"Szerkesztői megjegyzésekkel."

 

Egy újsághír szerint Boross Péter, Mécs Imre és Kosáry Domokos a jelenlegi kormánnyal közös [!?] 1956-os megemlékezést szeretne. Természetesen elfogadhatatlan, hogy az egykori tömeggyilkos párt, az MSZMP jogutódja együtt ünnepeljen 56 hõseivel és áldozatainak hozzátartozóival.

Boross bizonyítottan hazaáruló, Mécs [az egykori börtön-tégla] egy pálfordulással, az 56-os eszmék elárulásával annak haszonélvezõje, és Kosáry sem ártatlanként csatlakozik az elõbbiek sorába. Mindhárman közéleti kaméleonok, akik bõrszínüket a nevezett hüllõhöz hasonlóan tudták évtizedeken át a környezetnek megfelelõen változtatni.

A köpönyegforgatás, a mindenkori helyzethez való elvtelen alkalmazkodás azonban, matuzsálemi életkora miatt is, leginkább Kosáryra jellemzõ. Pályája immár három politikai korszakon is átível. Tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, majd 1935-41 között hosszabb tanulmányúton volt Párizsban, Londonban és az USA-ban. Kandidátusi disszertációját 1955-ben, doktori téziseit 1977-ben védte meg. 1956-ban a Magyar Történészek Forradalmi Bizottmányának elnöke. Bár ezt követõen bebörtönzik.

A Kádár rendszerben felívelõ karrierjéhez a rendszerrel meg kellett alkudnia. Ez történészként és a nevezett forradalmi bizottság tagjaként csakis az 56-os eszmék vállalt elárulásával volt lehetséges. Így lett 1982-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ, majd 1985-tõl rendes tagja. A legkeményebb szocialista korban megalapozott karrierjével pedig az ún. rendszerváltás után 1991 és 1996 között az Akadémia elnöke.
 

Kosáry 1955-ös disszertációjának címe: "Kossuth Lajos politikai fejlõdése és küzdelmei az 1848-as márciusi forradalomig." Kevéssé ismert, hogy írásának eredeti címe más volt: "Kossuth Lajos harca a feudális és gyarmati elnyomás ellen." Valójában errõl szól a disszertáció, de a címet a kor követelményeinek megfelelõen a szabadságharcos küzdelmek helyett a pozitív szocialista eszmeiségnek, a politikai fejlõdés kiemelésének rendelte alá. A legnagyobb történelmi csalások csakis a legképzettebb történészektõl származhatnak, ennek alátámasztására a korszak másik sikerlovagját, Köpeczi Bélát érdemes idézni: „ami a haladás kritériumát illeti, a világtörténelem sok példával szolgál arra, hogy a társadalmi haladás és a nemzeti függetlenség milyen szorosan összefüggnek egymással.” Nehéz elhitetni, hogy épp e két történész [Kosáry és Köpeczi] ne látta volna, hogy 1848 óta magyar függetlenségrõl szó sem lehetett, miközben a propaganda a mindenkori társadalmi haladást hirdette. Kosáry még 2006-ban is így cselekszik, amikor a hirdetetten „új fejlõdési pályán” álló Magyarországon keresi a megegyezést, megalkuvást, miközben a nemzeti függetlenségrõl most sem eshet szó.
 

Kosáry a „rendszert-nem-váltás” élõ bizonyítéka, aki a legmagasabb kitüntetéseket kapta 1989 elõtt és után is.

"Egy másik ilyen probléma megoldása céljából miniszterelnökünk felkérésére Jelenkortörténeti Bizottságot küldtünk ki az 1956. utáni évtizedek történetének tudományos igényű, szervezett feltárása érdekében, azzal, hogy ennek a bizottságnak minden iratanyagba szabad betekintése legyen. A cél nyilván az, hogy megismerjük ezeket az évtizedeket, szakmai igényességgel feltárjuk, hogy mi miért és hogyan történt, és ez egyszersmind megakadályozza azt, hogy ezt szenzációvadászat vagy személyes érdekek szolgálatában végezzék. Fizikai Szemle 1991/6. 189.old. 'Reform, indulatok helyett'."

Így lamentált a "rendszerváltás" hajnalán a bölcs békéltető. Kérdezzük: azóta feltárták, hogy "mi miért és hogyan történt" ? Ezek szerint olyan nagy disznóságok nem történhettek, ha Kosáry úr most hajlandó nyilvánosan is egy tálból cseresznyézni a múlt bűnöseival, illetve azok - eszmei és anyagi értelemben vett - örököseivel.

 

Dr. Nagy Attila

orvos, közíró,

Debrecen