Amint az „ajánlóban” jeleztem, egy furcsa könyv akadt a kezembe, Kurt Rieder: „Mágia és okkultizmus a III

Amint az „ajánlóban” jeleztem, egy furcsa könyv akadt a kezembe. Szerzője Kurt Rieder, a könyv címe: "Mágia és okkultizmus a III. Birodalomban.”

Idéztem belőle a Führer

velős mondását is. „Ószövetség, újszövetség, Egyre megy… Ugyanaz a zsidó svindli” [mindkettő]. Tipikus hitleriáda, mondhatnánk, napirendre térvén a dolog fölött.

De.

A könyvből az derül ki, hogy a biblia ilyetén becsmérlése ellenére, a benne szereplő bizonyos ereklyék létezése és varázsereje tekintetében Hitlernek egy szemernyi kétsége sem volt. Az egyiket sikerült megszereznie, a másik kettő felkutatása iránt pedig – ahogy mondják – eget, földet megmozgatott.

Hogy milyen ereklyékről van szó? Nem fogják elhinni!

Longinus lándzsájáról, amely a kereszten függő Krisztus szívébe hatolt. A Szent Grál kehelyről, amelybe a Megváltó vérét felfogták. És végül a Frigyládáról [!], amely a kőtáblákat rejtette. Viccesnek tűnik, nemde? Hát persze! Csakhogy mindez nem vicc, hanem véresen komoly valóság! Persze Hitler nem volt műgyűjtő, mint például a birodalmi marsall Göring. Hitlernek az volt a fixa ideája, hogy e relikviák birtoklása hatalomhoz juttatja, kétféle módon. Először: hitte, sőt a lándzsa közelségében állítólag érezte is, hogy az ereklye mágikus erőt sugároz. Másodszor: meg volt arról győződve, hogy e tárgyak segítségével kapcsolat létesíthető a nem fizikai világot benépesítő szellemekkel. Az író szerint Hitlert inkább a gonosz szellemek érdekelték. Ezt természetesnek tarthatjuk…

Az eddigiekből az következne, hogy Hitler nem csupán őrült, de babonás is volt, mint egy buta vénasszony. Igaznak tartható, hogy aki évezredes tárgyakat, szokásokat [rítusokat] gondolatokat, írott – íratlan szövegeket tisztel: hülye. Vagy ortodox?

Itt tartottam elmélkedéseimben, amikor folytattam egy korábban megkezdett könyv olvasását. Cristopher Knight és Robert Lomas

írópáros „A múlt üzenete” című könyvéről van szó. E derék urak legalább olyan műveltek, mint nálunk mondjuk Tamás Gáspár Miklós, vagy Heller Ágnes. Zsidóságukra büszke zsidók ők is. És, ami szép tőlük, már az előszó elején kijelentik, hogy ők bizony szabadkőművesek. [Orbán Viktor is lehetne ilyen őszinte. Persze nem kizárt, ha valaha könyvet ír, annak előszavában ő is beismerő vallomást tesz majd.]

Megvallom, én is szinte babonás lettem, amikor a könyvet véletlenszerűen [!] felütve mindjárt a következők ötlöttek szemembe.

Camilla férjéről, az angol királyság és a brit nemzetközösség koronázatlan pinabohócáról - a szerzők szerint - a következőket írja Malka rabbi, a körülmetélési szokásokat [Brit Milah] tárgyaló Honlapján.

„Érdemes megemlíteni, hogy az angol királyi család hagyományait követve, mely minden fiúgyermek esetében megköveteli a körülmetélést, a londoni mohel [a körülmetélésre szakosodott rabbi] volt az és nem az udvari felcser, akit elhívtak, hogy metélje körül Erzsébet hercegnő gyermekét. Jakob Snowman rabbi, a londoni zsidó közösség mohelje végezte el Károly herceg, a trónörökös körülmetélését a Buckingham-palotában.” [360 old.]

Hitték volna, hogy ez egy ilyen fasz?

Ha túlesünk az álmélkodáson, és tovább gondoljuk kissé a dolgot, valami óhatatlanul derengeni kezd. Az ősi [angol, skót ír] kastélyok ódon termeiben kóválygó kísértetek vagy léteznek, vagy sem. A zsidó ortodoxia kísértete azonban érzékelhetően belengi a királyi palota termeit. Tudjuk, hogy az angolok, akik egyben nyakas anglikánok is, tisz- telik a hagyományaikat. De ez nem az övék! Mégis miért vették át, miért ragaszkodnak hozzá? Majdcsak kiderül ez is.

Rieder könyvének címére visszatérve időszerű meghatározni az emlegetett idegen kifejezések tartalmát.

Mágia – természeti és természetfeletti erők jelenségeinek befolyásolására végzett babonás cselekvések összessége; bűvészet, szemfényvesztés.

Okkultizmus – a természetfölötti, titokzatos erőkben való hit, az ezekkel való foglalkozás és ennek elmélete [asztrológia, mágia, spiritizmus, stb.]

Hol leljük fel az ilyesfajta mesterkedések leírását legelébb? Természetesen a szent bibliában [Tora]. A történetek igen ötletgazdagok, változatosak. Bizonyos sémák azonban jól felismerhetők.
A misztériumhoz tartozik egy szellemi lény: az isten [Jahve], és egy [kiválasztott] emberi lény. Ez utóbbi, akinek archetípusa Mózes, kapcsolatba lép az előbbivel és annak elvárásait, utasításait tolmácsolja a köznépnek. A tolmácsolás bátran helyettesíthető a manipulálás fogalmával.

Ez azonban nem elég! A manipulátornak a szellemi lény által kölcsönzött emberfeletti képességekkel szükséges rendelkeznie, hogy csodákat tehessen. A csodák a szellemi és anyagi világ összekapcsolódásának bizonyítékai. Egy szent csoda nélkül ugyanúgy elképzelhetetlen, mint pásztorkutya bolha nélkül. Így véli a katolikus egyház is, amikor a szentté avatáshoz megköveteli a csodatételt. Most példáúl rendkívül nyomós érdekek
fűződnek ahhoz, hogy Wojtylát gyorsan felparittyázzák az égi karba. Így várhatólag olyan csodahullás tanúi lehetünk rövisesen, mintha nyári éjszakán a meteorzáport lesnénk.

Az összekapcsolódás történhetik közvetítő [médium által] is. A médium nem szuperlény. Egyetlen kitüntetett tulajdonsága, hogy képes venni [detektálni] és "átjátszani" a túlvilágról érkező jeleket. Ezek a produkciók többnyire az úgynevezett szeánszokon zajlanak.

A Führer védőszárnyai alatt mesterkedő „Thule Társaság” példáúl egy tanulatlan orosz parasztasszonyt alkalmazott médiumnak, aki nem tudott németül. Ám amikor transzba ejtették [állítólag] képes volt kapcsolatot teremteni a társaság kommunisták által meggyilkolt tagjával, Taxis herceggel és annak hangját, stílusát utánozva arisztokratikus német nyelvjárásban társalgott a résztvevőkkel. Felébredve semmire sem emlékezett, főleg a német nyelvre nem! [60.old.]

Mindez nagy marhaságnak tűnik. De hány ilyesfajta história van leírva a bibliában?

A biblián meditálva tényleg fel kellene tenni, és meg kellene válaszolni néhány kérdést.

Az első mindjárt az, hogy létezik é két világ: szellemi és anyagi világ?

Az előbbi létezésében sokan nem hisznek, mert érzékszerveik e világ jelenlétét nem jelzik. Gondolkodni kéne’ a dolgon. Az viszont fárasztó.

A tudomány, az anyagi világ jelenségeit kutatva, olyan detektorokat, azaz
„médiumokat” fedez fel és tökéletesít, amelyek közvetítésével érzékelhetők az anyagi létezés olyan formái is amelyek rejtve voltak a természetes érzékelés elől. Felfedeztek pl. olyan parányi anyagrészecskéket, amelyek úgy átrepülnek a Föld irdatlan tömegén, mint a vöcsök [neutrinók].

Az anyag hasogatása olyan megdöbbentő következtetést szült, hogy az anyag végső építőköve nem oszthatatlan parány, azaz nem "atom", hiszen az atom is szinte végtelenségig osztható. A bökkenő csak az, hogy a pará nyinál is parányibb valamicskék tulajdonságai az emberi mani pulációk során megváltoznak. Elmosódnak az anyag jellemzői. Ami marad az inkább matematikai összefüggés, mint anyag. A parányítás tehát átvezet, vagy visszavezet a szellemi világba [?].

Aztán itt van az élő szervezetek problémája, különös tekintettel a legproblémásabbra, az emberre. Már túl vagyunk a daytoni „majomperen”. A dühös apa se’ vágja oda a fiának: „lehet, te a majomtól származol, de én nem.”

Watson és Crick felfedezték az élet építőkövét: a „kettős spirált” [dezoxiribo- nukleinsav] és rájöttek, hogy ez a parányi szerkezet a legbonyolultabb és legproblémásabb valami a világon.

Rengeteget keresgéltem, amíg megtaláltam e csodálatos szerkezet viszonylag [!] közérthető leírását.

„A DNS (dezoxiribonukleinsav) nemcsak a géntechnológiai kutatások kiindulópontja, hanem páratlan szerkezeti tulajdonságainak köszönhetõen elõre meghatározott tulajdonságú mikroszerkezetek felépítésében, sõt, távlatilag önmegsokszorozásában vagy -javításában is sikeres közremûködõ lehet. Günter von Kiedrowski, a bochumi Ruhr Egyetem biokémia professzora és munkatársai DNS-molekulák közvetítésével mikroszkopikus méretû mértani testeket – hengereket, kockákat és tetraédereket – állítottak elõ, amelyek reményeik szerint a jövõben különféle mikroszerkezetek önmaguk másolására képes építõelemei lehetnek.
A természet nem véletlenül használja évmilliárdok óta a DNS-t információk tárolására és átörökítésére. A DNS kettõs spiráljában két polinukleotid-lánc tekeredik egymás köré: a csigalépcsõszerû szerkezetben az egymásnak megfelelõ bázispárok és az õket összetartó hidrogénkötések alkotják a lépcsõfokokat. A kettõs spirál szerkezete szigorúan meghatározott: az egyik polipeptid-lánc bázissorrendje megszabja a bázisok helyét a másik láncon: az adenanin (A) párja csak timin (T), a guaniné (G) csak citozin (C) lehet. Ha a DNS kettõs spirálját szétválasztjuk, megfelelõ alapanyagok jelenlétében – miként az az élõ sejtekben is végbemegy – mindkét fél képes önmaga párjának elõállításra, azaz végsõ soron az eredeti molekula megkettõzésére.”

A hangsúly az évmilliárdokon van. A DNS valamikor, valahogy, valamiért idekeveredett a Föld nevű bolygóra, de az is lehet, hogy ab ovo itt volt, az
ősrobbanástól fogva. A földi élet egysejtű „lények” formájában keletkezett. Majd, valahogy a Darwin által leírt módon, az osztódások és mutációk végtelen ismétlődése különböző fajokat hozott létre. Eljutottunk az ebihaltól a homo sapiensig, onnan pedig Kertész Imréig, aki nem vitásan a teremtés csúcsa.

A poén nem ebben van. A poén ott van, hogy a többmilliárd éves egysejtű és a homo sapiens alkotó és vezérlő spiráljai egyformán bonyolultak. Az az élő szervezetek közötti egetverő különbségekett a spirálba rendeződött alkotó részecskék „kötésmintája” adja.

Ebből adódhat, hogy az ember és a majom DNS mintája több mint 99 %-ban megegyezik és csak kevesebb mint 1 %-ban eltérő. Mégis mecsoda a khölönbség, mondanák Lipótvárosban.

A kérdés az, ki tervezte és hozta létre a "kötésmintát", ráadásul többmilliárd éve? A mai fogalmaink szerinti ember semmiesetre sem lehetett. Ez a demiurgosz [teremtő] Mózes istenére sem hasonlít. Sokkal "elvontabb" annál...

Watson és Crick nagyobbat alkottak, mint valamennyi vallásalapító és felfede
ző együttvéve! Kisérleti úton bizonyították, hogy a világegyetemet két összetevő alkotja: szellemi jellegűszubsztancia és anyagi jellegű szubsztancia. Hogy honnan a bizonyosság? Az "élő" anyag építőkövének, a kettős spirálnak, a létezése és tulajdonságai a legigényesebb kisérleti módszerekkel igazolhatók. A kérdés már csak az, hogy a holt és buta anyag véletlenszerűen kettős spirálokba szerveződhetett e "magától"? Ennek matematikai valószínűsége a nullával egyenlő. A képlet tehát csak a szellemi tényező beiktatásával állítható fel, illetve oldható meg. [Egy szellemes amerikai a valószínűséget a következő példával világította meg. Egy telepen tárolt repülőgép roncsokból "különösen kedvező körűlmények" (villámcsapás, szélvihar, stb.) "keletkezhet" e egy üzemképes B.17-es bombázó? Emberünk határozott nemmel felelt!]

A két kutató az élő világegyetemet és annak logikai szerkezetét, müködési elveit, fedezte fel. Most abban az "irígylésre méltó" helyzetbe kerültünk, hogy mögöttünk van egy megválaszolt kérdés és előttünk az ebből adódó megvála szolatlan kérdések sora.

A világegyetem és a világtörténelem legkártékonyabb élőlénye, az ember, máris kontárkodik. Barkácsolgatja a spirál szerkezetét, azaz "génmanipulációt" folytat. Teszi ezt anélkűl, hogy halvány fogalma lenne ügyeskedésének következménye iről.

Az igazi tragédia az, hogy az immár felfedezett világszellemmel nem tud mit kezdeni, a kutatói türelemnek és alázatnak a "szellemtudományokban" nyoma sincs.

A [fekete] mágia és az okkultizmus nem osztoztak a Führer sorsában. Nem követték őt a bunkerbe, ill. az égető gödörbe. Ellenkezőleg, a hajtások lassan úgy beszövik az egész világot, mint Csipkerózsika álmának kastélyát a vadrózsa indái. Németországban? Nem ott! Elsősorban nem ott, hanem a "művelt, liberá lis" Nyugaton.

Visszatérek még ["foltozás"] a III. Birodalomban alkalmazott ritusokra, szimbólumokra. Ebbe a műfajba Himmler dolgoz- ta be magát igazándiból. Ő kénytelen volt elharap- ni a ciánkapszulát. De ki gondoskodik elegendő
méregről azok számára, akik e "tudományt" jelen leg művelik, nem kevésbé visszataszító módon mint a III. Birodalom urai tették?
Innen folytatom.

2005.04.29.

Köztudott, ezért itt csak röviden utalok a német fajelméletre és azokra a "technikákra" amelyek az árja faj megtisztítása, szaporítása és a világuralomra való felkészítése érdekében történt. E program végrehajtását vindikálta magának, Hitler áldásával, a volt csirke fajnemesítő Reichsführer SS - Himmler.

[Figyelemreméltó, hogy a nem árja népeket a náci ideológia az árjákhoz képest "csupán" alacsonyabbrendű emberfajoknak tekinti és nem sorolja az állat kategóriájába, miként a Talmud.]

A program alkotó része volt egyes emberfajok, továbbá a "mentálhigiénés" követelményeknek meg nem felelő egyének [bűnözők, homoszerxuálisok, stb.] megsemmisítése; mások szelektív ritkítása, és végűl a továbbélésre ítéltek átnevelése - a szolgalétre.

Ezen eszme emblémája a halálfej, azaz totenkopf volt. Ezt pillanthatták meg elsőnek a birkenauba érkező félholt deportáltak az SS őrök sapkáján.
Hogy pontosak legyünk, az emblémán koponyát és csontokat látunk. Az elnevezés és a látvány tehát nem fedik egymást. Ennek majd egy későbbi embléma ill. annak neve, szerepe szempontjából lesz jelenősége. Itt meg kell álnunk egy "kis kitérő" végett: volt e hát tömeges emberírtás a nácik alatt, vagy nem volt? Erről már irsogáltam korábban máshol, így rövidre fogom a dolgot.

Mint korábban említettem, nekem speciel 1969-ben jutott eszembe, hogy elzarándokoljak Auscwitzba, ill. Birkenauba. [Ez egy pár szocinak, ill. libsinek is eszébe juthatott volna, nem jutott. Akkor nem volt divat. A birkenaui parádézás most lett sikk, mostmár mennek...]

Tehát.

Totál hülyeség azon vitatkozni, hogy pl. a birkenaui tábor tömeges megsemmisí
tő tábor volt e, avagy sem. Az volt! Mint tudjuk, a magyarországi zsidókat, ill. cigányokat mint népcsoportot szállították ki, azaz a deportálás minden korosztályt egyszerre, egyformán érintett. Nyilvánvaló, hogy a túlélési esély már a szállitás során drámai mértékű szóródást mutat. A "korfa" tetején és alján levők, vagyis sz öregek és a gyermekek, valamint a betegek mortalitása a természetesnek sokszorosára ugrik.
Aztán hallottunk ugyan gyermektáborokról, de Birkenaura nem az volt jellemző, hogy óvodákat és napközi otthonokat működtettek volna.
A felnőtt barakkokat, ill. ami azokból még megvolt, magam is láttam kintjártamkor. A barakkbelsők valahogy így néztek ki. Bennük tehát nem ágyak voltak, hanem polcok, azaz "fachok". Ez az elhelyezés a ragályos betegségek tarjedésének melegágya akkor is, ha a fachok nem tulzsúfoltak és a lakók élelmezése, ill. a higiénés feltételek "megfele
lőek".

Mindezekről szó sem lehetett. Következésképp az érkezéskori szelekció és az életképtelenek azonnali elgázosítása "életszerű". Ugyancsak életszerű, hogy csoportos elgázosításra kerültek azon barakkok lakói, ahol a tífusz, vérhas, stb. fellépett. E megoldás járvány-megelőzési szempontból feltétlenűl "célszerű" [profilaxis].

Megy a hülye duma arról is, hol lehet, hogyan lehet, nem lehet elgázosítani egy vagy kétezer embert. Őszintén szólva nem tudom. De van valami, ami szintén nem tudok. Mi célt szolgált a birkenaui tábor területén a négy massziv vasbeton építmény? Már korábban megírtam, hogy ezeket berobbantották, de olyan művészien, hogy a cca. félméteres vasbeton tető-födém, darabokra repedve, úgy fedte be a "létesítményeket", hogy azok belső tereibe jóformán egy macska sem tudott volna bemászni.

A kinosan preciz SS gazdasági hivatalából, vagy máshonnan már rég elő kellett volna kerűlnie ezen létesítmények eltérő rendeltetésére vonatkozó írásbeli bizonyítékoknak. Ha termelőüzemek voltak, ill. lettek volna, az ezzel kapcsolatos tevékenység folytatását könnyű lenne szerződésekkel, számlákkal, vasúti fuvarlevelekkel bizonyítani. Tudtommal ilyenre nem kerűlt sor.

Azután a "zsidó-hiány"... Megboldogúlt osztályfőnököm ugyan mindig kioktatta a napost, ne úgy jelentse, hány fő hiányzik, hanem hányam maradtak távol. [Tetszenek érteni a különbséget!?] Nos a vidéki zsidóság városokba települt sokezres kolóniái maradtak távol. Nem hihető, hogy Amerikába távoztak volna. Köztudott, hogy a "nagy" Roosevelt nem tudta, és talán nem is akarta, felemeltetni a szűkreszabott bevándorlási kvótát a vészkorszak dandárjában sem. Ami pedig az akkori Palesztinát illeti, épületes históriák vannak arról, hogy az angol flotta hogyan járt el a bevándorlókkal, ill. az azokat szállító hajókkal.

A zsidókérdést tehát valóban helyre kellene tenni. Viszont akik a zsidóírtást tagadják, azok nem kis részben hülyék, vagy zsidóbérencek, akik a "Holocaust - mitosz" lángját élesztgetik. Látni kell ugyanis, hogy már nem a gazdag és kevésbé gazdag országokat szipolyozó "holocaust - iparról", hanem egy világméretű "Holocaust offenzíváról" van szó, melynek mitikus alapjai nem kevésbé őrültek, mint a náci fajelméleté.

A normális, azaz naív, átlagember ugyanis azt hinné hogy a koponya és a csontok végleg kiszorúltak az emberi gondolkodásból és a horror-múzeumok
tárlóira kerűltek.

Nos nem így van! Az emberiség írtózó szemei előtt megjelennek a világuralomra törekvő titkos társaságok. Ezek legveszettebbike a "Skull and Bones", vagyis "koponya és csontok" társaság. Drábik János írt róluk. Összes műveiből idézünk majd néhány tanúlságos részletet.
Előre jelzem, téved az aki arra gondol, hogy visseket, vagy dajkameséket közvetítek majd a következőkben.
Sajnos valóságról, véresen komoly valóságról van szó, ill. lesz szó!