg.

Megvallom: hiszek az isteni arányérzékben, azaz abban: nem úgy gyúrta a sarat, hogy abból tizenötmillió génes és hatmilliárd géntelen lény keletkezzen.

De söprögessünk csak saját portánkon és vessük fel a legkényesebb kérdést: léteznek e magyar gének, létezik e magyar faj?

Úgy tűnik, igen! De a bizonyításhoz ugorjunk vissza cirka kétezer évet, mert akkor még okosabbak voltak az emberek. 

"Ősidők óta vizsgálják, melyek azok a vonások, amelyek egy népet jellemeznek. [A legutóbbi időkig föl sem merült a kétség, hogy ilyenek ne lennének!] Tacitust a példás történetírói szemléletén („sine ira et studio”) és e megköze lítésmód régiségén túl azért kell külön megemlíteni, mert az általa fölállított kritériumok mindegyikének egy-egy modern tudományág felel meg: a „testi megjelenéssel” a történeti embertan, az „erkölcsökkel”, „életmóddal”, „szokásokkal”, „hitvilággal” a néprajz, a „nyelvvel” a nyelvtudomány, a „fegyverekkel” pedig a régészet foglalkozik."

Tacitus idején még nem volt elektron-mikroszkóp, nem volt genetika, ezért a fajok meghatározásához a felsorolt kritériumokat elemezték - sine ira et studio...

Ma azonban már van tudományos genetika és u.n. marker-gén vizsgálatokat végeznek. Lássuk miket mondanak e vizsgálatok rólunk.

Az alaki embertani vizsgálatokkal párhuzamosan egyre inkább előtérbe kerülnek olyan etnikai meghatározásra is alkalmas fehérje, főleg immunológiai (ellenanyag) vizsgálatok, amelyek objektív módon alkalmasak arra, hogy az összetartozó embercsoportokat kimutassák és a különbözőket egymástól elválasszák.

Magyarország is bekapcsolódott a nagy japán kutatás-hálóba, amelynek hozadékául Hideo Matsumoto és munkatársai arra a megállapításra jutottak - ezt nemzetközileg kötetekben és térképen is publikálták, - hogy az a marker-jelleg, amelynek legnyugatibb elterjedési területe a Kárpát-medencében a magyaroknál van, legkeletebbre Kelet-Turkesz tánban a mai ujgurok és jugarok-lakta területen fordul elő, de megtalálható Mongólia egyes délnyugati területein is. E két népesség között élettani, immunológiai rokonság áll fenn. ... A biológia kizárja a magyaroknak a finnekkel és az ugorokkal való közös ősiségét (bármiféle ősi kapcsolatát), ugyanakkor bizonyosságot nyer az a tény, hogy a magyar ság átvonult azon a területen, ahol a mai finnugor népek élnek.

Épületes história, mire jutott a Rockefeller alapítvány a "zsidó gén" kutatása során. "Wilder Penfield professzor néhány évvel ezelőtt megbízatást kapott a Rockeffeller Alapítványtól, hogy kutassa ki és bizonyítsa be van-e és melyik az a gén fajta, amely a földünkön alapvető gén. A kutató csoport megtalálta a remélt szemita gént is, de talált egy másik (!) ilyen 'fölényes gént', amelyiknek nincs neve. Erről a másodikról Penfield professzor azt rögzítette le jelentésében, hogy ennek legtisztább képviselője a Közép-Európában élő és ma magyarnak nevezett náció...

Értelmezést igényel a 'fölényes gén' fogalma. Ez alatt - maguk a genetikusok is - azt értik, hogy a gén elnyomhatatlan, azaz minden keresztezés alól újra meg újra előbukkan. Dr. Czeizel Endre (is) arról ír, hogy a 2000-ben elvégzett u.n. Semino féle Y kromoszóma vizsgálat azzal az eredménnyel zárult, hogy a magyar férfiak 60 %-a EU-19-es - őskőkorszakbeli - ősapa leszármazottja. További 13 %-uk az EU 18, 11 % az EU 7, 8.9% az EU 4 ősapák utóda. Azaz a magyar férfi népesség 93.3 %-ánál a fenti ősapai eredet a génekben kimutatható. Ezek közül 73.3 % már az őskőkorszakban itt élt férfiak utóda.

Közben "bejött" valami, a "Michelangelo" féle tanulmány A térképekkel, képekkel és ábrákkal gazdagon spékelt PDF fájl a fenti linken elérhető, angolul tudók előnyben jeligére. Nem állhatom meg, hogy egy tetszetős térkép ikonját ide ne illesszem. Teljes pompájában a PDF fájlban látható.

Vicc lenne mindez? Aligha!

A régmúlt, vagy elvont dolgok bizonyítása persze sohasem futhat egy szálon. Ideje tehát tényleg visszamenni Tacitushoz és szerbe - számba venni azokat a tudományosan, ill. történelmileg bizonyítható további tényeket, amelyek a magyarság eredetére visszamutatnak.

Okszerű a magyar nyelv tulajdonságaival kezdeni. "A Sorbonne (!) egyetem nyelvészei, akik összehasonlításokat végeztek számítógépek segítségével, a nyelvek ősiségének vizsgálata kapcsán, hogy mely nyelv őrzött meg legtöbbet az ősműveltség elemeiből, az ős-etimonokból, alapszavakból, a következő eredményre jutottak: a mai angol nyelv 4 % etimont, a latin 5 %, a héber 5 %, a csendes-óciáni nyelvek 7 %, az indiai mundakhol 9 %, a tibeti szanszkrit 12 %, az őstörök, türkmén 26 %, a mai magyar nyelv 68 % ős-etimont tartalmaz!"

Ami a magyar népdalt, népzenét illeti, szintén sok a "furcsaság" „Mélyebben élünk a népdalkultúrában, mint valaha gondoltuk – olvassuk Bartók Béla gondolatait –, mert a kunyhókba szorul a magyar lélek ősrétegének minden maradványa.” „A magyar zene kialakulásának útja sem lehetett más, mint a nyelvé, a népé. Amerre járt, amint nőtt a nép, zenéje velejárt, ami hatott a nyelvre, hathatott a zenére is… Egyedül a finn nép rendelkezik gazdag zenei gyűjtemények kel. Zenéje azonban annyira távol áll a magyartól, hogy eddig lényeges egyezéseket kimutatni nem sikerült… a magyar népzene minden jelenségét, aminek sem az európai, sem a körülálló népek zenéjével kapcsolata nincs, keleti eredetűnek kell tartanunk… Letörölhette az idő a magyarság arcáról a keleti vonásokat, lelke mélyén, ahol a zene forrása fakad, ott még él egy darab őskelet… Csodálatos, hogy annyi idegen hatás, vérkeveredés után is megmaradt a magyarság ősi zenei nyelve”.

Ez nem kunszt, ha a gének kitartanak. Azok pedig stabilak...

A magyar mese, ill. mondavilág a következő "hungarikum" (unikum). Engedtessék meg figyelmüket felhívni egy nagyon szép és gazdag honlapra, amelynek bevezetője így szól. "Az 'ősi múlt" napjainkban még nem veszett el teljesen, pedig ez alatt a hosszú idő alatt, sokan megpróbálták elfeledtetni. A mondák, regék, mesék, énekek azonban túlélték ezt a sötét korszakot, s jelennek meg újult erővel. Lapom a magyar mitológiáról szól, melynek szerves részét képezik a különböző történetek, mesék,mondák. Ezeket szeretném most, itt bemutatni." A honlap tulajdonosa szép lélek lehet és finom árnyalással fejezi ki magát. Én azonban egy csöppet sem vagyok gyengéd lélek és másként fogalmazok. A hosszú idő ezer esztendő volt. Az "elfeledtetés" pedig a "szentistváni" galádságokkal kezdődött, amelyekhez hason lót legfeljebb a spanyolok produkáltak az inkvizíció - Diego di Landa - irányításával, hogy megsemmisítsék azt a déla merikai indián kultúrát, amely sok tekinteben különb volt mint az övék. A gyilkoskirály az olasz és német inkvizítor papok, valamint a német rablólovagok segítségével minden tárgyi emléket megsemmisíttetett és mindenkit meggyilkol tatott ami és aki a magyarokat multjukra, önmagukra emlékeztethette. Hiába! A gének erősebbek voltak. Az "Árpád házat" követő hatszáz éves Habsburg elnyomás sem volt képes a magyarokat koldússá, katolikussá és németté tenni, ahogy Kollonich Lipót esztergomi érsek úr szerette volna.

Az az 1948-as szabadságharc és az 1867-es kiegyezés azonban minden addiginál veszélyesebb "eredményt" hozott: a zsidóság egyenjogúsítását - "emancipációját".

Lássuk a Zsidó Lexikont, mit értenek emancipáció alatt a zsidók - hivatalosan.

"Emancipáció, a magyar zsidók polgári egyenjogúsítása, A XVIII. sz. végén Európa szerte megindult az emancipációs mozgalom, melynek célja volt, hogy a jogfosztott zsidók részére kivívja a polgári egyenjogúságot. Magyarországon az 1790. évi országgyűlés óta a zsidók újabb meg újabb petíciókban kérelmezték az országgyűlésnél egyenjogúsíttatásuk törvénybe iktatását. Az 1839-40. évi diétán Vas vm. követe, majd az 1840 márc. 4-én tartott ülésen Pest vm. követe, Dubraviczky Simon követelte a megyéjétől nyert utasítás értelmében a zsidók egyenjogúsítását. A javaslatot, melyet Deák Ferenc is pártolt, a rendek nagy többsége elfogadta, a főrendek azonban Barkóczy székesfehérvári püspök és báró Eötvös Ignác tárnokmester pártolása ellenére elvetették. Helyette olyan törvény készült (1840: XXIX. t. c.), mely kimondja ugyan a zsidók szabad letelepülési jogát a városokba, biztosítja részükre a szabad kereskedelmet és ipart, de korántsem adja meg nekik a polgári egyenjogúságot (l. Jogkiterjesztés). Az emancipáció kérdését ekkor a sajtó tartotta napirenden. Kossuth Lajos Pesti Hírlapja és a Jelenkor nyitotta meg hasábjait a kérdés tárgyalására, míg a Budapesti Szemlében br. Eötvös József írt feltűnést keltő tanulmányt «A zsidók emancipációja» címen. Török Pál pesti református, Székács József pesti evang. lelkész és Albach pozsonyi ferencrendi hitszónok a zsidók egyenjogúsításának szükséges ségéről prédikálnak. Az 1843-47. évi két utolsó rendi diéta, úgyszintén az 1848. évi első népképviseleti országgyűlés még Beöthy Ödön, Klauzál Gábor, Kállay Ödön felszólalása ellenére sem tartotta időszerűnek az emancipáció törvénybe iktatását. A szegedi nemzetgyűlés 1849 júl. 29-iki utolsó ülésén kimondja ugyan egyhangúlag a zsidók emancipációját a szabadságharcban tanúsított honszeretetük elismeréséül, a törvény azonban a szabadságharc leveretése folytán nem lépett életbe. Az abszolutizmus első évtizede már csirájában fojtott el minden jogkiterjesztésre irányuló törekvést. Csak a politikai helyzetnek 1860-iki enyhülése hozott újabb reményt a zsidóknak is. Az 1861-iki országgyűlésen, melyet az uralkodó csakhamar feloszlatott, valamint a Deák-féle húsvéti cikk nyomán 1865. egybehívott országgyűlésen minden párthoz tartozó tekintélyes képviselők követelték a zsidók egyenjogúsítását, így többek között Deák Ferenc, báró Eötvös József, Tisza Kálmán, Jókai Mór, Szász Károly, gr. Széchenyi Béla, Trefort Ágoston. A kérdés ez időben már annyira érett lett az élet számára, hogy annak megvalósítása tovább nem volt elodázható. Jött a kiegyezés, a koronázás és ez életbevágó eseményekkel összefüggő sürgős közjogi törvények megalkotása után gróf Andrássy Gyula miniszterelnök 1867 nov. 25. haladéktalanul beterjesztette az egyenjogúsító törvényjavaslatot, melyet a képviselőház minden vita nélkül, egyhangúlag, a főrendiház pedig 64 szavazattal 4 ellenében fogadott el. I. Ferenc József király szentesítő aláírásával lépett azután életbe az 1867: XVII. t.-c, melynek egyszerű, világos szavai így szólnak: «1. §. Az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt Jogosítottaknak nyilváníttatnak. 2. §. Minden ezzel ellenkező törvény, szokás vagy rendelet ezennel megszüntettetik.» Ezzel megvalósult a hazai zsidóság régi jogos követelésének egyik része, amely később kiegészítést nyert a recepció (l. o.) törvénybe iktatásával.  Recepció. A zsidó vallás egyenjogúsítása Magyarországon, amelyet az 1895. XLII. t.-c. biztosít."

És mit értenek egyenjogúság alatt, maguk között?

"A régmúltban mi voltunk az elsők, akik bedobtuk a néptömegek közé ezeket a jelszavakat: 'szabadság, egyenlőség, testvériség' ... Az önmagukat bölcseknek képzelő gójok, az intellektuelek a maguk elvontságában mit sem tudtak kezdeni ezekkel a szavakkal; nem vették észre, milyen ellentmondás van a szavak értelme és azok egymás mellé helyezése között; nem látták meg, hogy a természetben nincs egyenlőség, nem lehet szabadság; hogy a természet maga rendelte a nézetek, jellemek és képességek egyenlőtlenségét. ..." [CBJ. 1. sz. jegyzőkönyv.]

Az egyik önmagát bölcsnek képzelő gój éppen Deák Ferenc volt, akit a többi buta gój máig a "haza bölcsének" nevez... Bedobtak persze egy másik hülyeséget is: a zsidóság asszimilációját. Erről a madzagról is sokáig nyalogatták a mézet a buta gójok. Igaz, akkor még nem volt Wikipédia, ami oly plasztikusan megfogalmazza, mit kell e fogalom alatt érteni.

"Az asszimiláció vagy beolvadás etnikai szempontból az a jelenség, amikor egy etnikum [népcsoport, nemzet, nemzetiség] vagy annak tagja nem képes saját értékeinek megtartására, és a többségi vagy más etnikum részévé válik. A beolvadás lehet egyedi vagy csoportos, továbbá önkéntes vagy erőszakos."

Hát' napjainban asszimilációról már szó sincs. Ellenkezőleg! A zsidóság elérkezettnek látja az időt, hogy programjával a nyilvánosság elé lépjen. De milyen program ez? Vallási, nemzetiségi, faji program? Mindhárom együtt! A zsidóság - Konráddal szólva - olyan államot óhajt szervezni, a jelenlegi Magyarország helyén, ahol mások lesznek az utcaseprők.

Konrád szerfölött leegyszerűsíti a kérdést. Voltaképp arról van szó, hogy a zsidóságnak [és a cigányságnak] nincse nek talajgyökerei, azaz közvetlenűl a földből megélni nem tud, nem is akar. Ezért nem alakult ki náluk ötezernéhány száz év alatt a földművesek osztálya. "A testi és szellemi munka különböző értékeléséhez hozzájárult az a tapasztalat is, hogy a kifejezetten testi munkára utalt és abból élő föld népe tényleg tudatlan volt és az is maradt. A föld népe és a "tudatlan" fogalom megjelölése a héber nyelvben ugyanazon szóval történt. Az "amhaarec" jelentette "a föld népét" és a tudatlant is. [Dr. Fejér Lajos - "Zsidóság" ] Ezért nem hajlandók földrajzilag körülhatárolt területen egységes népként megtelepedni. Létformájuk a diaszpóra, amit nem az üldöztetés kényszerít rájuk. Gyökereiket az őket "befogadó" nép testébe mélyesztik és kiszívják abból az élet-nedveket, a termelő munka gyümölcsét. Ez egyfajta "szimbiózis", a fa és a belőle élősködő fagyöngy együttélése, melynek során a fa egyre sápadtabb erőtlenebb lesz, a fagyöngy pedig egyre szebben virít...

Ez egyáltalán nem új jelenség. Ezt csinálják több mint ötezer éve. Az "eredmény" mindíg és mindenütt ugyanaz: a gazdanép türelme elfogy és a gyilkolják, fogságra vetik, deportálják, stb.  őket. A zsidóság minden "üldöztetésből" levonja a tanulságokat, a maga módján. Azaz egyre állhatatosabban ragaszkodik saját ártatlanságához és egyre eszelősebben gyűlöli a gonosz gójokat. Így vált a "gyűlölet népévé".

A genetikai alapon determinált zsidó gondolkodás jellegzetes kettősséget mutat. Teljes irracionalitás a gondolkodás alapjaiban, magasfokú racionalitás a felszíni jelenségek elemzésében és megoldásában.

A huszadik század zsidó modus vivendi-je a két alapvető világrendszer, a szocializmus és a kapitalizmus felülvezér lése, azaz zsidó hegemónia itt is - ott is. Herzl Tivadar ezt még úgy fejezte ki a Zsidó Állam c. könyvében: "...ha süllyedünk, a forradalmi proletáriátus élcsapatává válunk, ha emelkedünk, velünk emelkedik a 'pénztárca' szörnyű hatalma." Európában a bolsevizmus segítségével próbáltak uralomra jutni, azaz "emelkedni". Ennek szolgálatába szegődött az európai és magyar zsidó értelmiség színe - java. Gondoljunk csak Lukács - Löwinger Györgyre és társaira, akik az orosz forradalom lángját akarták mindenáron átdobni Európába.

Kezdetben jól is indult a dolog. A Kelet Newyorki zsidó kahal [kehillah] által verbuvált és kiképzett kommandó, Trockij vezetésével, a stróman Lenin cégére alatt, igába hajtotta az orosz népet és a világtörténelemben addig páratlan mészárlást hajtott végre. Elpusztította, a földbirtokoson és a tökéseken kivűl, az orosz nép egész tudathordozó rétegét a falusi tanítókig bezárólag. De baj csúszott  számításba. A zsidó királyság mintájára szervezett szovjet rendszer kivetette magából a zsidókat. Nemcsak a szag miatt... A "sztálini ellenforradalomra" gondolok, amely Hitler nyomdo kába lépve, eljutott a zsidóság teljes megsemmisítésének elhatározásáig [Wannsee - endlösung-II.]

A világtörténelem legnagyobb árulása, a Gorbacsov paktum, révén a világ egypólusúvá vált. Megint minden simának tünt. Jelcin idején már - már úgy látszott, hogy az orosz államot a féktelen korrupció révén sikerülni fog gazdaságilag leigázni és kizsákmányolni. Ezt a kort jellemzi a zsidó Hodorkovszkíj üstökös-szerű felbukkanása, aki meghatározó részesedést szerzett az állami földgáz, ill. olajvagyonban és nem kisebb célt tűzött maga elé, minthogy a nép ásvány kincsét részvényekké konvertálva bevezese a newyorki tőzsdére. Az orosz nacionalizmus azonban ismét felébredt, a hideg szemű kágébés képében, és tigrisketrecbe dugta.

Ahol viszont jódolguk volt, mint Amerikában, ott emelkedtek és velük emelkedett a pénztárca szörnyű hatalma, amit Soros a "megaspekuláns" alakjával szemléltethetünk. Mi a különbség a süllyedés Lukácsa és az emelkedés Sorosa között? Lényegében semmi. mindkettő csak szerep játékos egy olyan színdarabban amelyet a cion bölcsei menedzselnek.

Az egypólusú világot a saját ízlésük szerint próbálják berendezni. A mai világképet nagyjából a következők jellemzik.

A nemzetközi zsidó tőke gyorsuló tempóban szipolyozza ki és teszi tönkre a nemzeti gazdaságokat szerte a világon, jelesül Európában.
Amerika a világ több pontján háborúkat folytat, hogy a mások ásványkincseit megszerezze és a háborús "konjunktúrából" extraprofitot sajtoljon.
Izrael Palesztina földjén "homogén nemzetállamot" hoz létre. Kegyetlen elnéptelenítési poltikát folytatva elűzi, sanyargatja, gyilkolja az őslakosságot. Fegyveres csapásokat mér szomszédaira, akik arab testvéreikkel szolida ritást mernek vállalni.
Az alija "sikerein" felbátorodva Izrael most Európa, pontosabban Magyarország, felé fordul. Itt nem volt szükség Balfour nyilatkozatra, sem ENSZ mandátumra. Magyarországot már megvásárolták, ha hihetünk elnöküknek Simon Peresznek. Miért ne hihetnénk? Hogy mikor, kitől, mennyiért vettek meg minket? Ez egyelőre "üzleti titok".

Mindenesetre készülnünk kell az új nyugati irányú alijára és az új szolga szerepre. Ideje egondolkodnunk, a palesztin ok sorsán és a magunkén...

Folyt. köv.!

2011.06.19 

II. 

A nemzeti kisebbségek és a magyar többség "erkölcsi" és jogi viszonyrendszere mint a zsidó szupremácia [fennható ság, felsőbbrendűség] megszerzésének és megszilárditásának módszere funkcionál.

Mint fentebb láttuk, az "emancipációval" kezdődött, azután a többség kisebbség általi leigázásával folytatódott, folytatódik. Ez a folyamat már a tizenkilencedik században kibontakozott és arcátlansága, brutalitása miatt hamar lelepleződött. A nemzet azonban tehetetlen volt, mert "színe - java" az országhódítók zsoldjába szegődött. Elég csupán utalnom a tiszaeszlári perre és azzal kapcsolatban Tisza Kálmán miniszterelnök, Pauler Tivadar igazságügyi miniszter, Kozma Sándor királyi főügyész és Eötvös Károly ügyvéd (a "vajda") gyalázatos szerepére, nem is beszélve a zsidó tulajdonban álló sajtóról.

Sajnos át kell ugranunk a romlás évszázadait, hogy a jelen égető problémáival foglalkozhassunk. A "rendszerváltás sal" kezdjük. Ekkor léptünk a kommunizmusból a kapitalizmusba. Ezt úgy "csináltuk", hogy az átállást a kommunisták vezényelték úgy, hogy kommunista elnyomókból kapitalista elnyomókká, kizsákmányolókká váltak. Erre azt mondhatják a tisztelt olvasók, hogy közhely. Nem kedves olvasók! Ez közrö hej! Mi meg eltűrtük, eltűrjük, hogy fát vágjanak a hátunkon.

Aligha vitatható, hogy ennek az országrontásnak az élvonalában, csaknem minden kulcspozíciójában zsidók ültek, ülnek. [A baloldali képen az arany síber, Orbán haverja, Surányi.] Ahol nem ők ülnek, ott náluk is rosszabbak: "magyar" csahosaik ülnek.

A "nemzeti kormány" pl. mostanában avatja szentté Mádl Ferencet, mintha nem tudná, hogy a rabló privatizáció karmestere volt, majd egész életét arra áldozta, hogy beleessünk abba a szarba, amit mindközönségesen EU-nak neveznek. Vagy tudják és éppen ezért a hozsánna?

Persze a magyar azért kussol, mert terrorizálják. Ha kell gumibottal, de általában a kisebbségek védelme ürűgyén. Lássuk hogy is működik ez az ördögi szisztéma. Ha azt látjuk, hogy a hatalom, a dicsőség és a pénz körül, szinte kizárólag, olyanok sürgölődnek, akik - hm., hogy is mondjam - nem magunkfajták, ezt nem illik észrevenni és főleg nem szabad szóvátenni, mert ezek úgymond magyarok. Vice versa azt sem illik észrevenni, de főleg szóvá tenni hogy az egyre inkább szűkölködő, lecsúszó rétegek csupa magunkfajtákból verbuválódnak, közöttük nyom elemekben, vélet lenül sem fordulnak elő olyan "magyarok", akik nem magunkfajták Ők, a magunkfajták tántorogtak ki Amerikába a harmincas évek világválsága idején. Most pedig kényszermunkásokként, európai palesztinokként, fogják építeni az Európai Izrael árkait falait és palotáit. Hacsak...

Ezt a folyamatot szolgálja az a "jogrendszer" amely a rendszerváltás óta épül és amely most a kétharmados jogalkotás révén ölti fel, immár nyiltan, a Moloch szörnypofáját.

[Gyermekeket égetni Moloch bendőjében bevett vallási szokás volt. Mózes ugyan tiltotta, ám " a zsidók Salamon és néhány őt követő király uralkodása alatti időben több alkalommal is visszatértek a bálványimádás ezen formájához. Eleven gyermekeket égettek meg az isten oltárán vagy a neki szentelt bronz szobrok oldalán, miközben a szertartást irányító papok zajjal, kiáltozással és dobszóval fedték el az áldozatok sikolyát." Már pörögnek a dobok...]

Nos, hogy működik ez a ravaszul szőtt kényszerzubbony, amit demokratikus jogrendszer nek hazudnak? A leghazugabb jogintézmény az ombudsman(ok) intézménye, amely az 1993. évi LIX. számu "sarkalatos" törvénnyel lett becsempészve a jogtárba. Mit is jelent, ill. jelentene ez a svéd találmány? "Az ombudsman ellenőrzési tevékenysége főként azért fontos, mert jogi szakértelemmel képes az egyének vagy más panaszosok olyan jogsé relmeinek orvoslását elősegíteni, 'amely jogsérelmek az adott állami szervek normális működése során nem kapnak orvoslást'.  Jelenleg hazánkban a következő ombudsmanok vannak: Állampolgári jogok biztosa, Adatvédelmi biztos Kisebbségi jogok biztosa, A jövő nemzedékek ombudsmanja (2008-tól)."

És vajon melyek azok a jogok, amelyek az adott állami szervek normális működése során nem kapnak orvoslást? Hát a többségi jogok, a magyar nemzet, pontosabban a magyar faj jogai! Ezt a kézenfekvő igazságot a zsidó és a cigány kisebbség [azaz faj] jogainak a többségi jogok rovására történő érvényesítésének tényén és módján keresztül lehet bizonyítani.

A cigánysággal kezdem, előre bocsátva, hogy a cigány kisebbség részben tudatos szereplője részben vak eszköze annak a politikának amit a zsidó kisebbség folytat a magyar többség létérdekei rovására.

Az ördögi "cigánypolitika" minden eleme untig ismert. Néhányat azonban nem árt felemlegetni a hézagmentes bizonyítás érdekében.

A kapitalista rendszerre való áttérés, már a kezdetektől, a napnál világosabbá tette, hogy munkanélküliség fog követ kezni, olyan "árnyalásban" hogy leghamarabb és legnagyobb mértékben a szakképzetlen, vagy alacsony szakkép zettségű rétegek lesznek az áldozatok. Ennek a kritériumnak a cigány kisebbség maradéktalanul megfelelt, megfelel. A munkanélküliség szövődményes társadalmi betegség. Az egyik szövődmény a bűnözés. Ezzel számoltak az illetéke sek, köztük Dr. Györgyi Kálmán volt legfőbb ügyész, aki már a rendszerváltás hajnalán 1993-ban meghírdette az a kriminológiai - kriminalisztikai doktrinát, hogy "meg kell tanulnunk együttélni a növekvő bűnözéssel, mert ez szabadságunk záloga."

Azt azonban a finom úr elfelejtette megmagyarázni, kinek mit kell a tananyagból elsajátítani. Ma már tudjuk. Két cigány alvilággal kell együtt élnünk, az egyik a pesti, a másik a vidéki. mivel az utóbbi több embert érint és a közelmultban többször hallatott magáról, foglalkozzunk most velük. De mielőtt ezt megtennénk, jusson eszünkbe, hogy a kérdés nem csak kriminalisztikai, hanem népesedéspolitikai, szociológiai probléma is, sőt elsősorban az.

Évtizedekig senkinek sem jutott eszébe, hogy a munkanélküliség súlyát nem a keresőképes munkanélküliek azáma, hanem az egy munkanélkülire eső eltartatlan családtagok száma határozza meg. És mit csináltak a rendszerváltás rohadt kormányai? Azt gondolhatnók, hogy olyan gazdasági, ill. szociális szabályozókat vezenek be, amelyek nem teszik érdekeltté a cigányságot abban, hogy "természetes szaporodási kedvét" megőrizze, vagy pláne fokozza. Pontosan az ellenkezője történt! A cigány népszaporodás "örvendetes" számaival hadd' ne untassam az olvasót. Persze az utódnemzés társadalmi szempontból hasznos is lehet. A cigány utódnemzés azonban nem az, a következő okok miatt. Analfabéták újratermelése káros, mert ezek kiszámíthatóan a munkanélküliség tartalékai lesznek. A másik ok az utódok biológiai minősége, értéke. Nos, nemcsak Konrád zsidajaiban működik "génkoktél", hanem a cigányok ban is. Ez részben faji adottságok következménye a nemzés teljes felelőtlenségének a fajhigiéniai törvények rendsze res áthágásának következménye. Van azonban egy ennél még veszélyesebb motívum is. Talán a miskolci polgármes tert döngölték a betonba, amiért ki merte mondani, hogy egyes cigány családokban szántszándékkal károsítják a magzatot, többnyire már az anyaméhben. Ez hihetetlenül hangzik, de igaz. E manipulációk józan kalkuláción alapulnak. Ha egészséges utód születik, nem igazán jó befektetés, mert a szülő jövedelméből (...) etetni, ruházni, iskoláztatni kell. Aztán előbb - utóbb eléri a munkaképes kort, aztán mihez fog. Ellenben ha lökött, élte fogytáig megilleti valami. De nem ez a poén. A lököttet a szülőnek gondozni kell, azért meg az államtól pénzt kap. És az állam olyan jóságos, hogy ha két vagy még több lökött gyerek van, akár mindkét érdemes szülő is gondozó lehet saját, vagy a hülyegyerek élte fogytáig.

Az egyik legszebb szimbólum, amit az ember valaha kitalált, az életfa. A statisztikusok talán ennek mintájára alkották meg a népesség összetételét grafikusan ábrázoló "korfát". A maga nemében ez is életfa, hiszen alakjából a nemzet biológiai állapotára lehet következtetni. A baloldali kép a magyar népesség 2010-es korfáját ábrázolja, némileg módosí tott formában. Az eredeti korfa ugyanis megtévesztő, azaz hamis. Hamis, mert a cigány fajnak (törzsnek) a magyarétól teljesen eltérő korfáját elrejti. Ez annyit jelent, hogy nem látszik: a "magyar" korfa belülről korhadt (pudvás). Olyan fajt is a magyar jövő hordozójának ábrázol amely nemhogy nem segít majd az idősebbek eltartásában, de maga is a magyar faj fiatal egyedein fog élősködni. A valóságos magyar korfa tehát nem az élet, hanem a nemzethalál fája!
Az Orbán - Pintér "közmunkaprogram", a korfa dereka táján, épp azt a magyar népességet fogja az utódnemzésben gátolni amely jelenleg a magyar biológiai jövő egyetlen záloga. 

Persze az állam annyira nem jóságos, hogy a népselejt életben tartásának reális költségeit fedezze. Az államnak számol nia kellett [volna] azzal, hogy a cigányok a szociális ellátást "önellátással", azaz bűnözéssel is kiegészítik. Megint azt gondolhatnók, hogy ezt megelőzendő, a kormányok fokozott gondot fordítanak a vidéken lakó többségi magyarság életének és tulajdonának védelmére, ha nem is a M. Kir. Csendőrség szintjén, de valahogyan. És mi történt? A rohadt demokratikus kormányok elsorvasztották a családi házak és a kertek védelmét. Tették ezt a rendőri jelenlét szintjének csökkentésével, ill. azzal, hogy a bűnözéssel való kötelező együttélés jegyében, megtanultak együttélni a rendőri bűnözéssel és kiszolgáltatták a lakosságot az összefonódott cigány és rendőrbűnözésnek.

Mit tehet ilyenkor a botor magyar többség, a panszkodáson és szitkozódáson túl? Összefog tán egy falu népe, őrséget állít és agyonűti a tolvajt, a rablót? Egy fenét! Néhány fifikás áramot vezet a kerítésbe, dehát a magyar kertek alá olyan drótkerítés kellene amilyen Auschwitzban volt és Izraelben van. Aztán "felkarolják" az ügyet egyes pártok, azaz egy párt a Jobbik - rosszul. Előbb a pesti flaszter-gárdával és csendőrséggel kisérleteznek, de felszedik őket együltőhelyük ben is a pesti aszfaltról. Aztán közhasznú társaságot (...) alapítanak Békéscsabán, amely Szebb Jövőt Polgárőr Egyesü let néven megjelenik és masírozni kezd egyes forró pontokon [Hajdúhadház, Gyöngyöspata, stb.]

És akkor akcióba lendül a fülkeforradalom nemzeti kormánya és annak kipróbált belügyminisztere a cigányok védnö ke Pintér Sándor.  Nem számolta fel ugyan két hét alatt a vidéki bűnözést, ahogy igérte, de amit ezután tett, maradékta lanul kielégítheti a legkényesebb "liberális" igényeket is. Mit is tett a jó Pintér úr.

Mindenekelőtt meghírdette az erőszak monopóliumát.  Ezt az erőszakos cigány bűnözőkkel szemben már korábban is gyakorolhatta volna, dehát neki csak a polgárőrökkel kapcsolatban vannak jó ötletei.

Aztán kijelentette, hogy a cigánybűnözés, mint köznyelvi és főleg jogi fogalom, "értelmezhetetlen".  Aztán, kerül amibe kerül, a "félelem övezeteibe" olyan rendőri erőket vezényelt amelyeknek műveleti költségeiből a "kéthetes program" felét vagy harmadát finan szírozni lehetett volna.

És tetszenek tudni, mik azok a "félelem öveze tei"? Tán azok a helyek, ahol a cigány bűnözők ölik, lincselik, fosztogatják, csicskáztatják, kurva ként futtatják, stb. a "parasztokat", vagyis a magyarokat, a vidék tulnyomó részén? Egy frászt! A félelem rég ki van sajátítva, a cigányok [és a zsidók] számára. Félni az ő privilégiumuk. Arra szolgál, hogy a magyar többséggel szembeni előjogaikat az állam az erőszak monopóliuma révén, a kisebbségi jogok védelme címén, garantálja. Azaz a félelem kisebbségi jog! Ezen alapul a magyar jogrendszer. Ezen az alapon hőzöng a füstös képű Kállai Ernő kisebbségi ombudsman ezért kezdeményez személyes találkozót Orbán Viktor minisz terelnökkel a Gyöngyöspatán lezajlott tragikus események miatt. Ezért mer olyan követelést támasztani, hogy az állam nak kell normalizálnia a körülményeket a településen. De mik a normális körülmények? A parasztok félelemtől mentes fosztogatásának kisebbségi előjoga!

Dehát már egészen másról van szó! A "közmunkaprogram" révén a kormány befejezi a magyar vidék teljes tönkretéte lét, elnéptelenítését és - a magyar többség számára - kényszemunkatáborrá változtatja az egész országot. Mik is az Orbán - Pintér duó "zseniális" elképzelései?

Aki munkaképes ne ácsingózzon nyugdíjra, szociális segélyre. Dolgozzon! Hogy mikor, hol és mennyiért, azt majd a kormány fogja megmondani.

A kormány dönti el, hogy maga foglalkoztatja, vagy magánvállalkozóknak bérbeadja a "munkaerőt". Ez nagyon hasonlítani fog a német koncentrációs táborok rendszerére, csakhogy akkor háború volt.

Most végezzünk egy röpke kis hatástanulmányt, hogy alakul egy család sorsa, ha lejár a munkanélküli segélyre, egyéb szociális ellátásra való jogosultság? Egyszerűség kedvéért elemezzük csak a családfő helyzetét. Ha nem akar családostúl éhen halni, jelentkeznie kell valami vezénylő központban, ahol megkapja a "beosztását". A vezénylésbe napi 2+2 óra utazás, vagy konténerben történő elhelyezés is belefér. Mindezt olyan összegű munkabérért, amely a család megélhetését biztosan nem fedezi. A családfő viszont ébrenléti ideje nagyrészét családjától távol tölti. Nem foglalkozhat a gyerekeivel és nem művelheti a kertet, nem gondozhatja a jószágot [ha van]. Frusztrált ipari pária lesz, akire vigyáznak, akit felügyelnek. Kik is? Hát Pintér úr kápói, a nyugdíjból "szolgálatba" visszakényszerített rendőrök.

Vonzó életpályamodell, nem mondom.

Dehát Pintér úr félős védenceinél a cigányoknál tartottunk. Velük hogy lesz? Ők is konténer-melósok lesznek? Hát már hogy lennének, hisz majdnem mind beteg. Nekik továbbra sem lesz nehéz orvosi papírokat szerezni. Meg aztán nagyrészük eltartó, hülyegyerekek eltartója.

Ők tehát maradnak. A vidék etnikai összetétele tovább romlik. A "segílyesek" nem, vagy alig lesznek kevesebben, viszont otthon maradnak és bátrabban portyázhatnak a magyar férfiaktól elnéptelenített falvakban, városokban. Ezt akartátok marha magyarok?

Ez a szép új "magyar" világ perspektívája, cigányoldalról.

Most aztán döntsétek el - kedves magyarok - tovább bégettek e a zsidó hercegprimások nyájában, vagy eszetekbe jut, kik vagytok [voltatok] egykoron és mivé válhattok ha génjeiteket szabadjára engeditek.

2011.06.25

 

III.

Ha valaki a multat, a jelent és a jövőt próbálja kavargatni, a kanál előbb - utóbb megakad "bográcsban" ott ahol lekoz mált az étel (az élet). Meg kell hát kapargatnia a zsidókérdést is, ami állítólag nem is létezik. Eszerint Henry Ford is hülyeséget írt a "Nemzetközi zsidó" c. könyve belső címlapján, amikor az írta, hogy a zsidókérdés "a világ legfőbb problémája". Meglehet.

Dehát ha nincs zsidókérdés, miért kellett megírni Heinrich Graetznek "A zsidók egyetemes történetét" és miért kellett
Szabolcsi Miksának megszerkeszteni magyarul is, hat kötetben?  Nos nekem megvan az 1906-os budapesti kiadás. kb. 3600 oldal a terjedelme és fél métert foglal el a könyvespolcon. Persze gőzerővel után-nyomják - terjesztik most is. Tessenek csak utána nézni a Neten.

Találomra felütve a 6-ik kötet 177-ik oldalát, a következők olvashatók. Lisszabonban mészárolták a maranusokat [marranok - maranusok (spanyolul marranos) ál-keresztények, spanyol zsidók a kik az inkvizició elől szabadulni akarván, felvették a kereszténységet, de titokban hűek maradtak régi hitükhöz]. Emiatt Portugália királya két zsidók ellen lázító portugál (!) szerzetes papot megégettetett. A portugál (!) polgárságtól pedig megvonta az önkormányzat jogát, mert nem tudott eredményesen fellépni a "gyülevész gyilkosok" ellen. [Ez utóbbiak a portugál parasztok, akik megelégelték a sanyargatást.]

Ilyesmikről szól az egész könyv, minden esetben bebizonyítva, hogy a zsidók a vétlen áldozat szerepét játszották mindíg, mindenütt, többezer éven át - a gyülevész gyilkosokkal, azaz a befogadó népekkel szemben. Persze "gyülevész gyilkosok" 1906 óta is sanyargatják a választott népet, a történet tehát folytatódik. Gondolom írják is szorgalmatosan. Csak azt nem tudom, mennyi helyet tegyek szabaddá a könyvespolcomon az új köteteknek..

Persze amennyire ezek a históriák változatosak [az évszám, a helyszín és a szereplők tekintetében] annyira egyhangúak a lényeget illetően: miért válik előbb - utóbb minden befogadó nép gyülevész gyilkosok hordájává? Hát' ez fogas kérdés, annyi szent, de van rá (gój) magyarázat!

Hitler a Mein Kampfban - Schopenhauert idézve - megállapítja hogy a zsidó a hazugság nagymestere. Én nem mennék idáig. Inkább úgy mondanám, a ködösítés nagymestere. (a ködösítés egyébként magasabbrendű szellemi tevékeny ség, mint a szimpla hazudozás...). A nyelvi fogalmak, az erkölcsi elvek, stb. mesteri összezavarásával mára olyan helyzet keletkezett, hogy az okot és az okozatot kimutatni, megérteni, megértetni, csaknem lehetetlen.

Csaknem, mondom, mert azért nem reménytelen a dolog. A bizonyítást épp a szószaporító Bibó István, a nagy zsidó apologéta, "Válogatott tanulmányainak" második kötetéből vett idézetekkel vezetem be. 

[Közbevetőleg jegyzem meg, Bíbó filoszemita beállítottsága már korábban feltünt nekem és ennek hangot is adtam "Mérlegen a befogadás és a kirekesztés" c. kommentáromban. Elolvasása abból a szempontból lehet esetleg érdekes, hogy e korábbi cikk gondolatmenete meg fog jelenni ebben az írásban is.]

Tehát Bibó... Kezdjük mindjárt egy jóslatával. "Sokak számára nagyon furcsának fog hatni, ha azt mondjuk, hogy Magyarországon e pillanatban ... kevésbé van zsidó hatalom, mint valaha ... s ha azt mondjuk, hogy az egész magyar társadalmi és politikai fejlődés olyan ponton van, hogy minden zsidó - nem zsidó arányszám-probléma ... belátható időn belül meg fog szünni." [Könyv 6 kötet 787 old.] Hát' finoman szólva ez nem jött be. Abban a pillanatban sem volt igaz, ma meg pláne nem igaz.

Aztán a költő, akarom mondani író, megkérdi önmagától, mi a fityfene az, hogy zsidó hatalom. És nyomban meg is válaszolja - önmagának. "Csupán abban az értelemben beszélhetünk zsidó hatalomról, hogy kereshetünk a társadalomban olyan egészben nem zsidó hatalmi szervezeteket , amelyek működésében és hatásában bizonyos pozíciók és hatáskörök betöltőinek zsidó volta döntő, összeműködést irányító és szabályozó szereppel bír." [U. ott 788 old.] Siet megállapítani ilyen nincs és tulajdonépp nem is volt ... Aztán: "Kisebb mértében ugyanilyen lehetőséget tartalmaznak a sajtó és kultúraterjesztés apparátusának egy része, valamint egyes baloldali politikai szervezetek." [U. ott 789 old.]. És még egy kritérium, ami a pártállam viszonyaira vonatkozik. "Köztudomású, hogy ... megnövekedett a közszolgálatban, a ... gazdasági életben és a pártszervezetben elhelyezkedők száma, azonban az, hogy az ilyen módon kialakuló egzisztenciák ugyanolyan összefüggő társadalmi, hatalmi hálózatot jelentenek-e, mint az egykori zsidó tőke volt, ma több mint kétséges." [Ugyanott] Így Bibó. Ha még élne, vajon hogy magyarázná ma a zsidókérdést. Bibó elment, de szellemi mérge ma is hat. Javasolnám, ne bíbelődjünk tovább Bibó hamis jövő és jelenképén. Vegyük szemügyre a helyzetet a józan paraszti ész talajáról. Megjegyzem még, hogy az SZDSZ is "Szabad Kezdeményezések Hálózata" néven jött létre...

Ha a világ történetét, történelmét akár csak felületesen olvasgatjuk, szemünkbe tűnik és képzeletünket megragadja egy vörös fonal: a történelem a földi javak birtoklásáért folyó harc folytonosan ismétlődő története.  

Az emberek által "vágyott javak" a társadalomban nem egyenlően vannak elosztva. Mik ezek a "vágyott javak"? Minde nekelőtt az anyagi javak említendők, mert ezek birtoklása többnyire az egyéb javak megszerzésének kulcsa is. Ide tar toznak továbbá a hatalom, a dicsőség (társadalmi presztizs), stb.

E javak "hozzáférési pontjai" a pénzügyi szervezetek (bankok), az államhatalmi szervezetek (törvényhozás, ítélkezés), az államigazgatási szervezetek (  ), társadalmi szervezetek, művelődési intézmények, művészetek, a sajtó, stb. Fontos hozzáférési pontot képeznek továbbá azok a civil foglalkozások, ahol jól lehet keresni.

A zsidóság több évezredes művészte e "hozzáférési (lefölözési) pontok" szervezett megszállása oly mértékben, hogy e helyeken a zsidók "reprezentáltsága", azaz százalékarányos "képviselete",  sokszorosan meghaladja a befogadó néptörzshöz viszonyított százalékos arányukat.

Az ilyen százalékos összevetést azonban a zsidóság nem tűri. Megkülönböztetésnek tartja és kézzel - lábbal küzd az arányosítás, a "numerus clausus" minden kisérlete ellen - mindíg sikeresen!

Ez a helyzet a befogadó (többségi) társadalom számára akkor is elfogadhatatlan lenne, ha csak azzal járna, hogy a zsidóság a nemzeti javakból számarányát messze tullépő mértékben részesedik.

A társadalom materiális és inmateriális javainak lefölözöését a zsidóság végezhetné tapintatos, "jópofi" módon is. Kakukkfióka létére tanúsíthatna továbbá lojális magatartást a fészek többi lakója iránt.

De nem! A törzsbeliek pöffeszkednek, fölényeskednek, gyűlölködnek, ócsárolnak, gúnyolódnak a házigazdákon. És ami ennél sokkal lényegesebb, saját érdekükben, külhoni fajtestvéreik érdekében, vagy egyszerűen csak a talmudi gyűlölködés által késztetve, rendszeresen a befogadó nemzet érdekei, létérdekei ellen cselekszenek.

Mindez, így együtt, sok. Messze túllép az elviselhetőség, az általuk annyiszor hangoztatott tolerancia, határain. Azért is, mert nem egyszerűen adott állapotokról (status quo) hanem folytonosan romló helyzetről van szó.

Egyáltalán nem szüséges keresgélnünk a társadalomban, ahogy Bíbó fogalmaz, elég a televíziót bekapcsolni ahhoz, hogy a zsidó túlreprezentáltság mértékéről maradandó benyomásokat szerezzünk. Ez persze nem elég. Ismerni kell némiképp a mult, a közelmult és a jelen történéseit és ezekből kell fókuszálni néhány olyan szereplőre, akik a zsidó ság egy egy jellegzetes csoportját reprezentálják. Mindannyiukat felsorolni úgyszólván lehetetlen. Ha néhányukat példaképp mégis megnevezünk, a mondanivaló - hitem szerint - érthetővé válik.

Kártevők

E kategóriának csupán két reprezentánsát említeném: Fekete Jánost és Surányi Györgyöt.

Fekete János népellenes bűneiről köteteket lehetne (kellene) írni. Én csak egy mozaikot illesztek ide egy 2005-ös parlamenti eszmecseréből. "Milyen jó lenne többet tudni a rendszerváltásról. A hozzászóló képviselő - nem a kormánypárti padsorokból - megkockáztatja, hogy a kezdet nem is annyira a nyolcvanas évek második felének ellenzéki megmozdulásaihoz kötődik, hanem korábbra, a Nemzetközi Valuta Alaphoz történt 1982-es csatlakozásunkra tehető. Ez viszont Fekete Jánosnak, a Magyar Nemzeti Bank akkori első elnökhelyettesének a nevével forrt egybe. Így tekintenek rá a tizedik évforduló magyarországi ünnepségein is, a fotókon együtt parolázik és mosolyog a nemzetközi pénzintézetek nagy tekintélyű vezetőivel." Gondolom, ennyi ma már elég is.

A másik úriember a független Magyar Nemzeti Bank egykori elnöke Surányi György. Áldásos tevékenységéhez egy rövid megemlékezést kapcsolok "A magyar aranytartalékot még Surányi György jegybankelnök sége alatt kótyavetyélték el az elvtársak, arra hivatkozva, hogy a dollárnak jobb a hozama. Aztán a dollárnak lement a hozama, 62 tonna (!) arany elpárolgott és most nagyon jól jönne, de nincs." A köztörvényi büncselekmények megítélése viszonylag egyszerű. Elkövetőikkel szemben sommásan lehet intézkedni (ha élnek).

Sokkal bonyolultabb a helyzet azok esetében, akik "inmateriális" bűnöket követnek el a nemzet kárára. Ezeket önkényesen két csoportba sorolnám.

Gyűlölködők

Gyülölködni nyilvánosan érdemes. Olyan emberekről akarok tehát említést tenni, akik rivaldafényben gyűlölködnek. Szintén elegendő példaképp néhány példa - kép. Meg kell jegyeznem, választottaim nemcsak okosak, szépek is.

Azt hiszem, szükségtelen őket egyenként és részletesen bemutatni. Magam is írsogáltam róluk jó sokat.  Kertészről

Három úr portréjához azonban hosszáfűzök egyet mást.

Konrád György, egy időben, a könnyű drogok legalizálásának apostola volt. Aztán megszületett az u.n. "Califano jelentés" amelyből kiderül, hogy azok, akik 12 - 17 éves korban marijuanát szívnak nyolcvanötször (!) nagyobb eséllyel szoknak rá a kokainra. Mellesleg a marijanás cigaretta tüdőt károsító hatása nagyobb, mint a dohányból csavart cigarettáé. Vajon mit gondol erről Konrád? Az a Konrád, aki a Mozgó Világban a következőképp vélekedett a zsidóságról. "A zsidók kitüntetett szerepet vállaltak a világ kommunikációs összekapcsolásában, a hírközlésben, a kereskedelemben, az intellektuális dialógusban ... Ez az egyetlen világnép (!) és ebből fakad rendeltetése is. A magát papi szerepre kiválasztó nép a különállását megőrizve tanúskodik az egyetlen isten és az egyetlen emberiség eszméje mellett."

Az ötödik kockában látható úr Karsai László 1992-ben az Aura könyvkiadónál egy vádíratot adott ki "Kirekesztők"
címen és ebben a legsúlyosabb váddal, az antiszemitizmus vádjával illette többek között Verhovay Gyulát, Bartha Miklóst, Szekfü Gyulát, Bajcsy Zsilinszky Endrét, Somogyi Istvánt, Bosnyák Zoltánt, Molnár Ákost, Erdélyi Józsefet, Németh Lászlót, Darvas Józsefet, Püski Sándort, Kunszabó Ferencet, Csoóri Sándort, Benedek Istvánt, Padányi Viktort, Balczó Andrást, stb. Érdekelne, ki hatalmazta fel arra, hogy elevenek és holtak fölött ítélkezzék? Erről a könyvről megemlékeztem annakidején egy blogbejegyzés formájában. Karsai aztán írt egy másik könyvet is, ellensúlyozás képpen (?), "Befoga dók" címen. Ezt a könyvet az istennek se találom a könyvtáramban. Utánrendelem és visszatérek rá azzal, hogy amennyire érdeklik Karsai urat a kirekesztők, minket magyaro kat, akik nem tartozunk a világnép soraiba, annyira fognak érdekelni a befogadók, mert a nemzet romlásáért őket terheli a legnagyobb felelősség. Az ellenségnél mindíg súlyosabban bűnhődik az áruló.

Itt és most külön méltatást nyer Glatz Ferenc, aki képes volt megmászni a Magyar Tudományos Akadémia elnöki székét. [Széchenyi, foroghatsz sírodban!] Most a Filozófia és Történettudományok Osztályának vezetője. Még mint elnök főszerkesztette a "Magyarok krónikája" c. opuszt. Ebben a következőket írta a magyar nemzet őseiről. "Ezek a primitív hordák, akiknél a gyermek- és nőgyilkosság régi  tradíció ... görbe lábú gyilkosok, primitív hordák, nyelvük nem lévén, a  sokkal műveltebb szláv törzsek szavait lopták el." Ránk jellemző, hogy szabadon járhat - kelhet közöttünk sőt menedzselheti a fenti "művet". Nem is ügyet lenül. A könyv címé re a google több mint hatezer találatot ad. Köztük ilyeneket is. Az ember hajlamos értetlenül állni a könyvégetés szokásával szemben. Nos, mi egyebet lehetne az ilyen köny vekkel csinálni? Általában, mi legyen a mérgező kultúrmocsok sorsa, ha nem a megsemmisítés? 

Szemfényvesztők

Ez egy nagyon kényes passzus, de egyike a legfontosabbnak. Glatz Ferenccel könnyű az ember dolga. Elég elolvasni amit ír. Bonyolultabb a helyzet, ha a tudatmanipuláció a művészi igényesség és a tárgyilagosság képében jelenik meg. Itt a korábban általam is nagyrabecsült Szerb Antal irót és irodalomtörténészt kell példaképp megidézni.

Két irodalomtörténeti műve közül "A világirodalom történetét" olvastam először. Mondhatni lenyügözött a fantasztikus tárgyi tudás és a stílus emelkedett volta. Azután következett "A magyar irodalom története". Ez utóbbi már nem kápráztatott el annyira, de Szerb Antal személye és tudása iránti bámulatom mitsem változott.

Aztán most újra elővettem a magyar irodalom történetét, nem tudom milyen motívációk hatása alatt [lehet tudatalattim súgott...] És mit vettem észre?

• Egyes kiemelkedő írókat külön fejezetben tárgyal. Másokat valamilyen gyűjtőfogalom alatt. A IV. fejezetben, ami a polgári irodalomról szól (ez az irodalmi újkor) már csak két írónak jut fejezet: Babits Mihálynak egy rövid és Ady Endrének egy igen hosszú. Babits két passzust kap, Ady tízet. [Ja! Az egész fejezet a "Nyugat" köré fonódik, annak pilléreire épül.] A fejezetet nem érdemlő írók után a névmutatóban kell kutakodni, ami szerfölött megnehezíti, hogy az illető profilját összefüggően szemlélhesse az olvasó. Ady egy tagban olvasható. Miért? A tárgymutatót olvasgatva eszembe jutott a szegény József Attila. Neve sehol. Gondoltam, majd a névmutatóban. Ott egyetlen utalás az 5 oldalra mutat.  Ott Sőtér István előszava olvasható, József Attila neve azonban nem. Attila, hogyan - hogyan nem, kima radt... Ugyanott olvasható ellenben Sőtér azon vélekedése, hogy "Szerb Antal és nemzedéke testesítette meg mindazt, amit a szellem bőszült ellenségei, a humánum megszállott tagadói a legkönyörtelenebbül gyűlölnek."
   
• Bosnyák Zoltán, "Az antijudaizmus kézikönyve" c. írásában ezt írja Adyról. "Fiatal nagyvárosi író korától kezdve egészen élete végéig kényszerből, tehetetlenségből, vagy szívvel  lélekkel ... szolgálta a zsidóságot. ... Költésze nem tekinthetjük meg nem lévőnek azokat a részeket, amelyek sokszor nagyon is bántóan és kihívóan magasztal ják a zsidóságot. Ady iskolát csinált. Az ő nyomdokain haladó, az ő szellemében dolgozó fiatal írónemzedék hozzá hasonló hódolattal nézett a zsidóságra." [Id. mü. 221. old.]
  
  
• A negyedik fejezet egyébként a következő eszmefuttatással kezdődik. "Magyarországon az új polgárság, a történelmi pillanatnál fogva szabadgondolkodónak és materialistának született ... A mozgékonyak, a hangadók, akik a kor szinvonalán tudnak, mind szabadgondolkodók. A szabadkőmüvesség nagyhatalommá növekszik ... A hírlap, a könyvkiadás ... a szabadgondolkodók kezében van ... Magyarországon a belső forrongásnak faji  (!) okai is voltak ... A fajok összekeveredtek ...  A millenium után folyik le a sváb és zsidó (!) polgári lakosság óriási mérvű és rohamos megmagyarosodása."  A széplelkü literátor ugyanúgy elfelejtette a '19-es patkánykurzust, a magyarság ra támadó zsidó szörnyetegeket, mint szegény József Attilát...
  
  
• Tudjuk, Szerb Antal szomorú véget ért. Balfon agyonverték. Szomorú véget ért Bosnyák Zoltán is. Az AVH börtönében "megbánást" mutatott, sőt együttműködésre is hajlandónak mutatkozott. Ez sem volt elég 1952. október negyedikén kivégezték. Szerb Antalt mint zsidót ölték meg. Bosnyák Zoltánt meg mint írót akasztották fel. Melyik bűn a súlyosabb? Emlékeztetnem kell kedves olvasóimat arra, hogy a német háborús bűnösök között éppen Julius Streicherrel bántak a leggaládabbul. Ő is író, a Stührmer szerkesztője volt. Hogy mit műveltek vele megírtam a"Streicher affér" c. írásomban.

Az utókornak ítélkeznie kell írók és írásművek felett. Az írókkal szemben lehet kegyes - esetleg. Ám ami a műveket illeti szigoruan kell megítélni: igaz volt e amikor létrejött és időtállónak bizonyult e utóéletében. Nos Szerb Antal könyve a megírásakor is hamisan irányzatos volt. Mára kiderült, hogy a zsidók nem "magyarosodtak meg". Ennek ellenkezőjét állította Bosnyák Zoltán. Ő igazat írt és amit írt, beteljesedett.

Mi következik ebből? Azokra a könyvekre, amelyek nem kerülnek máglyára, rá kell írni, hogy milyen adalékanyagokat tartalmaznak és ezek közül melyeknek van kockázatuk, mellékhatásuk, tudatkárosító hatásuk.

Azaz, ha magyarok akarunk maradni, ill. egyáltalán meg akarunk maradni, tudatosabban kell élnünk és mindenek elött ki kell fejlesztenünk magunkban azt a képességet, hogy az idegen faj szagát felismerjük a közbeszédben, a prózában, a versben, a képben, a zenében és minden olyanban, amely tudatunkat tudat alatt is befolyásolhatja.

2011.06.30 

IV.

A cikk második részéhez ismeretlen beíró a következő megjegyzést fűzte.  "Remek az írás, mint mindíg, csak a megoldásról nem ír soha senki!"

Akkor még azt válaszolhattam: még hátra van a III. és a IV rész...  Közben elkészült a harmadik rész, én pedig beha rangoztam, hogy a negyedik - befejező - rész következik. A "megoldásnak" tehát ebben kell(ene) lennie. Most tehát komoly bajban vagyok...

Nos, ha valaki arra számít, hogy egy képletet, kulcsszót, varázsigét, vagy a bölcsek kövének feltalálási helyét olvashat ja a befejező részben, csalódni fog. Akár hozzá se kezdjen az olvasáshoz.

* * *

Nagyon megtetszett nekem egy Napoleontól származó aforizma, amely a politika lényegét a következőképp határozza meg: az ember gondol valamit, belevág - aztán majd meglátja... Talán nem véletlen, hogy ez Hitlernek is annyira megtet szett, hogy többször felemlegette. Ide tartozik továbbá amit Hitler Goethéről mondott. "Tulajdonképp nem szeretem Goethét, de egy mondatáért hajlandó vagyok neki sokmindent megbocsátani, ez így szól: Kezdetben volt a tett!" [A mondat Goethe, ill.  a Faust alapeszméje.]

Nos az ember - a való világba vetve - eszmél, szenved, ezen elgondolkodik, felháborodik, majd cselekszik, hogy sorsán jobbíthasson. Tudja, hogy mire végzi? Nem tudja! Az egyén túl kicsi és gyarló, a világ meg túl nagy és túl bonyolult ehhez. A világtörténelem minden egyénről, eszméről és mozgalomról kimutatta, vagy képes kimutatni, hogy a célok és az eredmények legfeljebb ha ritka kivételképp estek egybe. És mégis lázad. Azért mert ostoba? Nem! Azért mert ember. Ennek az embernek az archetipusát is megalkotta a görög mitológia Promethetus alakjában.

"Prometheus szíve megesik az állati sorban tengődő, négykézlábjáró, vakogó, nyomorult emberen, akitől az Olympos mindenható urai megtagadták az égi lángot: a lélek szabadságát és világosságát. Fellázad az elbizakodott, gőgös istenek ellen, elrabolja tőlük a mennyei tűz egy szikráját, lehozza a világosságot a földre s ezzel megváltja az emberiséget zsarnokainak rabságától. A tűz világít a babona, a vakhit, a tudatlanság sötétjében, felderíti a haladás, a fejlődés útját és szétsugározza a szabadság fényét. Igaza tudatában Prometheus büszkén száll szembe a haragos Zeusszal, aki félve a felszabadított emberek hatalmától, kegyetlen büntetést szab a tűzrablóra. Hiába könyörög kegyelemért a titán anyja és kedvese: Zeus hajthatatlan marad. Hephaistosszal odaláncol tatja Prometheust a kopár sziklabérchez s csak úgy hajlandó neki megbocsátani, ha «bűnét» belátja, megbánja és jóváteszi. Prometheus azonban elutasítja magától az ilyen áron kínált kegyelmet. Ő jót tett, nem vétkezett."

Elvont ez az allegória? Ma nincsenek Zeuszok, marcangoló dögkeselyűk és lázadó promet heusok? Nem hozok fel példákat, sziveskedjék mindenki megerőltetni kissé a fantáziáját. Biztos eszébejut valami...

Én pedig a talajszinten folytatom. A jelképes dögkeselyű a valóságos judeo-kapitalizmus az egész emberiség húsát marcangolja. És akadnak manapság prometheuszok? Hogyne. Ezerszámra. Ők nem tüzet lopnak, hanem felrobbantják önmagukat; egyelőre mások helyett is, a négykézlábjáró, vakogó nyomorultak helyett is. Igenám, de a "vakogás" mára mintha hangosabb, fenyegetőbb lenne a vén romlott, puha, gyáva, megalkuvó Európában is. Gondoljunk csak a görö gökre!

Nos, itt és most, öntsünk tiszta vizet a pohárba! Van e kíút és ha van, merre van? Az út a judeokapitalizmus dögtete mén keresztül vezet. Milyen irányba? A nemzeti szocializmus irányába! Fantazmagória lenne ez? Nem fantazmagória!

Bizonyítható, hogy a világ nem abba az irányba halad, amelyet a cion bölcsei jósolgatnak. Az egyik ilyen bölcs kétség telenül hazánk megaspekuláns "fia" Soros György. Sok könyvet követett el. Ezekben előszeretettel jósolgat. Egyik ilyen álmoskönyve "A globális kapitalizmus válsága", amely 1998-ban íródott [magyarul 1999-ben jelent meg]. Nem is oly régen volt, ugye?

Oroszországról ezt írja, "Pénzügyi rendszere épp most olvad szét. Rémületes látvány, amely nek beláthatatlan emberi és politikai következményei lesznek... Egyes országok kiszállnak a globális kapitalista rendszerből ... vagy egyszerüen elhullnak az úton, mint Oroszország."

Hát ez - ugye - nem jött össze. De Soros feje sohasem fájt Oroszországért. Csak riogatni akart vele. Néhány sorral lejjebb ugyanis azt írja, hogy a fundamentális - globális kapitalizmusnak nincs jövője. Viszont azt állítja, hogy "egy globális gazdaságban globális politikai intézményekre is szükség van, amelyek (még) hiányoznak, főként a szabályok betartását kikényszerítő intézmények (!!!). A piaci erőket nem lehet magukra hagyni, mert ennek káosz lesz az eredménye, amely végülis a globális kapitalista rendszer bukását eredményezi."

Nos mára napirendre került a "globális kikényszerítő intézmények" felállítása, azaz a nyilt kapitalista diktatura létreho zása. Aligha téved nagyot aki arra kezd gyanakodni, hogy Európában ennek a globális programnak a kisérleti terepe Magyarország, melynek gauleitere Orbán Viktor, vice gauleitere pedig Pintér Sándor. A közmunkatörvény az első ablak amelyen keresztül az Orbán rezsim szörnypofájára fény vetül.

E pokoli program része a "renitens" Oroszország bekerítése és térdrekényszerítése is. Csak a hülye nem veszi észre, hogy ennek érdekében mennyit ugrált eddig is a törpe. Cikkeim a tanúk, hogy jókorán felfigyeltem erre. Csak kettőt említenék, az egyik a "Törpe a medvebarlangban" a másik  "Orbán bevásárol"  [Ez utóbbi a MOL újra államosításáról szól. Mellesleg tartalmazza Orbán olajügyeskedéseiről írott további kommentárjaimat is]. Ez utóbbi história napjainkban is zajlik. Most kezdenek hullani a fejek. Előbb Galambos Lajos, Most Szilvásy György került hurokra. Hogy mi a gyanú ellenük? A sajtó máris tudja "Az Index hírforrásai szerint ilyen súlyú gyanúsítással a Mol-részvénypakett orosz kézre juttatása miatt élhetett az ügyészség." Hát persze! Hazaárulás történt. Csak az a kérdés, ki követte el? Esetleg az, aki ötszáz milliárd forintot fordított a visszavásárlára, miközben tombol a szegénység Magyarországon, vagy az aki esetleg ügyeskedett annak érdekében, hogy az amúgy már elprivatizált vagyonnak egy része külföldi (!) gazdát cseréljen?

Az is hülye, aki nem lát fenyegető szimbólumot abban, hogy a Szabadság téren az elesett orosz katonák emlékművével szemben állítják fel egy ripacs színész szobrát, aki - a gonosz birodal mának elnökeként - a gonosz birodalmának nevezte a Szovjetúniót és epizód szerepet vállalt annak megsemmisítésében, hogy megvalósulhasson a judeo kapitalista álom: az egypólusú világ. Csakhogy a világ nem lett egypólusú. Ma jobban reng a politikai értelemben vett földkéreg, mint bármikor. A mélyben országokat, sőt kontinenseket formáló roppant erők feszülnek. Forr a gyűlölet-óceán. Már nem a talmudi gyűlölet a legintenzívebb gyűlölet.

Ez a játszma tehát nem lefutott és nem is veszélytelen.

És most kanyarodjunk vissza az orbáni kopasztást reszketve tűrő nyomorult kis hazánkhoz.

Meddig tarthat ez a reszketés? Meddig lehet megjátszani, hogy Orbán pulija Pintér engedelmes nyájba tudja összete relni a minap még oly nagypofájú rendvédelmiseket? Hiheti valaki, hogy a fülkeforradalom után már csak bohócforra dalom következhet? Aki ezt hiszi, nem ismeri a magyar faj géntulajdonságait! Nem számol azzal sem, hogy az Ameriká ban koncentrált zsidó tőke nem lesz képes a világot igájába hajtani, pláne ha maga Amerika széthullik, amire jó esélye van.

Nem különb a helyzet Európában sem. A rothadt vén Európát egybetartó kötöző zsineg - az EU - is foszladozik. [Talán csúnyán beszélek Európáról. Németh László szebben fejezte ki magát a negyvenes években. "Európának nincs olyan politikai iránya, amely mellé a kor értékeiért és lehetőségeiért szorongó ember odaállhatna." Ha így jobb, maradjunk ennél a formulánál...] Ami Európát illeti, csupán felvillantom az "iszlamizálódás" perspektíváit. Mennyire kecsegtető ez e feltartóztathatatlan folyamat az európai zsidóság számára?

A magyarság addig terelgethető, amig a nyomorult életféltés képes felülkerekedni az egészséges önvédelmi ösztönö kön. Ez a gyalázatos lelkiállapot azonban az ellenkező végletbe csaphat. A magyar faj, amely Szent István jóvoltából Dózsa népévé vált, az utóbbi ezer évben számtalanszor bizonyította hogy nem csupa Tiborcokból áll.

Már csak egy allegória következik.

Amikor a bolsevik ármádia lerohanta Magyarországot és ezrével gyilkolta le, becstelenítette meg, hurcolta el a magyar faj egyedeit; két faj: a zsidó és a cigány felszabadulását ünnepelte. Ez rendben is volna, de az előbbi faj rákényszerítet te a többségi népfajra, hogy évtizedekig felszabadítóként nyalja a hódító talpát. A hódító azonban nem volt hálás a zsidó satrapáknak. Amikor már nem ment tovább, a zsidó Berija a következőképp világosította fel a zsidó Rákosit. "A magyaroknak voltak Habsburg császáraik, tatár kánjaik, lengyel uralkodójuk, török szultánjaik, de még sohasem volt zsidó királyuk. Ön ez akar lenni, de mi ezt nem fogjuk önnek megengedni!" Ez a monológ előbb - utóbb meg fog jelenni a zsidók egyetemes történetében, de csak annak igazolására lesz alkalmas, hogy van egy túlfeszítési pont, amit a zsidók sohasem vesznek idejében észre.

Ami minket illet, nyilvánvaló, hogy a két törzs, meg a hét törzs létérdekei ellentétesek. Ha a történelem, történetesen olyan fordulatot hoz, amelyet a hét törzs felszabadulásként él meg, minek fogja ezt nevezni és hogyan fogja át, ill. túl élni a két törzs, no meg a csahosok?

Nos ez titok. A jövő fátyla rejti. Egyet viszont már egészen biztosan tudunk, az emberiség története nem ért véget a kapitalizmus világméretű (látszat)győzelmével [Fukuyama]. A népek, a fajok, tovább írják a történelem lapjait és nem téntával. 

2011.07.02

Sz. Gy.

Tisztelt olvasók! A honlap új szolgáltatással bővül. Anonym hozzászólási lehetőséget biztosít. A beírás közvetlenül történik. Regisztráció nem szükséges. A beírt szöveget a program E-mail címemre küldi. Azt módomban áll a cikk alján közzétenni, esetleg észrevételezni. Akik a hozzászólásban mégis feltüntetik nevüket (becenevüket), ill. levélcímüket, egy partnerlistába kerülnek és a továbbiakban megkapják hírleveleimet. Egyetlen kérésem van: szíveskedjenek feltüntetni a cíkk címét (cím-részletét) amihez hozzászólnak!!!