Első rész
Második rész
Harmadik rész
Negyedik - befejező - rész

A disznó álma
 

Új világstratégia

Eddigelé azt hittük, makkal csak az éhes disznó álmodik. Ám most kiderül, a jóllakott is... Továbbá: emlegetik, ha egy zsidó hülye, az nagyon hülye. Úgy tünik, ez a szabály a vallási [netán faji] tulajdonság a pofátlanságra is passzol. Sorosról van szó, aki ugyan nem a magyar nemzet szégyene, mert nem tartozik hozzánk. Ő csak a "magyar" szóhoz kapcsolható asszociáció, ám így is szerfölött kellemetlen alak.. Talán az egyetlen pénzügyi, ill. politikai gonosztevő, aki "irodalmi" ambíciókat táplál. És fecseg...

Alábbi cikksorozatában elmereng a világ sorsán és felvázolja a jövőt, már ahogy a makkról álmodni lehet. A négyrészes cikket szószerint közlöm és - az olvasók engedelmével - hozzáfüzöm együgyü meglátásaimat. 

1. rész
 

Soros György: Ahogy én látom 2009-et

Davos - A gazdasági lufik kipukkanása a hitelezés csökkenéséhez, a tőke kényszerű leírásához, deflációhoz és vagyonmegsemmisítéshez vezet, amely katasztrofális méreteket ölthet. Deflációs környezetben a felgyülemlett adósság súlya elsüllyesztheti a bankrendszert, és válságba sodorhatja a gazdaságot. Ez az, amit mindenáron meg kell akadályozni. Ami azt illeti, kevés ember pumpált fel, eresztett fel és pukkantott el annyi 'lufit', mint épp Soros. [Akinek neve nemcsak a "magyar" szót, de a nyerészkedő bűnözés ugyszólván minden válfaját is asszociálja.] Ami pedig a 'deflációt' illeti, ez "az árszínvonal tartós csökkenése, amely pénzhiány következtében alakul ki. Az infláció ellentéte." Nyilvánvaló, hogy az általa használ fogalom semmiképp sem illik a világválságra.

Ez úgy lehetséges, hogy pénzt hozunk létre a hitelkeretek csökkenésének ellensúlyo zása érdekében, újratőkésítjük a bankrendszert, és rendezett formában leírjuk vagy leértékeljük a felgyülemlett adósságot. A legjobb eredmények érdekében ezt a három folyamatot kombinálni kell. Ez radikális és 'rendhagyó közpolitikai intézkedéseket' igényel. Szabó Iván egykori pénzügyminiszterünk jóvoltából pontosan tudjuk, mi a Soros féle diagnózis, ill. terápia magyar fordítása. A bankok a csalárd kihitelezés miatt kiürültek. [Igaz, az üres kasszában tényleg "defláció" van...] Mivel a gazdaságot e hitelek - el nem sikkasztott hányada - müköd teti, a trezorokat sürgősen újra fel kell tölteni, nehogy összeboruljon az egész verkli. Ez gazdasági eszközökkel el sem képzelhető, ezért emleget soros 'rendhagyó közpolitikai intézkedéseket'. Értelmező szótárainkban ez a fogalom még nincs definiálva, de Soros elárulja, mire gondol. A cikk ismeretében itt foglaljuk össze a főbb szempontokat.

• Amerika és Izrael katonai túlhatalmának [owerkill potential] további növelése.
• Kombinált katonai, politika és gazdasági nyomás alá helyezni mindazon államokat, amelyek ásványkincsekkel rendelkeznek.
• Ingyen, vagy jelképes összegért megszerezni ezen ásványvagyonok kitermelésének, feldolgozásának és értékesitésének jogát, az ebből nyerhető profit elsajátitása érdekében. 
• Fokozni az emberi munka végletes kizsákmányolását.
• Csökkenteni a humán fogyasztás mértékét, illetve a profithoz viszonyitott hányadát.
• A hagyományos [nemzeti] társadalmak felbomlasztása és átalakitása egységes fogyasztói társadalommá.
• Az emberi minőség lesüllyesztése, az állati szinthez való közelitése. [Az emberek gondolkodása és "intellektuális tevékenysége" a fogyasztói társadalomban szabályozott "keresletté" változik és e keresleti igények kielégitésében merül ki.] 

Ha ezek a lépések sikeresek és a hitelezés növekedni kezdene, akkor a deflációs nyomást felváltaná az infláció kísértete, és a 'hatóságoknak' majdnem ugyanolyan gyorsan kellene kiszivattyúzniuk a felesleges pénzt a gazdaságból, mint ahogyan belepumpálták. A két lépés közül a második valószínűleg technikailag és politikailag még nehezebb lenne, mint az első, de az alternatívája - globális válság és zűrzavar a világban - elfogadhatatlan. Nem kerülhetjük el a távolról sem egyensúlyi helyzetet - a világméretű deflációt és válságot -, hacsak nem idézzük elő először az ellenkezőjét, majd csökkentjük azt. Soros a 'hatóságok' fogalom alatt a Wall Streetet, ill. az ennek szolgaian engedelmeskedő "területi kirendeltségeket" érti [ilyen a mai Gyurcsány kormány és ilyen lesz a leendő Orbán kormány]. Azok az államok, amelyek nem kompatibilisek ezzel a "globális igazgatási rendszerrel", megszüntetendők. A módszerek: háború, éhinség - anarchia, "bársonyos forradalmak", stb. Ezt lentebb ki is fejti.

Két fronton is problémába ütközik az a törekvés, hogy az amerikai gazdaságot telepumpáljuk pénzzel: a valutaárfolya mok és a kamatok terén is. A dollárra nagy nyomás nehezedett a pénzügyi válság elején, de jelentősen újra megerősödött, ahogy mélyült a válság. Már a leghülyébbek is tgudják, hogy a dollár, mint magánpénz, pontosan ugy funkcionál, mint a társasjátékban a "csiki - csuki malom". Akinek ilyet sikerül kialakitani minden húzással nyer.

Ez a trend 2008 végén átmenetileg megfordult, amikor az amerikai központi bank, ez a magánbank, azért írja Soros a nevét csupa kisbetüvel... a Federal Reserve gyakorlatilag 'nullára' csökkentette a kamatot Ez nyilván nem a kihelyezett, hanem a betéti kamatokra vonatkozik. Ez is csak a kapitalizmusban fordulhat elő, hogy a bank olyan "betéti szerződést" köt a betétessel, amelynek legfontosabb elemét, a kamatot, kényre - kedvre "mérsékelheti" egészen a nulla értékig. Lehet, rövidesen bevezetik a negatív kamatot, amikor a betétes fizet majd azért, hogy a bank kezelni méltóztatik a pénzét... és a pénzmennyiség növelésébe kezdett. Az euró robbanásszerűen erősödni kezdett, de ez nem tartott sokáig, mert az eurózóna maga is a saját belső problémaival szembesült. A széles körű zavargások Görögországban felhívták a figyelmet Európa déli része - Spanyolország, Olaszország és Görögország -, valamint Írország nehéz helyzetére. Az ám! A "zavargások"! Soros nyilván nem ismeri az erdőtüzek természetét. A vidám kis lángocskák tűzfolyamokká dúzzadnak, majd tűztengerré egyesülnek. Erre tart a világ!

Ezen országok részére a CDS ára [credit default swap: egy, a hitel vissza nem fizetésére vonatkozó, biztosításjellegű csereügylet - a szerk.] emelkedett, hitelminősítésüket lerontották és kormánykötvényeik hozama Németországgal szemben riasztó mértékben nőtt. Az euró értéke már 2009 elején csökkent, és még az angol font is erősödött hozzá képest.

Németország és az Európai Központi Bank másképp látja a világgazdaság előtt álló problémákat, mint a világ többi része. Az EKB aszimmetrikus irányelvek szerint működik: alapokmánya arra kötelezi, hogy csak az árak stabilitásának fenntartásával foglalkozzon, ne a teljes foglalkoztatással; Németországban pedig még mindig él a weimari köztársaság elszabadult inflációjának emléke, amely a 'náci uralom előjátékának' bizonyult. Mindkét megfontolás a fiskális felelőtlen ség és a korlátlan pénzkibocsátás elleni küzdelemre ösztökél. Érdekes, hogy a mocskos és véres karmok csak megpen ditik ezt a húrt, majd soros befogja a szemét - fülét, behúzza a [metélt] farkát és továbbsiet. Pedig nem ártana elidőzni itt ennél a "régi dallamnál", mert úgylehet, a jövő zenéje lesz, nem is soká. A baloldali kép úgy ábrázolja Hitlert, ahogy valószinüleg Soros is látja. A szöveg magyarul olyasmit jelent, hogy az "ördög felemelkedése, előretörése". Mondhatjuk akár így is, csak tudnunk kell, hogy a multról, a jelenről, vagy méginkább a jövőről gondolkodunk e. E honlapon sokszor, sok helyen emlegettem már, hogy ha a nemzeteket és a nemzetállamokat sem sikerül szétzúzni, úgy ezek a nemzeti szocializmus utját járhatják csupán.  Ennek koncepcióját viszont Hitler fektette le, a Mein Kampf-ban. A gazdasági rendszer tökéletesen szuperált a III. Birodalom teljes szétzúzásáig. Most pedig a berlini bunker betemetett romjai alól - akár egy palackból - kiemelkedik a szellem. Sokan - sokáig hitték, hogy a tézisek hatályosulhattak volna, ill. a jövőben hatályosulhatnának "megoldásként" [lösung], azaz "azt" nem kellett volna,,, Ma már, kitapinthatóan, egyre többen gondolkodnak úgy, hogy sajnos nincs más, csak "a megoldás" [endlösung]. E tébolyult eszme Soros és a magafajták tébolyában gyökerezik! A táptalaj kitünő!

Mindez az eurónak, mint értékőrzőnek kedvezne, ám az Európán belüli feszültségek az ellenkező irányba hatnak. Nincs Európa-szintű mechanizmus a bankrendszer védelmére, és minden országnak magának kell cselekednie, ami felveti a kérdést, hogy képe-sek-e erre. Elég jó Írország hitelképessége? Egy határon túl elfogadhatja-e még az EKB a görög kormány adósságát fedező kötvényeket biztosítékként?

A maastrichti szerződés alapjai recsegnek-ropognak - arról nem is beszélve, hogy milyen nehézségekkel néz szembe az Egyesült Királyság és Svájc, amikor saját túlnövekedett bankjaikat védik. Amikor a nemzeti hatóságok saját bankjaikat igyekeznek védelmezni, más országok bankrendszerének okozhatnak károkat. Előbb-utóbb a különböző nemzeti hatóságoknak meg kell majd védeniük egymást, ám erre csak a 'közös veszély fogja őket rákényszeríteni'. Ennek a "közös veszélynek" az előidézésén fáradozik épp a cion-kapitalizmus, Soros kukorékolásától kisérve. Az a szervezet, amely e csinált veszéllyel megbirkózhat, maga a Zsidó Világkormány - lenne egy "szép új világban". Csakhogy ez a szép új világ nem jövend el!

A vagyonnal rendelkezők közül egyre többen fognak a jen és az arany felé fordulni, biztonságot keresve, ám a hatóságok ellenállásába ütközhetnek - a jen esetében hamarabb, mint az aranynál. És kötélhúzás fog kezdődni azok között, akik a biztonságot keresik és akiknek fel kell használniuk tartalékaikat, hogy megmentsék vállalkozásaikat. Mindezen ellenkező erők hatásának következtében heves árfolyam-ingadozásokra számíthatunk.

Amint újjáéled a gazdaság Amerikában, a kormánykötvények kamatai valószínűleg emelkedni fognak; sőt a hozam görbe erre számítva várhatóan már előzőleg meredekebb lesz. Akárhogyan is történjen, a hosszú távú kamatok növekedése a fellendülés elfojtásának a veszélyével fenyeget. Az a kilátás, hogy a nagymértékben megnövekedett pénzkínálat inflációhoz vezethet, valószínűleg stagflációs periódust eredményez majd. Ez azonban egy elsőrendű, kívánatos eredmény lenne, mert segítene elkerülni egy elhúzódó válságot.

Nehéz, ám nem lehetetlen elképzelni, hogy az amerikai gazdaság három vagy annál több százalékkal növekedjen a következő évtizedben. Az Egyesült Államok tartós kereskedelmimérleg-hiányt tartott fenn, amely a csúcson meghaladta a GDP hat százalékát is. Ez el fog tűnni, és 'ott hagyja maga után a súlyos külföldi adósságot', amelyet még tovább fog növelni az elkövetkező néhány év költségvetési deficitje. Íme a csalárd adós [a közönséges szélhámos] világszemlélete: hitelbe' fogyasztani és odébbálni, vagy a repülőgéphordozókkal sakkbantartani...  A 'fogyasztás' GDP-hez viszonyított arányának csökkennie kell. Talán itt lenne a lényeg, ha Soros úr nem lenne olyan nagyvonalú és nem csörtetne tovább. Az amerikai lakosság személyes fogyasztásának radikális (!) csökkentéséről van szó! Mi a garancia arra, hogy a társadalmi stabilitást, terrorral, fenn lehet tartani? Tudjuk, hogy újabb holocaust csak Ameriká ban képzelhető el. Elképzelhető? 

A pénzügyi szolgáltatói szektor, amely a gazdaság leggyorsabban növekvő szegmense volt, össze fog zsugorodni. Mivel a háború után született "baby boomer" generáció egyre több tagja megy nyugdíjba, a demográfiai trendek kedvezőtlen irányba fordultak. Ezek mind negatív hatások. Ha lassan kidöglenek a sokmilliós végkielégitéssel quietált szélhámo sok, nemzeti csapás lesz. Melyik "nemzetet" sujtja?

Mi várható a pozitív oldalon? Egyenlőbb jövedelemeloszlás, hazai és nemzetközi szinten is. Jobb szociális szolgáltatá sok, köztük jobb oktatás. Konstruktív energiapolitika, amely az alternatív energiaforrásokba és energia takarékosságba való hatalmas befektetésekhez fog vezetni. Csökkenő katonai kiadások. Gyorsabb növekedés a fejlődő világban, amely jobb exportpiacokat és befektetési lehetőségeket kínál. De még a legjobb politika mellett is az várható, hogy a 'hazai növekedés a világgazdaság mögött fog kullogni'. Nem tudni, melyik "hazájára" gondol a megaszélhámos. Gondolom, Amerikára. E a bekezdés minden mondata, szava sőt betűje is tömény hülyeség. [Persze nem Soros hülye, minket néz annak.]

• A [rohadt-kapitalista] világtrend a jövedelmek megállithatatlan, végletes, polarizálódása.
• A szociális szektor kifacsarása a tervezett bankkonszolidáció legfőbb forrása.
• Az alternatív energiahordozók kifejlesztését épp Amerika korlátozza évtizedek óta [olaj].
• Amerika a maga által gerjesztett "fegyverkezési spirállal" pumpálta fel önmagát "szuperhatalommá" és kénysze rítette térdre a Szovjetúniót. Csakhogy ez a szörnyeteg Amerikára is rátekeredett és "öleléséből" nem tud szabadulni. A fegyverkezés költségeit az állam mértéktelen eladósitása árán fedezi. Épp most marháskodik Soros a katonai kiadásokkal, amikor Ortoszország kifejlesztette "lopakodó" interkontinentális rakétarendszerét és kifejlesztette áttörhetetlen rakétavédelmi rendszerét? Irán is épp most bocsájtotta fel első műholdját. Ennek hordozórakétája "Amerika - rakétává" fejleszthető rövid idő alatt.
• A "kullogásra" vonatkozó jóslat rendben lenne, csak épp az okra és a tanulságra nem tér ki. Az amerikai geng szter civilizáció jócskán túlhaladt pályája zenitjén. A "nyugat alkonya" az egykori Újvilágot is beteríti már.

[Soros György a Soros Fund Management elnöke. Legújabb könyve a Reflections on the Crash of 2008 (Gondolatok a 2008-as krachról). Project Syndicate]

2009. január 31

Első rész
Második rész
Harmadik rész
Negyedik rész

 2. rész

A pénzügyi rendszer megújítása

Közmondás szerint az üres kamrának bolond a gazdasszonya. De mit kezd egy ilyen kamrában egy vérbeli szélhá mos? Szárnyalni kezdí a fantáziája. A pénz alkimistája túltesz az középkori aranycsinálókon, hisz azok legalább értéktelen fémeket, köveket használtak. Soros a szó szoros, azaz Soros, értelmében véve a "semmiből" akar pénzt teremteni.

A nemzetközi pénzügyi rendszert évtizedek óta az Egyesült Államok és az úgynevezett "washingtoni konszenzus" uralja. Egyáltalán nem biztosít egyenlő esélyeket, hanem azoknak az országoknak kedvez, amelyek a nemzetközi pénzügyi szervezeteket [IFI] felügyelik, így különösen az USA-nak, a világgazdaság perifériájára szorult országok kárára.

Új feladat áll a nemzetközi pénzügyi szervezetek előtt: megvédeni a periféria országait a vihartól, amely a centrumból, azaz az Egyesült Államokból indult. A nemzetközi pénzügyi szervezetek jövője múlik azon, hogyan birkóznak meg a feladattal. Hacsak nem tudnak jelentős segítséget nyújtani, jelentéktelenné válhatnak.

A segítség ahhoz szükséges, hogy megvédjük a periféria országainak pénzügyi rendszerét, köztük a kereskedelem finanszírozásához szükséges tőkét, és hogy lehetővé tegyük a kormányaik számára, hogy anticiklikus, azaz a recesszió hatásait ellensúlyozó fiskális politikát folytassanak. Az első hatalmas biztonsági tartalékokat igényel, amelyek gyorsan elérhetőek, aránylag rövid időre. Honnan a francból? Ezt nem mondja, higyjünk a kinyilatkoztatásnak?

A második hosszú távú finanszírozást igényel. A helyzet azonban az, hogy a Nemzetközi Valutaalap [IMF] rendelkezésére álló, le nem kötött, nagyjából 200 milliárd dollár közel sem elegendő a segítséghez - ahhoz képest, amennyire szükség lehet. Mit kell akkor tenni? Ilyen kódis ez a nyomorult IMF? Ez a pénz semmire sem elegendő! Még a vén büdös brit oroszlán fél fogára is kevés lenne, ha egyáltalán lenne még foga...

Legegyszerűbb megoldás az, ha több 'pénzt teremtünk' és pumpálunk a gazdaságba. A Különleges Lehívási Jogok [Special Drawing Rights - SDR] kibocsátásának mechanizmusa már létezik. Nem kell más az aktiválásához, mint az IMF-tagok 85 százalékának jóváhagyása. A múltban mindig az USA volt a kerékkötő, aki ellenezte ezt. A hitelezés összeomlására az a jó válasz, ha növeljük a pénzkínálatot. Az USA otthon pontosan ezt csinálja. Miért ne tehetnénk ugyanezt nemzetközi szinten is? Lám a Soros már istennek is képzeli magát, hisz pénzt teremteni sokkal nehezebb, mint a világ teremtése volt. De mit is mond? Ha eltünik a pénz, azaz defláció van [lásd fent] erre az az orvosság, hogy fiktív (!) pénzkinálatot "teremtünk". Agyrém!

Furcsa, de az SDR nem segítené elő a rövid távú likviditás megteremtését. Azonban hatalmas segítséget jelentene a periféria országainak abban, hogy anticiklikus politikát folytassanak, ha a gazdag országok kölcsönadnák vagy odaadományoznák SDR-részüket a szegényeknek. Ez különösen azokat a szegény országokat segítené, amelyeket a leginkább fog sújtani a válság. Lám ha szétnyilik az ördögön a palást, mit látunk alatta? Hát Sorost a "filantrópot', aminek szivesen tituláltatta magát korábban is. Itt meg kell kérdeznem. Soroskám, nem röhej ez az egész?

A nemzetközi pénzügyi szervezetek továbbra is ellenőriznék a felajánlott pénzt, biztosítva, hogy jól költik el azt. Ha az SDR-tervet nagy méretekben implementálnák - mondjuk ezermilliárd dollár értékben - akkor ez a látszólag önzetlen cselekedet a gazdag országok részéről valójában saját jól felfogott érdekeiket szolgálná azáltal, hogy élénkíti a világgazdaságot és erősíti exportpiacaikat.

Mivel az SDR-terv nem használható a rövid távú likviditás javítására, azt más eszközzel kellene elérni. A tartós kereskedelmi többlettel rendelkező országok amellett, hogy hosszú távú kormánykötvényekbe fektetnek, hozzájárulhatnának egy alaphoz, amely kiegészítené az IMF új rövid távú likviditási hiteleit [Short-Term Liquidity Facility - SLF], amely lehetővé tenné egyes országok számára, hogy három hónap időtartamra a kvótájuk ötszörösét hívják le.

Az SLF keretein belül Brazília például 23,4 milliárd dollárt hívhat le, míg saját tartalékai közel 200 milliárd dollárra tehetők. Egy rugalmasabb, kiegészítő alap nagyobb súlyt adna az SLF-nek.

Emellett a fejlett világ jegybankjainak további valutacsere [swap line] lehetőségeket kellene biztosítaniuk a fejlődő országoknak, és el kellene fogadniuk csereként a helyi valutában megállapított tőkét, hogy a műveletek hatékonyabbak legyenek. Az IMF szerepe az lehetne, hogy garantálja a helyi valutában kifejezett tőke értékét. Az egész hitelezési rend szer pontosan az ellenkező elveken alapszik, ill. gyakorlatot követ. Ebbe rokkannak bele százezerszám a hazai devizaalapú hitelek boldog "kedvezményezettjei". Olyan balekok akik nem is sejtették, hogy a hitelezésben nem a reálkamat az üzlet, hanem a deviza-spekulációra alapozott "árfolyamnyereség". Ilyesfajta tőzsdei spekulációkkal operált Soros egész életében. Most, hogy elkezdett bort prédikálni, ő maga és a hasonszőrüek tán' vizet fognak inni? Komolyan, ez a Soros már - már szórakoztató!

Hosszú távon a nemzetközi banki szabályozásnak elő kell segíteniük a hitelek perifériaországokba történő áramlását. Rövid távon a fejlett országok jegybankjainak 'nyomást' kell gyakorolniuk a kereskedelmi bankokra, hogy hoszszabbítsak meg a hitelkeretek lejáratát. Ezt talán a Nemzetközi Fizetések Bankja [Bank of International Settlements - BIS] koordinálhatná. Honnan van erre a jegybankoknak joguk, lehetőségük? Amikor a kínai császár betiltotta az ópium importját, Őfelsége hadflottája lőni kezdte a kínai nagyvárosokat. Ezt a 6. Amerikai Flotta is megcsinálhatná. Istenem, de izgis lenne! Kivel kezdenék? London pl. megérdemelne egy kis "tűzvihart" Drezda és más német nagyvárosok szadista bombázása miatt.

Mindezen lépések közül csak kevés valósulhatna meg anélkül, hogy megnyitjuk az IMF-kvóták újraelosztásának vitatott kérdését. Ez mind az USA, mind Európa saját jól felfogott érdeke lenne, mert hacsak nem adják fel szavazati jogaik egy részét, az újonnan meggazdagodott országok bilaterális vagy regionális megállapodások felé fognak fordulni ahelyett, hogy együttműködnének az IMF-fel. Valószínűleg ezt a kérdést semmiféleképpen nem lehet majd elkerülni, ám sokáig fog tartani, amíg megállapodás születik.

A legjobb irány az lenne, ha támogatást szereznénk egy nagyszabású SDR-tervhez azáltal, hogy megegyeznénk a tárgyalások megkezdésében. Az új amerikai kormány eleget tehetne a világ várakozásainak azzal, hogy vezető szerepet vállal ebben.

2009. február 2

Első rész
Második rész
Harmadik rész
Negyedik rész

3. rész 

Az Oroszország-probléma Európában

Ennél a "remek" fejezetnél előre kell bocsájtanom valamit. Amit a pofátlansággal kapcsolatban előre bocsájtottam, ennél a fejezetnél jelenik meg a leg-pregnánsabbabban, helyesebben leg-penetránsabban.

New York - Hogyan reagáljon Európa (?) egy ellenséges Oroszország felemelkedésére keleti határainál? Oroszország, ezidő szerint, nem határos Nyugateurópa egyetlen országával sem. Peremállamok vannak köztük. Afféle szabad vadászterületek, hídfőállások, a CIA és más felforgató szervezetek számára. Ezek gyöngye Ukrajna, az Oroszország elleni agresszió elsőszámú hidfőállása, az amerikai imperialisták elsőszámú láncos kutyája. A különböző országok különböző válaszokat adtak, történelmi tapasztalataik és gazdasági érdekeik alapján. Mindazonáltal elengedhetetlen, hogy az Európai Unió egységes politikát dolgozzon ki, összeegyeztetve a szerteágazó nemzeti érdekeket és álláspontokat.

Pusztán geopolitikai értelemben Oroszország az erősebb. Európa fölénye értékeiben és elveiben rejlik. Abban, hogy nyitott, demokratikus, békés, virágzó és jogkövető társadalom. Ezek az értékek vonzóak a volt Szovjetunió lakói számára - és ez a vezetőkre és a tömegekre is igaz, annak ellenére, hogy a múltban a Nyugat értékeit és elveit nem mindig támasztotta alá tettekkel. Ennek következtében az európai értékek csodálata és az azok utáni vágyódásba kiábrándultság és harag keveredik. Az "európai értékekből" a mai Oroszország a nemzeti szocializmus eszméit vette át és adaptálta, adaptálja, saját viszonyaira.  És Putyin rezsimjének sikerült támogatókat szereznie azzal, hogy a Nyugatot támadja és hogy jól teljesít a geopolitikai játszmában. Putyin nem a "geopolitikai játszmában" jeleskedik, hanem a szociálpolitikában.

Mindemellett Oroszországot továbbra is vonzza Európa. A múltban Oroszország mindig Európa része szeretett volna lenni, és a Putyin-rezsim is felismerte, hogy nagy árat kellene fizetnie azért, ha vissza akarna térni a Szovjetunió elszigeteltségéhez.

Azonban Oroszország Európához viszonyított geopolitikai pozíciójának megerősödése súlyos hiányosságokat is felfed. Az autoriter politikai rendszer elnyomja a magánvállalkozásokat és az innovációt. Csakúgy mint a Führer a maga idején. A zsidó - komprádor burzsoázia jobb esetben rács mögött, rosszabb esetben a föld alatt van. A nemzeti (!) burzsoázia pozíciói szilárdak. Csak ezt az 'innovációt' ne emlegetné. Oroszország szuper (!) fegyverrendszereket fejleszt ki. Ha megszállnák a nyugati hatalmak, nem győznék a mérnököket, a terveket, a prototipusokat "evakuálni". Nincs joguralom, és sokkal több energiát fektetnek a hivatali zsarolásba, illetve abba, hogy a korrupcióból, hivatali visszaélésekből és az állam manipulációjából származó bevételekre tegyenek szert, mint a termelésre. Emiatt a gazdasági fejlődés nem tartott lépést az olajbevételek felhalmozódásával. Milyen undoritó, mikor a krokodil könnyezik! Épp Oroszország volt az amely olajjövedelmének addig sohasem látott hányadát fordította az infrastruktura megújitására, kulturális és szociális célokra, ideértve a középosztály felemelését is! Ezek a hiányosságok még hangsúlyosabbak lettek az olajár zuhanásával. Gyorsan tegyük hozzá, hogy az olajárak csökkentése is része az orosz gazdaság megrogyasztását célzó nemzetközi spekulációnak. Hitler - aki Sorosnál összehasonlithatatlanul okosabb ember volt - maga is súlyosan tévedett Oroszország, az orosz lélek, megitélésénel [akárcsak hóditó elődje Napoleon]. Úgy vélekedett Oroszország épitménye elkorhadt. Elegendő egy erőteljes dörömbölés ahoz, hogy összeomoljon. Aztán kissé másképp alakult. Ma egyre erősebb a történészek gyanúja arranézve hogy az európai zsidó népi masszí vum "csökkentése" egyáltalán nem volt ellentétes a cionisták hosszú távra vetitett népességpolitikájával. Oroszországban viszont ma is jelentős zsidó "népfölösleg" van. Még a legjobb, ha egy szilárd hatalom - Putyin cár hatalma ilyen - túszokként kezeli őket. De hogy alakul, a mára fasizálódott (!), Oroszországban a zsidók "sorstalan sága" ha Putyin kezében akárcsak meglazul a gyeplő. A cionizmus legnagyobb ellensége a gondolkodó, emlékező gojim [állat]. Véletlen tán' hogy az egyik legerősebb fasisztoid szervezetnek épp "Pamjaty" [emlékezet] a neve?

A demográfiai helyzet egy másik komoly gyenge pont. Oroszországnak hatalmas a területe, de csak 140 millió lakosa van. A lakosság növekvő hányada tartozik muzulmán kisebbségekhez, akik körében magasabb a születések száma, mint az orosz származásúak között. A teljes népesség várhatóan 10 millióval lesz kisebb egy évtizeden belül. Lám lám!
Milyen érdekes, hogy egy zsidó aggódik az államalkotó orosz népesség létszámának alakulásáért. Ennek a kérdésnek a megoldása a hitleri államépitő programnak is az alfája volt. Irsogáltam már és még irsogálni is fogok erről a témáról [Öhquist: "A Führer Birodalma" c. köbyv recenziója]. Ide egy találomra lehalászott idézetet biggyesztek csak Amikor "1933-ban Németországban Hitler uralomra jutott, az egyik első intézkedése az volt, hogy betiltatta a terhességmegsza kításokat, s egyúttal radikális népességpolitikai rendelkezéseket [családi pótlék, lakáshoz jutás, adókedvezmény, természetbeni ellátások stb.] hozott. A nagyvonalú szociális intézkedések hatására néhány évig jelentős mértékben emelkedett a születésszám. Tudom persze, hogy Putyinnak csak "nepesch-e" azaz emberi testben állati lelke van, szemben Sorossal, akinek "neschmann-ja" azaz fennséges emberi lelke van, mégis azt gondolom, hogy erre a problémára már ő is gondolt és nem várja, hogy ezt a dilemmát Soros oldja meg helyette.

A nyersanyagokban gazdag, ám ritkán lakott Szibéria határos a nyersanyagokban szegény, ám nyüzsgő és növekvő Kínával. Ha a közép-ázsiai köztársaságokat elvágják a Nyugattól, valószínűleg Kína felé fordulnak majd, hogy elkerüljék az Oroszországtól való teljes függőséget. Dehát, kedves Soros, Kína maga is importfüggő az energiahordozók tekintetében. Hogy lehet az energiafüggőséget elkerülni azáltal, hogy egy ugyancsak energiafüggő másik állam seggébe bújunk? He'?

Hosszú távon Putyin Nyugat-ellenes támadásai ugyanúgy visszaüthetnek, ahogy Szaakasvili Oroszország-ellenes támadásai. Rövid távon azonban valós a veszély, hogy Oroszország régi vágyát próbálja megvalósítani, és úgy akar Európa része lenni, hogy a kontinenst domináló szereplővé válik. Mik ezek a Nyugat ellenes támadások? Oroszország az aljas, szüntelen és intenzív bekeritési politikára tulajdonképp még nem adott erejének és méltóságának megfelelő, vagyis csattanós, választ. Grúzia ugyan kapott némi ízelitőt abból, mire vezethet a "nyugatbarátság". Az ukrán számla azonban még rendezetlen, viszont gyülnek a kamatos kamatok. Már emlegettem, hogy Ukrajnának is megvan a maga Danzigja: a Krim félsziget. Ott máris egy akkora Koszovót lehetne kerekíteni, hogy csakúgy füstölne. Azt hiszem azonban hogy Putyin másra spekulál: arra hogy Ukrajna belerokkanjon a "bársonyos forradalomba". Ez - a jelek szerint - rövidest' bekövetkezik és akkor: szabad a gazda. Nyugateurópa tényleg megkapja az orosz szomszédot, amit Soros megelőlegezett nekik. Előre jelzem, a soros - dolgozat humoros részei következnek, mindazonáltal igyekezzenek megőrizni komolyságukat!

Ezen körülmények között Európának kettős stratégiát kell folytatnia. Meg kell magát védenie a geopolitikai fenyegetés
től, amelyet egy újonnan öntudatra ébredt, kalandvágyó Oroszország jelent. Más részről pedig meg kell próbálnia felváltania az erő uralmát a jog uralmával, a geopolitikát pedig a demokráciára való törekvéssel, a nyílt társadalommal és a nemzetközi együttműködéssel. Az az állam amely ellen agressziv bekeritő politikát folytatnak csak úgy lehetne nyílt társadalom, ha megnyitná kapuit a támadó előtt és testben - lélekben meghódolna előtte. Moszkva kapui megnyiltak Napoleon előtt, és mire men vele? Ha csodát tett a zsarnok Sztálin "fivéreim - nővéreim" kezdetü felhívása, vajon mit tennének az oroszok, ha Putyin valami hasonlókat mondana? Mit tennének példáúl az állig felfegyverzett fasiszta (!) miliciák?

Az Európai Unió számára lehetetlen lenne közös álláspontot kialakítani egy ilyen ket
tős stratégia nélkül. Egy tisztán geopolitikai játszmában túl sok potyázó és dezertőr lenne, ám egy kettős megközelítés ben minden tagállam megtalálhatná a helyét. Helyét egy keresztes háború "hadrendjében". Kérdés, hogy a  nyugateu rópai népeknek van e affinitásuk az ilyesmi iránt.

A következő passzusokban kibújik a szög a zsákból - előre, mert az olajtéma a sorozat 4. részében kerül szinre. Hát persze a [veszett] kutya is nyáladzani kezd, mielőtt harapna.

A kulcs Oroszország geopolitikai előnyének semlegesítéséhez az, ha az EU egységes energiapolitikát alakít ki, és ennek keretében felállít egy olyan európai szintű szabályozó hatóságot, (!?) amely a nemzeti hatóságok felett (!?) áll. Emellett ki kell építeni egy európai szintű elosztóhálózatot is. Ez megakadályozná Oroszországot abban, hogy kijátssza egymás ellen az országokat, mert ha egy nemzeti terjesztőnek koncessziót ad, akkor az az összes többi tagállam fogyasztói számára is azonnal elérhető lesz. Az energiavállalatok is kezdik ezt felismerni, és egyre kevésbé ellenzik a közös európai energiapolitikát. Ez utóbbi pedig egy másik közös célt is szolgálna, mégpedig a klímaváltozás megfékezését. De Soros! Hol maradnak a liberális felfogás alappillérei? Hol marad a vállalkozás, a kizsákmányolás, általában a seftelés, korlát lan szabadsága? Ez bolsevizmus - kedves Soros! Persze evidens, hogy a liberálkapitalizmus és a bolsevizmus egy tőről fakadnak. A zsidóság világuralmi törekvéseit szolgálja egyik is - másik is.

A másik vonalat, a joguralom előmozdítását, a nemzetközi együttműködést és a nyílt társadalom elveinek terjesztését közvetetten kell támogatni - a nemzetközi pénzügyi rendszer megreformálásával és azzal, hogy kiemelt figyelmet fordítunk a volt Szovjetunió egyéb országaira. Különösen Ukrajna van veszélyes helyzetben, azonban olyan közmunkák finanszírozásával, amelyek munkahelyeket teremtenének az ország keleti [...] részében, politikailag és gazdaságilag is jelentős eredményeket érhetnénk el. A pénzügyi rendszer reformja pénzügyi zsarolással egyenlő. Ukrajna pedig nem veszélyben, hanem dögrováson van [méltán].  "Keleti" része pedig a Krim félsziget, ahol az életszinvonal jóval magasabb, mint az ország közepén, vagy nyugati fertályán, de sok az orosz... Hát bizony egy kis szociális feszültség nem jönne jól, mert az ilyesmik csaknem mindig etnikai feszültségekbe csapnak át. Miért mostoha gyerekek Észak, Közép ill. Nyugat Ukrajna. Milyen filantróp az, aki a szélrózsának csak az egyik irányába néz?

Grúziát (!) is segíteni kell abban, hogy kiheverje az orosz invázió okozta károkat. Hát a gázai övezettel mi lesz, Soros? A segítséget azonban attól kell függővé tenni, hogy Szaakasvili rezsimje betartja-e a nyílt társadalom elveit. Jó lenne végre tudni, mi a fityfenék azok a "nyilt társadalmi elvek"? Hol találhatók ilyen nyilt társadalmak? A furt5on fúrt siratófalakat épitő Izrael pl. nyilt társadalom?  Oroszországot nem lehet közvetlenül segíteni, mert túlzott mértékben hagyatkozik az önkényes államhatalomra. Ám amikor majd látja, hogy a nemzetközi együttműködésben előrelépés következik be, különösen Kínával, akkor nem akar majd mellőzötté válni.

A volt szovjet köztársaságok megsegítése egy egységes EU-álláspont mindkét irányvonalába illeszkedne. A nyílt társadalom elvei ellen való lenne, ha hagynánk, hogy Oroszország szatelitállamokká változtassa ezeket az országokat csupán azért, mert katonai fölényben van. 'És Európának geopolitikai érdeke, hogy az energiaellátás forrásaként nyitva maradjanak.' A 'Nagy Ember' szemmelláthatóan elfáradt, mielőtt itt letette volna a pennát. Az utolsó mondat, a csattanó, ugyanis szerfölött zavarosra sikerült. Európa akkor sem az "energiaellátás forrása", ha keleti határait az Uralnál von juk meg. Ha pedig Európán, mint már annyiszor, csak Nyugateurópát kell érteni, úgy csak fogyasztókról beszélhe tünk. A fogyasztónak persze szimpatikus a nyitott csap. A simlis fogyasztó, Ukrajna, pedig egyszerüen megcsapolta az orosz tranzitvezetékeket és még neki áll feljebb. Vagy arra gondol Soros, hogy Ukrajna gáz és gázolaj fogyasztását
is szponzorálni kell?

2009. február 3

Első rész
Második rész
Harmadik rész
Negyedik rész

4. rész

Az olcsó olaj politikája

New York - A világ olajtermelő országainak hirtelen megfordult a 'szerencséje'. A hatalmas többlet, amelyet az elmúlt évtized jelentős részében élveztek, mára hiánnyá változott, állami befektetési alapjaikat és valutatartalékaikat pedig jelentős veszteségek érték. A világ többi részének nézőpontjából ezek nem feltétlenül rossz hírek. Az olajtermelő országok számára azonban közel az elszámolás napja. Fejtsük meg e bekezdés kódjait. A szerencse ellentettje a szerencsétlenség. Erről azonban só sincs! Az olaj világpiaci árát mesterségesen nyomták le és tartják irreálisan alacsony szinten. Ez a legnagyobb olaj és gázmezők tulajdonosa Oroszország ellen, valamint a "terrorista" Irán ellen folytatott könyörtelen gazdasági háború! Ezen humorizál Soros. Amerika "dicső" története bőven szolgáltat
előzményi adatokat. Az Amerika által kiprovokált piszkos háborúk egyike Japán belekénysze ritése a világháborúba. A Pearl Harbour elleni "orvtámadás" előzménye - többek között - az volt, hogy "1941. márciusától novemberéig Cordell Hull külügyminiszter arra törekedett, hogy megakadályozza a japán-amerikai viszony békés megállapodással történõ rendezését. A japánok alapvetõ nemzeti érdekbõl õszintén akarták a megegyezést. 1941. júliusára Roosevelt már lemondott arról, hogy Németország vagy Olaszország alkalmas ürügyet szolgáltat Amerika háborúba való beléptetésére. Ezért elhatározta, hogy fokozza a nyomást Japánra. Július 25-én és 26-án az Egyesült Államokban lévõ valamennyi japán tulajdont zár alá vétette, majd általános kereskedelmi embargót rendelt el a távol-keleti országgal szemben. Ehhez késõbb Nagy-Britannia és Hollandia is csatlakozott. Ez megfojtással fenyegette a japán gazdaságot, hacsak Tokió nem tud nyersanyaghoz jutni a Csendes-óceán délnyugati térségébõl, erõ alkalmazásával." [MNO - fórum]

Az alábbi passzusok sokkal inkább hasonlitanak egy elmebeteg dőre képzelgéseihez, mint egy józan politikai platformhoz. Ez a koncepció az Amerikán és Izraelen kivüli világ leigázásának terve, a legpimaszabb cinizmussal köritve.

Néhány, jelentős olajtöbblettel rendelkező ország - elsősorban Irán, Venezuela és Oroszország - a jelenlegi világrend értsd Amerika "világrendje" ellensége. Az olajár zuhanása azonban nagymértékben akadályozza őket abban, hogy diplomáciai bajkeverő tevékenységüket folytassák. Most, hogy az olaj hordónként 40 dollárba kerül, sokkal nehezebb például a venezuelai elnök, Hugo Chávez számára, hogy pénzzel támogassa az általa "Bolivári forradalmaknak" nevezett változásokat a környező országokban.

Ám nem csak a jelenlegi világpolitikai status quóval elégedetlen országok ambiciózus tervei számára jelent kihívást a csökkenő olajár. Az öbölországokat is súlyosan érintették az események, mert a magánszektoruk, köztük néhány bank is, túl sokat vállalt magára. A gyors fejlődésre és a gazdaság diverzifikálására irányuló terveket felfüggesztették. Ingatlanfejlesztési terveinek következtében Dubai például a világ egyik leglátványosabb ingatlanlufijává vált. A közeli, jól eleresztett Abu-Dzabinak kell majd megmentenie. Egy normális elemző nem kedélyeskedne azon, hogy az USA érdekeit kiszolgáló "olajdemokráciák" gazdasága megbillen. Ezekben az országokban a legnagyobb a távolság  a "szégyenteljes gazdagság" és a "szégyenteljes szegénység" között. Ez a szakadék az Al Kaida "Ho Si Minh ösvé nye".

Annak máris jótékony hatása van a Közel-Keletre és az egész világra is, hogy Iránnak kisebbek lettek a lehetőségei a szomszédos országok szélsőséges és terrorista csoportjainak támogatására. Ebben az esetben az olajárak csökkenése még szerencsésebb fordulatnak bizonyulhat, mert a csökkent bajkeverő potenciállal rendelkező Irán így hajlandó lehet arra, hogy nyisson az Egyesült Államok felé - ami lehetséges, hogy Barack Obama elnök tervei között is szerepel. Fentebb emlitve volt, hogy Irán épp a napokban bocsájtotta fel, saját fejlesztésü interkontinentális rakéta segítségével, első műholdját. A műhold helyére nem nehéz odaképzelni egy nukleáris robbanófejet. Irak, szemmel láthatóan,  nem arra készül, hogy földön csússzon Amerika előtt. Irán pénzügyi befolyásának csökkenése emellett hozzájárult a politikai stabilitás erősödéséhez és a biztonsági helyzet javulásához Irakban, valamint ahhoz is, hogy Szíria láthatóan egyre inkább hajlik a megállapodás felé. Lehetséges, hogy a zuhanó olajárak ahhoz is hozzájárulnak, hogy Mahmud Ahmadinezsad elnököt ne válasszák újra 2009 júniusában, Ez nemsokára kiderül. Az eredmény tanulságos lesz! és hogy egy valamivel mérsékeltebb vezetés kerüljön hatalomra, amely lehetővé teszi, hogy kevésbé feszült légkörben folyjanak a tárgyalások a Nyugattal.