Bús beszéd, sátáni vigyorral

Azaz: Bush lépj le [kopj le] hangzik világszerte. Ám kis hazánk, amely mindíg az utolsó csatlós, hódolattal fogadja az iraki, stb. gyilkost.

Kérem, olvassák el Nagy Attila Dr. kommentárját a látogatásról.

2006.07.08

Huszonkétórás látogatás után elrepült Magyarországról az ifjabb Bush elnök. Történelminek beharangozott beszédének elhangzása után egy nappal sincs nyoma érdemi kritikának, amit nem pótol a politológusok elemzése. A beszéd a döbbenet erejével hatott azokra, akik észrevették, hogy abban semmi nem utalt a magyarság sorskérdéseinek megértésére. Petõfi gondolatai álságosan hangzottak egy világhatalom képviselõjétõl, miként korábban Habsburg Ottó is nevetségesen idézte kedvenc verseként az „Akasszátok fel a királyokat”. A beszéd helyszíne valóban történelmi volt: Ferenc József korának Citadellája, ahol Horthy fia emlékmûvének készült, majd a szovjet szabadságot hirdetõ pálmaágas nõalak szobra áll, ami most megfelel az amerikai [demokrácia] igényeknek is. A beszéd hangvételére a címbeli jelzõk illenek, bizonyságul visszajátszhatók a felvételek.

A helyszín gondosan választott, a színpad jól megtervezett volt. Bush jött és szólt, de e nevezetes alkalmon az amerikai elnököt senki nem kérte fel beszédé nek megtartására. Így sem Sólyom László, sem Gyurcsány Ferenc nem kényszerült arra, hogy a televízió nyilvánossága elõtt fejezze ki háláját az elnöknek. Ezt természetesen korábban megtették zárt körben a parlamenti díszebédnél. A háttérben hódoló közjogi méltó ságok nem az elsõ sorokat töltötték meg, és a kamera jóvoltából hátulról követve máig nem tudni, hogy kik voltak ott. A beszéd elhangzása után velük, a köz számára „arctalan sereggel” kezdõdött az elnöki kézfogások sora, amit a Magyar Televízió helyszíni tudósítója – a stúdióból elhangzott kérésre - sem kommentált tényszerûen. A hazai népszerûsége mélypontján álló Bush nem a magyar néphez szólt, hanem sajátjaihoz, ezúttal magyar helyszínrõl. A beszéd 1956 emlékének nyilvános megcsúfolása volt. Természetesen nem esett szó arról, hogy a hallgatás évtizedei után 1990 óta az események elferdítése, tudatos kisajátítása történik. A közpénzen fenntartott, idegen érdeket szolgáló média nem szól a rózsadombi paktum [lásd képeslap

mellékletet alul] éé „Az 1956-os eseményeket, mint a kommunizmus megjavítását célzó mozgalmat kell beállítani és csak azokat szabad szóhoz juttatni, akik ezt így értelmezik.” A rendezvény zászlódíszét egyenlõ arányban adták a magyar és amerikai lobogók, hamis egyenrangúságot hirdetve a világ népei elõtt. Bush érkezésének beharangozása az 1956 elõtti tisztelgésrõl szólt, ezt azonban cáfolta, hogy a beszéd nem a nevezetes 56-os lyukas zászló elõtt hangzott el. Amint az elnök és Laura asszony a Kossuth téren sem ennél, hanem a hatalom állíttatta fekete gránit tömbnél koszorúzott.

Bush látogatása pontosan 4 hónappal elõzte meg az 56-os szabadságharc közelgõ 50. évfordulóját. Az elmúlt napokban két nevezetes budapesti megmozdulás érdemelt figyelmet: A Szabadság téren tüntetés volt a frissen aranyozott szovjet emlékmû eltávolításáért, majd a Parlament körül több ezres tömeg formált élõláncot a magyar genocídium ellen, melynek legújabb formájában újabb törvényesített abortusz válik lehetõvé. Valószínûleg nincs olyan szemtanú, aki mindhárom eseményen részt vett volna. A tüntetõk Bush látogatásának idején természetesen közelébe sem mehettek a Citadellának. Az ország teljes félretájékoztatása pedig úgy valósulhatott meg, hogy a Citadelláról tudósítók az említett tüntetések érdemi részével maradtak adósak. Így formálódik a kettõs (hasadt) tudatú Magyarország. A Citadellán sütkérezõk kisebbsége áll szemben a másik, az alant látható földönfutók és elnémítottak tömegével. Jelkép értékû is lehetne: „BUDÁN BUSH, PESTEN PIRAMIS”.

Mert Bush beszédének idejére már megkezdõdött a Dózsa György úton annak a dollár piramisnak, a köznyelv szerint rozsdatemetõnek az alapozása, amely október 23-án a hivatalos megemlékezést hivatott szolgálni. Mindez több 56-os szervezet és gondolkodó magyarok tiltakozása ellenére történik. Persze csak akkor, ha nem lehet tudatosítani, hogy egy dollárpiramis, a világhatalom jelképe soha nem lehet emlékhely 1956 mártírjainak. Akinek nem volt elég a kettõs korláttal körülvett, kamerával figyelt Szabadság téri szovjet emlékmû látványa, az készülhet arra, hogy egy szabadnak és demokratikusnak csúfolt országban immár a Dózsa György úti dollárpiramist is hasonlóképp, akár egy újabb berlini falként kell majd védeni. Bush beszéde a Citadellán és az épülõ dollárpiramis Pesten együtt és egyszerre jelképezi azt, hogy Budán és Pesten, az ország keleti és nyugati felén, de távolabb Erdélytõl a Felvidékig ugyanazon hatalom építkezik. Az emlékmû tervét a mellékelt képen Gyurcsány Ferenc fogja védõkarjai közé. A képeslap gyászkeretében az 1989-es hazaárulók nevei Göncztõl Antallig. Elegendõ lesz-e az elkövetkezõ négy hónap mindezek tudatosításához, vagy operett és kabaré módján kell emlékezni mártírjaink százaira, meghurcolt magyarjaink ezreire és milliónyi szenvedõ, szegényedõ honfitársunkra?