Hazám dicső nagy ősei, Ti földetrázó viharok! Ti egykoron a porba omlott Európa homlokán tomboltatok. Oh nagy volt hajdan a ma gyar, Nagy volt hatalma, birtoka; Magyar tenger vizében húnyt el Éjszak, kelet s dél hullócsillaga. Petőfi: "A Hazáról"

A kereszténység és a liberalizmus ezeréves "diadalútja".

 A magyarok nyilaitól a koldusbotig

A nemzeti köpködőben Gyurcsányt szidalmazni mára általános pótcselekvéssé vált.  A rosszcsont persze mindíg tesz, vagy mond valami olyat ami miatt feltámad  a hazafiakban a nagy löttyös indulat. Így van most is, amikor orrunk alá dörgölik a nyugateurópai hakniműsor böszmeségeit.

Dehát Gyurcsány az első és egyetlen politikus, aki va banque-t játszik? Hát nem megmondta már a Nagy Napoleon, is, mi a politika? Mit is mondott? "Az ember gondol egyet, belevág, és aztán - meglátja..." Ezt a politikai ars poeticat szószerint átvette Hitler is, pedig ő igazán nem szeretett másoktól aforizmákat kölcsönözni.

Szóval Gyurcsány is gondolt egyet, belevágott, aztán most meglátja. Egyuttal persze mi is megnézhetjük magunkat. Hasonlithatnám most Gyurcsányt egy batyus zsidóhoz, de nem teszem, mert  a szembeötlő, hasonlóság csak látszólagos lenne. A házaló zsákja "kincsekkel" van tele [hamis mérleg, mérgező dugpálinka, stb.] Gyurcsány üres tarisznyával koldusként kopogtatott a gazdag "rokonok" ajtaján. Tán azt remélte, hogy lelejmolhatja őket? Pedig tudhatta volna: ingyenebéd nincs! Koldusként bántak [el] vele. Nemcsak kidobták, de még az éjjeliedény tartalmát is a fejére borították.

A misszió ugyan megbukott "egyrészt" és mégis eredményes volt, "másrészt".

[Többször hangoztattam már, hogy a zsidók gondolkodásában lenyűgöz és majmolásukra késztet ez az "egyrészt - másrészt" séma. Ez alatt mindközönségesen azt kell érteni, hogy nem létezhet valakinek olyan kára, amiből más ne húzhatna hasznot valami módon. A zsidó ezt tudja és, ötezer év óta folyton fejlődő ösztöne segitségével, "csak" annyit tesz, hogy figyel és idejében mindíg a napos oldalra áll.]

Ezen az alapon állitom: Gyurcsány "másrészt" korszakos nagy tettet hajtott végre, az által, hogy véletlenül felboritotta az EU paravánt. Így vált lehetővé számunkra, hogy meglássuk - megértsük végre: mi a véleménye rólunk az alkonyi fényben fürdőző "Nyugatnak" és hova pónál [helyez, rangsorol] bennünket a béka segge alatti régióban. Magyar testvéreim! Ha nem vagytok teljesen vakok, süketek és hülyék észre kell végre vennetek hogy mi még mindíg "új nép, másfajta raj" vagyunk a Nyugat számára. Bennünk még mindig a kalandozó kentaurokat látja, akiktől olyannyira rettegett egykor, hogy ezt az érzést még ma is zsigereiben hordozza.

Ezért mondom: kösz Fletó (!), sokat segitettél (!), azáltal hogy idétlenkedésednek is köszönhetően elkezdődhet a nemzeti hályogmütét!

- - - - - - -

A történteket mindenki untig ismeri, hisz még az álliberális média is Gyurcsányon köszörüli éles nyelvét, sőt karmait is. Az események vázlatát mégsem fölösleges leirni .

Mondanom sem kell, most azok fikáznak bennünket, akik a bajt ránk hozták. Ki pofázik legpimaszabbúl? Hát a Wall Street Journal. És kinek a keze vezeti a tollat?

„Magyarországot lecsúszása még a gondban levő szomszédaitól is elszigeteli” – olvasható a The Wall Street Journal Csütörtöki számában.  A Magyar Nemzet úgy látja, hogy a cikket a lap (?) írta. Én meg úgy látom, hogy Fehér Margitka írta és ez nem mindegy. Jól ismerjük már ezt a módszert. A mondanivaló valahol a Lipótvárosban fogalmazódik meg. A puha, büdös masszát fellövik valami amerikai szatellitre. Onnan már mint pusztitó kisbolygó esik a fejünkre vissza.

Fehér Margiton nem csodálkozom. A Magyar Nemzet azonban lehetne kissé körültekintőbb, korrektebb...

Magyarország, amely a legnagyobb gondban levő kelet-európai gazdaságok egyike, úgy tűnik, egyre jobban elszigetelődik abbéli igyekezetében, hogy segítséget szerezzen az Európai Uniótól a térségnek, írta a The Wall Street Journal csütörtökön.

„Magyarországot lecsúszása még a gondban levő szomszédaitól is elszigeteli”írta a vezető amerikai gazdasági napilap budapesti tudósításában, megjegyezve, hogy a forint árfolyama újabb mélypontot ért el az euróval szemben előző nap, miután valószínűtlennek látszott, hogy az ország legutóbbi segítségkérése sikerrel jár.

Az újság kitért arra, hogy Magyarország aláírása szembetűnően hiányzott arról a szerdai közös nyilatkozatról, amelyet a cseh, a lengyel, a szlovák, a román és a bolgár bankfelügyelet bocsátott ki: aggodalmukat fejezték ki azok miatt a szerintük félrevezető és leegyszerűsítő értékelések és nézetek miatt, amelyek országaik bankszektorára vonatkoznak. A közlemény szerint a térségbeli problémák országonként eltérőek, amelyeket nem szabad általánosítani. A magyar fizetőeszköz némileg javult, amikor két órával később a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének aláírása a dokumentumra került.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök február 26-án José Manuel Barroso európai bizottsági elnöktől is segítséget kért az euróövezeten kívüli országok támogatására. Segítségkeresése nem járt sikerrel, mint ahogy a hétvégi EU-csúcson sem, ahol 180 milliárd eurós keretet kért a kelet-európai tagországok támogatására. Utóbbi ötletét az erősebb EU-gazdaságok, köztük kelet-európai országok vezetői elutasították – írta az újság. [MNO 2009. március 5]

- - - - - - - -

A német jóléti társadalomban dagonyázó elfajzott utóemberek viszont már csak nevükben németek.

Milyen "érdekes", hogy Konrád György és Kertész Imre seggét is a "németek" nyalják a legalázatosabban és ezek az urak is közöttük érzik jól magukat. Sokkal jobban mint "hazájukban". (Na' velük kapcsolatban a "haza" emlegetése hülye vicc volt, belátom.)

Milyen "érdekes" továbbá az is, hogy Hitler kultusza nem Németországban, hanem Oroszországban éli reneszán szát.

Ebből adódik, hogy velünk szemben épp a "német" lapok a legszemetebbek, holott náluk nem maradt elég Margaret he Weisz, hogy firkálgasson.]

Most fizetik meg az árát 'a magyarok' a korábbi jólétért - írja a Der Standard A mondat, amellett hogy nyelvtanilag hibás, totál ostoba és aljas is. Mi magyarok vagyunk nekik az "ők".  Ez ugyanolyan összemosás, amilyenre Tölgyessy Péter vetemedett. Persze ő - mint "magyar" - a "mi" szóhasználattal operál. Ennek kapcsán [barátságosan] érdeklődtem is nála, "Pöcegödör" c. kommentáromban..

Deutschéknál csak azért nem érdeklődöm, mert velük nem tegeződöm, anélkül viszont nem tudnék hozzájuk elég "közvetlen" lenni...

A legutóbbi büsszeli EU-csúcs után az európai sajtó olyan kedvezőtlen színben tűntette fel Magyarországot, mint amilyenben ritkán volt része azelőtt - írja a Der Standard. A lap szerint a politikai túlélésért küzdő magyar miniszterelnök 190 milliárd eurós kelet-európai fejlesztési csomagról szóló javaslatát igen látványosan utasították el a közösség országai, sőt, Gyurcsány felvetését még az új tagállamok kormányfői sem támogatták. Azaz már a volt kisantant rablóállamai is elhuzódnak tőlünk, a szegény rokontól. Nehogy már valaki azt higyje, szomszédok vagyunk, vagy egyáltalán ismerjük egymást... Legszivesebben az utca másik oldalára is átmennének. De ennek nincs sok értelme, mert ez zsákutca és már közel járunk a végéhez.

A magyar kormányfő riogatása Európa újabb kettészakadásáról és az új vasfüggöny leereszkedéséről a német és svájci lapokban cinikus megnyilvánulásokat váltottak ki. Az EU soros elnöki tisztét betöltő Csehország miniszterelnöke, Mirek Topolánek és észt kollégája nyilvánosan határolódtak el annak a lehetőségétől, hogy Kelet-Európát "külön kategóriaként" kezeljék. Hát persze, Benes [dekrétumos] népe máris nyugateurópaibbnak képzeli magát mint a nyugateurópaiak. A csehek voltak azok, akik elsőnek futottak meg az I. Világháború csataterein, és elsőként álltak sorba, ahol a mások földjét osztogatták.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung bécsi tudósítója emlékeztet arra, hogy Gyurcsány és a magyar ellenzék vezére, Orbán Viktor, egyetlen kérdésben értenek csupán egyet, mégpedig abban, hogy a magyarországi válság elmélyüléséért elsősorban a nyugati államok felelősek. A Der Standard szerint azonban a magyar gazdasági helyzetért a 2002 óta kormányzó szociálliberális kormány tehető felelőssé, hiszen 2001 és 2007 között a reálbérek 37 százalékkal emelkedtek, amíg a GDP csupán 29 százalékkal bővült.

Az ezt megelőző időszakban, a polgári kormány idejében is a megengedhető életszínvonal felett éltek a magyarok. Ennek most kell megfizetni az árát: a forint árfolyama soha nem látott mértékben zuhan, a budapesti értéktőzsde indexe 2007 július óta 71 százalékkal esett vissza. További gondot okoz, hogy az országban százezrek adósodtak el külföldi pénznemekben, és a megemelkedett törlesztőrészleteket nem képesek visszafizetni. A szocialista kisebbségi kormány most egy szociális "időzített bombával" néz szembe.
[2009-03-05  VGO - Der Standard]

Persze Nyugateurópa se' ússza meg szárazon. [Az EU meg pláne nem.] Őket is leszarják valahonnan, még maga
sabbról, mint minket. Jelzésértékü, hogy a General Motors ballasztként kihajitja a vészesen süllyedő léghajóból az Opelt, amely tízezrével teszi az utcára a munkásait, hacsak... Sanda gyanúm viszont az, hogy Deutschéknál sem lesz végülis: "hacsak". Egydimenziós fiatalságunk pedig egyáltalán nem fog emlékezni arra a multszázadi mondásra "Opel sose kop el!" Erkölcsileg ugyanis már rég elkopott. Büszke zászlóshajó volt. Dehát a kapitalizmus Sargasso Tengerén roncsokként süllyednek el a legbüszkébb zászlóshajók is.

- - - - - - - -

Nem pepecselek tovább. Legfőbb ideje hozzálátnom a címben jelzett cikk megírásához...

Egy jókora ívet akarok ugyanis húzni a Honfoglalástól Gyurcsány Ferencig... Ehez a "Nagy Képes Milleniumi ARC KÉPCSAR NOK" tatarozására, bővítésére volt szükség. Az olvasónak nyilván feltünik hogy a magyarok kárpát medencei története tulajdon képp Árpáddal kellene hogy kezdődjön, ő viszont nincs  fedőlapon, nyilván nem fért rá. Vagy arról van szó, hogy a Millennium "Szent" Istvántól datálódik? Így persze egészen más lenne a leányzó fekvése.

A képen, a bal felső vinkliben, pedig valószinüleg nem "Szent" István képe díszeleg, mégis ráfoghatjuk, hogy ő az. Mint tudjuk az illető elsősorban német (!) lovag volt, tehát nyilván vaskalapot hordott azokban az öldöklő csatákban, amelyeket Árpád népe, magyarok ellen, vívott ... Vaskalapban pedig mindenki egyforma.

A csarnokot bőviteni kellett továbbá egy polccal, hogy még néhány echte nagy magyar beférjen. Sietek kijelenteni, Gyurcsány nem kakuktojás ebben a tárlóban, hiszen ő a végpontja egy külön kis ívnek, amelynek kezdőpontja [az antiszemita Maczó Ágnes által tévesen és rosszindulatuan Róth Manónak titulált] Rosenfeld Mátyás. Kettejükben az a közös, hogy ugyanaz a nótájuk: "Föl föl ti rabjai a földnek!"

A galériában van a helye Paskai bibornok úrnak is. Ha Pázmány Péternek jár egy fakk, neki is jár.

Kezdjük tehát onnan, hogy bejöttünk [talán már másodjára, vagy harmadjára - de ez témánk szempontjából mellékes]. Utipodgyászként Alkotmányt is hoztunk magunkkal, az Etelközit. A tejjel mézzel folyó síkságon hamar urak lettünk elsöpörve vagy meghódoltatva az ott élő népeket. A betelepülés rendezett folyamat volt. A törzsek szálláshelyei körül széles gyepüket képeztek, hogy a szilaj harcosok, ellenség mentes időkben, ne kezdjék, egymást apritani pusztán unalomból. Így jól szuperált a dolog, annál is inkább mert az etelközi Ószövetséget megerősitették, kibővitették a pusztaszeri Újszövetség formájában. A hátország konszolidálása után elkezdtünk körbenézegetni Európában, kalandoztunk úgymond. És ezzel kezdődnek a különösségek!

A térkép nem tartalmazza a kalandozások teljes időszeletét, így nem minden útvonalat tüntet fel. Tudni vélem ugyanis, hogy a spanyol [portugál] tengerpartokon is jártunk, sőt Svédországig is eljutottunk. Mindegy. Nem célom egy részletes turistatérkép közreadása. A lényeg, hogy nemcsak a 'porba omlott Európa homlokán tombol tunk', hanem megtapostuk derekasan annak az egész földrésznek szinte minden zegét és zugát, amelyet most Észak, Nyugat, ill Déleurópának neveznek. Hadaink sohasem voltak számosak, mégis úgy mozogtunk e hatalmas térben, mint kés a vajban. Ezt több okból tehettük. A magyar harcos biológiai (!) és pszichológiai szempontból elsőosztályú (!) volt. A váltott lovakkal végrehajtott villámgyors helyváltoztatási képesség elfoghatatlanná tette a csapatokat, amelyek egyben feltartóztathatatlanok is voltak, hiszen az áttörési pontokon, a "főcsapás irányában", semmiféle vasasnémet nem tudott ellenállni a roham lendületének.
A visszacsapó íjakból kröppenő vesszők átütötték az katonák és a lovak páncélját, ugyanígy a fokosok hegyesebb végei is. A veszteségek elhanyagolhatók voltak, mivel túlerő esetén a had ezerfelé futott, a legkisebb fejetlenség nélkül, hogy az ellenség háta mögött újra egyesülve mérje a végső csapást. Ennek az "ázsiai" harcmodornak a lényege, hogy a haderő mint egyetlen organizmus müködik, "intelligens szinapszisokkal" összekapcsolva és azok által vezérelve, akár vezéri parancs nélkül is. Mindenki ösztönösen tudta a dolgát, mint a hangyák feladatorientált hadseregeiben.

Innen kezdem felsorolni e kalandozás, észre sem vett, rejtélyeit. Történetíróink [mármint a történelmünket helyettünk író német és zsidó történészek és a még náluk is visszataszitóbb "pigmeus academicusok"] a kalandozást mint a magyarság szégyenletes eltévelyedését ábrázolják. Kicsinyítik az "eredményeket", viszont nagyítják, vagy abszolu tizálják a kudarcokat. Sőt egyenesen e kudarcokból vezetik le a "keresztény állam" létrehozásának elkerülhetetlen ségét, elodázhatatlan időszerüségét. Mit sem szólnak a kalandozásokról, mint háborús teljesitményekről, holott ez a legszembetünőbb, egyben legrejtélyesebb az egészben, amellett hogy tulajdonképp miért kalandoztunk?

A "történelemtudomány"  a kalandozásokat úgy ábrázolja mint a megvadult kentaurok oktalan, ill. céltalan őrjöngé sét. Viszont e hadjáratok puszta eseményvázlata is ellentmond ennek. A "bűnlista" vázlatosan is tul hosszú. Ezért ha valakit véletlenül érdekelnek őseink viselt dolgai, ugorjon oda.

Már a 899-ben abszolvált első kiruccanás sem volt öncélu. Echte "bérhadjárat" volt. [A kegyes Arnulf bérelt fel minket a kegyes Berengár ellen. Az egész akár forditva is történhetett volna...] Az anyagban több ilyen mazsola is van, szemezgessen aki ráér.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Kalandozásaink elején, 907-ben történt hogy Ottó német császár őfelsége kegyeskedett parancsot adni a magyarság kiirtására. Nemzetközi (!) sereg indult Magyarország ellen. Pozsonynál azonban magyar had megsemmisítette (!) a "keresztény" csapatokat, azaz hordákat. A védsereget a honfoglaló Árpád személyesen vezényelte. A csatában elvesztette három fiát Üllőt, Tarhost, és Jutast. Ő maga "megúszta" egy halálos sebbel...  Mi sem természetesebb hát, hogy mi bírka magyarok nem őt, hanem I. Istvánt füstöljük és gajdoljuk körül, újabban már az egymást váltó háromkirályok, akarom mondani, három zsidó hercegprimások [Lékay - Paskai - Erdő] intésére. Ő kiáltjuk ki "államalapitónak". Korábban írtam már arról, hogy FerencJóskának több esze volt mint a "Magyar" Tudományos Akadémiának, mert hagyta, sőt szente sitette, hogy az Országgyülés az Árpád általi (!) államalapitást, ill. Árpádot mint államalapitót iktassa törvénybe. De ma már erről szó se esik. A pozsonyi csatát úgyszólván kivésték a magyar történelemből. Ehelyett a hülye "szentkoronások" rontják a levegőt, kábitják a magyart ország, sőt világszerte.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ottó után még vigan kalandozgattunk tovább. Persze nem lehet mindig minden papsajt, főleg ilyen kockázatos vállalkozások esetében.

A történelemfirkászok "bezzegje" a 955 évi augsburgi csatában Ottó csapataitól elszenvedett vereség volt. A csapatkontingens ekkor a szokásosnál nagyobb [...] nyolc-tízezres létszámú volt. Ezek csaknem mind odavesztek Súlyos veszteség kétségtelen. [Dehát Molnár Lajos és Gyilkos Ágnes ennél több magyart pusztitottak el, mégsem vesszük fel a zsidó hitet és nem alapitunk zsidóállamot.]  A csapatok vezéreit Bulcsút, Lehelt és Súrt Ottó császár kivégeztette. A magyar államvezetés, vagy csak a történetírás (?), is túlreagálta kissé a dolgot, megalkotván a 'gyászmagyarok' fogalmát. Sietnek azt is kihangsúlyozni eztán már nem kalandoztunk nyugati irányban. Ez igaz.

Volt viszont még három hadjárat, Bizánc úticéllal. Bizáncot [lóval] bevennünk  ugyan nem sikerült. Tekintve, hogy Bizánc [a Keletrómai Birodalom] gigászi falai cca. másfélezer évig állták nálunk sokkal hatalmasabb népek ostromát, Kudarcaink nem gyengeségünk jelei. Az utolsó, a  970-es hadjáratot, ráadásul nem is saját rezsiben, hanem orosz, bolgár, besenyő szövetségben vívtuk és velük együtt kaptunk ki [az arkadiupoliszi csatában].

- - - - - -

Az ám, a kalandozás, a magyar történelem integráns része, külön is megér egy misét - tanulságai miatt!!

Soha sehol nem hallottam, olvastam arról, hogy egy kicsiny nép ilyen írdatlan területeket és távolságokat bekarisztolt volna. A magyar tipusu kalandozásnak tudtommal nincs megfelelője a világtörténelemben. Ha rosszul tudom és valaki jobban tudja, homályositson fel. Azt tudom, hogy a zsidók is kóvályogtak vagy negyven évig és csudák is estek velük, de az mégis más volt...

A történelmi népvándorlások, miként a magyar népvándorlás is, merőben más természetü népmozgások, mint a kalandozás. A többnyire kényszeritő okok miatt útra, ill. hadrakelt nép egésze, vagy nagyrésze, apraja - nagyja, fiatalja - öregje és minden barma mozdúl ilyenkor és nem néz hátra, mert nincs vissza. A kalandozók viszont hazatértek, mint a gólyák, vagy a fecskék.

A magyarok szerencsésen túlestek [az első, második, vagy harmadik] honfoglaláson és áttérhettek volna, az akkori szokásoknak megfelelően, a békés állattenyésztésre, földmüvelésre és közvetlen szomszédaik időközi békés prédálására. De nem ezt tették. Kalandozni kezdtek. Itt kezdődnek a furcsaságok. Irdatlanúl nagyok azok a területek, amelyeket bejártak és irdatlanul hosszúak azok az utak, amelyeket megtettek. Hogy tették? Kik tették? És főleg miért tették?

A kalandozások a férfiak [a legerősebb, legértékesebb népelem] vállalkozásai voltak.
A csapatok néhányezer főből álltak. [A 8-10.000 fő már kivételesen nagy seregnek számitott, a fentirtak szerint.]
A vállalkozás logisztikai vonatkozásai egyenesen elképesztőek. A seregben nem volt rendszeresitve a hadtáp intézménye. Mivel a vonulás, ill. a csatározás "váltott lovakkal" történt, vélhető hogy a kancatejtől a lóhúsig sokminden kitelt a négylábú "segédcsapatokból". De akkor is...
A sereg jurtákat aligha szállitott magával, így valószinüleg a csillagos, vagy felhős ég volt a sátoruk és takarójuk. Ez meg is járja nyáron, de vannak barátságtalanabb évszakok is... Az útvonalak hossza alapján kizárható hogy a kalandozások "nyári kalandok" lettek volna.
Ókori példák is lennének, de elég a Grande Armée, ill. a Wermacht sorsán keresztül szemlélni, hogy "Tér" tábornok, "Tél" tábornok, "Sár" tábornok és társaik milyen félelmetes ellenfelek. Hogyan képesek testileg - lelkileg tönkresilányitani a legdélcegebb ármádiákat is. A köpcös kis magyarokon és mokány lovaikon e "hadvezérek" nem tudtak erőt venni?
A seregeknek szinte állandó kisérője a tífusz, a vérhas, az izületi bántalmak, a legkülönfélébb lelki szindrómák. Rajtunk nem fogtak?
Még nem szóltam a második legfélelmetesebb ellenfélről - a bizonytalanságról. A modern hadviselés korában a logisztika és egyéb hadtudományok viszonylag pontos előképet [előjelzést] adnak mindenről, ami a sereget, ill. a katonát várja. De a "kalandozónak" mi a támpontja, az útiránya? A göncölszekér, éccaka? Hogyan "navigál" oda - vissza? Honnan tudja, hogy a következő ötszáz, ezer, vagy kétezer mérföldön mit talál? Ha víz és fű van, a tápláléklánc működik. A ló legeli a füvet, a lovas megeszi a lovat. De mi van, ha mindez nincs? Mi a helyzet ha ezek a mérföldek lakatlanok? Nincs kit kifosztani, megerőszakolni. Nincs kinek a fedele alá bújni?
Hát az ellenség? Ha egy sereg lakott területeken halad át, tutira veheti, hogy megszólalnak a lármafák és hamarosan feltünedezik a védősereg is. Ezek nyilván többen vannak, mint a kalandozók. Ismerik a "hazai pályát" és élvezik annak minden előnyét. Az élő utánpótlás útján minden elesett, vagy sebesült helyébe három állhat. De miből pótolja veszteségeit a "kalandor"? Olyan kötülmények között, amikor pl. egy banális sebesülés is halálos lehet, a fertőzésveszély miatt.
A kérdések kérdése: mi tartja a lelket egy ilyen seregben? Hogyan őrizheti meg fizikai és lelki harcképességét?
Erre még nincs válasz, de kell hogy legyen, mert a magyar faj e multjából jövőjére mindennél fontosabb követ keztetések vonhatók. [Az Irakban szolgált amerikaiak közül olyanok is megrokkantek lelkileg, akik puskaport sem szagoltak.]

Mindez még hagyján. Az igazi izgalom a lelki motivációk elemzése során keletkezik. Milyen lelki tényezők váltották ki a kalandozást annak kezdetekor és milyenek inspirálták a folytatást, amikor az első kirándulások mérlege már megvonható volt?

Elképzelhetetlennek tartom egy olyan mérleg felállitását, amelynek "tartozik" oldalán szerepel mondjuk ezerhárom százötvenhét ember, kéternégyszázhuszonöt ló. Követel oldalán pedig - mondjuk - ötszáztizenhét uncia arany.

Azért jutott eszembe épp az arany, mert egy visszavonuló sereg nem cipelhet magával terjedelmes, vagy súlyos szajrét, mert ha befelé menet sebezhetetlennek is bizonyul, kifelé jövet biztos felkoncolják, ha másért nem, a cucc miatt is. [Halálos dilemmája volt ez Cortez martalócainak is, mikor menekülniük kellett az inkák fővárosából...]

Az arany persze másként funkcionál ha egy rablóhadjáratot valamely "legkeresztényibb király" és a római pápa öszentsége gründolnak. Ebben az esetben a "keresztény" hadak elrabolják az aranykincset, kiirtják a meghóditott népet és lerombolják a [nálukénál esetleg magasabb rendu] kultúra tárgyi alapjait is.

Az aranynak ekkor minden unciája gondosan számbavétetik, igazságosan elosztatik és részben beépül a keresztény katedrálisokat diszitő elemekbe, Isten és fia Krisztus nagyobb dicsőségére.

Mivel a magyar kalandozások lélektani motivációi nem tisztázottak, valami olyasmire is gondolhatunk, hogy az ösztönzés a magyar lelkiségben gyökerezhet. Tévedés például arra gondolni, hogy a zsidó a jeruzsálemi templom lertombolása miatt kóvályog. A bolygó zsidót [Ahasvérust] lelkének sötét mélyei ösztönzik a vándorlásra. Lehetsé ges, hogy a lélek irracionális mezői "felelősek" a mi nyugtalanságunkért is?

Én csak akkor gurulok dühbe, ha e régi "szabadosságunkat" erkölcsi alapon próbálják megitélni, olyan "keresztény" államok, amelyek - nálunk sokkal később - kultúrnépeket raboltak és írtottak ki, földrészeket tettek lakatlanná, lakhatat lanná és adtak át az enyészetnek, a dzsungelnek, a sivatagnak.

Mint fentebb mondottam, egy nép teljesitményei, jelesül katonai teljesitményei, és genetikai értéke között a legszorosabb korreláció van! A génszerkezet rekonstruálása hovatovább rutinmüveletté válik, még a mammutok, sőt őshüllők esetében is. Semmi akadálya nem lenne annak, hogy a genetika, segédtudományai és a régészet  segitségé vel  - rekonstruálja honfoglalő őseink géntulajdonságait, ill. tágabb értelemben vett biológiai - alkati tulajdonságait, sőt ezek alapján társadalmi alkatának [szociologikus] elemeit is. Amit alább felsorolok, statisztikus jellemzők [lennének].

Tipusos alkat. [Mérhetők e eltérések: ösztövérség, elhízottság?] Izomerő? Az izmok, légzőszervek teljesitőképessége.
Az alkat esztétikai jellemzői.
A népesség egészségi állapotára kiható [elterjedt] betegségek?
Az életkori sajátosságok, átlagéletkor, kiugró értékek?
A családmodell jellemzői [átlagos családlétszám]?
A gyermekkori állapotjellemzők, csecsmőhalandóság?
Népszaporulat (!)
Népesség-összetétel (!) [korfa].

Még sokmindent fel lehetne sorolni. Mondanivalóm, reményeim szerint, így is érthető. Meg kell állapitani, hogy "Szent" István milyen néptulajdonságokkal sáfárkoldhatott - volna - amikor hozzákezdett az addig szabad nép szolgává süllyesztéséhez és a makacskodók kiírtásához?

A sanda gyanúm az, hogy ilyesmiken a "Szentkirály" aligha törte sokat a fejét. Viszont akik azóta magyarázzák gondolatait és tetteit, az ellenkezőjét igyekeznek elhitetni.

A király éltében nemlétező, ám utólag mégis neki tulajdonitott, "szentistváni eszmék" ma így festenek.

a)A magyarok pogányokként érkeztek a Kárpát medencébe.
Ez az állitás, ebben a formában, hamis. A bizánci kapcsolatok révén a magyarok megismerkedtek a keresztény
séggel, csak éppen nem tették "államvallássá" és nem adták át földjeiket fegyveres, ill. "lelki" hóditóknak.

b)A keresztény államok nem türtek 'volna' tartósan egy olyan jövevény népet, amely vallásában, életmódjában élesen elüt szomszédai tól, sőt "kalandozásaival" izgatja, kárositja azokat. Ámde a "keresztény" népek is szüntelen háborúskodtak egymás között, egymás ellen "Szent" István előtt - alatt és  után is. A magyarok ebben a tekintetben nem lógtak ki a sorból. A legyőzött népekkel pl. sokkal kegyesebben bántak, mint a "keresztények".

c)Ezek miatt az "inkompatibilitások" miatt a magyarság, más népekhez hasonlóan, maradéktalanul eltünt 'volna' Európából, valami rejtélyes hatás következtében, amelynek mibenlétét a teoretikusok közelebbről nem jelölik meg.  

A német császárok, pl. Ottó, példája nem jó példa. [Lásd fent] Ő nemzetközi "keresztény" írtóhadjáratot szervezett, ill. vezetett ellenünk. Aztán mire ment vele? Őt hülyére vertük és utána még kalandoztunk vígan. Futotta erőnkből, bátorságunkbúól - és pofátlanságunkból...

És tulajdonképpen, kik voltak azok a "más népek". MIkor, honnan tüntek el és főleg miért? Az Ottóén kivül volt máshol is, máskor is "keresztény" népirtó hadjárat?  Megint mondom: ha tudatlan lennék, valaki világositson fel, legyen oly szives.

d)Ezzel szemben, ha a magyarság felveszi a keresztséget és belép a "keresztény népek közösségébe" ... Nos, akkor mi lesz? Mi lett? Mit igértek nekünk? Mit kaptunk a belépésért? Először is, ilyen "népközösség", sem vallási, sem államjogi, sem gazdasági, de legkevésbé erkölcsi, értelemben egyáltalán nem létezett és azóta sem jött létre [erről is lentebb]. Európa valós történelme mindenfajta utólag kiagyalt, ill. kreált szentistváni mítoszt, ideértve a "szentkorona eszmét" is, tárgytalanná tesz, azaz közhitelesen, vitathatatlanul cáfol.

Az általános, keresztény, európai züllésben pedig a Vatikán nem a kivételek szigete, hanem minden disznóság epi centruma, a rabló, népirtó "konkvisztától", az Amerikába irányuló rabszolgakereskedésen át a tömeges papi pedofili áig, a maffiabűzű csalárd bankcsődökig.

- - - - - -

De, tovább megyek, a magyar mint keresztény (!) államalkotó nemzet is képes volt még [egy darabig] komoly dobások ra. Kiről - miről is danol [l. fent] a költő? Alighanem Nagy Lajos birodalmáról (?). Ezen a térképen ugyan nem látszik sem  "Éjsza ki Magyar Tenger", se az abba hulló csillag. De a többi majdnem stimmel. Szép nagy darab föld mindenesetre - egy tagban.

Vienna [Bécs] egy köpésre volt tőlünk akkor. A köpés Mátyás nevéhez fűződik, aki a fekete sereggel derekasan megnyomor gatta Bécset. Meg is érdemelték. Már látjuk ezt, sajnos - utólag.

Itt és most nem "méltatom" a keresztény Magyarország "békés együttélésének" epizódjait a "Keresztény Európa" kebelén. Sokszor, sokan megirták már, én is irsogáltam róla, hogy a magyarság ezeréves története a "Keresztény Európában", egyenlő a puszta fennmaradásáért vívott honvédő háborúk és forradalmak gyászos történetével.

Ezért, az untig ismert, történelmi adattár átugrása kivánatos.

Trianonnál azonban indokolt kissé elidőzni. Trianon ugyanis leleplez valamit, ami - újabb ezer évre szolgáló - tanulság szá
munkra. Ez a valami a "művelt nyugateurópai" nemzetek patológiás, "talmudi intenzitású", gyűlölködése ellenünk.

Nem régi "bűneink", hanem máig is őrzött idegenségünk, különösségünk, miatt gyűlölnek bennünket! [Ki beszél már - a történészeken kivül - a vikingek angliai, skóciai "látogatásairól", a templomok kolostorok felgyujtásától, a papok apácák kinhaláláról?

A jól ápolt és jóltáplált európai disznók ugyanúgy gondolkoznak rólunk, mint a román nacionalisták. Vagyis hogy "bozgorok", azaz házatlanok, hazátlanok vagyunk. Csak nem így fejezik ki. Pofájuk viszont ezt tükrözi!

Az első világháború célja és eredménye, Németország másod, sőt harmadrangu hatalommá degradálásán túl, az Osztrák Magyar Monarchia szétverése volt. Viszont egyetlen vesztessel sem bántak el olyan bestiális kegyetlen séggel mint éppen velünk. Ezt a tényt egy jellemző példa szemlélteti, ill. igazolja. Odáig még "érthető" a trianoni szabásminta, hogy - egy 1913-as néprajzi térképet követve -  levágtak a honfoglalással szerzett államtestről minden olyan területet, amely az Európát [is] védelmező háborúk alatt elnépeteledett és ahova a peremállamokból telepitettek igavonó barmokat, miáltal a homogén magyar lakosságból szórvány lakosság lett. Az viszont már "kissé" gyanús, hogy, az Európa mintavasutjának számító, MÁV körkörös és sugaras pályaszerkezetéből gondosan levágták a kört, olyan területeken is, ahol a terület etnikai összetétele ezt nem indokolta volna.

A legundoritóbb, egyben legfelemelőbb és legtanulságosabb, esemény a magyar (!) Sopron levágása és Ausztriához (?!) csatolása, lett volna. A "Hűség Városának" tanulsága pedig az, hogy a menekvést a polgárok hűsége, a férfiak bátorsága és a fegyverek csöve együtt biztosithatják csupán, olyan válságos helyzetekben amelyek voltak és amelyek következnek.

Ha mármost valakinek eszébe jutna, a parttalan rinyáláson túl, a magyarság mai állapotjellemzőit egybevetni a honfoglaláskorival nem csupán sejtené, de a maga undoritó valóságában látná annak a pusztitásnak az eredményeit, amelyet a judeokatolicista Egyház és a liberalizmus tettek rajtunk. Mostanában már kart - karbaöltve. A "végered mény" egy elöregedő, beteg, pusztulásra szánt nemzet, amely nemhogy magáért de gyemkekei jövőjéért sem tud küzdeni, azaz ölni és meghalni.

Innen kanyarodjunk vissza "új hazánk", az Európai Unió, velünk szembeni magaviseletéhez.

Ebbe a szarba saját hülyeségünk, illetve egy csalárd, népszavazás miatt, lépnünk és bennragadtunk. Hogy miért kellettünk nekik? Akkor nem tudhattuk. Aztán kiderült, hogy koldusországunk a dölyfös gazdag szomszédok "nettő befizetője" lett, vagyis nem kap igazi támogatást a házigazdáktól, hanem "helypénzt" fizet nekik, ráadásul nem bérlői, hanem albérlői árfekvésben.

Most hogy baj van, nemcsak a szivélyesség, de a jólneveltség máza is lepergett kedves európai házigazdáinkról. Ráadásul - Fletó jóvoltából - szemléletes módon, "meggyőző" formában! Ezért a köszönet Fletónak.

Végezetül.

Nemrégiben Oswald Spengler világhírü tanulmányát "A Nyugat alkonyát" buta nyegleségemben "kurva unalmasnak" minősitettem. Szégyellem már. Újra felütöttem ugyanis... Sorai a világválság fényében egész másképp villóznak, mint az első olvasás idején.

Az író Nyugat Európa elkerülhetetlen végzetét jósolja. Okként az önző anyagelvüséget jelöli meg... És a keresztény ség (?), a pápaság (?). Az EU új alkotmányából előbb - utóbb kimaradnak. A mór megtette kötelességét...

Írásom végén [esetleg már az elején, vagy a közepén] járva felmerülhet az olvasóban egy olyan gyanú, hogy tán' összetévesztem Nyugat Európát a Római Katolikus Egyházzal és rossz helyre célzok a krtitikával. Nem! Tévedésről szó sincs. "Szent" István az Egyház segitségével terelte be a magyarságot abba az akolba, amely egyformán, együtt testesitette meg Európát és az Egyházat [pápaságot], amelynek jámbor és kegyes szolgái legalább annyit követeltek és hasitottak ki a harácsból, mint a német rablólovagok, ha nem többet...

[A Marxista Egyetemen hallottam egy szójátékot. "Ha azt mondom Lenin, azt gondolom, a Párt! Ha azt mondom a Párt, azt gondolom, Lenin." Valahogy így vagyok ezzel is.]

2009.03.07

Sz. Gy.