Pótolhatatlan e Orbán?

Falkatörvény - katonacsászárok sorsa.

Akik fiigyelemmel kisérik Honlapom tartalmának mikénti alakulását nyilván észlelik, hogy igyekszem folyamatosan hozzátanulni a honlapszerkesztés során nehezen szerzett ismeretekhez. Egyik ilyen "újítás" volt a Fórum, ami bejött. Persze egyáltalán nem úgy, ahogy gondoltam. A tisztelt író - olvasó közönséget ugyanis egy moderálatlan fórumon nem lehet egy adott téma keretei közé terelni, mert az ilyesféle korlátozást nem tűrik. Van persze erre is megoldás: a "moderált" fórum. Ezt úgy akarom működtetni, hogy a megadott témától eltérő írásokat óvatosan átpakolom a "vegyesbe", hogy tartalmuk ne sérüljön...

Azután jött a "Voting", vagyis a szavazólap. Ez is kezd éledezni, csupán a minden újtól való "természetes" ódzkodást kell feloldani.

Előre jeleztem, hogy amikor éjjel feltettem, már tele volt a hócipőm; így maguknak a kérdéseknek az átgondolására már nem maradt időm és türelmem.

Feltettem tehát azt az egyébként érdektelen kérdést: seggberugják e Orbánt a csatavesztés után, avagy sem. Úgy gondoltam, másnap leveszem és írok újabb, értelmesebb kérdéseket.

Csakhogy.

Alig jelent meg az első összesítő, máris feltámadt az aggodalom: lám milyen hülyék vagyunk, hogy nem tudunk kigyógyulni Orbánból. Próbáltam a dolgot bagatellizálni, de most látom, a mérleg nyelve Orbán felé billen.

Hát kérem!

Ami engem illet, sokat irsogáltam már arról, hogy az áljobboldal rosszabb, mint a manifesztált bal. Azt is bátorkodtam, jóval a választások előtt, megjósolni, hogy Orbánnak, mint lehetséges miniszterelnöknek, "annyi".

Most Hofi Géza dalszövege jut eszembe: "gondolj apádra, ha rákerülsz a lapátra ..." Úgy gondolom, Orbán lapátra kerűl, természetesen nem bűnei miatt.

A Fórumban már irtam arról, hogy a Fideszt demiurgosza [teremtője], a világkapitalista háttérhatalom, saját képére formálta. Egy gátlástalan, a szó szoros értelmében mindenre képes, bandavezért állított egy martalóc ificsapat élére. [Ilyen a magyar politikai közéletben még nem volt.]

A poitikai váltógazdaságot menedzselők pénzforrásai, a "játékszabályoknak" megfelelően, 1998-ban lövőhelyzetbe hoztak egy olyan kreaturát, akinek testi törpeségét csak lelki törpesége múlja felül. [Ilyen "kvalitásokkal" bíró miniszterelnöke sem volt még az Országnak...]

Azután jött a 2002-es év és Orbánnak a krupié-helyét át kellett adnia a háttérhatalom másik ügynökének. Ezt meg is tette. Könnyed sportszerüséggel ismerte be vereségét és gratulált a győztesnek. Nyilván arra spekulált, hogy 2006-ban a politikai óriáskerék automatikusan visszaemeli "megszokott" helyére, a zsozsó közelébe.

Bizonyíthatóan talán senkinek sem mondta, hogy erre gondol, de az a sok marhaság amit az ellenzék "vezéreként" csinált - erre utal.

Az egyik ilyen "vezércsel" az volt, hogy - hiánytalanúl felmarkolva képviselői fizetését - több mint másfélezer űlésnapról maradt távol és több mint három éven keresztűl egy kibaszott szót se' szólt, holott parlamentáris demokráciákban a parlament a koncért folytatott élethalálharc szintere.

Szó se róla, az ilyen félrevonulás nem ritka a megsértettek, illetve az eszelősök között. Simeon példáúl felállt egy oszlop tetejére. Az egyháztörténet számos erdei és barlangi remetét ismer. Che Gevara a bolivíai dzsungelbe vette be magát, amikor rájött, hogy haverja Castro alighanem véresebb kezű diktátorrá lészen, mint Somoza, akit együtt kergettek el.

Ezen remetéskedések gyakran egyuttjárnak némasági fogadalommal. Egy azonban mindannyiukban közös: a remete valamit csinál magányában, nem csak a tökét vakarja.

De mit csinált Orbán? Tudván, hogy 2006-ban mégiscsak ki kell nyitni a pofáját, azt gondolhatnók: önképezte magát, készült a nagy összecsapásra.

Ám mit igazol a Gyurcsány - Orbán csörte? Hát azt, hogy Orbán egyszerűen "nem készült" a megmérettetés órájára és felelés helyett szó szerint csak "hasalt". Elismerem, nem lehet mindenkinek kenyere a statisztika, pláne úgy hogy betéve tudja a legfontosabb adatokat. De tizennegyedik havi nyugdijat igérni egy olyan személy részéről, aki helyett ellenfelei adták meg a tizenharmadikat, kapitális baromság.

Talán nem mindenki figyelt fel egy másik [talán még az előbbinél is nagyobb] melléfogásra. A komonista rendszer nyomorultjairól a szülőkről értekezett. Ő, akinek speciel párttitkár, vagyis az elnyomó állam pribékje, volt az édesapukája...

Orbán tehát, agyilag, gyenge hiénának bizonyúlt Gyurcsánnyal szemben. Ezért kerűl tehát lapátra, két törvényszerűség folyományaképp.

Az egyik a falka törvénye. Tévedés ne essék, nem csupán az állati falkákra gondolok, hanem az olyan emberi "közösségekre" is, amelyekhez Orbán mentalitása passzol.

Az általam tárgyazott populációkban nincs demokrácia. A legerősebb uralkodik. A "legerősebb" fogalma kissé tágabb, mint köznyelvi megfelelője, legokosabbat is jelent. A falka, vagy bandavezérnek két irányban kell kiváló tulajdonságait állandóan kamatoztatnia. Képesnek kell lennie minden rivális agyagba döngölésére, egyfelől. Van azonban "másfelől" is. A falkát, ill. a bandát alimentálnia [táplálnia] is kell. Kádárék idején ezt úgy mondták, "ellátási felelősség".

A falka vezérhíme belül hiába a legerősebb. Amikor először elvéti a szarvasbikát, a fiatalabb hímek már nem félnek tőle. Elkergetik, vagy megölik, mert a létért folyó küzdelemben alkalmatlannak bizonyult. A szarvasbikát elvéteni a fiatalabb hímek is "képesek". Félre hát az addig rettegett és ennek megfelelő mértékben utált vezérrel.

A másik példázat a katonacsászárság "intézménye".

Mint tudjuk, Róma tiszta erkölcsei megromlottak, de mielőtt ledőlt volna, a hon védelmét jobbára zsoldosokra bízta. Ezek, részben a hiányos zsold-ellátmány miatt, módosi tottak kissé a portfolion és áttértek a hon védelmezésénél sokkalta jövedelmezőbb rablásra. És itt lépett be a légióknál is a falkatörvény. Csak olyan feljebbvalót engedtek a nyakukba ülni, aki a legalkalmasabb volt arra, hogy bőséges prédához juttassa őket. Akitől ezt remélték kikiáltották az egész Római Birodalom császárává,- néha többezer kilométerre az Örök Várostól, minden lacafaszázás nélkül.

Csakhogy a hadiszerencse gyakran bizonyult forgandónak, azaz nem volt mindíg papsajt. Nos ha ilyen kázus következett be, életbe lépett a falkatörvény és a császárt megröviditvén egy fejjel nyomban újat választottak helyette, "határozatlan időre".

Sok mindenen lehet még vitatkozni, de azon aligha, hogy Orbán már nem képes jóllakatni saját bandáját. Ergo: előbb utóbb életbe lép a falka vastörvénye.

Mindezt egy másik probléma is súlyosbítja - megérzésem szerint.

A kétpártrendszernek kialakultak bizonyos játékszabályai.

Ezek közé tartozik, hogy a választáson győztes fél nem nagyon kurkássza a "jogelőd" sikkasztásait, csalásait - ma neked, holnap nekem alapon. Ez a magyarázata pl. annak hogy Orbán nem az ávós gyilkos Princz sikkasztó fiát a postabankos Princzet vasaltatta meg, hanem tulajdon minisztere: Torgyán Józsi kedvenc államtitkárát Szabadi Bélát, stb. stb.

A másik kegyes "jogszokás" hogy az ellenzéknek is kanalaznak a kondérból. Csak nekik sekélyebben merítik a kanalat, így hígabb a leves.

2002 és 2006 között - a jelek szerint - konszenzuálisan mentek a dolgok. Egy fideszes se bukott le igazán. [Polt mellett ez nehezen is ment volna.] A zsozsó is rendben folyhatott a fideszes zsebekbe. Ellenzéki jámborságuk legalábbis erről árulkodik. Képzeljük csak el, ha e téren valami hézag lett volna, Orbán ne lépett volna jóval hamarabb énekes kandúrja Kerényi Imre farkára és az ne kezdett volna nyomban forradalmat hirdetni?

Aztán - megérzésem szerint - valami történhetett. Úgy tűnik egy kissé lejjebb csavarták a Fidesz apanázsát. Ettől szakadt el aztán a cérna és emiatt jelentette be Orbán, hogy "harcolni" fog. Csakhogy nem lesz mivel és, ahogy alakulnak a dolgok, nem lesz kivel sem [harcolni].

Persze - ha ritkán, vagy inkább csak képzeletünkben, történnek csodák. Csodát azonban csak a lángoló hit, az acélos akarat válthat ki. Orbán viszont mára csak porhüvelye annak aki volt, pontosabban akit képes volt eljátszani, legalábbis híveinek.

A politikai pályán csúnyán mellérugott.

Tehát: vége a komédiának. Nem szórakoztunk igazán jól.

2006.04.30

Sz. Gy.