Mottó:
"Ha én egyszer kinyitom a számat!
Ha én egyszer elkezdek beszélni!"

            Magyarország bűnbemenetele.

Kis - magán - összeesküvés elmélet.

Előszó gyanánt.

Az egyént élményei és olvasmányai [is] motiválják. Előbb friss olvasmányaimra utalok. Két könyvet olvasok párhuzamosan. Az egyik Philip Agee: "A Cégen belül - CIA napló" c.,- a másik Torrente del Bosque: "Összesküvés elméletek" c. könyve.
A főcím: a "bünbemenetel" kifejezés pedig Moldova György: "Magyarország szennybemenetele" c. könyvére rímel.

- - - - - - -

Személyemben még nem piszkoltak le amiatt, hogy "Torgyán mellé álltam". Gondolom, ami késik, nem múlik. Ezért - nem mentegetőzésképp - előrebocsájtom a következőket.

Torgyánnal, a politikussal, kezdeti kapcsolatunk nem volt felhőtlen. A "reprivatizáció" jegyében egy hajdúsági egyesület földfoglalásokat hajtott végre. Szabolcsban kezdték. Néhány téesz földjéből kihasítottak jó nagy darabokat és honfoglaló magyarokként berendezkedtek rajtuk.

A következő évben, 1993-ban, az én 'felségterületemen' - Hajdú Bihar Megyében - akarták folytatni. Ezt besugták nekem. Merő véletlenségből a tervezett akció vezetőjét épp a "kezdés" előtt hallgatták ki, egy másik ügyben, a rendőrségen. Én ott megjelenve áperté közöltem vele, ha ezügyben bármit tesz, abban a percben sittrevágom és azon felül is megnézheti magát.

Az akció elmaradt. Egy baráti szolgálat emberei pár nap múlva már hozták is a Független Kisgazdapárt bősz filippikáját, amely úgy kezdődött, hogy "A hatalom levetette álarcát!" Ez én voltam... Most csak futólag jegyzem meg, hogy felsőbb ségemtől óriási letolást kaptam, amiért nem tűrtem. [A Szabolcs Megyei
főügyészt - aki tűrte - nem rótták meg...]

Aztán fordultak a kockák. Engem nyudíjbavágtak. Hogy kisgazdáéknál mi történt nem tudom. Tény, hogy az 1994-évi országgyűlési választások előtt - Dr. Bánk Attila kisgazda pártfőügyész útján - meghívást kaptam Dr. Torgyán Józseftől. A pártelnök azt a megtisztelő ajánlatot tette, hogy a központi listán elindít, olyan starthelyről, ahonnan biztos befutó leszek. Ezt hálásan visszautasitottam azzal, hogy inkább valami szakértő-féle lennék. Az ajánlat 1998-ban megismétlődött, ugyanazzal az eredménnyel.

Ám a szakértésbe, "négerként", bekapcsolódtam. Ezt az állitásomat az akkori parlamenti belépőm [is] igazolja. Hogy mivel foglalkoztam? Hát interpellációkat írtam, képviselőknek.

Az első munkám után kaptam egy adatlapot, amelyet kitöltve mintegy hatezer forint ütötte volna a markomat. Nem töltöttem ki. Később sem, egyet sem.

Állásajánlat is érkezett. Emlékszem, Gyulán jártam [tárgyalásom volt]. Épp gépkocsim motorját vizsgálgattam. Azt próbáltam kitalálni, vajjon miért köpi tele olajjal a motorteret. Ekkor csöngött a mobilom. A Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára hívott és kérdezte, volna e kedvem helyettes államtitkári minőségben a Minisztérium jogi és törvényelőkészitő főosztályának vezetését elvállalni, a miniszterrel Szabóval már le van egyeztetve a dolog. Nem volt...

Csöndes négerségem feltünt Pallag Lászlónak is, aki az általa vezetett parlamen ti bizottság mellé szakértőként akart alkalmazni. Ezt vállaltam volna. Nem hagytak azonban kifehéredni. Vastagh Pál [volt] igazságügyminiszter és országgyűlési képviselő [MSZP] torpedózott meg. Így maradtam [bosszankodó] néger továbbra is.

Ebben a minőségemben keresett fel egyszer Debrecenben Pallag László. Közölte, hogy a bizottság színe elé citálták [éves jelentése kapcsán] a legfőbb ügyészt, de be van szarva, mert fogalma sincs arról, hogyon szorongassa meg kissé ezt a rafinált alakot, akiről tudta, hogy fürge angolnaként képes kiúszni a legveszélyesebb interpel lációs csapdákból is.

Elolvastam a jelentést és felajánlottam Pallagnak, hogy csinálok egy kérdés - felelet forgatókönyvet. Ezt elfogadta, láthatólag igen mérsékelt lelkesedéssel.

De - mit tesz isten - a meghallgatáson Pallag kénytelen volt táskája fenekéről előhalászni "forgatókönyvemet". Úgy esett, hogy a bizottságai tagok [legalább kétharmados] többsége a terjengős jelentést [lásd a Gönczöl bizottság monstre szófosását] egyáltalán el sem olvasta, így ab ovo nem tett fel kérdéseket a vendégnek. A többieknek pedig egyszerüen nem akarózott kérdezni. A botrány a levegőben lógott és - Pallag szerint - a legfőbb ügyész arcán kezdett felfényleni a képviselők által jól ismert fölényes mosoly. Nem volt mit tenni. Pallag elővette a paksamétát [megvan (!) mellékletként majd lehozom] és annak alapján, 'töviről - hegyire', megfaggatta a nagy embert. Ennek a hálónak a lyukain nem tudott átcsúszni. Pallag megfogta. Ha hinni lehet neki, a legfőbb ügyész a végén olyasféle kijelentést tett, hogy 'vádlottként távozik' az űlésről.

Ennyit 'kisgazda kötődésemről'.

Amúgy inkább az MDF-hez kellett volna kötődnöm. Igaz ugyanis a 'vád', hogy eredetileg az MDF kért fel arra, hogy legyek Hajdú Biharban megyei főügyész. Sokan kérdezték, hogy mint 'sztárügyvéd' miért mondtam igent. Ezekre a kérdésekre általában hülyeségeket válaszoltam. Megszondázott egy komcsi is. Neki azt mondtam: 'Te hülye tudod hány ügyvéd van a megyében? Több mint száz! És hány főügyész van? Ezt már tudta. Egy! Na látod! Megnyugodott..."

Az MDF-ből a népes hajdúmegyei képviselőcsoport állt hozzám legközelebb. A többség nekem drukkolt. Kivéve kettőt. Ezek polgármesterek voltak akkor. Azok ma is. Erről most ennyit.

Amikor a legfőbb ügyészségi felhők gyülekezni kezdtek a fejem fölött az egyik aggódó képviselő audienciát kért részemre Dr. Kónya Imre frakcióvezetőtől. A Parlamentben kellett volna fogadnia. Onnan elment előlünk. A "Fehér Házba" loholtunk utána. [Grósz elvtárs egykori szobájában terpeszkedett a kis szakállas nyikhaj.] Természetesen nem kért elnézést. Közölte, hogy csak pár perce van, mert egy ülésre megy. Ez a pár perc több mint elégségesnek bizonyult. Amikor ugyanis a második mondatban szóbahoztam a legfőbb ügyészt, hisztériás lett és közölte, hogy erről nem hajlandó tárgyalni. Pár nap múlva nyugdíjaztak. Ennek ténye és körül ményei nem túl lényegesek, ám tanúlságosak. Röviden még visszatérek rájuk.

MDF kötődésem, ha volt is (?), emiatt elenyészett.

Főügyész koromban nem szerettem a FIDESZT sem. Főügyészi beiktatásom után szinte nyomban életbe léptettem 'pártpolitikámat'. Ez mindössze annyiból állt, hogy minden párt képviselőit tisztelettel meghívtam egy kis kötetlen csevegésre. Akik eljöttek, azok előtt letettem a nagyesküt, hogy pártsemleges főügyész leszek. Jött is minden párt. Az MSZP akkori vezetőjével pl. olyan jóba lettem, hogy könyveket cseréltünk. Egy társaság bojkottált: az akkor ultra-liberális FIDESZ... Kémeim jelentéseiből tudom, hogy pl. a Kossuth Egyetem 'lázadó ifjúsága' hangosan szidalmaz és fenyegetőzik. Tojtam rájuk. Valahogy ma is így vagyok, ezekkel - az ultra-konzervativokkal...

Kissé előre szaladtam. Szándékosan tettem azért, hogy mai nézeteimet, szándé kaimat megvilágíthassam. Főügyészi tevékenységem ugyanis korántsem merült ki abban, hogy nyugdíjba mentem...

A kisgazdák szekerére - lásd fent - akkor sem ültem fel, amikor még vágtatva húzták a politika paripái. Most, hogy Orbán a lovakat kifogta és a kocsit a kocsissal együtt az árokba taszitotta, mindössze annyit teszek, amit egy arrajáró is megtenne: próbálok segíteni.

Nem feltétlenül jellemgyenge aki a' mellé áll, akit ütnek - legfeljebb hülye... Mindenesetre érdekes, hogy a szoclib. sajtó épp Torgyánt és voltaképp csak Torgyánt támadja, abban a mocskolódó hangnemben, amivel egyideig felhagytak. Ez a harsonázás - okozat. Mi az ok? Erre is kitérek a maga helyén.

- - - - - - -

Az előszó keretében, vagyis még mindig elöljáróban, néhány szót az "összesküvés elméletről". A fogalom meghatározásához a Wikipédiát hívom segitségül.

"Az „összeesküvés-elmélet” kifejezés jelentheti egyszerűen egy összeesküvés vádját. Jelenthet azonban olyan [egymással nem szükségképpen kapcsolatban álló bizonyítékokból álló] érvelést is, ami nagyszabású összeesküvések létét tételezi fel, amelyek bármelyikének messzemenő társadalmi és politikai következménye lehet, ha igaznak bizonyul.
 

Számos összeesküvés-elmélet egyszerűen téves, és híján van a valós bizonyítékoknak, ami felveti a kérdést, hogy vajon milyen társadalmi mechanizmusok hatása a létrejöttük és mi az oka gyors elterjedésüknek. A kérdés különösen azóta foglalkoztatja a szociológusokat, pszichológusokat és folklórszakértőket, mióta az 1960-as években  Kennedy gyilkosság példátlan találgatási hullámot indított el.
 

Az, hogy egy adott összeesküvés-vád mikor és mikor nem tekintendő összeesküvés-elméletnek, sokszor eldöntendő kérdés. Ha egy ilyen történetnek bizonyíthatóan van némi valóságalapja, általában sor kerülhet az állítások részletes vizsgálatára."

Az én egyéni felfogásom némileg eltér a fentiektől. Nézetem szerint összeesküvés gyanúja merül fel és "elmélet" születik minden olyan társadalmi jelentőségű esemény kapcsán, amikor a hatalom, a tetteit kisérő gyanút képtelen eloszlatni. Persze az ilyenkor keletkező kérdőjelek a hatalmat nem késztetik őszinteségre, jószerint pirulásra sem.

Fölöslegesek lennének tehát az elméletek, a kérdőjelek? Korántsem.

Hogy megjelöljem kiinduló pontomat, felhozok egy példát, nem is a távoli multból.

A "Mai Nap" cimű bulvárlap derék paparazzói egy szerfölött különös eseményt szasszeroltak ki.

[Ami az ujságkivágást illeti, a fénymásolatról készitett szkennerkép kivánnivalókat hagy maga után. Megvan valahol az eredeti cikk is. Ha előkerül "kárpótlásul" azt szkennelem a jelenlegi helyébe. Mivel ebben a formában a cikk elolvasásához nagyító szükségeltetik, néhány jellemző mondatot idézek. Aki kételkedik abban, hogy idézeteim korrektek, vegyen elő nagyítót! A jobb alsó sarok szövegblokkja azért ferde, mert az eredeti helyén - az ujságban - két lapra lett tördelve a szöveg és a toldatot pontatlanúl ragasztottam a cikk nagyobbik részéhez.]

A cikk lényege az, hogy három finom úr és minden gyanún felül álló állampolgár: Pintér Sándor országos rendőrfőkapitány, Györgyi Kálmán legfőbb ügyész és Solt Pál a Legfelsőbb bíróság elnöke 2000. január 19-én szerdán együtt vacsoráztak egy pesti étteremben.

A "társaság" negyedik tagja - egy testőr - tőlük távolabb ült és nem derült ki, melyikükre vigyázuott.

A cikk szerint a vacsora-találka háromórás [!] volt. Az esettel kapcsolatban megkérdezték a neves alkotmányjogászt Dr. Szikinger István ügyvédet. Nevezett, rá jellemző módon, úgy vélekedett, hogy ha magánemberként, akár régi jó barátokként, találkoztak abban nincs semmi kivetnivaló. Ám ha hivatalosan [?] vacsoráztak együtt, akkor ez elég aggályos.

A cikkből kitünően az újságíró valahogy a társaság közelébe pofátlankodott, vagy utólag kérdezgette az urakat.

Nem véleltlen, hogy hármuk közül elsőnek a legfőbb ügyész, a parlamenti szópár bajok virtuóza válaszolt, rá ugyancsak jellemző módon.

"A vacsora kitünő volt, s mivel étteremben nem szokás hivatalos megbeszélést folytatni, értelemszerüen magánjellegü volt."

Solt Pál a cikknek csak azt az állitását cáfolta, hogy a háromórás vacsora alatt egy csepp alkohol se' fogyott volna. Állitotta: "kiváló minőségű száraz fehérborban úsztatták meg a halvacsorát..."

Pintér Sándor kesernyésen fogta fel a közérdeklődést. Csak annyit mondott: "nem gondoltam volna, hogy magánvacsorám alkotmányossági kérdéseket is felvethet".

Ez úgy hangzik, mintha Pintér úr lett volna a hivó, illetve vendéglátó és ő fizette volna a cechet. [Az előbbi két úr sem volt szegény, ám Pintér úr nyilván gazdagabb volt náluk.] 

Az olvasó persze joggal kérdezheti, miért csámcsogok ez' urak hét évvel ezelőtti halvacsoráján?

A felelet egyszerű. Az urak a jogállamiságon az apokalipszis lovasaiként vágtattak végig, amint a továbbiakból kiderül, és letiportak minden jót és nemest ami az útjukba került.

Nem nagy emberek ők a szó semmilyen értelmében. A kor választotta ki őket végzetes szerepeikre és ők eljátszották a darabot, szinészként azonosulva szerepeikkel.

Persze minden hasonlat sántit. Az urak nem szinpadon játszottak. Ripacskodásukat a közönség nem jutalmazhatta tapssal, nem büntethette füttyel.

"Közönségükké" vált az egész Ország. Nekünk kellett elszenvednünk és még ma is nyögjük káros tevékenységük súlyos következményeit.

2007.03.28

Sz. Gy.