A hangya és a tücsök esélyegyenlősége.

Veszélyes játszmák.

 I.

A vesztésre álló Gyurcsány kormányzat a cinkelt kártyákkal egyre kevésbé boldogul. A trükköket a partnerek, ill. a kibicek már ismerik. Nem dőlnek be. A kormányzat, kerüljön amibe kerül, veszélyesebb módszerekhez nyúl. A cigánykártyát kezdi pörgetni.

Ezzel nem csupán taktikai, inkább stratégiai célokat igyekszik megvalósitani, a zsidő betelepülést egy etnikailag megritkitott térbe. A várhatólag alkalmazásra kerülö módszer egy jól bevált amarikai patent lesz, a helyi viszonyokra adaptálva.

Odaát pl. az épitési spekuláció elősegitésére alkalmazott módszer a következő volt. A kiszemelt lakóterületen a beruházó megvásárol néhány házat [bérházat]. Ezeket lumpen négerekkel telepiti be. Ezzel etnikai nyomás alá helyezi a terület nem lumpen és többnyire nem néger lakosságát. Az ellenállást a korrupt rendőrség, ügyészség, bíróság cinkosságát megvásárolva úgy töri le, hogy ezek hunynak a "négerbűnözés" fölött, de a "demokratikus jogállamiság" ürügyén, azonnal és erélyesen lépnek fel az önvédelem min den formájával szemben.

Nálunk voltaképp régen ez a helyzet, azzal a különbséggel, hogy ott a négerbűnözést, itt pedig a cigánybűnözést nem szabad felemlegetni, mert ilyen "hivatalosan" nincs is.

Hogy, Gyurcsány uraskodása óta, mire megy a pakli, teljesen világos. Esélyesenlőségi miniszteri posztot kreáltak. Ennek első gazdája, minő véletlen, Lévai Katalin, az MSZP képviselőcsoportjának romaügyi szóvivője, lett.

Gyurcsány, a romák istápolója csak nemrég jelentette ki, hogy "a magyar köztársaság megvédi állampolgárait.  [Értsd, roma állampolgárait.] Erre most "kitünő" alkalmat szolgáltatott a Móricka nevü szatirikus lap azzal, hogy kissé átköltötte és képekkel is illusztrálta Aesopus közkedvelt és közismert tanmeséjét a tücskökről és a hangyákról.

A "védelemhez" minden jó szakemberre szükség van. Lévai Katalin pedig az. Miniszteri működése kétségtelenül eredményes volt, hiszen a romáknak mára legalább annyi esélyük van a gyümölcs leszedésére, mint a kert tulajdonosának. Ha így haladunk, az erre való "jogosultság" is egyformán fogja megilletni a romát és a gazdát.

A Gyurcsány tehát inditott.

A labdával viszont a huncut(szemű) szépasszony fut. Ráér ilyesmire is, pedig elég sűrűn él, amúgy, amint erről különbejáratu Honlapja (is) árulkodik. Sokminden jól állhat neki. A prüdéria azonban nem tartozik ezek közé.

"
Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a Legfőbb Ügyészséghez (LÜ) továbbította Lévai Katalin levelét, amelyben a szocialista európai parlamenti képviselő vizsgálatot kezdeményez a Móricka című vicclapban megjelent képregény miatt; az LÜ a levelet a Fővárosi Főügyészségnek postázta - tudta meg az ügyészségektől az MTI".
[ 2008.08.14]

Az eset kapcsán nem a cigánybűnözésről akarok értekezni [ez külön misét érdemel], hanem a türhetetlenségig fokozódó "liberális terrorizmusról". [Az ilyesmit "kultúrkampfnak" titulálják, ha nem ők folytatják.]

A feljelentés tárgya voltaképp "a karikatura".

A karikatura egyáltalán nem új műfaj, Magyarországon sem. Gondoljunk csak a Borsszem Jankó szatikrikus hetilap képeire, ill. lássunk is belőlük egy kis kóstolót.

 

Ebben a műfajban - jóval klésőbb - Goebbels, ill. Streicher is remekeltek. Goebbels [családjával együtt] osztozott a Führer sorsában. Streicher azonban a "törvény" kezére került. Amerikai fogvatartói, elsősorban őt, szadisztikus módon kinozták, alázták hetekig, leirt szavak és lerajzolt gondolatok miatt. "Tollbűnöző" volt. Néhány karikatura a "Stürmer"-ből.

 

 

 

 

 A nyolcadik képen a kivégzett Streicher, Woods amerikai őrmester vastag, tizenhárom csomós, kinzókötelével a nyakán.

A képsor egy folyamatábrának is tekinthető. Rajzok, röhögés, gyűlölködés, akasztás. Ha tehát ez a világ erkölcsi és jogi rendje, úgy a hasonló képsorok utolsó kockáiban mindenütt egy hullának kellene lennie. A következő képsorok viszont hiányosak. Az utolsó kocka mindenütt üres.

Elöljáróban még annyit, hogy az ilyesfajta szellemi termék minden esetben a kultúra, vagy a szubkultúra része.
A kérdés, milyen ismérvek szerint osztályozunk. Azt hinné az ember, hogy ha egy karikatúra gyűlöletet tükröz és gerjeszt, ha ordenáré,- a szubkultúrában a helye. Az elkövetőt pedig fel kell kötni. De a dolog nem így működik. Hát ez az! Erről lesz szó.


II: