A Televizió ostroma.

Mi volt ez? Mi lesz ebből?

A lázadások és a forradalmak közös lélektani sajátossága, hogy a tömeg "megvadul" és áttörve az uralom által a lelkekbe plántált félelmeket, törni - zúzni kezd.

Csakhogy nincs bonyolultabb [zavarosabb] valami, mint egy ilyen "tömegrengés". A lázadásokat mindig leverik A forradalmaknak is általában ez a sorsuk. Ennél is rosszabb, ha a forradalom, felfalva gyermekeit, önmaga ellentétévé, pl. zsarnoksággá válik. A szomorú történelmi példák száma végtelen.

A népmegmozdulások ellen szólnék? Óh dehogyis! Az agresszió az egyén és a tömeg "lelkének" alkotó eleme [conditio sine qua non-ja]. Az erőszak az egyéni és a társadalmi betegségek "orvoslásának" egyik módja.

A társadalmi vonatkozásokról szólva szembetünik egy állandó paradoxon: a levert lázadás, vagy forradalom, is visszafordíthatatlan változásokat indit. Valamiféle vektoriális elmozdulás következik be. A forradalom, általa kivánt irányú, elmozdulásokat idéz elő. A regresszió az eredeti egyensúlyi állapot visszaállitására törekszik. Az eredmény a két erő eredője lesz, vagyis egy olyan irányú elmozdulás, amelyet egyik fél sem akart, amellyel egyikük sem számolt.

Számtalanszor leirtam már, hogy népünk saját megmaradását nem a "szentistváni tipusú" ezeréves zsanokságnak, hanem e zsarnokság elleni szüntelen lázadásainak, forradalmainak köszönheti elsősorban. Köszönheti annak ellenére, hogy e lázadások, ill. forradalmak sorra - rendre elbuktak. [Az aradi akasztófák sora sem nyúlt "Rómától Capuáig", mint a Spartacus lázadás idején. Ehelyett az osztrák kétfejü sas egyik fejére a magyar korona került. Megint más kérdés, hogy ennek meg Trianon lett a vége...]

Ha tegnap Petőfi a televiziót nézte volna, biztos versbe önti a látottakat. A pesti nép, az ő idejében, agresszívebb volt kissé, mint a tegnapi lázadók. Lincselt. Ez költőnknek nem volt elég. Idézem ismert verse első és hatodik strófáját.

"Lamberg szivében kés, Latour nyakán
Kötél, s utánok több is jön talán,
Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!
Ez mind igen jó, mind valóban szép,
De még ezzel nem tettetek sokat -
Akasszátok föl a királyokat!

- - -

Hiába ömlik, hősök, véretek,
Ha a koronát el nem töritek,
Fejét a szörny ismét fölemeli,
S akkor megint elől kell kezdeni.
Hiába lenne ennyi áldozat? -
Akasszátok föl a királyokat!"
 

A kések [még] nem kerültek elő, így az akasztások sincsenek [még] napirenden és tulajdonképp királyok sincsenek. A tennivalókat ezért prózában célszreü felvázolni.

'48-ban és '56-ban előbb összeirták a pontokat arról, mit kíván a Magyar Nemzet. Aztán Budán a forradalmi ifjaknak sikerült a sajtóra rátenni a kezüket. '56-ban a Rádió ostroma kudarccal végződött. A Forradalom mégis győzött, mert kiosztották a fegyvereket...

Azóta viszont hosszú idő telt el. A látványos technikai fejlődés talaján még annál is nagyobb lendületet vett egy régi / új tudomány fejlődése, amit úgy nevezhetünk, hogy a társadalmi folyamatok "tudományos" manipulálása.
 

Sokan ilyenkor a titkosszolgálatokra gondolnak. Nem tévednek nagyot, de ennek a fogalomnak a tartalma is megváltozott: bővült, differenciálódott. A "titkos szolgálat" magában foglalja a semmitmondó cégérek alatt müködő "kutatóintézeteket", egyetemi részlegeket, stb. A mérges növények e tarkasága elgyönyörködtetné a laikust, ha láthatná őket. E bonyolult struktúrák müködésének alapelvei azonban viszonylag egyszerüek. A tőke profitjából hozzák létre őket és az az egyetlen feladatuk, hogy a maguk sajátos módján profitot termeljenek, lehetőleg többszörösét annak, amibe kerülnek. Szinte sohasem okoznak csalódást, hiszen az emberi agy a legjövedelmezőbb befektetési terület. A földi dolgok mozgató tugója is rég ismert. Gounod Faust-jában Mefiszto elénekli [Rondo].

"Eladó az egész a világ.
Aranyborjú fennen trónol,
Minden őelőtte hódol,
Mindenki hitvány pénzt imád.
Itt a kurta földi pályán
Érte koldus és király
Fékevesztett táncot jár.
Áll a hajsza, áll a bál a pénz körül,
Járja koldus és király.
A Sátán örül.
Eladó az erény s a bűn,
Érte küzd a test, a szellem,
Őhozzá visz minden út,
Érte dúlnak háborúk
S harcok: ember, ember ellen.
És az átkos Mammonért
Áll a hajsza, áll a bál a pénz körül,
Járja koldus és király.
A Sátán örül."

Az egész körtánc sajnos nem egy helyben folyik. Úgy képzelhetjük el, min egy spirális mozgást, amelynek kitüzött iránya van. E körtáncban a gazdagok egyre gazdagabbá, a szegények egyre szegényebbé válnak.

Az [éhség]lázadások elnyomására a gazdagok egyre "gazdagabb" szellemi és fegyverarzenálja szolgál

Ha a mai társadalmak legfontosabb ismérvét egy - két szóban akarnánk definiálni, úgy fejezhetnénk ki magunkat, hogy "manipulált társadalmak". Ez körülbelül ugyanazt jelenti, mint az "átpolitizálódott társadalom".

Régen a görög szinházak áttekinthetők voltak. Csodálatos épitészeti kialakitásuk nélkülözhetővé tette a "szinpadi technikák" alkalmazását. Minden néző mindent láthatott és hallhatott, nemcsak ami a szinpadon, hanem azt is ami az egész szinházban történik.

Azután jöttek a "modern" szinházak a zsinórpadlásokkal, a forgatható - süllyesztehtő - emelhető szinpadokkal, a fény és hangtechnikákkal.

A néző figyelmét a "szinpadi történésre" fókuszálják, így fogalma sem lehet róla, hogy müködik az egész bonyolult gépezet, amely az érzelmi és intellektuális élményt szolgáltatja számára, azaz manipulálja a tudatát.

Nos a mai "közélet" is egy ilyesféle szinház, csak sokkalta bonyolultabb egy valódi szinháznál.

* * *

Ezért kell tehát mihamarabb tisztán látni abban a kérdésben, mire megy a pakli és kik keverik a lapokat!

Ami engem illet, nem vágyom igazán a néző, de még a statiszta szerepére sem egy olyan komédiában amelynek a bevételét más kasszírozza be.

A Királyi Televizió bejáratánál látott infernális [pokoli, alvilági] jelenetekről meg kell tudnunk, hogy mennyi volt bennük a görögtűz és mennyi a magyarok dühének igazi lángja. Az ókorból maradt ránk a bölcs mondás: "timeo Danaos et dona ferentes", azaz óvakodj ellenséged ajándékaitól.

Ezt arra mondom, hogy túl könnyen ment a Televizió "bevétele", odáig hogy az "ostromlók" behatolhattak, kifoszthatták a büfét, feldulhattak néhány lepukkant dolgozószobát, sőt ingyen (!) internetezhettek is. Viszont nem jutottak odáig, hogy egy kurva hangot is beolvashattak volna a "műsorba".

Úgy tünik, a "robotzsaruk" szándékosan engedték behatolni, és garázdálkodni, a támadókat. Ám ami a média hazug száját illeti: e téren teljességgel uralták a terepet és az eseményket. Ez kissé elgondolkodtató. Nemde?

Így most óraszámra sugározza a Televizió a "szentélyébe" hatolt barbárok dúlásának nyomait, természetesen "kommentár nélkülˇ", csak épp azt nem tudhatjuk, kik voltak a "barbárok" és voltaképp mit akartak.

A politikatörténet bizonyítja, hogy a gengszterállamok, egy - egy zsiros üzlet reményében, hajlandók arra, hogy megszervezzenek, vagy eltürjenek egy "kis" rombolást vagy gyujtogatást. Ma már eklatáns példa erre a kivülről csillogó, belülről szerkezetileg megrothadt, megrokkant World Trade Center tornyainak leomlasztása. E bonyolult mérnöki tervezést és robbantás-szervezést igénylő müveletben csupán epizódszereplők voltak az Allah paradicsomába hülyített "terroristák". A pakli az iraki olaj elrablására ment.

E históriának azonban világraszóló fontos tanulságai is vannak.

A pénz nem funkcionál mindig és mindenütt tökéletesen! Ennek a tételnek költői kifejtése a legvilágosabb.

LUCIFER
 

Győztél felettem, mert az végzetem,
Hogy harcaimban bukjam szüntelen,
De új erővel felkeljek megint.
Te anyagot szültél, én tért nyerék,
Az élet mellett ott van a halál,
A boldogságnál a lehangolás,
A fénynél árnyék, kétség és remény. -
Ott állok, látod, hol te, mindenütt,
S ki így ösmérlek, még hódoljak-e?
 

AZ ÚR

Hah, pártos szellem! el előlem, el,
Megsemmíthetnélek, de nem teszem,
Száműzve minden szellemkapcsolatból
Küzdj a salak közt, gyűlölt, ídegen.
S rideg magányod fájó érzetében
Gyötörjön a végetlen gondolat:
Hogy hasztalan rázod porláncodat,
Csatád hiú, az Úrnak ellenében.

Napjainkat [is] az anyagelvűség és a felsőbbrendű [!] emberi avagy isteni [?] szellem küzdelme jellemzi. Már látjuk, a legrafináltabb fegyverek sem győzhetnek pl. a Korán szúráiból táplálkozó egyszerü lelkek fölött.

De térjünk vissza a "pesti hétköznapokhoz".

A "behatolás" - ismétlem - annyiban korszakos jelentőségű, hogy - ötven év multán - a "pogány szellemiség" ismét áttörte az akasztófákra feszített rettenet keritését!

Most és innen, hogyan tovább?

Hát hozzá kellene kezdeni a rendszerváltáshoz, a magunk módján! Amit "rendszerváltásnak" csúfolunk, vagy becézünk, ugyancsak szinjáték volt, amit eljátszattak velünk.

Nekünk kellene mostmár játszanunk a magunk mulatságára a magunk hasznára. Ehhez viszont szcenárium [forgatókönyv] kell! Hát az meg hol van? Gyorsan össze kell állítani, hogy minél többen tudják szerepüket.

Ez a "mű" óriási szellemi erőfeszitést igényel, mégpedig mühelymunka formájában.

A társadalom szövetét át kell világitani. Azonositani kell a káros gócokat és azokat besugárzással, vagy sebészkéssel müködésképtelenné kell tenni, vagy ki kell metszeni.

Mindenki tudja, kik tették tönkre az Országot. A bünöző politikusok, bankárok, "jogtudósok", bírák, ügyészek, "egyházi férfiak" neve ismert. Szerepük voltaképp tisztázott. Ezeket a hitványokat kataszterbe kell foglalni. Cselekedeteiket közvádiratokba kell foglalni. Ezek alapján hozzá kell látni elszigetelésükhöz, elszámoltatásukhoz és felelősségre vonásukhoz.

Felül kell vizsgálni a a bünpártoló közjogi méltóságok jóvoltából "megdöglött" büntető ügyeket. Zárolni kell a csalással, sikkasztással szerzett látható vagyonokat.

Az elrejtett, külföldre mentett vagyonok tulajdonosai pedig mindaddig élvezzék a nemzeti számokérő szervezetek "vendégszeretetét" amig a pénzt vissza nem adják. [A "rablott homi visszajár" hirdeti Dr. Timár György ügyvéd. Ő persze a saját és hitsorsosai vagyonára gondol, mi pedig az elorzott nemzeti vagyonra.]

Ezek a tolvajok, csalók, sikkasztók a "nemzet adósai". Fel kell állítani számukra az "adósok börtönét" ahol, semmiképp sem luxuskörülmények között, elmélkedhetnek azon hogyan kárpótolhatják a meglopott nemzetet.

A legszigorúbb börtönökbe nem a bankrablókat, hanem az alapitókat, az igazgatókat és a "bankkonszolidációkat" kitervelő, elrendelő és végrehajtó gazembereket kell csukni.

Ma már tudjuk, hogy a legnagyobb "elosztó rendszer" a párt-állami szféra legmagasabb régióiban berendezkedett szervezett bűnözés. E polip mohósága miatt, az általa elszivott nemzeti jövedelem miatt, "kell" a társadalom legszélesebb és legvédtelenebb rétegeit újra és újra megsarcolni. "Nem kell félni, nem fog fájni" mondja Gyurcsány.

Dehát a szülőnek fáj, ha gyermeke kiszédűl az iskolapadból, mert nem kapott reggelit.

A beteg pedig fél, ha a mütétet elhalasztják, mert nincs rá pénz. Mást mondok. Ha a milliárdos Gyurcsány regnálása idején egy beteg belehal az elmulasztott műtétbe, gyilkosát - Gyurcsányt - dugják börtönbe és ne kérdezzék tőle, fáj e.

Szóval nem egyszerű ez a dolog. Romlott ugyanis a nemzet. Nem tehet róla, de mégis. Állapotját Ilyés Gyula verstöredéke [Egy mondat a zsarnokságról] érzékelteti talán legszemléletesebben.
 

"Hol zsarnokság van, ott van
jelenvalóan
mindenekben, 
ahogy rég istened sem; 
ott zsarnokság van
az óvodákban, 
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,
abban, ahogy a gyermek
idegennek felelget;
nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál jobban
butító szólamokban..."

A "tavaszi nagytakaritást" tehát a "mindenekben" kell elvégezni. Azaz ki kell söpörni a legrejtettebb zugokat és gondosan be kell tömködni minden egérlyukat.

Ez viszont fájni fog! Hogy is szól Márk evangéliuma?

"Ha kezed bűnre csábít, vágd le Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a pokolba jutnod, a kiolthatat lan tűzre [ahol a féreg el nem pusztul és a tűz ki nem alszik]. Ha lábad csábít bűnre, vágd le. Jobb sántán bemenned az örök életre, mint két lábbal a pokolba kerülnöd [a kiolthatatlan tűzre, ahol a féreg el nem pusztul és a tűz ki nem alszik]. Ha szemed csábít bűnre, vájd ki. Jobb félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a pokolba kerülnöd, ahol a féreg el nem pusztul és a tűz ki nem alszik. Mindenkit tűzzel sóznak majd be. A só hasznos. De ha a só elveszíti ízét, ugyan mivel ízesítitek meg? Legyen só bennetek."

Még egy példa.

A Televizió ostroma idején két pökhendi jakhec csácsog a televizióban. Az egyik azt mondja: "Hadd tüntessenek. Majd megunják és hazamennek." A másik vigyorogva bólogat.

Nos ezeknek is el kell tünniük. Az egyiknek ezért! A másiknak pedig azért!

Ilyen lesz a "fájdalmas" rendszerváltás!

2006.09.19

Sz. Gy.