KGB-ügynök az NBH élén?

Laborc Sándorról és kinevezésének okairól

Laborc Sándort, a Nemzetbiztonsági Hivatal [NBH] megbízott igazgatóját tervezi az NBH élére kinevezni az MSZP. A Fidesz tiltakozik.

Laborc Sándor 6 éven keresztül a KGB kebelében, Moszkvában tevékenykedett olyan helyen, hogy KGB-s ügynöki mivoltát letagadni sem tudná, csak ezekben a buta, nevükben demokratikus országokban úgy, hogy csak az analfabéták hinnék el.

A KGB-t ma már FSZB-nek nevezik, de az oroszok tudják, hogy ez ugyanaz a rettegett és tömeggyilkos szervezet, ami volt. Az orosz lakosság máig retteg tőle. Ismerünk Magyarországon olyan embereket is, akik a mostani KGB belső köreihez kötődnek, így természetesen lobbikként is erősek, mégis messze hazafiasabbak és eredményesebbek a szabadságharc terén a Fidesz talán bármelyik emberénél. Nem úgy Laborc Sándor, aki ebben a politikai konstrukcióban sosem lehetett volna az NBH megbízott vezetője semmiféle pozícióban, csakis úgy, hogy politikus. És ez a kifejezés élesen minősítő legyen, amit ne kelljen most külön taglalni.

Mit hozhat egy ízig-vérig KGB-s NBH-igazgató Magyarországnak?

Először is: természetes, hogy Laborc Úr már eleve nem kerülhetett volna 2007 februárjában megbízott igazgatói pozícióba, ha nem volna olyan erős a KGB magyarországi tevékenysége, mint ahogyan azt úton-útfélen leírom és elmondom. Azaz - mert összefügg a kettő - Gyurcsány Ferenc miniszterelnök két titkosszolgálathoz köthető legerősebben: az egyik az izraeli Moszad, a másik az orosz FSZB, azaz a KGB. A többiek - nem szeretnék csúnya kifejezéseket használni, de alighanem hasonló a helyzet: - szívnak.

Magyarországon egy kétfejű sárkány trónol [Pintér Sándor változatlanul erős KGB-s hatalma mellett], és ez a két személy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök [gyengülőben] és Szilvássy Lajos titokminiszter. Hogy Laborc Sándor egyáltalán megbízott igazgatóvá válhatott az NBH élén - nem kell hozzá sok ész, hogy kitaláljuk: -, magyar vonalon e két személy hatalmi ténykedésének a következménye azokkal egyben persze, akik ritkán, vagy sosem mutatják meg magukat igazán a nyilvánosság előtt, pedig történelemformáló erejűek. Ugyanakkor azonnal, de azonnal ki kell mondani, amit mindig is hirdettem, hogy az MSZP kezdetektől a volt szocialista rendszer KGB-s nómenklatúrájának átmentett maradványa, és az Országgyűlésben mind a mai napig az orosz titkosszolgálatok látszólag volt és látványosan aktív ügynökeivel, a KGB által védett és felfuttatott oligarcháival, ahogy azok kapcsolatrendszerével át-, meg átszőtt személyekből és politikusokból áll. Ennek a következménye lett az a szláv olajbűnözés is, aminek következménye Magyarországon is sok száz halott lett, s amelynek elejétől fogva impotens szemlélője volt a magát mindig becsületesnek hívő, tehetségtelen és radikálisan gyenge Antall József miniszterelnök.

A hatalom embereiről - amilyen Laborc Sándor is - tudni kell, hogy nem olyanok, mint a rejtettebb ügynökök. A hatalom manifesztáltan megjelenő emberei, tehát a politikusok általában fiatal korukban kinevelődnek egy titkosszolgálatnál valamelyik országban - mint Laborc -, aztán ott ragadnak. Életüket átszövi a szülő titkosszolgálat kapcsolatrendszere, elvárásai, megrendelései, parancsai. Az biztosítja nekik a törvényi felelősségre vonástól a védelmet, a karriert, a pénzt, a médiában való feddhetetlenséget és csillogást. Egy olyan titkosszolgálatnál pedig, mint amilyen a KGB, ha az ügynök magas rangú politikai funkcióba kerül, mint Laborc, akkor nem maradhat el az engedelmesség, különben - értsük ezt meg - sosem kerülhet olyan magas pozícióba.

Hogy milyen súlyos következményei lehetnek annak, ha egy ország vezetői a KGB-hez csapódnak, sokaknak, akik nem csak a médiából tájékozódnak, tudhatják: katasztrofális. Aki ismeri pl. az olasz belpolitikát - ami messze-messze rosszabb még a hazai olajbűnözésnél és következményeinél is -, tudja, hogy Silvio Berlusconinál [aki a zsidókhoz és az amerikaiakhoz is erősen kötődik] csak Romano Prodi és a Vatikán oroszosabb. Romano Prodiról akkoriban is mindenki tudta, hogy a KGB embere, mielőtt Alekszandr Litvinyenkóval, a sugárzó anyaggal megmérgezett ügynökkel készült videót nyilvánosságra hozták. Prodi politikai körökben és a közéletben sosem titkolta, hogy KGB-s, csak a média volt olyan meghitten hallgatag, hogy erről is - mint gyakorlatilag mindenről - lapított, és napi politikai, biztos lejtőjén gördülve lefelé falazott. Tehát a média mindenben falazott.

Berlusconiról - az előző olasz miniszterelnökről - is ejtsünk pár szót: az olaszokat hírhedten borzasztó könnyű volt mindig megvesztegetni és megzsarolni. Az olasz vér azonos a felszínes barátságossággal, a gyurmaként formálható gerinctelenséggel és a játszi könnyedséggel való gyilkolással. Olaszországot a KGB jelenléte olyannyira meghatározza, hogy még a legszegényebb bevándorlók is KGB-ügynökök hadából kerülnek ki. Nem is csoda ez egy olyan volt Szovjetunióból, amelyről kiderült, hogy minden harmadik-negyedik ember beszervezett KGB-ügynök volt, s amelynek papságát a KGB - nem tévedés(!) - 100%-os létszámmal kényszerítette az akarata követésére és parancsai teljesítésére.

Prodi és Berlusconi olasz miniszterelnökök elrettentő példáján túl nem szabad elfeledkeznünk Vlagyimir Putyin személyéről sem; arról, hogy Putyin regnálása alatt alighanem rettentőbb egy országra nézve KGB-ügynökként magas állami tisztségeket betölteni, mint bármikor az eltelt 17 év során! Nem tudni, hogy Laborc mennyiben jelent visszatartó erőt az izraeli Moszad magyarországi terjeszkedésére - a felszínen is látható jelek szerint eddig ilyen erőt nem képviselt -, de Putyin legalább akkora, ráadásul gyors katasztrófát jelent egy országra nézve, mint a zsidók, aki [mármint Putyin] szélsőségesen agresszív, törtető, követelőző és nem titkoltan gyilkos stílusával és módszereivel annyiban hajt csupán hasznot, hogy leleplezi azokat a módszereket is, amiket az oroszok nyílt brutalitása és a nyugat segítő lökései ellenére sem sikerült eddig megbuktatni, de amelyek miatt viszont - merthogy a titkos módszerek és állami ismeretek kategóriájába tartozott - annyian életüket vesztették.

Ha a kedves olvasó drukkere vagy gyűlölője valamelyik titkosszolgálatnak - a CIA-nek, a KGB-nek vagy a Moszadnak -, akkor nem árt figyelmébe ajánlani, hogy a globalizációs háborút - történjen a jövőben bármi - már megnyerték, és a győztesek a zsidók lettek. Efelől aligha lehet bármi kétségünk. Amíg "humanoid" hatalom irányítja ezt a bolygót, addig azok, akik zsidóknak mondják magukat, feltétlenül mind több és több hatalomra fognak szert tenni, míg el nem érik a csúcspontot.

Azt is mondjuk el, hogy nem a titkosszolgálat nacionális háttere teszi az embert. Mert ugyan azok, akik egy nemzetbiztonsági szervezethez szorosabban kötődnek, szinte bizonyosan gazemberek, mégis megesik - így Magyarországon is többekkel -, hogy támogatói hátterüktől függetlenül többet és jobban tesznek és cselekszenek, mint a gyávaságukban elbujdosott piszlicsáré bértollnokok, orvosok, médiabűnözők és civil aktivisták. És azt is tudjuk, hogy aki egy titkosszolgálattal egyszer szorosabb kapcsolatba került, azt többé nem engedik el.

Tegyünk meg mi is mindent, de ne csak a hazáért, hanem éljünk és haljunk az egész világért is.

Molnár F. Árpád