"A kulturális antropológia meghatározása szerint a kultúra egy
adott társadalom mindazon ismereteinek összessége, amelyek
az emberi közösség összetartozását és fennmaradását biztosítják.
A kultúra alapján tudunk eligazodni abban, hogy mik a fontos
értékek és normák az életben."

Kísértetjárás

Virtuális tárlatvezetés a Debreceni MODEMBEN

Amit a tudományokban és a művészetekben tudunk, azt jobbára az antik görögöktől tudjuk. Kultúránkat tőlük származtatjuk. Itt és most a képzőművészetek közül a festészetről és a szobrászatról lesz szó. Sajnos az évezredek mostohán bántak a görög festményekkel. Ha viszont szobraikra tekintünk következtetni tudunk ars poetikájukra. A tárgy és a mérték az ember volt akit igye keztek az isten képmására idealizálni, bár a művészek csöppet sem voltak prűdek. Talán nem véletlen, hogy a görög kultúra legádázabb ellenfele a zsidó "kultúra" lett. Az "Apostolok cselekedeteiből" (is) olvashatjuk, hogy "a görög kultúrában rendkívül fontos szerepet kaptak a művészetek, ezzel szemben a zsidó kultúrában a törvények  foglaltak el kiemelkedő helyet. A zsidók nagyon szigorúak és 'törvényeskedők' voltak, a törvények voltak számukra a legfontosabbak. A görög kulturális háttérrel rendelkezők azonban nagyon mások voltak,  ők sokkal inkább a művészetek iránt érdeklődtek. Ezért a zsidók és a görögök között kulturális ellentétek uralkod tak." A Tóra és főleg a Talmud szellemisége valóban nem tűrheti a gójok ember ideálját. Ennek az ideálnak a lerombolása napjainkban is gőzerővel folyik. E galádság egyik műhelye a MODEM.

Ha az ember kivülről látja, vagy akár bemegy - de nem néz körül - azt hiheti, a kultúra templomában jár. Ám, ha körülnéz, szinte arcúl csapja a tolakodó ocsmányság, ami a falakon lóg, ill. a termekben terpeszkedik. E létesítmény előélete is sötét és fenntartása mára, a szó szoros értelmében, az elemi létszükségletek rovására történhet. Mielőtt belépünk, lássuk hát mibe kóstál ez a szörny nekünk.

Létrejötte olyan mint a törvénytelen gyerek születése, zavaros. "Az összesen 4.650 négyzetméter alapterületű, több mint 3.500 négyzetméter kiállítótérrel rendelkező galériát a város 2,9 milliárd forintért vásárolta meg a beruházó-kivitelező Keviép Kft.-től.", mondja az írás. Más írások meg arról szólnak, hogy eredetileg irodaház céljára szolgált volna, legalábbis a beruházási források leéneklése idején. Közben állítólag rájöttek, erre a célra nem lenne gazdaságos. A Lalinak (Kósa) viszont ez nem számított és megvette hitelbe, azaz részletre. Aztán hipp - hopp áttervezték és a Kósa-haver Gulyás Gábor máris megkezdhette áldásos tevékenységét. Hogy ez valóban így alakult, vagy egy eleve kitervelt svédcsavar hajtotta idáig a dolgokat, majd kiderítik a poszt orbáni korszak leendő "vérügyészei". Akkor majd a Lali csörgeti a láncot, meg esetleg a Miklóssy Ferenc úr, aki szintén nem egy elveszett ember, de az vesse rá az első követ, aki képes lesz utána járni a dolgainak.
Azt tudjuk, hogy ekkora alapterületet fűteni - hűteni, világítani, takarítani, karban tartani nem olcsó passzió, dehát a városnak "fussa", vagy mégsem? A Gábortól tudjuk, hogy ők tulajdonképp "Modem Debreceni Művészeti Kiemelkedően Közhasznú (!!!) Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság. Úgy ám! Erre a kiemelkedő haszonra még visszakanyarodok, de folytassuk a gondolatmenetet.

Gábor a 2010-es "Közhasznúsági jelentésben"  leírja, hogy a költségek és ráfordítások összege a tárgyévben 347.369.000 azaz háromszáznegyvenhétmillióháromszázhatvankilencezer Ft. volt. Olyan sok, mintha Debrecen lett volna ebben az évben Európa Kulturális fővárosa, csakhogy az nem Debrecen volt, hanem Pécs. Ez persze nem tetszett a pécsieknek, hiába írígy a magyar, és felhánytorgatták "Nem különös , hogy  a  jelen helyzetben  egyre-másra  teremnek  azok a kiváló szakemberek , akik   semmiből  tudnak a debreceni MODEM-hez  vagy a  Műcsarnokhoz hasonló léptékű programo kat  létrehozni !!?? Csak a viszonyítás miatt a Pécsi Galéria  éves költségvetése 13-ik éve 32 millió !A debrecenieké 400 millió!"
Ha nem is szarozunk azzal a harmincmillíós különbözettel, akkor is ez szép nagy, a pécsieké meg szép kis summa... Ami a kiváló szakembereket illeti, hát azok vannak! Debrecenben, vannak! Aki offé akar lenni a témában, ugorjon a jelentésre, van ott más érdekesség is, de nekem kelletik tovább fűznöm a mondandóm fonalát.

Olyan már előfordult, hogy egy irodaház üzemeltetése nyereséges volt, de ey kultúrházé soha. Az emberiség azért találta fel a mecénásokat! Mondhatnónk, hogy a Lali egy ilyen mecénás, de nem mondhatjuk, több okból. A mecénások gazdag emberek voltak és a sajátjukból adakoztak. A Lali is gazdag ember, de - ahogy tudom - nem a sajátjából gavallér. Még a saját szobrát se ő fizette. Aztán az ízlés... Azt a mecénás ízlése dönti el, hogy milyen műalkotások kerülhetnek a nagyközönség elé, az "aki fizet - az petyegtet" ősi elve alapján. Igaz, az izlések és a pofonok lehetnek különbözőek de a Lali ízlése maga egy pofon annak a közönségnek az arcán, amelynek oly mélyen nyúlt a zsebébe, hogy "gyönyörködtesse" apraját - nagyját. Jut eszembe, a Kósa - Gulyás duónak arra is volt gondja, hogy a romlatlan ifjúságot is alkalmassá tegye mindazon ocsmányságok élvezetére, amelyek rájuk a kiállitó termekben várnak. "A harmadik emeleten a gyermekek számára kialakított múzeumpedagógiai terem is található, amelyhez egy vetítő is tartozik." Remélem oda járnak a Kósa Gyerekek is. Kósa egyébként maradéktalanul azonosítja magát kultúrbirodalma kultúrpolitikájával. Ezt fennen hangoztatta abban a büntető ügyben, amelyet e cikk társszerzője Dr. Nagy Attila ellen kezdeményezett. Részben erről szól "A Modem fura ura" c. esszém. Ott részletesen foglalkoztam a "Blue noises", ill. a Hermann Nitsch kiállításokkal és ezek anyagából képeket is feltettem. Aki nem undorodós, esetleg látogas son oda.

Ezen írás két újabb kiállításról szól, egyebek mellett. Az egyik az "Istenem" fantázianevet viselő kiállítás. A másik a Modem öt éves "Jubileumi emlékünnepsége, ill. kiállítása". Ezek szöveg anyagát Dr. Nagy Attila írta és képek egy részét is ő készítette. A keret - kommentár szövegeket én írtam és néhány további képet illesztettem be. Dr. Nagy Attila írásának eredeti címe: "Ki ez a Sturcz?", az "Istenem" c. kiállításon történtek apropóján íródott.

Dr. Nagy Attila:
A Sturcz – nem magyar név. Ez volna a kisebb baj. Viselője, Sturcz János, az MKE (Magyar Képzőművészeti Egyetem) professzora, a Művészettörténeti Tanszék vezetője. Ebben a minőségében igen befolyásos ember, művészpalánták kerülnek ki az ő és társai keze alól, akik tovább befolyásolhatják a mai magyar életet. Ez pedig akár nemzeti tragédiaként is felfogható, ami a nevezett életrajzából érthető meg.

Sturcz élete eseményekben gazdag, melynek tényszerű részletei következnek itt, abban a formában, ahogy az MKE honlapján megjelent, majd külön bekezdésben kiemelve azok a gondolatok, melyek miatt az adatokon érdemes elgondolkodni.

1958-ban született, 1982-ben végzett művészettörténet-történelem szakon. Szakdolgozatát Fülep Lajos korai művészetfilozófiájáról írta, 1982-89 között az ELTE Művészettörténet Tanszékén dolgozott. Fő oktatói és kutatói területe a századelő magyar és egyetemes művészetfilozófiája, valamint a kortárs művészet története volt. 1988-ban Soros ösztöndíjjal a New York Universityn végzett posztgraduális tanulmányokat Robert Rosenblum professzor irányításával. Hazatérte után a Corvina Kiadónál, majd az Iparművészeti Múzeumban dolgozott, Maróti Géza munkásságával foglalkozott. 1994-ben Természetesen címmel a közép-kelet-európai kortárs művészet közvetlen természethasználatát elemző kiállítást rendezett az Ernst Múzeumban. 1994-ben féléves Fulbright ösztöndíjjal New Yorkban dolgozott, melynek eredményeit a kortárs amerikai művészet legfrissebb irányzatait elemző tanulmánysoro zatban publikálta az Új Művészet című lapban 1995-96-ban. 1995 szeptembere óta a Magyar Képzőművészeti Egyetem Művészettörténeti Tanszékének docenseként tanítja a 20. századi és kortárs képzőművészet történetét. Ettől kezdve elsősorban a fiatal művész generáció munkásságával foglalkozik, több mint nyolcvan alkotó kiállítását nyitotta meg, írt róluk kritikákat, elemzéseket. 1997-99 között András Edittel, Andrási Gáborral és Turai Hedviggel közösen dolgozott az Open Society által támogatott, a kortárs magyar nőművészetet feltáró kutatási projektben. 1998-ban a magyar művészeti élet anomáliáiról, strukturális problémáiról írt vitacikke nagy vihart kavart. 1998-ban az európai képzőművészeti főiskolai hallgatók számára kiírt 4. ISTROART Biennálé nemzetközi zsűrijének tagja. 1999-ben tanulmányainak válogatott kötetét adta ki, melyben művészetfilozófiai írások, az amerikai és a magyar kortárs művészet legfrissebb eredményeiről, legifjabb alkotóiról szóló tanulmányok kaptak helyet. Ugyanebben az évben a Velencei Biennálé nemzeti biztosa és kurátora, az "érzéki konceptualitás" sajátos szemléletű csoportját bemutató kiállítása jelentős nemzetközi és hazai visszhangot váltott ki. 2001-ben előadások a magyar posztkonceptuális művészetről a stockholmi Konstfackban és az oslói Statens Kunstakademin. 2002-ben a nemzetközi monokróm festészetet bemutató kiállítás (A szín önálló élete) társkurátora volt a Műcsarnokban. 2003-ban védte meg PhD disszertációját summa cum laude minősítéssel, melynek a művésztest jelentésváltozásait elemző fejezete 2005-ben jelent meg. (Címe: A heroikus ego lebontása) 2004-ben előadássorozatot tartott közép-kelet-európai és balkán művészetről Oslóban a Kunstakademi-n és a Kunsthogskolan-on. 2005-ben az Új-Delhi Triennálé magyar nemzeti biztosa, kurátora. 2005-ben a globalizáció közép-kelet-európai művészeti reflexiójáról tartott előadást a new yorki School of Visual Arts konferenciáján. Ez évben vett részt az öt közép-európai képzőművészeti egyetem hallgatói számára kiírt Essl díj nemzetközi zsűrijének munkájában. 2005-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetem Művészettörténeti Tanszékének vezetőjévé nevezték ki. 2005-től a Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj kuratórium tagja. 2006-ban Németh Lajos díjjal tüntették ki. Több mint száz tanulmány, katalógusszöveg, kritika szerzője.

Sturcz úr  MODEM-ben 2011. febr. 26-án rendezett "Istenem" c. kiáll. egyik megnyitóján tűnt fel. Abban a MODEM-ben, amely korábban (a deszakralizáció jegyében) helyt adott Hermann Nitsch képeinek is. Ez utóbbi osztrák művész vérfürdős Krisztus-képei még Ausztriában is botrányt keltettek, Debrecenbe azonban tudatlanságból vagy józan kritika hiányában akadálytalanul vonulhattak be. Sőt, Sturcz János kiállítási megnyitó beszédébe már magától értetődő természetességében illesztette be Nitsch-csel kapcsolatos gondolatait. Ha ennek fényében nézzük Sturcz professzor életrajzát, megtaláljuk a magyarázatot is. Sturcz 1982-89 között az ELTE ösztöndíjasa (nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ez még a pártállam időszaka), aki már ez alatt, 1988-ban Soros ösztöndíjat kapott, ami az ún. rendszerváltás után, 1994-ben folytatódhatott a másik amerikai, a Fulbright ösztöndíjjal, majd 1997-ben az Open Society (Soros féle nyílt társadalom) támogatásával.

[Közben kiállítom a kiállítókat: Sturcz, Gulyás és Zatykó "atya", akiből a képen keresztül is árad a kénkőszag. Ezt azért érzem, mert látom és lentebb bemutatom, hogy mihez asszisztál...

 Ha a hazai társadalmi történéseket és ennek tükrében a kulturjelenségeket is figyelembe vesszük, akkor összefoglalóan a nyugati világ kultúr szennyének beáramlásáról szólhatunk, és ebben a mocsokfürdőben kiemelt támogatást kapott, majd kiemelt szolgálatot teljesített az említett Sturcz. Azt pedig, hogy ma ő nemcsak a hallgatókra (és azok további neveltjeire) lehet hatással, a Derkovits ösztöndíj kuratóriumi tagsága bizonyítja, hogy a művészeti életben még további befolyással is bír. Ez a befolyás lehet divat által diktált, de magyar művészeti életben gyökerezőnek semmiképp nem mondható, úgyszintén hamis az a nemzeti jelző, mellyel őt az 1999-es Velencei Biennálé „"nemzeti biztosának” nevezték ki.

Sz. B. szakíró tollából származik az alábbi (rövidített) elemzés. "Az európai hagyománytól el nem szakítható elméleti pozícióból kiindulva Sturcz magabiztosan fordul a nyolcvanas - kilencvenes évek New York-i produkciói felé, hogy tudását és felkészültségét megfeleltesse az ott látottaknak, melyeknek sorában rendre a közelmúlt irányadó alkotói és tendenciái foglalnak helyet. A város szellemi atmoszféráját érzékeltetõ iniciatív írást követõen jelentékeny szimpátiával telítetten foglalkozik a tõsgyökeres graffiti–festészettel, a szimulacionizmussal, a fenségességgel, a neokonceptu alizmussal, a posztfeminizmussal, az újgeometrizmussal stb. Az ügyes átgondoltsággal valóságosan egymásra szerkesztett, egymásból építkezõ írások jellegzetes helyi irányzatokat és alkotókat mutatnak be, de nem törekszenek a kortárs amerikai mûvészet teljes vonulatának átfogására, ami szinte a lehetetlennel lenne egyenlõ, hiszen maga Sturcz tanúsítja, mily jelentõs számú alkotói kapacitás tornyosul a New York-i porondon… Az adott alkotókat és tendenciákat Sturcz úgy vonultatja fel és helyezi egymás kontextusába, hogy azok hûen tükrözzék New York mûvészetének legjellegzetesebb sajátosságait, tudniillik nomád jellegét, folyamatos kreatív fluktuációját, állandó szellemi frissességét biztosító nyitottságát, azt a hatalmas teremtõ lökõerõt, amelyhez képest San Francisco vagy Los Angeles mûvészeti kapacitása szinte a provincializmus határát súrolja."

Hol van Magyarország ezekhez képest és kell-e egyáltalán a magyar művészeti életnek New Yorkkal foglalkozni kiváltképp a Sturcz János féle "atmoszférát" láttatni?

És most lássuk a Sturcz, Gulyás, Zatykó féle "atmoszférát". Előbb egy falikép, amely a "Céllövölde" feliratot viseli, középen Krisztus. Talán emiatt vigyorog olyan kéje sen Zatykó "atya"? Ki tudja.

A következő "műtárgy" még egyértelműbb. Ez egy asztalra helyezett nagyalaku lapozható biblia a jobboldali képen olvasható követ kező "elmés" szöveggel. [A Testvé riség a barrikádokra vezeti a népet. Csak férfiakat és kilógó fasszal."]

Ez a "látomás" megjelenik egy faliképen is. Ime!

Kedves olvasó, ne íjedjen meg. Ön nem hallucinál. Nem is keveredett egy külvárosi csehó budijába! Még mindíg Debrecenben van, Kósa Modemében, az "Istenem" c. kiállításon. Ja! Most esett le a tantusz. Zatykó atyának nyilván a fütykösök tetszenek. Az mosolyog ilyen édesdeden, akinek épp viszketni kezd a végbele... Lám ennyit tesz a "kortárs művészek" művészi szabadsága.

A következő passzus Dr. Nagy Attila írásában a Modem 5 éves jubileumának "felemelő" ünnepségeit tárgyazza. [Milyen érdekes már a jubileum szó jelentése is! Lásd a baloldali képen.]

Nagy Attila:
Manapság Kertész Ákos magyarsággyalázó botrányától hangos a média. Az év elején ugyanilyen (csinált) botrány volt Heller Ágnes körül. Ez utóbbinak Debrecenből észlelhető vonatkozásait leírtam Helleri áda, Helleriáda és Gulyásfeszt, valamint a Mocsok a Műcsarnokban című cikkeimben. Abban szó esett a Lukács György-féle iskola kései virágzásáról, a szálak Helleren át Gulyás Gáborig, a debreceni MODEM akkori, és a Műcsarnok jelenlegi igazgatójáig vezettek.

A szépasszony szivesen látott vendég a Modemben, ami logikus is, hiszen a Fidesz politika mindent befog a konzervatívizmustól a neoliberalizmusig.

A Hajdú Online előre beharangozza "Ötesztendős sikertörténet – születésnapi 'sokadalom' a debreceni MODEM-ben." Ezen érdemes volt elgondolkodni. Hát má' mér' is ne. Elmerengtem. A sokadalom persze hogy adott. Debrecen az Ország legnagyobb vidéki városa, a szalonna fővárosa. Egyetemi város, klinikai centrum, stb. Meg egy államtitkár is gyün Pestről. Képzelegni kezdtem hát, hogy is lészen ez a jubileum. Már a hírre is pezsegni kezdenek a fantáziák. Vajon mivel rukkol elő Gulyás kövér szárnyai alól az új igazgató Kukla Krisztián? A helyi díszvendégek élére persze a gazdát Kósa Lajost képzeltem, jobbján a Dáma Kör elnökével, neje őnagyságával. No meg a többi fideszes előkelőség. Már láttam a tízmilliós parádés kocsik feketén csillogó hosszú sorát, ahogy méltóságteljesen gördülnek a Modem elé. Majd beáramlik az elegáns közönség a fényes eláőcsarnokba. A férfiak főhajtással, a hölgyek pedig bájos pukedlivel tisztelegnek a Kósa szobor előtt, stb., stb.

Dehát a valóság és Nagy Attila alaposan kiábrándítottak.

Nagy Attila
A MODEM (modern művészeti és kiállítási központ) most ünnepelte fennállásának 5. évfordulóját, immár egy új igazgató, a Nyíregyházáról idetelepített (Gulyáshoz hasonlóan filozófus) Kukla Krisztián áldásos munkálkodásával. Az évforduló előzetes reklámja sem hiányozhatott. Ahogy az új igazgató fogalmazott: "Hétvége a neon jegyében. Az Intermodem 'a neon' installációjával, rendhagyó tárlatvezetésekkel, és két kiállítással várja az érdeklődőket."

Az est fénypontja Halász János kulturális államtitkár születésnapi köszöntője volt 9 óra magasságában. A speech nek a Modem [azaz a Mú zsák] fényes csarnokában kellett volna elhangzania. Igenám, de az ott tolongó sokaság mindössze 13
fő volt. Ebbe a létszámba beleértendők a kiállító "művészek" is. A "valódi" látogatók maroknyi csoportja néhány őgyelgő, enyelgő, unatkozó diákgyerek. Őket még a HAON sem tudta volna ünnepi sokadalommá fotografálni - retusálni. Ezért gyors allokációt kellett végrehajtani, azaz az államtitkár urat mikrofonostól ki kellett telepíteni a MODEM udvarára, ahol egy egészen másféle "rendezvény" zajlott: hangos ifjúsági, nosztalgiázó zenés műsor. Ezen többen voltak mint a bentiek. A halászjánosi szavak így valóban nagyobb számú, aszta lok körül űlő, kóla, ill. sör mellett csevegő ifjak előtt hangzottak el, akik ügyet sem vetettek őméltóságára.

A benti tárlatok és a tárlatvezetés mindazonáltal nem voltak híján bizonyos érdekességeknek.

Két műsorszám ment: a "Hibriditás a Kárpátok" között (?), és  a "Kilátás a lichthofra" (csak így egyszerűen kisbetűvel), ez utóbbi videoinstalláció volt. A tényszerű tudósításhoz tartozik: az egyik tárlatvezető (maga a művész) sem humorosnak, sem szerénynek nem mondható összekötő szövegében a követező hangzottak el. "Most pedig egy szenzációs alkotás következik"! [A sajátja volt...], Egy másik "alkotó" pedig a műve mellett elhaladván ekképpen szólt. "Erről nem is akarok tovább rizsázni…" [Ezt jól tette...]

Még egy videoinstalláció leírása is ide kívánkozik. Hegyi ösvényen egy férfi bandukol, a kép bal felső sarkában piros-fehér-zöld zászló leng. Ehhez közeledvén az ember megáll, odafordul, majd artikulátlan hangot ad (okádás, öklendezés izlés szerint). A zászló eközben színét veszti, majd a férfi tovahalad és a zászló újra nemzetiszínű lesz.

Ez a helleri, kertészákosi lelkekben fogant magyargyalázás képi megfogalmazása, ha úgy terszik installációja évi négyszázmillió közpénzből.

Ám - ahogy a közgazdászok mondják - az "eszközhatékonyság" nem túl magas... Ha a 13-as számot négyszázmillió val osztjuk, szerfölött sok nulla kerül. A MODEM és kulturpolitikája látványosan megbukott! [Bár a helyi újság címlapján úgy jelent meg, mintha tényleg ünnepeltek volna - valakik.]

Szerkesztői epilógus.

A 2009. szept. 26-i "Messiások" c. tárlat vezetésével kapcsolatban egy niemand ekként nyalint Heller alá [volt gusztusa hozzá...]

És most - ennyi léhaság után - fogjuk komolyra a szót. Talán nem érzékelhető, de a magyarság ellen élethalálharc folyik. E háború egyik frontvonala a nemzeti gondolkodás oly mértékű megrontása, hogy műélvezet címén befogadjon olyan látványokat, sőt gyönyörködjön bennük, amikor pl. állva seggbekúrnak valakit. [Bocs!!!] Ezt az aljas programot olyan "kiválóságok" hajtják végre, mint Sturcz úr, akinek címeit és rangját Nagy Attila olyan gondosan felsorolja. Hermann Nitsch esetében még sokkal hosszabb lenne a kitüntetések nek, címeknek, rangoknak, tagságoknak a leírása.

De hiába! A zsidó tudatrombolás visszavonhatatlan, végle ges vereséget szenvedett. Ezt tükrözi pl.  Kertész György undorító "kiborúlása" és Kertész Imre "disszidálása". Más ként fogalmazva: a talmudi lelkiséget nem lehetett rávetíteni a gójokra. Ezt a szalonnafőváros lakossága úgy adja az érdekeltek tudtára, hogy távolmarad a mocskos orgiák színhelyétől.

Szimptomatikus, hogy maga Kósa is rühelli odatolni a képét , hogy a saját szobra előtt hajlongva, seperje be a tapso kat...

Nem, hölgyek és urak! Ezt a disznóságot nem fogjátok simán megúszni. A bűnökért feleni fogtok, főleg a lélekgyil kos ságokért, a megrontásért. Tán ti még nem látjátok, de ott az írás a fejetek fölött: "mene tekel ufarszin". Megmérettetek és könnyűnek találtattatok.

Máglyára veletek! No' ne értsetek félre! Csupán az undor és a közöny hideg (!) máglyájára gondolok.

2011.10.09

Sz. Gy.

 Sz. Gy.

Tisztelt olvasók! A honlap új szolgáltatással bővül. Anonym hozzászólási lehetőséget biztosít. A beírás közvetlenül történik. Regisztráció nem szükséges. A beírt szöveget a program E-mail címemre küldi. Azt módomban áll a cikk alján közzétenni, esetleg észrevételezni. Akik a hozzászólásban mégis feltüntetik nevüket (becenevüket), ill. levélcímüket, egy partnerlistába kerülnek és a továbbiakban megkapják hírleveleimet. Egyetlen kérésem van: szíveskedjenek feltüntetni a cíkk címét (cím-részletét) amihez hozzászólnak!!!