2008.10.19

Mottó.
"Nem az a lényeg, honnan indulsz, hanem az, hova lyukadsz ki." Ezt a kommentárt sohasem írom meg, ha a ma megértéséhez nem segítene hozzá.

Beteg, nagyon beteg, az amerikai dögkeselyű. Falnia kell, hamar, sokat! Lomha szárnycsapásokkal kering a magasban. Prédát keres. Természetes prédája aki gyenge (a nagyon öreg, vagy nagyon fiatal), ill. aki beteg. A bűzlő hulla is megteszi, de annak a tápértéke néha alacsony. Gondoljunk csak Afrikára... Irak és Afganisztán dühödten védekeznek a testükbe mélyedő karmok, a húsukat tépő csőr csapásai ellen. Irán az Iszlám magasra emelt görbe kardjával lesi a ragadozót. Oroszország félelmetes fegyvereket fejleszt és szegez máris az ég felé. Japán "segítene", de ez sárkány veszedelmes. Képes lenne felfalni még egy ekkora madarat is.

Hopp! Megvan! Az elbutult vén lotyó - Európa! Ideálisan züllött, enervált. Semmi életösztön! Viszont az a finom rengő háj, puha vastag hús, duzzadt zsigerek! Ideális! Nosza!

Mindez persze metafora. Használatára Soros könyve "A pénz alkímiája" inspirált, amelyet a szerző "élete munkájának" nevez. [25.old.] Szó, ami szó, a mű és a szerző nagyon hasonlítanak egymásra. Ha már a metaforáknál tartunk, beszámolok egy látomásomról, amely a könyv hátuljának olvasásakor támadt. Egy csótányt láttam magam
előtt, amely kétlábra emelkedett, hatalmasra nőtt és énekelni kezdett - önmaga dicséretét zengte. "Az olvasót aligha lepi meg, ha elismerem, hogy túlságosan is meg voltam győződve mindíg a magam fontosságáról: őszintén szólva úgy képzeltem el magamat, mint valamiféle 'istenséget' ... vagy éppenséggel 'olyan tudósként, mint Einstein' ... amilyen mértékben boldogultam a világban, a valóságegyre közelebb került látomásaimhoz, s így fedlfedhettem titkomat, legalábbis önmagam előtt..." [482. old.] Hogy az önvallomásból hogy lett "könyv-vallomás", a műből nem derül ki.

Ami a tőzsdei manőverek virtuózának "általános világszemléletét" illeti, hát ebben csak a "stupid" osztályzat illeti meg. Erkölcsi vakságban szenved, persze betegségtudata nincs. "A profitmitívum annyira átszövi az életet, hogy nehéz megérteni, ha valakit a profiton kívűl más megfontolások is mozgatnak." [425. old.] Ez [lelki] szegénységi bizonyítvány a javából. Ez a végletes sivárság, mint a vakság, ráadásúl veszélyesa betegre is. "... Az iszlám fundamentalizmus ... számunkra teljesen érthetetlen ... [mert] ... a pénzzel könnyen megmérhető profitot és az anygai gazdagságot emeltük a legnagyobb értékké." [425. old.] [C.B.J.!] Akinek ilyen a világszemlélete, és ezzel még dicsekszik is, kételyt támaszt aziránt, hogy ember e egyáltalán? A szó biológiai és "gazdagsági" értelmében feltétlenűl az, ám erkölcsi értelemben aligha. [Untermensch.] Egy ilyen egyénnél teljességgel reménytelen arra számítani, hogy erkölcsi felfogóképessége javulhat. De, az irháján keresztűl, azért még érzékelheti, hogy Allah hatalmas. [Villon viccelődött önmagán, hogy nyakán fogja érezni, a segge milyen nehéz. Ami egy lélekembernél önirónia, az egy ilyen tuskónál evidencia.]

Soros emlegeti ugyan Marxot, de a könyvből kiderül, hogy egyáltalán nem marxista. A Tőkéről szóló korábbi "vezércikkemben" [végén] depóztam egy Marx-idézetet [akkor már spekuláltam ezen a cikken...], amely így szól.

„Életük társadalmi termelésében az emberek meghatározott, szükségszerű, akaratuktól független viszonyokba, termelési viszonyokba lépnek, melyek anyagi termelőerőik meghatározott fejlődési fokának felelnek meg. Az anyagi élet termelési módja határozza meg a társadalmi, politikai és szellemi életfolyamatot általában. Nem az emberek tudata az, amely létüket, hanem ellenkezőleg, társadalmi létük az, amely tudatukat meghatározza.” A fejlődés, a társadalmi haladás dinamikája abból adódik, hogy „A társadalom anyagi termelőerői, fejlődésük bizonyos fokán, ellentmondásba jutnak a meglevő termelési viszonyokkal, vagy ami ennek csak jogi kifejezése, azokkal a tulajdonviszonyokkal, amelyek között eddig fejlődtek. (…) A gazdasági alap megváltozásával lassabban vagy gyorsabban forradalmi átalakuláson megy át az egész óriási felépítmény”, vagyis a gazdasági termelési feltételekre épülő … jogi, politikai, vallási, művészi vagy filozófiai, egyszóval ideológiai formák… összessége."

A ravasz ideológiai spekuláns! Ezzel a tézissel, és az egész "grandiózus" művel, mintha "Cion bölcseinek jegyzőkönyvéről" akarná elterelni a figyelmet, amelynek alapgondolata az, hogy a világ sorát a tudatos manipulációk igazítanák, különös tekintettel a pénzmanipulációkra. Soros persze nem idéz a jegyzőkönyvekből. Egy isten hogy is vehetne kölcsön a cári Ochrana ügynökétől? Az viszont megállapítható, hogy a két mű között tökéletes konziszten cia van! Szándékomban áll ezt egy - külön - elemzésben kimutatni.

Soros alaposan lefikázza hitsorsosát. Nem nézi a szorgalmát, a korát, de még a szakállát sem. Marx tanaira [is] utalva kijelenti. "Végre el kellene ismerni, hogy a társadalomtudomány nem más, mint egy megtévesztő metafora." [62.old]
Puff neki! Puff nekem! Hát ezért jártam marxistára? Hát csoda, hogy utálom Sorost? Annál is inkább mert még tetézi is. "... Egy alkímia elmélet 'tudományos álcában' még sikeresebb lehet." [414. old.] Ezek egy szélhámos szavai.

A könyv legutóbbi [harmadik] olvasása során tünt fel az, hogy a Szerző által leggyakrabban használt kifejezés a "téveszme" vagy e fogalom valamilyen szinonímája. Sőt e téveszmék, nyalábba gyüjtve, mint "uralkodó téveszmék"
jelennek meg és jutnak döntő szerephez. De még ezzel sem éri be, továbbmegy annak kimondásáig, hogy "a történelmi folyamat, véleményem szerint, nyitott. Fő hajtóereje a résztvevől téves szemlélete."[Itt és most bevezetek egy jelzést. Ahol és amikor azt észlelem, hogy Soros világszemlélete és "Cion bölcseinek jegyzőkönyveinek" eszméi között kisérteties egyezés mutatkozik, ott a [C.B.J.!] jelet használom.]

Ez a téveszme - izé eddig stimmelne, hisz az [elvont] emberi gondolkodás csak tökéletlenül képes tükrözni tárgyát. Soros azonban ezt a pejoratív jelzőt csak másokra vonatkozatja. Magáról ugyanis úgy vélekedik, hogy "elméletem ... kiválóan alkalmazható történelmi folyamatokra ... sikerült a legtöbb embernél jobban előre látnom az eseményeket". [16.old.] [C.B.J.!] [A gojok állatok, nem képesek önmagukat térben, időben meghatározni. Sajnos ebben olyannyira van valami, hjogy tulajdonképp igaz is. A lényeg a többesszámban, az általánositásban van. A zsidó, még az "egyénileg" leghülyébb is, a közösség eszmei normáihoz igazodik, akkor is ha azokból semmit sem ért. A gojok egyike - másika képes lehet helyes felismerésekre jutni, de a kollektív hülyeséggel szemben tehetetlen. Még szerencsésnek mondhatja magát, ha csak kiröhögik...

Hopp! Most ugorjunk egyet! Előbb a mába, ahol világválság, világ - hitel - válság van. Mit mond e témáról Soros, könyvében, a nyolcvanas évek közepén? Elöljáróban említeni kell egy sorosi fogalmat [nagy keddvel használja minduntalan] ez a "visszahatás". Ahhoz egyáltalán nem kell zsidó istennek - de legalább félistennek - lenni, a legbutább paraszt is tudja, hogy a szemétkedésnek visszahatása, "hátúlütője (!)" van. Soros szerint "... Láthatólag szoros rokonság van a visszahatás és a hitel között. Ez aligha meglepő: a hitel a várakozásoktól függ; a várakozásokkal 'téveszmék' járnak, ezért a hitel az egyik fő fő útvonal, amely lehetővé teszi, hogy a téveszméknek oksági szerepük legyen az események menetében. ... A hitel visszaható struktúra sajátos formájához látszik kapcsolódni [az a jelenség] amelyet fellendülésnek és 'összeomlásnak' hívunk." [120. old.] [C.B.J.!]
Nos, itt idézzünk el kissé. Mindenekelőtt azzal, hogy én is beiktassak egy új "közgazdasági" fogalmat, amit a hitelnyujtás kapcsán "hitel-visszafolyásnak" (!) bátorkodom nevezni. A hitelezés e legfontosabb "együtthatóját"
az isteni Soros egyszerüen kifelejti a levezetésből (!). Pedig a legbutább egyéni vállalkozó is tudja, hogy a hitel nyujtója a hitel bizonyos százalékát visszaköveteli és vissza is kapja! Ez a "könnyelmű" hitelezés egyetlen felismerhető motívuma. De a "várakozás" és a "téveszmék" fogalma ennél sokkal bonyolultabb. A hitelezés, mint köztudott, azzal kezdődik, hogy a pénzintézet betéteket gyüjt. A "téveszme" a betétes oldalán kezd hatni, aki annak a "téveszmének" a rabja, hogy pénze után kamatot kap és betétjét is visszakaphatja, ha erre szottyan kedve. Nos, mint tudjuk, ez nem így működik. A [zsidó] hitel, ill. kamatspekuláció sémája jólismert. A pénzintézetek a hitelkihelye zésnél voltaképp elsikkasztják a betétesek pénzét. Ez a sikkasztás csak úgy maradhat rejtve, ha a betétesek azt hiszik, hogy a pénzük jó helyen van és nem veszik ki, holott pénzüket csak egy fedezeti [biztonsági] alap helyettesiti, amely, jó esetben is, csekély töredéke a betétek összegének. A kihelyezett hitelről a pénzintézet pontosan tudja, hogy az adós nem fogja, vagy csak kis részben fogja visszafizetni. A betétgyüjtés és a hitelezés tehát minden ismérvében pontosan megfelel a pilótajáték "szabályainak". A fószabály tehát az összeomlás (!) ugyanúgy, mint Sorosnál, aki a legteljesebb természetességgel, helyesebben pofátlansággal, a tőke ciklikus, természetes, avagy normális mozgásformájának minősíti. Ezt ki is jelenti. "A nemzetközi hitelezés fellendülése és összeomlása ... jó példa. 'Elengedhetetlen' eleme a jelenlegi gazdasági helyzetnek. Önnmagában véve a fellendülés összeomlás 'sorozat' majdnem tökéletes példája." [133. old.]

A cinizmus, mint jellemem egyik alkotó eleme, általában imponál, ill szórakoztat. Ez a csótány-cinizmus azonban messze tullép tolerancia-határomon. "A bankok annyira igyekeztek üzletet kötni, hogy nagyon keveset kérdeztek. 'Bámulatos', hogy az adós országoknak milyen kevés tájékoztatást kellett adniuk ahhoz, hogy kölcsönhöz jussanak. A hitelező bankok még azt sem tudták, hogy a szóban forgó ország milyen sok pénzt kölcsönzött másoktól." [139. old.] Ezt a "humort" azok tudják értékelni, akik végszükségben néhány százezer forintot próbálnak kölcsönözni valamelyik banktól. De ezzel a buzi - kéjelgésnek még nincs vége. A Csótány folytatja. "Hogy miért voltak hajlandók és képesek a kereskedelmi bankok a nemzetközi hitelállományuk, robbanással fenyegető, növekedését fenntartani, 'izgalmas' kérdés, amelyen még évekig hevesen vitatkozni fognak." [145. old.] Ki hinné, hogy egy (tőzsde) cápa ilyen izgúlós is tud lenni...

Sorosnál nem az a "legszimpatikusabb" amit a robbanások bekövetkezésének törvényszerűségéről ír, hanem amit a robbanás után, a következmények "orvoslásával" kapcsolatban fejteget.

Ez különösen "izgalmas" kérdés volt a nyolcvanas években, amikor a könyv íródott és pláne érdekes ma, amikor a "szuperrobbanás" [big bang] bekövetkezett. Az epicentrum természetesen Amerika, a bűnöző gonosz birodalma.

Itt az az érdekesség, hogy Amerika központi bankja, a jegybanki jogosultságokkal [bankóprés] is felruházott Federal Reserve Board - magánbank! Erről egy téveszmés buta goj úgy vélekedhet, hogy a FED, mint minden "magánvállal kozás" tartós létezésének feltétele a kezelt [rábízott] vagyonnal való tisztességes és gondos sáfárkodás. Ha nem így történik, a következmény: magánügy! Mivel a pénzgyüjtés másik formája [a magánbetét gyüjtésen túl] az adószadés, ez pedig az állam monopóliuma maradt, a téveszmés buta gój azt is gondolhatja, hogy ez a kettő nem keverhető össze.

Csakhogy ez korántsem ilyen egyszerü. Elöljáróban emlitendő, hogy a legnagyobb és legszélhámosabb adós maga az amerikai állam. Kérdés, hogy a magánbankok az amerikai állam hitelképességét mennyire ellenőrizték, amikor a
kűlállamok hitelképességét is "úgy" ellenőrizték, ahogy Soros, csodálkozva, megírja. A hitelezésben, a gójok tévesz méi szerint, a hiteligénylő jóhiszeműségét is vizsgálni kell e és, csalás miatt, felel az a hitelfelvevő is akinek a kölcsön visszafizetésére "nem volt reális esélye".

Soros, minden átmenet nélkül, hirtelen ugrik egyet és máris "A hitelezés kollektív rendszerének" tárgyalásába fog. "Nem lehet kétséges, hogy a hatóságok 'aktív és ötletes beavatkozása' nélkül a nemnzetközi adósságválság a bankrendszer összeomlását idézte volna elő, aminek pusztító következményei lettek volna" [150. old.]

Hogyhogy, kérdezné a buta goj, de nincs idő a kérdezősködésre, mert Soros megmagyarázza a dolgot.

"... A helyzet olyan szükségmegoldást diktált, amelyben minden hitelező ország kormánya részt vesz, amelyben az IMF kulcsszerepet tölt be ... A mentőcsomagok megszervezése figyelemre méltó fejlemény volt ... A résztvevők között volt a Nemzetközi Valutaalap, a Nemzetközi Fizetések Bankja is ... Az adós országok ... elfogadták, hogy fizetési mérlegük javítására szolgáló takarékossági programokat készítenek". [151. old.] Ennek a fejtegetésnek a jelentéstartalmát már jól, túl jól, ismerjük. Soros, kedélyesen, még azt is hozzáteszi, hogy "... A folyamat rövid időszak alatt többször megismétlődött. A gyakorlati eseméynek krónikája 'izgalmas' olvasmány lenne." [151. old.]

Itt most megállok egy kis kitérő kedvéért. Észrevettem és fentebb jeleztem, milyen kifejezések fordulnak elő feltünő gyakorisággal a "műben". Észrevettem azt is, hogy milyen kifejezések hiányoznak abból. Néhányat említek: ember, tisztesség, erkölcs, jog, büncselekmény, sikkasztás, csalás, félelem, szenvedés, kínzás, nélkülözés, betegség, pusztítás, halál, öngyilkosság, stb. Ez azért szerfölött "izgalmas", mert a legszorosabb korrelációk mutathatók ki a Soros által vázolt "tőkemozgás" és a fenti "jelenségek" között. Ezt maga is "érinti" eképpen "... A súlyosan eladósodott országokra az önkéntes hitelezés összeomlása 'kiméletlen' (!?) alkalmazkodási folyamatot kényszerít." [153.old.] Érdekes, szenvtelenül [szemtelenül] megemliti a [zsidó tipusú] uzsorahitel alaptörvényét, ami abban áll, hogy "A dollár olcsó, amikor kölcsönveszik, de drága, amikor kamatot fizetnek vele." [162. old.]

Itt pedzi már, hogy kétféle (!) hitel van, kétféle pántlikával. Az egyik a gazdagoknak [bennfentesekenek] nyujtott "ajándékhitel". A másik a szegényeknek [szegény országoknak] nyujtott "adósrabszolga-hitel". Az egyiket nem kell visszafizetni, a másikat pedig nem lehet visszafizetni, mert a kamatos kamatok és a hitelkonstrukciók váltogatása folytán az adós tőketartozása akkor is sokszorozódik, ha vért hugyozva törleszt. Ezt a hitelt és a kamatokat centnyi pontossággal nyilvántartják. Ahogy mondjuk, itt nincs "kecmec". "Az adós országoknak engedményekre van szükségük, hogy törleszthessék adósságukat, de 'minden engedmény növeli jövendő kötelezettségeiket'." [152 - 153. old.]

Érdekes a "szanálás" konstrukciója is. Soros nagy mértéktartással tárgyalja a "kebelbeli" csalárd adósok és csalárd hitelezők dolgát. Ismeretes, egyben példaszerű. az ENRRON históriája. Ez a szélhámos mammutcég az égvilá gon mindennel foglalkozott, többek között azzal is, hogy "kezelje" saját alkalmazottainak megtakarításait, sőt még a nyúgdíjalapokat is. Mint bank elfecsérelte a tőkéket, csalárd hitelezéssel, kétes brókerügyletekkel, stb. A hiányt csak a mérlegek hamisitásával lehetett ideig - óráig palástolni, azután összeomlott az egész. Az alkalmazottak és a nyugdíjasok ezrei anyaszült meztelenül tüntettek a Capitolium előtt. Hiába, mert pénzüket nem kapták vissza. A könyvvizsgáló cég vezetője teljes higgadtsággal jelentette ki, hogy az ilyen cégek vonalán is "versenyhelyzet" van, azaz nem rughat labdába, aki nem hajlandó hamisan könyvelni. Arról nem szól a fáma, hogy ezek a bűnözők felelős ségre lettek e vonva. Inkább a sikkasztók, csalók milliós végkielégítéseiről lehetett hallani. És most jön a poén, a hangulati csúcspont. "A szabályozó hatóságoknak (!) 'erőt kellett venniük magukon', hogy megengedjék az erősen érintett bankoknak új hitelek nyujtását ... Ezeket a célokat egyetlen módon érhették el, fenntartották azt a fikciót, hogy a kint levő hitelek kifogástalanok és nem kell különleges tartalékokat képezni velük szemben." [171. old.] Hja! Így már minden világos. Ha a hatóságok is benne vannak a buliban, mi bajuk lehet a csaló, sikkasztó cégvezetőknek és a hamis mérlegeket kreáló könyvvizsgálóknak? De Soros ennél jóval messzebbre néz. Kijelenti "... A jegybankok feladatai közé tartozik, hogy 'végveszélyben' hitelezők legyenek ... Ahhoz, hogy tartós megoldásokat valósítsanak meg, be kell vonniuk a kormányzat és a kongresszus egész gépezetét ..." [C.B.J.!] [179. old.]

A könyv írása idején a helyzetetet még Soros sem tartrotta erre érettnek. De legalább reménykedett. "Valószínűleg csak a jelenleginél súlyosabb válság tudná összehozni a feleket." [448. old.] Sorosnak disznója van! Itt a "súlyosabb" válság a nyakunkon és most "hozódnak" össze a felek. A nap híre, hogy José Manuel Barroso az Európai Bizottság elnöke és Nicholas Sarközy Newyorkba utaztak - Bush elnökhöz. Most tehát igazándiból fesz van. Erről szól [majd] a kommentár második része!