"Minőségi újságírás".
Ötvenhatosok a liberális média tükrében.
A napokban az Interneten szörfözve a következő Honlapra bukkantam.
A Honlap kivágásból [ugrás a linkre] megtudható, hogy valamiféle "Becsületbíróság" ülésezett Szolnokon. Ott járt Nagy József [a 168 Óra ujságírója] és benyomásairól cikket írt a Lapba: "Becsületbíróság" cimmel, "Ebéd a trikolor alatt" alcimmel. Ezért, még a cikk megjelenésének hónapjában, megkapta a "Minőségi Újságírásért Díjat" Eszembe jutott, hogy ezzel a szarházival és aljas cikkével már foglalkoztam, de a cikket és az arra írott választ valahogy kifelejtettem a Comment összesitett indexéből [Archivum]. Mivel a téma időszerű és kétségtelenül megér egy új misét, közzéteszem az akkori írásokat és mai megjegyzéseimet.
Előljáróban annyit, a cikk is ezt bizonyítja, a harcosok és hóhéraik között nem lehet elmosni a különbségeket.
Lássuk
előbb a cikket és a fotókat.
"A Becsületbíróság
fellép a nemzeti vagyon fosztogatói és a nemzetgyalázók ellen. Felderíti
és pellengérre állítja azokat, akik hivatali hatalommal való viszaélés, a
korrupció, ill. köztörvényi bûnözés által nemzeti javakat prédálnak
el...akik nemzetellenes érzelmeiket kinyilvánítják, vagy... gyûlöletet,
megvetést igyekeznek kelteni a Nemzet ellen."
A testület
legutóbbi ülésén,
egy szolnoki étterem különtermében NAGY JÓZSEF járt.
Renoir-reprorészletek között féltucatnyi trikolór - vászonból, papírból, címerrel vagy anélkül, ablakon, asztalon, falon. Fekete felirat: TRIANON 1920. JÚNIUS 4. 16,30. Odébb festett mûanyagból lovagi páncélok, pajzsok, fokosok - középkori díszlet.
A teremben középkorú is alig akad. Csoszogva érkeznek az "ötvenhatos
srácok", a három éve, forradalmárokból alakult Becsületbíróság tagjai.
Rácz Sándor, a Nagy-budapesti Központi Munkástanács legendás elnöke
remekül tartja magát, ám a nyolcvanhét esztendõs elnök, Deák András már a
forradalom idején sem volt tini.
Pongrátz Gergely, a nagy "tankölõ", a
Corvin-közi parancsnok és a mûvész eleganciájú Obersovszky Gyula is túl
van az elsõ szerelmeken. Ám az utolsón még feltehetõleg nem. Oby - ez írói
neve - bozontos szemöldöke mögül kitartón zsûrizi Katát, a fotós
kolleginát. Néhány évõdõ szót is intéz hozzá, amit az õsz Deák nem néz
szótlanul. Kézcsókra járul a huszonéves hölgyhöz, majd szívéhez szorítva a
fehér kacsót, szervezetébe agitálja a csinos célszemélyt. A szóvivõ,
Törõcsik 
Mihály doktor vet véget a dürgésnek: asztalhoz
szólítja a bírákat.
Az addig mosolygós Deák hangfekvést, arcszínt vált, papírját
kisarasznyira emeli szemüvegéhez. Megnyitóba kezd. Nehezen követhetõ
érzelemkitörésekkel fûszerezett gondolatfolyama. Szerencsére a szöveg
írott változatát elõre megkapták az érdeklõdõk. Csupa nagybetû - nem
tudni, a mondandó hangsúlyozására, vagy csak az olvashatóság kedvéért.
"NINCS MAGYAR MEGMARADÁS! MAGYAR MEGÚJULÁS! CSAK A SZENTKORONA NEVÉBEN!
NAGYMENETELÉSSEL ITT AZ ÉVEZRED VÉGE: TALAJVÍZZEL, ÁRVIZEKKEL,
SZÁRAZSÁGGAL, TÛZIJÁTÉKKAL: TÛZVÉSZEKKEL, ERDÕTÜZEKKEL, 
GYÚJTOGATÁSOKKAL, GÁZROBBANÁSSAL, ÚJABB
BEROBBANÁSSAL. VAGY VILÁGVÉGE, VAGY CSAK A MAGYARSÁG VÉGE?"
Bizet-dallam száll egy mobilból: "fel, torreádor...". Deákot nem
zavarja. "Tragikus jeleinkrõl" beszél: önpusztításról, milliós
abortuszgyilkosságról, erõszakosságokról, amelyek "TÖBB, MINT EZERÉVES
ORSZÁGUNK ÉS NEMZETÜNK LÉTÉT VESZÉLYEZTETIK".
Aztán így folytatja: "RÁADÁSUL EBBEN A SORSDÖNTÕ HELYZETÜNKBEN
KEGYELEMDÖFÉSNEK AZ OLAJ-ÜGYEK, BORHAMISÍTÁSOK, IDEGENFORGALMI SZERVEZETI
CSALÁSOK, SOROZATOS BANKI CSALÁSOK, KÖZÉLETI VISSZAÉLÉSEK SOROZATA,
OLYANNYIRA, HOGY HAZÁNK MÁR-MÁR BÛNSZÖVETKEZETKÉNT MÚL KI A VILÁGBUL,
HA..."
Hacsak valakik nem vetnek véget a "LEHETETLEN-TÖRVÉNYTELEN ÉS
ELVISELHETETLEN ÁLLAPOTNAK". Csendõrségért kiállt Deák, a "NEMZET TESTÉN
ÉLÕSKÖDÕ MAROKNYI ELITET" ostorozza, végül utat mutat:
"AZ EMBERISÉG ÚTJA AZ ÚJ ÉVEZRED KÜSZÖBÉHEZ VEZETETT, MOST IS NYITVA
ÁLLNAK A POKOL KAPUI IS, LEHET, SZÉLESEBBEK, FÉNYESEBBEK, DE NE HAGYJUK
MAGUNKAT MEGTÉVESZTENI, MERT A MI UTUNK ÕSIDÕKTÕL FOGVA MEGVAN, KI VAN
CÖVEKELVE, MEG VAN JELÖLVE TÁLTOSOK ÁLTAL, FEJEDELMEK ÁLTAL,
VÉRSZERZÕDÉSSEL, SZENT ISTVÁN INTELMEIVEL, SZENTKORONÁNK, NEMZETÜNK
NAGYJAI, SAJÁT TÖRVÉNYEINK ÁLTAL! A MAGYAROK SORSUKAT MEGBESZÉLNI MINDIG
ÖSSZEJÖTTEK! MA MI IS EZÉRT GYÛLTÜNK ÖSSZE! BOLDOG MINDSZENTY JÓZSEF
HERCEGPRÍMÁSUNKNAK ÜZENJÜK, FOGADJUK, HOGY MI IS, MA IS BÍZUNK A MAGYAR
JÖVÕBEN, MERT VAGYUNK MÉG ANNYIAN, HOGY ISTEN SEGÍTSÉGÉVEL MEGOLTALMAZZUK
SZENT ISTVÁN ORSZÁGÁT, ISTENFÉLÕ ÕSI NÉPÉT!"
Erre a föladatra a testület egyik legifjabb tagja, Szeszák Gyula
ügyvéd, Hajdu-Bihar megye hivatalából eltávolított fõügyésze, 
az olajszõkítõk vadásza húsz percet kap. Egy óra a
vége. A jelenlévõk többsége ült ennél többet is.
Szeszák bejelenti, hogy a Szolnok megyei bíróság elutasította a három
éve mûködõ Becsületbíróság bejegyzési kérelmét. Mondván, nevük arra utal:
a szervezetnek a hivatalos állami bíróságokkal azonos jogköre van.
- Ilyen erõvel betilthatnák a hegybírákat is - így Törõcsik szóvivõ.
Szeszák nyugtat:
-Megfellebbeztem.
Majd elõadásba fog.
- A magyar nemzet Kárpát-medencei ezer éve alatt cizellált erkölcsi
rendszere romokban. A globalizáció ügynökei uralkodnak 
fölöttünk. A világ népessége homogén fogyasztói
társadalommá vált.
Bólogatva töltenek kólát az ötvenhatosok.
- A globalizáció programja hasonló a szabadkõmûves páholyokéhoz. Kelléktáruk az ideológiai eszközöktõl a gyilkosságokig terjed.
Mielõtt bárki szimpla zsidózásra gyanakodna, pontosít.
- Nem lehet ezt a zsidóság világméretû össszeesküvésére egyszerûsíteni.
Így már más.
Szeszák megmondja, hogy a globalizáció és a liberalizmus hívei szerint
a gyarmatokon, így Magyarországon is, szabad rombolni a környezetet,
szabad kábítószert fogyasztani és forgalmazni, szabad gyermekeket
dolgoztatni, nõk testét árusítani.
- És ezt úgy érik el, hogy gaztetteikhez szekundáló kormányokat juttatnak hatalomra. Mint nálunk.
- A rendszerváltás úgy kezdõdött, hogy Antall József mandátumot kapott. No, nem a nemzettõl, hanem valahonnan máshonnan.
Aztán jött Horn Gyula, akit "szeret" Szeszák exügyész, mert "az ördög is jobb, ha nem bújik álarc mögé".
- Most meg egy fiatalember áll a nemzet élén. Megkötötte paktumát. Vajon kivel? ... Horn Gyula legalább megmondta, "pufajkás voltam, na és?". Most az az Orbán Viktor a miniszterelnök, aki pár éve csuhások gyülekezetének titulálta az egyházat. Ma meg imazsámolyon térdepel, tán még gyón is. Ígérte: az átvilágítást kiterjeszti az egyház vezetõire is. És a gyõzelem után mit tett ifjú titánokból álló kormányunk? Levették a javaslatot a napirendrõl. No comment.
Szeszák a gazdaságot is ostorozza. Szól arról, hogy a kilencvenes években szándékosan nyitva hagyott kiskapuk teremtették meg az olajszõkítés feltételeit. Szeszák, akinek annak idején állítólag éppen az olajügyek felderítésében mutatott elszántsága miatt kellett megválnia megyei fõügyészi állásától, állítja: a piszkos olajpénz ma a szeszbizniszben mozog. És megint vannak kiskapuk. Megint szándékosan. A jövedéki rendelkezések - mondja - csillagászati bírságokat helyeznek kilátásba, ám az a passzus hiányzik, amely börtönnel díjazná a bûnöst. Vagyis: pancsolj szõlõmentes "lájgtbort", magyar, s ha lebuksz, csak arra vigyázz, ne legyen semmid, amit elvehetnének tõled.
Szeszák a Becsületbíróságot is ostorozza.
- Fennáll a veszély, hogy nyilatkozat-kibocsátó testületté degradáljuk magunkat. Hozzánk csak a perlekedési mániások és a sérültek fordulnak - bök fejére, jelezve, nem a tolókocsisokra gondol.
Bartha György, egy nyugatról 1991-ben hazatelepült szentendrei úr kapja magához a szót. Gyakorlatias ember: lakóhelyén gyakorlatilag az összes hivatalos szervet és személyt följelentette már.
- A saját fegyverével gyõzöm le a hivatalt. Annyi levelet írok, mint õ, plusz egyet.
Ezerötszáznál tart. Tollal tisztítja a közéletet.
Bartha úr persze kivívta a szervek ellenszenvét. A minap éjszakai járõr zörgetett hozzá. Állítólag egyik szomszéd jelentette: hangoskodik. Nyomta, nyomta a csengõt az egyenruhás, aztán szólt neki valaki: a tulaj külföldön van.
Volt kevésbé mulatságos afférja is.
- Ötször fenyegettek meg életveszélyesen, egyszer dzsippel próbáltak
elütni, postaládámat felrobbantották, bátyám sírját feldúlták, házam falát
állati ürülékkel kenték össze. Szentendre judeobolsevista felének szemében
én vagyok az elsõ számú közellenség.
Bartha György három esztendeje a magyar államot - a "korrupt
közalkalmazottak munkaadóját" - is följelentette. Eddig öt fórum tolta
tovább az aktát. Most a Legfelsõbb Bíróságon van az ügy.
Elõadásában Bartha elemzi a szentendrei öszefonódásokat, a helyi
mutyizásokat, a bûnüldözõ és az igazságszolgáltatási szervek
elvetemültségét. Aztán mondandójába keveri õseink történelmét, valahol
Mátyás királynál tart. Ezt már nem tûrik az idõsebbek hólyagjai. Egyenként
surrannak a mosdóba. A víz az úr.
Csak Rácz Sándor bírja a feszítõ indulatokat. Továbbgombolyítja az elõtte szóló gondolatfonalát.
- A nemzet vagyonának elsikkasztásáért fel kell jelenteni Németh Miklóst és Antall Józsefet.
- Mert azt mondta Antall, hogy "tetszettek volna forradalmat csinálni". - támogatja a javaslatot Pongrátz Gergely - Hát vettük volna elõ fegyvereinket?
- Azt kellett volna - dünnyögi valaki.
Nincs ki leintse.
Törõcsik Mihály az új legfõbb ügyészen busong.
- Annyira, de annyira bíztunk benne. Most meg azt nyilatkozza:
"általában elmondható, hogy politikusok nem hozhatók összefüggésbe
olajügyekkel".
Törõcsik elõrukkol az ülés legfõbb feladatával. Az elnökség memorandumot fogalmazott, azt kéne megszavazni. A szövegben botránykövek: Postabank-ügy, CW Bank-ügy, a belügyminiszter alvilági kapcsolatai, Palotás János fölmentése, olaj...
"Követeljük, hogy induljon végre büntetõ eljárás a bûnösök ellen,
nemre, rangra, beosztásra való tekintet nélkül!"
Valamint:
1. Nehéz szívvel jelentjük ki: küldöttséget menesztünk az Európai Unióhoz, ahol tájékoztatást adunk hazánk morális válságáról, egyben segítséget kérünk az erkölcsi megújulás érdekében. Mindezt azért tesszük, mert nem látunk semmiféle garanciát a hatalomtól az igazi bûnözõk felelõsségre vonására.
2. Aláírásgyûjtést kezdeményezünk Pallag László országgyûlési képviselõ érdekében és további támogatásunkról biztosítjuk maffiaellenes küzdelmében."
Nehéz falat.
Jólesik elõtte az ebéd. Könnyû malacsült, pár.káp., s.burg.
Falás közben egy becsületbíra bátortalanul lapja, az Igazunk '56 vételére buzdítja társait. A pecsenye gyõz.
Obersovszky titkára [1956-ban tizenkét éves, rágógumit oszt a
szovjeteknek, a véres csütörtökön két golyót kap a combjába] súgja fülbe
büszkén:
- Sikerült elérnem, hogy Obynak több oviban tanítják a verseit.
A kultúrvigéc az elmenõfélben lévõ Pongrátz után néz. Távozik az öreg harcos. Fiába karol. Amerikából látogatott haza a fiatalember, végigülte a becsületbírósági szeánsz elsõ felvonását.
- Hasonlít rád a srác. Jóképû - szól valaki az apa után.
- Tudom. Nagy élvezettel lett csinálva.
A "gyerek" másodjára jár Magyarországon. Elõször akkor szállt le Ferihegyen, amikor apja infarktust kapott, s riasztották a családot: készüljenek a temetésre. Ifjabb Pongrátz üresen találta édesapja kórházi ágyát. Megijedt, aztán mondták neki a nõvérkék: a papa kint cigizik a klotyóban. Túlélte Rákosit, a tankokat, Kádárt, a szíve sem fogott ki rajta.
Pongrátz junior nem beszél magyarul, Amerika az otthona. Ingatlanügynök.
Szünet után a szabolcsi Gyöngyösi László György [civilben videós, ujján
diónyi koronáscímeres pecsétgyûrû] mutatja be 
pártját, a Szent Korona Lovagrendet.
Nevüket magyarázza:
- Egy pártot szét lehet verni. A lovagok viszont feles- küsznek, õk legyõzhetetlenek.
Pianóban kezdi, fülelnek az idõsebbek.
- Halkan beszél - mondja Deák Obynak.
- Tessék?
- Mit mondasz?
- Nem értem.
Aztán belendül a lovag. Hangsúlyozza: a mai nehéz helyzetben nem beszélni, tenni kell. Hepciáskodik:
- Támogatást keresünk, ám ha önöknek nem kellünk, találunk mást.
Oby bácsi csitítja.
- Ne törekedj megváltásra, fiam.
Az Észak-magyarországi Hazafias Nemzeti Unió ifjú elnöke lép színre.
Felolvassa alapító nyilatkozatukat.
Majd a lovagrend egy másik képviselõje emelkedik. Ülepén feszül az XXXL-es nadrág.
- A forradalmárok sorra alapítják egymással gyûlölködõ szervezeteiket, hiteltelenítik magukat. Milyenek lehettek annak idején, ha most ilyenek? - szidja az ötvenhatosokat.
Nem a legjobb helyen.
- Hülye ez? - kérdi szomszédjától egy becsületbíra. - Többé nem hívjuk.
Törõcsik leállítja a lovagot.
- Ezt fejezd be, jó?
Csüccs.
A szóvivõ kihasználja a pillanatnyi döbbenetet. Elfogadják a
memorandumot. Apró módosítással. Strasbourg elõtt benéznek Mádl
Ferenchez.
- Vigyázzunk ezzel a Strasbourg-gal, nehogy összemossanak bennünket a zámolyi romákkal - így az érv.
Sajtótájékoztatnak, s bezárják a boltot.
Az elnök összehajtogatja a lobogókat. Szeszák fõügyész talán morog valami olyasmit, hogy megint sajtóközlemény lett a vége. Aztán elballagnak.
Ma is tettek valamit a nemzetért.
* * *
Gondolom, senkit sem lepek meg vele ha bejelentem: indíttatva éreztem magam arra, hogy válaszoljak ennek a köcsögnek, egyrészt a személyes megtámadtatás jogán, másrészt az intenzív hányinger okán.
[A cím szinét azok
kedvére választottam, akik kedvelik a kéket!]
A címlapon :
Ötvenhatos becsületbirák. A belső cím : "Ebéd a trikolór alatt.
BECSÜLETBÍRÁK."
Góc : 168 óra
[2000.10.05 - 18-20. old.]
Szóródás : a szélrózsa minden
iránya pl. Internet Observer Médiafigyelő honlapja,
stb.
Anyagösszetétel : cca. 80 % guny + cca 20 % darált, mixelt,
filtrált tény-alap-anyag.
Szerezzetétek
meg, olvassátok el felebarátaim, isten bizony megéri ! [A link a cikkre mutat!]
[Megjegyzés:
már nem mutat, leszedték a szarháziak!]
A
gúny a Magyar Nyelv Értelmező Kéziszótára szerint "rosszalló itéletnek az
itélet tárgyát nevetségessé tevő kifejezése". A gúny tárgyai -a trikolor, a
"vezérkar" valamint a malacsült burgonyával és pár. káposztával [nem is
ügyetlen] kombinálásával és természetesen a szubsztancia kimiskárolásával-
az öreg ötvenhatosok...
A Becsület Biróság tehát
felkeltette a Góc figyelmét és kiváltotta rosszalló itéletét - olyannyira hogy
költséget és fáradságot sem kimélve nyakonöntötték azzal a masszával [lásd fent]
amivel fennállásuk óta dolgoznak - a szagról itt most nem is beszélve.
A
"vezérkar" felhatalmazott arra, hogy a cikkért köszönetemet fejezzem ki,
meghajlással a forrás irányába. A cikk ugyanis szükséges és időszerü volt,
hiszen a "jobboldali" lapok, ideértve a ma-
gyar [Csurkische]
Völkischer Beobachtert is, egy
sornyit sem irtak az eseményről. [Kivéve az Uj
Idők-et. Az viszont, lévén
Törőcsik ur saját és a Becs. Bir. házi lapja, a kérdésben nem lehet
hite-
les.]
Köszönjük, mondom, mert cikk azért "jó", mert több lehetséges
olvasata van és csak részben fejezi ki azt amit a magyar hangzásu nevet viselő
névtelen ki akart általa fejezni. A szöveg és a célzott hatás harmóniája sokkal
több irást és össze hasonlithatatlanul több olvasást kivánna meg a
szerzőtől mint amennyit "müve" tükröz.
De mit szóljak
önökhöz kedves Bölcs és kedves Mester? Bizony ugy néz ki, önök fölött is eljár
az
idő, de hol, hogyan, kik előtt fognak önök hangfekvést és arcszint váltani és
a papirt kisarasznyira szemük elé emelni? 
És főleg
milyen trikolór lesz a hátuk mögött?
Miután önök a szó etimológiai értelmében
nem irók [az iró és ujságiró közötti különbö-
zőségek puszta felsorolása is messze
meghaladná e comment kereteit - attól sem válik senki iróvá hogy esetleg könyve
jelenik meg] sajnos számot kell vetniük 
egy
paradoxonnal : önök régen kihullnak már a köztudatból amikor gunyolódásuk egyik
célpontja Pongrácz Gergely neve még fényleni fog.
Egy hiressé vált ügyvéd
példáján szemléltetem tételemet. A nevét a végén odairom, bár lehet menetközben
kitalálják, hiszen önök ha nem is bölcsek, kétségtelenül [csak talán nem eléggé]
okosak.
A fiskális a "rágalom hatalmáról" értekezik, amely "gyülöletes
szavakkal mocskolja be az emelke-
dett és dicséretes dolgokat" bölcsen
felismerve, hogy "mennyire képesek hatni a szavak az emberek
szellemére".
Csodálkozik azon "miféle
varázslatos hatalom változtatja bünné az erényt és erénnyé a bünt, jogositja fel
az ostobaságot, a korrupciót, meg a gyávaságot, hogy fennhangon vádaskodjon a
bátorság, a tisztesség és az értelem ellen !"
Továbbá [ezt tényleg Ö
irja, nem én "a firkászok tartják kezükben a népek sorsát. Felemelik, vagy
letaszitják a hősöket ... "
Zseniális gondolatot fogalmaz
önértékelésében is "én, aki csupán meg nem alkuvó vagyok, akár az igazság,
hajthatatlan, mindig egyforma, majdnem azt mondtam, elviselhetetlen, mint az
elvek ... "
Nos ezt az elviselhetetlen figurát elérte méltó
sorsa. Azzal kezdődött, hogy a Konventben egy vén perverz arra emlékeztette a
képviselőket, hogy egy bizonyos Theot kisasszony holmijai között levelet
találtak, mely az ügyvéd/politikust mint "uj megváltót" üdvözli. Hogy egy
egzaltált némber levele a sokezer közül amit róla és hozzá irtak miért váltott
ki ilyen frenetikus hatást? Hát a guny hatalmánál fogva! És feljegyezte a
történelem, hogy ez a nevetés jobban fájt hősünknek mint minden
átkozódás.
De azután elkövetkezett az ujabb effekt : "olyanok, akiknek sem
személyes okuk, sem személyes sérelmük nincs a gyülöletre, kegyetlen
gyönyörüséggel vesznek rész az áldozat kinzásában."
Lövés
dördült -a törvény
házában ... - és hősünk véresen esett össze. Ellenségei gondoskodtak arról, hogy
az összeroncsolt testü ember [ ... ] fenékig üritse a kelyhet. Órákig hevert a
konvent előszobájában egy asztalon, mialatt vére lassan a földre szivárgott és a
nézők kegyetlen arccal gyönyörködtek szenvedéseiben. Utolsó órái komor csöndben
teltek el. Ugyszólván alig élt már mikor fölvitték az emelvényre. A hóhér
hozzányult sebéhez ebben a pillanatban hangosan felorditott. Ez a kétségbeesett
orditás, amely nem talált szavakat és bizonyára nem is kereste őket, disz és
méltóság nélkül fejezte be [mostmár jöhet a név] Maximilian
Robespierre pályafutását.
Hát ez bizony szomoru história. És mi a
paradox?
Halhatatlan irónkat Madách-ot [róla nem sokat
irnak a 168 órában, hiszen itt van Esterházy, Petri, Gazsi, és a ma élő
legnagyobb magyar és iró : a Konrád] is megihlették a forradalmi kor és nagy
alakjai és igy irt a korról. "Ha vérrel és sárral is volt befenve. Mi óriás volt
büne és erénye és mind a kettő milyen bámulatos. Mert az erő nyomá rá
bélyegét."
Tudjuk tehát ki volt, miben vétkezett és hogy bünhődött
Robespierre. De hol vannak a firkászok, akikről szólott? Már a kloáka helyét sem
tudják megmutatni Párizsban jó pénzért sem a turistáknak ahol lefolytak.
Meri
valaki mondani, hogy a "Magyar '56" nem volt a hősök kora ? És mi a hősök sorsa?
Az elsznvedett szörnyüségek testi és leki stigmái, az öregség szégyene, a
kisemmizettség és a guny - azoknak osztályrészeként akiket annakidején nem
akasztottak fel.
Persze a "liberális" sajtó legrosszabb reprezentánsainak
tulajdonkép nincs nehéz dolguk. Hogy miért? Erre is Madách-ból : "... mi akkor a
magasztos és nagyszerü? - Az, ami másnak tán kacagtató. Egy szál választja el
csak a két fogalmat. Egy hang a szivben itél csak közöttük s ez a rejtélyes biró
a rokonszenv, mely istenít vagy gunyával megöl."
Álságos másságosok : tényleg
nem vagyunk egyformák ! Mi megilletődünk, ti röhögtök - ugyanazon,
ugyanazokon.
Észreveszitek és kifigurázzátok, hogy
"Oby kitartóan zsürizi Katát" sőt az "ősz Deák is
... szivéhez szoritva a fehér kacsót, szervezetébe agitálja a
csinos célszemélyt."
Jó ! Mondjuk a vén kecskék már csak ilyenek ...
Van
viszont egy javaslatom : delegáljátok a makrancos fürtü firkászt egy homokos
rendezvényre. Ott riszálja körbe magát ugyanugy mint Katátok a trikolór alatt. A
hatást jól figyeljétek meg és irjátok meg, a közönség erkölcsi és esztétikai
okulása végett ... Jó ?
Ami Gergelyt illeti : mint akasztott embert esetleg
kevesebb elánnal gunyolnátok. Az hogy életben maradt nem bün. Thököly bujdosott,
Rákóczy Rodostóba ment, Kossuth előadókörutat tartott és Nagy Imre is a
jugoszláv nagykövetség vélt azylumába távozott, miután bejelentette, hogy a
kormány a helyén vam. Miért nem köpitek le a szobrát ? Vagy megteszitek, csak
nem irtok róla ?
* * *
Hogy miért valóságos kincs a cikketek ?
Megmondom. Megjelenése és szétszórása előtt a népek jóformán az sem tudták mi
Becsület Biróság [a fürtös nem jól irja, két szóban irják hivatalosan, de ha
csak ez lenne a legnagyobb melléfogásotok ...] hol tették le és kik ügyködnek
soraiban.
Aztán itt a reciprocitás ! Amit ti bemocskoltok, kiröhögtök és
kiröhögtetni próbáltok - ellenkező hatást vált ki sokmillió emberben. Például az
a rengeteg trágya amit összehordtatok nem libanoni cédrussá növelte a SZADESZT -
ellenkezőleg olyan atrófiássá vált tőle, hogy majdnem kiesett a rostán ...
Ami a "szellemes" szófacsaráson tul müveitek "hatásvizsgálatának"
eredményét illeti nem bölcseknek és mestereknek, hanem ostobáknak és
pancsereknek bizonyultatok - és ti továbbra is bizonyittok ! Miért ? Kiért
?
És végül a cikk által nyujtott keresztmetszet a dolgok
mai állapotjáról : idesorolva azt is, amit a cikk nem ir le de abból következik,
nem is tul bonyolult asszociációk révén.
1956 tulélői, ne mondjuk hősei csak
harcosai, nem kerültek bele abba a "polgári társadalomnak" titulált körbe
amelyben zsiros állásokat, rangokat - kitüntetéseket, lakásokat és kedvezményes
hiteleket [ez már nem a VIP. lista] osztogatnak és ahol lehet és szabad
fosztogatni a közvagyont.
Félreértés ne essék a fosztogatást a szó legtágabb
értelmében fogom fel, igy annak tekintem azt is ha valaki közpénzen olimpiára
utazik de nem sportoló, nem sportveze
tő és mégcsak nem is sportminiszter ...
Ugyanebbe a kategóriába esnek néhai Árpád apánk "üzleti"
utazásai is, mivel legalábbis a szó szakmai értelmében véve sohasem volt
vigéc.
Igy hát az ötvenhatosok "öregesen" békétlenkednek, azaz gyakorolják a
"jus murmurandit" amely az ókori Rómában a rabszolgák joga volt és amely jog
gyakorlása miatt nem gunyolódott rajtuk az akkori liberális sajtó - pedig olyan
már akkor is biztosan volt ...
Amerikában járt rokonom mondotta : a korlátlan
lehetőségek hazájában három főbün van : ha a "delikvens" öreg, szegény és
beteg.
Nos Gyözönk kormányralépte óta Pongrácz Gergelyt [még] nem
bilincselték meg, csak nem állnak szóba vele, velük és az egész társaságot
hagyják a [fenti értelemben vett] bün állapotában vergődni és ha a sajtóban
bántják őket Gyözönk nem áll ki ugy mellettük, mint teszi kedvenc
belügyminisztere védelmében.
Ez a mai magyar valóság egy szelete amelyet a
CIKK jóvoltából ismerhet meg az olvasótábor. Ezért a köszönet [mondjuk Gábor
Zsazsával, aki szerint édesmindegy mit irnak rólad - csak irjanak]. Tehát :
merci.
* *
*
Azért nem tartanám befejezettnek e commentet
ha nem érdeklődnék [tisztelettel] hogylétetek, közérzetetek iránt.
Tudom, a
földrengésnek nincs megbizható előjelzése, de mégis ...
Mit szóltok például
Prágához? Jó, tudom kéjes érzés látnotok, hogy szoritja könyökhajlatába a
robotzsaru egy tizenéves szőke diáklány fejét, hisz értetetek is teszi,
hogy olyan okosakat irhassatok még negyven + tiz évig.
De
nem érzitek, hogy valami változott ? Már nem csupán rozzant ötvenhatosokat kell
rugdalni, bilincselni, kocsibavágni. Létrejött a társadalmi tudathordozók
internacionáléja és a harc logisztikai bázisa.
Ezek a kölykök is mesterei
a globalizmus csodafegyverének : az informatikának. Biztos hallottátok, hogy
miként nektek, ezeknek sem szent az adott helyzetben senki és semmi. Egy
tizenéves balkáni diák képes volt behatolni a Pentagon számitógépébe. Igy aztán
indithattok akár légiflottákat, de mi lesz ha a programkód egy cracker
jóvoltából felülíródik és a bombák "rossz helyre" találnak hullani
?
Ez nem '68-as diáklázadás
[Marx-Mao-Marcuse-Haraszti Miklós] fiuk !
Gondoljátok, hogy a lökéshullám el
fogja kerülni a regionális központokat vagy legalább a Magyar "Nemzeti" Bankot ?
Ha gondoljátok, miből gondoljátok ? Persze ne a Magyar 
Raszputyin talpasai felé sanditsatok. A balhé nem arról várható
!
Sokan közületek már azzal fenyegetik a magyarságot, hogy kivándorolnak azaz
ugy állnak bosszut, hogy megfosztják nélkülözhetetlen jelenlétüktől a
bőgatyásokat. De hova télakolnátok? Oda, ahol még nemrég a géppisztolyt le
lehetett tenni ha az ember letolta a gatyáját. Mostmár "közben" is markolni
kell. De ahogy haladunk beállhat az az állapot, hogy hogy
már csak célozni lehet letolni nem ...
Mc. Veigh honában pediglen
nemcsak épület robban, de mintegy háromszázezer [!] fegyveres szervezet
gyakorlatozik és nektek az ötvenhatosokról a malacsült jut csak az eszetekbe?
Hát nem mondom, ami önnön perspektiváitokat illeti - meglehetősen szegényes a
fantáziátok.
Ja a legfontosabb : ami "humorotokat" illeti, az nem igazán
szórakoztató.
Debrecen, 2000.10.08.
Szeszák
Gyula.
Epilógus.
Válaszomat megküldtem annakidején a szerkesztőségnek. Persze, nem reagáltak rá.
Mikor ezeket írtam még állt a WTC,- nem magasodott a Glóbusz fölé az Al Kaida, a Hamász, a Hezbollah, azazhogy a bosszúálló Iszlám árnyéka.
De most nem is erről akarok szólni. Pongrátz, Obersovszky, Deák, Törőcsik azóta elmentek.
Pongrátz - a Corvin köz legendás parancsnoka keserűséggel szivében távozott. Személyesen
tanúsíthatom. Elmaradt előre egyeztetett interjúm, mert nem átallott meghalni.
Oby - aki az IGAZSÁG című lapot szerkesztette a magyarság vészkorszakában - már nem tudta
számomra dedikálni az újság '56-tól őrizgetett példányát, átlépte a nemlét kerítését.
Deák
- recski fogoly volt. Csendesen aludt ki a fáradt mécses.
Törőcsik
- nemzetközi rangú tudós volt. Nagy terveket szövögetett
még. Őt derékba törte a
sors.
Nagy József! Mi közöd neked ezekhez az emberekhez? Mennyiben hasonlítasz hozzájuk és
más [valódi] emberekhez? Te más vagy!
A liberális tudatformálás előszeretettel alkalmazza azt a módszert, hogy magasztos dolgokhoz, vagy karizmatikus személyekhez, szinte észrevétlenül, olyan asszociációkat kapcsol, amelyek beleragadnak a tudatalattiba és ha azt adott tárgy, vagy személy a tudat felszinén megjelenik, tüstént müködésbe lép a tudatalattiból a megvetést, a gúnyt, illetve az elutasitást aktivizáló mechanizmus. Ez a "gondolkozás szabadsága" liberális felfogásban.
[Egyszer valaki észrevette és észrevételezte, hogy a középiskolai irodalom tankönyvben Aranyról írottak kiemelik, hogy lábszárfekélye volt. Ha a diákok semmi másra sem emlékeztek vele kapcsolatban, erre az egyre biztosan!]
Nos én is hagy éljek az asszociáció kapcsolás e jól bevált módszerével.
Gergely! Oby! Géza bátyám! Misi! Ha a túlvilágon összegyültök "könnyû malacsült, pár.káp., s.burg."-t enni, fogyasszátok jó étvággyal és öblítsetek rá vörösbort, tágas kupákból. Mert' tudjátok meg: a "házatlan csiga" hiába mászott át rajtatok, nyála - taknya nem hagyott nyomot becsületes életetek gránitsima, gránitkemény felületén.
Béke veletek!
2006.08.27.
Szeszák Gyula
exfőügyész.