Rajtuk nem segít ima

Nyugdíjasok bölcsessége

Megírandó témámhoz napok óta nem találtam megfelelő címet. Azt gondoltam, hogy a "hülyék" jelzőnek minden képp szerepelnie kell, de a szövegkörnyezetet sehogy se sikerült hozzákomponálni. Tegnap reggel viszont egy csiszlik segitett megoldani a dilemmát. Suchmann Tamás kormánybiztos, aki még a Horn kabineten belül is a legsötétebb színárnyalatot képviselte, tegnap a Nap - kelte reggeli műsorában, a megszorítások kapcsán a "nyugdíjasok bölcsességére" apellált. Kösz, megvan a cím, mondtam magamban, hisz ez tulajdonképp ugyanazt jelenti...

Figyelemre méltó, hogy Suchmann - Horn Gyulával ellentétben - már nem mondja, hogy az általa feltálalt baromságnak nincs alternatívája. Ellenkezőleg! Ő azzal "kecsegteti" a nyugdíjasokat, hogy választhatnak a nyugdíjcsökkentés + a megtélhetési költségek drasztikus emelése, ill. azon "alternatíva" között hogy államcsőd következik be és akkor egyáltalán nem lesz nyugdíj. Kijelentette, a maga részéről bízik a "nyugdíjasok bölcsességében", vagyis abban, hogy az aranytojást tojó tyúk ezúttal is megússza a levágást.

Ezt mondta Rákosi is kb. hatvan évvel ezelőtt. Csakhogy neki volt mentsége. Mint Sztálin legjobb magyar tanítványa a fejével felelt azért, hogy a harmadik világháború sikeres megvívásához szükséges tőkefelhalmozás előirányzatai teljesüljenek. Utódai, a pénzügyi világhatalom szolgái, azonban saját zsebre is dolgozó pimasz tolvajok.

Nota bene, Suchman! Bűnlajstromának csupán a fejezet-cimei is meghaladnák e kommentár kereteit. Igy csak egy flekket emeltem ki az ["Index"-ből] A Mátrai Erőmű elkótyavetyélése kapcsán a következő kommentár látott napvilágot.
"Mindezek után igazán meglepő, hogy a szóban forgó különmegállapodás ellenjegyzője és az egész energiaszektorban lezajlott, kétes ügyekkel terhelt rohamprivatizáció Háry Jánosa, alias Suchman Tamás ma is büszke a Mátrai Erőmű Rt. ilyen módon történt eladására."  Jogos a büszkeség! Ugyanis, az ÁPV Rt. disznóságaival [Tocsik ügy...] kapcsolatos vizsgálat során feltárt tények ellenére, Horn Gyula  "...leszögezte: részérõl változatlanul megvan a bizalom Suchman iránt, amelyet eddigi tevékenységével kiérdemelt. A miniszterelnök álláspontja október 6-án megváltozott és kezdeményezte a privatizá cióért felelõs miniszter felmentését. Hangsúlyozta azonban: Suchman érdeme a sikeres privatizá cióban megkérdõjelez hetetlen." [L. forrást]

Tulajdonképp nem Suchmannról, hanem a "tömegről" akarok írni. Arról, hogy miért hajlandó minden rend malmán húzni? Bölcsességből? Nem! Hülyeségből! [Mégis beugrott a "kifejezés"...]

"A tömeg befogadóképessége nagyon korlátolt, értelme kicsiny és éppen ezért nagyon feledékeny. Ezekbõl a tényekbõl kifolyólag tehát minden hathatós propaganda csak néhány pontra kell, hogy szorítkozzék. Ezt a néhány pontot és néhány tételt addig kell vezérszavakban ismételni, amíg az utolsó is megérti ebbõl a szóból azt, amit akarunk. Mihelyt az ember ezt az alaptételt feláldozza és sokoldalú akar lenni, akkor a hatás elaprózódik, mert a tömeg a nyújtott anyagot sem megérteni, sem megemészteni nem tudja." [Hitler: "Harcom".]

Most fel lehet háborodni. Lehet haragudni Hitlerre és rám is, aki idézem. Hát csak tessék! De...

Lehet e ennél jobbat - szebbet mondani a tömeg "értelméről" (?). A probléma ott kezdődik, hogy az emberek döntő többségét abszolúte nem érdekli a "politika", vagyis az a közeg, amelyben sorsa és utódainak sorsa formálódik. Ennek folytán irtózik minden olyan kihívástól, amely lelki nyugalmának megzavarására lenne alkalmas, pl. egy könyv elolvasása... Az élőbeszédet [duma] inkább beveszik, ha pl. Gyurcsány Ferencet, Erdő Pétert, Orbán Viktort, vagy akár Morvai Krisztinát hallgatják. Hogy is vennék észre, hogy ezekben - bármennyire különbözzék is a hangjuk és a tolluk - van valami közös. Az, amiről úgy hallgatnak, mintha összebeszéltek volna. Vagy összebeszéltek? A jófene se tudná biztosra mondani. [Épp ma hallottam Orbántól, hogy tulajdonképp saját reménytelenségünk ellen kell küzdeni...]

A magyarnak, a közéleti szinpadot látva, csak azt kellene észrevennie - megértenie, hogy ha szereposztás időnként változik is a tragédia, ill. komédia, ugyanaz. Az "end" pedig nem lesz "happy".

A demonstrációhoz egy könyvet használok, amelyet David C. Korten írt 1995-ben, tizennégy éve... Címe "A tőkés társaságok világuralma". [Kapu Kiadó]

A yankee establismenthez tartozó Korten nem egy bőgatyás bunkó [nyilván angolul is tud...]. A Stanford és a Harvard egyetemek fémjelzik képzettségét. Életútja érintette a [vietnámi háború idején] az Egyesült Államok Légierejét. Amúgy konzervatív, fehér, felső-középosztálybeli. Nem antiszemita [legalábbis úgy tesz...]. Ám a kapitalizmusról lesújtó véle ményt formál, könyvében.

Kimutatja, hogy az amerikai rablótőke láncos kutyái - a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap [IMF] - hogy tettek, tesznek, tönkre minden olyan országot, amely igénybe veszi "szolgálataikat". [Minket Fekete János úr terelt be ebbe a csapdába...]

Írhatnék arról, hogy tették tönkre Mexikót, Brazíliát, stb. A nagy országok problémái viszont eltérnek a kis országok problémáitól, eltérőek a "pénzügyi kezelés" módszerei is.

A tőlünk távoleső Costa Rica példája azonban, nagyságánál és gazdasági szerkezetének bizonyos hasonlóságainál fogva, alkalmat szolgáltat tanulságos egybevetésekre. [A szerző is "kirívó példaként" emliti az ott történteket.]

A legegyszerűbb megoldásnak látszik, ha egyszerűen idekörmölöm a könyv egyik passzusát.

"Mielőtt a Valutaalap és a Világbank Costa Rica gazdaságpolitikájának átralakításába fogott volna, külföldi adósságproblémájának 'enyhítése' nevében, ez ország széles körben olyan társadalomként volt ismert, amely szomszédainál jobban törekedett az egyenlőségre. Szilárd kisbirtokosi gazdálkodásra épült ... Az IMF és a Világbank oloyan gazdaságpolitikát kényszerített ki, amely a gazdasági ösztönzést az ország fogyasztására szolgáló kisbirtokosi termeléstől a nagybirtokok exportirányultságú termelése felé terelte. Ennek következtében a kisgazdálkodók ezrei vándoroltak el. Földjeiket exportra termelő mezőgazdasági negyüzemekké vonták össze és a jövedelmi szerkezet a többi latin-amerikai országéhoz [banánköztársaságok...] vált hasonlóvá. A bűnözés és az erőszak növekedése a közbiztonság ra és a rendőrségre fordítandó közpénzek meredek növelését követelte meg. Az ország ma alapvető élelmiszer igényeinek kielégitése végett behozatalra szorul. Viszont a külfölddel szemben fennálló adósság - amelynek épp csökkentése volt a 'szervezeti átalakítás' célja - megduplázódott (!). A vérlázító (!) következmények ellenére az IMF és a Világbank az ország szerkezeti átalakítását 'sikertörténetként' könyveli el, mivel 'gazdasági növekedés' következett be és az ország képes eleget tenni növekvő (!) adósságszolgálati kötelezettségeinek..." [55.old.]

Nem ismerős ez valakinek? Sajnos nem. Nálunk...

Kis szobában kis parasztok.
Egy pipázik, de harasztot.
Ezeken nem segít ima.
Gondolkodva ülnek im a
sötétben.

Azazhogy, akad nálunk egy Juszt László, aki seggnyaló kandúrmosolyával bólogat Fekete Jánosnak, amikor az a
televízió nyilvánossága előtt, előadja a hazai gazdaság "sikertörténetét".

A hal, mint tudjuk, a fejétől büdösödik. "New York, a gazdasági hatalom fő központja ... hordozza egy harmadik világbeli nagyváros összes jellegzetességeit, beleértve a hajléktalanok kóborló seregeit, kiáltó ellentétben a gazdagok és híresek pazarló életvitelével, a tehetetlen kormányzatot és a válogatás nélküli erőszakot..." [10.old.]

Mintha Judapest látleletét olvasnánk...

A szerző, tartós külszolgálatával felhagyva hazatér, "...hogy segítsük honfitársainkat annak 'jobb' megértésében: miben járultunk hozzá ... a világ önpusztító pályára állításához. [U. ott.] Hát persze "jobb" megértésről szó sincs, Amerikában sem. Róluk ugyanolyan nyomtalanúl pereg le minden érv, mint a falrahányt borsó.

A szerző szellemes szófűzései viszont említést érdemelnek, pláne most hogy az egész világ az amerikai bankbetétek elsikkasztása miatt szenved. "...Ha a költségeket 'externalizálják', akkor a nyereség magánkézbe kerül, a költségeket pedig 'szocializálják', vagyis a közösségre terhelik." [88. old.] Adott esetben szószerint ez történik, azzal a kis pontosítással, hogy a "közösség" fogalma alatt ezúttal a világ egész népessége értendő!

Továbbá. "A gazdasági globalizáció kiveszi a hatalmat a közjóért felelős kormányok kezéből ... Azokat, akik a rendszer rendellenes működésének költségeit viselik, megfosztották a döntéshozatal lehetőségétől, és gyötrelmeik okait illetően a zavarodottság állapotában tartja őket a ... média, amelyik a válságot illetően szakadatlanul bombázza őket a hatalom birtokosainak észlelésein nyugvó értelmezésekkel." [14.o.] Ez a képlet nem a köztársaságpárti, vagy demokratapárti kormányokra, hanem "a rendszerre" (!) mint homogén szerkezetre vonatkozik. Ezért tökmindegy, nálunk is, hogy a rendkivüli, vagy "rendes" választásokat melyik párt nyeri meg és hogy a Jobbik - a ricsajtündérrel - bejut e a parlamentbe.

Mivel a honi átlagpolgárok jelentős hányada az undorító "főzőcskét" nézi, engedtessék meg egy, az étkezéssel kapcsolatos passzust is beiktatni. Úgy adódott, hogy a Világbank és az IMF Kormányzótanácsai Washingtonban összevont éves gyűlést tartottak. "...A küldöttek számára, arra az egyetlen hétre mintegy 700 társasági eseményt terveztek, melyeknek becsült költsége mintegy 10 millió dollárra rugott ... egyetlen hivatalos vacsora ára ... 200 dollár volt ... A vendégek rákkal, kaviárral, créme fraiche-sel, továbbá füstölt lazaccal és Wellington marhasülttel kezdtek. Halételként homárt szolgáltak föl kukoricával, utána citrussörbet következett. Az előétel kacsa volt lime mártásban apró répákkal töltött articsóka körettel. Volt még pálmasaláta portói öntettel és ezt követően zsályával ízesitett rokfort-felfujt. A desszert néme3t csokoládékúp volt málnaöntettel, továbbá fagylalt és lángoló coffee royale..." [127. o.]

Ám nem ez a jellemző, hanem az amit a lakmározó disznók röfögtek - böfögtek a lucullusi lakoma asztal fölött.

"Intézményünk hatalmas erőforrásokkal és gazdag tapasztalatokkal rendelkezik, de minden nmunkája hiábvavaló, ha nem képes arra, hogy világunkat a legelnyomottabbak és leginkább kizsákmányoltak szemével lássa, továbbá ha nem vagyunk képesek arra, hogy osztozzunk az emberiség elnyomottjainak reményeiben és félelmeiben. Azért vagyunk most itt, hogy az ő érdekeiket szolgáljuk..." [U. o.] Hát igen! Az éhhalállal viaskodó afrikaiak milliói nyilván ugyanazt látják - utolsó pillantásukkal - amit jótevőik a citrussörbet szürcsölése közben. Világos!

[A baloldali képen a haldokló kisfiú és a lesben álló dögkeselyű "kettőse" jól szimbolizálja a tőke és a munka viszonyrendszerét...]

Szerfölött érdekes a szerző "világképe" is. A globális társadalmi, politikai és gazdasági folyamat legfontosabb ismérve, "... a világ pénzügyi elitjeinek egy állam nélküli közösségben való összeolvadása a fellegek birodalmában, amely elválik attól a világtól, ahol az óriási többségben élő földi halandók laknak." [140. o.]

A szerző a "laknak" szóval helyettesíti a szenvedés - gyötrődés fogalmait.

Ami engem illet: vidéki pragmatizmusom, ill. parlagi fantáziám, egy üstöt mutat. Azt üst fala egyre vékonyabb. A benne kavargó katyvasz hőmérséklete pedig egyre növekszik, ugyanúgy a falra gyakorolt nyomás is. Mi lesz ebből? Hát egy világméretű robbanás. Tiszta sor.

2009.04.28

Sz. Gy.