A kötnivaló és a kötözni való.

Kis magyar politikatörténet.

A baj azzal kezdődött, hogy Gyurcsány Ferenc, magyar (!) miniszterelnök Balatonőszödön "argóban" szólt hiveihez (?). Az argó, avagy nagyvárosi zsargon, avagy szleng használata több okból is szerencsétlen megoldásnak bizonyult.

Először. Budapest echte nagyváros, de több kerülete van. Gyurcsány Új Lipótvárosban lehetne próféta, de az ott honosok biztos nem vállalnák ezt a mosdatlan szájú beszédet. Franzstadtban, főleg a csehók környékén, jobban elkelne. De a Fradit épp most golyózták ki az első osztályból. A kemény mag meg Auschwitz felé zakatoló szerelvényekről énekel.

Másodszor. A Fletó azt hitte, hogy a sok hülyeség, amit mondott, nem tudódik ki. Azt viszont már a kisiskolások is tudják, hogy Pesten mindíg - minden kitudódik. Ez egy nyilt város...

Harmadszor. A politikai nyilatkozatok sorsa, hogy politikai elemzés tárgyává tétetnek. Az értékelés nem csupán arra terjed ki, amit a politikus elmondott, hanem arra is, amiről hallgatott. Megállapitható, Gyurcsány hallgatása is beszédes.

A kedves olvasó az egész beszédet eredetiben élvezheti, ha nincs jobb dolga. E kommentárba azonban az egész nagy idétlenség nem fér bele. Mondanivalóm is csupán néhány jellemző részlethez kapcsolódik. Ezeket szószerint idézem lentebb.

Néhány alapvető kérdést a beszédtől függetlenül is vizsgálni kell. Sokan hangoztatják, hogy a Gyurcsány kormány egésze (!) nem legitim testület. Szerintem igazuk van! Lobogótlan köztársasági elnökünk ugyan másként vélekedik, dehát ő az Alkotmánybíróság elnöke volt. Sanyarú ábrázatját látva, mekegő hangját hallva, a képzelet szarvakat és patákat asszociál. A taláros testület alkotta "virtuális alkotmány" kapcsán a gondolat a Tragédia Luciferét idézi

"Mert addig csűritek, hegyezitek,
Hasogatjátok, élesítitek,
Mig őrültség vagy békó lesz belőle.
"

Helyben vagyunk. Az Alkotmánybíróság nem kerített sort az Alkotmány legfontosabb sorainak tartalmi elemzésére.

2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.

       (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást              választott képviselői útján, valamint közvetlenül (!) gyakorolja.

      (3) Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére  vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel nbsp;szemben törvényes úton (?) mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.

Nagy baj, mert erkölcsi vakságot, ill. közömbösséget igazol. A jogi gondolkodás alappillére, hogy "jogokat" erővel - csellel - titokban (vi, clam et precario)nem lehet szerezni.

Ciceró szónoklataiból ezen erkölcsi alapelvek "beszivárogtak" szinte minden állam jogrendszerébe. A "turpisságból nem származhat jogosultság" elvét és mint semmítő következményt a nagy keletrómai császár Justinianus törvénykönvye (is) kodifikálta. A "csel" másszóval "csalást" jelent.

E fogalom tartalma kikristályosodott, világos. Csalást követ el, aki más tévedésbe ejtése, vagy tévedésben tartása révén igyekszik magának (vagy másnak) jogosulatlan előnyt szerezni.

A csalás fogalmi körébe esik a "választási csalás". E fogalmat azonban csupán azon esetekre értjük és alkalmazzuk, amikor valaki a szavazólapokkal, manipulál valamiféleképp. Ilyen példáúl a lapok meghamisítása, megsemmisitése, elrejtése,- vagy a szavazás eredményének csalárd értékelése, pl. a szavazatok hamis számlálása.

"Fejlett" és alkotmánybíróságilag svájfolt jogrendszerünkben egyszerüen nincs fogalom, mégkevésbé szankció arra a magatartásra, amit egyének, vagy szervezetek olymódon követnek el, hogy valódi céljaikat illetően a szavazókat - a népszuverenitás letéteményeseit - tévedésbe ejtik.

Ez történt a legutóbbi országgyülési választások alkalmával, amikoris a szavazók abban a tévhitben segitették voksaikkal hatalomra a szociál-liberális koaliciót, hogy az - igéretei szerint - javít helyzetükön.

A választás "győztesei" pontosan tudták, hogy szédelgésüknek nincs anyagi fedezete. Nagyon jól tudták, hogy az államháztartás csődjét a lakosság legszélesebb rétegeinek vállára kell rakniuk. Ehhez mindenki nadrágszíját szorosabbra kellene húzniuk. És itt a bökkenő! Szó sincs mindenkiről! Ez, többek között, Gyurcsány mocskos szájú beszédéből is világosan kiderül. Rákosi és bandája annyival volt különb "eurobolsi" utódainál, hogy meghirdette és hellyel - közzel végre is hajtotta a "fizessenek a gazdagok" elnevezésű szociálsi programot.

Gyurcsányéknál ilyesmiről szó sincs. Idézet a beszédből.

"Tudjátok, hogy mennyi jön be ingatlanadóból, ha minden ingatlant megadóztatunk, ami ötmillió forintnál drágább? Alacsony értékhatárt mondtam, nem százmilliót. Ötöt. És egyébként még odaadjuk az önkormányzatoknak azt az 52 milliárdot, ami a kommunális adóból bejön, mert akkor azt oda kell nekik adni, az az ő bevételük. Az egész 'sztorinak' az egyenlege kevesebb, mint 20 milliárd forint."

Gyurcsány az öszödi böfögés más helyén azon gúnyolódik, hogy még a legnagyobb fejek se' tudnak számolni. Hát te, te faszkalap, te tudsz?

Szóval a gazdagok...

Akiket Rákosiék, anno dacumal, célbavettek többé kevésbé el tudtak számolni gazdagodásuk okáról és fokáról. Volt aki köb-ükapja vitézi tetteiért kapott földbirtokát "bitorolta". A goldbergerek a kapitalizmus nyújtotta lehetőségekkel élve lettek gazdagok. Mondjuk: csaltak, loptak, hazudtak - de nem az államtól!

Az "euro-liberál-bolsevikok" a közvagyon ellopása, elsikkasztása, korrupt kiárúsítása révén lettek gazdagok.

Óriási tévedés, hogy ennek a virmanolásnak ne lennének nyomai, a vagyonok eredetének és mozgatásának ne lehetne utána járni a Kajmán szigetekig és vissza. Hülyeség azt állítani, hogy a pénznek ne lenne szaga. Penetráns illata van! Persze Gyurcsány tekintélyes ormányában a szaglószerv nem lehet különösen fejlett. Meg hát ő is - összekuporgatott egy kis vagyonkát... Egyébként azt mondják, hogy a saját lábszagát olyan egyén sem érzi, akinek szaglása egyébként kifogástalan.

Az államháztartás óriási deficitje elsősorban onnan adódik, hogy a párt és állami struktúrákkal egybefonódott bűnözés ma Magyarországon a legnagyobb elosztó rendszer. Ennek az elosztó rendszernek a fenntartása, zavartalan működhetése érdekében kell a többi elosztó rendszereket kizsigerelni.

Gyurcsány most annyiban hasonlit egy egyiptomi fáraóhoz, hogy egyre többen hangoztatják: "milljók egy miatt". Itt aztán vége is minden hasonlóságnak. Az igazi fáraókról ugyanis tudjuk, hogy a terményadókat gondosan bedepózták nehéz időkre. Amikor rossz volt a termés, az állami raktárak megnyiltak, hogy éhséglázadások ne törjenek ki.

Gyurcsány (az üres kamra bolond gazdasszonya)  "szarik" az ilyesmire.

"Azt gondolom, hogy lesznek konfliktusok 'gyerekek'. Igen, lesznek. Lesznek tüntetések, lesznek. Lehet tüntetni a Parlament előtt, előbb-utóbb megunják, hazamennek."

Hát, tényleg lettek tüntetések. A legzajosabbat alighanem a hatalom hátsó udvarában szervezték. Spongyát rá. Most újabb tészta van: "Orbán ante portas"!

Ez az évszázad legjobb, egyben legbizarrabb vicce.

Nagy marxista klasszikusunk Horn Gyula mondotta volt [némileg hasonló helyzetben] "elvtársak ezt a balhét együtt kell elvinnünk".

Gyurcsány és Orbán ugyan nem elvtársak a szó munkásmozgalmi jelentése szerint. Mégis olyanok, mint az egypetéjű, sőt mint a sziámi ikrek. [V.ö. Váczi Mihály hasonló című versével.] Mindketten az élősködő kapitalizmus mocsarából nőttek. Gyökereik ugyanabba a talajba kapaszkodnak.

Orbán mennyivel volt mértéktartóbb, mikor ő állt közelebb a kondérhoz és nála volt a merőkanál? A világháló kilyukadna, ha disznóságait egy tömbbe gyurnánk össze.

És most mit akar voltaképpen? Mit akarnak "hívei"?

Mondhatnánk, nagyon leegyszerüsitve a dolgokat

"Mert minden ember uralomra vágy,
Ez érzet az, s nem a testvériség,
Mi a szabadság zászlajához űzi
A nagy tömeget..."

Az efajta egyszerüsités azért nem volna helyes, mert a valóság - sejtésem szerint - még egyszerübb: Orbán beteg! Ennek szimptómái egy idő óta fokozódó bizonyossággal ismerhetők fel.

Orbán a politikai helyzet felismerésére és abban saját mogásterének felmérésére képtelenné vált.

Egy betegség belső (endogén), vagy külső (exogén) tényezők hatására fejlődik ki. A kettőnél veszélyesebb a harmadik, amely a két hatás kombinációján alapúl.

Az endogén tényezőknél szükségtelen hosszasabban elidőzni. Ezeket mindenki analizálhatja minen könyvből amit Orbán ellenfelei, sőt szimpatizánsai írtak.

[Származás, gyermekkor, testi adottságok, stb.]

Az exogén hatóerők igazán érdekesek.

Kósa Lajos - Orbán egyik riválisa - épp tegnap (október harmadikán) jelentette ki egy TV interjú keretében, voltaképp nem érti, hogy az elnök úr mit akar kihozni ebből az egész hajcihőből! Orbán "imádóinak" tábora vészesen megfogyatkozott. Ha most kudarcot vall (márpedig erre itéltetett) ez ámokfutásba torkolló politikai karrierjének végét jelenti!

A FIDESZ okos, cinikus, siserehada csak addig lohol a vezér mögött, amíg el nem hibázza az első szarvast. A szarvashiba viszont bele van kódolva a kormánybukta elnevezésű passiójátékba.

Orbán nem 'rendszerváltásra' törekszik. Amit ő akar nem lenne más, mint 'gengszterváltás'. Erkölcsi összetevők nélkül nincs forradalom. Egy puccs kockázata pedig nem vállalható.

És most szólnom muszály Orbán külső holdudvaráról a "karizmatikus nemzeti értelmiségről". Ez az értelmiség "harmadik erővé" válhatott volna! Ehhez azonban nem volt hite, bátorsága. Másfelé húzta a szive, vagy inkább a zsebe. Tisztelet a kivételeknek, mert vannak ilyenek is.

Ezek körében veszélyes epidémiaként pusztít a kergemarha kór egyik tünetéhez hasonló tudatzavart állapot. A beteg kényszeresen azt érzi, ha választania kell Gyurcsány, vagy Orbán között - akkor inkább jöjjön (az olyan amilyen) Orbán. A lehetőségek két alternatívára szűkitése és a "kisebbik rossz" favorizálása a kórjelenség maga.

Sajnos közöttük vannak volt "nemzeti kommunisták" is, akik - saját korlátaik között - őszintén kergették egy demokratikus magyar jövő délibábját. Nem tudták (?) hogy a lapok előre le vannak osztva. Így talán nem értik, vagy nem fogadják el azt a paradoxont, hogy a "művelt nyugatnak" az "igazi" kommunisták kellenek. Így történhet, hogy az őskövületek [Kovács, Kósáné, stb.] az európai intézményekben kaptak "beosztást" a magyar minimálbérek százszorosáért [plusz költségtérités], ők pedig aféle bujdosók, szegénylegények maradtak a külföldiekkel benépesülő magyar rónán. Élőhelyük összeszükül. Tán' egy szerény rezervátumra sem telik majd.

A valódi '56-osok problémáját is megoldja a "kaszás testvér". Rájuk is ez a sors vár.

Van persze "harmadik erő" is: a "nemzeti" szektácskák, csoportocskák tarka egyvelege. Ezek az eurobolsevik szalámitaktika áldozatai, vagy kreatúrái. Hangoztatott céljaiktól függetlenül "liberális anarchiát" szolgálják, ill. testesitik meg.

Vezéreik, egymás tyúkszemén tapodva, eljutottak egy olyan harcmodor alkalmazásáig, amelyet a "szoclibik" joggal neveztek el a "petíciók háborújának". Ezt ugyanis a "nemzeti erők" nem a kormány, hanem egymás ellen vívják.

* * *

Kézenfekvő, hogy valami mást kell tenni. Ej' ráérünk arra még. Majd Mohács után...

2006.10.04 - 01:55

Sz. Gy.