A hatalom szelleme és a szellem hatalma

Mi fán terem a zsidó identitás?

Ojvé! Megint baj van a kréta körül. Bántják a ... De tulajdonképp kiket bántanak és miért? Hát a Vajda Misut, az u.n. "filozófus botrány" kapcsán. Sietek megjegyezni, nem érzem magam illetékesnek, hogy így vagy úgy vélekedjek az ügyről. Legfeljebb annyit jegyeznék meg, furcsa hogy nyomban felzendűl a jajongó kórus, ha a világi hatóságok zsidó identitású személlyel szemben kívánják érvényesíteni az állam törvényeit [Dreyfus ügy, tiszaeszlári sakterek ügye, stb.]

Orosz István esszéista (?) "A hatalom szelleme és a szellem hatalma" című esszéjében [ Népsza badság 2011. 02.07] úgy fájlalja Vajda Misu balsorsát, hogy közben butának, ill. bornírtnak minősít mindannyiunkat, akik nem tudjuk magunkat a magyar nemzet fölé helyezni úgy, ahogy ezt a zsidók teszik, meg ahogy Bibó tette a múlt században. Orosz úr Bibót liberális demokrácia egyik legkritikusabb hívének minősíti, holott csupán kritikátlan zsidó imádó volt, amint ezt egy "esszémben" bátorkodtam kifejteni. Orosz igazi adu-ásza azonban nem Bibó, hanem Milan Kundera, aki rajongásában kétségtelenül túlszárnyalja Bibót. Kundera, mint csizma, azért kerül az asztalra, mert Vajda, ez a Lukács tanítvány, maga is nagy Kundera rajongó.

A Misu egy könyvet is elkövetett, hogy Kundera floszemita nézeteit népszerűsítse honszerte. A tanulmánykötet címe "Sisakrostély-hatás" [Kalligram, Pozsony, 2007]. Orosz úr ebből mazsoláz anélkül, hogy idézne belőle. Mindegy, így is tanulságos amit kihüvelyez a könyvből.

"Egyik alapállítása [Vajdának], hogy az őszinte, teljes asszimiláció úgyszólván lehetetlen, jóllehet egyénileg persze némely esetekben sikerülhet, de csoport szinten semmiképpen sem, és nem csak azért, mert a zsidóság különböző csoportjai saját vallási, kulturális és történelmi hagyományokkal rendelkeznek, hanem azért és elsősorban azért, mondja Vajda, mert ha valaki tényleg őszintén, szívvel-lélekkel asszimilálódik egy másik kultúrába, akkor ezzel egyszersmind lemond a megyilkolt zsidók milliói iránt érzett szolidaritásról is." Érdekes, hogy a zsidó identitás "taxatív" felsorolásából kimarad a faji identitás, amelyet a zsidók egyáltalán nem tagadnak. Sőt egyikük, Konrád György, zsidó génekről, különleges genetikai adottságokról fantáziál. Ezt is megénekeltem "Kosher génkoktél" c. szösszenetemben.

Ami pedig a meggyilkolt zsidók millióit illeti, ebből [az általam soha kétségbe nem vont] szörnyű tragédiából a világ történelem egyik legmocskosabb üzletágát, a Holokauszt Ipart, fejlesztették ki azok a zsidók, akik a vészkorszak idején teljes közönyt tanúsítottak hitsorsosaik iránt. [Épp most olvasgatom (újra) az Eichmann per főügyésze Gideon Hausner kitűnő könyvét, aki szintén megemlékezik ezekről a gyász zsidókról, azaz a newyorki zsidószervezetek vezetőiről és a Wall Street bankárairól.]

Orosz István úr, Vajda Mihály és Kundera nyomán, a Magyarországon élőket két csoportra osztja. Az egyikbe azt a kb. kilenc és félmillió embert sorolja akik buták, akik "kis nemzetek bornírt nacionalizmusával" fertőzöttek, akikből e nacionalizmust ki kell purgálni. Hogy kik hivatottak erre? Hát természetesen a zsidók, akiket viszont a következő, igen csalafinta, módon jellemez.

"Az persze, hogy ki zsidó és ki nem, igen nehezen megválaszolható kérdés, ha nem akarunk egyszerűen a fajelmélet álláspontjára helyezkedni. A nem faji alapon, nem raszszista módon megfogalmazott válaszért Vajda Kunderához fordul, aki [besugó volt?] ezt írja Közép-Európáról: Valóban, nincs olyan régiója a világnak, amelyet erőteljesebben határozott volna meg a zsidó szellem. Mindenütt idegenek és mindenütt otthon vannak, fölébe kerekednek a nemzeti viszálykodásoknak. A XX. században a zsidók: Közép-Európa fő kozmopolita és egységesítő elemei, intellektuális kötőanyaga, szellemiségének kondenzátuma, szellemi egységének megteremtői.”

Hát ezt jól kifundálta és betálalta a kedves Orosz Úr! Orosz úr persze nem számol azzal, hogy a bornirt nemzeti nacionalisták között lehetnek olyan egyedek, akik képesek a sorok között olvasni, vagy a sorok közé írni.

A mindenütt idegen és mégis mindenütt otthon lévő kozmopoliták ugyanis nem csupán és nem is elsősorban a nemzeti viszálykodásnak kerülnek fölébe, hanem magának a nemzetnek. A népek közötti viszálykodást pedig egyenesen szítják, ha politikai, ill. gazdasági érdekeik diktálják.

Ha már Orosz úr ennyire felcsigázta a fantáziámat Vajda Mihály és Milan Kundera iránt, nem voltam rest és utána néztem kissé, miket írsogál az utóbbi ide meg oda. Írt ő az égvilágon mindenfélét mindenről, többek között ügynöki jelentéseket barátairól, ismerőseiről. Mondásai is vannak, amelyeket gyüjteménybe kottázott a hálás jelenkor.

Én itt és most kénytelen vagyok Kundera iránti "barátságos" érdeklődésemet egy forrásra leszűkíteni. Egy bizonyos Pór Péterről van szó, aki szapora és sűrün váltott nyelvcsapásokkal kényezteti Kundera és Vajda alfelét.
[Kultúra 2008. február, 13. Évfolyam, 2. szám - idézi a Beszélő] Az írás címe "A gondolkodás kísértetei",
ugyancsak Vajda "Sisakrostély hatás" c. könyvét méltatja, kiemelve ebből a masszából amit Vajda Kunderáról mond.

A Misu szerint egzisztenciális "evidencia (hogy) Közép-Európa az a 'kísérteties tér', amelynek az egyik paradigmatikus helye Auschwitz." Ez olyan "kertésziesen" hangzik, gondoltam - mikor ideértem. És tényleg, felbukkan Kertész is nemsokára. Ezt a "kísérteties teret" aztán Kundera meg Vajda benépesítik, a maguk módján.

"Vajda elfogadja, de kevesli Kundera tételét, akinek számára a zsidók mintegy a kivételezett megtestesítői a nemzetek feletti, közös közép-európai létnek; és nagyon sajátosan alkalmazza Elias kategóriáit, amikor is a 'civilizáció' és a 'kultúra' kettősségének terében a zsidóknak egy csak rájuk jellemző 'magatartáskultúrát' tulajdonít."

Ez nem kevesebbet jelent, minthogy Közép-Európa kultúrahordozója a zsidóság, mármint Kundera és a mi Misunk szerint. És most jön a magyargyűlölő Kertész Imre! "Csodálattal elemzi Kertész könyveit, mert saját létének kardinális kérdését ismeri fel bennük: hogyan, milyen igazsággal lehet élni egy olyan világban, amelyik végletes brutalitással törekszik megfosztani az embert attól, hogy egyáltalán etikai megfontolásokra juthasson..." Már, hogy micsoda? Hogyan lehet élni? Hát sorstalanul kedves Misu, sorstalanul!

Vajda dícsérőleg említi "Kundera ... azért csodálja őket [a zsidókat], mert a térség örökké veszélyeztetett ön-ide genségét remekművek szupranacionális sorában fejezték ki." Nem említi ugyan, melyek ezek a "szupranacionális remekművek", de nyilvánvaló, hogy a "sorstalanság" ezek közé tartozik. Íme, így simogatják, vakargatják egymás hátát a "szellemi elit" tagjai...

Aztán, mint a Talmudban, beilleszt egy bölcs mondást is. "Renan (?) formulája szerint minden zsidó liberális, míg a zsidóság ellenségei általában a modern szellem ellenségei." Kivéve persze a Bibó féléket.

Aztán tovább csörgedezik a méltatás patakja. "A másik interpretáció metafizikai, és az alapmondatai olyasmik: a zsidó gondolkodás az ótestamentumi 'hit-magatartás' megváltoztathatatlan megtartása." Azaz nincsenek gyűlölködő talmudrágók, csak olyanok vannak, akik szinte az Ótestamentum lapjai közül léptek ki, mint pl. Németh Sándor, a Hit Gyülekezet apostola.

Megint a zsidók asszimilációjáról szólva Pór Péter szellemeskedik is. "E belátás kellőképp abszurd verziója szerint az asszimiláció akkor lenne teljes, ha a zsidók a világ antiszemitizmusához is asszimilálódnának; egy zsidó mindétiglen arra ítéltetett, hogy ne tudhassa az identitását eldönteni." Ami azt illeti, senki sem igényli a zsidóktól, hogy az antisze mitizmushoz asszimilálódjanak, csak azt kellene belátniuk, hogy amit például a Gázai Övezetben műveltek, művel nek, az bizony antiszemitizmust, ráadásul egyre könyörtelenebb antiszemitizmust, eredményez.

És most jön valami vicces. "Én ismertem, mondhatnám, jaspersiánus németeket, akik a szüleik hajdani vagy esetleg még változatlan náci meggyőződésétől elborzadva, amerikai hangsúllyal beszélték az anyanyelvüket, vagy a tüntető leszbikusságot választották ... " Ilyesmit játszhatnának a zsidógyerekek is. De ők az apukájuk által a gázai lakónegye dekre küldendő lövedékekre "szellemes" üdvözleteket írnak, az arab kisgyerekek részére, akiket ezek a lövedékek cafattá tépnek. A tanuló ifjúság pedig felbuszozik a Gáza fölötti magaslatokra és ott piknikezve gyönyörködik a látványban, annak látványában, amint a foszforos gyujtólövedékek keltette tűzben égnek el... Embertársaik? Óh nem, csupán gójok, akik tudvalévőleg állatok. Errő íródott "Kilátás a mészárszékre" c. kommentárom. Ez is egy szellemiség, magasfokú - magaslati szellemiség. Közülük vajon hányan telepednek le majd nálunk. hogy gyarapítsák "az ótestamentumi 'hit-magatartás' megváltoztathatatlan megtartását" mint a "magyar" szellemi elit tagjai?

E cikk megírása során latolgattam, ha internetes szavazást rendezne valaki arról, melyikük gusztustalanabb, nehezen tudnám a kijelölést hova tenni. Már a végére értem, amikor az utolsó mondatot elolvastam. "Magam mindenesetre nem olvastam ilyen [...] könyvet, és még elképzelni se tudtam, hogy valaki ilyen könyvet merjen és tudjon írni. Köszönöm, Misu." Passz. Pór Péter a győztes!

És most - kedves atyámfiai - elárulom, miért írtam ezt a cikket. Hát egyrészt azért, amit az említett urak írsogáltak. Másrészt viszont azért, amit nem ugyan nem írtak le, de ami (szennyes) írásaikból egyenesen következik.

Hogy is volt írva fentebb? "A kis nemzetek bornírt nacionalizmusáról" volt szó. Mi kétségtelenül kis nemzetek vagyunk. De mi az a bornírt nacionalizmus? Kik a hordozói? Hát persze, az összes magyar író és költő, aki nemzete sorsa fölött keseregni, vagy háborogni mert. Léda Adyját nem sorolom közéjük, de nélküle is sokan vannak.

De, mit tesz isten, ahogy a "magyar írók és költők listájára"  kattintok a Wikipédián, kit látok a bal felső vinkliben? Na kit? Hát persze Adyt, kit is tehetnének oda mást? Én, önkényesen, Arany Jánossal kezdeném, szóbahozom Berzsenyi Dánielt, Katona Józsefet, Németh Lászlót, Petőfi Sándort, Váci Mihályt, és szóbahozhatnék még sokakat - másokat is. Dehát ezek mind bornírt alakok, mármint a tollforgatásra vetemedett zsidócsahosok szemében.

De, kedves "honfitársaim" komolyan gondolja közületek valaki is, hogy a magyar lélekből, gondolkodásból ki lehet miskárolni az igazi magyar írókat, költőket és helyüket konrádgyörgyökkel, és vajdamihályokkal lehet feltölteni?

Hülyék vagytok! De mire erre rádöbbentek, számotokra már késő lesz.

Az ocsmány karikatúra mondanivalóját pedig értem, értjük. Azt, ennek jeléűl kissé módosítva, illesztem a fejlécbe, azzal a megjegyzéssel, ha "magyarozni" szabad szóban, írásban, képben, stb. ugyanúgy szabad "zsidózni" is. Aki "magyarozik", annak ehhez hozzá kell szoknia. A hunagrofóbia ugyanis gerjesztő hatással van a judeofóbiára. Ez így van rendjén. Vagy nem?

2011.02.09.

Sz. Gy.