Lutheránusok Luther Mártontól Szebik Imréig.
Néha már már szégyelltem magam amiatt, hogy ha egyházakra, papokra gondoltam mindig éreztem az epeömlés keserűségét. [Honlapomon sokáig diszelgett a nagy pofája miatt máglyára vetett "ostorozó", Savonarola képe.] Azután felütöttem a Népszabadság 2005.09.13-i számát és ime mit láttam?
[A
Cz. G. monogram mögött talán Czakó Gábor rejtezik.]
"Az
Evangélikus Hittudományi Egyetem dísztermében tartott többnapos
konferencia a negyedik állomása annak a sorozatnak, amely 1998-ban Pannonhalmán
kezdődött. A vészkorszakról szóló rendezvényeken keresztény egyházi és zsidó
hitközségi vezetők, közéleti személyiségek vesznek részt. Céljuk, hogy méltó
módon megem lékezzenek a múltról, és jelezzék a mai magyar társadalomnak: a jövő
útja a toleráns magatartás, a gyűlöletmentes együttélés és az egymás iránti
felelősség.
Nyitóelőadásában
Szebik Imre evangélikus püspök-elnök hangsúlyozta,
hogy 'a kiválasztottságot a Mindenható először odaajándékozta a zsidó népnek,
majd minden más népnek, amely elfogadja a szövetséget'. A kiválasztottság
szenvedésekkel és megpróbáltatásokkal jár, mégis mindig kegyelem. 'Meghajtjuk
fejünket a kiválasztott nép, a zsidóság előtt' - mondta az evangélikus püspök,
aki a keresztények testvéreinek nevezte a zsidókat. A holokauszt hatmillió,
közöttük hatszázezer magyar áldozatára emlékezve szólt azokról a kevesekről is,
akik a rettenet idején mindent megtettek embertársaik megmentéséért.
Bölcskei Gusztáv 
református püspök, a zsinat lelkészi elnöke szerint
nem tehetünk úgy, mintha már eleget beszéltünk volna a holokausztról. A
felszabadító emlékezés fontos kifejezés a keresztény teológiában. Ha az
emlékezés nem ad felszabadítást, akkor bezár és megkeserít. Felszabadító
emlékezésre van tehát szükség, valamint arra, hogy a mai világ bonyolult
viszonyai között lássuk és láttassuk az öszszefüggéseket - jelentette ki a
református püspök.
Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke felhívta a figyelmet, hogy nincs kollektív bűn, éppen ezért nagy az egyén felelőssége. Az elkövetőknek annak idején volt választási lehetőségük, az áldozatoknak nem.
Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát kitért arra, hogy az 1998-ban szervezett első konferencia tudatosan vállalt kezdete volt a megbékélésnek. Azt akartuk - mondta a főapát -, hogy ami elhangzik, az emlékezéssé váljon, az emlékezés párbeszéddé, a párbeszéd pedig híd legyen a jövő felé."
Feldmáyer
Péterrel semmi bajom. A debreceni nagytemplomban zsidó kiállitást
rendező Bölcskeire szándékomban áll visszatérni.
Lássuk most az előéneklést vállaló Szebik
püspök urat.
A
jó püspök, a jelek szerint, jól fekszik a rendszerben.
Nem mondanám ugyan álláshalmozónak, de ez olvasható
róla.
Betöltött tisztségek:
Országos Egyházi Elnökség
[elnök-püspök],
Magyarországi
Evangélikus Egyház [elnök-püspök],
Északi Evangélikus Egyházkerület
[püspök],
Ökumenikus és Külügyi
kapcsolati Bizottság [bizottsági elnök],
Budavári Evangélikus Egyházközség
[lelkész].
A püspök úr tehát öt stallummal rendelkezik [egyszerre]. Ez, a szó eredeti értelmében csak jelképes tisztesség volt.[Stallum (lat. stare = állni) kóruspad klerikusok vagy szerzetesek számára. Térdeplő tartozik hozzá és felhajtható ülőrész. Ennek hátán egy kis támaszkodó polc van misericordia = irgalom],hogy a hosszabb állás alatt támaszul szolgálhasson. (Liturgikus lexikon).] Ez annyit jelentene, hogy a püspök úr ülepe és könyöke számára bőséges választék rendeltetett az Úr dicséretéhez. Ám a stallum fogalma átlényegűlt, mint oly sok más fogalom az emberiség történetében.Gárdonyi Géza, aki 'papíron római katolikus' volt, a "BIBI" cimű könyvében szereplő pap szájába ilyen vallomás-katekizmust ad: „Én dolgozom, alázatosan. A szegénység közelebb hozott híveimhez. Nem kell nekem'zsíros stallum', sem négylovas hintó. Krisztus is gyalogosan járt. O is mindig az emberek közöttvolt, kik szenvedtek."
Mindannyiunk
kedvenc 
elbeszélője
Mikszáth Kálmán tőrténetesen evangélikus
volt. Miket is irnak róla? "Nem volt politikus alkat, de belesodorták
a pártpolitikába. Országgyűlési képviselőként
alkalma volt belelátni a botrányok, erőszakos intézkedések
és szennyes ügyek mélyeibe. Keserűen nyilatkozott: "Én,
aki annyira szeretem ezt a nemzetet, olyan sötét színekben
látom ma az ország jövőjét, hogy elmondani sem lehet".Önagáról
ezt vallja. "Mindig öntudatos evangélikusnak vallottam magam
és büszke vagyok lelkész őseimre".
Az [általa]
ábrázolt emberek magatartásából a való
élet áradt.Leleplezte írásaiban a törtető érdekembereket,
a szolgalelkűséget, a hivatalnoki pöffeszkedést és
a bántó felelőtlenséget. Ábrázolt alakjai
hús-vér emberek nemcsak jók és nemcsak rosszak.
Kimutatta, hogy egyes jó jellemvonások nem elegendőek a megmentésre
ott, ahol eltorzult már a lélek. Nemzetünk állapotána
hűséges ábrázolója ezzel együtt népünk,
társadalmunk gyógyítója és nevelője volt."
"Különös házasság" cimű regénye az alábbi sorokkal végződik. Ung megyében, csendes hely az a dobóruszkai kripta, alvásra való, körös-körül semmi zaj, az erdők is kipusztultak, még azok se zúgnak már. Csak a békák brekegik néha a közeli mocsarakban: »Urrak a papok! Urrak a papok!« [Forrás: Magyar protestáns pantheon.]
A zsiros stallum tehát nem zsöllyeszék és könyöklő már, hanem "sallárium" vagyis jövedelem, amit a pap ilyen olyan forrásokból húz. Alappal feltételezhető, hogy a püspök úr nem gyalogszerrel közlekedik. Ennélfogva természetesnek tarthatnók, hogy lojális ahhoz az egyházhoz, amely ilyen jól tartja. De nem. A püspök nem az Urat féli, nem a valásalapitót tiszteli, hanem a rabbinusoknak hizeleg. Előttük alázkodik.
Kérdés,
miből táplálkozik e hitehagyó [apostata] magabiztossága?
Az evangélikusokat vallásalapitójuk után lutheránusoknak
is szokás nevezni. Luther 
a
"Szent Irások" értelmezése és alkalmazása
tárgyában allkotta meg a Nagy Kátét. Ebben a következők
[is] olvashatók.
"Némelyikük [a papokról van szó...] fennhéjázó nagy tudása miatt, mások pedig csupa lomhaságból és hasuknak dédelgetéséből; ezek éppen úgy tesznek, mintha csakis a hasuk kedvéért volnának lelkészek és igehirdetők, s nem lenne más tennivalójuk, mint hogy életükben kiélvezzék a földi jókat; ahogyan a pápaság alatt megszokták."
Pillantsunk a püspök úr ábrázatjára. Sugárzik róla a jóltápláltság, ápoltság és magabiztosság. A püspök úr - kinézete alapján - egyformán lehetne miniszter, bankigazgató, rendőrkapitány, bróker, stb. Nem tünne fel a társadalmi elit akármely csoportjáról készitett tablóképen sem. Egy helyről azonban kakukk tojásként lógna ki: az égőszemű, sovány mezitlábas apostolok közül...
A
Tizparancsolat lutheri magyarázata.
"Isten
mindezt már be is bizonyította különböző történetekben
és eseményekben, amint azt az Írás és a mindennapi
tapasztalat bőven feltárja s tanítja, Ő ugyanis kezdettől fogva
irtó hadjáratot indított minden bálványozás
ellen, és e célból mind a pogányoknál, mind
a zsidóknál, mind a mai idők népeinél minden hamis
isten tiszteletet lerombol úgy, hogy végül is mindazoknak,
akik makacsul ragaszkodnak ahhoz, el kell pusztulniok."
A
Vatikánról szólván.
"Hol
marad azonban a tolvajok feje és fővédnöke, a római
Szentszék, egész uszályával, aki az egész
világ javait összeszedte és a mai napig bírja? Sajnos
úgy van a világon, hogy aki nyíltan lop és rabol,
az bizton, szabadon és büntetlenül jár-kel, és
még tiszteletet vár. A kis, titkon lopók pedig, kik egyszer
vétettek, viselik a büntetést és a szégyent,
s amazokat becsülethez, tisztességhez segítik. Pedig tudják
meg ezek, hogy ők a legnagyobb tolvajok Isten előtt, aki majd nékik is
ellátja a bajukat érdemük szerint." "Nem hiába
parancsolja az Ótestamentum, hogy fel kell írni a Tízparancsolatot
minden falra és utcasarokra, sőt még a ruhákra is! Nem
azért, hogy azt ott hagyjuk írott malaszt ként, és
viseljük a látszat kedvéért, mint a zsidók
tették, hanem hogy a szemünk előtt legyen az szüntelen, elménkben
forogjon állandóan, s irányítson minden tettünkben,
egész lényünkben."
A Hiszekegy magyarázata.
"Ha
azt kérdezi tehát valaki: mit hiszel Jézus
Krisztusról a második hitágazat szerint? – feleld röviden:
hiszem, hogy Jézus Krisztus, Istennek valóságos Fia az
én Urammá lett. És mit jelent az: urammá lett? Azt
jelenti, hogy megváltott engem bűntől, ördögtől, haláltól
és minden boldogtalanságtól. Mert azelőtt nem volt nekem
sem uram, sem királyom, hanem fogoly voltam az ördög hatalmában,
kárhozatra ítélve, bűn által megkötve, vaksággal
megverve. Ezek a hitágazatok azért elválasztanak és
megkülönböztetnek bennünket, keresztyéneket, a föld
minden más lakójától. Mert akik a keresztyénségen
kívül vannak, akár pogányok, akár törökök,
zsidók vagy álkeresztyének és képmutatók
legyenek, mindazok, még ha az egy igaz Istent hiszik és imádják
is, mégsem tudják, hogy milyen érzülettel viseltetik
irányukba az Isten."
A zsidók, azon túl hogy Krisztust keresztre feszittették, tagadják megváltói szerepét is. Következésképp egy lutheránus püspök részéről a csúszva - mászás aligha megengedhető magatartás, mert ellentétes a luteránus hitelvekkel. A Káté "szociális" passzusai a következők. "Minden istenfélő fejedelem címerébe joggal tehetnénk azért egy kenyeret az oroszlán vagy babérkoszorú helyett, vagy a pénzérmékre a fej helyébe, intelmül a fejedelmeknek és az alattvalóknak, hogy minekünk az ő hivataluk nyújt oltalmat és békességet, s nélkülük a mindennapi kenyeret sem élvezni, sem megtartani nem bírnánk. Továbbá, hogy testünket, táplálékunkat megóvja minden kártól, égiháborútól, jégveréstől, tűztől-víztől, méregtől, pestistől, döghaláltól, háborútól, vérontástól, drágaságtól, kárt okozó állatoktól, gonosz emberektől stb. Ez mind szükséges, hogy az egyszerű népnek szívébe véssük, hogy ezt és ehhez hasonló dolgokat az Istentől kell kérni, s hogy azokat csakis a jó Isten adhatja meg. Mennyi baj van napjainkban csak a hamis pénzzel, a kereskedelem, az üzleti élet mindennapos nyomorgatása és megterhelése miatt azok részéről, akik önkényükkel a szegény köznépet nyomorítják s fosztják meg mindennapi kenyerétől. Amit igaz, el kell szenvednünk, de azok meg vigyázzanak magukra, nehogy elveszítsék a közimádság áldását, és résen legyenek, hogy a Miatyánknak ez a szakasza ellenükne irányuljon."
Épp Szebik Imre ne venné észre, hogy amit dicsér, ami előtt hajbókol, azonos a Luther által megbélyegzett gonosszal, akit Luther később nevez meg. Feltünő, hogy Szebik nem ismer maga fölött egyházi felsőbbséget. Nem tart a presbitériumtól sem, holott: "A magyarországi evangélikus [lutheránus] egyház szervezeti és egyházkormányzati rendjét az 1996-os zsinat szabta meg. Az egyházi törvénykönyv megôrizte a püspöki tekintélyt, ugyanakkor megerôsítette a presbitériumok kollektív testületi irányító szerepét; a lelkészek mellett fontos szerepet biztosít a világiaknak." A presbitérium vajon mit szól a püspöki ömlengésekhez? Mindenki hallgat a lutheránusok táborában? A püspök az "Evangélikus egyszeregyet" sem tartja tiszteletben, amelyben irva vagyon az egyházalapitó iránti tisztelet kötelezettsége. "Ismerkedjünk meg a Magyarországi Evangélikus Egyház jelenével és múltjával Hogy teljes képet kapjunk, röviden áttekintjük Luther Márton életét és az egyház reformációját. Foglalkozunk azzal, miért nevezik 'evangélikusoknak' Luther követőit, mit jelképez a Luther-rózsa és miért köszöntik egymást így: "Erős vár a mi Istenünk!" Szebik úr azonban fütyöl a lutheránus "dogmákra", hisz bölcsen tudja, hogy Luther nem "szalonképes". Támadják a liberálisok. "A megfáradt, betegeskedo, idosödő reformátor viszont már megtéríteni sem akarta a zsidókat. A Dávid utolsó fiai, A zsidókról és hazugságaikról, a Sém Hamphoraszról és Krisztus családfájáról stb., címu írásaiban kétségbe vonta a zsidó szöveghagyomány megbízhatóságát, ellentmondást nem turoen szólított fel a zsidók kiuzésére, iskolák és zsinagógák felgyúj tására, házaik lerombolására, pénzük és értékeik elvételére, fiatal zsidók munkára fogására stb." [ÉS - Bruhács Kinga.]
Támadják persze a pápisták is.
"Ne gondoljuk, hogy a reformátorok a zsidógyűlölet dolgában is megreformálták volna a kereszténységet. Luther például A zsidókról és hazugságaikról c. művében azt követeli, hogy a zsidók zsinagógáit gyújtsák fel, és ami nem égne el, azt fedjék be földdel, hogy senki emberfia ne lásson belőlük még egy követ sem. Tegyük mindezt azért, mondja Luther, hogy Isten lássa, hogy keresztények vagyunk, és a zsidók hazugságait, káromlásait és Szent Fiának gyalázatát tudva és akarva nem tűrjük. El kell pusztítani a zsidók házait is, mert itt ugyanazt űzik, mint iskoláikban.Istállókba vagy csűrökbe kell terelni őket, mint a cigányokat. El kell kobozni imakönyveiket, és meg kell fosztani őket talmudistáiktól, mert ezek bálványimádást, hazugságokat és káromlásokat tanítanak. A rabbiknak halálbüntetés terhe mellett meg kell tiltani, hogy ezt tegyék. Ne is dicsérjék, vagy imádják Istent közöttünk. Lakoljanak életükkel, ha nem engedelmeskednek." [ Endreffy Zoltán: Antijudaizmus ]
Továbbá. "A protestantizmus vezetoinek többsége a kései Lutherhez hasonlóan igencsak sötét színekben szemlélte a zsidóságot. Kálvin például, ha nem is volt olyan indulatos és szitkozódó, mint idosebb reformátortársa, azért az o muvei sem szukölködtek zsidóellenes kitételekben.Az elmúlt évtizedekben valamennyi felekezet hivatalos vezetése nagy hangsúlyt tett az antiszemitizmus elítélésére; így például 1983-ban, Luther 500. születésnapján a lutheránus egyház hasonlóan a katolikusok részérol nemrégiben közzétett vatikáni holocaust nyilatkozathoz hivatalosan elhatárolta magát Luther minden antiszemita megnyilvánulásától. Ugyanakkor a lassabban változó „népi” vallásosság szintjén az említett kettosség teljes felszámolása még a jelen és jövo nemzedékeinek feladata." Hetek Szörnyülködik a zsidóság is. Luther: a pápaságról."A pápa az igazi Antikrisztus vagy Ellenkrisztus, aki szembehelyezkedett Krisztussal, és magát Krisztus fölé emelte, mert nem akarja, hogy a keresztények hatalma nélkül üdvözüljenek. Pedig nem ér a hatalma semmit, mert Isten nem rendelte és nem parancsolta meg… Ezért ahogyan nem imádjuk urunk és istenünk gyanánt magát az ördögöt, éppen úgy nem turhetjük meg vezetonk és urunk gyanánt annak apostolát, a pápát vagy az Antikrisztust sem a maga kormányzatával együtt. Mert országlása hazugság és öldöklés, örökre megront testet és lelket…" [Új exodus]
Dehát mit jelent Szebiknek mindez, balján Feldmájerrel, jobbján Várszegi Asztrikkal? Spongyát Lutherre, éljen az egyházi ökuméné. Szeressük egymást gyerekek! A gój is ember! Ám itt álljunk meg egy polgári szóra. Honnan a jó francból veszi a püspök úr, hogy aszongya "a kiválasztottságot a Mindenható először odaajándékozta a zsidó népnek, majd minden más népnek, amely elfogadja a szövetséget". A Tórából, vagy netán a Talmudból olvasta ezt? Aligha, hisz az egésznek nincs semmi értelme. Elóször is, melyik szövetségről van szó? Egyáltalán nem mindegy! Ószövetség a nemzsidó népek kirekesztésén, a kiválasztott népnek való totális alávetésén alapszik. Az Újszövetség lényegét a zsidó vallási dogmatika elveti Krisztussal egyetemben ["feszitsd meg őt"]. Vagy létezik egy harmadik szövetség is? Esetleg Szebik Imre agyában? Netán a joviális püspök úr személyében egy hitújitót, egy vallásalapitót tisztelhetünk? De akkor miért a lutheránusoknál tölti a zsákját? Miért nem bandukol mezitláb, apostolokkal a nyomában?
Az persze érthető, hogy "a keresztények" is elhatárolódnak Luther késői tanaitól, jelesűl az alábbi kitételektől. Luther - úgymond - embertelenűl viszonyúlt a zsidókhoz. A két hátramaradó részben nincs igazán kommentálni való. Reméljük, hogy ezek alapján minden olvasó kielégítő következtetésekre jut Luther Márton életével és tanításaival kapcsolatban.
"Minden félreértés elkerülése végett szeretnénk világosan leszögezni, hogy az alábbi szövegekben előforduló mindenféle szitkozódástól, illetve gyűlöletre, erőszakra való ösztönzéstől teljes mértékben elhatárolódunk." [Keresztények]
Hát
az elhatárolódás keresztényéknél könnyen
megy. Paskai ex hercegprimás úr püspök korában
például Mindszenty biborostól határolódott
el, azaz miket is beszélek, nem elhatárolódott, hanem a
nyomába szegődött... Luther olyannyira kifogásolt "öregkori
tézisei" [kivonatosan] a következők.
A
zsidókról és hazugságaikról - Luther Márton
tanításai.
"Sok történetet olvastam és hallottam
a zsidókról. Tudniillik, hogy hogyan mérgezték meg
a kutakat, hogyan öltek titokban, hogyan loptak meg gyerekeket, ahogyan
erről fent is beszéltem. Például, hogy egy zsidó
a másiknak egy vérrel teli edényt küldött egy
keresztény által; vagy például egy zsidót,
mivel egy hordó bort megivott, holtan találták meg a hordóban
- és sok ehhez hasonló. Tudom jól, hogy minden ilyesmit
tagadnak. Minden pontban igaz azonban Krisztus ítélete, vagyis
hogy mérges, keserű, bosszúra éhes, orgyilkos kígyók,
és az ördög gyermekei ők, akik titokban marnak és kárt
okoznak, mivelhogy nyilvánosan nem áll módjukban. Ezért
azt szeretném, ha ott lennének, ahol nincsenek keresztények.
A törökök és más pogányok nem szenvednek
annyira tőlük, mint ahogyan mi, keresztények ezektől a mérges
kígyóktól és ördögfiaktól szenvedünk,
s nem is bánnak így mással, csak velünk, keresztényekkel.
Ez az, amit fentebb mondtam, hogy egy kereszténynek az ördög
után nincs mérgesebb, keserűbb ellensége, mint egy zsidó,
mégis senkinek se tettünk annyi jót, és senkitől se
szenvedünk annyit, mint épp ezektől a gonosz ördögfiaktól
és kígyófajzatoktól. Így hát, akinek
kedve van ezeket a mérges kígyókat és ördögfiakat,
vagyis Krisztusnak, a mi Urunknak és mindenünknek legádázabb
ellenségeit elszállásolni, etetni és tisztelni,
és saját magát gyötörni, megrabolni, kifosztani,
megbecsteleníteni, leköpni, megátkozni, és szeretne
minden bajt elszenvedni, engedelmeskedjen készségesen ezeknek
a zsidóknak. És ha valakinek még ez sem elég, akkor
az ilyen bújjon a hátsó felébe, és imádja
azt a szentélyt, s dicsekedjen azzal, hogy irgalmas volt, és megtámogatta
az ördögöt és annak fiait, hogy gyalázzák
a mi drága Urunkat és a drága vért, amellyel mi,
keresztények megvásároltattunk. Az ilyen tökéletes
keresztény, teljes irgalmas cselekedetekben, amelyekért Krisztus
meg fogja jutalmazni őt az utolsó napon a zsidókkal együtt
az örök pokoli tűzzel.(19) Ezért nekünk, keresztényeknek
nem szabad viccnek tartanunk, hanem nagy komolysággal kell keresnünk
a módját, hogyan menthetjük meg lelkünket a zsidóktól,
vagyis az ördögtől és az örök haláltól.
Ennek a módja pedig, mint fentebb mondtuk, először is: Hogy zsinagógáikat
tűzzel fel kell égetni, és aki tud, vessen rá ként
és szurkot; az is jó lenne, ha valaki pokoli tüzet tudna
rájuk szórni. Lássa meg Isten komolyságunkat, és
az egész világ lássa meg ezt a példát, hogy
mi ennek a háznak [amelyben a zsidók Istent, a mi drága
Teremtőnket és Atyánkat az Ő Fiával együtt olyan szégyenletesen
káromolták] - bár eddig tudatlanul megtűrtük - most
végre megadjuk, amit megérdemel. Másodszor, hogy el kell
venni minden könyvüket, imakönyvüket, talmudjaikat,
az egész Bibliát is, és egy lapot sem szabad meghagyni
nekik, és addig kell őrizni, míg meg nem térnek. Ők ugyanis
mindezeket csak arra használják, hogy Isten Fiát, vagyis
Istent magát, az Atyát, az ég és föld teremtőjét
[ahogy mondják] káromolják, és sohasem fogják
másra használni. Harmadszor: fejvesztés terhe mellett meg
kell nekik tiltani, hogy nálunk és a mieinknél Istent nyilvánosan
dicsérjék, Neki hálát adjanak, hozzá imádkozzanak,
róla tanítsanak. Saját országukban, vagy ahol tudják,
tehetik ezeket, úgy hogy mi keresztények ne halljuk, és
ne is tudjunk róla. Ok: dicséretük, hálaadásuk,
imádságuk és tanításuk hiú istenkáromlás,
átkozódás, bálványimádás, mert
szívük és szájuk Istent, az Atyát Hebel Voriknak
nevezi, ahogy az Ő Fiát, a mi Urunkat, Jézust nevezik. Mert ahogy
a Fiút nevezik és tisztelik, úgy nevezik és tisztelik
az Atyát is. Nem segít nekik, hogy sok szép szót
használnak, és Istent dicsőítik. Meg van ugyanis írva
[2 Mózes 20:7]: 'Isten nevét ne használd hiába'.
Éppúgy, ahogy elődeiknek sem segített, hogy Isten nevét
emlegették, s mégis Baalnak nevezték, Izrael királyai
idejében. Negyedszer, hogy tilos nekik Isten nevét a mi füleink
hallatára említeniük. Mi ugyanis ezt nem hallgathatjuk, és
nem szenvedhetjük el nyugodt lelkiismerettel, mert az ő káromló,
átkozott pofájuk és szívük Isten Fiát
Hebel Voriknak nevezi, és ezáltal az Ő Atyját is így
kell nevezniük, aki ezt nem tudja és nem is akarja másképp
érteni, mint ahogy mi keresztények sem érthetjük másképp,
mint ahogy hinnünk kell, hogy amint a Fiút nevezik és tisztelik,
úgy tisztelik és nevezik az Atyát. Ezért hát
a zsidók pofáját ne tartsa méltónak senki
közöttünk, keresztények között arra, hogy Isten
nevét fülünk hallatára említse, hanem aki zsidóról
hall, jelentse fel a felsőségnél, vagy addig dobálja disznóürülékkel,
míg el nem űzte a szemei elől. És senki se legyen ebben irgalmas
vagy jóságos. Isten dicsőségéről és mindannyiunk
üdvösségéről (a zsidókéról is)
van ugyanis szó. (20) Igen, de hogyan cselekedjünk, ha mihelyst felégetjük
a zsidók zsinagógáit, és nyilvánosan megtiltottuk
nekik, hogy Istent dicsérjék, imádkozzanak Hozzá,
tanítsanak Róla, Isten nevét szájukra vegyék,
azonnal titokban fogják ezeket művelni. S mivel tudjuk, hogy titokban
cselekszik ezeket, ez épp olyan, mintha nyilvánosan tennék.
Hiszen ha valamiről tudjuk, hogy titokban történik, az azt jelenti,
hogy mégsem titokban történik, s így lelkiismeretünket
ugyanúgy terheli Isten előtt. Úgyhogy vigyáznunk kell.
Úgy vélem, hogy végső soron, ha tiszták akarunk
maradni a zsidók káromlásától, és
nem akarunk részt venni benne, akkor el kell válnunk tőlük,
és ki kell űznünk őket országunkból. Emlékezhetnek
a hazájukra, s így nem panaszkodhatnak és hazudoz hatnak
rólunk többé Isten előtt, hogy fogva tartjuk őket, s mi sem
panaszkodhatunk, hogy káromlásukkal és uzsoráikkal
megterhelnek minket Ez a legjobb tanács, amely ilyen esetben mindkét
pártot biztosítja. (21)"
Amint látjuk, Luther
nem feledkezett meg a keresztény eretnekség egyik megnyilvánúlási
formájáról az ajnározásról sem.
"Az ... ilyen bújjon a hátsó felébe, és imádja azt a szentélyt, s dicsekedjen azzal, hogy irgalmas volt, és megtámogatta az ördögöt..." Mindezek után már csak azon morfondirozok, ha Luther és Szebik összetalál koznának egy hittudományi konferencián, Luther vajon hova küldené Szebiket?
2005.09.21
Sz.
Gy.