Pogány újévi köszöntő
Héj emberek! Markomba
sűrű
fekete vérrel telt kupa!
Ezzel köszönt rátok egy
rongyos,
világgá űzött árva kobzos,
utolsó koppány-unoka!
Borra nem telt. Így hát kupámat
megtöltöttem bús magyar
vérrel.
Hozzátok szólok, emberek!
Héj, testvéreim,
emberek,
öt világrészen szerte-széjjel!
Ím' alvadt
vérrel telt kupámat
e rút világon végigöntöm.
A
magyar vér
mellett, ahogy illik,
az új esztendőt ősi módra
zord
táltos-szóval felköszöntöm!
Babonát mondok, szörnyű
átkot!
vad mágiát, mely megfogan:
Megátkozom azt, aki
vigad,
ki bort iszik, asszonyt ölel,
békében él és
boldogan!
Mert jaj, véres nép ma az én népem!
Ordas
vadak tépik testét!
S kik elfordulnak tőle, hogy ne lássák:
átok
marja ki két szemük világát
s pusztuljanak, ha gyászát
elfeledték!
Méreggé változzék a bor minden pohárban
és
tébolyult sikollyá a kacaj!
És szörnyű vész és halálhörgés
légyen
és minden földi otthon porrá égjen
és minden céda ember
benne égjen,
Ki tudni arról semmit sem akar,
hogy miként
pusztul börtönben, kínban, vérben,
egy részvétlen világ
közepében
magára hagyott népem, a magyar!
Wass Albert.
