Előszó [helyett].

A "Cionizmus" rovat nem került át az átalakitott indexlapra. Nem is került volna, de... A médiában örvendetesen feldúsult fajzsidó elemek  "a szavak agressziójáról" fecserésznek ismét, fokozódó hévvel. Ennek megint diktatúra lehet a vége, annak meg fehérterror. A vehemens uraknak és  hölgyek nek Tamás Gáspár Miklós bölcs mértéktartása ajánlható, aki a bodega borogatástól eljutott odáig, hogy a Szadesz feloszlatását javasolja. Számomra mindaddig Fridi volt a leg-tenyérbemászóbb pofa, amig Gerő urat nem láttam - hallottam. Azóta bizonytalan vagyok, nem tudok kettejük között dönteni... Így most csak annyit: jobb a békesség. A "szavak agressziójának" víziója a "gondolatbűn" irányába tereli az ilyen nyugtalan elméket. Nem jó! Nem jó!  

    A világ legfőbb problémája?

Zsidók és cionisták.

Első rész.

Végre birtokomba került egy könyv, amelyről nem állitható, hogy a cári Ohrana ügynöke hamisította [mint a "Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvét"] . Hál' istennek hiteles a mű és szerzője is! Herzl Tivadar könyvéről van szó. Címe: "A zsidó állam. a zsidó - kérdés 'modern' megoldásának kísérlete".

E forrásmunka páratlan értéke, hogy tartalmán keresztül  értékelhető néhány tiltott, vagy titkolt mű: a Talmud, a "Cion bölcseinek jegyzőkönyvei", valamaint  "A nemzetözi zsidó" [Ford], tartalmi valóságértéke, sine ira et studio.

A könyvet Schönfeld Péter forditotta magyarra és most az Interneten PDF formátumban a Sófár Egyesület elnöke Seres Attila ajánlja az olvasó szives figyelmébe.

Figyelemmel az olvas, aki elgondolkodik az olvasottak fölött, egybeveti azokat más olvasmányainak tartalmával és megfogalmazza a felismert összefüggéseket, maga és mások számára.

Ez csak citátumok segítségével lehetséges. a "Könyv" szövege, az egyéb források tartalma, ill. a saját mondanivaló ezért eltérő betűszinekkel íródik.

Rendkivűl tanulságos már a forditó előszava is.

"1896 nyarán egy röpirat 'röpült' végig a 'világ zsidó-sajtójának' a hasábjain, amely rezgésbe hozta; a zsidószívek húrjait a fényes palotáktól kezdve le az utolsó nyomorult viskóig. Herzl Tivadar „Judenstaat”-ja volt ez a röpirat, amely az addig csak theóriákban létező cionista gondolatnak a gyakorlati megvalósítás merész és világraszóló tervezetével lepte meg a zsidóságot."

O.K.! Ezek szerint már 1896-ban is létezett zsidó világ-sajtó és röptében hozta rezgésbe a zsidószivek húrjait. Gondolom az azóta eltelt száztiz év alatt a helyzet nem romlott jelentősebben...

Erről jut eszembe David Halberstam sokkönyves amerikai író "Mert övék a hatalom" [The Powers That Be] címü könyve. A kiadó által "monstruózus műnek" titulált írás a nagy sajtóbirodalmak történetén keresztül mutatja ki, hogy a tőkeuralom legfontosabb hajtószíja a média. A kitünő szerző lényegében "amerikai" példákkal operál, holott a tőkének nem csak "szerves összetétele" van [Marx], hanem etnikai is. Korántsem mindegy, hogy ki a tőketulajdonos. Azt a marhaságot, hogy a tőkés milyen vallású, azért nem hozom szóba, mert a derék fordító lenyűgöző nyiltsága felment a kása kerülgetésétől.

"Herzl Tivadar ... nevét a "NeueFreie Presse" tárca-rovatából, a Burgszinházban előadott darabjairól ismerte az intelligens nagy közönség, aki a párisi irodalmi szalonok dédelgetett favoritja volt, akit tehát az úgynevezett "jobb körök" a zsidóságából teljesen kivetkőzött modern européernek ismertek, egyszerre, és hirtelenül a legradikálisabb 'fajzsidó' (!) szerepében lépett fel,"

A "kivetkőzéseket" jól ismerjük. Korábban írtam arról, hogy Szamuely Tibor szintén a jobb körök kedvence volt. Aztán  kivetkőzött - emberi mivoltából is. Herzl Tivadar persze nem gyilkolt, de ami a "szavak agresszióját" illeti, hm... majd meglátjuk, ha beleolvasunk.

Időzzünk még egy keveset az előszónál.

"Magyar nyelven most jelenik meg először a cionizmus ezen alapvető munkája. Soha alkalmasabb időben nem jelenhetett volna meg, és sohasem lehetett volna aktuálisabb, mint sajnos napjainkban. Próféták magasságába emelkedik előttünk Herzl megdicsőült alakja, ha örökigazságú megállapításait olvassuk. Pörölycsa pásként hatnak azok az elvi megállapítások, melyeket az antiszemitizmus okairól, az antiszemitizmus különféle megnyilvánulási módjairól, és különösen a zsidóság 'egészségtelen elhelyezkedésének' [?] a következményeiről, és általában a zsidó kérdés megoldásának módozatairól elénk tár. A pillanatnyilag magukat jól érző zsidóknak egy Jeremiás elkeseredésével dörgi füleibe, hogy az 'antiszemitizmus nem szűnt meg, csak lappang. És minél tovább várat magára, annál dühösebben kell kitörnie'..."

Az előszó 1919. november havában íródott. Nagyjából a zsidó intelleküellek véres tobzódása idején. Az antiszemitizmus eljövetelének megjósolásához nem kellett különösebben látnoknak lenni? Ami viszont az antiszemitizmus valódi okait illeti, Herzl 'örökigazságú megállapításai' szerfölött egysíkuak. Rátérünk.

"De megjósolta Herzl a zsidóságnak tragikus helyzetét a bolsevizmussal kapcsolatban is. Mikor azt fejtegeti, hogy a túl nagy mértékben produkált intellektuelljaink nem tudnak elhelyezkedni, mert lassankint minden utat elzárnak előlük, kétségbeesve mutat rá arra, hogy ezek mind a felforgató és forradalmi pártok ölébe fogják magukat vetni. Viszont a zsidótőke egészségtelen növekedése a zsidóság egy részét a kapitalizmus szolgálatába állítja. 'Ennek következménye - mondja Herzl - az lesz, hogy a szociális háborút a mi hátunkon fogják megvívni, mert mi úgy a szocialista, mint a kapitalista táborban a legexponáltabb pontokon állunk.' "

Feltünő, hogy az előszó írója mennyire elrugaszkodik Herzl igazi nézeteitől és cselekedeteitől a zsidóság kettős szerepjátszásának [burzsoá - proletár] alapvetően fontos kérdésében.

"De Herzl Tivadarnak egy vigasztaló jóslata is beteljesedett „A zsidókérdést világkérdéssé kell megtennünk, mely a kulturnépek tanácsában lesz szabályozandó." ... Hála a cionista propagandának, valóban sikerült a zsidókérdésből világkérdést csinálnunk, és ma valóban ott tartunk, hogy a kulturnépek tanácsa foglalkozik annak Herzl szellemében való megoldásával..."

Szó ami szó, rendkivül tanulságos történet Palesztina odaajándékozása [Balfour nyilatkozat] a zsidóságnak, mint ahogy az is, ahogy a "Judenstaat" berendezkedett, illetve berendezkedik ebben az élettérben. A NÉPSZÖVETSÉG gyalázatos szerepénél csak az ENSZ szerepe gyalázatosabb, az izraeli agressziók vonatkozásában.

Herzl előszavát és bevezetőjét átugorva térjünk a tárgyra. Immár a szerzőt idézzük.

"A zsidókérdést nem tartom sem társadalmi, sem vallási kérdésnek, ha még olyan és más színezetűnek is látszik. Nemzeti kérdés ez és hogy megoldhassuk, mindenek előtt világkérdéssé kell azt tennünk, amely a kulturnépek tanácsában lesz szabályozandó. Nép vagyunk, egy nép."

Teljesen világos beszéd!

"Mindenütt becsületesen megkíséreltük, hogy a bennünket körülvevő népek közösségébe beolvadjunk, csak őseink hitét őrizve meg. Nem engedik meg nekünk. Hiába vagyunk hű, némely helyen még túlzó hazafiak, hiába hozzuk 'ugyanazon' pénz és véráldozatokat, mint polgártársaink, hiába igyekszünk hazánk dicsőségét a művészetek és tudományok terén, gazdagságát kereskedelem és forgalom útján emelni. Hazáinkban, amelyekben pedig mi is már évszázadok óta lakunk, idegeneknek néznek bennünket..."

Most bánom már, hogy - mint annyi más téma tekintetében - felhagytam Szolzsenyi cin "Együtt" című könyvének részletesebbb méltatásával. E csodálatos írásmű, a maga kínos pedantériájával, pofonszerűen csattanós válaszokat ad e jeremiádákra. Egy pénz-  egy hadügy- és egy földművelésügyi miniszter szakszerűségével mutatja ki, hogy a pénz és véráldozatok messzemenően nem voltak ugyanazok. Az adófizetés, a katonáskodás és az ingyen juttatott földek müvelése tekintetében a "vendégnép" ugyancsak nem jeleskedett. Részben emiatt törtek ki pog romok, amelyek miatt a "gazdanép" milliószoros véráldozattal bünhődött a judeobolsevizmus csapásai alatt. Szolzsenyicint tehát elő kell szednem. Szerencse, hogy mindkét kötet már "preparálva" van, azaz ki vannak jelölve a kieme lendő részek. Herzl könyvének a multra vonatkozó részei történelmietlenek, jóslatai pedig nem jöttek be...

"... Mélyen a néplélekben gyökereznek az ellenünk való összes előítéletek. Aki erről

számot akar magának adni, annak csak oda kell figyelni, ahol a nép őszintén és egysze
rűen nyilatkozik meg: a mese és a közmondás antiszemita. A nép mindenütt egy nagy gyermek, amelyet természetesen nevelni lehet; de ez a nevelés legjobb esetben is oly óriási időtartamokat igényelne, hogy - amint már említettem -, más módon sokkal előbb segíthetünk magunkon."

* * *

Szolzsenyicin

Súlyos mulasztás volt Szolzsenyicintől akkor nem idézni, amikor befejeztem csodálatos könyvének - "Együtt" - elolvasását. [Csupán utaltam erre irányuló szándékaimra és néhány morzsát helyeztem el a Honlapon.] A dolog nem halogatható tovább, mert Herzl igaztalan vádaskodása válaszért kiált és a legméltóbb válasz: Szolzsenyiciné.
Kérem, mielőtt folytatná az olvasó, ugorjon vissza oda, ahová Szolzsenyicin megállapításai Illeszkedenek.

A Könyv 2004-ben jelent, két kötetben, meg az ALLPRINT kiadó gondozásában. Terjedelme 574. oldal. Már a szovjet gulagokról írt műben is feltünő volt - a grandiozitás mellett - hogy a szerző milyen lelkiismeretesen igazodik a tényekhez, mennyire igyekszik állításait a lehetőségek végső határáig bizonyítani, alátámasztani.

Ami jellemző volt a középkorú szerzőre, az fokozottan jellemző az "öreg" íróra, olyannyira, hogy mondatai szinte verejték-szagúak. Ettől függetlenül, ha valaki felteszi a találós kérdést: ismersz e néhány nagy orosz írót,- Lev Tolsztoj mellett okvetlenül beugrik Szolzsenyicin neve is. E módszer feltételezi a citátumok túltengő alkalmazását. E módszerrel él Szolzsenyicin is. Amit tehát én idézek a könyvből, részben olyan szöveg, amit Szolzsenyicin is idéz. Az én forrásom a Könyv. Aki a Szolzsenyicin által használt forrásra kiváncsi a könyv lábjegyzetre mutató számok alapján a könyv lábjegyzeteiben megtalálhatja.

Lássuk tehát!

[Emlitem, hogy a könyv lapjainak számozási sorrendjét követem, ami igazodik a könyv által követett időrendhez. Nem követi azonban e kommentár logikai sorrendjét. Ezért elnézést kérek. Nem találtam jobb megoldást.]

Történelmi tény, hogy a zsidó diaszpóra Oroszországban nőtt a legnagyobbra, messze a legnagyobbra. Kérdés mire utal a nagylétszámú bevándorlás és az annak következményeit súlyosbító mértéktelen szaporodás? Csak a "különösen kegyetlen" üldöztetésre, a pogromok súlyosságára, ill. gyakoriságára? Egy fenét!

Közhely talán, hogy az egyént "beállítottsága" jellemzi. "... A zsidók morális fogyatékosságai és törvényszegései nem egyéni inditékok alá besorolandó esettekként lettek értelmezve, hanem a zsidó vallást velejéig átható, ugynevezett amorális hajlamként." [I. köt. 112.old.]

Sokszor, sok helyen kerül szóba, hogy a zsidók igazi szent könyve igazándiból nem is a Tóra, hanem a Talmud. Ide lyukad ki a szerző is.

"... A fiatal korban megnősült zsidóknak valójában semmi néven nevezendő másfajta kötelezettségük nem volt, mint elmélyedni a Talmud megismerésében. Így tehát ezek a fiatal családapák a munkás hétköznapokra  és az aktív életre való tökéletes felkészületlenség állapotában Nőttek fel. Ezért fordultak a szeszfőzéshez és a kiskereskedelem nyújtotta könnyű jövedelemforrások felé." [116. old.]

Hogy ne jutottak volna földhöz, vetőmaghoz és ekéhez? Nost az erről terjesztett hazugságokat bőven taglalja és hitelesen cáfolja a könyv. A [kampós] szaglószervekkel lehetett a baj: büdös volt a munka!

Hogy a szesz-árúsitás mit jelentett a befogadó lakosság szellemi, ill. fizikai tönkretételében, ill. adósrabszolgaságba döntésében, szintén meg van énekelve a Könyvben.

"A Haza védelme minden polgárának szent kötelessége" írta, anno dacumal, a Sztálini Alkotmány nyomán a "Magyar Alkotmány."

Herzl is azht állítja, hogy a zsidók mindíg túlteljesítették, amit tőlük megkövetelt a haza.

"Valóban sok tény erősíti azt az érzést, hogy a zsidók az utóbbi években nem 'igazán' tettek eleget a besorozásnak. Ebből a célból vásároltak néhány régi, katonai szolgálatot igazoló nyugtát, és azt mutatták be az adóhivatalnak. ... Emellett a zsidók önkénteseket is "béreltek' a saját helyettesitésükre. Ezenkivül igyekeztek a családokat kis egységekre bontani. Ilymódon mindegyik bejelenthette, hogy a családban egyetlen fiugyermek van. [Ez pedig felmentést jelentett a katonai szolgálat alól.] [192. old.]

Ennek a magatartásnak a gyökerei nem az orosz talajból nőttek ki. A talmudizálás Palesztinában is divat volt  a szétszórattatás után [lehet, előtte is..].

"... Az egykori Izrael területén szétszórt zsidó települések megalapitották az úgynevezett Jisuvot. Az összes [férfi] lakó nem tett egyebet, mint a zsidó vallást tanúlmányozta. A 'Halukából' - az európai zsidó közösségek által küldött támogatásból - éltek. Ezt a pénzt a rabbik osztották szét, innen ered az ő abszolut tekintélyük. A jisuv vezetők minden produktiv munka végzésére irányuló kezdeményezést csirájában elfojtottak. Csak a Talmudot tanulmányozták, semmi mást... " [318. old.]

A halukázás azóta sem ment ki a divatból, csak módszereiben alakult át kissé. A "holocaust - biznisz" keretében a zsidó ágensek az európai bankokat fosztogatják. [Lásd pl. a Svájc elleni 'hadmüveleteket'.]

Aztán.

"Az 1880-as sorozási behívások eredményeit tartalmazó beszámoló rámutat arra, hogy [az egész orosz birodalomra vonatkozóan] nem jelent meg 3309 ujonc és ebből a létszámból 3054 fő volt zsidó, tehát 92 %-ot számoltak. [193. old.]

E téren a zsidóság kissé "túlreprezentált" volt. Erre a kifejezésre a zsidók különösen haragszanak. Aki, bármely vonatkozásban, rájuk vonatkoztatva, ezt a jelző használja, nem csak goj állat, de antiszemita, rasszista, kirekesztő, sőt bőgatyás is.

De mit lehet mondani egy olyan orosz íróra, aki ilyesmiket vet papírra.

"A zsidók nemzetétől nem várhatni azt, hogy tehetségét a haza javára áldozná, mivel a 'talmudi erkölcs' semmiféle korlátot nem állít a zsidók elé, hogy azok örökösen ne más nemzetek kárára gazdagodjanak." [251. old.]

Felvethető, hogy mindez passzol a 'kapitalista erkölcsökre' is. A tyuk és a tojás kérdése azonban nem vethető fel. Igaz, hogy a pénz-uzsora, úgyszólván, egyidős a zsidósággal. A kapitalizmus viszont újkeletű. Ha igaz az, hogy - miként a tőke 'szerves összetétele', ugyanúgy 'etnikai összetétele' is kimutatható [mind a nevesitett, mind a 'strómanizált' tőkevagyonok esetén] kimutatható az is, hogy a világtőke tulajdon- lásában és müködtetésében a zsidóság milyen mértékben van 'reprezentálva'.

A bajt nem az esetleges 'túlreprezentáltság' jelenti, hanem az, hogy a tőke a 'talmudista

erkölcsök' normái szerint viselkedik.

Ez viszont azzal jár, hogy gyorsúló tempóban pusztítja el a Világot, különös tekintettel a bioszférára, benne a növényekre, az állatvilágra [az utóbbiba beleértve az immár több mint hatmilliárdot számláló gojim populációt is].

Ami ennél is szomorúbb: mire eljövend a zsidókirály, a Föld esetleg már a patkányok bolygója lesz...

Szolzsenyicin szót ejt a cinonizmusról és Herzl Tivadarról is. Megállapítja, hogy Európában Oroszországhoz képest tiz évi késéssel jelent meg a cionizmus.

A cionizmus első vezéregyéniségeTeodor Herzl dramaturg és ujságíró volt. Talán meglepő, de 36 éves koráig [ 44 évet élt] sosem érdeklődött sem a zsidó történelem, sem a héber nyelv iránt. Ráadásul jó osztrák szabadelvű létére reakciósnak itélte a Monarchia ... etnikai kisbbségeinek önrendelkezésre, önálló nemzeti létrevaló törekvését és természetesnek tartotta ezek elfojtását ... Csakhogy a Monarchiában a pán-germanizmus növekedésével együtt az antiszemita érzelmek is fejlődtek ... Dreyfus kapitány 'köznépi megalázásán' [!] ... teljesen megrendült és irányt váltott. 'Ha a szétválás elkerülhetetlen, mondta, akkor az legyen felforgató [!] ... Ha sznvedtünk a hazanélküliségtől, építsük fel saját magunk a hazánkat'." [321. old.]

Emeljünk ki a szövegből egy szót: "felforgató" [!!!] Innen kanyarog a történet a "Nagy Októberi Szocialista Forradalom" New Yorkban történt előkészitésétől példátlan kegyetlenséggel történt végrehajtásáig. Ennek két nagy "regőse" van: maga Szolzsenyicin [2. Kötet] és Henry Ford ["A Nemzetközi zsidó"] Szót kapnak e [helyen is] mindketten.

Még egy idézet az 1. Kötetből.

A zsidóság szélsőséges elemei - a forradalommal - szörnyű bosszút álltak az orosz népen, az őket sújtó korlátozásokért.

"Az 1914-1918-as háború előtt egyes zsidók kezében jelentős gazdagság összpontosult ... Ezért attól lehetett tartani, hogy a korlátozások eltörlésével átengedik a zsidóki kezébe az egész országot ... A zsidókat érintő megszorító intézkedések sokkal inkább antikapitalista, mint faji indíttatásúak. A faj fogalma Oroszország- ban senkit sem érdekelt azokban az időkben ... " [356. old.]

Mint emlitettem a Forradalom alatti és utáni eseményekkel a 2. Kötet foglalkozik. Ennek "bedolgozása" következik.

2006.12.30

* * *

A balfouri "igéret földjét" palesztin bennszülöttek lakták e magasröptű álmok álmodása idején. E "gyermekek" esetében a "nevelés" kérdése fel sem vetődhetett, hisz szülőföldjének elhagyására egyetlen népet sem lehet ránevelni. Hogy mit jelentett és jelent a gyakorlatban a "más mód", mára teljesen világossá vált. Az "óriási időtartamok" viszont nem rövidültek, sőt a végtelenbe vesznek. Nincs és soha nem is lesz "béke az olajfák alatt".

Milyen szépen hangzott a zsidó kivándorlás igérete is.

"... A kivonuló zsidók mögött nem keletkeznek gazdasági zavarok, válságok és üldözések, hanem kezdetét veszi az elhagyott országokban a jólétnek a korszaka. A keresztény állampolgárok belső vándorlása következik be a zsidók által feladott állásokba. A lefolyás lassú, minden rázkódtatás nélküli és már a kezdete – az antiszemitizmusnak a vége. A zsidók becsült barátokként távoznak, és ha egyesek azután visszatérnek, a civilizált országokban ép oly jóakarattal fogják fogadni és kezelni, mint más idegen állampolgárokat. Ez a vándorlás nem is menekülés, hanem a nyilvános közvélemény ellenőrzése mellett rendezett elvonulás."

Hát ez az, ami nem jött be. A zsidó tömegek nem "becsült barátokként" távoztak, hanem marhavagonokba zsúfolva. Azok a vidéki zsidók, akikkel szemben a nép csak a mesék és a közmondások szintjén volt "antiszemita".

A vészkorszak éveiben nem kerülhetett sor rendezett elvonulásra, mert Palesztina partjait az angol hadiflotta szoros blokád alatt tartotta és a mindössze néhány, kivándorlókkal zsúfolt, hajót visszairányitotta pl. Hamburgba, vagy elnézte hogy utasaik a palesztin partok közelében elsüllyesztik a hajót és önmagukat.

A "nagy" Roosewelt Amerikája pedig az évi kb. 35.000 főben limitált bevándorlási kvótát nem volt hajlandó emelni. A Völkisher Beobachter ezen akként szellemeskedett, hogy a zsidók eladók lennének, de nincs rájuk kereslet. Helyben maradt. ha fájdalmasan megtépázva is, a budapesti zsidóság. Visszatért a frontokról a munkaszolgálatosok egyrésze is.

2006.12.03. 

Második rész.

A visszatérteknek érthetően nem az volt az első gondjuk hogy, prófétájuk ajánlásait szem előtt tartva, alakítsák élet-stratégiájukat. Egyrészük, talán a java, Izraelbe ment.

Ezek, a jelek szerint, megtalálták számításukat; mint általában a "magyarok" szerte a világban. Már emlegettem egy barátomat [aki rabbiból ügyvéd lett itthon, majd Izraelbe disszidált és praxisát Haifában folytatta]. Ő mesélte, hogy a magyar zsidóság Izraelben is ugyanúgy "túlreprezentált", mint "itthon". Felsorolta az állami vezetésben, a hadseregben, a titkosszolgálatoknál található - a felvett új zsidó nevek alatt nem azonosítható - "magyarokat". Amikor látszólag komolyan rákérdeztem, hogy ezek szerint a magyar zsidóban is különb e, mint a többi - teljes határozottsággal és komolysággal mondott igent. Megelégedésemre szolgált, hogy a "forgóajtó effektust" a "magyarok" Izraelben is ugyanúgy tudják müködtatni, mint a világ más tájain. Meg aztán, mondtam magamban, azok odakint is tanulják meg tisztelni a magyarok istenét...

A másik csoport, az életrevalók, az igazi igéret földjére, a korlátlan lehetőségek hazájába, Amerikába mentek. Ezek nem elhanyagolható hányada lojális régi mostoha hazájához, ha nem zsidó érdekekről van szó...

A zöm itthon maradt. Ezek egy része azért, mert már alkalmatlannak érezték magukat arra, hogy külföldön kezdjenek új életet. Közülük sok öreg és beteg. A másik népcsoport azokból verbuválódott, akik a Holocaust "igazságtalansága" miatt életben maradtak: a senkinek nem vétők, a senki által nem gyülölt vallásos, sokgyermekes, szegény zsidók helyett. Ezek "magától értetődően" elözönlötték az értelmiségi pályákat, az államhatalmi szervek, államigazgatás, a gazdaság vezető posztjait. Úgy tünik, hogy egyesek "birtokon belül", próbáltak normálisan viselkedni.

Az ötvenes években egy szakipari épitő [épületburkoló] vállalatnál dolgoztam Budapesten. Ott szinte hiánytalanúl fellelhetők voltak [a káderigazgató, párttitkár, stb. mellett] mindazok, akik azelőtt a burkolóiparban számitottak. Két népelem volt túlreprezentálva: a svábok és a zsidók. A sok német név miatt [Terner, Schmergel, Strohmeier, Szeitz, stb,]  csak az orruk alapján tudtam köztük különbséget tenni [a két utóbbi volt sváb]. Változatlan maradt "üzleti tevékenységük" is. Csak most nem cégtulajdonosok, hanem osztályvezetők voltak és "elvtársozták" egymást. Lényegében jól eligazgatták a céget. Faji alapú gyűlölködésről szó se' volt.

Az el nem húllott férgese a kommunista állam szolgálatába szegődött, hogy a holocaust által magasra szitott, amúgy is olthatatlan, talmudi gyűlöletet annak a programnak a szolgálatába állítsa, amelyet - többé kevésbé minden megszálló hatalom - foganatosit. Ennek lényege a nép tudathordozó elemeinek kiírtása, vagy [időleges] szolgálatba állítása. E büdös zsidók [ill. leszármazottaik] hajtották, ill. hajtják az antiszemitizmus fojtogató gőzét azon másik két csoport [mégiscsak zsidó, kár hogy zsidó] fölé, akikkel kénytelen - kelletlen, úgy - ahogy, a befogadó társadalom ki tudna jönni.

Látom, előreszaladtam. Vissza Herzlhez.

A következő sorokat olvasva szembeötlik, hogy Herzl "államalapító eszméi" mennyire hasonlitanak egy másikhoz, amelyet mindközönségesen "Drang nach Osten"-nek szokás nevezni. Kislexikoni szinten ez annyit tesz, hogy "a német feudális uralkodó osztály, majd a német imperializ mus kelet felé terjeszkedni akaró politikája, ill. ennek jelszava [a. m. törekvés kelet felé]."

Hitler ugyanezt költőibben fejezte ki. "...Nincs egyéb hátra, minthogy Oroszország rovására terjeszkedjünk. Ott, a hajdani német lovagrendek hóditó harcainak útján kell a birodalomnak menetelnie,hogy a német fegyverek segitségével a német ekék új rögöket szánthassanak, és a német nemzet kenyeret kapjon."

Herzl a Tórát és az Ószövetséget nemigen emlegeti. A diaszpórában élő zsidóság jogait nem Jahve földadományiból vezeti le. És mégis: az eszmét tekinti elsődleges mozgató erőnek. Az eredet közelebbi megjelölése nélkül ugyanis az origo csak a zsidók különbejáratú istene lehet.

"Senki sem elég erős, vagy gazdag ahhoz, hogy egy népet egyik lakóhelyről egy másikra telepítsen át. Erre csak egy eszme képes. Az állam-eszmének bizony megvan ez az ereje. A zsidók történelmük egész éjszakáján keresztül nem szűntek meg ezt a királyi álmot álmodni: "Jövő esztendőre Jeruzsálemben!", ez a régi jelszavunk. Nos, most arról van szó, megmutatni, hogy az álomból nappali világosságú gondolat válhat.... E végből mindenek előtt tabula rasat

kell csinálni a lelkekben, némely ósdi, idejét múlta, zavaros, korlátolt felfogásból..

Az eszme tisztaságához és kivitelének erejéhez biztosítékok szükségesek, amelyek csak úgynevezett „erkölcsi" vagy „jogi" személyekben találhatók fel. E két megjelölést, melyeket a jogászi nyelvben gyakran felcserélnek, külön akarom kezelni. Mint erkölcsi

személyiséget, mely a magán-vagyonjogi körzeten kívül eső jogoknak az alanya, a Society of Jews-t állítom fel. Mellette áll, mint jogi személy a Jewish Company, amely mint kereskedelmi vállalat működik.

A Hóditás ezen testületei más cégér alatt alighanem léteznek napjainkban is és működnek, oly kifejezésre ragadtatva egyes gyepes fejüeket, hogy netán valami nemzetközi összeesküvés ügynökségeiként...

Az "ausradieren" sem német katonai szakkifejezés.

"Ha egy régi építmény helyére új épületet akarok emelni, előbb rombolnom kell, és azután építeni. Ezt az okos sorrendet tehát be fogom tartani. Az általános részben első sorban a fogalmak tisztázandók, ósdi, dohos föltevések eltakarítandók, a politikai és nemzetgazdasági előfeltételek megállapítandók és a terv kifejtendő.

A zsidókérdést most a legszűkebb formájában állítom fel és kérdem: Ki kell-e már mennünk és hová?

Vagy maradhatunk-e még, és meddig? Végezzünk előbb a maradás kérdésével. Számíthatunk-e jobb időkre, lehetünk-e türelemmel, Istenbe vetett hittel várva, hogy a föld fejedelmei és népei kegyesebb hangulattal lesznek irányunkban? Én azt mondom, hogy az áramlat változására nem számíthatunk. Miért? A fejedelmek, még ha szívükhöz ép oly közel állanánk is, mint a többi polgárok, nem tudnak, bennünket megvédeni. A zsidógyűlöletet csak fokoznák, ha a zsidókkal szemben túl sok jóakaratot tanúsítanának. És ezalatt a „túlsok" alatt kevesebbet kell érteni, mint amire minden egyszerű polgárnak vagy minden néptörzsnek igénye van.

A népek, amelyek között zsidók laknak, egyenként és összességükben, leplezetten vagy leplezetlenül 'mind' antiszemiták."

Azt hiszem az aláhúzott rész minden zsidó eszmény, intézmény alapvető nézete. Ez a voltaképpeni kiindulópontja a Tórának, a Talmudnak és a Cion bölcsei Jegyzőkönyvének. A sommás itéletet Herzl örökösei bölcs célszerüséggel tovább finomitották, kijelentve: "az antiszemitizmushoz voltaképp nem is kellenek a zsidók".

Az antiszemitává minősités manapság a legsúlyosabb vád. Az "antiszemita" kivül rekesztődik az emberi társadalmon, gojim állattá lesz.

Aki azonban a zsidókból földműves parasztokat akar nevelni, az csodálatos tévedésben leledzik. A paraszt ugyanis egy történelmi alak; ez legjobban felismerhető ruházatán, amely a legtöbb országban több száz év előtti, valamint munkaeszközein, melyek pont ugyanolyanok, mint ősapái idejében voltak. Ekéje ugyanaz, a kötényéből szórja a vetőmagot, a hagyományos kaszával arat, és rudakkal csépel. De tudjuk, hogy minderre ma gépek vannak. Az agrárkérdés is csak gépkérdés. Amerikának győznie kell Európán, amiként a nagybirtok kipusztítja a kisbirtokot.

A fentiek bizonyos kiegészitésre, magyarázatra szorulnak. A Könyvben, ha gondosan olvastam, sehol sem fordúlnak elő olyan kifejezések, amelyekből az derülne ki, hogy az "Igéret Földjét" is afféle "történelmi alakok", palesztinok lakják; akik földművelésből és állattenyésztésből tartják fenn magukat. Azáltal, hogy a nagybirtok 'kipusztitja' a kisbirtokot a 'történelmi alakok' sorsa is rendeződik. Ezt Herzl a következő bekezdésben ki is mondja, expressis verbis.

"A paraszt tehát egy 'kihalásra ítélt alak'. Ha a parasztot mesterségesen konserválják, úgy ez ama politikai érdekekből történik, amelyeket szolgálni az ő feladata. Új parasztokat a régi recept szerint teremteni akarni lehetetlen és ostoba vállalkozás.

A szerző részletekkel természetesen nem foglalkozik. Az itéletvégrehajtókat sem nevezhette meg előre. Mi már ismerjük őket: Begin, Shamir, Netanjahu, Sharon, Olmert... [Köztük van Béke Nobel-dijas, is...]

Vannak persze vidékek, ahol a 'kétségbeesett zsidók még a mezőre is kimennek', vagy legalább kimennének. És épen ezek a vidékek, - mint például Oroszország és Németország némely tartománya - az antiszemitizmus legfőbb fészkei.

A "kétségbeesett zsidók mezőjárása" kapcsán említem újból: mennyire lényeges [lett volna már előbb] megismertetni mindazt, amit Szolzsenyicin e tárgyban írt. Feltünő mindenesetre [lásd majd lentebb is], hogy a zsidóság mélységes földundora hogyan alakúl át a történelem által ismert legmohóbb, legkiméletlenebb földszerzésévé. Hát persze lényeges ellentmondás nincs. Az undor nem a földnek, hanem a mezőgazdasági munkának - egyáltalán mindenféle fizikai termelőmunkának - szól. Ide rugnak ki a zsidóság "középosztályosodásáról" szóló fejtegetések. Igaz is, egy középosztálybeli nem kapál...

"Nem beszélünk többé az érzelmi okokról, régi előítéletekről és korlátoltságokról, hanem az antiszemitizmus politikai és gazdasági okairól. A mi mai antiszemitizmusunkat nem szabad összetéveszteni az előbbi idők vallási színezetű zsidógyűlöletével, ha egyes országokban még most is vallási színezetűnek látszik is. A zsidóellenes mozgalomnak nagy vonása ma egészen más. Az antiszemitizmus főországaiban ez a zsidó emancipációnak a következménye. Mikor a kulturnépek a kivételes törvények embertelenségét belátták, és bennünket szabadon bocsájtot tak, a szabadság túlkésőn érkezett. Törvénnyel már nem voltunk emancipálhatók eddigi lakhelyeinken. A gettóban sajátságos módon 'középosztálybeli' néppé fejlődtünk, és mint a középosztály, félelmetes versenytársként kerültünk onnan ki.

Tulajdonképen nem tehetnek ellenünk semmi hathatósat. Régebben elvették a zsidóktól ékszereiket. Mikép akarnák ma megfogni az ingó vagyont? 'Nyomtatott papírdarabokban fekszik az, melyek valahol a nagyvilágban, talán épen a keresztény pénz-szekrényekben vannak elzárva.'

A zsidókon való felülkerekedés eme lehetetlensége csak erősíti, és elmérgesíti a gyűlöletet.A nép körében napról napra, óráról órára nő az antiszemitizmus, és még tovább kell nőnie, mert okai továbbra is fennállnak és nem küszöbölhetők ki. A távolabbi ok az, hogy a középkorban elveszítettük asszimilálódó képességünket, a közvetlen ok pedig az, hogy túltermelésünk van középintelligenciában, amelynek nincs elhelyezkedési, sem emelkedési lehetősége, nevezetesen nincs egészséges levezetődése és nincs egészséges emelkedése."

Persze hogy nincs! Ha ugyanis a lakosság 5 - 6 %-át kitevő zsidóság számára nincs biztositva, hogy pl. az ügyvédek, orvosok 70 %-át "reprezentálhassa" akkor a numerus clausust törvénybe iktató állam antiszemita, fasiszta, rasszista és a jófene tudja, hogy még micsoda.

"Lefelé felforgatókká proletárosodunk el, minden forradalmi pártnak az altisztjeit mi szolgáltatjuk és egyidejűleg félelmetesen nő pénzhatalmunk."

Ugyancsak antiszemita "tévtannak" minősíttetik a kapitalizmus és a bolsevizmus azonos gyökereiről beszélni. Henry Ford ["A nemzetközi zsidó"], ugyanerre a következtetésre jutván, vált első számú közellenséggé.

A fenti mondat úgy hangzik, mintha egy sajátos történelmi szituációról lenne szó, amelybe a zsidók belecsöppentek. Hát egy fenét! Tudnunk kell, hogy Herzl naplót is vezetett! Ennek egyik bejegyzése így szól.

"Bülov [német külügyminiszter] azt mondta, hogy a zsidók az utóbbi időben hálátlanok a Hohenzollern házzal szemben, amelynek a zsidók oly sokat köszönhetnek ... Most ott vannak az összes ellenzéki pártokban, sőt az antimonarchistákban is. Erre kifejtettem azt, hogy a zsidókat kivonjuk a felforgató pártokból..."

Ebből okszerűen vonható oly következtetés, hogy a társadalmat minden eresztékében átszövő "felforgató" elemek egységes irányítás alatt vannak. Egy "láthatatlan" központ utasitásait hajtják végre. [Idézve Makai György "Izrael Állam és a cionizmus" Kossuth 1973 - 63. old.]

A ránk nehezedő nyomás nem tesz jobbakká bennünket. Nem vagyunk mások, mint a többi emberek. Nem szeretjük ellenségeinket, ez egészen igaz. De csak az hányhatja ezt szemünkre, aki önmagát legyőzni képes. A nyomás természetesen ellenséges érzületet vált ki belőlünk elnyomóink kal szemben, és ellenséges érzületünk viszont fokozza a nyomást. Ebből a körforgásból lehetetlen kikerülni."

Dehát miért is akarnának kikerülni? A következő bekezdés ugyanis ezt tartalmazza.

"Csak a nyomás szorít bennünket újból az ősi törzshöz, csak környezetünk 'gyűlölete' tesz bennünket újból idegenekké. Így - ha akarjuk, ha nem - egy észrevehető összetartozandóságú történelmi csoportot képezünk, és az is maradunk. Nép vagyunk. Az 'ellenség' akaratunk ellenére azzá tesz bennünket, amint az mindig így volt a történelemben. A szorongattatás idejében összeállunk, és ekkor hirtelenül felfedezzük erőnket. Igenis, megvan az erőnk ahhoz, hogy államot, még pedig egy mintaállamot alkossunk. Rendelkezünk mindazon személyi és tárgyi kellékek felett, amelyek ahhoz szükségesek.

Hát itt van az eb eltemetve! A zsidóság ama bizonyos 'harmadik szegmensének' ugyanis esze ágában sincs Palesztinába menni. Ennyiben tehát nem cionisták! Gerjesztik viszont 'környezetük gyülöletét'. Ebben viszont cionisták! Erre a szituációra viszont teljes mértékben érvényesek Herz kasszandra - jóslatai!

"Adjanak nekünk szuverenitást a földkerekségének egy, a mi igazolt népi szükségleteinknek megfelelő darabján, minden egyébről magunk fogunk gondoskodni."

Mint fentebb emlitve volt, Hitler is saját népe "igazolt szükségleteiből" indúlt ki. Ennek jegyében született a "Fall Barbarossa". Ezért támadta meg a Szovjetúniót. Himmler ezért dolgozta ki a "nép nélküli föld" programját.

"Ha ma akarunk egy országot alapítani, nem szabad úgy eljárnunk, amint az ezer év előtt egyedül lehetséges lett volna. Ostobaság volna régi kulturszinvonalra visszatérni, amint azt némely cionisták kívánják. Ha például abba a helyzetbe jutnánk, hogy 'egy országot a vadállatoktól kellene megtisztítani', ezt nem az ötödik századból való európaiak módjára cselekednők. Nem vonulnánk ki egyenkint lándzsával és dzsidával a medvék ellen, hanem 'rendeznénk egy víg vadászatot, egy helyre terelnők a bestiákat, és azután egy melinitbombát dobnánk közéjük'."

Disznója van! Belatrafált! Pont ebbe a helyzetbe jutottak! Közelkelet szerte folyik a "víg vadászat" a palesztin, libanoni "vadállatokra". Persze ezt úgy kell érteni, hogy a vadállatnak a nősténye és a kölyke is vadállat. A technika persze fejlődött. Vannak a melinitnél hatékonyabb anyagok is. A melinit-dobáló vidám zsidó vadászokat felváltották a helikopter pilóták. A vadászat így még vígabb, még veszélytelenebb és még hatásosabb.

2006.12.10

Harmadik rész.

Állandó viták - bátortalan felvetések és dühös cáfolatok - tárgya, hogy létezik e olyan világszervezet, amely "össznemzeti" célokat tűz ki és realizál. Ha egy nemzet olyan diaszpórában él, amely az egész földgolyót beszövi, "nemzeti" szervezetei csak világszervezetek lehetnek. Ilyen szervezetek létesitésének szükségességét Herzl felveti és indokolja.

"Az elvben egyszerű, a kivitelben bonyolult feladat számára két nagy szervet kell teremteni:a Society of Jews és a Jewish Company-t. Amit a Society of Jews tudományosan és politikailag előkészített, azt a Jewish Company gyakorlatilag megvalósítja.

A zsidók, akik állameszménk híveinek vallják magukat, a Society of Jews körül csoportosulnak.Ez által a Society tekintélyt nyer a kormányokkal szemben ahhoz, hogy a zsidók nevében beszélhet és cselekedhet.

A Societyt, hogy népjogi analógiát használjak, államalkotó hatalomnak ismerik el. És ezzel már meg is alakult volna az állam. Ha már most a hatalmak készeknek nyilatkoznak a zsidó népnek egy semleges ország feletti szuverenitást megadni, a Society tárgyalni fog a felajánlott ország felől. Két terület jöhet számításba: Palesztina és Argentinia. Mindkét helyen történtek figyelemre méltó gyarmatosító kísérletek. Mindenesetre a lassú zsidó beszivárgás hamis elvei szerint. A beszivárgásnak mindenütt rosszul kell végződnie. Mert szabályszerűleg bekövetkezik a pillanat, amikor a kormány a magát veszélyeztetve érző lakosság nyomására a zsidók további 'beözönlését' megakadályozza. A kivándorlásnak tehát csak akkor van értelme, ha annak alapja a mi biztosított szuverenitásunk."

Mindez világos. Világosabb már nem, is lehetne.

Palesztinia a mi felejthetetlen történelmi hazánk. Ez a név egymagában hatalmasan megragadó varázzsal lenne népünkre. Ha a szultán Ő felsége nekünk adná Palesztinát, ennek fejében magunkra vállalhatnók Törökország pénzügyeinek teljes rendezését. Európa számára ott egy darab sáncot alkotnánk Ázsiával szemben, ellátnók a kultúra előőrsi szolgálatát a barbársággal szemben. Mint semleges állam, egész Európával összeköttetésben maradnánk, amely egész existenciánkat biztosítani volna hivatva. A kereszténység szent helyei tekintetében a területenkívüliség valamely népjogi formáját lehetne felállítani. Mi képeznők a szent helyek mellett a díszőrséget és létünkkel biztosítanók ezen kötelezettségünk betartását. Ez a díszőrség lenne a zsidókérdés megoldásának nagy szimbóluma tizennyolc ránk nézve szenvedésekkel telt évszázad után.

Kultúra és barbárság... Hát ezt jól megálmodta a szerző. Emberi elme számára felfoghatatlan a gyűlöletnek az az orkánja, amely a bevándorlókkal elöntötte Palesztinát. Még emlékszünk arra a heccre, amit a fehér és néger tanulók iskolabuszozásával kapcsolatban a sajtó szított. Tessenek csak beleolvasni az alábbi írásműbe, amely csak úgy hemzseg a rassszizmus, szegregáció, apartheid, gettó, faji elfogultság, stb. kifejezésektől.
         

Adatok vannak arra, hogy a Palesztinába "beözönlők" hogyan láttak hozzá az
őslakossággal való "együttélés" normáinak kialakitásához.

Az Exodus résztvevői között, a jelek szerint, sokan voltak olyanok, akik épp a gyülölködéstől kivántak megszabadulni és a bennszülöttekben hajlandók voltak embert látni. Erre utal az a körülmény, hogy gyerekeiket, magától értetődő módon, beadták a viszonylag jól felszerelt palesztin iskolákba. A lurkók meg is lettek volna egymással. Ha...

Egy zsidó lapban "Rosszinúlatú lepra" cimmel mocskolódó írás jelent meg azokról a zsidó szülőkről, akik gyermekeiket "koedukációs" iskolákba járatták, sőt azokról a gyermekekről is (!) akik hajlandók voltak arab gyerekekkel együtt iskolába járni.

A cikk azt követeli a szülőktől, vegyék ki gyermekeiket az ilyen iskolákból, ahol "fertőződhetnek" iskolatársaiktól és a palesztin tanitóktól. Aki vonakodik "... tudja meg, hogy őt tilos zsidó néven szólitani. Minden törvényes eszközzel ellenük leszünk.A nevüket szégyenfalra tesszük ki és tettüket az utolsó nemzedékig szemükkre fogjuk hányni. Ha támogatást kapnak, a támogatást megvonjuk. Ha rabbik (!) el fogjuk bocsájtani hivatalukból. Ki kell őket átkozni és üldözni fogjuk őket. Az egész világ tudni fogja, hogy ebben az itélkezésben nincs könyörület." [Ford: "A nemzetközi zsidó" - Uj Kékszalag Könyvkiadó 2000 - 372.old.]

Nos, a világ megtudta. Ebből származtak, származnak a bajok, amelyek szenvedő alanyai, sajnos, nem a gyűlölködők, hanem azok akik fajtestvéreik által is üldöztetést szenvednek.

Nagyon sok jele van annak, hogy a Holocaustot a zsidóság olyanoktól szenvedte el, akiket az azonos gyűlölet valami furcsa "testvériségbe" forrasztott. Még [bőven] foglalkozom majd ezzel.

"A Jewish Company részben a nagy 'földfoglaló' (!) társaságok mintájára van berendezve, - ha úgy tetszik, egy zsidó Chartered Company. Nem rendelkezik, azonban felségjogokkal és nincsenek is kizárólag gyarmatosító feladatai.

A Society of Jews számára nemzetközi jogilag biztosított országot természetesen magánjogilag is meg kell szerezni.

De a Companynak a maga részére és a mi szükségleteinkre, nagy földterületekre van szüksége. A szükséges területet központosított vétel útján fogja magának biztosítani. Itt nagyobbrészt a jelenlegi országfennség tulajdonát képező állami birtokok jönnek számításba. A cél az, hogy„odaát" a föld tulajdonához jussunk, anélkül, hogy az árakat szédítő magasságra verjük fel,

A föld-spekulációból eredő egész óriási nyereség a Company-t illesse, mert a kockázat fejében egy meg nem határozott premiumot kell kapnia, mint minden más vállalkozásnak. Ahol a vállalkozás kockázattal jár, ott a vállalkozói nyereséget nagylelkűen kell kezelni. De csakis itt szabad eltűrni. A kockázat és nyereség összhangja jelenti a 'pénzügyi erkölcsösséget' (!)."

Ezt is csak az nem érti, aki hülye. A beözönlők "pénzügyi erkölcsössége" volt tehát az egyetlen norma, amely a palesztin nép kálváriájának útjelzőit kicövekelte.

A következő fejezetben a szerző az "épitkezésekről", pontosabban a területfejlesztési koncepciókról vizionál.

"Semmiesetre sem gondolok itt az európai városok szomorú munkáskaszárnyára és azokra a nyomorúságos kunyhókra, melyek a gyárak körül sorakoznak.A mi munkásházainknak is egyformáknak kell ugyan lenniök, mert a Company olcsón csak úgy építhet, ha az építő-anyagot nagy tömegben állítja elő, de ezek az egyes házak a maguk építhet, ha az építő-anyagot nagy tömegben állítja elő, de ezek az egyes házak a maguk kertecskéjükkel mindenütt szép összbenyomást keltők legyenek. A vidék természeti fekvése elfogulatlan építészeink csapongó szellemét ösztönözni fogja, és ha a nép az egész mű nagy vonását nem is fogja megérteni, mégis jól fogja magát érezni ebben a könnyű csoportosításban. Messziről láthatóan fog benne emelkedni a templom, mert hiszen csak az ősi hitünk tartott össze bennünket. És barátságos, világos, egészséges iskolákat létesítünk a gyermekek részére, felszerelve azokat az összes modern tanszerekkel..."

Óh zsidók prófétája! Hát nem jutott eszedbe, hogy békés pagonyokban lakni csak akkor lehet, ha a közelben nem ólálkodnak prédára leső dühödt vadállatok? A lakóházak "könnyű csopor tositása" helyett néped fiai - leányai a saját főváro sukban sem élhetnek biztonságban. Felrobbant ják, lelövik, megkéselik őket. Nemrég fejezték be a va donatúj monstre-gettó öles falainak felhúzását Jeruzsálem körül. Máris látható, hogy az erődből egérfogó lesz, amint a szíriai, iráni rakéták hordtávolsága egyre közelebb kúszik a Siratófalhoz. Azazhogy siratófallá válik a zsidó apartheid egész undorító épitménye. És beteljesedik rajtatok, amit írtatok. "Az egész világ tudni fogja, hogy ebben az itélkezésben nincs könyörület."

2006.12.16

Sz. Gy.  

Negyedik rész.

"Kiadási terveimet" halomra döntötték - a zsidók!

A Teheránban szinre vitt "Holocaust Konferencia" egy tényt kétségkivűl igazol. A zsidókkal mindent lehet csinálni, csak egyet nem: őket és cselekedeteiket árnyalás nélkül megitélni. Nem kizárt, az esemény a "Teheráni Zsinat" néven vonul be a történelembe. A képre, és sokszáz hasonlóra, pillantva nem lehet kétséges, a rabbik nem szinészkednek. Tényleg elemükben vannak. Leültek az ördöggel kártyázni, hogy legalább döntetlenre vigyék a zsidóság ügyét. Ők a zsidóság nem elmebeteg prófétái. Régen befészkelődött agyamba a bizarr gyanú: mindazok, akik a pénz "szörnyű hatalma" által világuralomra törekszenek, eszelősök. Lehet, az egész Világot, de a zsidóságot biztosan a pusztúlás felé terelgetik. A cionizmus álma a Nagy Izrael sohasem valósulhat meg. A "Judenstaat" eszméje a történelem hulladéktárolójába kerül.

Az zsidó "széthúzásnak" mély történelmi gyökerei vannak. Olyan mélyre ezúttal nem tudok leásni. Előzményként említem azonban a bécsi főrabbi Mose Arie Friedman védnöksége alatt rendezett "cionistaellenes rabbikonferenciát". 2004. július 1-i nyitóbeszédében a rabbi a következőket mondta.

"Igen tisztelt hölgyeim és uraim! Mélyen tisztelt díszvendégek, kedves barátaim!
 Mindannyijukat szívélyesen üdvözlöm és örülök, hogy ilyen sok jelentős személyiség, magas rangú politikus, egyetemi tanár, ügyvéd, orvos, nagykövet, főrabbi és rabbi jött itt ma össze. ... Az a helyzet, amiben a tórahű, hívő zsidóság már évtizedek óta van, igen nehéz, majdnem elviselhetetlen. A világpolitikai fejlődés, különösképp a Közel-Keleten félelmet gerjeszt bennünk jövőnket, s főleg gyermekeink jövőjét illetően. Ennek oka súlyos tévedésekben és hazugságokban rejlik, amit világszerte a zsidóságról hirdetnek. Főleg Németországban és Ausztriában tiltják a valós tények ismertetését, és aki merészel beszélni róluk, komoly veszélynek teszi ki magát . Ezen a nemzetközi összejövetelen mégis szeretnénk a tényeket föltárni, s azokból következtetéseket levonni, mert csak így javulhat a helyzet. Ehhez pedig mindnyájunknak érdeke fűződik.

Épp most, a Herzl Tivadar ünnepség alkalmából kötelességünk olyan alapvető tényekről szólni, amelyek a zsidó vallás lényegét érintik. Az Ausztriában és más országokban zajló állami ünneplések azt a benyomást keltik, hogy a cionizmus azonos a zsidósággal, vagy legalább is mintha a zsidóság jogos politikai irányzata lenne. Ennek épp az ellenkezője igaz!

A legfontosabb tény, amiben minden hivő zsidó, s így valamennyi itt lévő főrabbi és rabbi is megegyezik, hogy türelemmel kell viselnünk az Isten által ránk rótt szétszórtság sorsát. Ezen alapvető hittételünket sok nemzsidó gyakran nem érti meg. Ezért hangsúlyozom: amióta mi zsidók a szórványélet Isten által ránk kivetett sorsát hittel viseljük, igyekszünk problémák és konfliktusok nélkül mindenkori befogadó államunk hűséges polgáraként élni. Amikor  nehézségek és összeütközések merültek fel az évszázadok során, a főrabbik arra törekedtek, hogy alázatukkal, meggyőző erejűkkel és kegyelmi kérlelésükkel megoldást eszközöljenek ki országuk fennhatóságánál. Így tudtak a legtöbb estben békés megoldást elérni minden provokáció és hatalmi cselvetés nélkül.

A bajok csak az úgynevezett "emancipáció" után nőttek és sokasodtak meg, amikor a liberalizmus (!) betört a zsidóság gondolatvilágába, és bizonyos zsidó körök ebből fakadó előnyöket reméltek maguknak . Ezer éven át élt hitközségünk Németországban a német néppel békésen együtt, melynek vendégszeretetét és magas fokú vallásszabadságát élvezte. Még akkor is mellénk állt a német nép, amikor a cionista, reformált közösség a hitükhöz hű zsidókat üldözni kezdte. Így adták meg a német hatóságok elődömnek, Samson Raffael Hirsch főrabbinak az engedélyt, hogy zsidó kultuszközösséget alapíthasson, melyet aztán a hatóságok minden előjoggal fölruháztak.

Abban az időben Herzl Tivadar gyakran utazott Németországba azért, hogy ahol csak lehet, sőt még a császárnál is, uszítson a hitéhez hű zsidóság ellen. Gyakran ütközött ellenállásba. Herzl tevékenységével az antiszemitizmust készakarva fűtötte, mert így akarta az európai zsidókat rábírni, hogy a zsidó állam megalapítására törekedjenek. Így járult hozzá a zsidóság katasztrófájához. Mivel a cionisták ki akarták kényszeríteni Izrael államot, és a zsidók kivándorlását Palesztinába, még attól sem riadtak vissza, hogy pogromokat rendezzenek és provokáljanak Oroszországban. Bármilyen szörnyen hangzik ez, hölgyeim és uraim, van rá bizonyítékunk!

Ugyanígy provokálták a cionisták a német népet és Hitlert bojkott-fölhívásaikkal, és a többi politikai agitációval; az ő érdekükben születtek a nürnbergi törvények, és minden egyebet elkövettek, hogy szítsák az antiszemitizmust. Ezért bűnösök a cionisták a holokauszt ügyében.

Nekünk, hithű zsidóknak semmi közünk sincs ezekhez a galádságokhoz . Nem vettünk részt a Hitler és a Harmadik Birodalom elleni provokációkban. Nem vettünk részt a bojkott-fölhívásokban és a nemzetközi propagandában. Mégis mi lettünk a holokauszt igazi áldozatai. Hitünk tanítása szerint a holokauszt Istennek az egész zsidó népre szabott büntetése, amiért az a cionizmusban hitétől elfordult, bár a holokauszt legtöbb áldozata az ortodox zsidók közül került ki. Bármily hihetetlennek is hangzik, megcáfolhatatlan tény: főrabbijaink még Auschwitzban is hirdették, hogy bár a cionizmust elutasítottuk és harcoltunk ellene, de nem elég odaadóan és következetesen, s így Isten méltó büntetése bennünket sem sújt ok nélkül.Tudom, hogy az ilyen mondatokat nem szívesen hallják ma Európában. Tudom, hogy ezek a mondatok sok európaiban értetlenséget és fejcsóválást váltanak ki, mert a legtöbb európai saját keresztény hitét sem veszi már komolyan. De akkor is ez következik hitünkből.

A cionistáknak a háború után az is sikerült, hogy olyan színben tüntessék fel magukat, mintha ők lennének a zsidóság kizárólagos jogos képviselői. Főleg Németország és Ausztria megszállása nyújtott erre lehetőséget. Ennek kihatásai borzasztók! A zsidóság nevében - és nekünk, hívő zsidóknak ehhez igazán semmi közünk sincs - évtizedek óta fojtogató nyomást gyakorolnak Németország politikai és gazdasági fejlődésére. Németország továbbra is megszállott terület, továbbra is érvényben van Német- országgal szemben az Egyesült Nemzetek ellenséges államokra vonatkozó besorolása, Németország messze van attól, hogy egyenrangú tagja legyen az ENSZ-nek.

Itt is a nagy embereknek kijáró tisztelettel hódolnak Herzl Tivadarnak, noha az az egész zsidóságnak felmérhetetlen kárt okozott, mert Isten akaratával dacolva a tisztán szellemi, tisztán eszmei vallást egy politikai hatalmi rendszerrel cserélte föl. Egy olyan hatalmi rendszerrel, amelynek, mint minden hatalmi rendszernek, ellenzői és ellenségei vannak, akik a rendszer ellen harcra kelnek. Természetes, hogy a palesztinok, Palesztina lakosai egy ilyen cionista hatalmi rendszert elleneznek. Mindnyájan ismerjük a következmé nyeket, a háborút, az intifádát, a zsidóellenes terrorcselekményeket, és az izraeli hadsereg terrorcsapásainak palesztin áldozatait. Hívő zsidóként sohasem fogadhatjuk el Herzl Tivadar tanait. Hivő zsidóként teljes mértékben elutasítjuk a cionizmust. Hivő zsidóként látjuk, hogy a cionizmus árulás Isten és a zsidó vallás ellen.

Remélem, igen tisztelt hölgyeim és uraim, hogy sikerült érthetővé tennem, hogy a hivő zsidóság meggyőződésének semmi köze sincs Herzl Tivadar cionizmusához. Legfőbb ideje már, hogy az Osztrák Köztársaság hivatalos képviselői is felismerjék, hogy a tórához hű zsidóságot mi képviseljük, és hogy az úgynevezett izraelita hitközségen kívül más tárgyaló partnerük is van."

[A német eredeti a Phoenix folyóirat 2004/3. számában jelent meg. Idézve barátom Rózsa-Flores Eduardo irásából.]

Láthatjuk, a teheráni meeting nem új műfaj a rabbinátus történetében. De hogy az oroszlán barlangjában? A házigazda Mahmud Ahmaniedzsad alighanem a világ egyik legrettegettebb embere, Oszama Bin Laden után, vagy előtt (?).

A konferencia előtt nyilatkozott a sajtónak.

"Mi a holocaustot sem elismerni, sem pedig tagadni nem akarjuk. A bűn minden formájának ellene vagyunk, bármelyik nép ellen is követik el, azonban tudni szeretnénk, hogy ez a bűntett valóban megtörtént-e vagy sem. Ha igen, akkor azokat kell megbüntetni, akik ezért a felelősséget viselik, nem pedig a palesztinokat. Miért nincs megengedve egy történelmi ténnyel kapcsolatos kutatás, amely 60 évvel ezelőtt történt? Hiszen más történelmi eseményekkel kapcsolatban, amelyek több ezer évvel ezelőtt történtek a múltban, teljesen szabad a kutatás, sőt még a kormányok is támogatják azt."

Ez álláspont részben plauzibilis. Azért részben, mert az elnöknek tudnia kell, hogy a Holocaust a huszadik század történetének egyik (!) legszörnyűbb valósága. Jogos, viszont, hogy igazi történetét kutatni, elemezni kell. Nagyon sok tény, illetve körülmény utal arra, hogy a zsidóság milliói (?) ugyanolyan áldozatai az amerikai - angol nagypolitikának, mint a Lusitania utasai, a Pearl Harbourban állomásozó amerikai katonák és a World Trade Centerben azok, akiket nem értesitettek.... Az utasok és a katonák halálára azért volt szükség, hogy Amerikának "joga" nyiljék belépni az első, ill. második világháborúba. A WTC felrobbantása pedig Irak lerohanásához nyújtott"jogalapot".

De miért kellett elpusztúlniok az európai zsidóság legnyomorultabbjainak?

Hát' nem vagyunk arra szorítva, hogy tippeljünk, spekuláljunk. Két figyelemreméltó könyvből fogok majd idézni. Mindketten magyar zsidók. [Randolph P. Braham történész és Makai György iró - ujságíró könyveiről van szó. Visszatérek ismertetésükre.]

Aztán jól jön Friedman rabbi megállapitása - a cionisták által provokált oroszországi pogromokról - ahhoz, hogy beléptessem a képbe a már sokszor beharangozott Szolzsenyicint is.

Minden országnak olyanok a zsidó ágensei, amilyeneket megérdemel. Minket sem méltatlanúl ver az isten... Lássuk, hogy éli meg "mértékadó köreink" szócsöve a Népszabadság a történteket? Nehezen, persze nehezen...
 

Összeolvasva a fent írtakat nyilvánvaló, hogy a Népszabadság az elképzelhető legtisztességtelenebb módon "tájékoztat" a történtekről. Nyilvánvaló, hogy nem eltévelyedett, aljas, árulók kicsiny csoportjáról, hanem a zsidó világnézet tekintélyes vonulatáról van szó, amely nem annyira a Talmud, mint a Tóra lapjain keresztül látja a világot és reálisan méri fel azt a rettenetes veszélyt, amelyet az amerikai és izraeli hadigépezet billenytűin matató "zsidó" elmebaj idézett fel és tart állandó készenlétben.

Kétséges ugyanis, hogy az emberiség túlélhet egy modern világháborút. Kétségtelen viszont, hogy a zsidóság nem élné túl. Az amerikaiak kérkednek "sebészi pontossággal" operáló fegyvereikkel. Az okos zsidók viszont tudják: a gyűlölet fegyvere működik a legnagyobb precizitással. A pénz sem minenható. A jövő nem a "börziánereké"!

Ezek után "könnyebb" lesz folytatni és befejezni Herzl könyvének ismertetését. Nyilvánvaló ugyanis, hogy nem "szentírásról" van szó, nanem egy káros agyszüleményről, amit a zsidóság jelentős része is elvet. Ne feledjük, hogy a zsidó Marx legveszélyesebb riválisa a zsidó Bernstein volt. Kettejük közül Marxnak volt igaza. A kapitalizmus lényegét ő ragadta meg. Kár, hogy nem nemzeti alapokon képzelte el a szocializmust...

Folyt. köv.!

2006.12.24

Sz. Gy.