Szembenézés.

Tükröm tükröm, mondom néked...

Fletó új produkcióval kisérletezik. Nem kérdezgeti a tükrét [... tükröm, tükröm, mondd meg nékem..."] hanem megdumálja: mit kell látnia, láttatnia.

Nem vitatható: van annak valami diszkrét bája, amikor a szocialista miniszterelnök lép fel önmaga és főleg a kapitalizmus apologétá- jaként. A magam részéről nem használok olyan kifejezést, hogy a miniszterelnök "hazudós". Azt azonban megállapítom, hogy könnyebb utolérni mint a sánta kutyát ... Szólani a "Szembenézés" címet viselő terjedelmes tanulmány késztetett. A miniszterelnöknek sokmindennel kell szembenéznie, ezért a tanulmány meglehetősen terjedelmes. Részletes elemzése aligha érdekelné az olvasót. A mű legcikisebb része, ahol [ahogy] a szocialista szembenéz a kapitalizmussal. Lássuk tehát.
 

"Ami pedig a globális újkapitalizmust illeti, nézzük meg a Magyar Szociáldemokrata Párt 1903. évi programját. Magyarország nem a kapitalizmustól, hanem annak hiányától szenved, így aztán forradalom helyett reformok sokaságával kell kialakítani és megszilárdítani a polgári demokráciát – mondták a szociáldemokraták egy évszázada. A mai demokratikus baloldal és annak legnagyobb pártja, a Magyar Szocialista Párt ezt a megfogalmazást érvényes és vállalható történelmi alapnak tudja elfogadni."

A szerző nem veszi magának a fáradtságot, hogy a Magyar Szociáldemokrata párt 1903-évi programját idézze és hozzáférési helyét megjelölje. Így nem lehet vele vitatkozni. Ami a nemzetközi szociáldemokrácia és a kapitalzmus viszonyát illeti, engedtessék idézni Rosa Luxemburg következő sorait.

"Marxnak sikerült elsőizben a munkásolsztály politikáját a tudatos osztályharc talajára állítani és ezzel halálos fegyverré kovácsolni a fennálló társadalmi rend ellen. A mai szociáldemokrata munkáspolitika alapja ugyanis ... a kapitalista fejlődés marxi elmélete..." [Rosa Luxemburg: "Marxizmus, szocializmus, demokrácia." Gondolat kiadó - Budapest, 1983. 220. old.]

Ha már itt tartunk, érdemes kitérni a szerzőnek a "parlamentáris demokráciával" kapcsolatos véleményére is.

"Nemcsak történelmileg érthető, hanem szükséges illúziója is ... a hatalomra került polgárságnak, hogy parlamentje a társadalom életének központi tengelye, a világtörténelem hajtóereje. Ebből a felfogásból természetszerűen virul ki ama hírhedt 'parlamenti kretenizmus' amely egy polgári törvényhozó testület néhány száz képviselőjének öntelt fecsegésétől nem veszi észre azokat az óriási világtörténelmi erőket, amelyek a társadalom méhében működnek, mit sem törődve a parlamenti törvénygyártással."  [U.o. 245.old.]

Ezen az alapon bizonyítható lenne, hogy Orbán voltaképp nem populista, hanem szociáldemokrata...

De álljunk meg még egy polgári szóra! Gyurcsány pártjának, Horn Gyula pártjának, mi a fene köze van a magyarországi, ill. nemzetközi szociáldemokráciához? Tudjuk, hogy a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Pártban megbúvó kriptokummunisták segítségével kimesterkedte a "baloldali blokk" létrehozását, ill. a két nagy munkáspárt "egyesülését".

"1946. március 5. Megalakult a Baloldali Blokk

Magyarországon 1946 elején a kommunista párt [MKP] és szövetségesei elhatározták, hogy megpróbálják tovább gyengíteni az 1945 novemberi választásokon győztes kisgazdapárt (FKGP) pozícióit. Március 5-én az MKP, az SZDP, a szakszervezetek és a Nemzeti Parasztpárt részvételével megalakult a Baloldali Blokk, amely ultimátummal fordult az FKGP-hez: követelték az erősen jobboldali képviselők eltávolítását a pártból, valamint a földreform védelmét, a közigazgatás megtisztítását, az olaj- és bauxitbányák államosítását, a nehézipar "kulcsüzemeinek" állami kezelésbe vételét és a bankok állami felügyelet alá helyezését. Céljainak érdekében a Blokk tömegakciókat, gyűléseket, tüntetéseket szervezett, amelyeknek eredményeként, valamint a béketárgyalások meg kezdése előtt óvakodva egy a Szovjetuniót ingerlő lépéstől, a kisgazdapárt engedni kényszerült: szinte valamennyi követelést teljesítették. Március 11-én az FKGP-ből kizártak 20 képviselőt, s ezzel megkezdődött az MKP hírhedt 'szalámitaktikája', amelynek végére 1948-ra a kisgazdapárt felmorzsolódott."

Ismert tény, hogy a "történelmi" Szociáldemokrata párt vezetőit részben börtönbe vetették [Szakasits Árpád] részben emigrációba kényszerítették [Kéthly Anna].

Az '56-os forradalom idején a Szociáldemokrata Párt ujjálalakult és programmját nyilvánosan is meghírdette: "Szociáldemokraták vagyunk", írta Kéthly Anna a párt lapjában.

Az ujjáalakult pártot az MKP, MDP azaz a kommunisták utódpártja az MSZMP verte szét, a Horn-féle pufajkás hadsereg támogatásával.

Hát persze nem Hornék hibásak abban, hogy a volt kommunista toportyánok [Kovács László, Kovácsné Kósa Magda] báránybőrben bégethetnek Brüsszelben, hanem az a rothadt kapitalizmus, amely mára minden kétséget eloszlató módon bizoynítja, hogy egy tőről fakad a bolsevizmussal. [Erre még Herzl: Judenstaat c. könyvének ismertetésénél visszatérek.]

"Nem szeretjük a kapitalizmus egy sor következményét, van okunk a kapitalista rendszer kritikájára, de nincs ok rendszerváltozásra. Másként lehet és kell, mást viszont nem lehet csinálni, és nem is szabad megpróbálni. Nem biztos, hogy a kapitalizmus a lehető legjobb, de mostani tudásunk szerint bizonyosan

a legkisebb rossz. E z reformista álláspont. Reformista, de nem meghunyászkodó. A demokratikus baloldalnak kapitalizmust tagadó szocializmusról nem szabad ábrándoznia, a szociális kapitalizmusért viszont kötelessége tenni. A diktatúra lehetetlen megreformálását célul tűző emberarcú szocializmus ellenében az emberközpontú szociális kapitalizmus a demokratikus baloldal víziója.

És itt a legfrisebb Fletó - baromság: az "emberközpontú szociális kapitalizmus".

A lehető legszerényebb történelmi ismeretek birtokosa is tökéletesen tisztában van vele, hogy a kapitalizmus nem csupán emberellenes, hanem általában életellenes. Harácsolva írtja a kék bolygó flóráját, faunáját. Tönkreteszi vizeit. Elszennyezi a földeket és kilyukasztja az ózonpajzsot. Ez a klasszikus kapitalizmus korában, az eredeti tőkefelhalmzás idején még nem volt világos. Akkor "mindössze" az történt, hogy az angol textilipar igényeinek megfelelően elnéptelenitették a földeket és birkalegelőket alakitottak ki. A "csavargókat" pedig felakasztották. Állitólag volt olyan év, amikor Angliában hatvanezernél több "deklasszálódott" parasztot lógattak fel.

A konkvisztádorok az Újvilágban magas kultúrájú népeket írtottak ki. Ismeretes a "nomadizáló" indiánok sorsa is. Kivadászták őket, mint a prérikutyákat. Azután bevezették, a jó másfélezer évvel korábban már megszüntetett, rabszolgaságot is az amerikai ültetvényeken. Négerek milliói pusztultak el "áthajózás" közben és az embertelen robot következtében.
 

Nincs antikapitalista kapitalizmus.A kapitalizmus magánkezdeményezést, tőkeviszonyokat, versenyt jelent, mindezt szabályozottan, ellenőrzötten, fair és tisztességes viszonyokat teremtve.

Hát ezt jól megmondta! Ez a dolgozat topológiai szempontból olyan mint egy város térképe. A szélén a házak alacsonyak, befelé haladva a marhaságok egyre több emeletet alkotnak...

Korunk globális kapitalizmusának legfőbb ismérve, hogy a tőkés társaságok gyakorolják a világuralmat, kivonva magukat a "nemzeti parlamentek" mindenfajta ellenőrzése alól. A miniszterelnök belekkukkanthatna pl. Drábik János néhány ilyen tárgyú könyvébe. De még jobb lenne, ha olvasgatná Soros György

könyveit. Itt csak kettőt jelenitek meg [Drábiktól], lásd a címeket.

A szerző [Drábik] - és több más elemző - meggyőzően bizonyítja, hogy a globalizálódott kapitalizmusnak nincsenek semmiféle eszmerendszerbe foglalható céljai, viselkedési normái. A profitmaximalizálás, mint egyetlen alaptörvény, nincs tekintettel még a földi létet fenyegető [ugyancsak globális] folyamatokra sem.

A költségvetési vagy külső pénzügyi egyensúly helyreállítása nem bal- vagy jobboldali kérdés, hanem rendszerkövetelmény. Az egyensúly fenntarthatatlan mértékű és szerkezetű felborítása ugyan szolgálhat indokolt szociális célokat, de akkor is hibás politika, mert nincs olyan szociális cél, amely képes felülírni alapvető gazdasági törvényeket és semmissé tenni abból fakadó követelményeket. A kiigazítás politikája nem bal- vagy jobboldali politika, hanem ésszerű válasz, kijavítása a megbillent egyensúlynak. Ugyanez már nem igaz a kiigazítás ütemére, szerkezetére, ami természetesen ezernyi körülménytől és szándéktól függhet.

Az aranytojást tojó tyúk levágásának és elfogyasztásának tilalma ősrégi tantétel.

Rákosi is gyakorta érvelt vele. Gyurcsányné nagypapája Apró Antal, Rákosi leghívebb csatlósainak egyike, nyilván még hallotta a vezér szájából az igét. Nem kizárt, hogy családi összejöveteleken is felemlegették a régi szép idők régi szép eszméit. Nem kizárt, ez böfög most vissza, az adóprés csavargatása közben.

Ma sikeres antiglobalista kapitalizmus sincs. A globális kapitalizmus lehetőség és kockázat, de mindenekelőtt realitás. Olyan erős realitás, amelyhez nagyobb részben alkalmazkodni kell, használni azt, tudva közben, hogy nem vagyunk eszköztelenek a káros következmények csökkentésében, kompenzálásában. Nincs globális kapitalizmus annak főszereplői nélkül. A multinacionális vállalatok megkerülhetetlen, kiiktathatatlan szereplői a mai világnak, nem ellenségek, hanem önálló érdekű partnerek, esetenként riválisok.

Az A.G. Farben Industrie és híres gyártmánya a Giftgas is "erős realitást" jelentettek a maguk idejében. Hát akkor mi van? Minek a rinya a holocaust miatt? Az meg majd utólag fog kiderülni, hogy mennyivel több ember azonnali pusztúlását, vagy korai halálát okozták, okozzák a multik, akik 1945-óta a harmadik világháborút vívják furtonfurt. Az u.n. "helyi háborúkra" gondolok, amelyekben azért kell millióknak elpusztulniuk, hogy a hadiipari komplexum profitéhségét csillapitsa.

E zek a társaságok a modernizáció motorjai; tegyük hozzá, nem kizárólagosan és nem veszélytelenül, már csak azért sem, mert rövid távon a profitérdek sokszor ütközik más gazdasági, társadalmi érdekekkel.

Lásd mint fent: a rövidtávú profitérdekek érvényesítése nem csupán más gazdasági ill. társadalmi érdekekkel ütközik. Az élővilág fennmaradása ellen hat.

A globalizációra nem antiglobalista védekező bezárkózás, hanem progresszív alkalmazkodás a válasz. A globalizáció irtózatos erő, a magunk javára fordítani, használni, korlátozni kell. A szükséges társadalmi egyensúlyt megtartani csak offenzív nemzeti programmal lehet: modernizációs programmal, gazdasági és társadalmi értelemben egyaránt. A globalizációt birtokba kell venni, ellenkező esetben ő teszi meg velünk.

Itt lyukadunk ki oda amikor a szószátyár, hantás igehirdetőről kiderül, hogy voltaképp nem tudja mit beszél. Innen már tiszta röhej az egész. A rabtartót a foglya nem tudja "birtokba venni". Csupán alávetheti magát neki, azaz szolgamódon azonosúlhat vele. Ez a kommunistákból szociáldemokratákká vedlett régi - új elnyomóknak és pereputtyuknak máris sikerült. Kérdés, hány millióan sorakoznak mögéjük.

A találkozás valamilyen formája elkerülhetetlen. Tegyünk mindehhez hozzá még valamit. Nagy divat lett elátkozni a globalizációt. E zzel szemben említés nélkül marad, hogy ennek a globális kornak a terméke a világ kinyílása, a tudás és az információ demokratizálódása, a lehetőség, hogy saját képességeinkre, szorgalmunkra támaszkodva kitörjünk a történelmi hátrányok okozta bezártságból. Divatosan ez utóbbit úgy mondják, hogy lapos lett a Föld, távoli kultúrák, tudásés üzleti központok lépnek kapcsolatba, akár egyenként is bekapcsolódhatunk a legfejlettebb üzleti és tudományos központok tevékeny ségébe. E z a kor alkotta meg a mindenkihez eljutó és mindenki által használható világhálót, az internetet, hozta létre a mobilkommunikáció teljesen új világát, tette lehetővé, hogy némi szervezéssel és szerencsével akár már egyhavi bérből is el lehet jutni a Távol-Keletre.

Hát nem egészen erről, ill. csak erről van szó. Az Internet a hadviselés új dimenzióját is létrehozta. A cybertérben zajló elektronikus hadviselés nem kevésbé lesz kegyetlen és pusztitó, mint az első világháború lövészárok-harcai.

Japán az autónk, finn a mobiltelefonunk, tajvani a karóránk, kínai a gyerekjáték, amerikai a film, és reméljük, hogy magyar lesz például egy sor biotechnológiai eredmény, amelyek révén könnyebbé és egészségesebbé tehető az életünk.

Sajnos inkább arra kell gondolni, hogy az egészségre ártalmas [romlott] nyugati élelmiszerek palettája kibővül a génmanipulált termékekkel. A magyarság egészségi állapota és a változások trendje addig is pusztúlással fenyegetetett, amíg a kormányzat rá nem szabadította az orvos és a betegtársadalomra a veszélyes elmebetegét.

Fletó egy veszélyes illúziót dédelget. Azt hiszi, vagy csak hirdeti: a kapitalizmus reformálható és a reformok által "emberarcúvá" alakítható. Így gondolták felmenői is - a szocializmussal kapcsolatban... Ők is tévedtek. Gondolt erre más is. 

"Zúg az élet tengerárja,
Mindenik hab új világ,
Mit szánod, ha elmerűl ez,
Mit félsz, az ha feljebb hág? -
Majd attól félsz, az egyént hogy
Elnyelendi a tömeg,
Majd, hogy a kiváló egyes
A milljót semmíti meg.
Rettegsz a költészetért ma,
Holnap a tudás miatt,
S szűk rendszernek mértekébe
Zárod a hullámokat,
S bármint küzdesz, bármint fáradsz,
Nem merítsz mást, mint vizet,
A méltóságos tenger zúg,
Zajg tovább is és nevet.
Hagyd zajongni, majd az élet
Korlátozza önmagát.
Nem vesz el harcában semmi,
Mindég új s mindég a régi.
Halld csak igéző dalát."

Ez a nagy optimista Lucifer volt és nyilvánvaló, hogy az egészet nem gondolta komolyan. Azt hiszem, Fletó is csak viccel velünk. Az élet nem korlátozza önmagát, hanem eltemeti azokat a civilizációkat, amelyek túlélték önma gukat. Ez lesz a sorsa az amerikai civilizációnak is. Úgy fog összeomlani, mint a WTC tornyai.

Fletó nem gondolhatja komolyan, hogy hátralevő idejében a parlamenti demokrácia lusta, szennyes hullámai fogják ringatni csónakját, ő pedig gondtalanúl fütyörészve pecázhat a zavarosban. Vihar közeledik! Ha okos vagy, kapaszkodsz. A filozofálás nem a te műfajod, hagyd másnak.

2007.01.28

Sz. Gy.