Ugrás a 2005.11.28-i folytatásra: "Elveszett illúziók."
Ugrás a 2005.12.05-i folytatásra: "Faj - nemzet ..."
Ugrás a 2005.12.11-i folytatásra: "Küzdelem." 
Ugrás a 2005.12.18-i folytatásra: "Mottó és kiegészítés"
Ugrás a 2005.12.26-i folytatásra: "Utólagos előszó"
                                  Ugrás a 2005.12.26-i folytatásra: "A magyar közösségek - 1"
                                   Ugrás a 2006.01.28-i folytatásra: "A magyar közösségek - 2"

                 

Unser Kampf.
Harcunk.

Utólagos előszó.

 

 

Tartottam tőle - a főcím láttán - valaki megkérdezi  netán hülye vagyok é, hogy magyarság-problémákkal foglalkozó cikk elé olyan címet illesztek, amely a hírhedt "Mein Kampfot" asszociálja az olvasóban? A hitler-csépelés a "liberális" értelmiség kedvenc szórakozása, és priviléguma. Egyikük Ormos Mária, akinek "Hitler" című könyvét így foglalja össze a http://web.axelero.hu/ilegeza/index.html  című Honlap szerkesztője.

 

"Ormos Mária új Hitler-képet rajzolt elénk, amely szerint Hitler nem pojáca volt, nem is az imperialisták béna eszköze, hanem bűnöző óriás volt, törpe szellemiséggel és semmi moralitással."

 

Ami a moralitást illeti, ne legyen má' Hitler a világtörténelem első politikusa, akitől ezt számonkérik. Ami a "törpe szellemiséget" illeti, óhatatlan, hogy a "történelmi" Churchill, Roosewelt, Sztálin és egyéb "moralisták" mellett megjelenjék a történelmi Hitler alakja is. Azazhogy: már régen megjelent, de a csak magyar nyelven tudók számára az ezzel foglalkozó irodalom gyakorlatilag hozzáférhetetlen. [A "liberalizmus" jege most kezd repedezni...]

 

Hitler "ars poetica-ját", a Mein Kampfot, politikai pályájának abban a rövid periódusában írta, amikorr épp ráért: a landsbergi börtönben űlt...

 

Amikor az "Unser Kampf" rovatot feltettem a Honlapra, már tudtam, hogy a jelenkor számos jelensége nem értelmezhető Hitler és "tantételei" nélkűl! Mi sem természetesebb, minthogy a történelem folyamatosan rostálja az emberi eszméket. Az ocsú kihullik. A "szem" megmarad. Őrölve - sütve fogyasztható. Ha földbe hullik, kisarjad...
 

A következő folytatásokban [ismét] szót ejtünk e "törpe szellemiség" egyes nézetei
ről. 
 

Előszó helyett: sirásók kerestetnek!

Mint tudjuk, a Lenin a proletariátust tekintette a rothadó kapitalizmus sirásójának. A proletárok azóta ujburzsoák, vagy csóró nyudijasok lettek. Nem maradt csak az Internacionálé - dalban.  A hullák eltakaritásának bevált ősi módszere a kannibalizmus volt. Mióta kiment a divatból égetni, vagy temetni kell. Persze még csak reménybeli a hulla. Mindazonáltal nem árt felőle időben gondoskodni [ahogy a magyar temetkezési  vállalkozók teszik a hozzátartozók, sőt a betegek körűl ólálkodva...]

Dehát beteg a kapitalizmus egyáltalán? Erről Fukuyamaerősen megoszlanak a vélemények. A kilencvenes évek közepén jelent meg magyarul Francis Fukuyama világsikerű könyve, "A történelem vége és az utolsó előtti ember", amelyben a jeles amerikai történész kifejtette, hogy a liberális demokráciák kiteljesedésével fennáll annak a lehetősége, hogy lezárul a társadalmi-történelmi evolúció. Persze a ferdeszemű nem olvasta nagy kommunista költőnk alábbi gondolatait.
 

                    "Vannak hamis próféták, akik
Azt hirdetik nagy gonoszan,
Hogy már megállhatunk, mert itten
Az ígéretnek földe van.
Hazugság, szemtelen hazugság,
Mit milliók cáfolnak meg,
Kik nap hevében, éhen-szomjan,
Kétségbeesve tengenek.

Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!"
 

A pöfékelő gonosztevő azt mondta, hogy a kapitalizmus nagyon rossz rendszer, csak nincs nála, sőt nem is képzelhető el nála jobb. [Arról az úrról van szó, aki megégettette a drezdaiakat és aki "átcédulázta" országunkat Sztalinnak.] Van persze más vélemény is. Ilyen jelesül Oswald Spengleré, aki a "Nyugat Alkonya" cimű könyvében ilyesmiket ir. "... Titáni rohamot intéz mármost a pénz is a szellem hatalma ellen... Végső harc kezdődik, amelyben a civilizáció elnyeri végleges formáját: kezdetét veszi a vér [!] és a pénz közötti harc." E harcot élethalálküzdelemnek nevezi és a kapita- lizmust tartja vesztésre állónak, a következők ellenére.

"Az európai - amerikai politika a sajtó révén a szellemi  és a pénzügyi feszültségeknek az egész földre kiterjedő erőterét hozta létre, amelybe - anélkül, hogy tudomásunk lenne róla - mindenkit bevont, mégpedig úgy, hogy innen kezdve mindenkinek azt kell gondolnia, akarnia és tennie, amit és ahogy azt valahol a távolban egy uralkodó személyiség célszerűnek tart. [Jesszusom! Csak nem a zsidó királyra gondol? Dehát azt még csak most várjuk.]
   
A szerző, majdnem olyan okos, mint a mi Gazsink, még sok épületeset irt a 767 oldalas könyvben. Átrágtam magam rajta. [Nem vagyok normális...] 
E gondolatok fel - felbukkannak más irók müveiben is. Szó lesz róluk.

2005.08.10.

Sz. Gy.

Folytatások következnek!

Elveszett illúziók.
Új paradigmák.

Elöször a lényegröl. Véglegesen kiábrándúltam abból az álnemzeti álradikalizmusból, amelyröl bebizonyosodott, hogy imbolygó lángjai görögtüzek csupán. Nem a nemzet örlángjai tehát, hanem csalfa lidércfények, a "turáni átok" szellemei, ama büzös mocsár fölött, amely elnyeléssel fenyegeti nemzeti létünket. A kiábrándulás természetesen szakitást is jelent mindazzal és mindazokkal amikben, ill. akikben eddig - ostoba módon - bizakodtam. Tehát: adieu Magyarok Világszövetsége és Patrubány,- Új Nemzeti Párt és Rácz Sándor, Lelkiismeret '88 és Kocsis Imre, Pajzs Szövetség és Halász Jóska,- nyilas bakancsosok és "Domi" nemzetvezetö,- és ti többiek édes mindnyájan!

Mondhatjátok persze, hogy meszet ettem vagy meghibbantam. Nos, bizonyitani fogom csalfaságaitokat és ezáltal azt is, hogy eszemnél vagyok, amikor elrugaszkodom töletek.

Elöször talán arról, mi végre emlegetem a "turáni átkot"?

A turáni átok mondája. "Valaha a régmúlt idökben amikor István eröszakkal áttéritette népét a keresztény vallásra,a régi vallás táltosai megátkozták népüket.Az átok szerint addig nem lesz béke a magyarságon belül,addig lesz széthúzás amíg a magyarság Rómát követi.Így tartja a monda.Minden népnek van egy mondája amivel felemelkedését,történelmi célját, vagy épp balsorsát magyarázza.A mi esetünkben balsorsát."  [Index Blog 2004. október 3., vasárnap A magyarság múltjából.]

Tudom persze, hogy ez hülyeség, mert speciel nekünik magyaroknak nem lehetnek mondáink. Voltaképp nincsenek is, mert - a pápa és a német rablólovagok jóvoltából szentté lett - István élve temettette táltosainkat, a mondákkal együtt. Igy azután a keresztény papok a héber mondakört verik, ill. tömik a fejünkbe, a szent bibliából immáron többszáz éve. [Nota bene: alapos a gyanú, hogy a szentkirály még a Talmudból meritett ihletet és érveket kegyes cselekedeteihez, nem lévén még Károli és Vizsolyi Biblia. De ez egy más történet. Már pedzettem korábban, szeretnék visszatérni rá.]

Nem volt túl jó véleménye a dologról Attilánknak sem.

                      "Lesz élni majd, ha bús fejünk felett
                       Az Úr hatalmával vigyáz a Szent Jobb -
                        Oh áldjuk, áldjuk százszor e kezet
                   S emelkedjünk fel Krisztushoz, ki lent volt.

De ti, pogány ösöknek vérei
Nagy daccal mégse szálljatok Neki -
E kéz apáinkat halomra ölte

S Hadúr e népet akkortól veri,
Mikor hitének gyáva lett örökre,
Mikor e kéz erös hitünk kiölte."

[József Attila: "A Szent Jobb ünnepén" 1922. aug. 18.]

Derék nemzeti szélsöségeseink, a turáni átok virushordozói, talán egy dologban egységesek vagytok: nem láttok ki a szentkorona alól és a "szentkorona tan" mögül. Fogalom készletetekböl két elem szinte törvényszerüen hiányzik, vagy téves értelmezést nyer: a vér és a faj fogalma. [Ezek leggondosabb ápolása a zsidóság elöjoga, mi pedig a zsidó - német szemüvegen keresztül finnugoroknak látjuk magunkat...]

Pedig magyarúl érzö és gondolkodó legjobbjaink minduntalan felhivják renyhe figyelmunket erre a két "divatjamúlt" eszmére.

"És mégis- mégis fáradozni kell.
Egy újabb szellem kezd felküzdeni, 
Egy új irány tör át a lelkeken:
A nyers fajokba tisztább érzeményt
S gyümölcsözöbb eszméket oltani,
Hogy végre egymást szívben átkarolják,
S uralkodjék igazság, szeretet.
Hogy a legalsó pór is kunyhajában
Mondhassa bizton: nem vagyok magam!
Testvéreim vannak, számos milliók;
Én védem öket, ök védenek engem.
Nem félek töled, sors, bármit akarsz"!

Biztos, ki tetszenek találni, ki rótta e sorokat. Vagy nem? Hát Vörösmarty [Gondolatok a könyvtárban], aki ugyan nem tekinthetö bögatyásnak, csupán ájrópai viszonylatban szalonképtelennek.

Továbbá.

"De nem, nem! eljön, - el kell jönie -
Az álarc-hullás rég várt ideje;
Midön rájok újjal mutathatunk:
Kik aljasan korcsítgaták fajunk;
Midön a szó harsány lesz és szabad:
Megnevezni a vásárlottakat."

Ezek a sorok az ezernyocszázas év közepén iródtak és a "Lirai Versek Antológiájába" lettek beválogatva...

És megint Attila.

"Az eröszak büvöletében
mint bánja sor törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk!"

[József Attila: "Hazám" - 1937 május.

Folytathatnám még a lirázást, de minek. Nem szándékozom antológiát összeállitani. Kinálkozik e témában némi próza is.

Szabó Dezsőtől idézek.

"Az emberiség termésének alapformája, erői megszervezésének végső titka a faj: a természeti adottságok, a vér, az idegek, az átörökölt lelkiségek egysége. A faj ugyanaz az emberiség életében, mint az egyén fajéban: a termo princípium, a megtartó erő, a megújító változás. Az angol gazdasági élet, az olasz művészet, a francia irodalom, a német filozófia, egy faj sajátos egyéni képletei, s a faj a létrehozó és megmagyarázó okuk. [...[ Minden igazi művészet egy fajnak mély mondanivalója.

A magyarságnak legnagyobb szerencsétlensége, hogy a fajnak, ennek a termő alapszolidaritásnak fogalmát mindjárt európai élete küszöbén elhomályosította egy másik általánosabb fogalom: a nemzet, az állam fogalma. [...] Nincs itt helye, hogy részletesen kifejtsem, de aki a magyar betelepítések, kiváltságok, bányászság, iparosság és városi polgárság fejlődését ismeri, mintegy fokról fokra kísérheti a magyar pszichének egy végzetes kialakulását. A faji védő ösztönök elgyengülnek, a faji öntudat elhomályosodik [...]

Így történelmi szükségből s bizonyos képességek tragikus hiányából már bölcsőnkben belénk fúrt a liberalizmus, mint egy kielégíthetetlen galandféreg, mely később hatalmassá szíva magát, magába eszi a faj minden életerejét. Egy egészen különös, perverz és beteg liberalizmus, mely öngyilkosságává lesz az egész fajnak. Míg a vérünkbélit a legnyugtalanabb kritikával, folyton viszkető 'függetlenségi ösztönnel' és már nem is tudatos, s minden belső disciplinát lehetetlenné tevő féltékenységgel akadályozzuk erői kifejtésében, minden idegen középszerűség szabad mezőre talál nálunk, és háborítatlanul foglalhatja el gazdasági, művészi, politikai életünk minden fontos pontját."

["Egységet!" - Virradat 1921. jan. 1]

2005.11.28.

 

Faj, nemzet - állam - Róma követése...

Ezekről esett szó a November 28-i folytatásban ["Elveszett illúziók."] Az olvasó engedelmével, jóindulatú érdeklődését feltételezve, innen folytatom.

Az alapvető probléma - álláspontom szerint - az hogy, mint a kezdő táncosok a kályhától, mi következetesen az istváni "államalapítástól" indúlunk.

E történelmietlen szemlélet riasztó példája a Magyarok Világszövetsége által elkövetett gyalázatos fércmű, amely a "Nemzeti Minimum" hangzatos, ám elcsépelt, címet viseli.
A MVSZ "elvárja", hogy a nemzet kívánja, akarja a következőket.  

"A keresztény értékekre és erkölcsre épülő Európát. Az évezredes európai keresztény magyar állam fogantatásának jegyében és a magyar politikum iránt támasztott erkölcsi minimumként azáltal, hogy kötelező módon elvárja egy 90 %-ban deklaráltan keresztény ország népfelségének hordozóitól, hogy szavazatukkal is kiálljanak a keresztény értékek mellett, a Nemzeti Minimum a Szent István alapította keresztény magyar állam jogfolytonosságának jegyében egy erkölcsi minimumot fogalmaz meg a magyar politikai osztály részére."
 

Úgy tűnik, mintha ezt a zagyvaságot nem Patrubány, hanem Rácz Sándor fogalmazta volna [róla lentebb esik szó].

Nem tudom, melyik marha deklarálta, hogy 90 %-ban keresztény ország vagyunk. Sajnos az a baj, hogy a kereszténység fogalma alatt "nemzeti" poitikusaink inkább a "történelmi egyházakat",- méginkább a Katolikus Egyházat,- leginkább azonban a Klérust értik. Azt a testületet, amely mindenkor keményen kiáll - az egyházi javadalmazás mindennémű csökkentése ellen és kolompolva, mint a kos a nyáj élén, maga után vonja a többi "történelmit" is, kivéve tán a zsidókat...

Nemrég azon kaptam magam, mea culpa, hogy egyetértek valamivel, ami az általam egyébként mélyen útált, Népszabadságban jelent meg. A November 22-i szám FÓRUM rovatában "Szemet csípő milliárdok - aranyozott keresztek" című cikkre utalok. Abban arról van szó, hogy tisztelendő uraimék - az alamizsnákon kivűl - állami támogatásból [adó forintokból], EU adományokból (!) a Széchenyi terv és a Sapard program pénzalapjaiból aranyozgatják a templomokat; olyan községekben is ahol a lakosság nyomorszinten él és a fiatal házasok elvándorolnak.

Jut eszembe: a Horn kormány idején a lapok megszellőztették, hogy az Esztergomi Papneveldére folyósitott háromszázhatvanmillió forintot tisztelendőék az utolsó petákig elköltötték - másra! Az ezzel kapcsolatos kérdésre olyan válasz adatott, nem tudták, hogy a pénzt muszály lett volna épp a papneveldére költeni...

 

Személyes élményem a vatikáni kincstár, ahol a drágaságok garmadába vannak púpozva, mint a tengeri kalózok rejtekhelyén. Látogatásom idején volt a délolaszországi földrengés, amelynek túlélőit épp a Vatikán "segítette" a legszerényebb adományok egyikével.

 

Aztán a keresztény erkölcs. Rövidesen befejezem a Lenin által renegátnak nevezett Kautsky könyvét, amelynek címe "A kereszténység eredete." Hát nem mondom, lefesti

az erkölcsöket is.

 

Apropó, erkölcsösség! Az emlitett cikk hátoldalán a KULTÚRA rovatban [hát persze] jelent meg a "Hermann Nitsch véres bevonúlása" című tudósitás. A "művészről" magam is megemlékeztem korábban [2005.04.12]  Nitsch: "Kosher performance" című kommentáromban, amelyet a korábban is, most is egy valláson levő Paskai és Erdő biboros uraknak ajánlottam. [A címről oda lehet ugrani!] Nos az épületes művészkarrier újabb csúcsra érkezett. A cikk szerint "a ... mester karrierje csúcsaként az osztrák nemzet szinházában rendez hette meg 192. orgia misztérium játékát ..." [De jó, hogy a mi Nemzeti Szinházunkat felrobbantották mie-
lőtt hasonló gyalázatot érhetett volna meg.] Aztán az is dicsőségére váljék a vén Ausztiának, hogy a mester 65. születésnapjára "magas állami kitüntetést kapott". Továbbá, hogy "... két múzeum is épűl véres művei számára. Szűkebb hazája Alsó-Ausztria az egyik helyszin, a másik Firenze." A cikk szerint a művész úr "gyakorló katolikusnak" tekinti ill. nevezi magát. Hát mit is mondjak? Példáúl Paskayra szemmel láthatóan hasonlít.
Erdő mellett is elmegy. Az eszelősen állhatatos krisztusgyalázás viszont nem csípi őeminenciásék erkölcsi érzékét, csak az ha a papi salláriumot akarja valami elvetemült pogány megnyirbálni.

 

Ja! A cikk azzal zárúl, hogy Amerikában és Franciaországban sem kapnak a papok semmiféle "kegyes" célra egyetlen petákot sem. A hívekkel kell eltartatniuk magukat...
Krisztusi szegénységben élnek az Iszlám papjai is. Róluk később esik szó. Most elég annyi, nem véletlenűl helyeztem el a Honlapon a tanító, Jaszin sejk, képmását...

 

De haladjunk tovább agyam tekervényei mentén. Úgy gondolom, meghatározott irányt követek, csak nem úgy mint egy mozdony, hanem mint egy vitorlás, amely a cél illetve a szél folyton változó eredője irányában, azaz cikcakkban halad.

 

Közéletünk és a politikatörténet másik kiemelkedő eseménye, hogy szinre lépett Rácz Sándor "ujonnan létrehozott pártja", amint erről a Nemzetőr a november 16-i sajtótájékoztatóról tudósítva beszámol. A lap hozza a párt programját. Mottó : "Legyen meg a mi országunk."

 

Nem mondom, a kivánság lista szépen meg van fogalmazva. Az ott írt gondolatok azonban annyira nem passzolnak Rácz Sándor stílusához, ill. mentalitásához, hogy látomásom támadt. Ennek tárgya egy holló, amely - képzeletem video clipjén - nem károg, hanem [play back segítségével] remény - áriát énekel.

Mert, kedves Rácz Sándor, mitől lesznek testté a program szép igéi? Netán a bíborosok húzzák ki a kátyúból az Ország szekerét.

Végtelen a katolikus egyházfejedelmek bűnlajstroma. Csak egy példa [az Evangélikus Szemléből]

 

"A Wesselényi-féle összeesküvés ürügyet adott I. Lipót császárnak a magyar önállóság teljes eltörlésére, a nyílt abszolutizmus bevezetésére. Az országot császári zsoldos katonaság szállta meg. A császár felfüggesztette a magyar alkotmányt, és Ampringer János Gáspárt, a német lovagrend nagymesterét 1673-ban kinevezte Magyarország kormányzójává, székhelyéül Pozsonyt téve meg. Ez a nyílt katonai kormányzat a legvadabb önkényt, terrort jelentette, és a legnagyobb nyomorúságot hozta hazánkra. A császár és katonai kormányzata mindent elkövetett az ország kifosztása és értékeinek, kincseinek megszerzése érdekében.

Lipót abszolutizmusával együtt járt az ellenreformáció további erősödése. Az "összeesküvő" (”) magyarok és protestánsok megbüntetésére rendkívüli törvényszékeket állítottak fel. Ezek koholt vádak alapján, a védelem és a tanúk meghallgatása nélkül ítélkeztek. Céljuk a katolicizmusnak a megfélemlítés és az erőszak általi terjesztése, valamint a császári kincstár és a katolikus egyház vagyonának a gyarapítása volt. [Ilyeténképp cselekedett I. István is.]

 

Az protestánsok és a magyar hazafiak üldözését Szelepcsényi György esztergomi érsek-prímás személyesen irányította Kollonics Lipót és Bársony György püspökök segítségével. A protestáns temp
l omokat elfoglaltatta a katonasággal és a jezsuitákkal, a lelki pásztorokat elüldözte vagy példátlan kegyetlenséggel elfogatta, és sokat gályarabságra juttatott. Az idegen zsoldosok foszto gatásainak és az ellenreformáció türelmetlenségének kitett s annak ellenszegülő jobbágyok tömegesen menekültek el falvaikból."

A párt programja a következő kitételt is tartalmazza, amit a tördelő szerkesztő alcímként kiemel, "Magyarország siralmas állapota. Látlelet az életéért küzdeni nem képes nemzet

ről."

 

Hát igen! Itt a kutya elásva. Küzdelem nélkúl elvész a magyarság. De arról van szó, hogy a két excellenciás urat Rácz illetve programírója összetévesztik Kapisztrán püspökkel, vagy Tomori érsekkel. Netán Mindszentyvel, akinek egyházon be-
lűli egyik üldözője épp Paskai volt?

Nem, Rácz Sándor! Ön és Patrubány nem hivatottak a Hont a Klérus támogatása révén menteni. Önök nem kapnak mandátumot arra, hogy a nemzet életéért való küzdelmet vezessék. Az önök sorsa a jelentéktelenség, a feledés irányába mutat. Ez a sors kegyes, igazságos. Rosszabbat érdemelnének.

 

A küzdelemmel folytatom.

 

 

2005.02.05

 

Sz. Gy.

 

 

Küzdelem.

 

Madách írta, valahogy így: "A cél - halál, az élet küzdelem! Az élet célja a küzdés maga!"

Hát igen, így valahogy. A veretes mondat azonban másként is forgatható. Mi a küzdés célja? Az élet maga? Ez így nagyon szegényes lenne. A rabszolga élete is "élet". Spartacus lázadása után Rómától Capuáig ért a hatezer kereszt, a reájuk feszített rabszolgákkal.

Mondhatnók, a rabszolgák életének nem volt célja, elkeseredé- sükben küzdöttek a rácsok és a cirkuszi porond rettenete ellen. Jutalmuk a kinhalál lett.

 

És miért "küzd" az Al Kaida harcosa, a kislány, aki felrobbantja magát a nyugati túristákkal zsúfolt étteremben. Ő azt gondolja, hogy Allah paradicsoma várja. Ő bosszúálló: a megszomorítottakért, a megnyomorítottakért vesz elégtételt.

 

Már e példa töredékekből is kiderűl, hogy az "élet" fogalmát kissé bővebben kell taglalni, annál amint azt Madách tette.

 

Célszerű vizsgálódásunkat az emberkéz által valaha papírra vetett leghazugabb, leg-
képmutatóbb irománynál kezdeni. Egy deklarációról van szó, amelynek "alátámasztó elvei" John Locke angol filozófus tollából származnak.

"Locke szerint az embereket megilletnek bizonyos istenadta jogok, amelyek elidegeníthetetlenek, vagyis a kormányok nem tagadhatják meg. Tehát a kormány a néptől kapja hatalmát, ha visszaél vele a népnek jogában áll azt leváltani."

 

Egy Jefferson nevü úriember, akit később sziklába véstek [ilyeténképp "Kőkobaki" lett], hasonló érveket használt amikor egy bizonyos Nyilatkozatot összeollózott. Ha az olvasó rájön, miről van szó, jó. Ha nem jön rá, úgy is jó.

A líra a következő.

"Magától érthetőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett, és embert teremtője olyan elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok, közé tartozik a jog az élethez és szabadsághoz, valamint a jog a boldogságra való törekvésre. Ezen jogok biztosítására kormányzatok jöttek létre az emberek között, kinek jogos hatalma a kormányzottak beleegyezéséből ered, hogy valahányszor a kormányzati mód veszélyezteti, a népnek jogában áll azt megváltoztatni vagy megsemmisíteni, s új alkotmányt teremteni, mely olyan elveken épül fel, és olyan módon van megszervezve, mely legalkalmasabbnak látszik arra, hogy a nép boldogulását lehetővé tegye.
 

A nyilatkozat legfőbb üzenete, hogy az embernek joga van fellázadni, amikor úgy látja, hogy a kormánya megtagadja tőle a törvényes jogait."

 

Ez szépen hangzik, csakhogy már akkor sem volt semmi értelme mikor leírták, illetve [törvényként] kihirdették.

 

Akkor ugyanis még épp lecsengett elnéptelenítés "nemzeti" programja. Ennek 

keretében a fehér faj "vadkapitalista" egyedei farkasokként [coyote] írtották ki a vörös [rézbőrű] fajt, az . Majd hajtóvadá- szatokat szerveztek Afrika dzsungeleiben és szavannáin, milliószámra összefogdosva a fekete fajhoz tartozók millióit, hogy ezeket rabszolgákként, azaz igavonó barmokként, dolgoztassák az indiánok hajdani vadászterületei helyén kialakított ültetvényeken.

 

[Hozzá kell tenni, hogy mindez a Katolokus Egyház egyetértő jóindúlata és és nem is túl szerény üzleti részesedésének biztosítása mellett történt.]

 

Ezek után az "alapító atyák" szépunokái, mint Stefan Heym által megénekelt "keresztes vitézek" megjelennek Nyugateurópában [Drezda lakosságának elégetése
- holocaustja - után] és mélyen felháborodnak a koncentrációs táborok láttán, a náci holocaust mián.

Szó ami szó: a téma a fajirtás, amelynek a felszínen ideológiai, illetve vallási motívumok is lebeghetnek, mint víztükrön a fekália, a dolgok mélyén azonban többnyire gazdasági érdekek lapúlnak meg; a rabló- kapitalizmus fékezhetetlen mohósága.

 

Annak az égvilágon semmi értelme sincs, különösen napjainkban, hogy az egyén, vagy egyének csoportja egyéni, vagy kollektív jogaiért harcoljon "saját kormánya" ellen.

 

A kapitalizmus - élén a Gonosz Birodalmával - az emberi fajok sokaságát veszélyezteti
- megfosztván őket az emberhez méltó lét feltételeitől - raffinált kizsákmányoló módszereinek könyörtelen alkalmazásával a "nemzeti kormányok" teljes alávetése mellett.

 

A globális szörny ellen sem egyének [állampolgárok], sem ezek csoportjai nem küzdhetnek eredményesen.  A harcos "citoyen" fogalma kiüresedett. A trikolór és a Marseillaise a nemzeti ünnepek műsorelemei csupán.

Reális ellenfél viszont a nemzetközi "terrorizmus", amely túltesz a mesebeli sárkányon annyiban, hogy nem csupán a levágott hét feje nő újra, hanem egy levágott fej helyén hármat növeszt. Nemrég olvastam egy iraki fiatalember nyilatkozatát, aki gazdag és művelt család egyetemet végzett sarjaként, az önkéntes halálra készűl.

 

Oszama bin Laden és Zarkavi háborúja nem [csupán] vallásháború, vagy faji háború, hanem a kettő legveszélyesebb kombinációja. Az ujkori arab "terrorizmus" a palesztin tragédiából nőtt ki, de ma már a globális terror kisérteteként járja be nem csupán Európát, de az egész Világot. Érdekes lenne itt elmerengeni azon, hogy miként lesz egy európai diáklányból öngyilkos terrorista. A fent említett fiatalember ostobaságnak minősítette a sajtó kitalációit, hogy kábítószer adagolással kombinált agymosásnak vetnék alá az Iszlám harcosait.

 

"Modern" történetírásunk mindmáig adós a Hitlerjugend berlini harcainak feldolgozásával. Itt is az történt ugyanis, hogy gyerekek ezrei követtek el "öngyilkosságot" a szovjet túlerő elleni reményte- len harcokban. Egyéneket, ill. tömegeket fanatizálni nem nagy kunszt. Az izgalmasabb kérdés - témánk szempontjából - a terrorizmus u.n.

logisztikai bázisának kérdése. Eddig egyedűl a libiai buzi szart be egy ame-
rikai légicsapás miatt. A többi "frontországok" egészen jól bírják az amerikai - izraeli fenyegetőzést, de szükség esetén a
bombázást is.

 

Az igazi fogós kérdés az iszlám közösségek létezése és szerepe a "szent háború" [dzsihád] erkölcsi és anyagi támogatásában. E közösségek hatalmas, megbonthatatlan masszívumokat alkotnak szerte a világon, jele-
sűl Európa nyugati felének országaiban is.

 

Létezésük bizonyítja,  a kapitalizmus "farkastörvényei" csak a birkaaklokban érvénye- sek. A kapitalizmus legfőbb bűne, hogy belülről megrohasztotta a nemzetállamokat. Az emberi közösségeket olyan trágyává darálta, amelyben vígan szaporodnak és híznak nyűvei. Ezt úgy hívják, hogy "fogyasztói társadalom".

 

Ebben a "társadalmi formációban" nincs erkölcs, nincsenek törvények. A "magányos tömeg" testileg, lelkileg beteg egyének zagyva halmaza.

 

A kiútat tehát a közösségek jelentik! Olyan közösségek, melyeket a faj, a vér, az erkölcs és az érdekek közössége abroncsoz össze.

 

Nem tudom, nagyon bizarr lenne e részemről egy olyan vélekedés, hogy tán' mi magyarok is képesek lennénk, saját hazánkban, olyasféle 'közösségeket' létrehozni, amilyeneket a színes bevándorlók pl. a nem a vendégszeretetéről híres Francia- országban létrehoztak és oly szilárdan összetartanak, hogy a "vaskezű" belügy- miniszter, monsieur Sarközy, is inkább a pofáját járatta a televízióban, mintsem a rohamrendőrség gumibotjait a gyujtogatók hátán, akiket - bevett francia szóhasználattal - nem sale bète [mocskos állat] kifejezéssel illetett, hanem honfitársainak nevezett. Neki, nekik legyen mondva.

 

A minapi lukácsisták, a mára eurokompatibilissé vedlett mértékadó "magyar" értelmiség harsány gúnyolódása kisér minden megnyilatkozást amiben bennefoglaltaik a "magyar".

 

Dehát a Kárpát-medencét mégiscsak a pogány magyar-fajú törzsek hódították meg, akiket a vérszerződés kovácsolt honfoglaló erővé. Remélem e vér puszta emlegetése nem idéz elő kisebbségi aggodalmakat. Sajá- tos közösséget alkotnak nálunk mózeshitű honfitársaink is. Háborítatlanúl gyakorolják vallásukat is. Nem tudjuk ugyan, pontosan mit oktatnak a "jesivákban".

 

A "történelmi Hitler", landsbergi magányában, mindenesetre úgy vélekedett, hogy "Valójában a mózesi vallás nem más, mint a zsidó faj fenntartásának tudománya." [Mein Kampf 94.old.] Továbbá. "A föld egyik népénél sem olyan erősen fejlett az önfenntartás ösztöne, mint az u.n. 'kiválasztott népnél' ... Nincsen a világon még egy nép, amely az utolsó két évezred folyamán oly keveset változtatott volna jellegzetességén, karakterén, mint éppen a zsidó." [U.o. 178. old.]

 

Ez már - már úgy hangzik, mintha dicséret lenne... Az egésznek lényege egy adott közösség, amely "önazonosságához"  minden áron ragaszkodik.

 

 ----------------------------------------------------------


 

 

Mottó és kiegészítés.

 
A mottó: ha az ember félálomban írja a szöveget, közben elfelejti a címet ...

 

A kiegészítés pedig a következő.

 

A hitleri eszmerendszer természetesen jóval "gazdagabb", minthogy egy - két idézettel érzékeltetni lehetne a lényegét.

 

Már megemlékeztem róla, hogy Hermann Rauschning, a danzigi szenátus elnöke, rendszeres vendége volt Hitler asztaltársaságának, fültanúja a híres "asztali beszélgetéseknek". Azt írja, Hitler ilyen alkalmakkor jobbára monologizált. Ez nem feltétlen bizonyítéka paranoiájának. Tapasztalati tény, ha valaki másokkal vitatkozva fogalmazza meg érveit, tudatalattijából sokszor olyan gondolattartalmak vetődnek a felszinre, melyekre korábban nem is "gondolt". Ez a jelenség azonban "monologizálás" közben is működik!

 

Az egyik ilyen monológot Rauschning ekképp jegyezte fel.

 

"Lecsapoltak minden értelmet a nemzet fogalmából. Történelmi szükségszerűséget szolgált, hogy kezdetbejn éltem vele. [...] El kell majd ejtenünk ezt a fogalmat. Újabbat teszünk helyébe, a 'faj' fogalmát. [...] Nekem, aki politikus vagyok, szükségem van egy fogalomra, amely lehetővé teszi számomra, hogy a világ megszabott rendjét eltöröljem. [...] meg kell szabadítanom a világot történelmi multjától. [...] A nemzetek - történelmünk látható anyagai. Össze kell tehát kevernem a nemzeteket, magasabb rendű formába kell őket átöntenem ... Ennek a feladatnak a végrehajtására a faj fogalma egészen jól használható." [Rauschning: "Hitler bizalmasa voltam." Zrínyi 1970. 9. old.]

 

Hitler fő "baja" a zsidósággal éppen az [volt], hogy a zsidóság mint "világnemzet" konokúl és főleg sikeresen őrizte - szétszórattatva, évezredeket kitevő hányattatásai során és ellenére - vérének tisztaságát, ezáltal fajiságát.

 

Mi sem "természetesebb", minthogy a germán faji felsőbbrendűséget bizonyítandó Hitlernek a zsidóság faji alsóbbrendűségét kellett bizonyítania.

 

Ezzel kapcsolatos "elemzései" - ahogy ez már az elemzésekkel lenni szokott - részben helytállóak, részben nem. A zsidóság kultúrális önmeddőségére, kulturális parazitizmu- sára vonatkozó állítások pl. nem állják meg a helyüket.  [A gazdasági parazitizmust ké-
sőbb tárgyaljuk ...]

 

Persze észre kell venni, hogy Hitler a zsidóságot alacsonyabbrendű emberi fajnak tekinti. A Talmud viszont a gójokat kirekeszti az emberi fajból és őket állatoknak minősíti. [A Hon e Lapján bőven taglaltam korábban ezt a témát.]

 

A kétféle fajelméletnek fundamentális közös hibái vannak. Az emberi fajok ezen elméleteket el fogják törölni, remélhetőleg hordozóikkal együtt.

 

Itt pedig következzék saját kis különbejáratú fajelméletem amelyet a két "uralkodó" fajelmélet kritikájának is szánok.

 

A fajokra vonatkozó elmélet [L. pl. Darwin: "A fajok eredete"] korántsem csupán az emberi fajra, mégcsak nem is az állatfajokra, korlátozódik. Az emb er - ebben feltétlen darwinista vagyok - valóban az állatvilágból emelkedett olyan magasra, hogy állati eredetét megtagadta, sőt nem átallotta magát isteni eredetűnek mondani. [E téren kétség telenűl a talmudisták a leghülyébbek, akik magukat - szőrös, vastag ajkú és fülű, görbelábú, lúdtalpas mivoltukban - nem szégyellik embernek, és pl. a szálfatermetű, magashomlokú, szőke árjákat gojoknak, azaz állatoknak minősíteni.]

 

A[z emberi és állati] fajoktól egyvalami nem tagadható meg: az hogy tulajdonságaik vannak. Ez maradéktalanúl érvényes az alfajokra is! A fajok differenciálódását, az emberi ág további elágazásainak vizsgálatát folytatva, beleütközünk a rasszokba ahol az eltérések nem tagadhatók.

 

A talmudizmus, illetve cionizmus csak a "bőrtulajdonságok" különbözőségét hajlandók elismerni. Isten őrizz', hogy valaki akár csak felemlítse a "vértulajdonságok" puszta létezését is; nem beszélve az egyéb, példáúl - horribile dictu - erkölcsi tulajdonságok faji meghatározottságáról, maghatározhatóságáról. [Azt éllel le kell szögezni, hogy az erkölcsi tulajdonságok karakterképét a fajiságon kivűl pl. a nevelés is döntő mértékben befolyásolja. Ez nem jelenti feltétlenűl a Jesivák dicsére
tét ...]

 

Azt Watson és Crick felfedezései óta kapiskáljuk, hogy a "kettős spirál" [dezoxiribo- nukleinsav - DNS] szinte akkurát egyforma az egysejtű véglényben, illetve Einstein agysejtjében. Csupán a nukletoidok "kötései" eltérőek, többé - kevésbé...

 

A fajok kategóriáján belűl továbbra is csak az állati fajokkal foglalkozva, fel kell hogy tünjék a faj-fejlődés néhány tényezője. Ennek genetikai alapja, a rendkivűl bonyolult okok következtében keletkező, mutáció [permutáció], vagyis a génszerkezet "spontán" változása. E változás egyik ismert következménye az átlagosnál kedvezőbb mutánsok kiválasztódása, túlélési esélyeinek növekedése, elszaporodásuk és ezáltal a fajon belűli dominancia megszerzése; a "sorvadt" ág el,- ill. kihalása.

 

A fejlődés, vagy visszafejlődés további tényezője a fajok keveredése vagyis az eltérő fajok nemi érintkezésének következményeként létrejövő utód, amely - valamilyen arányban - az apai, il. anyai tulajdonságokat hordozza. Ezt a jelenséget az emberiség sokezer éven át vérkeveredésnek tekintette és vagy helyeselte, vagy elitélte. A kevertfajú egyedeket vagy szaporította, vagy megsemmisítette attól függően, hogy a szerzett "vértulajdonságokat" hogyan ítélte meg.

 

Aligha vitatható, hogy a zsidók ügyelnek legjobban vérvonaluk tisztaságának megőr- zésére.

 

"Természetesen" ők üvöltöznek rasszizmusról, antiszemitizmusról stb. ha más ugyanezt teszi, vagy csupán ilyesmikről elmélkedik.

 

Őrzik vérvonaluk tisztaságát a sokmilliós iszlám közösségek is. Jelesűl Európa nyugati fertályán is! Ezt persze elitélik úgy a talmudisták, mint a judeo keresztények. Hogy lehet ezt - a zsidóknál természetesnek elismert - magatartást gyűlöletessé tenni? Hát ahogy Hitler, meg a Népszabadság csinálta, csinálja.

 

"A fekete hajú zsidó kölyök órák hosszat tobzódik örömében, ha a népünktől rabolt gyanútlan leányt vérével fertőzheti. Minden eszközzel azon van, hogy a leigázandó nép faji alapjait tönkretegye." [Hitler: "Mein Kampf" Interseas Editions 192.old.]

 

[Ami engem illet, egy kefélni szerető Mórickától nem tételeznék fel ekkora céltudatosságot, dehát a fene tudja.]

 

"Várandós kedvese hasán ugrált. ... A muzulmán fiúk a német lányokat csak könnyű prédának tartják ... A tizenöt éves libanoni Hussein a tőle teherbe esett Jessicát arra kérte vetesse el közös gyermeküket ... Mikor kiderült, már késő, más megoldás után nézett ... Török barátjával egy üres tornaterembe csalták ... a lányt. ... A hasán kezdteki ugrálni, abban reménykedve, hogy ezzel megölik a magzatot ... A kórházban ... császármetszéssel világra hozták a magzatot." [Népszabadság 2005.12.09].

 

A hitleri "nemzetfelfogás" kiegészíthető néhány történelmi adalék segítségével.
Egy birodalom határai közé zárhat népeket, nemzeteket. Olvastunk az Osztrák Monarchia "nemzeteiről", amelyek dühödt vadakként tépték szét a birodalmat.

 

A kis "nemzetállamoknak" is kijut a púpokból. Ők a "nemzetiségekkel", vagy [nemzeti] "kisebbségekkel" veszkődnek. Nota bene mostanában értesültünk arról, hogy a magyarországi zsidóság továbbra is "vallásfelekezetnek" tartja magát és hallani sem akar semmiféle nemzetiségi, illetve kisebbségi státusról. Ez érthető is. Mintahogy az a jelenség is, hogy ha az elnyomó magyarok - a "parasztok" - megszöknek saját falujukból, a roma kisebbség utánuk vándorol, vagy mindenesetre olyan helyeken próbál megtelepedni, ahol a "parasztok" ültetik a gyümölcsfát, termesztik a krumplit, nevelik a tyúkot. A fene se tudja miért van így. Nem tudnak tán' meglenni elnyomás nél
kűl? Jobb a jogokkal aládúcolt "kisebbségi lét", mint a nemzeti[ségi] autonómia?

 

Rosenberg náci főideológus a nürnbergi akasztófán végezte. Tulajdonképp azért, mert szervezője volt azoknak a komplex kutatásoknak, ame lyek célja a fajok eltérő fizikai és mentális tulaj donsá gainak tudományos kutatása volt. Erről az egészről csak annyit tudhatunk, hogy Mengele szadista módszerek alkalmazásával vizsgálta pl. az ikrek vér és egyéb élettani jellemzőit.

 

Ez akkor most azt jelenti, hogy az elektronmikroszkópok és a szuperkomputerek világában a vértulajdonságok, illetve a géntulaj donságok nem képezik tudományos vizsgálatok tárgyát? Illetve ezek és más tulajdonságok a különféle rasszoknál nem mutatnak eltéréseket?

 

De térjünk vissza a mi kis ügyeinkre.

 

Mint tudjuk mi magyar ajkú és fajú népesség, az idők és az ázsiai sztyeppék végtelen távolságából érkeztünk. A magyariak törzsekben éltek. Amikor kényszerítve voltak a Duna medence meghódítására, összeszövetkeztek és faji együvé tartozásuk faji szolidaritásuk kifejezésére; életre - halálra szóló összekovácsolására vérszerződést [!!!] kötöttek.

 

Így jött létre az a helyzet, amit Hitler, a totális hadviselés jellemzésére, így fejezett ki : "Ein volk, ein reich, ein führer." Nyilvánvaló, hogy mivel a magyar faj fennmaradása lévén a tét, nem voltak ideológiai, vallási, "politikai" ellentétek. Az etelközi és pusztaszeri "országgyűlések" is csak a lenni vagy nem lenni alapkérdéseiben döntöttek. A képviselők javadalmainak emelése vélhetőleg szóba sem került.

 

A vérrel összekovácsolt törzsszövetséget nevezhetjük akár nemzetnek is, de ez a fogalom már akkor és azáltal kiüresedett, hogy I. István - idegen papok és német martalócok segítségével végrehajtott államcsíny révén  - Koppányt elütötte törvényes örökségétől és négyfelé szabdaltatta. A magyarság ezáltal megszünt "nemzet" lenni. A római pápa és a német császár által igazgatott, azaz elnyomott és kizsákmányolt, gyarmattá vált. A gyarmat lakosai elvesztették szabadságukat és tulajdonukat. Az idegen hatalom és maroknyi szálláscsinálójuk [az akkor emeszpések] jobbágyaivá lettek.

 

A magyar vér edényeit szakavatott sakterkések nyitották meg alattomban. Az a vér, amely a spanyol partokig, a svéd jégmezőkig és Bizánc falai alá repítette a szilaj lovasokat mára felhígúlt. A faj kihalásra ítéltetett.

 

Ehhez ezer év kellett. Ezer év, amely a magyar vér felbuzgásainak története. A Lázadások, szabadságharcok, forradalmak végtelen sorának története. Mindez a multé? Elvégeztetett? Nos, nem! Még nincs veszve minden.

2005.12.18.

 

----------------------------------------------------------

 

 

A következő részben a [lehetséges] magyar közösségekről esik szó.

 

2005.12.11.

 

A "Magyar Közösségek".

 

A képzelet játékai (?).

 

Már a cím elárúlja: nem létező, hanem "lehetséges" közösségekről lesz szó. Rossz szokásom, ha egy fogalommal akarok operálni, megnézem annak jelentés-tartalmát az értelmező szótárban. Eszerint: "közösség a közös élet, vagy munkaviszonyok között élőill. közös eszmék, célok által egyesített emberek csoportja." [Értelmező Kéziszótár I. köt. 791.o.] A kéziszótárt taplófejű akadémikusok írták, így abból szükségszerűen ki kellett maradnia a nemzeti, faji és vallási közösségeknek.
 

Korábban elmítettem már, hogy - nem méltó helyen és körülmények között - sikerűlt kiolvasnon Karl Kautsky: "A kereszténység eredete" című könyvét. Nos ebből kiderűl, hogy a kereszténység története egy furcsa közösség fantasztikus sikertörténete, amely két évezred múltán, napjainkban is, folytatódik. Folyamatosan újul, persze a hegeli dialektika szabályait követve, vagyis szörnyű ellentmondások keletkeztetése és feloldása révén. [Épp most láthatjuk Erdő Péter hercegprímást a bazilika aranykupolája alatt parádézni és hallhatjuk, amint a [judeo]kereszténység megújulását sűrgeti.]

 

Kautsky szerint az első zsidó - őskeresztény közösségek az éhezőkből verbuválódtak és kommunisztikus eszméket vallottak. Hitük erős volt. Cseppet sem gondolkoztak mondaviláguk [hitregéik] logikai ellentmondásain. Később a bibliát is szentírásként tisztelték. Nem tudták, vélhetőleg ha tudják sem érdekelte volna őket, hogy "a bibliának igen sok mondája, előírása babiloni eredetű, Így pl. a világ teremtésé
ről, a paradicsomról, a bűnbeeséséről, a bábeli torony építéséről, a vizözönről és a szombat szigorú megtartásáról szólók, stb ..." [217.old.]

 

A szent család Názáretből Betlehembe történt (?) utazása is furcsán fest, ha figyelembe vesszük, [persze nem vesszük (!)], hogy "... Népesség-összeírás Augustus császár uralkodása alatt egyáltalán nem fordúlt elő, ... Júdea [benne Betlehem] csak Krisztus születésének feltételezett időpontja után lett Római tartomány ... Krisztus születése után hét év múlva volt összeírás, de ez a lakóhely(ek)en történt..." [26.old.]

 

Nem kizárt, sőt igazolódott, hogy a gyarmati sorban élő zsidóság, nem utolsó sorban az ellenálló, lázadozásra hajlamos, keresztény közösségek, társadalmi hatásának betudhatóan, kerűlt szembe a gyarmattartó Rómával; amely végűlis, lerombolva Jeruzsálemet, diaszpórákba kényszerítette a zsidóságot [amely hajlamai folytán már sokkal régebben "diaszpórákban" élt - önként és dalolva, helyesebben seftelve...]

 

Aztán - csodák csodájára - az elnyomás fellegvárában Rómában is kialakúltak a keresztény gyülekezetek. Ezek tagjai példás bátorsággal néztek szembe a cirkuszok éhes oroszlánjaival, cseppet sem törődve hittételeik zavarosságával. Hittek Krisztusukban is, akinek nemhogy vallásalapítói szerepét, de emberi létezését is kétségbe vonja a tudomány [torinói lepel ide, vagy oda].

 

Azután - óh dialektika - bekövetkezett a fantasztikkus fordulat. "Amíg az egyház demokratikus szervezet volt addig teljes ellentétben állt a római császári zsarnoksággal. Viszont a püspöki bürokráciát ... már jól fel tudta használni ... Az egyház jogi személlyé lett s így vagyont szerezhetet, örökölhetett. Hírhedt étvágyát ez nyomban ... felgerjesztette ... A proletár, forradalmi kommunizmus szervezetéből a zsarnokság és a kizsákmányolás legerősebb támasza lett ... A keresztrefeszített messiás lett a legszilárdabb támasza annak a züllött és aljas társadalomnak, amelynek szétzúzását a messiásközösség annakidején tőle várta." [136, 137 old.]

 

Az egyház színe változását észlelték gondolkodóink, íróink - költőink is, pl. Madách. [Az "Ember Tragédiája" egyébként a dialektika remekműve is, többek között.]

 

"ÁDÁM:  Elámulok! - De mondd, mi fejdelem közelg amott, oly dölyfösen, kihívón?

LUCIFER:  A főpap az, apostolok utóda.

 

LUCIFER: (magában) E látvány kissé borzogatja hátam, De nem emberrel kell-e küzdenem? Mit én nem bírok, ő teszi helyettem. Hasonló tréfát már gyakorta láttam. A glória ha lassan elveszett, még megmarad a  vérengző kereszt."

 

Ami minket magyarokat illet, ezer éve tapasztaltuk, tapasztaljuk a klérus nemzetellenességét. Ebből többszáz évet tesz ki a "labanc-korszak", azaz a habsburgok feltétlen kiszolgálása a katolikus egyház, a klérus által.

 

Summa summárum, a római katolikus közösség napjainkban a legkevésbé sem alkalmas a magyarság szolgálatára, érdekeinek védelmére.

 

Még kevésbé alkalmasak erre a "parlamentáris demokrácia" és annak elemei, intézményei, külün - külön és összességükben sem.

 

Liska Tibor, akinek tanaival lentebb foglalkozom, 1988-ban (!) kiadott könyvében az "Ökonosztát"-ban a következőket írja, Parkinsont idézve. "A brit ösztön azt kívánja, hogy alakítsasnak ki két szembenálló csapatot ... és azután vitatkozzanak a végkimerűlésig. Az alsóházat úgy szervezték meg, hogy az egyes képviselőknek az egyik, vagy másik félhez kell állnia ... még mielőtt ismerné a vita tárgyát ... Arra idomították, hogy a maga csapatáért küzdjön, s ez megmenti a fölösleges szellemi erőfeszítéstől. A szónoklat vége felé becsúszik egy űlőhelyre, de azért pontosan tudja ... hova kell szavazni ... Annyit bármiről tud, hogy ne rúgja a labdát a saját kapujába ..." [Id. mű 306. old.]

 

Azután jött a "rendszerváltás". A többit tudjuk. Mostanra az erkölcsileg teljesen lenyűtt "nagy" és kis parlamenti pártokon kivűl persze egyéb dudvák is tenyésznek a magyar ugaron. A humort kedvelők tegyenek egy ugrást a bejegyzett pártok listájára. Ezek többsége, nevéből ítélve, kifejezetten nemzetmentő tömörűlés, egyszázhatvanhat helyes irányt követve ...

 

Azután vannak [számosan] "rendszeralkotók", akik hangyaszorgalommal írták/írják receptjeiket a nemzetgyógyítás érdekében. Közülük háromnak a gondolatait ismerem közelebbről. A fent már említett †Liska Tibor, továbbá †Síklaky István és Halász József azon jeles férfiak, akikről szót ejtek. Szót ejtek annak kimutatása végett, hogy a mégoly szellemes és logikus gondolatrendszerek is teljességgel alkalmatlanok a nemzeti létkérdések megoldására. Az általam igen kevéssé kedvelt Konrád György valamelyik könyvében olvastam, hogy a nagy rendszerek [a természet és a társadalom] a "harmonikus rendezetlenség" állapotában érzik jól magukat. Minden emberi kisérlet, amely pl. a társadalomba, vagy annak valamely alrendszerébe valamilyen "logikus rendet" próbál belemagyarázni, vagy beleerőltetni, kudarcra van itélve. A közeg egy "lágy mozdúlattal" lesöpri magáról és szelíden visszatér saját rendetlenségébe... Nos ez pontosan ráillik a Liska által ostorozott szocializmusra, de ráillik Liska modelljére is...

 

Folyt. köv.!

 

2005.12.26

 

Sz. Gy.

 

 

"A Magyar Közösség".


[2. Folytatás.]

 

 

Isten látta, látja lelkemet. Nem szándékom a forró kását, a "Magyar Közösség" témáját, kerülgetni. Ám űrt éreztem, érzek eszméim között és írsogálni kénysze-
rűlök általa.

 

Egyszerűen nem voltam képes felismerni azt a rendező elvet, amelyből kiindúlva a faj,- nemzet,- vallás- fogalmai egymáshoz való viszonyultságukban levezethetők, magyarázhatók lettek volna.

 

Azután elővettem az Értelmező Szótárt [ezzel kellett volna kezdenem...] és összeállt a kép - a fejemben. Megpróbálom kivetíteni.
Fentebb idéztem Hitler gondolatait a fajokról. E gondolat, mint minden gondolat, továbbgondolható, úgy az elvi alapokat, mint a következetéseket, de leginkább a következményeket illetően.

 

A faj Az Értelmező Szótár szerint "minden fontos öröklődő sajátosságokban megegyező élőlények közössége". Hát persze, ez tulságosan leegyszerűsített meghatározás, hisz a fajokon belűl minden osztályozó, leíró tudomány elkülönít alfajokat [species], amelyeknél az azonosság nem minden öröklődő tulajdonságra, hanem csupán a tulajdonságok maghatározott csoportjára érvényes.

 

A faji meghatározás egyszerűen azért lényeges és mellőzhetetlen, mert minden élő: köztük a növények és az állatok is, az évmilliárdos evolu- ció során, mint fajok különültek el és fejlődtek. E fejlődésnek az eddig mérhető utolsó percében lépett színre az a lény, mely nek DNS szerkezete mindössze egy (!) százalékban tér el a homo erectusétól [középen] és nem sokkal többel a csimpán- zétól. Ez a lény a homo sapiensnek, azaz a "bölcs" embernek nevezi magát. E fogalom nagytudású, tapasztalt, megfontolt, érett itélőképességű lényt jelent. Azaz jelentene, mert az állatvilágnak ezt a speciesét a név semmire sem kötelezi. Amint erre a legcsekélyebb lehetősége nyílik, olyan bestiává válik, amely a természetes törzsfejlődés során sohasem létezett. Ezt a degenerált, vagyis átöröklés folytán elkorcsosúlt, speciest az általa létrehozott romlott társadalom és az abban uralkodó torz viszonyok, téveszmék formálták ilyenné. Az egyén és a társadalom, egymásra folytonos kölcsönhatást gyakorolva, rontják egymást.

 

Úgy tűnik tehát, tévedett Lewis H. Morgan, aki "Az ősi társadalom" című könyvében az emberi faj fejlődését három lépcsőben képzelte el: vadság, barbárság, civilizáció. A civilizáció fogalma alatt, a társadalmi munkameg- osztás kiteljesedésén alapúló, magasfokú szellemi és anyagi kultúrát szokás érteni. A "civilizált" társadalom embere viszont nem vált civilizált lénnyé.

 

A társadalom és benne az egyén degradációs folyamatát lassítani, megállítani, visszafordítani csak úgy lehet, ha maga az emberi faj válik nemesebbé , azaz megvalósítja önmaga újratenyésztését.

 

Ennek elkerülhetetlen szükségességét Hitler helyesen ismerte fel! A hiba a megoldás módjában mutatkozott. Ezt a kérdést a "Lebensborn" mozgalom, illetve a koncentrációs táborok kombinált módszerével megoldani nem lehet; de meg kell (!) oldani. Kérdés meg lehet e egyáltalán oldani ? E kérdést előre megválaszolni nem lehet, nem is szabad! Hozzá kell kezdeni!

 

Úgy tűnik ez a folyamat már meg is kezdődött! Ennek jele, hogy a világon sehol sem sikerült kevertfajú konzisztens társadalmakat kialakítani. A legélesebb faji feszültségek épp a népek, nemzetek "kohójának" becézett zászlóshajó: az USA luxusfedélzete alatt ízzanak.

 

Nem sikerűlt a fajkeverés, vérfrissítés a vén Európában sem. Az európai országokba bevándorolt idegen fajok tudatosan őrzik faji identitásukat. Más kérdés, hogy e törekvés különféle, leggyakrabban vallási, mezben jelentkezik.

 

Ízzó vulkánok felett ülnek e "jóléti társadalmak" is. Elég csupán a franciaor- szági gépkocsi gyújtogatásokra utalni. Rövidesen ki fog derülni itt is, másutt is: előbb - utóbb kevés lesz a gumibot.

 

Ennek kapcsán vetődik fel a logikusnak tűnő kérdés: ha egy bevándorolt náció, mint kisebbség, szilárd maggá tud szerveződni egy barátságtalan többségi környezetben; miért ne lenne képes ugyanerre egy olyan nép, amely vérrel vassal szerzett saját földjén él, legalább ezer év óta?

 

Itt azonban nem a magyar "nemzetről" hanem a magyar fajról van szó!

 

A megkülönböztetés - mindjárt a kezdetek kezdetén - mellőzhetetlen. A "nemzet" fogalmi elemei ugyanis nagyjából a következők.

 

"A nemzet történelmileg kialakult tartós emberi közösség, amelyet a közös nyelv, közös terület, a gazdasági élet és a kulturában megnyilvánuló közös lelki sajátosságok tartanak össze."

 

Történelmünk e "látható anyaga" azonban a kelleténél sokkal több olyan elemet foglal magában, amelyek mint a rákos áttétek, roncsolják a faj egészséges testszövetét, ugyanakkor szerfölött ellenállók mindenfajta gyógyítási kísérlettel szemben.

 

A rák hasonlatánál maradva, az ellene folytatott küzdelem változatos formákat ölt. Ilyenek a műtéti eltávolítás, a kóros szövet besugárzás útján történő roncsolása, a gyógyszeres kezelés, stb.  Az orvosi terápia ezen módszerei, különösen a drasztikusabbak, nem feltétlenűl eredményesek. Több sikerrel kecsegtet a kórokozók időbeni felismerése, továbbá a szervezet immun- rendszerének helyreállítása, erősítése.

 

Persze nem akarok a jelképes beszéd módszerével élni. "Konkrét" leszek mindjárt.

 

A fenteket olvasva egy liberális ábrázaton szánakozó fintor jelenik meg. Hála a tatár, török és labanc dúlásnak hol akad manapság akár egyetlen fajmagyar is?

 

Hát ez valóban fogas kérdés. Néhány példamegoldásra hivatkozhatom. Máshol felemlegettem már Göring birodalmi marsallt, aki Himmlert előtt kijelentette, "a Luftwaffénál én mondom meg, ki a zsidó és ki nem az". De továbbmegyek. Maga a Führer adott ki egy parancsot [führerbefehl], amely azt tartalmazta, hogy a szintetikus benzin zsidó feltalálóját "kiemelve a faji tisztátalanság mocsarából, árjává fogadta".

 

Mi ezeknek az "epizódoknak" a mondanivalója?

 

A faji hovatartozás megitélése csak részben genetikai kódfejtés; részben az egyén, vagy embercsoport mentalitása megitélésnek kérdése.

 

Ha a "mentalitás" szót beütjük a Google magyar nyelvű keresőjébe 76 (!) találati oldal (!) azaz többszáz cím ugrik be! Szó esik svéd, norvég, orosz, stb. mentalitásról, azaz különféle népek eltérő mentalitásáról.

 

Azt már hallottuk, hogy a faji stigmák [azaz testi meglülönböztető jegyek] kutatása a náci áltudomány legszörnyűségesebb téveszméi, sőt bűnei körébe sorolandók. [E stigmák létezésébe most nem mennék bele. Zsidó barátom előtt egyszer felemlítettem, hogy Fenyő János zsidó volt. Erre felcsattant: "honnan veszed". Nem mertem megmondani, mert a keresztlevelét nem láttam, csak a fizimiskáját, ujságban...]

 

Azt nem tudom, hogy az áltudományos stigmatizálás helyett miért nem foglalkozunk tudományosan, azaz kellő mélységben, részletességgel és tárgyilagossággal az egyéni,- csoport,- vallási,- nemzeti és faji mentalitás kérdéseivel?

 

Ha ezt valójában megtennénk, a mesterségesen homogenizált nemzetkép kimutatná valódi kontrasztjait. Ennek nyomán ismét felismerhetőkké válnának pl. az '56 ban és utána elkövetett tömeggyilkosságok, ill. megtorlások áldozatai, a gyilkosok és a gyilkosok bünpártolói - névszerint.

 

Ezesetben egyes magyarajkú, vagy magyarúl beszélő egyéneket, vallási ill. etnikai csoportokat még keblére ölelhetne a "magyar nemzet" és biztosíthatná részükre a jogokat és előírhatná nekik az ezzel járó kötelezettségek (!) betartását; viszont mint fajidegen elemek már nem követelhetnének előjogokat!

 

Ami a "legizgalmasabb" mentalitást, a zsidó mentalitást illeti, az erről szóló irodalom a világirodalom meglepően magas százalékát adná. E téma avatott gondozója Szolzsenyicin. Már elolvastam, kijegyzeteltem és publikálás céljára
előkészítettem grandiózus kétkötetetes müvét: "I. Együtt. Oroszok és zsidók a cári birodalomban." és II. "Együtt. Oroszok és zsidók a Szovjetunióban."

 

Igértem, elmúlasztottam, újból igérem e könyvek - mint "mentalitás tanulmányok" - ismertetését.

 

Itt és most egy erről szóló tanulmányt ajánlanék figyelmükbe: Ormos Mária cikkét a zsidó identitás sajátosságairól. [Ugrás a képről.]

 

A maga módján "méltatta" Hitler is a zsidóság fajfenntartási "művészetét". Erről fentebb írtam. Sok szempont szól amellett, hogy ezen ősi és mégis modern nép ön és fajfenntartásánának tudományát követendő példaként kellene szemlélnünk és alkalmaznunk. Hellyel - közzel "tanitómestereink" ellenében is.

 

 

Tragédia dalban elbeszélve.

 

Gondolkodásunk képzeletbeli mellényét újra kell gombolnunk. A magyar faj mentésének tennivalói közül első és legfontosabb a tanítás! Először a fejekben kell világosságot teremteni. A magyar faj jelenét, jövőjét csak úgy lehet megmenteni, ha múltját, valódi történetét megmentjük. A tanítást a Honfog- lalással és a "szentistváni államalapításnak" nevezett államcsíny tényeinek és következményeinek feltárásával kell kezdeni. Esetleg Szörényi Levente útján kell haladnunk, aki Bródyval együtt társtettesként elkö vetett "István a királlyal" alighanem a legnagyobb kárt okozta a nemzeti gondolkodásban. Most rákként hát- ramozogva a magyar történelemben "Árpád népéről" fog dallani. [Megemlítem, megbízható forrásból vettem hírt arról, hogy az "István a király" 2003-as Csiksom- lyói előadásának végén a tömeg hangosan kiáltozta: "Koppány! Koppány!" Rákérdeztem egy ottani lapra. Nem tudtak róla... ]. Mindenesetre aki most Árpád népéről zengedez kasszasikerre számíthat. Ennek kapcsán kapunk választ arra a talányos kérdésre: "ki adja vissza a hitünket" és főleg miben? Egyáltalán ki, kitől milyen hitet vett el? "Pogány" őseink tulajdonképp nem voltak pogányok. Kiszely István az ősi magyar hitvilágról a következőket írja.

"Felvetődik a kérdés, hogy miért nem maradtak fenn ősi magyar istennevek? Azért, mert ilyenek soha nem voltak. A magyarok ősei egyistenhívők voltak, egy Istent imádtak, a világegyetem teremtőjét, vagy ahogyan azt Anonymus nevezi: "a mindenek Urát". Egyedül hozzá fohászkodtak és csak neki mutattak be áldozatokat.

Theophylaktosznál ezt olvassuk: 'A turkok [magyarok] csupán azt imádják és nevezik Istennek, aki a világmindenséget teremtette".
Ibn Fadlan pedig azt írja, hogy "a magyarok az égben lakozó Istent mindeneknél feljebbvalónak tartják".
Ugyancsak Anonymusnál olvassuk, hogy "Árpád vezér, akinek a mindenség Istene volt a vezetője…Tas, Szabolcs és Tétény látták, hogy az Isten győzelmet adott nekik… az isteni kegyelem volt velük".
Kézai Simonnál írta le, hogy hadbahíváskor "Isten és a magyar nép szava" szólt a kikiáltók hangján.
A Lehel-mondában pedig azt találjuk, hogy "Mi a nagy Isten bosszúja vagyunk".
A Képes Krónika, a Budai Krónika és Thuróczy János krónikája a magyar honfoglalást így kezdi: "Árpád a mindenható Isten kegyelmét kérte…"

 

A kereszt jelét ott találjuk a honfoglaláskori bezdédi tarsolylemezen, a honfoglaláskori nők nyakában bizánci kereszt formájában és a szabadkai magyar temetőből származó öv csatján áldást osztó aggastyán alakjában."

Úgy ám! De akkor mi szükség volt a német rablólovagokra, az olasz méregkeverőkre és az inkvizítor püspökökre? Miért kellett a magyarság hitvilágát és annak hordozóit úgy pusztítani és irtani, ahogy azt évszázadokkal később a spanyol hódítók tették Diego de Landa "atya" irányítása mellett?

 

Az elpusztított egyistenhitet keresgéli Leventénk, vagy az inkvizítorok nótáját írja? Meglátjuk, meghalljuk.

 

De addig is, amig Makovecz Imre méregdrága díszletei között felcsendűl az agy- zsongító muzsika, kezdjünk gondolkodni prózában és cselekedni az élet szinpadán, díszletek nélkűl.

 

Folyt. köv.!

 

2006.01.28.

 

Sz. Gy.