Neveletlenek.
"Panem et circenses!"

Story - history.

A 2006. március 15-i parlamenti ünnepségen a kitüntetések átadásakor Sólyom László nem fogott kezet Fekete Jánossal. Szabad György nem fogott kezet Gyurcsány Ferenccel. Gyurcsányt kifütyülték a Nemzeti Múzeum előtt.

Hát kérem!

Pro primo - először.

Nem kizárt, hogy Fekete János mint "pénzügyi gonosztevő" mérhetetlen károkat okozott az Országnak. Az viszont kézenfekvő, hogy az igazi rendszer- váltás egyik kerékkötője, mondhatni gyilkosa, Sólyom Lászó volt. Csak mint az Alkotmánybíróság elnöke nem vörös, hanem kék talárt viselt. Ha valaha lesz nemzeti számonkérés, a két úr biztos ugyanabban a sorban fog ülni a vádlottak padján. Nemcsak a bankár, a sztálini alkotmány foltozó vargája sem úszhatja meg szárazon.

Sólyom Lászlónak egyszerűen nincs joga, erkölcsi alapja, megvetni Fekete Jánost. Kiváltképp nem teheti meg, hogy állami protokoll-ünnepen játssza el a paraszt bugris szerepét. A kitüntetések odaitélésénél nincs egyetértési joga, pláne nincs vétójoga. Véleményére pedig az égvilágon senki sem kíváncsi. Szerepe ennél az eseménynél azonos a pincérével. Ő a kitüntetéseket szervírozza, utóbbi a pezsgőt. Nem köphet bele annak poharába, akit nem kedvel. Sólyom László már kimutatta foga feketéjét, amikor szilveszterkor az ország népét "semleges" háttér előtt "köszöntötte". E második húzása igazolja - utólag - az első sem volt véletlen. Viselkedése nem extravagancia, hanem suta pökhendiség. Ha csupán arcéle és mekegő hangja miatt hasonlítana a gyermekműsorok Mekk mesterére, csak komikus lenne. A hasonlóság sajnos abban is kísérteties, ahogy elszúr mindent, amibe belefog. Erre mondják, idétlen. Ez a sete - sutaság azonban több ennél: országos blamázs! Az elnök úr egyszerűen nem szobatiszta.

Pro primo - másodszor.

A Tisztelt Ház volt elnöke, Szabad Gyuri bácsi, a valamikori második számú közjogi méltóság, pedig elcsörtetett a nála jó fejjel magasabb miniszterelnök mellet, aki pedig részben az ő tiszteletére vett fel frissen vasalt inget, cserélt alsógatyát és zoknit. Erre rálegyinthetnénk: "vén hülye". Csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű. A T. Ház volt elnöke nem szarhatná le ilyen magasról a Házszabályt.

Ezt nem Gyurcsány miniszterelnöki méltóságának védelmében, hanem a Magyar Parlament méltóságának védelmében írom. Az annalesekben meg van írva, hogy Napoleon tüzet vezényelt a karzatokra, Tejero alezredes pedig pisztolyával lövöldözve a padok alá parancsolta a spanyol parlament ujdonsült képviselőit. Ám hogy valaki leszarta volna a szőnyeget, erre nincs precedens. Márpedig a ripők viselkedés ezzel egyenértékű.

Pro primo - harmadszor.

Gyurcsányt kifütyülték a Nemzeti Múzeum előtt. Hiba volt, mert hiába volt. Gyurcsány képén épp olyan vastag a bőr, amilyen egy profi politikusnál megkívántatik. Még tán' emlékeznek rá néhányan, hogy amikor Takony bácsit kifütyülték, hogyan forgatta rágcsáló szemeit jobbról balra, majd balról jobbra, és hogyan osont a fényből az árnyékba [netán a lyukba]. Egy profi politikusnak fütty és tojás-állónak kell lennie. Gyurcsány pedig ilyen. Krampusz képe szinte megszépűlt az élveteg mosolytól amivel a tiszteletére rögtönzött koncertet hallgatta.

Helmuth Kohl is tojással habarva mondott végig egy politikai programbeszédet.

Egy kicsit Bill Gatesre emlékeztetett, aki belenyalt a pofájába vágott tortába. [Ha a zsidó ingyen kap valamit, nem tudja megállni, még ha a világ leggazdagabb embere is...]

Pro primo - negyedszer.

Tudják, mi ebben a legszomorúbb? Hát az, hogy arra a valamire, ami Sólyom Lászlótól Szabad Györgyön át a részeg köztéri füttyösig ível, azt mondják, mondhatják: íme, a jobboldal teljes spektruma.

Hát ebből aligha lesz Magna Hungaria.

2006.03.16.

Sz. Gy.